Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-15 / 138. szám

Elkéssül-e határidőre? N E M... Ez a véleménye Népessv La­josnak, az öblösüveggyár mű­szaki osztályvezető-helyette­sének. — Egy, másfél hónapos csúszásra számítok. Ügy is­merem az építkezést, mint a saját tenyeremet. Naponta többször megfordulok ott. — Okoz-e gondot a gyár ve­zetésének a határidő be nem tartása? — Csupán annyit, hogy a múlt év decemberében lejárt, éz év július végéig meghosz- szabított hitelkérelmet újból módosítani kell. — Miben látja a ( késés okát? — A múlt év december kö­zepétől ez év tavaszáig nem dolgoztak az épületen. A tá­volmaradás ideje alatt egy vagy két szintet meg tudtak volna építeni — válaszolja, majd hozzáfűzi; — A határ­idő-elcsúszás nekünk nem je­lent különösebb problémát... Ez a beruházó véleménye. Miként vélekedik a kivitele­ző? ■ Nagy Albert művezető irá­nyítja ezt az építkezést. Így kezdi: — 1972. májusában vettem át az építkezést. A szerződés szerint az új szocialista léte­sítményt július 31-re kell át­adni. Most nagy iramban dolgozunk. Az a gyanúm, hogy ennek ellenére sem tud­juk tartani a határidőt. Va­lószínű, egy hónappal később végzünk. — Az épület szerkezetileg kész. Az ajtók, ablakok — né­hány kivételével — a helyü­kön vannak. A belső vakolá­si munkákon három kőipűves- brigád dolgozik. Ügy néz ki, hogy a hó végére befejezik. E hét végére ígérték a külső va­koláshoz szükséges csőállvá­nyokat. Ezeknek felállításával egyidejűleg újabb kőműves­brigádok jönnek, akik a kül­ső vakoláshoz kezdenek. Szá­mításom szerint ők is befeje­zik a munkájukat a hónap végére. A villanyszerelők pe­dig már elvégezték itteni fel­adatukat. — Jó minőségben? — Erre a beruházó tud ér­demben válaszolni — mond­ja, majd így folytatja: — A víz- és fűtésszerelők másfél hónapja dolgoznak itt. Sajnos, nem folyamatosan. Más he­lyekre is elviszik őket. Ha idő­re végezni akarnak, akkor na­gyobb létszámra lesz szükség. Ugyanez ^ helyzet a burko- 1 óknál: sok munkájuk van még itt. Ezt csak a jelenlegi­nél jóval nagyobb létszámmal tudják elvégezni. Valószínű, hogy a kőművesek, ha végez­tek a belső vakolással, szin­tén ráállnák erre a munká­ra — hangsúlyozza a műve­zető. Hangjából érződik. hogy kissé ideges. Nem sokkal ké­sőbb ezt be is vallja, majd így indokolja: — Nem megy úgy a munka, ahogy az em­ber szeretné. Sok a fiatal, ke­vés gyakorlattal bíró szak­munkás. Közülük néhányan inkább a gyárban dolgozó csi­nos lányok körül legyesked- nek, mint hogy dolgoznának. Csak az tudja, milyen hát­rányt jelent ez a munkában, aki szenvedője. Pedig a fiatalok nem pa­naszkodhatnak. Munkaterület és anyag bőven van. Egymás után érkeznek a szállítmányok. Elhelyezésük viszont gondot okoz, mert az építkezés kö­rül alig van három méternyi hely. Beszélgetés közben a műve­zetőhöz gyakran jönnek kü­lönböző kérésekkel, problé­mákkal. ő pedig pillanatok alatt dönt. Ilyen gyors döntés­re kényszerült néhányszor a beruházó is. — A terveket a Szilikátipa­ri Központi Kutató és Terve­ző Intézet készítette. Csak a kivitelezésnél derült ki, hogy a - statisztikai tervek nem egyeznek az építészeti tervek­kel. A beruházó gyorsan, bü­rokráciamentesen intézke­dett. Gondot okozott, hogy a Fémmunkás Vállalat kecske­méti gyáregysége nem az elő­írásnak megfelelően készítette a nyílászáró szerkezeteket. Ennek megoldásában is gyor­san segített az öblösüveggyár vezetősége. De az említettek lassították, fékezték munkán­kat — pergeti vissza a közel­múlt kritikus eseményeit a művezető. — Csak az előbbiek miatt következett be a határidő-el­tolódás? — Az előbbi csak kisebbik része. A jelentősebb az volt, hogy májusig 10—12 ember dolgozott csak az építkezésen. Most már ötvenen vagyunk. Ezzel a létszámmal lehet már mit kezdeni, jól, üteme­sen dolgozni. A berúházó képviselője és a művezető, ha nem is mond­ták ki, de szavaikból érződött: a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat ezt az alig 12 millió forintba kerülő építke­zést mfntha a tartalékok közé sorolta volna. Ezt a feltétele­zést erősítik meg a közölt té­nyek, vélemények és gondola­tok. A határidőcsúszás — amennyiben bekövetkezik — bizonyos árnyékot vet majd az építők szavahihetőségére. Ha viszont másként történne, azt sem hallgatjuk majd el. V. K. Brezsnyev fogadta a szocialista országok nagyköveteit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán fogadta Csehszlovákia, a KNDK, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a VDK nagykövetét, valamint Bulgária, Jugoszlávia és Mon­gólia ideiglenes ügyvivőjét. A baráti beszélgetés során BrezsnyeV tájékoztatta a szo­cialista országok diplomatáit az SZKP XXIV. kongresszusán, valamint az SZKP KB 1973. áprilisi plénumán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Beszélt arról a nagyfokú po­litikai és munkalelkesédésről, amellyel a szovjet nép dolgo­zik a kilencedik ötéves ter.v harmadik, döntő éve feladata­inak megvalósításán. Brezsnyev- kitért az SZKP- nak és a szovjet államnak a békeprogram megvalósítását célzó tevékenysége fő moz­zanataira. A békeprogram a szovjet nép, a testvéri szocia­lista országok népe, az egész haladó emberiség egyöntetű támogatását élvezi. Rámuta­tott, hogy milyen nagy jelen­tősége van a világon jele.nleg lejátszódó folyamatoknak, amelyek a feszültség enyhíté­sére irányulnak, valamint ar­ra, hogy a különböző társadal­mi rendszerű országok közötti nemzetközi kapcsolatok gya­korlatában gyökeresedjék meg a békés egymás mellett élés, az országok egyenrangú együttműködésének elve. A beszélgetés során hang­súlyozták, hogy a szocialista országok egyeztetett tevékeny­sége a nemzetközi porondon a békéért folytatott küzdelem­ben elősegíti a feszültség enyhülésének' további elmé­lyülését, a nemzetközi helyzet­ben történt kedvéző változások megszilárdítását, ami megfe­lel a, népek alapvető érdekei­nek és óhajainak. A szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Andrej Gro- miko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Konsztan- tyin Katusev. az SZÉP KB tit­kára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. t Ellenzik a franciák az atlanti chartát Lehel Miklós, az MTI külön- tudósítója jelenti: A NATO miniszteri ta­nácsának péntek délelőtti ülésén 'Sharp kanadai, Doug- las-Home brit és Jobert fran­cia külügyminiszter szólalt fel. Valamennyien üdvözölték a biztonsági értekezlet hel­sinki előkészítő tanácskozásai kielégítő befejezését és hang­súlyozták az Atlanti Szövet­ség fenntartásának szükséges­ségét. Rogers amerikai kül­ügyminiszter Nixon elnök meg­bízásából tájékoztatta minisz­tertársait azokról a kérdések­ről, amelyekről az amerikai elnök jövő héten Washington­ban Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával kíván tárgyal­ni. Ezek között felsorolta a SALT-tárgyalásokat, a kétol­dalú kapcsolatokat és megem­lítette, hogy ezek keretében a tavalyi csúcsértekezlethez ha­sonlóan számos megállapodás előkészítésre is sor kerülhet. Meg fogják vizsgálni — mon­dotta továbbá — a Moszkvá­ban elfogadott 12 államközi alapelv alkalmazását. Rogers biztosította az USA NATO-be- li szövetségeseit, hogy a wa­shingtoni megbeszéléseken semmilyen olyan döntést nem hoznak, ami sértheti az Egye­sült Államok szövetségeseinek érdekeit. A helsinki tanácskozásokról szólva az amerikai külügymi­niszter^ megállapította, hogy azok jo alapot teremtettek a külügyminiszteri tárgyalások számára. A bécsi haderőcsök­kentési konzultációkkal kap­csolatosan hangsúlyozta, hogy a szövetségeseknek folyamato­san egyeztetniük kell elgondo­lásaikat. Biztosította szövet­ségeseit, hogy semmiféle egy­oldalú haderőcsökkentésre nem kerül sor, sőt. az Egyesült Államok erősíteni is kívánja katonai erőit Európában. Jobert francia külügymi­niszter az új atlanti charta ki­dolgozására vonatkozó ameri­kai javaslatokkal szemben azt hangsúlyozta, hogy az Atlanti Szövetség jó úgy, ahogy van, nincs rajta mit változtatni. Méltatta a helsinki értekezlet előkészítésének sikerét és kor­mánya nevében elutasította, hogy bármiféle kapcsolatot lé­tesítsenek a Helsinkiben és a Bécsben folyó tárgyalások kö­zött. Az ülés elején Poser admi­rális, a NATO felderítő szol­gálatának vezetője tájékoztat­ta a minisztertanács ülésének résztvevőit az Éurópábaú ki­alakult katonai erőviszonyok­ról, azzal a célzattal, hogy ka­tonai erőfeszítések fokozására szólítsa fel a részvevőket. Változások egy KISZ-szervezetben Feljutni a lépcső aljáról NÉHÁNY lépcsőfok lefelé, aztán az építkezés, a készülés rendetlensége. Étkező, és pin­ceklub lesz itt. A fiatalok épí­tik, társadalmi munkával. — Ez az aktivitás is mutat­ja, mennyit változott a fiata­lok mozgalijni munkája — mondja Kürti József, KISZ- titkár. Jobbágyiban, az azelőtt Építőipari Ktsz-ként ismert, most már Építő- és Szerelő- ipari Szövetkezetté fejlődött üzem központjában vagyunk. Nem nagyzoiási mánia a név­változás, nagyon is valóságos fejlődést, profilszélesedést ta­kar. A község tanácsi vezetői mondták: „Ezt a szövetkeze­tei az új vezetőség a sír szé­Nagy az a Julis Nagyszerű, új kezdeménye­zéssel lepte meg Salgótarjánt a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, amikor a Centrum Aruház előtt két hirdetőoszlo- pot is fölállított. Az egyik oszlop ugyancsak egyik olda­lán azonban a dekoratőr érde­kes tréfát ejtett. Azt olvashat­juk ugyanis, hogy „Julisban" a következő programot láthat­juk: Az androméda törzset, A vénlány-t, Az utolsó mozielő- adás-t és a West side story-1. Persze, még mindig jobb, mintha azt írták volna ki, hogy benne tartották a kira­kodó vásárt. 1. gy. Kutatások ' A Litván Tudományos Aka­démia 400 kutatási témát ha­gyott jóvá az idén. Van köz­tük elméleti probléma és a köztársaság népgazdasági fel­adataival kapcsolatos kérdés is. A litván matematikusok és asztronómusok például tovább dolgoznak a galaktika erede­tének kutatásán, míg a kiber­netikusok az iparági automa­tizált irányítórendszereket tö­kéletesítik. A Litván Tudományos Aka­démia — amely 30 éve alakult — ma több tucat, néhány ezer • munkatársat foglalkoztató tu­dományos intézményt egyesít. Fertőző szavak Őrködjünk anyanyelvűnk tisztaságán. Hiszen' csúnyán beszélünk, körülményesen fogalmazunk, nehézkes szó­szaporítással lopjuk a ma­gunk és mások idejét. Az apyanyelv tisztaságá­nak féltése, s az emberi kapcsolatok, az illendő tára sadalmi érintkezés óvása ar­ra késztet, hogy — távol álf- ván a túlzott szemérmesség­től! — intő szándékkal hív­jam segítőtársul mindazo­kat, akik sokadmagukkal méltatlankodnak a fület és a jó ízlést sértő rossz szokás hallatán. Fájdalmasan hadit dob­hártyánkba a durva szó. Egyik-másik nyomdafesté­ket sem tűrő, s a félreért­hetetlen kifejezés olyannyi­ra megszokottá vált már, hogy hovatovább „közhely­nek” tűnik. Csak azért ijesz­tő és lesz egyre ijesztőbb, mert már nem csupán a felnőtté cseperedő ifjúság tekintélyes része tartja ter­mészetes társalgási formá­nak a goromba szavakkal tűzdelt beszédet, hanem a még alig volt pendelyesek is. Az ám, csakhogy a kölyök legtöbbször nem is tudja, mi az érteimé annak a szó­nak, amit kimond. Valahol, valakitői hallotta. A na­gyobbaktól. De a nagyoobak is hallották valahol, valami­kor. Egy biztos: nem az is­kolában, a magyar nyelv óráján. Hallották a maga- korúák társaságában, tőlük tovább terjedt... míg végül visszajutott oda, ahonnan eredetileg elindult: a fel­nőttekhez. S itt álljunk meg egy szóra! Nagyon visszatetsző, ami­kor fiatal fiúk és lányok durva beszédét halljuk. Da­rázsként röpköd a szó és csíp. Gyakran sértő arra nézve, akinek szól, vagy akinek a valakijéről * szól. Fel sem veszi. Természetes­nek tartja. Miért ne tarta­ná, hiszen a válasz se kü­lönb. Az ordenáré beszéd — s a vele párosult magatar­tás — nyílt teret kapott: •halljuk az utcán, a mozi előcsarnokában, a villamo­son, a. téren, a cukrászdá­ban, az iskola előtt (!), a házibulin. Megülepszik a szokás, ami ma még „csak” rossz, holnapra jellemkér- déssé növekedhet. Hol a hiba forrása? Hol keresendő a gyökér? Sem­miképp sem a gyerekben. A gyereket az apja, az anyja, a felnőttek tanítják a be­szédre, a szavakra. Az imént azt írtam: visszatetsző a fia­tal fiú és leány szájából el­hangzott durva, illetlen szó, ami egyben hasonló maga­tartással párosul. Ám sok­kalta visszatetszőbb a dur­ván beszélő és viselkedő fel­nőtt! Hányszor, de hányszor botránkozunk meg olyan ocsmány szavak hallatán, amelyek munkahelyeken, s olykor „jobb körökben” hangzanak el. Némelyek azt hiszik sikk a durva szó, „jópofának” tűnik, aki amúgy istenigazából „ma­gyarosan” beszél. Magyarul nem tudunk úgy istenigazából. Annál inkább „magyarosan”, ha nem tet­szik valami, vagy ha tetszik valami; iha megittuk a fej­adagot és kulturáltságunkat legyőzi a gátlástalanság. Nem jó ez így. Még akkor sem, ha csak rossz szokás, miként a cigaretta, a kávé, a féldeci. Ezekkel csak ön­magunk szervezetét rombol­juk, a durva szó és maga­tartás fertőz. Mi értelme? Semmi. Akkor meg miért van, miért tűrjük? Ne tűrjük! Csala László léről hozta vissza.” Kiderül hát, hogy itt minden tekintet­ben óriási változás következett be, teljes átszervezést kellett végrehajtani. A változás ter­mészetesen a KISZ-fiatalokat is érintette. Annál is inkább, mert a dolgozók 7Ó százaléka ebbe a korosztályba tartozik. — Számokból csak ennyit: azelőtt 18 KISZ-tag volt itt, most 53-an vagyunk — mond­ja a titkár. —» Az átállás után hamar kiderült — ha már előbb nem is tudta min­denki —, hogy a 18 tag éppen csak papíron és kimutatások­ban létezett. Persze, itt vol­tak, de semmilyen KISZ-mun- kát nem végeztek. Még a tag­díjat sem fizették. Később itt is, ott is régi bélyegeket talál­tunk. Társadalmi munka, kö­zös megmozdulások, védnök­ségvállalás? Semmi... A beszélgetés a régi állapo­tokról nem a dicsekvést akar­ja előkészíteni. De a mostani munka értékeléséhez feltétle­nül szükséges valamilyen ösz- szehasonlítási alap. — Hogyan fogtak a szerve­zéshez, a jelentős feladatok megoldásához? — LEGELSŐ volt az elkép­zeléseinket felvázolni. Ehhez pedig mindenkivel küiön-kü- lön beszélgetni kellett. Kicsit hosszadalmas volt. Itt a mű­helyekben mindenkinek meg­van a munkája, senki nem ér rá elvonulni, és órákat beszél­getni. Esténként pedig sokszor kopogtattam hiába. Aztán vé­gül elkövetkezett a rendkívüli vezetőségválasztás ideje. Nem szerénytelenség, de az eddig eltelt időben a KISZ nagyon sok területen vált ösztönző, és irányító szervvé. Az önként vállalt társadal­mi munkáról — ahol három­századik óránál tartanak —, és a védnökségvállalásról már szó esett. Némedi Anna szer­vező titkár sorolja a többi „te­rületet”. — Ilyen fontos feladatot, mint az irodalmi művek is­merete, a kulturális igény ki­elégítése, nem szabad elhanya golni. Ki szervezze, ha nem a KISZ? Ezért irodalmi esteket,, közös versolvasásokat tartunk. Nem, valami eget-földet rázó dolog, de itt robbantott. Tö­rődünk a szakmai továbbkép­zés lehetőségeivel is. Ősszel üzemi szakmai vetélkedőt ren­dezünk. Vannak olyanok a fiatalok között, akik a nyolc általánost sem végezték el. Őket arra szeretnénk rávenni, hogy tanuljanak. Most már mutatkozik is eredmény. Ezek a KISZ-mozgalom or­szágos elgondolásai, de bizo­nyára vannak helyi, csak ezt a közösséget érintő megmoz­dulások is. A beszélgetés so­rán elmondták, hogy hamaro­san a vöröskeresztesekkel kö­zösen megrendezik az öregek napját. Ez azért is lényeges, mert nem kifejezetten üzemen belüli munka, hanem az egész közösséget érinti. A progra­mok közt szerepelt egy kirán­dulás a BNV-re. Közösen vet­tek részt a május elsejei fel­vonuláson, bálokat rendeznek. A társadalmi munka, és a po­litikái feladatok mellett ez utóbbi is hozzátartozik az if­júsági mozgalomhoz. — Beszéltünk a változásról, a múltról. Nézzük most a jö­vőt, a terveket. — Sokat beszélnek manap­ság az ifjúság sportolási lehe­tőségeiről. A televízióban a VIT-vetélkedők résztvevői is vitatkoztak • erről. A tömeg­sport valahogy kiment a di­vatból. Itt, nálunk a sportte­vékenység szervezését is vál­lalja a KISZ. A kispályás lab­darúgótornáktól kezdve a szö­vetkezeti bajnokságig sokféle sportrendezvényt szervezünk. Ez a jövőben is feladat maraa. Azután itt van a politikai ok­tatás. Még mindig nem tud­juk megfelelő szinten végez­ni. Lenne egy sürgető és eddig elhanyagolt probléma: kap­csolat a többi tömegszervve!. Például az úttörőkkel, akiket pedig nekünk kéne támogatni, felkészíteni a jövőbeni KISZ- íeladatok végzésére — szinte semmi kapcsolatunk nincs, ilyenek hát a tervek, a jövő elképzelései. NÉHÁNY lépcsőfok lefelé, ott nemsokára pinceklub lesz. És sok-sok lépcsőfok felfelé, amit nehéz megmászni. De a jobbágyi szövetkezet KISZ- esei már feljutottak a lépcső aljáról. , Orosz Júlia NÓGRÁD — 1973. június 15., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents