Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-15 / 138. szám
Elkéssül-e határidőre? N E M... Ez a véleménye Népessv Lajosnak, az öblösüveggyár műszaki osztályvezető-helyettesének. — Egy, másfél hónapos csúszásra számítok. Ügy ismerem az építkezést, mint a saját tenyeremet. Naponta többször megfordulok ott. — Okoz-e gondot a gyár vezetésének a határidő be nem tartása? — Csupán annyit, hogy a múlt év decemberében lejárt, éz év július végéig meghosz- szabított hitelkérelmet újból módosítani kell. — Miben látja a ( késés okát? — A múlt év december közepétől ez év tavaszáig nem dolgoztak az épületen. A távolmaradás ideje alatt egy vagy két szintet meg tudtak volna építeni — válaszolja, majd hozzáfűzi; — A határidő-elcsúszás nekünk nem jelent különösebb problémát... Ez a beruházó véleménye. Miként vélekedik a kivitelező? ■ Nagy Albert művezető irányítja ezt az építkezést. Így kezdi: — 1972. májusában vettem át az építkezést. A szerződés szerint az új szocialista létesítményt július 31-re kell átadni. Most nagy iramban dolgozunk. Az a gyanúm, hogy ennek ellenére sem tudjuk tartani a határidőt. Valószínű, egy hónappal később végzünk. — Az épület szerkezetileg kész. Az ajtók, ablakok — néhány kivételével — a helyükön vannak. A belső vakolási munkákon három kőipűves- brigád dolgozik. Ügy néz ki, hogy a hó végére befejezik. E hét végére ígérték a külső vakoláshoz szükséges csőállványokat. Ezeknek felállításával egyidejűleg újabb kőművesbrigádok jönnek, akik a külső vakoláshoz kezdenek. Számításom szerint ők is befejezik a munkájukat a hónap végére. A villanyszerelők pedig már elvégezték itteni feladatukat. — Jó minőségben? — Erre a beruházó tud érdemben válaszolni — mondja, majd így folytatja: — A víz- és fűtésszerelők másfél hónapja dolgoznak itt. Sajnos, nem folyamatosan. Más helyekre is elviszik őket. Ha időre végezni akarnak, akkor nagyobb létszámra lesz szükség. Ugyanez ^ helyzet a burko- 1 óknál: sok munkájuk van még itt. Ezt csak a jelenleginél jóval nagyobb létszámmal tudják elvégezni. Valószínű, hogy a kőművesek, ha végeztek a belső vakolással, szintén ráállnák erre a munkára — hangsúlyozza a művezető. Hangjából érződik. hogy kissé ideges. Nem sokkal később ezt be is vallja, majd így indokolja: — Nem megy úgy a munka, ahogy az ember szeretné. Sok a fiatal, kevés gyakorlattal bíró szakmunkás. Közülük néhányan inkább a gyárban dolgozó csinos lányok körül legyesked- nek, mint hogy dolgoznának. Csak az tudja, milyen hátrányt jelent ez a munkában, aki szenvedője. Pedig a fiatalok nem panaszkodhatnak. Munkaterület és anyag bőven van. Egymás után érkeznek a szállítmányok. Elhelyezésük viszont gondot okoz, mert az építkezés körül alig van három méternyi hely. Beszélgetés közben a művezetőhöz gyakran jönnek különböző kérésekkel, problémákkal. ő pedig pillanatok alatt dönt. Ilyen gyors döntésre kényszerült néhányszor a beruházó is. — A terveket a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet készítette. Csak a kivitelezésnél derült ki, hogy a - statisztikai tervek nem egyeznek az építészeti tervekkel. A beruházó gyorsan, bürokráciamentesen intézkedett. Gondot okozott, hogy a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyáregysége nem az előírásnak megfelelően készítette a nyílászáró szerkezeteket. Ennek megoldásában is gyorsan segített az öblösüveggyár vezetősége. De az említettek lassították, fékezték munkánkat — pergeti vissza a közelmúlt kritikus eseményeit a művezető. — Csak az előbbiek miatt következett be a határidő-eltolódás? — Az előbbi csak kisebbik része. A jelentősebb az volt, hogy májusig 10—12 ember dolgozott csak az építkezésen. Most már ötvenen vagyunk. Ezzel a létszámmal lehet már mit kezdeni, jól, ütemesen dolgozni. A berúházó képviselője és a művezető, ha nem is mondták ki, de szavaikból érződött: a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat ezt az alig 12 millió forintba kerülő építkezést mfntha a tartalékok közé sorolta volna. Ezt a feltételezést erősítik meg a közölt tények, vélemények és gondolatok. A határidőcsúszás — amennyiben bekövetkezik — bizonyos árnyékot vet majd az építők szavahihetőségére. Ha viszont másként történne, azt sem hallgatjuk majd el. V. K. Brezsnyev fogadta a szocialista országok nagyköveteit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán fogadta Csehszlovákia, a KNDK, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a VDK nagykövetét, valamint Bulgária, Jugoszlávia és Mongólia ideiglenes ügyvivőjét. A baráti beszélgetés során BrezsnyeV tájékoztatta a szocialista országok diplomatáit az SZKP XXIV. kongresszusán, valamint az SZKP KB 1973. áprilisi plénumán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Beszélt arról a nagyfokú politikai és munkalelkesédésről, amellyel a szovjet nép dolgozik a kilencedik ötéves ter.v harmadik, döntő éve feladatainak megvalósításán. Brezsnyev- kitért az SZKP- nak és a szovjet államnak a békeprogram megvalósítását célzó tevékenysége fő mozzanataira. A békeprogram a szovjet nép, a testvéri szocialista országok népe, az egész haladó emberiség egyöntetű támogatását élvezi. Rámutatott, hogy milyen nagy jelentősége van a világon jele.nleg lejátszódó folyamatoknak, amelyek a feszültség enyhítésére irányulnak, valamint arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában gyökeresedjék meg a békés egymás mellett élés, az országok egyenrangú együttműködésének elve. A beszélgetés során hangsúlyozták, hogy a szocialista országok egyeztetett tevékenysége a nemzetközi porondon a békéért folytatott küzdelemben elősegíti a feszültség enyhülésének' további elmélyülését, a nemzetközi helyzetben történt kedvéző változások megszilárdítását, ami megfelel a, népek alapvető érdekeinek és óhajainak. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Andrej Gro- miko, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Konsztan- tyin Katusev. az SZÉP KB titkára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. t Ellenzik a franciák az atlanti chartát Lehel Miklós, az MTI külön- tudósítója jelenti: A NATO miniszteri tanácsának péntek délelőtti ülésén 'Sharp kanadai, Doug- las-Home brit és Jobert francia külügyminiszter szólalt fel. Valamennyien üdvözölték a biztonsági értekezlet helsinki előkészítő tanácskozásai kielégítő befejezését és hangsúlyozták az Atlanti Szövetség fenntartásának szükségességét. Rogers amerikai külügyminiszter Nixon elnök megbízásából tájékoztatta minisztertársait azokról a kérdésekről, amelyekről az amerikai elnök jövő héten Washingtonban Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával kíván tárgyalni. Ezek között felsorolta a SALT-tárgyalásokat, a kétoldalú kapcsolatokat és megemlítette, hogy ezek keretében a tavalyi csúcsértekezlethez hasonlóan számos megállapodás előkészítésre is sor kerülhet. Meg fogják vizsgálni — mondotta továbbá — a Moszkvában elfogadott 12 államközi alapelv alkalmazását. Rogers biztosította az USA NATO-be- li szövetségeseit, hogy a washingtoni megbeszéléseken semmilyen olyan döntést nem hoznak, ami sértheti az Egyesült Államok szövetségeseinek érdekeit. A helsinki tanácskozásokról szólva az amerikai külügyminiszter^ megállapította, hogy azok jo alapot teremtettek a külügyminiszteri tárgyalások számára. A bécsi haderőcsökkentési konzultációkkal kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a szövetségeseknek folyamatosan egyeztetniük kell elgondolásaikat. Biztosította szövetségeseit, hogy semmiféle egyoldalú haderőcsökkentésre nem kerül sor, sőt. az Egyesült Államok erősíteni is kívánja katonai erőit Európában. Jobert francia külügyminiszter az új atlanti charta kidolgozására vonatkozó amerikai javaslatokkal szemben azt hangsúlyozta, hogy az Atlanti Szövetség jó úgy, ahogy van, nincs rajta mit változtatni. Méltatta a helsinki értekezlet előkészítésének sikerét és kormánya nevében elutasította, hogy bármiféle kapcsolatot létesítsenek a Helsinkiben és a Bécsben folyó tárgyalások között. Az ülés elején Poser admirális, a NATO felderítő szolgálatának vezetője tájékoztatta a minisztertanács ülésének résztvevőit az Éurópábaú kialakult katonai erőviszonyokról, azzal a célzattal, hogy katonai erőfeszítések fokozására szólítsa fel a részvevőket. Változások egy KISZ-szervezetben Feljutni a lépcső aljáról NÉHÁNY lépcsőfok lefelé, aztán az építkezés, a készülés rendetlensége. Étkező, és pinceklub lesz itt. A fiatalok építik, társadalmi munkával. — Ez az aktivitás is mutatja, mennyit változott a fiatalok mozgalijni munkája — mondja Kürti József, KISZ- titkár. Jobbágyiban, az azelőtt Építőipari Ktsz-ként ismert, most már Építő- és Szerelő- ipari Szövetkezetté fejlődött üzem központjában vagyunk. Nem nagyzoiási mánia a névváltozás, nagyon is valóságos fejlődést, profilszélesedést takar. A község tanácsi vezetői mondták: „Ezt a szövetkezetei az új vezetőség a sír széNagy az a Julis Nagyszerű, új kezdeményezéssel lepte meg Salgótarjánt a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, amikor a Centrum Aruház előtt két hirdetőoszlo- pot is fölállított. Az egyik oszlop ugyancsak egyik oldalán azonban a dekoratőr érdekes tréfát ejtett. Azt olvashatjuk ugyanis, hogy „Julisban" a következő programot láthatjuk: Az androméda törzset, A vénlány-t, Az utolsó mozielő- adás-t és a West side story-1. Persze, még mindig jobb, mintha azt írták volna ki, hogy benne tartották a kirakodó vásárt. 1. gy. Kutatások ' A Litván Tudományos Akadémia 400 kutatási témát hagyott jóvá az idén. Van köztük elméleti probléma és a köztársaság népgazdasági feladataival kapcsolatos kérdés is. A litván matematikusok és asztronómusok például tovább dolgoznak a galaktika eredetének kutatásán, míg a kibernetikusok az iparági automatizált irányítórendszereket tökéletesítik. A Litván Tudományos Akadémia — amely 30 éve alakult — ma több tucat, néhány ezer • munkatársat foglalkoztató tudományos intézményt egyesít. Fertőző szavak Őrködjünk anyanyelvűnk tisztaságán. Hiszen' csúnyán beszélünk, körülményesen fogalmazunk, nehézkes szószaporítással lopjuk a magunk és mások idejét. Az apyanyelv tisztaságának féltése, s az emberi kapcsolatok, az illendő tára sadalmi érintkezés óvása arra késztet, hogy — távol álf- ván a túlzott szemérmességtől! — intő szándékkal hívjam segítőtársul mindazokat, akik sokadmagukkal méltatlankodnak a fület és a jó ízlést sértő rossz szokás hallatán. Fájdalmasan hadit dobhártyánkba a durva szó. Egyik-másik nyomdafestéket sem tűrő, s a félreérthetetlen kifejezés olyannyira megszokottá vált már, hogy hovatovább „közhelynek” tűnik. Csak azért ijesztő és lesz egyre ijesztőbb, mert már nem csupán a felnőtté cseperedő ifjúság tekintélyes része tartja természetes társalgási formának a goromba szavakkal tűzdelt beszédet, hanem a még alig volt pendelyesek is. Az ám, csakhogy a kölyök legtöbbször nem is tudja, mi az érteimé annak a szónak, amit kimond. Valahol, valakitői hallotta. A nagyobbaktól. De a nagyoobak is hallották valahol, valamikor. Egy biztos: nem az iskolában, a magyar nyelv óráján. Hallották a maga- korúák társaságában, tőlük tovább terjedt... míg végül visszajutott oda, ahonnan eredetileg elindult: a felnőttekhez. S itt álljunk meg egy szóra! Nagyon visszatetsző, amikor fiatal fiúk és lányok durva beszédét halljuk. Darázsként röpköd a szó és csíp. Gyakran sértő arra nézve, akinek szól, vagy akinek a valakijéről * szól. Fel sem veszi. Természetesnek tartja. Miért ne tartaná, hiszen a válasz se különb. Az ordenáré beszéd — s a vele párosult magatartás — nyílt teret kapott: •halljuk az utcán, a mozi előcsarnokában, a villamoson, a. téren, a cukrászdában, az iskola előtt (!), a házibulin. Megülepszik a szokás, ami ma még „csak” rossz, holnapra jellemkér- déssé növekedhet. Hol a hiba forrása? Hol keresendő a gyökér? Semmiképp sem a gyerekben. A gyereket az apja, az anyja, a felnőttek tanítják a beszédre, a szavakra. Az imént azt írtam: visszatetsző a fiatal fiú és leány szájából elhangzott durva, illetlen szó, ami egyben hasonló magatartással párosul. Ám sokkalta visszatetszőbb a durván beszélő és viselkedő felnőtt! Hányszor, de hányszor botránkozunk meg olyan ocsmány szavak hallatán, amelyek munkahelyeken, s olykor „jobb körökben” hangzanak el. Némelyek azt hiszik sikk a durva szó, „jópofának” tűnik, aki amúgy istenigazából „magyarosan” beszél. Magyarul nem tudunk úgy istenigazából. Annál inkább „magyarosan”, ha nem tetszik valami, vagy ha tetszik valami; iha megittuk a fejadagot és kulturáltságunkat legyőzi a gátlástalanság. Nem jó ez így. Még akkor sem, ha csak rossz szokás, miként a cigaretta, a kávé, a féldeci. Ezekkel csak önmagunk szervezetét romboljuk, a durva szó és magatartás fertőz. Mi értelme? Semmi. Akkor meg miért van, miért tűrjük? Ne tűrjük! Csala László léről hozta vissza.” Kiderül hát, hogy itt minden tekintetben óriási változás következett be, teljes átszervezést kellett végrehajtani. A változás természetesen a KISZ-fiatalokat is érintette. Annál is inkább, mert a dolgozók 7Ó százaléka ebbe a korosztályba tartozik. — Számokból csak ennyit: azelőtt 18 KISZ-tag volt itt, most 53-an vagyunk — mondja a titkár. —» Az átállás után hamar kiderült — ha már előbb nem is tudta mindenki —, hogy a 18 tag éppen csak papíron és kimutatásokban létezett. Persze, itt voltak, de semmilyen KISZ-mun- kát nem végeztek. Még a tagdíjat sem fizették. Később itt is, ott is régi bélyegeket találtunk. Társadalmi munka, közös megmozdulások, védnökségvállalás? Semmi... A beszélgetés a régi állapotokról nem a dicsekvést akarja előkészíteni. De a mostani munka értékeléséhez feltétlenül szükséges valamilyen ösz- szehasonlítási alap. — Hogyan fogtak a szervezéshez, a jelentős feladatok megoldásához? — LEGELSŐ volt az elképzeléseinket felvázolni. Ehhez pedig mindenkivel küiön-kü- lön beszélgetni kellett. Kicsit hosszadalmas volt. Itt a műhelyekben mindenkinek megvan a munkája, senki nem ér rá elvonulni, és órákat beszélgetni. Esténként pedig sokszor kopogtattam hiába. Aztán végül elkövetkezett a rendkívüli vezetőségválasztás ideje. Nem szerénytelenség, de az eddig eltelt időben a KISZ nagyon sok területen vált ösztönző, és irányító szervvé. Az önként vállalt társadalmi munkáról — ahol háromszázadik óránál tartanak —, és a védnökségvállalásról már szó esett. Némedi Anna szervező titkár sorolja a többi „területet”. — Ilyen fontos feladatot, mint az irodalmi művek ismerete, a kulturális igény kielégítése, nem szabad elhanya golni. Ki szervezze, ha nem a KISZ? Ezért irodalmi esteket,, közös versolvasásokat tartunk. Nem, valami eget-földet rázó dolog, de itt robbantott. Törődünk a szakmai továbbképzés lehetőségeivel is. Ősszel üzemi szakmai vetélkedőt rendezünk. Vannak olyanok a fiatalok között, akik a nyolc általánost sem végezték el. Őket arra szeretnénk rávenni, hogy tanuljanak. Most már mutatkozik is eredmény. Ezek a KISZ-mozgalom országos elgondolásai, de bizonyára vannak helyi, csak ezt a közösséget érintő megmozdulások is. A beszélgetés során elmondták, hogy hamarosan a vöröskeresztesekkel közösen megrendezik az öregek napját. Ez azért is lényeges, mert nem kifejezetten üzemen belüli munka, hanem az egész közösséget érinti. A programok közt szerepelt egy kirándulás a BNV-re. Közösen vettek részt a május elsejei felvonuláson, bálokat rendeznek. A társadalmi munka, és a politikái feladatok mellett ez utóbbi is hozzátartozik az ifjúsági mozgalomhoz. — Beszéltünk a változásról, a múltról. Nézzük most a jövőt, a terveket. — Sokat beszélnek manapság az ifjúság sportolási lehetőségeiről. A televízióban a VIT-vetélkedők résztvevői is vitatkoztak • erről. A tömegsport valahogy kiment a divatból. Itt, nálunk a sporttevékenység szervezését is vállalja a KISZ. A kispályás labdarúgótornáktól kezdve a szövetkezeti bajnokságig sokféle sportrendezvényt szervezünk. Ez a jövőben is feladat maraa. Azután itt van a politikai oktatás. Még mindig nem tudjuk megfelelő szinten végezni. Lenne egy sürgető és eddig elhanyagolt probléma: kapcsolat a többi tömegszervve!. Például az úttörőkkel, akiket pedig nekünk kéne támogatni, felkészíteni a jövőbeni KISZ- íeladatok végzésére — szinte semmi kapcsolatunk nincs, ilyenek hát a tervek, a jövő elképzelései. NÉHÁNY lépcsőfok lefelé, ott nemsokára pinceklub lesz. És sok-sok lépcsőfok felfelé, amit nehéz megmászni. De a jobbágyi szövetkezet KISZ- esei már feljutottak a lépcső aljáról. , Orosz Júlia NÓGRÁD — 1973. június 15., péntek