Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Évforduló előtt Az iskolák államosításáról Szocialista gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális életünk bővelkedik jelentős évfordulókban. Ezek közül idézzük fel az egyik soromkö- vetkezőt: 1948. május 15-öt. JELENTŐS SAJTÓFOGADÁS Sokaknak emlékezetes is lehelt, hogy 1948. május 15-én Orfcutay Gyula vallás- és köz- oktatásügyi miniszter sajtó- fogadáson nyilatkozott: az iskolákat államosítják, a nevelőket állami státusba veszik. Egy hónap múltán, 1948. június 16-án tárgyalta az or- szággyjilés a kormány által benyújtott iskola-államosítási törvényjavaslatot. Jelentős történelmi ülés volt ez, fontos időszaíka a magyar közoktatásügy történetének, hiszen szenvedélyes hangon csaptak össze a vélemények ezen az országgyűlésen: de végül is a higgadt, meggyőző érvek, a történelmi törvényszerűség győzedelmeskedett, amelynek eredményeképpen megszületett az 1948. évi XXXIII. törvénycikk, mely „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonbavé- tele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában” intézkedett. Ma már mindnyájunk előtt természetes, hogy mindez csak így történhetett, de nem árt visszaidézni azokat az időket, amelyek ezt a sajtófogadást és az ezt követő országgyűlési vitát, a törvény megszületését megelőzték. Miért volt hazánkban történelmi szükségszerűség az iskolák államosítása? Beszéljenek helyettünk a bények, a számadatok. Az ország felszabadulásával gazdasági, politikai és társadalmi élétünk új fejlődésnek indult. Gondoljunk csak a legjelentősebb eseményekre: a földreform megválóét tása, a bányák, legnagyobb gyárak, (Csepel, Ganz, Győri Vagongyár stb.) bankok, majd 1948. márciusban a 100 munkást foglalkoztató üzemek államosítása, . a FKGP összeesküvésének felszámolása, 1947. júliusban a hároméves terv beindítása, 1947. augusztusban a sikeres országgyűlési választások, majd 1948. júniusban a két munkáspárt egyesülése, az MDP létrejötte és így tovább. A KÖZOKTATÁSÜGY „FÖLDREFORMJA” S ugyanakkor mi a helyzet a közoktatás, a köznevelés területén? A Horthy-korszak nevelésügyét, az uralkodó rend megszilárdítására törekvő iskolapolitikát örökölte a felszabadult Magyarország. „Elemi” ismereteket is alig nyújtó népiskolákat, felekezeti és községi iskolákat, melyek között nagyon sok az egytaní- tós, törpe iskola: áthidalhatatlan különbséget jelentve — éppen jellegénél fogva — tantervi anyagban az osztott és osztatlan iskolák között. Középiskoláink eleve a kiváltságosok iskolái voltak, melyek „a munka megvetésére”, a munkás lebecsülésére neveltek. Ebből logikusan következett a szakoktatás lebecsülése is. Ehhez járultak mint súlyosbító tényezők a háború okozta károk, hiszen a meglevő tantermek 50 százaléka súlyosan megrongálódott, 30 százaléka elpusztult: — olvashatjuk Erdei Grúz Tibor oktatásügyi miniszter beszámolójában a2 1945-ös Köznevelésben. A nevelőhiány legalább ilyen súlyos gond,; hiszen a meglevő 22560 mellé még legalább ötezerre lenne szükség ahhoz, hogy a tanítás elkezdődhessen. A falujárók, a Nemzeti Bizottságok, népi szerveink, az MKP egy emberként segít az ország, az iskolák újjáépítésében, az élet megindításában. De ugyanakkor már 1945-ben (Szabad Nép júniusi, augusztusi száma) az MKP, az SZDP, a NPP, a M. Pedagógusok Szabad Szak- szervezete részéről (1945. július 1-i nagygyűlésen) elhangzik a követelés: „az egységes, kötelező, ingyenes, nyolcosztályos népiskola” (általános iskola) megalkotására. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650—1945. M. E. számú rendeleté 1945. , augusztusiban életre is hívta az általános iskolát, amit joggal neveztek a .JCőzx&tat^űg^ földrefox-mA 70 000/1946. sz. rendelet és a hozzá kiadott útmutatás a következő lépés, mely kimondja az iskolák államosítását, azonban innen még hosszú és göröngyös út vezet el az 1948. május 15-ig, illetve június 16-ig. 1947. februárjában a szénbányák által, majd 1947. szeptemberében a nehézipari vállalatok által fenntartott iskolákat államosítják. Kimondják ugyan az állami tankönyvek bevezetését is, de miután nemcsak Nógrád megyében, hanem országosan a legtöbb iskola a felekezetek — ezen belül is a római katolikus egyház — kezében volt, ennek a rendelkezésnek a megvalósítása igen nehézkes. MEGYÉNKBEN: 128 EGYHÁZI ISKOLA Nógrád—Hont megye 223 iskolájából is 128 volt a római katolikus egyház kezében, (Tanügyi Statisztika, Népiskolák, 1945/46. Művelődésügyi Minisztérium statisztikai osztályának kéziratában olvasható az adat), de ez a 128 iskola is a négy egyházmegye fennhatósága alá tartozott. Egységes iskolarendszer, i követelményszint kialakítása lehetetlen volt — éppen ezért volt tehát történelmi szükségszerűség az államosítás teljes mértékű megvalósítása, auni megyénkben az 1—2 tantermes, 1—2 tanítás, osztatlan, részben osztott, elhanyagolt felekezeti és.községi, magán vagy éppen társulatok, egyesületek kezén levő iskolákat egy kézben, az állam kezébe adja, s megkezdődhet ezáltal a törpe iskolák összevonása, a népiskolák átszervezése, az egységes állami általános iskolai rendszer kiépítése. E rendelkezés megvalósítá- ának szükségességét jól bizonyítják a nógrádi adatok is. Az 1945/46-os tanévben 223 népiskola volt, az 1948/49-es tanévben — éppen az államosítás, összevonás, eredményeképpen — . 192 általános és népiskola jött létre. (Egy részben osztott és 15 osztatlan tanyai iskola, népiskola maradt.) Egyébként az államosítás szükségességét, jelentőségét az országos adatok is jól bebizonyítják. Az ország iskoláinak több mint kétharmadát érintette az államosítás . (9274), csaknem 700 ezer tanuló került állami általános iskolába és 18 ezer felekezeti pedagógus állami státusba — amint ezt a Művelődésügyi MinisZ' tórium statisztikai osztályán található adatokból és azé témával foglalkozó szakemberek statisztikai összesítésében olvashatjuk. Leblanc Zsoltné A munkásosztály egységéről Réssietek egy hosszabb tanulmányból Napjainkban mind több szó esik a tudományos és technikai forradalomról, főleg a természettudományok és a műszaki-technológiai vívmányok fontosságát szoktuk kiemelni. A társadalom szerkezetében, a társadalom egészében, vagy részeiben lejátszódó jelenségek összefüggéseit, az emberek szociális magatartásának törvényszerűségeit eddig viszonylag kisebb súllyal vizsgáltuk. Az MSZMP. X. kongresszusa — sok más fontos kérdés mellett — alaposan elemezte a társadalomtudományok fejlődésének eredményeit és fogyatékosságait is. A társadalomtudományok általános fejlesztésére is felhívta a figyelmet, s a legfontosabb kutatási területeket konkrét formában is megfogalmazta a kongresszusi beszámoló: „Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződésének és tudati állapotának kérdése napjainkban, ... az életmód változásainak gazdasági, kulturális vonatkozásai; tudományos bírálatuk és más kérdések” A dolgozók véleménye A korszerű társadalomtudós mány eredményeinek hasznosítása és felhasználása fontos a politikai, ideológiai munkában. A különféle publikációkban és előadásokon napjaink legfontosabb politikai, ideológiai és morális kérdései vetődnek fel és eredményes, konstruktív vyták alakulnak ki a közéletben. Győzedelmeskedett, tért hódított az a nézet, hogy közéletünk problémáit vitákon beszéljük meg. Az a tapasztalatom, hogy a nézetkülönbségek tisztázásakor valósággal felhevül az atmoszféra, ami alapjában véve helyes. A konstruktív vitáktól nem kell félni, ez nem t\ hagyományok ápolása újabba« *" rendkívül fontos, mondhatnánk közügy. S ha erről van szó, akkor a ballagások hangulata arra utal, hogy megyénkben a hagyományok ápolása terén nincs probléma. Erről tanúskodik a ballagások romantikus hagyománya. Különösen a megyeszékhelyen, Salgótarjánban kell emlékeznünk arra, hogy az éjszaka homályában hangulatos csoportok járták az utcákat és adtak szerenádot tanáraiknak, akik terített asztallal és üres poharakkal, de teli üvegekkel várták diákjaikat. S jóllehet a diákok kevésbé voltak meghatódva, mint a szülők. akik ezt a búcsúztatást többször átélték és minden hagyományos dallamnál ifjúságukra emlékeztek. Valamikor régen a szerenád hozzátartozott a ballagáshoz, ámde az ritka dolog, hogy a tanárak is számítottak a diákok látogatására. Több iskola fiataljaival beszéltem, akik nagyon meglepődtek, amikor nem hatott meglepetésként a szerenád hanem az osztályfőnök vagy az osztálybeli tanár behívta és megkínálta Ropival és Coca- cola-val őket. A salgótarjáni fiatalok elmentek a külső perifériára is, például a Strand-vendéglő környékére, de még Kisterenyére is. nehogy valamelyik tanárukat kihagyják a köszöntés sorrendjéből. Magunk is nyomon kísértük a ballagok útját, akik a késő éjszakában is fölidézték a ballagás dalait, a Ballag már a vén diákot és a Gaudeamus igitur-t. Néha azt érezték a gyermekeiket figyelő szülők, hogy emlékeik moshatóbbak és szívszorongatóbbak, mint gyermekeiké. Pedig, különösen a lányok szemében, ott csillogtak a búcsúzás, az elválás könnycseppjei. Mégis más volt a mai ballagás, mint a múlté, mert a fiatalok sokkal előbbre néztek, mint korábban. Igaz ugyan, hogy az általános iskolában még nem tudtak pályát választani, de a középiskolában sokkal határozottabbak voltak, mint elődeik. S ha csak néhány évvel tekintünk hátra, az ugyancsak szokatlan, hiszen a főiskolákra, egyetemekre korántsem tülekedtek annyimAmn mmt SZERENÁD ra. életük jövőjét a fizikailag js megfogható és elképzelhető szakmákban, hivatásokban, a gyors kereseti forrásokban keresték. A ballagás romantikáját néhány nap múltán az érettségi realitása váltotta föl. A tanárok és diákok, akik a ballagás és szerenád hangulatában szinte összeölélkeztek, az írásbeli érettségin úgy találkoztak, mint régi ellenfelek. A diákoknak most már egyrészről a bizonyítás soruk és sorsuk, más részről a kötelező ellenőrzés fogja őket. Hangulatilag ez a találkozás ugyan ellentétes, de a valóságban baráti találkozás. mely négy esztendő viadalára emlékeztet. Bár ebben a viadalban egyezett a cél, hiszen diáknak és tanárnak egy a célja: a minél jobban elfogadható, az átlagosnál jobb tanulmányi eredmény. Az utolsó napok izgalma és feszültsége nem független az írásbeli vizsgáktól, ami e ,sorok írása közben zajlik megyeszerte. S e vizsgáknak újszerűségé, hogy egynémelyik érettségi vizsga közösen, együttesen zajlik a felvételi vizsgával, amit például matematikából tesznek a Műszaki Egyetemre jelentkezettek. A fiatalok, akik a Röpülj páva népdalait idézték a szere- nádos éjszakán, az utóbbi napokban dideregve és a felfedezés szorongásával ültek a padok soraiban a központilag leküldött példák megoldása fölött. Hiszen első eset az írásbeli érettségik sorában, hogy országosan egyforma példák megoldásán fáradoztak matematikából, miközben arra gondoltak, hogy lesz-e belőlük gépészmérnök vagy esetleg Diesel-mozdonyvezető, illetve valamelyik technikum vagy felsőfokú technikum hallgatója. Más volt az érettségi vizsga régen, mint ma. Csak három évtizeddel előbb is még lasszóval fogták azokat a fiatalokat, akik hajlandók voltak továbbtanulni és képességeiket magasabb fokon érvényesíteni. Ámde a szocializmus tág horizontokat nyitott meg, sokkal nagyobb lehetőséget nyújt a továbbtanuláshoz, a képességek kibontakozásához. Valamikor elég volt az index megszerzése, ma már viszont követelményeket támasztanak azokkal szemben, akik vállaják a továbbtanulás fáradalmait Igaz ugyan, hogy a ma egyetemre és főiskolára jelentkezők komolyabban veszik helyzetüket és következetesebben törekednek képességeik kifejtésére. Nagy rokonszenv kíséri azoknak a vizsgabiztosoknak, és elnököknek a munkáját, akik vállalkoztak arra, hogy a fiatalok rátermettségét és képességeit nyomon kísérjék. Ilyenkor már nincs romantika és nincs barátság, ilyenkor már csak a konkrét tények, a vizsgaeredmények hatnak. A szerenádok időszakát az életrevaló felkészülés órái váltják föl. s diák és tanár a pontszámokat számolja, roppant tárgyilagosain és elmélyültem A napokban a salgótarjáni gimnáziumok fiataljaival folytattam beszélgetést Ismerték már a jelentkezők létszámát, jól tudták, hogy közülük csak néhányan juthatnak tovább felsőbb iskolákba. Faggattam őket reményeikről. mire nagyon tárgyilagosan a legnagyobb bizonytalanság hangján válaszoltak. Megkérdeztem, hogy találkozom-e velük e sorok megjelenésének napján a salgótarjáni SZŰR vasárnapi műsorán, mire elgondolkoztatóan azt felelték: „Vettünk ugyan jegyet, de rájöttünk, hogy a tévében sokkal érdekesebb műsor vár ránk.” faji egnéztem a tévéműsort, s kide- * rült. hogy ma délelőtt nem Ben Quick történetét vetítik, hanem a matematika dolgozat eredményét sugározza a televízió. A technika csodálatos vívmánya ez is, hiszen országszerte diákok tízezrei figyelik a „száraz” műsort, ami mégis jobban érdekli a szerenádok romantikusait, mint az ezreket megmozdító esztrád-műsor a salgótarjáni SKSE-stadionban. S ez az érdeklődés-különbség minden bizonnyal pozitív, és ellentmondásra egyáltalán nem ingerlő. Lakos György veszélyezteti ideológiáinkat, a párt politikáját, de még a pártegységet sem. A párt mindig kérte és a jövőben is kérni fogja a kommunista és pártonkivüli szakemberek, tudósok, munkások és parasztok véleményét. Ez nem formális tevékenység, hanem a gyakorlati politika alakítása, finomítása teszi szükségessé. Ma már igazolva látjuk, mennyire szükség van társadalomtudományunk fejlesztésére, művelésére. A Központi Bizottság beszámolója a párt X. kongresszusán is nyomatékosan hangsúlyozta: „A szocializmus és a tudomány egymásrautaltak és szövetségesek ... Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése megköveteli a tudományok fejlesztését, a tudományos eredmények mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati felhasználását.” Napjainkban gyakran tudományos vizsgálódás központja a munkásosztály és a munkásosztály egysége. A társadalmunkban jelentkező anyagi differenciálódás problémakörét különféle aspektusokból lehet megközelíteni. Az MSZMP X. kongresszusa is állást foglalt ebben a kérdésben, főleg a vitatott pontokra exponált jobban. Egyértelműen igazolta például azt, hogy túl kell lépni azon a hamis alternatíván, amely szerint semmibe kell venni az egyéni és csoportérdeket egy absztrakt közérdek javára, vagy a partikuláris érdekek szabad játékterévé kell tenni a szocializmust építő társadalmunkat. Mindenki képességei szerint Még a megvalósult szocialista társadalomban sem lehet megteremteni a teljes egyenlőséget, a kommunizmus felépítéséig a különféle csoportok társadalmi és anyagi helyzetében szükségszerűen fennmaradnak bizonyos különbségek. Ez elsősorban abból adódik, hogy mindenki a képességei szerint dolgozik és a társadalomtól az általa végzett munka alapján részesül a termelt javakból. Persze az is igaz, hogy a jelenlegi időszakban konkrétabb intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy tudatosabb legyen a különféle csoportérdekek összehangolása, s ez a szocialista morál elve alapján történjék meg minden területen. Kétségtelen tény, hogy a gazdasági reform hatásaként az egyeni jövedelmekben jelentkezett egy hatékonyabb differenciálódási tendencia, az egyes rétegek, csoportok jövedelme hirtelen megugrott. A munkán alapuló jövedelemnövekedés helyes, szocialista társadalmunk lényegéből fakad. Nem arról kell vitatkozni, hogy a munkán alapuló jövedelmeket milyen módszerrel kell csökkenteni, hanem arról, hogy az alacsony bérkategóriába tartozó rétegekét milyen eszközzel lehet emelni. Erre a Központi Bizottság az 1972. novémberi határozatában egyértelmű választ adott. A jövedelemszóródás nyilvánvalóan tükröződik az egyes rétegek életmódjában, a tudati szféráikban, a kulturális és egyéb igényeikben is. Viszont ebből — még véletlenül sem lehet olyan következtetésre jutni, hogy nálunk is kialakult az autósok és ví- kendházasok rétege, hiszen a szocializmus a szorgalmasoknak és takarékosoknak, igyekvőknek és jó képességűéinek anyagi gyarapodást is biztosít. Éppen ez az egyik alapja és feltétele a közművelődésben elért és várható fejlődésnek. Az élet. a párt politikája által megszabott követelmény, hogy e kérdés kapcsán kutatásokat kell végezni és tudományosan kell megvizsgálni a társadalmi életünkben jelentkező ellentmondásokat. Egy tudományos vizsgálatnál nagyon jelentős, hogy a feltárásra váró ellentmondások milyen jellegűek, társadalmunk milyen széles rétegeit érintik. Olyan nagy kérdésben, hogy van-e egységes munkásosztály, a X. kongreszus előtt igen széles körű vizsgálat folyt és eredményét a határozatból' ismerjük. Ezt a megállapítást az egyéni gondolkodásra, a saját véleményre apellálva nem tehet megkérdőjelezni. Igaz, saját véleményt mindenkinek joga van kifejteni, különösen ha az tudományos kérdés, és a vita tudományos intézményben folyik. Szerintem, az is- mefttterjesztés szintjén egyéni hipotéziseken alapuló, kellően meg nem alapozott nézetek kifejtésének nincs helye. Átmeneti társadalom Akkor helyes egy elemzés; ha benne végighúzódik az * gondolat, hogy az objektív okokból származó társadalmi különbségeket nem lehet történelmileg rövid idő alatt felszámolni. Mindenkinek látni kell. hogy óriási lépéseket tettünk előre a szocializmus építése során az emberek társadalmi egyenlősítésében. Nem helyes az az álláspont, ha ez egyéni jövedelmek differenciálódásából valaki arra az álláspontra jut, hogy a munkásosztály egységét kérdőjelezi meg. Ha csupán annál az általánosságnál maradunk, hogy a jövedelemszóródásból az emberek helyzete eltérő, hogy a társadalomban úgymond egyenlőtlenség van. különböző helyzetű ember- csoportokra differenciálódott a társadalom, nem leszünk képesek arra, hogy megértsük a konkrét osztályok harcának lényegét, az adott társadalom mozgását, képtelenné válunk arra. hogy az ezekben végbemenő folyamatokat, iélensé- geket megmagyarázzuk. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novemberi határozata is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az életszínvonal kérdéscsoporton belül kiemelte, hogy nálunk anna ; alakulása általában elfogadható és nem rossz. Rendszeresen emelkedik a dolgozok — kivétel nélkül minden dolgozó osztály és kategória — életszínvonala. A munkások bérszínvonalában, főleg az állami szocialista nagyüzemekben viszont kisebb mértékű volt az emelkedés, ezért a KB kiigazításra hozott határozatot. Ennek eredményeként is tovább erősödött a munkásosztály egysége, politikai, ideológiai állásfoglalása. A szocializmus , átmeneti társadalom magában rejt:, hogy nincs teljes harmónia a különféle osztályok. vagv szociológiai terminológiával is kifejezhető társadalmi csoportok között. A kommunistáknak, a pártonkívülieknek vigyázni kell arra, hogy az ellentmondásokat, a feszültségeket idejében feloldják, mert csak így kerülhetők el társadalmunkban a konfliktusok. Nem moralizálni keli azon, ha problémák jelentkeznek. hanem kellő objektivitással fel kell tárni az okokat és megszüntetésükre intézkedéseket kell foganatosítani. a munkásosztály ideológiai álláspontjáról kiindulva. Gyenes László NŐGRAD = 1973. május 13., vasárnap r /
