Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

Varga Ru dől fi Fák, fejszék, pengő, kések DfiRRFX KÉKRE veri ea. ősz ágaikon a szilvát. Nemso­kára kinyitja előttük fehér fogsonát a tél, a földre pereg­nek gémberedetten. Tonná­nyi köd lebeg a vizek felett. Nines teteje, nincs mennye­zete. Ha beletéved ©gy-egy repdeső madár a sűrűbe, on­nan soha többé ki nem száll Gomolyog, örvénylik a köd. Eltéveszti benne irányát az Irány. A fodrozódó fagyos víz tetején látni csak a lefelé úszó, szétfeszített, iszonyodó szárnyakat. Üsznak lefelé, amíg a halak, s a patkányok szét nem rágják. Csak a pi­cike madárcson tvázak úsz­nak, úsznak lefelé. Csak az iszonyodé, picike madárcsontvázak úsznak le­felé a folyón, s a kussoló, csupacsont, szőrkutyák ott szaladgálnak a parton. Ha valamelyik bokron megakad egy madártetem, mellső lá­bukkal piszkálják ki. Ha na­gyon éhesek, be is ugranak er te. Szorítják nyálad zo po­fájukban a repülés maradvá­nyát, a szárnyakat. Rázzák hulló szőrükről dideregve a vizet. Rázzák dideregve tépett szőrükről a permetező vizet, s az emberek két fejszecsapás közt bordájukba rúgnak kő­kemény csizmájukkal. Sár van a gödrökben. Az embe­rek nem bánják. Belelépnek. Ugyan ki győzré kerülgetni a sok buktatót, sarat? Köröm - nyi cigarettacsikkekkel bíbe­lődnek. A viharlámpáról gyújtanak rá. Takarék kanóc­ra állítva mindig ott füstölög a bódé falára akasztva. Ki tudná még itt kérges kezébe venni a gyufaszálat? Rögtön eltörné, mint a picike, fehér madárcson tok. Rögtön eltörne, mint a pi­ciiké, fehér madárcsontok, s az emberek káromkodnának a sötéten. A gyerekek meg sírva fakadnának, & el nem hallgatnának, amíg az embe­rek ölbe nem vennék őket, s egy mozdulattal meg nem tö­rülnék pisze orrukat, hüvelyk­es mutatóujjuk közti puha bőrrel. Akkor pedig a takony al<5l a vörös bőr rögtön kilát­szana, s ettől az emberek olyan mérgesek lennének, hogy majd földhöz csapnák a vörösen visító kölyköt. De akkor eltelne egy csomó idő. Mivei is? S közben ki fogná ki az úszó rönköket, tuskókat a folyóból? Talán az úr­isten? UGYAN KI AZ ÚRISTEN esapná bele a fejszét a forgó, fagyos fiába, hogy kihúzza a partra? Így hát a viharlám­páról gyújtanak rá az embe­rek. .Szippantanak egyet-ket­tőt, aztán vágnak tovább a himbálódzó stégről a balták­kal, hogy szikrázik a víz minden csapásnál. Már vizes az arcuk, a kabátjuk ujja is. Ha megállnának egy percre, olyan keményre fagyna kar­jukon a pufajka, mint a szilvafa ága. Inog a deszka- tákolmány alattuk. Hamarjá­ban van csak Ö6szeütve. Na­ponta újra kell építeniük, mert éjszaka elvűmé a víz, amit nappal csináltak. Meg ha fen thagynák, hát jönnének lopni a fát máshonnan. Az pedig rosszabb, mint az ár. Így inkább szétszedik az em­berek minden estére az im­bolygó vázat. Dolgoznak egy órával tovább. Dolgoznak inkább egy órá­val tovább. Dolgoznak haj­naltól addig, amíg csak meg nem jön az ebéd. Hozza a gyerek, vagy az asszony. Jobb, ha a gyerek hozza. Ak­kor legalább nyugodtan meg lehet enni az ételt. Behúzód­ni a bódéba. Leülni a tuskó- ra. Enni szótlanul. Főleg, ha fiatal az ember, mert akkor még nagyobb az étvágya, a kedve, a bánata is. Nem hiányzik hát a síró szemű asszony, a sovány fiatalasz- szonyka hallgatása. Nem kell látni a lúdbőrös, megkemé- hyedett kis bimbóját, ahogy keresztülüt az ingen. S ak­kor olyan, mintha hosszú tö­vis nyomódott volna hirtelen Nagyapám meséiből... valamelyik úszó rönkből az ember szivébe. Nem tudja azt se, csikorgassa a fogát, sírjon, v.._, íeidöntse a mázsás tüs­köt a bódéban, s egy csapás­sal leüsse a vékony falakról a tetőt? Hát jobb, ha a gye­rek hozza a falni valót Az legalább kintmaradhat dél­után is, ha már nincs iskola. Hadd nézze a gyerek, hadd tanulja, hogyan dolgoznak az embereik. Amikor kijárja az iskolát nem kell mutatni ne­ki; mit, hogyan? Kezébe ve­szi a fejszét, s már tud min­dent KEZÉBE VESZI a fejszét. S már tud mindent Vágja, húz­za a fát, amíg meg nem hal, vagy meg nem szökik. Tud­ják ezt az öregek. Így hát in­kább lóval vannak kezdetben a gyerekek. Akkor nem repe­dezik olyan hamar a körmük, nem jár mindig a csatangolá- son az eszük. Mások a kisgye­rekekre vigyáznak, mert ott­hon, a telepen csak a szopós­gyerekek maradnak. Azokkal legkevesebb a baj. Amelyik már járni tud, az kijön ide magátóL Eljálszogat a ku­tyákkal, vagy odébb, a sár­ban. Vagy a földeken mezge- relnek. Nyáron a borsóföld szélén fejtik körmükkel a pi­ci szemeket s öntik szájuk­ba az édes borsót. így nőnek fel játszva, gyönyörűen. Néha bemennek a kovácshoz. Bá­mulják óraszám a tüzet Vagy a tornácról nézik az esőt Első csepptől az utolsó­ig. Vagy csak hallgatóznak, segítenek meszelésnél kiszed­ni az asszonyoknak a falból a szögeket. Görényt békát fog­nak, meg mindent. Az inas- kák, ha találnak a szántáson rozsdás, világháborús tölté­nyeket, kiszedik belőle a ma­got meggyújtják a hüvelyben a puskaport s úgy futnak surrogva, cikk-cakkhan a va­sak, mint megvakított .pat­kányok. Közben felnevelked­nek. Jönnek a folyóhoz dol­gozni. A lányok meg bálo­kon elszédülnek a táncolás- ban. Korán férjhez mennek. Nászéjszakákon verdesnek a menyasszonyok, mint gom­bostűre szúrt hófehér pillan­gók. Aztán gyerekeket szül­nek sikítva. Szeretik büdös lehelletű uraikat. Néha szé­pek még; disznóöléseken, ha nekipirosodnak, búcsúban, ha felöltöznek, templomban, ha énekelnek. Aztán sárgulni kezdenek. Észreveszik az ab­lakban bebámuló fecskéket Kitapogatják éjjelente a ha­lált Hallgatják csontjaik re- pedezését. Eltemetik koránhaló férjeiket. Végül, pántlikával átkötött első hajukat és láb­mosó téglájukat melléjük te­szik a koporsóba lányuk, vagy menyük. Megerőszakolja őket a halál. Megerőszakolja őket a ha­lál, úgy, mint ők az életet a munkáit DE MAR SZÜRKÜL az idő. Esteledik nemsokára. Fá­radtak a lovak is. Hasukon hemzsegnek a piócák. Majd’ megszakadnak a húzásba. Riadt, okos szemük elhomá­lyosul, nyihognak rettentően, ha meglátnak a vizen úszni egy hatalmasabb rönköt. A brigádvezető felírja a rend­be rakott fát Az emberek már azt számolgatják, mit kapnak érte. Lassabbak már mozdulataik. Arra is ráérnek, elmenjenek vizelni a dérékig- érő gazba. Nem jön több rönk, tuskó a vízen. Abba­hagyják odafönt a hegyen a favágók is. Este van. Szállani kezdenek a madarak lefelé az égbőL Megjelenik odafönt a tenyérnyt kis holdacska. Olyan, mint egy szelet ke­nyérke. Megjön a csősz is, aki vigyázza éjjel a fát. A vízen egy varjú fészek úszik csak sötéten, pörögve, mint a szél kakas., mint elátkozott sziget INDULNAK AZ EMBE­REK, lovak haza. Gyalok, ne­kidőlve a szélnek. Beülnek a kocsmába, s isznak a poha­rak pálinkát. Esznek a szá­jak húst sokat. Jő meleg van a faiak közt Mába fúj be a szél a kéményen. Megjönnek az asszonyok is. Befújja őket is a szél. Az emberek voeo- gatják a vállukat de nem mennek még haza. A lányok­kal meg már nem lehet bír­ni Valahonnan előkerül a tangóharmonika. Nyikorog, hörög, hullámzik. Táncolnak. Pereg lentről a málló vako­lat Felolvadnak a jeges sze­mek. Megoldódnak a szótlan szájak. Kikerekednek lassan a nyúzott arcok. A suhancok elindulnak a szomszéd faluba udvarolni, hogy még hajnal­ra visszaérjenek. Az emberek ülnek odabent a füstben. Mindnek zsíros, izzadt a ké­pe. Pereg a málló vakolat. A kocsmámé kaparva körmöli egy irkába a tartozásokat Lesepri az asztalról a csonto­kat földről a törött -pohara­kat Kirugdossa a szélbe a koszos kutyákat Utána még egy kicsit piszkálódik magá­ban, mintha bolhát keresne. Az emberek már elindultak haza. Hónuk alatt kétkilös bolti kenyér. Elvágódnak a csúszós fagyon. Szemük vil­log csak a sötétben. Hazata­lálnak. Megismerik feleségei­ket az ágyban combjuknak szorításáról. Az asszonyokat, akik olyan forróságot érez­nek, mintha jéghez értek vol­na. Utána még előveszik a harapófogót felhúzzák vele a rossz vekkert Arra gondol­nak, hogy a másvilágon pi­henni szeretnének. Kint csendben elkezd esni az eső. Az ablaküvegre fagy. A föld süllyedni kezd, aztán duz­zadni, mint a szivacs, s meg­fagy. Eggyel több jégpáncél lesz rajta. Az emberek al­szanak, 6 reggel úgy húzzák magukra a kihűlt inget nad­rágot mintha idegent öltöz­tetnének. PofaW József rajza s NŰCRÁp - 1973. május 13., vasárnap Késő bánat A férjemnek volt valami üzleti ügye ezzel az ember­rel. Jó kiállású vállas férfi volt Ferenczl Ferencnek hív­ták és apró fekete bajusz éke­sítette a felső ajkát Megjegy­zem. nekem mindjárt ellene szenves volt a dupla nevével és azzal a kis bajuszkával az orra alatt. De hát ott fogott meg. ahol a legérzékenyebb voltam, a két szép gyerme­kemben. Azért nem kezdem a végén, ha ő ott kezdte is. Ahogy máir az asszonyokkal szokott a férfiember. Rögtön a tárgyra tért mindjárt az első alka­lommal. — Nagyon hozzámillő me­nyecske maga. Maris asszony — kezdte az udvarlást — Kedves — tette még hozzá, hogy mélyebbre szaladjanak a szavai a szivemben. — No — hárítottam el én a dörgölőzését — Van ne­kem férjem és két szép gyer­mekem. — Nekem meg nincs — szögezte le a tényállást. — Hisz’ épp ez a baj. — Felesége volt — világí­tottam rá én az érvelés gyön­ge pontjára. — Miért hagyta ott? — Miért, miért? Nem ér a házasság gyerek nélkül egy fabatkát sem. Meddő asszony csak szeretőnek való. — Ha otthagyta, otthagyta — rántottam egyet a válla­mon. semmi közöm hozzá. — Éppen, hogy van — bi­zonykodott ő. — Rég nézege­tem már magácskát- Ahol két ilyen jóképű srác termett, te­remne ott másik kettő is. Ne­kem! — Most aztán már elég — szóltam ki szilárdnak hitt eré­nyem sáncai mögül. Mit kép­zel? — hetykélkedtem. Ennek vége is volt. "Ennek az egy beszélgetésnek. Hanem egyre sűrűbben jött. Nagyon elszaparodtak az elinté-miva- lói az urammal- Aztán úgy igyekezett, hogy legalább egy negyedórával korábban érkez­zen. mint amikorra az uram hazajövetelét tudta. Sokszor nem te beszélt, csak nézte a munkában való hajladozáso- mat, olyan jóízűen, hogy akármennyire nem akartam, pirosra csattant az arcom tő­le, meg a szemem is m írképp csillogott; éreztem. Máskor meg azt mondta; — No. meggondolta-e mér? Nem is feleltem erre a kép­telenségre. Csak még szorgal­masabban vasaltam a szik­kadt ruhát, vagy fürösztöttem a kisebbik gyermekemet Ha­nem az arcomat elrejtettem azért, nehogy leolvassa róla azt a prányi ingadozást, amit mégis csak sikerült belém ül­tetnie. Mert hát minden házasság­ban akad baj Az enyémben te, persze. Most meg a szo­kottnál is több. A férjem éj­szakai munkára van beosztva már egy hete. ás a nappal zsörtőlődései így nem nyugod­hatnak el az esti csöndes be­szélgetésekben. békés össze­búj ásókban. Meg azt sem mondhatnám, hogy a férjeim, úgy gondol­kozna, mint ez az ember itt. Egy csöppet sincs elragad­tatva a termékenységemtől. Három év alatt két gyerek! Inkább azon erősködi'k, hogy most már aztán nehogy több U legyen. Pedig lám, most látom csak. ennek a másik embernek a szemé cal. hogy ez még dicsőség is lehet. Lassan sajnálni is kezdtem. Itt van ez a szép. egészséges férfi, otthont akar. családot- gyereket, és nem sikerült ne­ki. Tehet ő róla? És az a kis bajusz nem is olyan csúnya az arca közepén. Miska, a férjem féltékeny. Nevetnem kellene, ha nem sértene olyan nagyon. Félté­keny! Rám! Hát úgy nézek ki? Kell is nekem az a dup­la nevű, nagy darab ember? Még összetörne! Ügy látom, mégis a férjem fog összetörni. Azt kívánja, hogy ' dobjam ki Ferit (Ja, észre se vettem, hogy már így hívom magamban). De­hogy dobom! Még azt hinné, félek tőle. Most aztán betelt a pohár! Miska részegen jött haza „bánatában”. Amiért meg­csalom őt. Felszarvazom! Én! Nem talál még egy ilyen be­csületes, dolgos szerető asz- szonyt És még kételkedni mer bennem! De megérde­melné! Meg bizony! Hiába, nem tűrhettem to­vább! Hogy mit? Természe­tesen. amit a férjem csinált. Gorombéskodott. veszekedett, most már józan állapotban is- És hányszor berúg! Nem, ezt nem lehet bírni már. Feri meg fog becsülni engem. Sajnos, nem volt hova köl­töznöm. szüleim nincsenek, így kénytelen voltam Feri házába jönni a gyermekeim­mel együtt Azért az erkölcs ellen nem vétek. Hozzám se nyúlhat addig, amíg a válás meg nincs- Csak esküvő után! Ezt komolyan megmondtam neki. No. igen Hát így szokott lenni. Velem is megtörtént ami mással. Hogy élhetne egy asszony férfiemberrel anélkül, hogy. *. De helyt fog állni, abban bizonyos vagyok. Kü­lönösen. ha a gyerek már út­ban lesz. Nem tudom ml van? Már hat hónapja élünk együtt, és sehol semmi. Én is meddő let­tem? , A válás megtörtént. Unszo­lom, hogy „no” most már rcegcaküdiiutünk”. ö csak azt mondja: ráér még. Dehogy ér rá! Lesül az arcomról a bőr, alig merek végigmenni az ut­cán. Szörnyű gyanúm van! Ta­lán nem is én vagyok a hibás. Ma végre rá tudom beszélni Ferencet, hogy menjen or­voshoz, vizsgáltassa meg ma­gát. Persze, hogy úgy van! És én hagytam magam behálóz­ni ettől a csirkefogótól. Mi­csoda undorító alak azzal a nyápic kis bajuszával, meg a recsegő nevével­Most aztán... Csak még egyszer a Miska felesége lehetnék! Kemény Erzsébet Gondolat­morzsák Egy mai nő három, dolog­ra takarékoskodik. A kétszo- ba összkomfortra, a színes te­levízióra és a válóperre. A természettudósok legna­gyobb sikere az lesz, ha rá­jönnek arra, hogy tó énekes- madarak hol végzik el a ze­neakadémiát. Egy tsz akkor eredményes, ha a közületi boltokban nincs kiírva, hogy képviselő­je csak készpézzel szolgálha­tó kL Az okos rendező mindig azzal játsszatja el a Julius Caesart, akit a többi színé­szek utálnak„ " i r* **•*»->­Gyakorlatilag az nevezhe­tő tisztességes embernek, akinek már volt vagy van alibije. A kizsákmányolás legma­gasabb formája jelen pilla­natban a méhészet. A választás a szesztilalom révén többet tett az alkoho­lizmus ellen, mint háromévi propagandamunka. Cs. D,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents