Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

Megdolgoztak a sikerért Kitűnő szereplés országos versenyen A napokban rendezték meg Budapesten a 7. és 8. osztá-- lyos úttörők országos szaktár­gyi versenyét. Oroszból négy kategóriában folytak a verse­nyek. Külön mérték össze tu­dásukat az orosz anyanyelvű­ek, a szakosított tantervű (3. osztálytól tanulják a nyelvet), a tagozatos és a normáltago- zatos iskolák tanulói. A sza­kosított tantervű iskolák ta­nulóinak orosz nyelvű verse­nyében salgótarjáni siker szü­letett. „ — Verseny közben nem is mertem gondolni arra. hogy első leszek — mondja szeré­nyen Kocsis Judit, a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola 8. osztályos tanulója. — Most visszagondolva biztos vagyok benne, hogy a jól sikerült írásbeli dolgozatommal nyer­tem meg a versenyt. Juditnak az írásban már komoly gyakorlata van. Évek óta levelez oroszul egy len­gyel kislánnyal. Gyakran ír­nak egymásnak iskoláikról, a városról, ahol laknak, meg mindennapi munkájukról. Aki komolyan veszi a levelezést, jól megtanulhatja a nyelvet — tartja. Az iskolában egyéb­ként orosz levelezőszakkör működik. Ötödik osztálytól kezdve két csoportban mint­egy harminc gyerek levelez szovjet pajtásokkal. — Beszédben kevesebb a gyakorlatom, de azért jól el­boldogulok ebben is. Orosz tanárnője, Szabó Ist­vánná, aki felkészítette a ver­senyre, elégedett Judit tudá­sával. Szerény, szorgalmas kislány — mondja. — Ta­valy a hetedikesek versenyé­ben hetedik lett — Az idén jobban kijött a lépés. Azt hiszem ezt annak is köszönhetem, hogy most nem voltam olyan lámpalá­zas. mint tavaly. Hozzá lehet szokni a versenyzéshez, csak Önuralom kell. hogy az ember parancsolni tudjon magának, s mindjárt könnyebb — ma­gyarázza megkapó, felnőttes komolysággal. A könyvhét napjaiban jele­nik meg a Palócföld ez évi második száma. A Változó va­lóságunk rovat központi té­mája a munkások és a kultú­ra viszonya (a munkásműve­lődés kérdései, munkás önte­vékenység, képzőművészeink és az üzemek kapcsolata. író­olvasó találkozók). Látogató­ban idősb. Szabó Istvánnál jár a lap. A szépirodalmi ro­vat Gepelyes Endrére emléke­Laczkó Ibolya zik, a körkép többek között Galgóczi Erzsébet, Moldova György egy-egy könyvére, a Munkásmozgalom-történeti Lexikonra hívja fel a figyel­met. Érdekesnek és értékesnek ígérkezik a Madách-blokk, melyben a nagy író munkás­ságát tudományosan elemző írások mellett, vall Madáchról Gyárfás Miklós író, Ránki György zeneszerző, Sinkovits Imre színművész és Varga Imre szobrászművész. A verseny lefolyásáról be­szélgetünk. Az első napon rásbelá volt. A százéves Budapestet kellett levélben bemutatni egy képzeletbeli szovjet barátomnak. A szó­belin kívülről megtanult szö­veget kellett elmondani, máj-’ ismeretlen szöveget felolvasni és végül vetített diafilmekről — amelyek Moszkva történél mi és építészeti nevezetessé seit ábrázolták — beszélni. — Ugyanezeket a feladato­kat kellett nekünk hetedike­seknek megoldani — mondja a szöszke Laczfeó Ibolya, aki szintén értékes helyezést ért el a versenyen: negyedik lett. — Csak a vetített képek vol­tak mások. Ibolya először indult az or­szágos versenyen és nagyon izgult. Szereplését talán ez is befolyásolta. De most megis­merte a verseny hangulatát, levegőjét, s jövőre bizonyára Judithoz hasonlóan ő sem izgul már annyira, s jobb helyezést ért el ennél a le sem­miesetre sem becsülhető mostaninál. —''Számomra az írásbeli jelentette a legnagyobb ne­hézséget — meséli. — Nagyon szeretek írni (két szovjet kis­lánnyal-levelezek), de erre a témára nem számítottam. A budapestieknek könnyebb volt írni a fővárosról. Ott élnek, ismerik. Különösebb baj nem történt. Az volt a szerencse és a jó, hogy itthon az órá­kon Salgótarjánt már több­ször bemutattuk. A kifejezés­hez a szókincsem tehát meg­volt, csak a megfelelő ada­tokat kellett behelyettesíteni. Szabó Istvánná tanárnő az iskolai órákon kívül is sokat foglalkozott tanítványaival. Különböző témákat dolgoztak ki közösen, megbeszélték. — örül a sikernek? — Mindannyian örültünk, a gyerekek, a tanárok, mindenki. A verseny előtt azt mondtam: gyerekek, ha az első tíz kö­zött végeztek, elégedett le­szek veletek. Nem gondoltam, hogy ennyire megfogadják a szavamat, s első és negyedik helyezéssel térnek haza. Ko­molyan vették a munkát. Megdolgoztak a sikerért, s öregbítették iskolánk hírne­vét. Az iskolai év befejezése után, néhány hét múlva Ju- ditot és Ibolyát messze viszi a vonat. Jutalomüdülésre, bi­zonyságául annak, hogy érde­mes volt dolgozni. Judit hat hétig a szovjet pionírok me­sés szépségű „paradicsomá­ban”, Artyekben táborozik majd. Ibolya a magyar úttö­rők egyre szépülő balatoni tá­borában, Zárikán tölt két he­tet. Kellemes nyaralást kívá­nunk nekik. Sulyok László Író olvasó találkozó i A Palócföld második száma MOZIÉLET Harmadik nekifutás Jelenet a Harmadik nekifutás című filmből Változatos műsorral várja a salgótarjáni és balassagyar­mati bemutató mozi látogató­it. A salgótarjáni November . Filmszínházban május 31- : il június 2-ig A gátlástalan­ig lovagja című színes angol ilmbohózatot játszák, június ótól 6-ig pedig az új magyar Imet, a Harmadik nekifutást, Bacsó Péter legújabb alkotá- át. A vasárnapi matiné kere­tében délelőtt 10 órakor júni­us 3-án a Férjhez adom a ma­mát című filmet játsszák. A szombat délelőtti műsorban az érdeklődők A szemtanú című színes angol bűnügyi filmet láthatják felemelt helyárakkal. A balassagyarmati Madách Filmszínház műsorában má­jus 31-től június 2-ig az új Bacsó Péter rendezésében be­mutatásra kerülő magyar film, a Harmadik nekifutás látha­tó. Június 3-tól 5-ig A gátlás­talanság lovagja című színes angol filmbohózatot mutatják be. A vasárnapi matiné kere­tében június 3-án a Nem ér a nevem című magyar film sze­repel. A sikerfilmek sorában június 1—2-án a Mágnás Mis­ka című nagy sikerű magyar filmoperettet újítják fel. Jú­nius 4—5-én pedig a Fekete- szakáll szelleme című színes amerikai—angol filmvígjáték szerepel a műsoron Peter Us- tinóval a főszerepben. Az Art Kino műsorában viszont június 6-án az 1969-es cannesú filmfesztiválon a kritikusok díjával kitünteti szovjet alko­tás, a kétrészes Andrej Rubí- jov szerepel. A hét műsorában két újon­nan bemutatott film is szere­pel, mégpedig: A gátlástalan­ság lovagja című színes angol politikai bohózat, Kevin Bi- lington rendezésében és a Har­madik nekifutás című magyar film, amelyet a Jelenidő ren­dezője, Bacsó Péter rendezett. A gátlástalanság lovagja cí­mű bohózat főhőse olyan kar­riert fut be, amilyen a való­ságban teljesen valószínűtlen, csupán a mesék világában el­képzelhető. A társadalmi és politikai . élet aktualitásai azonban annyira át-meg át­szövik a történéseket, hogy eszünkbe se jut, valóban me­sének tekintjük-e a látottakat. Bohózat és szatíra ez a javá­ból, a műfaj összes követel­ményeivel és túlzásaival, sok­sok szórakoztató képtelenség­gel. Bacsó Péter új filmjében, a Harmadik nekifutásban ismét aktuális társadalmi problémát állít az ábrázolás középpont­jába. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek a nézők legszélesebb körének megvitatására érde­mesek. tézményében. a nappali, az es­ti és a levelező tagozatokon több mint kilencezer egyete­mista, főiskolás kezdte meg az idei éwégi vizsgáit. A nappali tagozatokon 58 ezernél is töb­ben, az estin csaknem nyolc­ezren, a levelezőn pedig több mint 24 ezren adnak számot felkészültségükrőL Változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatás módszere Is, mint korában. Az a cél. hogy olyan eljárásokat alakítsanak ki, amelyek mindinkább kizár­ják a számonkérésből az esetlegességet, a véletlen eleme­ket. Az új vizsgáztatási módsze­rek között számos helyen sze­repel ezúttal is az írásbeli fel­adatlapokkal — a tesztekkel — történő számonkérés. Sok karon, szakon, ahol a tantárgy jellege lehetővé teszi, kísérle­teznek az úgynevezett „jegy- megajánlással” — az írásbeli vizsga, valamint az évközi ta­nulmányi munka álapján a tanár szóbeliztetés nélkül fel­ajánlhatja a hallgatónak a megítélt érdemjegyet, s ha azt a diák elfogadja, indexébe máris bejegyzi. Elégtelen és jeles érdemjegyet azonban nem lehet szóbeliztetés nélkül „megajánlani”. A vizsgázó több mint ki­lencvenezer diák között 21 338 az utolsó éves, közülük több mint 12 és fél ezren nappali tagozaton végeznek. A nappa­li tagozatokon a kétezernél is többen tudományegyetemeken szerzik meg a diplomájukat, a tanárképző főiskolákról több mint ezren, a tanítóképzőkből 750-nél is többen, az óvónő­képzőkből pedig mintegy 500- an mondanak búcsút a diák­életnek. s kezdik meg hivatá­sukat. A műszaki egyetemek nappali tagozatain az utolsó­éves mémökjelöltek száma meghaladja a 1900-at, az or­vosegyetemeken pedig több mint 120Ö-an végeznek. A vizsgaidőszakkal párhuza­mosan megkezdődött a most végző egyetemisták, főiskolá­sok elhelyezésének előkészíté­se. Az új diplomások változat­lanul két módon, juthatnak álláshoz: pályázattal, vagy egyéni elhelyezkedéssel. A pe­dagógusjelöltek továbbra Is osiak pályázat útján helyez­kedhetnek el. A végző hallga­tók számára 1 megpályázható pedagógusállásokat a legú­jabb gyakorlat szerint egy évben két alkalommal teszik közzé: áprilisban és június­ban. A meghirdetett állásokat a legtöbb egyetemen, főiskolán máris kifüggesztették, s a hallgatók szabadon választ­hatnak közülük. Pályázatukat a jelöltek alma méterjükhöz nyújthatják be, ahol felké­szültségük, több éves munká­juk alapján bizottság rangso­rolja őket. Az első gyorsmérleg szerint egy-két kisebb létszámú szak­tól eltekintve, általában az idén is jóval több állás várja a végzősöket, mint ahányan dip­lomáznak. Változatlanul jelen­tős a pedagógushiány, főleg a vidéki általános ' iskolákban és általában az óvodákban. Ugyancsak keresettek a reál • szakos tanárok is. de kedve­ző helyzetben választhatna!? a lehetőségek közül a végzős mérnökök, közgazdászok, or­vosok is. Több állás mint új diplomás Megkezdődtek az egyetemi és föisltolai vizsgák Hazánk 55 felsőoktatási inr Az ünnepi könyvhét kereté­ben a szécsényi nagyközségi és járási Krúdy Gyula könyv­tár szervezésében június 2-án délelőtt Donászi Magda költő­nő Hollókőben találkozik ifjú olvasóival. Délután pedig a litkei gyermekek tehetnek fel kérdéseket a költőnőhöz. Június 4-én Tóbiás Aron, a magyar könyvnyomtatás 500 éves jubileumának tiszteleté­re vetítéssel egybekötött elő­adást tart a szécsényi mező- gazdasági szakközépiskola di­ákotthonában. FEKETE SÁNDOR: 21. i PETŐFI ÉLETE Bunda lett belőlük iittiiiiiiiiiiiMiiitmimHiMimiaimiitiiMifiiHiiiiiiftMfiitmmmitiHiiiiiiiinfMiiriiiiiiiMMiintimtiiitiM Kíméletlenül pusztítják In­diában az ország legértéke­sebb vadállatait és lelkiisme­retlen üzletelés folyik a ne­mes szőrmékkel. Fiatal tigri­seket méreggel terítenek le. L méreg különben magát a szőrt is tönkreteszi. Csupán 1968-ban 3000 tigrisbőrt jut­tattak külföldre, nagyrészt il* legális utakon. A foltos ge­párd már 1948-ban kipusztult, legalábbis azóta nem láttak belőle egyetlen példányt sem. A krokodilt kihúzzák a fo­lyók parti mocsarából: ugyanis 100 dollárt adnak egy retikülre való krokodilbőrért A világ csak későn figyelt fel «arra. hogy az orrszarvú és a királytigris már valószínűleg menthetetlenül kipusztul. Az indiai kormány ugyan már két évvel ezelőtt megtiltotta a bengáli tigris vadászatát, de a vadorzókkal szemben te­hetetlen. 1973-ra megszerve­zik a „Tigrisakciót”, de so­kat már ettől sem lehet re­mélni: negyven évvel ezelőtt kb. 40 ezer tigris élt Indiában, az utolsó számláláskor pedig 1900. Párizsban, New York­ban 1300 dollárt fizetnek egy ^grls bőréért. túlságosan nagy tehát a csábítás. De ki­pusztulóban van az oroszlán is. s még a rezervátumokban sincs biztosítva számos rit­ka állatfaj fennmaradása. Teljesen kipusztult Indiában a vadszamár. a törpedisznó, a farkas, a himalájai- hiúz, a vörös panda. Az indiai bi­valyt elvitte a marhapestis, s eltűnt az oroszlánfarkú ma- kakómajom is. 1848. december 15-én meg­született Petőfi Zoltán. Egy hónap alatt a boldo* apa úgy ahogy biztosította család­ja megélhetését, s „feleségét és fiát Vm-öcmartyra bízva, elindult Bem generális tábo­rába. Immár tudva, hogy az út végén mi várja a költőt, el­kerülhetetlen a kérdés: csak­ugyan él kellett mennie? Az utóbbi időben egyre többen feleltek nemmel e kérdésre. Szerintük Petőfit beugrasztot- ták a harcba, sőt, maga a nemzet is felelős, amiért el­pazarolta költőjét a csataté­ren. Téves ez az okoskodás, s Petőfi védelme címén való­jában a költő megtagadását fogtálja magában. Petőfi, a szó és tett egységének elvét is hitelesítette, amikor kar­dot kötött bldalára. Az ugratok, akik \ alávaló eszközökkel támadták a köl­tőt, megérdemlik megveté­sünket. de a más bőrére bát­rak visszataszító serege nem azonos a nemzettel. A nem­zet jobb része történelmünk legnagyobb küzdemét vívta. E harcban eszményre, példá­ra is szükség volt. Petőfi ilyen eszményül ajánlkozott, s aki erre vállalkozik, an­nak tudnia kell. mit tesz. Apostolságot. prófétaságot nem kötelez» vállalni De ha valaki erre szánja el magát, nem kötheti ki hogy csak éietbiztosításos alapon haj­landó szolgálni. S nem biz­tathat másokat -olyan koc­kázatok vállalására, amelyek alól neki a nemzettől fel­mentést kell kapnia. Hamis „védelmezőitől” eltérően Pe­tőfi tudta ezt. Ezért ment az első lehető alkalommal a csatába. A csatába — nem a ha­lálba. A kettő nem azonos. Vállalni a harcot, annyi mint 4 NÓGRAD - 1973. május 30., szerda végszükség esetén a halált Is vállalni. De a katonák több­sége általában túléli a há­borúkat. Petőíi sem azért ment Bernhez, hogy „meg­haljon” hanem azért, hogy személyesen küzdjön a ha­záért. A lengyel szabadságharc hősét nemcsak dicsőséges múltja igazolta a költő sze­mében, hanem erélyes erdé­lyi bemutatkozása is. Amiga többi fronton seregeink visz- szavonultak. Bem villámgyor­san rendbeszedte a rábí­zott csapatokat, s nekilátott a szégyenletesen elvesztett Er­dély visszafoglalásának. Pető­fit szeretettel' fogadták Bem táborában, a vezér és a se­reg egyaránt. Petőfi ismerhette már Bem képét metszetekről leírások­ról. de a valóság i bizonyára így is meglephette: egy nyomo­réknak látszó öregember állt előtte (pedig Bem csak 55 éves volt), egy komor, zár­kózott, mit tagadjuk, csú­nyácska férfi, akiből senki sem nézte volna ki, hogy a for­radalmi háború zsenijével van szerencséje beszélni. Már amennyit Bem egyál­talán beszélt. Nem szerette a csevegést, tömör, sőt kurta vezényszavakon kívül nem sok mondatot' lehetett halla­ni tőle. Petőfivel kivételt tett. Néhány hét alatt meg­érezte benne —. ha nem is a nagv köl+őt. hó-m verseit csak Petőd hevenyészett fran­cia tolmácsol áfában ismer­hette — a nagy jellemet és a hajthatatlan szabadsághar­cost. Féltette, óvta, fiának nevezte, s amikor csak le­hetett, futárként a kormány székhelyéi-e küldte, hogy ad­dig is távol tartsa a csatá­tól... Érre a gondoskor5' —n annál is inkább szükség volt, mert Petőfi nem sokkal megérke­zése után átesett a tűzke­resztségen, és már első csa­táiban a vakmerőségig menő bátorságot tanúsított. Bem a szeliodeki katlanban vissza­szorította az ellenséget. de erősítésért Vízaknára vonult, ahol a túlerő vereséget mért rá. Hátrálást rendelt el, de a csata hevében előrelova­goló költő nem hallotta a pa­rancsot és meg akarta állíta­ni a visszakozó katonákat. Kivont karddal, „torka sza­kadtából” kiáltotta: Ha lehull a két kezünk is. Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! Az idézet a Csatadalból van. amelyet Petőfi nemrég ajánlott fel terjesztésre a n emzetgyűl ésn ek. (Folytatjuk) ,

Next

/
Thumbnails
Contents