Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-22 / 117. szám
Társulás hátióit Nem várt buktatók nyomában Egyenlő munkáért, egyenlő bért! A legnagyobb baj, ha nincsen munka Kimentünk az Akna-völgybe. Korábban már utat építettek és kivezették a villanyt. Berczeli Mihály kőműves irányításával éppen betonoztak a munkások. Nem valami nagy lelkesedéssel. Ök is tudják, hogy nincs minden rendben, és a felelősséget emlegetik. Nem olcsó mulatság egy forrólevegős lucernaszárító felépítése. Több mint ötmillió forintba kerül. A két termelőszövetkezet csaknem egymillió forint hitel felvétele mellett, saját fejlesztési alapjából 3,8 millió forintot áldoz a beruházás mielőbbi megvalósítására. A nem várt — szubjektív — buktatók ellenére még az idén szeretnék a szárítót üzembe helyezni. A tervező szerint ennek nem lesz akadálya. Kívánatos lenne, mert a nedves, rossz minőségű lucerna a jövőben is csak annyit ér az állatnak, mint a becsomagoltan heverő drága berendezés Kálló és Erdőkárt közös gazdaságának! Rozgonyi István Annak rendje és módja szerint tavaly megérkezett Kallóra a szárítóberendezés. Fele-fele alapon kifizették az arát, azután becsomagolva száraz helyre tették. Mert az építkezés megkezdéséhez már kellett volna az egymillió- száztizenötezer forint állami támogatás. Hónapok teltek el különböző fórumok megjárá- sa során, amíg néhány hete megkapták az állami segítséget. Ügy tűnt, hogy minden rendben van, hiszen a MEZÖTanulni, tanulni, tanulni ' Három termelőszövetkezet Vezetői összedugták a fejüket. Két évvel ezelőtt Erdőkürt Kálló és Erdőtarcsa közös gazdaságának irányítói elhatározták, hogy erejük megsokszorozása érdekében társulnak. Közösen építenek egy nagy kapacitású, forrólevegős lucernaszárítót. Két nyomós érv is emellett szólt. Egyrészt ezáltal biztosítják állatállományuk számára a kifogástalan minőségű, és kellő mennyiségű takarmányt. Másrészt lucernalisztet tudnak értékesíteni a piacon. BÉR az év elején szállította a tervdokumentációt. A közelmúltban Kálló mellett az Alma-völgyben munkához is látott a közös építőbrigád. Megkezdték az alapozást. , De újabb gond jelentkezett. Erről így beszélt Dudok János. Erdőkürt szövetkezetének elnöke. — A tervező szerintem eltért az eredeti elképzeléstől. Más típusú csővázas színt vásároltunk, mint amilyen a tervrajzon később készült. A meglevőt felhasználni és eladni nem tudjuk. Nosza rajta, megrendelték e közel kétmillió forint értékű berendezést! Kellő körültekintés nélkül. Azután gyorsan jelentkeztek az első nem várt búktatók. Állami támogatás után járni, hitelt felvenni — nem gyerekjáték. Közben az ötlet eszmei szerzői más munkahelyre távoztak Káliéról és Erdőkürtről! Ebből még sok bonyodalom származhat — felkiáltással Erdőtarcsa szövetkezete óvatosain kilépett a társulásból. Maradt tehát két szövetkezet. Felülvizsgálták az elképzeléseket. A nagy kapacitású szárítóból időközben kicsi lett. A nehézségek láttái néha vi ssza is akartak lépni. De visz- szaút már nemigen volt. A szellemet kiengedték a palackból, visszaparancsolni nem lehetett. A gyár, hivatkozva a szerződésre, kötbérrel fenyegetőzött. Csaknem annyiba került volna, mint maga a szárítóberendezés. Inkább teliét tovább léptek a megkezdett úton. Mert a szárítóra nagy szükség van — ebben egységes volt az álláspont. Csökken a munkaerő, és ősi eljárással sokszor a lucerna tele is veszendőbe megy. E „nagyvonalúságnak” kívántak hadat üzenni a megye déli sarkában. Dora János, a kállói termelőszövetkezet elnöke lakonikusan jegyezte meg: — Szerintem az parancsol, aki fizet! Fogalmam sincs, mikor helyezzük üzembe a lucernaszárítót. Beszéltünk Sós János tervezővel. Véleménye szerint némi mulasztás ugyan történt, de nincs különösebb baj. A két típus között csupán az oszlopok hossza jelent különbséget. Hasonló beruházás másutt is folyik, így — véleménye szerint — hamarosan kicserélik a két vasvázas fészert, és folytathatják Kálión az építkezést. Nehezen lehetett a vitát abbahagyni. Akár reggeltől estig, estétől reggelig rakhatták volna egymás mellé az érveket. Juhász János művezető. Gáspár András, a műhelybizottság titkára, Szolnoki István és Szigeti László lakatosak, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat dolgozói, akkor sem érnek a végére. Közös megegyezéssel aztán ideiglenes „fegyverszünet” köttetett, mert hát valamikor azért dolgozni is kell. Nem lehet örökké vitatkozni. De a beszélgetés témája még bizonyára nagyon sokszor szóba kerül, hiszen még hosszú ideig ki-ki munkája, s nem szükségletei szerint részesül a megtermelt, a közösen létrehozott javakból. Csak a szorgalom és a képesség ? Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Vajon hogyan érvényesül a szocialista bérezésnek ez az alapelve a gyakorlatban, a termelőüzemben? Amivel tulajdonképpen mindenki egyetért, annak alkalmazását valójában nem mindig kíséri osztatlan egyetértés. S az sem olyan könnyű feladat, hogy a bérezés mindenkor összhangban legyen az igazságosság és a méltányosság követelményével. Talán ott a legegyszerűbb a- helyzet, ahol az egyéni teljesítmény megbízhatóan mérhető. A gyár I. üzemében Tóth Sándor, a sajtolórészleg gépmunkása mondta: — Nálunk egyéni normák vannak. Mindennek megvan az ára, ugyanazért a munkáért egyik ember is, meg a másik is ugyanannyit kap. Csak dolgozni kell. Kinek-kinek a szór, galmán és az ügyességén múlik, hogy mennyit keres. Bár van itt még egy feltétel, ami nagyon fontos. Mindig legyen munka. Mert előfordul, hogy nincsen. S ez a legnagyobb baj. Nekem az eddigi legmagasabb keresetem háromezer- hatszáz forint volt. Az igyekezet nem hiányzik. Régóta dolgozom ezen a „masinán”, egész nap hajtom, nem dohányzóm. legfeljebb egy pohár szódavizet megyek el meginni, gondolhatja, hogy rajtam, meg a gépen sem múlik ... A lakatosoknál már sokkal •nehezebb megítélni, hogy mindenki annyit kap-e, amennyit megérdemel ? Az egyéni szorgalom és képesség ituttniiiHuiiitftitiiMttniiitiiiiiiintMittnmtiniMHimiiHmMtHHmmitmiMmmmmMHHiiniitiiMiftiimiimmmiMMiimHmiiiMmiiimtHmiiimimiMimmiHiinifiimiiMiHiiMfiHfmmniminiHiititiiiiiftmH lő körülmények, mellyel Nógrád megye és á „Cered- rosszabb földeken jó ered- völgye” Mg. Tsz néhány te- mónyeket lehet elérni. rületi termelékenységi mutaÉrd ernes összehasonlítani tóját. Megnevezés 1970. 1971. 1972. megye tsz megye tsz megye tsz Egy hektár szántóira jutó halmozott 17 266 17115 19 873 22 001 19 945 22 373 termelési érték Halmozatlan 11735 12 803 14 522 14 281 15 977 17 290 Nettó árbevétel 14 714 14 551 18 223 20 857 17 816 20126 Szövetik, bruttó jöv. 7168 8290 7739 9797 6846 10 097 Üzemi eredmény 2047 2560 2505 3033 1750 3626 Ezek az eredmények — különösen a nyereség dinamikája — alapvetően a racionális földhasználat tervszerű és következetes megvalósításával hozhatók összefüggésbe. Nem új jelenségről van saó, hanem a termelési struktúra belső ágazati arányainak ésszerűsítéséről, a művelési ágváltozással, a terület eltartóképességével együttjáró sajátos szervezési forma kialakításáról. Kedvezőtlen adottságú területnek is van optimális nézete, de az csak a művelésbe vont szántóterület fokozatos csökkentésével, a legrosszabb földek művelési ágváltozásával érhető el. A ceredi tsz-ben 5 év alatt 17—25 százalékon felüli területek művelési ágváltozásával 540 hektáron erdőt, 400 hektáron talajvédő gyepesítést valósítottak meg. Ez egyben biztosította az okszerű legelőgazdálkodásra épülő szarvasmar- haprogram sikeres elindulását is. amely mindenképpen szükséges, hiszen a 374 férőhelyes szakosított tehenészeti telep és a több mint kétezer anyajuh takanmánybázisát önellátásból oldják meg. Megyei szinten kissé eltérően alakult a helyzet. A szántóterület csökkenése — elsősorban objektív külső tényezőkkel öszefüggésben — az árutermelés egy-két százalékos csökkenését vonta maga után, amelyet az egységnyi területre jutó nagyobb árbevétel nem ellensúlyozott teljes egészében. Mivel a ráfordítások nem a területcsökkenéssel lineárisan alakultak, (jelentős gépi munkahányad, növénytermelés szerkezetének állattenyésztés — különösen a szarvasmarha-tenyésztés irányába való eltolódása) — ■ kevesebb nyereség képződött, mint az elmúlt években. Szűkült a fejlesztés és visszafejlesztés saját erőforrásokon nyugvó pénzügyi alapja. Szabályosok, önállóság Melyek azok a tényezők, amelyek segítik, illetve gátolják a racionális földihaszmosí- tiési tervekre van szükség. A tás megvalósítását? A gazda- termőföldek racionális hasz- sági szabályozók azáltal hat- nosítása nem eredményezheti nak az ésszerű földhasznosí- a vetetten terület növelését, fásra, hogy jövedélemcentri- — Ez nem járható út A gaz- kus termelést feltételeznek. A daságosság javítását célzó, szemlélet is sokat finomodott, extenzív irányú művelési ág- Az üzemi önállóság tág lehe- változtatás a feladat. A ked- tőséget ad a konstruktív dön- vezőtlen adottságok tervszerű tésékre. Ez az egyik oldal, befolyásolása, a termelés leg- Vannak azonban gátló ténye- jobb területi elhelyezésével, zők is- Gyorsabb ütemű mű- amelyben, a kedvezőtlen fel- velési ágváltozásra lenne tételek minimálisra redukál- szü'kség, mint amit a pénz- hatók. Olyan területhasznosí- ügyi források alá támasz ta- fásra vaö szükség, amelynél nak. Számottevő az a terű- — más ágazatokhoz viszonyít- let, amelyeken a műszakimé- va — csökken a ráfordítások Iterációs beruházás célszerűt- volumene. Ezt célozza példáién, és a biológiai talajvédel- ul a takarmánybázis javítása, met kellő előtérbe helyezni a talaj természetes termőké- • (gyepesítés stb.). A komplex pessógét megőrző növónykul- gépesítés távlatilag sem old- túrákkal, fedőnövényekkel. Az ható meg. A lassú, közvetett, okszerű legelőfejlesztésben dimenziókban nem mérhető meglevő potenciális forráso- megtérülés kedvezőtlenül hat kát a szarvasmarha és a néhány üzemi vezető szemlé- juh gazdaságosan, transzfor- letére. Mindaddig, amíg egy- málja. A fagazdaság is sok egy üzemben az újratermelés irányú fejlesztési lehetőséget feltételei szűkösek, egyik év- nyújt. Mivel a racionális földről a másik évre való élés használat kérdésében ö&sz- Vam, a gazdasági megszilár- hang wan a népgazdaság és dudást nem elsősorban a ra- üzemi érdek között, meg kell cionális földhasznosításban találni a megvalósulás egyen- keresik. Kitaposatlan út ez, súlyát is. Heterogén útja van kevés a tapasztalat, sokszor a gazdaságosan nem művel- hiámyzik a kezdeményező- hető területek hasznosításá- készség, a vállalkozókedv, a nak — gyeptelepítés, erdőte- hosszú távú megalapozottság, lepítés, kertszövetkezet stb. a • ... . Ügy kell az irányt megjelölA racionális földhasználat hoigy az hosszú távon fef sajátos természetű, hosszú leljem meg a tervszerűség, távú befektetés. Alapja a sza- adottság és a gazdaságosság kosodas es koncentráció meg- üzemi követelményrendsze- indulásának. Olyan fejlesztés, [lének, lehetőségeinek, egyilt- amelynéi körültekintő, foko- ja] a népgazdaság szükségle- zatos és sok irányú döntés teinek. ételkészítésre, elsősorban pedig hosszú távú üzemfejlesz- h Gyöngyösi István jutalma a keresetben nem közvetlenül, hanem áttételesen jelentkezik. „Kényszerpálya" a brigádban Milyen a lakatosok bérezése? — Nem egyéni teljesítményben. hanem brigádnormában dolgozunk — válaszolt Szilágyi János, a Pincze Sándor Szocialista Brigád tagja. — Azt mondja a művezető, ezt a gyártmányt kell csinálni, s ennyit kaptok érte. Mi egymás között elosztjuk a munkát, az egyei munkafolyamatokat. Egymás „kezére” dolgozunk. Aztán amit az egész havi közös teljesítményünkkel megkerestünk, azt az órabérek arányában elosztjuk. De az órabérnél nagyobb arányban is részesülhet valaki a közös keresetből, ha egész hónapban igyekezett. A brigádvezető és a szakszervezeti bizalmi dönti el, hogy ki, menynyivel kapjon többet. Első hallásra úgy tűnt, hogy ez a módszer a többletjövedelem megszerzésének eléggé „göröngyös” útja-módja. de Zoljánszki László lakatos meg. nyugtatott: — A brigádtagok többsége régóta együtt dolgozik. Magam is kilenc éve vagyok a gyárban. Jól ismerjük egymást, tudjuk, ki mire képes, s mennyit érdemel. Mindenki megkapja a pénzét.!. Persze, az ember munkáját mások értékelik. Senki sem lehet bírája saját magának. Erre mondta a művezető, hogy a brigádmunka jó értelemben vett „kényszerpálya”. A dolgozók egymásra vannak utalva, az erősebb segíti a gyengébbet, nem lehet a sorból kilógni. Aki nem tudja alávetni magát a közös munkának és értékelésnek, inkább elmegy a gyárból. Van-e elégedetlen? Bizonyára van. De azt Szolnoki István is elismerte, hogy az órabérek nagyjából tükrözik a dolgozók képessége és szorgalma közötti különbségeket. ők ketten Szigeti Lászlóval nem is annyira a bérezési. mint inkább a munka- szervezési. anyagellátási zökkenőket - kifogásolták, s észrevételeikben jócskán akadt jogos aggodalom. — Ha kevés a pénz, jobban kiütközik a keresetekben megmutatkozó különbség —mondta Szolnoki. — Olyan hónapunk is volt már, amikor csak hatvan százalék volt a teljesítményünk. Igaz, ha nem mi tehetünk róla. akkor a nyolcvan százalékot mindig kifizetik. De azok is a keresetüknek csak a nyolcvan szár zalékát kapják, akik arról tehetnek, hogy nincsen munka? Kiss Sándor Arcok, típusok a BNV-n i4 csinibabák AZ IPARI VÁSÁRON számláién színes, érdeket» reklámlapot, brosúrát osztogatnak, köztiük olyat is, amer? a Láhápoló szereket propagálja. Miért;, miért nem, ezekben a füzetecskékiben. nem göcsörtös és vis/s^eres férfilába kon, hanem csodálatos női mankókon mutatják be a helyes lábápolás módszereit. Övön aluli női — de még milyen! — lábakon tanulmányozhatjuk egészséges élet hétköznapi módszereit. Aki azonban a jobb megértés kedvéért nem csupán fényképről óhajtja tanulmányozni ,a női lábakat, annak ajánlhatom, hogy üljön le . a főbejáratnál, a szökőkutak előtti padok egyikére, ahol szemben két iábon álló térkép áll az érkezők rendelkezésére. Nőik és fórfiaik ott tanulmányózzák a térképet és a térképtartó lábak között emberi lábak sokasága látható. Főleg női lábaké, mert ők a kíváncsibbak. Ámde, egyáltalán nem szükséges, hogy bárki is csupán lábaikra specializálja magát, hiszen csinos nőkben, főleg leányokban ezúttal sincs hiány. Mintha a pesti üzemek, vállalatok legszebbjeit mind a vásárba költöztették volna ki. Egyenruhás lányok mennek az úton) kék zakóban, világos, lábhoz simuló jersey-nadrágokban, mint a stewarde- setk, vagy olimpikonok. Csak a mellükön fénylő aranyér- mecskék árulják el, hogy ők a Fá bútan-pavilon' kiszolgálói, teremőrei, propágátorai. Nem csoda, hogy a férfiak szeme is fennakad a modern, formabontó, szép építményen, a vásár egyik legkorszierűlbb pavilonján. De a többi pavilonokban is a nők vannak túlsúlyban. Qsinos öltözékük, még inkáb csinos megjelenésük nyomban magukra vonja a figyelmet. Nem véletlen, hogy férfiak egész sora kíváncsi a modem gépek műszaki leírására és hallgatják türelemmel a szakszerű magyarázatot, miközben játékosan nyomogatják a csodálatos gépautomaták kékpiros-sárga-zöld gombjait. A fiatal lányok általában idősebb, őszülő hailántiékú férfiakat z&onganafe körül, amiből nagyszerű optimizmus árad a szemlélőbe is: nincs veszve minden, ezek a lányok tisztelik az idősebbeket. Igaz, hogy ezek az idősebb elv- társak többnyire igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők, fő- és alosztályvezetők, tehát befolyásos személyiségiek a gyárban, vállalatnál, üzemben, rájuk lehet számítani. Persze, én nem azt akarom ezzel mondani, hogy a mi leányaink nem csak csinosak, hanem számítók is. Nem, ők csak tisztelik főnökeiket és szeretik a tapasztaltabb korosztályt. Jó hallani, amint méhecskékként körüldongják a Józsi bácsikat és Vili bácsikat: „Édes Vili bácsi, maga olyan jo ember”... „Drága Józsi bácsi, hívjon meg bennünket egy szürkebarátra.” Ezek a paviloni csinibabák csaknem mind megfejtőén fiatalok. Igaz ugyan, hogy akad közöttük néhány hamvavesz- tett szépség is, akik már bizonyára többgyermekes családanyák, de immár évtizedes bútordarabjai a vasárnak, s ma már csak szépségük és üdesógüík emlékeiből, s máig fiatalos cicadorombolásaikból tartják fönn magukat. ók sem és főnökeik sem tudják elképzelni, hogy Maca kiöregedett a mindig újat, rendkívülit követelő vásár kiállítási kollekciójából. Csinibabák a pavilonokban, csinibabák az utakon, esi - nihabák a változatos vendéglátó egységekben, s többnyire csoportosan és tetszetős egyenruhákban. Egy magyar szőkeség például az olasz nyelvet lyakorolja két koromfekete dig» társaságában, s a nyelvtanulás csodája, hogy a harmadik konyak után mér kölcsönösen jól értik egymást. Akad néhány magányosan kóborló, műszaki érdeklődésű csinos nő is. De nehogy azt higyje bárki,» hogy elidegenedettek, mint a nyugati nők. Okét ugyan kizárólag a gépek érdeklik, de általában csak olyankor, ha árva, magányos férfi is kódorog, bámészkodik a közelben. Elvégre, nem egy elembertelenedett társadalom leányai! CSINIBABÁINK szépségennélfogva nem csak az esztétikum hatásával ejti meg szemünket és szívünket, hanem ' hazafias büszkeséggel is megtölti keblünket, hiszen kevés nép dicsekedhet endyi csinos lánnyal, s olyanokkal, akik értik, képviselik, magukénak, vallják a tisztes ipart. Lakos György NÓGRÁD - 1973. május 22., kedd 3
