Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-22 / 117. szám

Képernyő előtt Sovány koszton voltunk... Sovány kas7.ton tartott ben­nünket az elmúlt héten a te­levízió. Ugyanakkor nemcsak a menü tartalmasságával volt baj, hanem bizonyos egyhan­gúságával is. Ez utóbbi igazo­lására azt említeném példá­nak, hogy a kedden A hirte- lemharagú fiatalember című, A lobbanékony ember feljegy­zései című Csehov-novella té­véátiratot rövid távon belül immár harmadik variációban láthattuk. Azt szók- - monda­ni: jóból is megért a sok. s a Csehov-történet bármily él­vezetes szatíra, mégsem kivé­tel az aranyigazság alól. A magyar, a szovjet változat után most német feldolgozás­ban kaptuk a novellaváltoza- tot, ha semmi más „fogás” nincs mellé a fő fogyasztási időben, ennyi bizony meglehe­tősen kevés. Mint ahogy kevésnek érzem a szerdád esti műsorban Nagy Lajos novellájának tévéválto­zatát is,, mely Ivét fiú ült egy pádon címmel került képer­nyőre, s nem épp a legkarak­teresebb portrét nyújtja az íróról. A tévéjátékot megelő­ző NDK—Magyarország válo­gatott labdarúgó-mérkőzés in­kább bosszantónak volt jó, mint sportélvezetnek —' per­sze, erről már nem a tévé te­het. Csütörtökön a Hosszú, forró nyár XII része, pénte­ken az Egy óra, múlva itt va­gyok 6, epizódja csak mérsé­kelten tudta lekötni érdeklő­désünket, a szombat esti mű­sorban Aszlányi Károly regé­nyének filmváltozata, a Sötét* kamra erőltetett dramaturgjai machinációnak bizonyult, nem tudom; megérte-e, pénzt ál­dozni erre a hiábavaló igye­kezetre. hogy a 30-as években játszódó, meglehetősen való­szerűtlen történetet életre gal­vanizálják. A szereplők, mint például a kitűnő Ráday Imre, Sulyok Mária, Básti Lajos, Egri István, Kovács Károly csak feszengték lehetetlen feladataikban. Az a humor is meglehetősen idegen tőlük, amit az éjszakai angol film- burleszkben Marty Feldman képviselt. A vasárnap szokványos programja az A papa. a ma­ma. ő meg én című, 1954-bén készült francia filmmel zárult. Bizony a történeten alaposan érződik az eltelt két évtized, .tetézi ezt, hogy a vígjátéki meseszövést szinte előkészítés nélkül érzelgős, édeskés befe­jezés váltja fel. Kár volt a repfízért. (barna.) Nincs művelődési ház Palotás központjában, ahol négyfelé ágazik a műút, megállunk. A művelődési há’ zat keressük. Nem tudja meg­mutatni senki. Palotáson feb­ruár óta nincs művelődési ház, Az igazsághoz tartozik, hogy a megszűnt művelődési házat Is csupán egyetlen terem jelen­tette, s besorolattam intézmény vplt évekig. Most az Iskola kapta meg. politechnikai mű­hellyé alakították át — Sajnos, nincs pénzünk művelődési házra — mondja Nagy Júlia, az újonnan meg­választott tanácselnök. — De társközségeinkben sem sokkal jobb a helyzet. Hely híján, igazi, mind a négy községet megmozgató nagy rendezvé­nyeket nem is tudunk csinál­ni. Nagy tervek Palotás társközségéi ben, Hé- halomban, Kisbágy ónban. Szarvaegedén kis klubkönyv­tárak működnek. Egy-egy megmaradt kastélyt alakítot­tak át erre a célra. —A mi községünkben a fel- szabadulás után nem maradt nagy épület, amit kultúrházzá rendezhettünk volna be. A kastély kívül esik a községen, a falu határában van. Itt a tsz-központ. Palotáson megszűnt a mo­zi is. Aki mozit akar látni, az elmegy valamelyik szomszéd községbe. A közigazgatási köz­pont egyetlen művelődési in­tézménye a mintegy három­ezer kötetes könyvtár. Egy na­gyobbacska szoba az egész. Csak kölcsönzésre alkalmas. — Jó a könyvállomány ö»z- szetétele — mondja a tanács­elnök. — Évente rendszeresen öt—hatezer forint értékben gyarapítjuk az állományt. A könyvtárnak 350—380 állandó olvasója van, . A fiatalokra számítanak Nagy szükség lenne egy klubkönyvtárra, ahol az em­berek leülhetnének, kedvük szerint belelapozhatnának a könyvekbe, folyóiratokba. — Realitásokban gondolko­dunk. Van egy háromszobás KISZ-helyiségünk. Nyárra ezt akarjuk klubkönyvtárrá átala­kítani. — Milyen elképzeléseik vannak? — A lagnagyob teremben a könyvtárat rendezzük be. A két kisebből pedig folyóirat- olvasót- illetve tv-szobát és társalgót csinálunk. A klub- könyvtár vezetésére egy fia­tal pedagógust kérünk fel, aki egyben a községi KISZ- ailapszervezet titkára. Nagy tervekkel indulunk’ a jövőnek, Ki kell mozdulnunk a pilla­natnyi holtp,ontról- Nagyon szeretnénk, ha ebben a mun­kában megértésre és segítő kezekre találnánk. A tanácselnöknő elmondja, hogy elsősorban a fiatalokra számítanak. A községi KISZ- alapszervezet másfél hónapja alakúit. A fiatalok televan­nak lelkesedéssel, tenniakarás- sal. Vasárnap például társa­dalmi munkában hozták rend­be a KISZ-helyiség környékét. A községben a Röpülj páva körre a legbüszkébbek. Terme­lőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók, óvodai al­kalmazottak és úttörők a tag­jai, Megfelelő hely hiányában iskolában találkoznak. Veze­tőjük Elek Béláné tanárnő, Hosszú évekig volt a megszün­tetett kultúrház tiszteletdíjas igazgatónője. Ebben az időben író-olvasó találkozók, ismeret- terjesztő előadások is voltak a községben. A népművelés va­lóságos megszállottja. Szeretet­tel beszél a Röpülj páva kör­ről. Amikor arról kérdezem, hogy kik és milyen mérték­ben támogatják a Röpülj pá­va kört, hangjába egy kis szomorúság vegyül, j A pávakörre a legbüszkébbek . » — A tsz támogat bennünket — mondja Etek né. Legutóbb adott kétezer forintot, amiből a kislányoknak ruhát vettünk. Buszt Is ad utazásainkhoz. A községi tanács annyit segített, hogy engedélyt adott bálok rendezésére, aminek a bevéte­léből szoknyákat vehettünk az asszonyoknak. De sajnos, elég egyedül vagyunk. Fenntartó szervünk nincs. A. lelkesedés, a közös ének szeretete tart össze bennünket. Néhány héttel ezelőtt Ma- gyamándorban a minősítő versenyen nagy sikerrel szere­peltek; országosan minősített lett a csoport, s megkapta a megyei KISZ-bizottság aján­dékát- Az együttes minden­képpen megérdemelné hát- hogy végre fenntartó szervre, gazdára találj on. Sulyok László Luchino Visconti filmje Camus regényéből Amióta világ a világ, talán még soha nem volt ily’ na­gyon jellemző a közöny, a közömbösség az emberre mint éppen napjainkban. így mindfenképpen aktuálisnak találhatjuk, hogy Luchino Visconti Albert Camus Kö­zöny című regényét filmre vitte. Bár a Lettres Franciai- ses kritikusa azt írja, hogy . .Olyan film, amelyen vi­tatkozni fognak. De legalább egyszer nemcsak valami di­vatos téma kerül szőnyeg­re”, mégis mindenképpen éreznünk kell már a címben is „divatos témát”, hiszen nap mint nap. majdnem lépésről lépésre találkozunk saját ma­gunk és mások közönyével. Camus és Visconti hőse, Meureault szinte mindenna­pos „vendégünk’’, mert ki ne ismémé a baleseteknél szénv- telemül álló embert, a saját és mások tragédiáit félvállról vevőket, a betegek és szeren­csétlenek tránt közömbösöket, az „engem nem érdekel sem­mi’’ típusokat. A regény és a film Meun- sault-ja Algírban élő tisztvi­selő, aki napi munkáját szor­galmasan, hiba nélkül vég­zi. Egy napon táviratot kap, melyben értesítik, hogy édes­anyja az aggmenhelyen meg­halt. Anyját meg sem nézi a koporsóban, a virrasztáson el­alszik, a a temetésen sem érez semmit. Peregnek ’ az események. Marie (a barátnője) kérdésé­re, hogy elvenné-e feleségül, nem tudja miért, közönyösen nemet mond. Raymond meg­veri a szeretőjét, sezután ara­bok egy kis csoportja követi mindenhova. Raymond meg­sebesül az egyik arab késé­től. Bosszút akar állni. Feltű­nik az egyik arab, amint ké­sével a homokban játszik. A pengéről visszaverődő fénysu­M. Mustruianni. a film iőszcrepióje gárral Meureault szemébe vi­lágit-, aki előrántja a pisztolyt és lelövi a fiút. A tárgyaláson már-már ott tartanak, hogy nem is a gyil­kosságért vádolják, hanem a közönyért, amivel elkövetett tettét szemléli, a közönyért, mellyel anyja ■ iránt viselte­tett, a közömbösségért, mert arra sem hajlandó, hogy vé­dekezzek, pedig az egész tár­gyalás a többiek közönyét igazolja. Számtalanszor tapasztaltuk már, hogy Visconti szigorú és precíz rendező. A legkisebb szerepet játszó epizodistát sem engedi lazítani, ragasz­kodik az életszerűséghez, ra­gaszkodik a camuei hangu­lathoz. Hogy eiz utóbbit szán- tó1 maradék nélkül megkap­tuk az Mastnoianni érdeme is. Visconti jelenetről jelenet­re követi a regényt., csodái* nivaló . alapossággal, mely* alaposság — ami már számos adaptációval előfordult — oda juthatott volna, hogy a* egész nem más mint a regény képi „átültetése”, Mégis film lett, film a javából. Időnként úgy tűnt, hogy egyik-másik jelenet unalomba fullad, de égy jól megkomponált kép, vagy hangsúlyosabb, időben „bedobott” dialógus mindent helyrehozott. A filmet egyértelműen jó­nak mondhatjuk, akár önálló alkotásként szemléljük, akár irodalmi adaptációként. Le­hetne figyelmeztetés is, az utolsó felkiáltójel, ha nem ébredünk fel, ha nem kapunk észhez, közömbösségünk sú­lyos tragédiák előidézője le­het. Z. A. Munkálkodnak a méhek Kedveizőem indult a tavaszi „édiesidény” Csongrád me­gyében, ahol a szakszövetke­zetek és a társulások tagjai mintegy 20 ezer méhcsaládot tartanak. Jelenleg a sándor- falvi, a sövényházi, a baksi, a pusztamérge&i, a kelebiai és egyéb dúsan virágzó dél-al­földi akácosokban „dolgoz­nak” a méhek. Az akácméz a legértékesebb, ezért a szi­rombontáshoz igazodva ván- doroltatják a nektárgyűjtő családokat. Az alföldi virág- hullás után autókaravánok viszik majd a méheket Pest és Nógrád megye akácerdeibe. nttttimtmttntifiiiitfiftiHfifittitiiiiiutiiNtiiiiiiimiifMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiMntimiiiiiiiiiiiiifiii’ FEKETE SÁNDOR: 14. PETŐFI ÉLETE iiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiimiiiiiiiHiiiMiiiiiniiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii A debreceni lánykérés még­sem puszta epizód Petőfi éle­tében. Alighanem ez ébresz­tette rá Júliát arra. hogy óvatoskodásával mit kockáz­tat. Amikor a költő közzétet­te Reszket a bokor című ver­sét. azonnal válaszolt rá. A vers utolsó sorai így hangzottak: Hogyha már nem szeretsz, Az Isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg. Tudta mit leéli tennie. Meg­kérte Petőfinek egy barátját, hogy annak "a költőhöz írt le­velében ő Is üzenetet küldhes­sen. Az üzenet csak ennyi­ből állt: „1000-szer — Júlia”. Erre már csak a leánykérő levél következhetett. amit Szendrey Ignác természetesen elutasított. De ekkor már a költő véglegesen határozott, s elszánta magát, hogy vissza­megy Júliáért. Egy kicsit azonban előresza­ladtunk. hogy Petőfi szerel­mi történetének első nagy ré­szét összefüggően foglalhassuk egybe. Az üzenetváltás már 1847 tavaszán történt. Ne1, künk azonban, mielőtt foly­tatnánk a szerelmi regény történetét, vissza kell tér­nünk a költő 1846—47-es te­léhez. „Ha férfi vagy..." A fiatal írok sztrájkjából szeritett társaságukat és mű- Frankenburg Adolf, az Elet- ködjenek közre ismét a di- képek szerkesztője húzott vatlapokban (ahogy akkori­hasznot, Felhívta a Tizeket, ban a szépirodalmi újságokat oszlassák fel némaságra kény- nevezték). A Tizek általiban NÓGRÁD - 1973. május 22,. kedd 1 hajlottak a szóra, s az 1846. novemberében Pestre vissza­érkező költő is verset adott az Életképeknek. A féléves megjelenési kényszerszünet után egymás után közölte költeményeit. Ekkor már összes verseire is szerződést kötött egy kia­dóval. 1847. március 15-én. egy évvel ama nagy nap előtt, meg is jelent a díszes kötet, harminc ívnyi terjede­lemben, méltó kiállításban. Mottójául, jelmondatául ezt a hat sort tette Petőfi köny­ve elejére: Szabadság, szerelemi E kettő kell nekem^ Szerelmémért föláldozom Az életet. Szabadságért föláldozom Szerelmemet. I Január elsején írta e ver­set, amely egész életművének is mottója lehetne. Az év, melyet ilyen művel kezdett, legjelentősebb alkotásaival folytatódott. A nagy megpró­báltatások után. és a még nagyobb küzdelmek előtt ezt az esztendőt kapta a sorstól költői remekeinek díszszemlé­jéhez. Már az első hónap az antológiák örök darabjaival, olyan sorozattal kezdődik, amelyhez foghatót ilyen sűrű­ségben, ilyen szinten és ilyen ütemben aligha mutat fel még egy költő: Ha férfi vagy, légy férfi ..; Kutyakaparó. Palota és kunyhó. A kutyák dala. A farkasok dala, A XIX. század költői, hogy csak a híreseb­beket soroljuk. A január elsejei „jelmon­dat” és az utána következő versek is azt mutatják, hogy a költő most érkezett el a teljes tudatosság csúcsaira, új­ra és újra megfogalmazza ön­magát, a saját ars poeticáját, művészeti és erkölcsi elveit. Számára a művészet erkölcsi tett is. a költészet jellem dol­ga is: Ha férfi vagy, tégy férfi, Legyen elved, hited, Es ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted.,. Egy szolgaszellemre nevelt feudális országban, mint ami­lyen az akkori Magyarország volt. e költői-erkölcsi program vállalása az üldözötlség, a szegénység vállalásával volt egyenlő. A hivatalos siker, a jólét azoknak jutott, akik a „kegyelmes jó urak”, „kegyel­mes lábait” nyalták boldogan, de aki nem volt hajlandó ku­tyák módjára viselkedni, azokkal úgy bántak, mint a farkasokkal: rázunk és éhezünk S átlőve oldatunk, Részünk minden nyomor ... De szabadok vagyunk,­(Folytatjuk) Nógrádi siker A Pajtás Szerkesztősége „Babák népviseletben” cím­mel pályázatot írt ki. Az út­törőknek az volt a feladktuk, hogy maguk által hímzett népviseleti ruhába öltöztesse­nek fel babákat és küldjék be a szerkesztőségbe. Az országból sok száz nép­viseleti ruhába öltöztetett ba­bát küldtek be az úttörők, s a szakemberekből álló zsűri­nek nehéz helyzete volt. ami­kor abban kellett dönteni. hogy kik nyerik a bel- és kül­földi táborozásokat. A Nógrád megyei úttörők közül Szever Ágnes, a nagy* bátonyi József Attila Úttörő­csapat Bandur Árpád rajának tagja az első, Gagyi Ildikó kisterenyei pajtás a második díjat nyerte. Szever Ágnes külföldi, Gagyi Ildikó jutal­mul belföldi táborozáson vesz részt. A népviseleti ruhákba öltöztetett babákat a nyáron Zánkán. mutatják be a bél­és külföldi úttörőknek. Fellebbezések elbírálása A korábbi évek gyakorlatá­hoz hasonlóan a fiataloknak a középiskolákba történő je­lentkezése zökkenőmentesen történt. Természetesen, me­gyénk illetékes szervei arra is nagy súlyt helyeznek, hogy az előforduló fellebbezési ké­relmeket felelősséggel bírál­ják el. Salgótarjánban, a Nóg­rád megyei Tanácson a be­nyújtott középiskolai felleb­bezési kérelmeket tegnap bí­rálták el. Ugyancsak a ko­rábbi évek gyakorlatához hí­ven, társadalmi bizottság dön­tött a fellebbezések ügyében, gondosan mérlegelve a körül­ményeket. A fellebbezők még e héten megkapják az értesí­tést a döntésekről. A VEGYÉPSZER Gépgyár­tási Igazgatóság, salgótar­jáni gyáregysége pályáza­tot hirdet: termelésirányító, üzemvezető, üzemszervezői munkakör betöltésére. Gépészmérnöki, vagy meg­felelő műszaki főiskolai végzettséggel és legalább 5 éves szakmai gyakorlattal. Pályázatokat részletes ön­életrajzzal együtt a gyár­egység személyzeti osztá­lyára kérjük benyújtani. Továbbá felvételt hirde­tünk: esztergályos, marós, gyalus, hegesztő szakmákban. Jelentkezni lehet a gyár­egység munkaügyi osztá­lyán. Cím: Salgótarján, Rá­kóczi u. 249. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (Salgó-. tarján, Vásártér u. 5.) pá­lyázatot hirdet az alábbi munkakörök betöltésére: műszaki osztályvezetőnek Követelmény: 1. Műszaki egyetemi végzettség és leg­alább 5 éves kivitelezői gyakorlat, vagy; 2. építőipari technikumi végzettség és 10 éves ki­vitelezői, vagy 10 éves be­ruházói gyakorlat. Gyors- és gépírót. Követelmény: legalább 5 éves gyakorlat. Jelentkezni lehet: a vállalat személy­zeti előadójánál személye­sen, vagy írásban.

Next

/
Thumbnails
Contents