Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-18 / 114. szám

i Erkölcsi és anyagi ösztönzők Az iskolai munka javításáért Központ - művelődési ház nélkül Epületgondok Nógrádkövesden Társadalmi fejlődésünk je­lenlegi szakaszában minden teini leien szükséges fokozni az ön tudatiból eredő erkölcsi ösztönzést, de az anyagi ér­dekeltséget is. Minden veze­tőnek látnia kell azt, hogy a különféle társadalmi felada­tokat ma még főként az anyagi ösztönzés lehetőségei kötik össze az egyéni elkép­zelésekkel, célokkal. Háttérbe szorult az érdekeltség Az élet átmeneti szocialista társadalmunkban nem egy­szerűsödik, minden területen egyre bonyolultabbá válik, s ha nem ismerjük fél az ér­dekeltségben rejlő lehetősége­ket, a jelentkező ellentmon­dásokat, a feloldásra alkal­mazható eszközöket, eszköz- rendszereket, konfliktusok ke­letkezhetnek. A termelő ágazatokban a gyorsuló fejlődés következté­ben. növekszik a specializá­ló, bonyolultabbá, differen­ciáltabbá válik a társadalmi termelés, a munkamegosztás. A hagyományos szakmák sok területen eltűnnek, újak ke­letkeznek, sok szakma kiegé­szül egy sor új ismerettel. Ka az oktatási és nevelési intézményeket úgy tekintjük — ez nem is lehet másként —, hogy a termelőerők ter­melője, akkor az itt jelentke­ző érdekeltségi szféra még bonyolultabb, sokkal több el­lentmondást rejt magában. Egy termelőüzemben vi­szonylag .könnyű” megítélni például a szakismeret fejlő­dését, miután a termelésben az azonnal jelentkezik, mint egyszer, vagy folyamatosan ható, látható tényező. Nem így van ez a tanulóif­júság oktatásában dolgozó nevelőknél. Az itt is termé­szetes, hogy a bérezés követi a szakmai struktúra változá­sát Ha a nevelők oklevélszer­ző tanfolyamon vesznek részt az állami' törvények szerint rendeletben meghatározott módon emelkedik a fizetésük. De azt is tudjuk, hogy a pe­dagógusok, óvónők, tanítók és tanárok nagy része nem okle­vélszerző továbbiképzésnek te­kinti a tanulást. Az önkén­tesség, a kötelezőség és az anyagi érdekeltség elveinek kidolgozása, érvényesítése és szerepe nem volt egészen tisztázott kérdés nemcsak me ­gyénkben, hanem országos vonatkozásban sem. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy az eddigi továbbképzés rend­szerével kapcsolatban az egyik lényeges probléma ott volt, hogy az ösztönzők sze­repét nem emelték ki, bár az mindig összhangban van az általános politikai, és ezen belül a közoktatás-politikai célkitűzésekkel is. A megyei művelődésügyi osztály továbbképzési kabi­netje a korábbi évek gyakor­latát továbbfejlesztve, széles körű kapcsolatot alakított ki a különféle felsőfokú pedagó­gusképző intézményekkel, hogy megyénkben — segítsé­gükkel, közreműködésükkel — hatékonyabbá tegye a nevelők továbbképzését. Ezt diktálta az az alapkoncepció is, hogy a Központi Bizottság 1972. jú­niusi határozata nélküle nem valósulhat meg. Célfeladat — célprémium Az erkölcsi és anyagi ösz­tönzők helyes kialakítására is megfelelő intézkedéseket fo­ganatosított, bár ezt az . egy­százalékos jutalmazási és Há­romszázalékos bérfejlesztési összeg behatárolja. Addig, amíg a korábbi években az anyagi érdekeltség elvét rész­ben figyelmen kívül hagyták, nagyon eltérő vóLt az egyes járásokban, de nevelőtestüle­tekben is a továbbképzés szín­vonala, bár az effektiv neve­lőmunkában az eredményes­ség, a hatékonyság legtöbb esetben kimutatható volt. A továbbképzési kabinet javaslatára -megyénk oktatá­si intézményeiben az egyes sitúdi úrnők, tanfolyamok el­végzésére célprémiumot tűz­tek ki. A célfeladat megoldá­sa — pL egy komplex to­vábbképzési tanfolyam el­végzése — után rendkívüli Kiállítás a klubkönyvtárban Zsúfolásig megtöltötték a Romhányi községi Tanács kul­túrtermét azok az érdeklődők, akik megjelentek a helyi Mik­száth Kálmán klubkönyvtár és a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára romhányi gyáregy­ségének közös rendezésű Pe­tőfi Sándor-emlékkiállítás ün­nepi megnyitóján, A megnyitó ünnepségen részt vett a község lakossága, .iskolák, helyi üzemek dolgo­zói sőt, a környékbeli lakos­ság is. Petővári Gyula, a Híradás- technikai Anyagok Gyára szakszervezeti bizottságának könyvtárosa nyitotta meg az qnnepi kiállítást, majd Fá­bián Zoltán író, a Magyar Írók Szövetsége titkára tar­tott előadást Petőfi Sándorról, a költőről, a világforradal­márról. Beszédében kiemelte, hogy milyen sokra képes a he­lyi népművelés akkor, ha egy területen belül az erőket ösz- szevonják egy-egy nagy cél érdekében. Példának emelte ki a rendezvényt ennek iga­zolására. Benkő Péter szín­művész, a Thália Színház tagja mondott Petőfi-verseket a tanulók és a tanárok tapsai­tól kísérve. A kiállított anyag három csoportosításban ad hű képei Petőfi Sándorról: 30 tabló szól a teljes életműről, 18 múzeumi fakszimile a ver­sekről, kéziratokról és súgó­könyvről ad tájékoztatót, majd szemlélteti az anyag azt is: hány nép nyelvén adták ki Petőfi Sándor verseit. Ezt a könyvborítókról készített fo­tók mutatják. A kiállítás időtartama alatt a teremben különböző iskolák tartanak rendhagyó irodalom és történelem órákat és a klubkönyvtár irodalmi szak­köre Petőfi-ismertetőket szer­vez. Isteni előny: — Tiszteíetes úr, ez így nem tisztességes! ■ .....................................■............... ............................. "" —............•• 4 NÓGRAD - 1973. május 18., péntek elölépéseket biztosítanak, pénzjutalmakkal honorálják a munkát, a magasabb képe­sítést, a szakismeret megszer­zését, aminek tükröződése az oktató- és nevelőmunkában látható. Különösen ki kell emelni a középiskolákban meghonoso­dott figyelemre méltó gya­korlatot. A vezetők felismer­ték, hogy a pedagógusok to­vábbképzése alapvető szere­pet tölt be a színvonalasabb pedagógiai munkában. Ezért ma már a középiskolákban általános gyakorlat, hogy a továbbképzésben résztvevő tanárokat jutalomban, illetve fizetésemelésben részesítik. Jó votaa, ha nemcsak néhány általános iskola követné ezt az alapjában véve helyes in­tézkedést. Viszont tárgyilagosan azt is el kell mondani, hogy az al- sófqkú intézmények és a pe­dagógus szakszervezetek az együttműködési megállapo­dásokban — a továbbképzési kabinet és a megyei pedagó­gus szakszervezet javaslata alapján — rögzítették a ju­talmazási irányelveket ebben a tanévben a továbbképzés és önképzés relációjában is. Most már az a fő feladat, hogy valamennyi általános iskola és óvoda vezetője — a peda­gógus pártszervezettel és szak- szervezettel egyetértésben — úgy alkalmazza a helyes el­vet, mint a középiskolákban történik a nevelőmunka ha­tékonyságának érdekében. Törődjenek velük Az 1972-es júniusi KB-ha­tározat is fontos szerepet szán a továbbképzések anyagi és erkölcsi elismerésének. Nem kétséges, hogy a legjobban dolgozó tanárnak vagy külö­nösen a tanárnőnek, akiknek az iskolai mellett még ház­tartási teendői is vannak, nagy szellemi megterhelést és időt jelent a továbbkép­zés. Ezért is szükséges, hogy az iskolák vezetői jobban odafigyeljenek a nevelők to­vábbképzésére, annak erköl­csi és anyagi elismerésére. Gyenes László Húszadikán nyitás Az eredeti program szerint a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ keretében működő fotógaléria már május 6-án meg kellett, hogy nyissa Lantos Miklós­nak, a mecseki fotóklub tag­jának kiállítását. Mint érte­sültünk, technikai okok mi­att Lantos Miklós kiállítását csak május 20-án nyitják meg, s ezen a kiállító mű­vész személyesen is részt vesz. Nógrádkövesd 800—900 lel* két számláló, takaros kis köz­ség a balassagyarmati járás déli csücskében. Közigazgatá­si központ. Itt székel Becske, Szécsénke, Galgaguta közsé­gek közös tanácsa. A falut az Aszódra ’ vezető út szeli ketté, ellentétes han­gulatú két oldalra. Egyiken a kertes házak fáinak zöld folt­jai nyugtatják a szemet, má­sikon a Pestvidéki Kőbánya Vállalat kőzúzóinak és épü­leteinek monoton szürkesége. A Kövesdi Állami Gazdaság néhány héttel ezelőtt szűnt meg, mint önálló termelőegy­ség, beolvadt a magyarnán- doriba. Ennek ellenére a köz­ség továbbra is megmaradt az említett községek gazdasági központjának. Milyen a kulturális étet? ■ Nógrádkövesden — míg a társközségekben igen — nincs művelődési ház, se mozi, se klubkönyvtár. Egyetlen köz- művelődési intézmény a köz­ségi könyvtár, amelyet Ora- vecz Sándomé, a kőbánya műszaki adminisztrátora ve­zet már 14 éve. tiszteletdíjas­ként. Kitűnő beszélgető part­ner, ismeri a község múltját, minden örömét és gondját. Nem véletlen. Hisz’ 1958-tól több éven keresztül a helyi községi tanács titkára volt. — Messziről indultunk — kezdi Oraveczné. — 1958-ban még igazi iskolaépületünk sem volt. Az iskola két kis tanteremből állt a kápolná­ban. Ezt az épületet ma is úgy hívják az itteniek, hogy iskolakápolna. Azóta két új, többtantermes iskolát építet­tünk a községben. Teljesen átépítettük a tanácsházát is. amely egy régi kovácsműhely­ben kapott helyet annak ide­jén. Az óvodánk régi kis pa­rasztházban volt: azt is át­alakítottuk a korszerű igé­nyeknek megfelelően. Járdát is építettünk. A község pénze mind erre ment. Nem azért nincs hát művelődési házunk, mert a tanács se korábban, se most nem törődött vele. Sőt, nagyon is szerettünk vol­na, de pénzügyi lehetőségeink nem engedték. Beszélgetésünk során meg­tudtam, hogy a községnek mégis van agy kultúrotthona, a kőbánya üzemen belül, a hatalmas kőzúzók szomszéd­ságában. Vasbeton gerendás, masszív, kőből épült, magas terem. Régen itt tartották a színházi előadásokat. ma ebédlőnek és üzemi tanácsko­zóteremnek használják. — Hideg, szinte fűthetetlen — mondja a könyvtárosnő. — Viszonylag jó időben is há­rom napig kell fűteni, hogy egy-egy ünnepséget a megfá­zás veszélye nélkül végigül­hessen az ember. Megközelí­teni is nehéz. A lakóknak a forgalmas iparvágányokon kell átkelniük, s ez nagyon balesetveszélyes. Mindezek miatt ma már nem szívesen adja ki az üzem kultúrális rendezvények céljaira.. De mint említettem, gyakorlati­lag egyébként sem használ­ható. Ugyanakkor sajnos, emiatt nem sikerül megfele­lő anyagi támogatást szerez­nünk más szervektől. Tizenhét éve A könyvtárat megfelelő he­lyiség híján, a tanácsházán rendezték be. Az állomány mennyisége és összetétele ki­elégítő. A 2634 kötet könyv több mint fele szépirodalmi alkotás, ifjúsági és gyermek- könyv, a többi része tudomá­nyos munkákból, lexikonok­ból és mezőgazdasági szakiro­dalomból áll. — Itt nagyon érdemes fog­lalkozni a könyvtárral. Szere­tik a könyveket nálunk. A tanács, a községfejlesztési alapból évente 6000 forinttal támogatja a bővítést. A la­kosság csaknem egynegyede rendszeres olvasó. Mindenféle olvasónk van: diákoktól kezd­ve nyugdíjasig, fizikai dolgo­zó, hivatalnok, értelmiségi. Van egy kedves, nyugdíjas bácsi, aki már alig tud jár ni, így mindig a feleségét küldi könyvekért. Ismerem az ízlését, tudom milyen köny­veket szeret. Nagyritkán for­dul elő, hogy megjegyzi, olyan könyvet küldtem, amit már ol­vasott. Oravecz Sándorné tizenkét éve ' könyvbizományos is. Évente mintegy 50 ezer forint értékben ad el könyvet. Na­gyon sok szépirodalmi művet, lexikont vásároltak már tőle a falu- és környékbeliek. A hatkötetes új magyar lexikon­ra 23 előfizetője volt eddig. A Világirodalom Remekei legújabb sorozatát 51-en fi­zették elő. S folytathatnánk még tovább a sort. amely mind Oraveczné kiváló szer vezőkészségét, munkaszerete­tét bizonyítja. — A falusi könyvterjesz­tést legfőképpen az" nehezí­ti, hogy a könyvesboltoktól Bemutató az A salgótarjáni úttörőházban a szakköri tevékenység sok érdemet és elismerést szerzett. A város úttörői szívesen irat­koznak be a szakkörökbe, hi­szen ezzel tudásukat, ügyessé­güket fejlesztik. Május 20-tól az úttörőházban nagy kiállítás nyílik, ahol a ház munkáját demonstráló anyagokat mu­nagyon sok esetben nem ka* punk, egy-egy könyvből ele­gendő példányszámot, A ju­bileumi Petőfi-kötetből példá­ul hatszor annyit is el tud­tam volna adni, mint ameny- nyit kaptam. Persze a köny­vesboltok sem tehetnek er ről. mivel azok is keveset kaptak. Termek szabadultak fel Ezen a helyzeten a kiadé körültekintő munkája segít­hetne, amely gondosabb ke­resletfelmérések alapján tér vezné meg egy-egy könyv példányszámát. — A községben, ahol ennyi­re szeretik a könyvet, széle­sebbre kellene tárni az ol­vasás, a művelődés kapuit. A jelenlegi realitások figyelem­bevételével ennek milyen le­hetőségeit látja? — Egy klubkönyvtár meg4 valósítását tartom lehetséges­nek és szükségszerűnek. Az állami gazdaság épületében, a központ megszűnésével ter­mek szabadultak föl. Valami­lyen módon a felsőbb taná­csi szervek segítségével meg kellene szerezni ezeket a gaz­daságtól, s itt berendezni a klubkönyvtárat, ahová az em­bereket alkalomadtán össze is hívhatnánk. Ezzel duplájára Lehetne emelni az olvasók számát Kövesden. Nem kételkedem Oraveczné szavaiban. Évtizedek óta itt él. dolgozik, s mint könyvtá­ros és egykori tanácsi dolgo­zó, sokszor végiggondolhatta már ezeket. Egy gondolatot fűznék csafe hozzá: a klub­könyvtár nemcsak az olvasás iránti érdeklődést emelné, hanem fellendítené a közmű­velődési munka egyéb ágaza­tait is. az ismeretterjesztést, a klubmozgalmat és a szak­köri tevékenységet. S erre Nógrádkövesden, a község gazdasági és közigazgatási jelentőségénél fogva feltét­len szükség van. A megvaló­sítás lehetősége, úgy érezzük^ adott. Csak élni kell vele. Sulyok László 1 űttőrőházban tátják be. Láthatjuk majd a fotó-, a film-, a kisgazdasz- szony-, iparművészszakkör termékeit, munkáit, de be­mutatásra kerülnek az úttö­rőház módszertani tájékozta­tói is. A gazdag anyagú, rep­rezentatív kiállítás e hónap harmincadikáig áll az érdek­lődők rendelkezésére. iiiitmniMiimimitmitrtimMimiiimrmiiiiimtmiiiiHiMimiMüni'inmiiiiimtliili mmuMfinniimM FEKETE SÁNDOR: II. PETŐFI ÉLETE .................................................................................................................... A lecke megértette Petőfi- ezt ráadásul versben világgá vei, hogy társadalmi falakba is kürtőit, épp a Berta-dalok- ütközött. Akinek az apja jó kai egy időben, azt csak tola- öreg kocsmáros. méghozzá kodónak tekinthetik a kasté- elszegényedett kocsmáros, s lyok világában. „Legyünk rabokból ismét emberek !M A Berta-ügy után fokozato­san elkomorodott a költő vi­lágképe. Jókai Mórhoz írt versében ő maga pontosan jellemezte helyzetét: Percenként jobban-iobban elsötétül láthatárom. Az irodalomtudósok több mint egy százada vitatkoznak azon. hogy mi okozta Petőfi most következő borúlátó kor­szakát. a Felhők időszakát: az érteden kritikusok táma­dásai, a szerelmi csalódás, ne­tán test-lelki betegségek? Vagy mind egvütt? Nyilván­való. minél kevésbé szűkítjük le az okok körét, annál ke­vésbé egyeszűsítjük a költő lelkivilágát. A Felhők verseimen ugyan­is nem csupán „keserűség” található. meg „borúlátás”, hanem nagyon is kemény és kegyetlen társadalomkritika: nem annyira a költő van vál­ságban. mint az a társadalom, amelytől dühödt szenvedél­lyel elfordul. A Felhőkkel párhuzamosan írt regény. A hóhér kötele, s a hasonló gondolatokat árasztó dráma, a Tigris és hiéna — éppúgy, mint a versek — elitéli azt a világot, azt a társadalmi ren­det. amelyben a becsületnek buknia kell. az érdem, a si­ker, a diadal a becstelensé­gé: Igazság! Alszol? vagy meg is halál? E férfi méltó volt rá. hogy nyakáról Aranylánc függjön; s íme a helyett ö függ. ő függ... a hóhér kötelén. S ennek nyakában aranylánc van, * vedig Hóhérkötélen kéne függnie. — Igazság! alszol? vagy meg is halál? A hóhérkötélen kéne függ­nie kitétel nemcsak a költő indulatát jelzi, hanem azt Is. hogy nem kívánt belenyugod­ni a v-ilág ilyen rendjébe. De ugyanezt bizonyítják életének külső eseményei is. Miközben a Felhőkben megfogalmazott komor gondolatokat hordozza lelkében, változatlan tetterő­vel küzd az új szellemű iro­dalom harci kedvének erősí­téséért. E küzdelem egyik legérde­kesebb fejezete az első ma­gyar irodalmi sztrájk meg­szervezéséhez fűződik. Kilenc barátjával összefog­va Petőfi létrehozta a Tizek Társaságát. Elhatározták, hogy Pesti Füzetek címen ön­álló lapot adnak ki, s addig is. amíg lapjukat engedélye­zik más orgánumban nem dolgoznak. A hatalom már régóta figyelte az új iroda­lom mozgalmait, s tudta, mit kell tennie. Különösen akkor, amikor egyre több jel mutatott arra, hogy Petőfiék nem elégednek meg a társadalom romanti­kus bírálatával. 1846. májusában Petőfi Dömsodre vonult, hogy a Pesti Füzetek számára terve­zett nagyobb művén dolgoz­zék. _ A dömsödi egy hónap Pe­tőfi életének egyik legfonto­sabb s egyszersmint legrejté­lyesebb időszaka. A Duna- menti kis faluban nem estek meg vele látványos kalandok, szinte még említésre méltó esemény sem történt körötte, s szemtanúk szerint „igen el- vonultan, munkálkodva” élt. A költő Dömsödön nemcsak írt, hanem elmélyült tanul­mányokat is folytatott. E ta­nulmányok fő tárgya a nagy francia forradalom története lehetett, amelyet egyebek közt rabét köteteiből ismert meg. Épp két évvel később megjelent forradalmi naplójában Petőfi ilyen szavakkal foglalta össze a francia történelem világra­szóló eseményeinek reá gya­korolt hatását: „Évek óta csaknem kire- kesztőleges olvasmányom, reg­geli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a fran­cia forradalmak története, a világnak ez új evangyélioma, melyben az emberiség máso­dik megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Miriden szavát, minden betűjét szívembe vés­tem, és ott benn a holt be­tűk megelevenedtek, és az élethez jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őr­jöngtek bennem!” (Folytatjuk) ,

Next

/
Thumbnails
Contents