Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-06 / 80. szám
A bimtató fejlődés jegyében ♦ Friss szellő fújdogél Látogatás a szakmunkástanulók diákotthonában TAVASZI TÁRLAT ' A SALGÓTARJÁNI 211. sz. Mü.M. Szakmunkásképző Intézet diákotthona a Fürdő utcában megújhodott köntösben fogadja a látogatót. Az épület tatarozási munkálatait — amelyben társadalmi munkában részt vettek az otthon szakmunkástanulói is — néhány hónappal ezelőtt fejezték be. Az elmúlt ősz változást holott a diákotthon vezetésében is. Pál Vendel személyében régi, .tapasztalt szakember került a kollégium élére. A nevelői testület is átalakult, féligmeddig kicserélődött. El- koptatottnak tűnő, de ez esetben igaz, költőd szavakkal élve elmondhatjuk, hogy ősztől — mindenféle szempontból — új, kedvező szelek fúj- dogálnak a Fürdő utcában. S mikor eljöttünk ide, bennünket ez — s elsősorban kulturális vonatkozásban — érdekelt; miben és mennyiben mérhető az elmúlt évek gyakorlatához viszonyítva a változás. Kíváncsiságunkat Petényi László magyar—történelem szakos tanár, a diákotthon új, a kulturális munka szervezésével megbízott nevelője készséggel elégítette ki. — Az ősszel valóságos kulturális mélypontról kellett indulnunk — kezdi. — Ügy érzem, a legnagyobb sikert a színházlátogatás terén értük el. Nem volt könnyű, annak ellenére, hogy az intézet diákjaink számára ötven színházbérletet vásárolt. A I gyerekek szeretik a sportot, a könnyed szórakozást. Bizony, komoly agitációt kellett folytatni, hogy ötvenen eljöjjenek a színházba. De eljöttek, s' nem bánták meg. Sok olyan harmadikos diákunk volt, aki még soha életében nem volt színházban. Egyik ilyen tanulónkról elmondok egy esetet Nagyon nehezen tudtuk rábszélni, hogy eljöjjön a Szent Johanna előadására, s végül annyira megkedvelte a színházat, hogy a Tizenévesek című színművet másnap saját péíjzén nézte meg, mert munkája miatt előző délután nem jöhetett. S rajta kívül ma már 5—10 olyan diákunk van, aki bérleten kívül saját költségén is eljár színházba. PETÉNYI László diákjait elviszi ankétokra is. Nem ígyszier találkoztam velük magam is. Legutóbb a Két Elektra színházi ankétjén vettek részt, s a gyerekek érdeklődtek, s az előadásra vonatkozó kérdéseket tettek fel a művészeknek. A szeptemberi háromnapos népzenei fesztivál műsorát 20-an hallgatták végig. Nagy élmény volt. A fiúk utána napokig fütyörészték úton- útfélen az egyik elhangzott zeneszámot, a Pacsirtát Február elsejétől saját klubszobája van a diákotthonnak. A tanulók kulturált körülmények között tár- sasjátékozhatnak, olvashatnak, televíziót nézhetnek. Itt tartották meg a Petőfi-vetél- kedő keretében rendezett ismeretterjesztő előadásokat is. A Megyei Művelődési Központtal és a Munkásmozgalmi Múzeummal jó a munka- kapcsolatuk. Törekvéseiket mindkét intézmény lelkes, fiatal szakembereinek aktív közreműködésével támogatja. A klubszobában az intézet könyvállományából kis fiókkönyvtárat is létesítettek a szakmunkástanulók olvasottságának megkönnyítésére. Húsz fővel honismereti szakkört indítottak, amelynek munkáját rendszeresen fali* újságon dokumentálják. A tagok — akik között megyén kívüliek is vannak — először a város nevezetességeivel ismerkedtek meg. A távolabbi környék, Salgó, Karancsbe- rény megismerése ezután következik. Ellátogattak Salgo- " tarján két múzeumába is, ahol a város történetével találkozhattak. szemléletes módom. Szülőföldünk, közvetlen környezetünk múltjának megismerése nemcsak ismereteiket bővíti, hanem hozzásegít a jelen problémáinak felismeréséhez, jobb megértéséhez, s közvetett módon erősíti a szülőföld iránti ragaszkodást, érzelmileg motiválja és el- szakíthatalanmá teszi a hozzá való kötődést. Ezt ismerték fel a diákotthonban, amikor megalakították a honismereti szakkört. A változás szemléletesen — formában és tartalomban egyaránt — lemérhető a diákotthonban, s nagyon igaznak és elfogadhatónak hat annak az utolsó éves tanulónak a szava, aki a következőkben foglalta össze véleményét a jelenlegi kulturális életről: — Sajnálom, hogy már harmadéves vagyok, mert most látom csak igazán, hogy az előző években milyen rosszul éltünk a kulturális lehetőségekkel. Most már tudom, milyen nagy élményeket hagytunk ki korábban. AZT HISZEM, ennél nagyobb elismerést senki sem mondhatna a diákotthon mai vezetőinek és nevelőinek, akik a szükségletek felismerésével igazodnak a lehetősé- 1 gekhez, s úgy élnek ezekkel, hogy diákjaikból a művészetet értő és kedvelő embereket nevelnek. A művelődés iránti érdeklődést és szeretetet plántálják tanulóikba. Fáradozásaiknak már most megmutatkozik eredményessége, teljességét azonban a jövő jelenti majd. Sulyok László Salgótarján kulturális életének és felszabadulási ünnepi rendezvényeinek hagyományosan szerves része a tavaszi tárlat. E helyi kezdeményezés mindinkább országos figyelemre is számot tartó eseménnyé válik. Ez a tény is tükrözi a vidéki alkotóműhelyeknek az o-szág kulturális életében betölött növekvő jelentőségét. A harmadik salgótarjáni tavaszi tárlat április 4-én délelőtt nyílott meg a Megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsamokában. Közreműködött a központ kamarakórusa, a megnyitóbeszédet Csík Pál, a Salgótarjáni városi Tanács elnökhelyettese mondotta. Többi között megjegyezte: „Az eltelt három ' esztendő még nem ad elegendő alapot arra, hogy általános érvényű megállapításokat tegyünk, de néhány sajátosság már megfigyelhető. Megszerveződött az országosan is ismert és elismert művészeknek egy olyan számottevő csoportja, akik állandó részvételükkel , meghatározzák a kiállítás színvonalát. Ugyanakkor évről évre bővül azoknak a tehetséges fiataloknak a száma, akik itt jutnak először jelentős fórumhoz, s mutatják be a közönségnek jó reményekre jogosító alkotásaikat, útkeresésüket. kísérleteiket. Külön öröm, hogv három év alatt néhányan nagvon biztatóan fejlődtek, s egyre érettebb művekkel bizonyítják tehetségüket”. A kiállítás szakmai bíráló bizottsága 298 alkotásból választotta ki idén 49 festőnek és grafikusnak, valamint három szobrásznak azt a 140 festményét, grafikáját, s 23 szobrát, amelyet most április 31-ig láthatunk. A kiállítás tematikája gazdagabb az előző évek tárlatainál, művészi színvonala meggyőzően fejezi ki életünk sokszínűségét, valóságos gondjait, azt a folyamatot, ahogy változik, alakul az ember arca. Vízi Ottó művészettörténész rendezése körültekintőnek és gondosnak bizonyult. A kiállítás katalógusának előszavában Bereczky Lóránd írja: „Salgótarjánban szeretik a képzőművészetet, de nem a fukarság csak nekem, és csak az envém fojtogató szereteté- vel. Ezért is vállalhatott a rendszeres tavaszi bemutatkozás országos jellegű seregszemlévé. A rendezők művészétét és művészeket megbecsülő igyekezetét fejezi ki az a törekvés, hogy a tárlaton a legjelentősebb alkotók műveikkel jelen legyenek. A művészek számára pedig megtisztelő a részvétel lehetősége. .. Nem véletlen, hogy a tavaszi tárlatok sorozata mindig példamutató volt a színvonal és az elkötelezettség jegyében.” Az ember nevelésében, az emberi tudat alakításában a művészetnek társadalmunkban megkülönböztetett szerepe van, n művészet a megismerésnek és megváltoztatásnak a mindennapok során is nélkülözhetetlen része. Számunkra, s az alkotó művész számára sem lehet közömbös a közönség hozzáértésének mérlege, hiszen a művészet tudatformáló szerepének érvényesülése áll, vagy bukik ezen. A tavaszi tárlatot a közművelődésnek is minél szélesebb körben, s . mind nagyobb mélységben ki kellene aknáznia, erősíteni szerepét az ízlésnevelésben, a képzőművészeti ismeretek terjesztésében, a tartalmasabb emberi életért vívott' küzdelemben Hiszen —• Csík Pál megnyitószavaival élve — a művészet ma már „nem az élet ornamentikája” hanem az emberi élet szerves tartozéka A megnyitón került sor a díjak átadására is. Csík Pál adta át a díjakat Salgótarján város Tanácsának díját Kő Pál szobrászművész és Mustó János festőművész kanta. Nógrád megve Tanácsának díját Czinke Ferenc, Munkácsv- díjas és Feledv Gvu'a Munká” csy-díjas grafikusművé-zeknek adományozták. A salgótarjáni öblösüvegevár díját Lóránt János. Munkácsy-d'jas festőművész. a Salgótarjáni Kohászati Üzemek díját pedig Jánossv Ferenc. Balassagvar- maton élő festőművész kapta. Tóth Elemér MOZIÉLET Balassagyarmat heti filmműsora tartalmasabbnak látszik a salgótarjáninál. A Madách Filmszínházban április 3—7-én a Tecumseh című színes, szinkronizált NDK ■indiántörténetet, 8—11-én A munkásosztály a paradicsomba megy című olasz filmet vetítik. Tizenegyedikén Art Kino előadás keretén belül mutatják be A hosszútávfutó magányossága című Thony Richardson által rendezett angol filmet, a népszerű Tom Courtenay főszereplésével. Április 5—7-én a Tecumseh című filmet a sikerfilmek sorozatban is játsszák. A ■sorozat következő darabja 9—10-én a Kard és kocka című kosztümös magyar film felújítása lesz. Április 8-i matinéelőadáson a Big beat című zenés lengyel filmvígjátékot nézhetik meg az érdeklődők, míg ti-én az Iskolák államosításának 23 éves évfordulója tiszteletére rendezett magyar ifjúsági filmsorozat keretén belül a nagysikerű Csutak és a szürke ló című film kerül bemutatásra. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban április 5—7- én Székely István zenés filmjét, a Lila ákácot vetítik, 8— ll-én pedig a Tecumseh című NDK filmet mutatják be. Ötödikén a magyar ifjúsági filmsorozatban a Csutak és a szürke ló című filmet láthatják a fiatalok. Április 7-én, szombat délelőtt, a Hintónjáró szerelem című magyar film- vígjáték kerül közönség elé, 8-án matinéelöadás keretén belül Palásthy György Hahó, öcsi! című gyermekfilmjét vetítik. A XIX. század elején játszódó Tecumseh című Ölven százaléktan magyar filmek műsoron NDK Indiánfilm a történelmi eseményeket követi, de nem mellőzi a kalandfilmek jól bevált fogásait sem. Kitűnő színészeket vonultat fel a film. A címszerepben az mdiánfilmek kitűnő főszereplője, a jugoszláv Gojko Mitic- et, míg a további főbb szerepekben a csinos Annekathrin Bürgert és a lengyel Leon Niemczyket láthatjuk. A megyei bemutatók sorából Elio Petrl magas színvonalon elkészített haladó mondanlvalójú filmje emelkedik ki. A film a mai olasz munkásosztály helyzetét «dolgozza fel. annak teljes bonyolultságát érzékeltetve, a legfőbb veszély, a didaktikusság szerencsés elkerülésével. Főszereplője a több filmből is ismert Gian Maria Volonte népszerű a magyar mozinézők táborában is. Gian Maria Volonte A munkásosztály a paradicsomba megy ! cimü film főszereplője Szülőföldünk, Nógrád, 1973, Építsünk együtt parkot (6.) Ozsvárt József, a Salgótarjáni városi Tanács elnöke említette, hogy 1971-ben és 1972- ben csak a tanács pénzeszközeiből 280 millió forintot fordítottak a megyeszékhely fejlesztésére. Óriási összeg ez abban a városban, ahol a múlt év december 31-én 39 059 lakos volt. A városban 31 967 dolgozó számára biztosítottak megfelelő munkahelyet. Ugyanakkor a Salgótarjánban lakó aktív keresők száma a múlt év végén 21 743 volt. Ebből 10 431 női munka- vállalót tartottak nyilván. És még egy érdekes adat: 1970- ben 100 kereső 88, majd pedig 1972-ben már csak 79 személyt tartott el. Így alakult a megyeszékhely társadalmának helyzete, de hogyan változott a társadalmi érdeklődés, a közösségért végzett önkéntes munka. — Meghirdettük a „Húszezer munkanapot Salgótarjánért” társadalmi munkamozgalmat, mondta Ozsvárt József. — A szép eredmények azt bizonyítják, hogy az 50 éves jubileumát ünneplő városunkhoz ragaszkodik a lakosság, és helyesli, elfogadja várospolitikánkat. Azt is a Salgótarjáni városi Tanácson említették, hogy „A városfejlesztés nem önmagáért, hanem az emberekért van. Az új létesítmények a város dolgozóinak életkörülményeit teszik kényelmesebbé, szebbé és örömtelibbé.” Ha pedig ez így, márpedig tudjuk, hogy így van, akkor joggal várhatja el a tanács a megyeszékhelyen is, másutt is az önként vállalt, lelkesedéssel végzett társadalmi munkát. A megyei tanácson a következőképpen fogalmaztak a társadalmi munkával kapcsolatban: „A megye lakosságának támogatása nélkül eredményeket nem érhettek volna el tanácsaink. Már a két évvel ezelőtti jelölő gyűléseken társadalmi munkát, önkéntes pénzbeli hozzájárulást ajánlottak fel a résztvevők. Két év alatt Nógrád megye lakossága közel 17,5 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá az általa tett közérdekű bejelentések megvalósításához. Szép eredménynyel dicsekedhetnek Salgótarján járás községei, ahol a 7,5 millió forintot is meghaladja az önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli munka. Ehhez a gazdasági szervek is segítséget nyújtottak. A községekben a helyi termelőszövetkezetek, a városokban — különösen Salgótarjánban — az üzemek, az üzemi kollektívák, a szocialista brigádok támogatása volt jelentős.” — Csak a „Húszezer munkanapot Salgótarjánért” — elnevezésű társadalmi munkamozgalomban a jubileum évében háromezer facsemetét, huszonegyezer különféle cserjét ültettünk el és száznyolcvan idősebb fát telepítettünk Salgótarjánban — mondta Fekete Nándor, a városi tatács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Aztán ada7 tokkal bizonyította, hogy kétszer, háromszor annyi «serje és facsemete került a megye- székhelyen a közterületekre, mint 1970-ben. Kutasó. Bokor, Cserhát- szentiván községek közös tanácsának elnöke, Balás István viszont arról beszélt, hogy a tanácstagok — a legtöbbjük fizikai munkás — jól dolgoztak az elmúlt két esztendőben. Hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítették a tanács munkáját. Felszólaltak és elmondták véleményüket a tanácsüléseken, társadalmi munkát vállaltak és szervezték, erre sokszor heti pihenőnapjukat is feláldozták. És itt kapcsolódik a megye- székhely társadalmi munkamozgalma a községek lakosságát megmozgató, önként vállalt falufejlesztéshez. Még jól emlékszem azokra az évekre, amikor az útépítés került előtérbe, hogy száműzzük a sarat a Cserhát apró falvaiból. A megyének, járásnak kevés volt a forintja, az út viszont kellett, mert a községek lakóinak ellátását másként egyszerűen nem tudtuk volna biztosítani. És akkor kezdődött el az útépítés, összefogással. A tsz követ adott a kőbányájából, a vállalatok fuvarral segítettek és úthengert küldtek. A többit a lakosság vállalta. Beszéltem annak idején néhány tanácstaggal, aki elmondta. hogy házról házra járt és toborozta az embereket. Nem sokat kellett agitálnia, mert amikor elmondta, hogy miről van szó, azonnal vállalták a munkát. Nemcsak fiatalok jöttek el, jó erőben levő férfiak hanem idősebbek és a nők is lapátot ragadtak, és terítették a követ az úthenger alá. Emlékszem egy idős bácsira, 93 esztendős volt, aki nem tudott mással segíteni, mint hogy vizet hordott az önkéntes útépítőknek. Azóta sem lankadt a társadalmi munka a községekben. Görbe Imre, az érsekvadkerti tanács elnöke így fogalmazott legutóbb: — Sok mindent kapott községünk az elmúlt két év alatt. A lakók bebizonyították, hogy megérdemlik. Háromezer óra társadalmi munkát végeztek csak az iskola építésénél közel félmillió forint értékben a gyerekek és a szülők, a termelőszövetkezet anyaggal, fuvarral, tereprendezéssel több ezer forint értékben támogatta az akciót. Az új, modem lakóházak is egyre szaporodnak, lassan új lakónegyedünk lesz. Érsekvadkert fejlődik. A Karancs alján — Ka- rancslapujtőn. Karancsberény- ben és Karancsalján is — dicsérik a választópolgárok összefogását a tanácson. Be- viz Tibor tanácselnök, az 5700 lakosú körzet gazdája, amikor felsorolta a fejlesztés eredményeit, a terveket, hozzátette: — Nem szabad elfeledkeznünk a lakosság társadalmi munkájáról sem. Sőt, az elsők között kellett volna megemlítenem. Az elmúlt két év alatt mintegy másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a három községben. Nem tudom, van-e olyan községe, faluja a megyének, ahol megfeledkeznének arról a lehetőségről, amit a társadalmi munka rejt magában. Ha mást nem, akkor egy parkot építenek közösen, egy játszóteret, amihez csak munkáskéz kell és kevés forint. Szé- esényben is társadalmi összefogással építették fel a sportöltözőt. Csaknem egymillió forintba kerül, aminek jelentős részét az önkéntesek vállalták. Felsőpetényben a szülői munkaközösség által szervezett társadalmi munkával megépítették az általános iskola kerítését. A Nőtincshez tartozó községek lakóinak többsége Budapestre, Vácra jár naponta dolgozni. És ennek ellenére szabad idejében az elmúlt két év alatt negyed- millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá Szendehely, ösagárd, meg a többi község fejlesztéséhez. Egy mondat különösen megragadta a figyelmemet a megyei tanács kétéves tevékenységéről készített beszámolóban „A lakosság nemcsak segítette, de ellenőrizte is javaslatainak realizálását. Falugyűléseken, választói gyűléseken tájékoztatást kértek a tanácstagoktól, a tanácsi tisztségviselőktől.” Ez így is van rendjén. A választópolgár mindenütt kíváncsi arra, hogy mire használják fel forintját, önként vállalt munkáját. (Folytatjuk) — r, a, — 4 NÓGRÁD - 1973. április 6., péntek t
