Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-06 / 80. szám
Menőit a fiatalok igényé Rétegtalálkozó Nagylócon Nagylóc főutcáján a szokottnál is többen sétáltak a kora tavaszi estén. Fiataloktól volt zajos a kultúrház környéke. Pontosan hét órakor mar a KISZ-klubban ültek, s idősebb és először választók, várták a rétegtalálkozó kezdetét. Kiss Gyula, a KISZ szécsényi járási bizottságának munkatársa mondott beszédet a rétegtalálkozón. — A ma ifjú nemzedékére vár az a feladat, hogy hazánkban a szocializmus teljes felépítését megvalósítsa, s az új, kommunista társadalom építését megkezdje. Ezekre a feladatokra fel kell készülni az ifjúságnak. Ezután méltatta az idei tanácstagi választásokat, majd Nagylóc község fejlődéséről, terveiről beszélt. A községben utak és hidak felújítására 288 ezer forintot fordítottak az „elmúlt két év alatt. Ebben az évben hasonló célra 400 ezer forintot szánnak. A kétéves ciklus alatt új posta, autóbuszváró épült, felújították a kultúr- házat, az általános iskolát. Emellett jelentős összeget fordítottak belvízelvezetésre, a közvilágítás korszerűsítésére, a község .közkutainak fenntartására. Az idei tervek között nyolc utca világításának korszerűsítése, járdaépítés, gázpalack- cseretelep, olajtároló létrehozása szerepel. Ezek a feladatok megegyeznek a jelölő gyűléseken felvetett javaslatokkal. A beszédet követően a nagvlóci fiatalok emelkedtek szólásra. Feltűnt az aktivitásuk. szinte egymást váltva mondták el gondjaikat, prob- lémáikfit. Felvetették a sportöltöző építésének szükségességét, mert a sportolni szerető fiatalok magánházaknál öltöznek egy-egy mérkőzés előtt. Kasza Ernő a községi könyvtár bővítésének lehetőségéről érdeklődött. Simon András a társadalmi munka szükségességéről beszélt, önkritikusan értékelte, hogy bizony, az utóbbi Időben nem jeleskedtek a nagylóci fiatalok e téren. Kozma László, a községi KlSZ-alapszervezet titkára hozzászólásában ígéretet tett Nagylóc fiataljai nevében, hogy a későbbiek során az i;úság társadalmi munkaakciókkal támogatja a tanács célkitűzéseit. \ felvetődött kérdésekre Fiikor Márton, a községi tanács elnöke és Hadra Ferenc, a községi nártalapszervezet titkára válaszolt. Fiatal falusi értelmiség Szükség van társadalmi munkájukra A mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentős változásokat hozott falun, megyénkben is A megváltozott viszonyok új helyzetet teremtettek a községek politikai, társadalmi és gazdasági életében. A korábban falun élő és dolgozó pedagógusok, orvosok, műszaki értelmiségiek mellé felsorakozott az agrár- értelmiségiek csoportja. Szerepük egyre inkább fokozódik mind az új életforma szilárdításában, mind pedig az anyagi javak termelésében. y Kiosztatlan szerepek Nógrád megyében mintegy 630 pedagógus és 320 fiatal agrárszakember dolgozik falun. Közéleti tevékenységüket vizsgálva a tapasztalatok azt jelzik, hogy az ifjú tanárok, tanítók, mezőgazdasági szakemberek aktívan kiveszik részüket a napi munka mellett azokból a feladatokból, melyet egyszerűen társadalmi tevékenységnek nevezünk. A társadalmi munkába való bekapcsolódásukat azonban erősen befolyásolja a község fejlettsége, közintézményekkel való ellátottsága, a szövetkezet gazdálkodása. így az aktivitás igencsak változó, szinte faluról-falura más. Nagy szerepük van a falu politikai és társadalmi életének alakulásában egyaránt. Ki osztatlan szerepek ezek, melyet önként vállalnak, sokszor úgy, hogy „köszönöm szépen”-t sem kapnak érte. Olyan gondokkal kell megküzdeniük, mint a munkába való beilleszkedés, a környezet alapos ismerése. Az a tapasztalat, hogy a pedagógusoknál könnyebben megy végbe e folyamat, mivel az idősebb kollégák sok segítséget adnak. A mezőgazdasági szakemberek munkába állása nehezebb. Megyénkben kevés az olyan termelőszövetkezet, ahol idősebb szakemberek tudnának gyakorlati tanácsokat adni. Így nem csoda, ha a munka nehezebben indul, s nem jut idő társadalmi, közéleti tevékenységre. Valahol el kell kezdeni A KISZ Nógrád megyei bizottsága mellett működő mezőgazdasági-falusi rétegtanács a közelmúltban vizsgálta a fiatal falusi értelmiség közéleti tevékenységének megyei tapasztalatait. Tizennyolc községben és 17 termelőszövetkezetben vették bonckés alá a témát. A vizsgált területeken megállapították, hogy a fiatal pedagógusok es szakemberek egy része nem tekinti végleges munkahelyének a falusi általános iskolát, vagy közös gazdaságot. Általában átmeneti megoldásnak nézi azt a néhány évet, melyet a településen eltölt, szinte azzal magyarázva: valahol el kell kezdeni! ‘ Néhány helyen gyorsan cserélődnek a szakemberek, különösen a pedagógusokra lel- lemző ez, s emellett, mint réteget tekintve az értelmiséget, ellentmondások jelentkeznek közöttük. Társadalmi munkájuk, közéleti szerepük csupán munkájukkal kapcsolatos dolgokra korlátozódik, mig egyes csoportok távol tartják magukat minden megmozdulástól. A községek társadalmi és tömegszervezietei számítanak a fiatal értelmiség segítségére. A kapcsolatok egyre szélesednek, a fiatalok igénylik is az effajta beszélgetéseket Az említett negativ vonások nem általános jelenségek, ezt pontosan az bizonyítja, hogy egyre több agrárszakember vállal társadalmi megbízatásokat. A KISZ-alapszervezetek vezetőségeiben 54-en, politikai oktatás vezetőjeként pedig 38-an végeznek társadalmi munkát. A fiatal pedagógusok a kultúrotthonok vezetésében segítenek, szakköröket, színjátszó és tánccsoportokat vezetnek. Termelési tanácskozás A napokban tartotta tavalyi munkáját értékelő termelési tanácskozását a szécsé- nyi ÁFÉSZ. Leszák Ferenc, a szövetkezet elnöke szólt a tavalyi év eredményeiről és az idei célkitűzésekről. A termelési tanácskozáson 67 személy kapott törzsgárda- jelvényt, ketten; Horváth Béla és Ruzsonyi Istvánná már huszonöt éves munkájuk elismeréseként kapták meg az őket illető aranygyűrűt. A szocialista brigádok versenyében a cukrászüzem, a nógrádmegyeri élelmiszerbolt, és a pénzügyi osztály „Martos Flóra” brigádja másodszor nyerte el az aranykoszorús jelvényt. A termelési tanácskozáson 14 napnak megfelelő összegű nyereséget osztottak szét, s emellett több mint ötvenezer forint jutalmat vehettek át a munkában élenjáró dolgozók. „Nem annyira ítélkezni; békíteni szeretek’ — Amikor 1969-ben megVála„,..<ji,lak népi ülnöknek, mar voltak ismerőseim, akik sokat meséltek bírósági munkájukról, az ott szerzett tapasztalataikról. Mégis izga- Iomi. jl vártam az első tárgyalást. Meg kell mondanom, eleinte furcsa érzés volt, hogy az én szavam is ugyanolyan értékű, mint a tárgyalást vezető szakbíróé, és hogy az én véleményemet is mindig kikérik. Magyar Lajosné azóta pontosan 883 ügyben vett részt, amint ez kiderül az állandóan magánál hordott kis „házi” nyilvántartásból. — Igazán szívesen csinálom — mondja. — Mindjg is vállaltam különféle társadalmi munkákat. Dolgoztam például a Vöröskeresztben és más tömegszervezetekben is. De a bíróságon végzett munkámat szeretem a legjobban. A tapasztalatairól érdeklődöm, arról, hogy mit jelentett számára a Salgótarjáni Járásbíróságon eltöltött négy esztendő. — Elsősorban sok jogi ismeret elsajátítását. Mert nagyon sokat kell tudni ahhoz, hogy az ember jól láthassa el a feladatát. Jó néhány jogszabályt megtanultam, de még többet az emberekről. Sokszor tízévi ismeretség sem árul el annyit némelyik ember különösségeiről, mint öt perc a bíróságon. Annyi meglepetésben volt részem, hogy tulajdonképpen már semmin sem kellene meglepődnöm. Mégis vannak dolgok, amelyek fölött ma sem tudok napirendre térni egy kis • csodálkozás nélkül. Ezt például egy válófélben levő nénike mondta elhatározásának okairól, a legnagyobb komolysággal: „Hát ha divat, akkor legyen divat. Mi is megpróbáljuk.” Vagy volt egy könyvélő. akit tartásdíj fizetésére köteleztünk, az összeget 230 forintban állapítottuk meg. ö azonban kiszámította, hogy a pontos járandóság 232 forint és tíz fillér. „Nem is azért a két forintért — mondta —, de ami jár, az jár.” — Felelősségteljes, érdekes munka az enyém — mondja aztán. — De tulajdonképpen szomorú is látni a félresiklott életeket, ítélkezni, büntetni... Ahol mód van rá, megpróbálom elősegíteni, hogy mindez elkerülhető legyen. Bőven adódik lehetőség. Könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés: ezek mind olyan ügyek, ahol van remény az ellenségeskedők ki- békí .ésére. Közel kétszáz, úgynevezett békítő tárgyalást vezetett már le Magyar Lajosné; több mint a felét sikerrel. Aki részt vett már ilyen tárgyaláson, és látta, milyen csökönyös, gyűlöletre képes némelyik ember egészen apró sérelmekért — tengernyi felesleges munkát okozva ezzel a bíróságnak —, tudhatja, milyen nagy szó ez. — Egy-egy sikeres békítő „akciónál” érzem a legközvetlenebbül, hogy elértem valamit abból, ami minden bírósági munka végcélja — mondja. — Mert ilyenkor valóban magam előtt látom munkám eredményét; a rendet és a békességet. A róla alkotott képhez az is hozzátartozik, hogy mindazt, amit élőszóval elmondott, még beszélgetésünk előtt le is írta. — A bírósági munka hatása — mosolyog — Ott van különös jelentősége annak, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad”. Most az egyszer nem fognak elszállni a szavak — bizonygatom, —, s ezt röpke főbólintással nyugtázza. Finom vonású. hosszúkás arca, átható és tárgyilagos pillantása Justitiára emlékeztet... Sz. K, A községek társadalmi és potiknai ünnepeinek élőké szítésében, lebonyolításában szervezésében ők jelentik a mozgatórúgót. Mi a KISZ feladata? Az utóbbi években az ifjúsági szervezetek munkája gyakrabban kerül „terítékre”. Az ifjúság rétegeivel való foglalkozás az egyik kulcsa a jó munkának. A falusi fiatal értelmiség ritkán jut el KISZ-taggyűlésre. Ennek oka valószínű az, hogy főleg tizenévesek tagjai a KISZ- szervezeteknek, vagy a másik dolog, amikor hiányzanak azok a rendezvények, melyek a húszon felüli falusi értelmiséget a klubba vonzanak. A KISZ évről évre meghirdeti az agrárszakemberek között a „kiváló” mozgalmakat. A szakdolgozatok egyre- másra érkeznek a pályázatra. Az elmúlt időszakban 16 fiatal agrárszakember nyerte el a „Kiváló ifjú mérnök”, illetve „Kiváló ifjú technikus” címet. s nyert országos helyezést szakdolgozatával. A mozgalom jó, csak szélesítésre van szükség. A megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága évenként fórumot szervez a fiatal agrárszakemberek részére, aho! közösen vitatják meg problémáikat. A szécsényi járásban rendszeresek a szakmai, politikai vetélkedők. A megye mezőgazdasági szakembere kisszámú még. A gödöllői Agrártudományi Egyetem „Palóc klub”-ja valószínű hozzájárul a szám növeléséhez. A falusi KlSZ-alapszervezeteknek még hatékonyabban kell foglalkozni ezzel a réteggel. Keresni kell a kapcsolatot bevonni a KISZ- munkába, s az eredményesen dolgozóikat lavasolják a párttagok soraiba. A- szocialista falu nem nélkülözheti társadalmi munkájukat Sz. Gy. ÁRVA PAVILON Fakókék. viharvert zöldség- gyümölcs pavilon. Salgótarjánban, az St. Építők sporttelepe fölött a Schuyer út egyik kanyarulatában áll. Az ajtón már rozsdás a lakat, tavaly ősz óta zárva. Szemmel láthatóan megviselt az állapota, rontja a környék képét. Mosolygó almák, aranyságra körték helyett egy SBTC-csapat- kép „díszíti’’ az üveget — nem hagyván kétséget a tulajdonos klubszíne felől, A régi mondást — mit ér a kincs, ha nincs — áthangszerelvén, okkal kérdezzük: minek a pavilon, ha állandóan szünnapot tartanak? 1 Hiszen éppen a hegyen lakók ellátását kellene segítenie, karöltve a közeli élelmiszer- bolttal. Egy ilyen sűrűn lakott városrész esetén két dudás is megfér egy csárdában! Tehermentesítenie kellene az amúgy is szűkös városi piacot. Miként alakult így a helyzet? Azzal kezdődött, hogy a tulajdonos kiskereskedő tavaly ősszel huzamosabb időre megbetegedett. A forgalom is „betegesen” alakult. A boltot tehát bezárta. Ám, felépülvén, árujával már beköltözött a - városi piacra. Itt jobban megtalálja a számítását. És a városrész érdekei huszadrangú dolgok? — kérdezhetik sokan, és joggal! A tulajdonos úgy tervezi, , hogy áprilisban ismét megnyitja a pavilont — neje irányításával. Ez persze még a jövő zenéje. De joggal kérdezzük: nem lehetett volna előbb egyeztetni az egyéni és lakossági érdeket? Nem mindegy, hogy hol lehet friss zöldséget és gyümölcsöt vásárolni. Mert a hosszú lépcsősorok megmászása során a vásárló csaknem több kalóriát veszít, mint amennyit magához vesz — piacjárás közben.- R. Exportra dolgozná Jánosaknán, a női fehérneműgyárban tavaly 1 miTBő ifto ezer darab ruha készült el. Az idén különösebb létszámnövekedés nélkül már másfél millió ruhát, köntöst, Krisztina-blúzt, hálóingei gyártanak. A napokban megkezdték az új termék, a nyári kosztüm gyártását. Termékeik mintegy 80 százalékát exportálják. Ilyen arányra számítanak az idén ic. Legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió. A termelőszalagokról az időarányos tervnek megfelelő meny- nyiségben került le készáru az első negyedévben. Kényes munka a vasalóké. Kapás Ernőné a Zója brigád alapító tagja éves átlagban 119 százalékos teljesítménnyel . dolgozott A készáruraktárban már a szovjet exportot csomagolja Antal Sándor né és Bartha Pálné Fotó: Fodor MÖGRÁD - 1973. április 6., péntek 5
