Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-04 / 79. szám
A kiüinteíeíí főelőadó r A KAZÁKI közös Tanács gazdálkodási főelőadója Csendes Irén. Határozott egyéniségét, mosolygós arcát, munkaszeretetét egyaránt ismerik a faluban. Hogy tisztelik érte, az nem véletlen. A Rákóczi- telepen lakik, onnan jár át nap mint nap Kazárra, ö az az- ember, aki talán a huszonkét év alatt még soha nem késett el a munkahelyéről. .. — Gondolom, sokan vannak így — hárítja el a dicséretet szerényen — nem szoktam az órát nézni bent a tanácson. Ahogy a dolog hozza, úgy kezdek neki. Ha kell negyed nyolckor, ha úgy alakul, nyolckor. Csendes Irén életében sző szerint első és legfontosabb a munka. A közösség, a munkatársak jelentik a nagyobb családját, mert otthon, Rákóczin a szüleivel éL — A múltkor azt mondta valaki, jaj, Irénke, nem unalmas mindig csak a pénzügyekkel foglalkozni? Csodálkozva néztem rá, és rögtön visszakérdeztem: — Miért lenne unalmas? Sőt. Szerintem az egyik legizgalmasabb dolog a világon... Ha mondja, bizonyára így van. Legalábbis sokat jelent, és a munka minden örömét adja amikor valaki így vélekedik a feladatáról. Csendes Irén pontosan 1951. szeptember 15-én került a Salgótarjáni járási Tanácshoz. Gazdálkodással kezdett foglalkozni, meg is maradt végig emellett. Könyvel, pénzt kezel, számlákat állít ki. Mindenképpen elégedett ember, aki tudja, mit miért csinál. ŐSZINTE vagyok, mindig megmondtam és meg is mondom a véleményemet. Emlékszem, édesapám azzal bocsátott annak idején munkába; lányom, ha becsületesen dolgozol, akkor hiba nem lehet. A munka szeretetét és becsülését a szülői házból hozta magával. Az apja bányász volt, hosszú-hosszú évekig. Az ő hatása is benne van abban, hogy Csendes Irén még 1945- ben tagja lett a pártnak. — Akad mindegyikünknek munka. Négymillió forintos a költségvetés, ezzel gazdálkodik a tanács. Most legjobban annak örülünk, hogy nemsokára megnyílik az új óvoda a bányatelepen Ha minden jól megy, még most, tavasszal beköltöznek a kicsik, az édesanyák pedig nyugodtan dolgozhatnak. Egyre több asz- szony dolgozik, az óvodára senki nem sajnálta a pénzt. Csendes Irén tegnap délelőtt ünnepélyesen vette át a Munka Érdemrend, bronz fokozatát. A kitüntetést évek jó munkájával érdemelte meg. — Amikor megkaptam a hivatalos borítékot, rögtön a feladóra néztem. Látom, a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Csak néztem — igaz, egy kicsit dobogó szívvel —, mit is írhatnak nekem? Amikor kibontottam és elolvastam az értesítést a kitüntetésről, nagy-nagy öröm fogott el. Első gondolatom az volt; érdemes becsületesen helytállni. AZ ELISMERÉSHEZ sokan gratuláltak Csendes Irénnek. Ezekhez a jókívánságokhoz társulunk most mi is, amikor azt mondjuk: továbbra is hasonló jó munkát kívánunk... Cs. E. I£ . .Meggyőzfidísflnk, hogy & szocializmus építésében, a nép életének megkönnyítésében Jelentősen előreléphetünk, ha az ügyek tetemes hányadát Intéző tanácsok nagyobb önállósággal, felelősséggel dolgoz, inak.. Jó két hét múlva urnák elé Járul az ország lakossága. Tanácstagokat választunk, akik a következő négy esztendőben bennünket, választópolgárokat képviselnek a tanácsokban. Elzárt nem véletlen, hogy ezekben a napokban egyre többet és többször kerül szóba a tanácsok munkája, széles körű tevékenysége, és ami ehhez szorosan hozzátartozik: a népképviselet, a szocialista demokrácia érvényesülése. Az is gyakran hangzik el — kiemelten foglalkozott vele a pártkongresszus, helyet kapott a Központi Bizottság legutóbbi állásfoglalásaiban —- talán nincs olyan állampolgár, aki ügyeinek intézése közben ne fordulna a tanácsokhoz. Egyúttal azt is elvárja: gyorsan, egyszerűen, fölösleges formaságok nélkül kapjon választ kérdéseire, foglalkozzanak felvetődött gondjaival. A hangsúlyos szavakra, a nagvobb önállóság és felelősség követelményeire természetesen joggal figyeltek fel az állampolgárok. Az sem titok, hogy az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. Ez nem elkapkodott, ötletszerű célkitűzés. Az élet, a mindennapos fejlődés, a megnövekedett követelmények, gazdasági előrelépésünk elképzelhetetlen a jobb, felelősségteljesebb, valóban a lakosságot szolgáló tanácsi munka nélkül. Tevékenységük elválaszthatatlan életünktől, gazdasági eredményeinktől, a művelődésben megtett nagy utunk tói. Egyre inkább közélett fórumokká, a párt és a kormány politikáján alapuló napi feladatok megvalósítóivá válnak a tanácsok a szocialista demokrácia talaján. A hivatalos megfogalmazás szerint „... A demokratikus centralizmus biztosítja, hogy a különböző szintű állami szervek minden feladatot az össznépi, az általános társadalmi és népgazdasági érdekekkel összhangban oldjanak meg. vagyis egyidejűleg fejlődjék az állam központi irányítása és bontakozzék ki a helyi szervek önállósága...” Ezeknek a gondolatoknak a jegyében mi minden tartozik a tanácsokra? A legkézzelfoghatóbb, a legismertebb az emberek előtt az állam- igazgatási tevékenység. Amikor azt emlegeti valaki, megyek a tanácsra, szinte törvényszerűen úgy értelmezzük; hivatalos papírra, kimutatásra, ügyiratra van szüksége. Pedig az államigazgatási tevékenységet nem lehet csak ezekre leszűkíteni. Fontos ez is, nem vitás. De ide tartozik még, hogy a városokban, községekben a vállalatokkal, gyárakkal, intézményekkel szoros legyen a tanács kapcsolata, a feladatok összehangolása, a közös célok, a lakosság érdekében teendő intézkedések közös nevezőre hozása. Gondoljunk csak a közösen megépített utakra, törpe vízművekre, csatornázásra, lakásépítkezésekre, óvodabővítésre. Egyformán érdeke ez tanácsnak és vállalatnak, hisz’ az állam polgárok egyúttal az üzemek, termelőszövetkezetek dolgozó, is... Népképviseleti szerv a tanács, joggal mondhatnánk ezt talán mindenekelőtt. Bizonyítéka ennek, hogy a választópolgárok a legmegfelelőbb személyeket jelölik a tanácsba. És a választók valameny- nyi rétege — munkások, szövetkezeti parasztok, orvosok, tanárok, fiatalok, elárusítók és hivatali dolgozók — képviselve van benne. Jól megnézték az emberek a mostan; jelölő gyűléseken is, kire adják a voksukat, ki az, akiben leginkább megbíznak munkája és emberi tulajdonsága: alapján. A tanácstagok pedig munkájukról rendszeresen be- számolnak választóiknak, és akár vissza is hívhatják őt megbízatásából. Ha tanácsokról beszélünk, immár évek óta szorosan ide kívánkozik az önállóság, a valóságos gazdálkodás, a növekvő bevételi források, döntési jog is. Ezek nélkül egyetlen város, falu sem tud előbbre lépni. Egyöntetű a vélemény hogy a tanácsok jól éltek a megnövekedett önállósággal, érdemben, átfogóan foglalkoznak a gondokkal, bajokkal, valódi gazdái lettek területüknek. Csökkentek a kötöttségek, a tanács dönti el — természetesen figyelembe véve a megyei és az országos elképzeléseket — mire költi a forintokat, mi az, amit legelőször meg kell építeni, felújítani, megvalósítani. Ebbe lényegében senki nem szó. bele „felülről”. Viszont a felelősséget is nagyobb mértékben válla!' a tanács. Ezért van szükse jó és célszerű községpolitikára, & választópolgárok véleményének, javaslatainak, tanácsainak figyelembe vételére. így nincs vita, elégedetlenség, szemrehányás, hogy így kellett volna, és nem úgy... A feladatok adottak, az április 15-én megválasztandó új tanácsok nagy-nagy energiával, akarással és komoly elhatározással láthatnak munkához. Mert a legszebb tervnek is csak annyi értelme van, amennyit megvalósítanak belőle Egyébként a legszebb célok és elképzelések Is csak papíron maradnak Bizalom van, segítségben, akarásban nincs hiány — bizonyították ezt a jelölő gyűlések és a választási ösz- szejövetelek —, a megvalósítás pedig közös ügyünk, egyfor mán feladatunk. Csata! Erzsébet A kőrakás beleavattwv zott a tér harmonikus egységébe. Nagy darab •ozsdabarna bazaltkövek. Nemrégen hordták oda a Mátrából. Az első darab mé- .yen belefúródott a homokba, mikor lebodták a teherautóról. A többi csörgött, porzott és tekintélyes kupaccá magasodott. Ha belép az ember a falu központjába, erre a kőrakásra esik a tekintete. Pedig ott a szép kultúrház rácsos homlokzatával, padlótól mennyezetig érő üveges ajtajával. A rózsaszín erezetű kőkerítés, amely koszorúként fogja körül e házat. Mégis ezt a kőrakást látja az ember. Pedig bal oldalról az új tanácsháza és a széles kira- katú önkiszolgáló bolt fénylik a napfényben. Lejjebb az új iskola vetélkedik a főtéri épületekkel és járda kínálja magát, hogy ne kerülhesse el a látogató Szembe vele kis patak pletykázik végig a falun. Vígad, hogy háborítatlan vágtázhat kövezett medrében. A sudár jegenyék rügyet bontanak és kevélyek. Csak a Mátráról érkező széllel és napfénnyel barátkoznak. Mindez a téren, mégis a kőrakás rendetlen halmaza vonzza a tekintetet. Varga János Bicsi. a tanácselnök tudja, miért a kő. — Ebből építjük az emlékművet. A szabadság emlékez- tetésére... Talán most, az ünnepen teszik le az első követ. Még nem bizonyos, hogy ez így történik. csak Bicsi agyában forog. Ha máskor, akkor is megadják a módját Mert Mátra- mindszenten ezt így fogadták I neg, amikor a háború után a rongyos házak között először Másfél évtized az elnöki székben í. Április 4-én már hazafelé tartottak. Legkisebb leánya akkor született. Az öröm határtalan volt otthon. Kántor János épségben hazatért Kls- terenyére a második világháborúból. A sors nem kényeztette el. Az uradalmi cseléd édesapának bét éhes szájról kellett gondoskodnia. A János gyerek többre vitte, mint a többiek. Kastélyinas és kertész lett. Szolgált Karancssá- gon és Nagykeresztúron. de megjárta a Margitszigetet Is. A győri program meghirdetése után. Horthy ország- gyarapító „étvágya” miatt a ’30-as években egyre gyakrabban mundérba bújtatták. A második világégésben, mint közlegény szolgált. Talán jelképes. hogy egy melegágyban dobta el katonaruháját IL Tíz hold földet kapott. Valaha ez álomnak tűnt számára. Viszont valósággá vált 1945 nyarán. Kisfaludpusz- tán a maga gazdája lett Kántor János. Persze, akkor is megvoltak az élet újrakezdésének nehézségei. Lerongyolódott az ország, de a családok is. — Kezdetben magunk húztuk az ekét. Később már borjúkkal. Baglyasalján vettem két öltöny ruháért, öt éven át egyénileg gazdálkodtam. A nagykeresztűri Petőfi Termelőszövetkezetbe 1950 tavaszán lépett be. őszintén bevallja: sokat kellett győzködni! Az ötvenholdas kertészetet irányította. A következő évben már MDP-tag. Négy évtizeddel a háta mögött iskolapadba ül. Zsémbé- kon mezőgazdasági akadémiát végez. A húsz éve keltezett fakózöld leckekönyv gyorsan előkerül a 1 fiókból. — Növénytermesztésből úgy látjuk jelesre vizsgázott — jegyezzük meg. — Nem Is csoda, hiszen kertész vér csörgedezik az ereimben — mondja csöndesen. Kihelyezett mezőgazdász ! 954-től a kisterenyei gépállomáson. Mátramindszent. Kotyháza és Kisterenve termelőszövetkezete szakmai felügyeletét látja el. Egy év múlva Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesül. HL Életében a harmadik döntő változás 1957-ben következett be. Megválasztották a kisterenyei Vörös Október Termelőszövetkezet elnökének. Másfél évtized múltán ma is Kántor János az elnök. Huszonkét éve 14 tagja, és 11 000 forint vagyona volt a szövetkezetnek. Ma 260-an dolgoznak a Vörös Októberben, és több mint 12 millió forint a közös vagyon. — Ipari környezetben, mostoha természeti viszonyok mellett lépésről lépésre jutottunk előre. Szanálni soha nem kellett bennünket. Tizenöt éve 24 forintot ért egy munkaegység. Idén 102 forintot fizettünk egy munkanapra Néha elkeseredett, de lemondani soha nem akart Akit egykor agitálni kellett, az 1959—62 között már lelkes agitátor volt. A szocialista nagyüzemek szószólójaként iárta a falvakat. — Ekkor az egyszer féltem igazán életemben. Szúpatakról éjjel két óra felé ballagtam haza. Sütött a hold. Az árokparton egy vadkörtefa tövében négy férfi ült Bányászok voltak Kányásról, Megkérdezték, hogy hány óra. Utána békességben elváltunk. A mára tereljük a szót. Másfél évtized egy helyen nem kis dolog. — Soha nem szakadtam el a fajtámtól. Mindig megértettük egymást a dolgozókkal. De lassan már átadom a stafétát Klagyivik Pali barátom is megszólított a múltkor. Az, akivel együtt cselé- deskedtem Szécsényben. Te, János! Még most sem vagy nyugdíjas? — kérdezte. Mert 6 már két éve nyugdíjba vonult. Kántor János nemsokára hatvankét éves lesz. A szive már néha rakoncátlankodik. Nem bírja az izgalmakat. Az idén átadja sok-sok tapasztalatát, módszereit a fiatalabb nemzedéknek. — De azért nem a „pálya széléről” akarok szurkolni a szövetkezetnek! Ajtóm nyitva áll. remélem a közösé is. Otthon kertészkedem. Ráérő Időmben talán megírom ai szövetkezet tizenöt évének történetét. Ugye nem lenne haszontalan? — Persze, hogy nem. Jánoi bácsi! — bizonygatjuk. rv. Három leánya férjhes ment. Az egyik Szlovákiában, a másik Tatán, a harmadik Nagybátonyban éL A földművelést egyikük sem választotta hivatásának. — A kisebbik azért gyakran hazajár, érdeklik a növények, a gyümölcsök. Megigazítja ősz bajuszát, Viharvert, kajla kalapját a fejére teszi. Ballag haza ebédelni. Kántor Jánost április 3-án Budapesten kitüntették. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Ezt talán maga sem hitte volna huszonnyolc évvel ezelőtt. Amikor Győr mellől ballagot hazafelé hátat fordítván a háborúnak ... Rozgonyi István KŐHALOM A TÉREK hogy mások avatkozzanak a munkánkba... Néhány napon belül elkészültek. Fedél alatt állt a ház. Aztán következett a kerítés. Színes kővel alapozták. Ózdérzékelték a kitágult világot. Akarták-e? Az a szabadsá ról hozták a vasanyagot, a Varga akkor sommásságtól got köszöntő első gyülekezet helybeliek hegesztették meg, kiszikadt testű legény volt megragadta az embereket, aztán festették. így, lépésről még Hallgatta, amit mondott ahogyan Varga Bicsit. Amikor lépésre változott meg a világ a szónok- hogy újjászületik az már végigmotorozta az or- Mátramindszent kellős köze- élet, széppé válik a falu. Hal- szágot, és ott volt kiterítve lotta apját válaszolni a be- előtte a ház építési terve, szédre. azon búslakodott, mit kezdjen _ Így legyen... vele egymaga. És akkor jött A z öreg direktóriumi harcos hozzá Lengyel Pál, az érdé- dig büszkék falujukra, arca megvonaglott. Felnézett a szet vezetője, hogy ad nekik mondta a minap: éledő Mátrára, tanúként híva. követ. Utána pedig mentek a Homok volt a kultúrház he- traktorosok: Hajas Ervin, Te- lyén. meghajlott ház a ta- János, Pilinyi János és nácsháza telkén. Fáradt, idős Oláh Pali, hogy behordják a fűzfa a patak partján. A víz, követ. Bakos Gábor volt a tsz omlott medrében, halmozott elnöke. Nem akart tudomást akadályoktól fáradtan ván- venni arról, hogy hajnalban hol járnak a motorosai. Azt mondta mindig: pén. Akár a templom, szép ez a falu. Rend. tisztaság benne. Ékessége a Mátra, amely féltve karolja át. Az emberek pe- Varga mindenki itt legyen... szorgott a falun át. Sok felszabadulás napját megünnepelték már Mátra- mindszenten is Bicsi is tettebb lett. Hajába lopakodott .... az ősz is. Hallgatagsága ma- Hajnalonként dübörögtek a radt a régi. Sohasem szeretett traktorok a Mátra felé, mafölöslegesen beszélni. Többre ®uk rakták meg kővel, és ké- tartja a cselekedetet. Két év- s2Ült a falu az építésre. Egy- tizede, hogy felfigyelt rá a szer> amikor a falak már áll- falu. Akkor választották meg tak, Ponyi István,^ az ács, és tanácstagnak. Másfél évtizede Usák Sándor, a kőműves ősz- elnöknek. Azóta szolgálja a szekapott azon, kinek kötelesfalut. Volt valaha egy kis sé8e elvégezni elsőnek a mun- motorja. Azzal járta az orszá- kát. Az ács^ mondta: megcsi got, hozzájárulni ahhoz, hogy a tetőt, ha elkészül a megvalósuljon az, amit azon A kőműves mondta: be- az első szabadságot köszöntő végzi a falat, ha rajta van a napon megjósoltak számukra. **16. A Mátrából már hideg — Maguk építették, a saját» jukénak is tartják. A napokban megint kiment az elnök a faluba. Gyakran kimegy. Végigjárja az utcákat, beszélget az emberekkel, de senki sem tudja, hogy ilyenkor méregeti a megtett utat. Lassú léptekkel, csendes elé— Nekem raport idej'ére fedettséggel rója az utcákat . . ........ n^i tawtiv» l\/7 A •« 1 n f at ayiatí é s tervez. Már látja a főtéren még kupacban feketéllő kőből kiformálódni a hála szobrát. Kun József riasztotta fel gondolataiból. — Bicsi. építünk megint valamit? — Igen. építünk. A térre a szobrot, óvodát a gyerekeknek, az orvosnak lakást és rendelőt a faluba. Amire az erőnkből telik... vet a tavaszi napfény JN Apja csendes sóhajtását sem felejtette el. És oda álmodta a művelődés házát a falu közepébe, a homokra. Álmodta, de megvalósítani a falu nélkül sohasem tudta volna. Ma is mondja: — Mások is akarták, azért lett valóság. szelek zuhantak a községre. Mátramindszent felett. Olvad a Mátra északi csúcsán a jég. Lent már virágot vetett a gólyahír közelgett a tél. Akkor szállta- és az ibolya. A földeken' dől- gózni kezdtek az emberek, és goznak az emberek. A patak, maguk láttak munkához. A annak nem ér véget pletykás két mester felpattant. kedve. — Azt már nem tűrjük, Bobál Gyula INŐGRÁB “ 19/3. április 4„, sierds
