Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-22 / 94. szám

ÁTKOZOTT FA Húzd rá cigány, egyre húzzad, Ugrását, vagy tépő-búsat, Nem némuihat soha fád! Mindig biztos a fogásod. S nem .jöhet hang sohse vásott, Jaj, mert rád dűl a világ­on tsd ki szived, tépd ki lelked,, Velőd szaggasd gyanta-szernek, Tedd rá véred, életed. Halj meg, vagy húzd, nyúzzad egyre, Vad szépeit csak váltva szebbre, Ha elhallgatsz, jaj neked. Éj, s nap. mintha őrületben, Atkozott fa a kezedben, Unszol iszonyú varázs. Vad táltos-fa, s ha levetnéd: Magad mellé eltemetnéd! Húzzad: nincs üt semmi más. • Véred, őrjöng, szíved szédül, Istent, poklot hívsz segédül, Csak, hogy percre menekülj. S ha kis csend a nagy futamba»: Szíved vész, szakad meg abban S már húzod, hogy felderülj, örült játék vert veszettje, Csak nyújjed, vond, hogy lehess Kíván, vagy nem ember-agy. Mint vad átkon, csüggve fádon — S rossz fád nélkül a világon Átkozott vagy, semmi vagy. Pokol-fának bús búvöltje, Vele élsz, halsz, bár gyűlöld te. Átkozd, tépd bár. sírva dúld, Kínok közt is orv örömben, Istenként dús, bárha könnyben — Bolond, boldog nyomorult! le, nem­Szenvedéllyel élni (A 75 esztendős Fodor Tózsef köszöntése) ELSŐ VERSEI a húszas kell hoznia, szerencsét, de egy kicsit nézni is kell, évek elején jelentek meg az egyben nagy veszélyt is jelen- csak élni”. Estben.. Az „Űj magyar köl- tett a kezdő írók és költők — Hogyan lehet szintézisbe tő” —, mint Tóth Árpád írta számára. Nagy kifutási lehető- hozni az aktív életet a passzív róla meleghangú bevezetőjé- ségük volt a tehetséges embe- szemléléssel? reknek — az újat hozóknak — Igen. egyszerűen. Az élet —, de ugyanazok a tehetséges emberek el is süllyedhettek az ismeretlenségben. Akkori­ban. nem állt a kezdők mö­gött mecénásként az állam, ben, a versek közlése után néhány nappal az Est-lapok segédszerkesztője lett. Fodor József ma is őrzi azt a régi, megsárgult újságot, amelynek egy teljes oldalán öt. az ismeretlen fiatalembert mulatták be az olvasóknak. És őrzi emélkezetében a történe­tet mesébe illő szerencséjéről — annak nevezi —, mert el­képzelhető-e különben, hogy egy szerény kishivatalnok, ináról holnapra egy jelentős lap munkatársa legyen? Mikes Lajos, az Est főszer­kesztője kérte fel a segédszer­kesztői munkakör betöltésére. Kettőjük megismerkedésének történetét, valamint későbbi jó barátságukat megható­kedvesen írja le visszaemlé­kezéseiben, a Felkavart világ­ban, A torokszorító izgalmat, amikor először kereste fel Mikes Lajost a szerkesztőség­ben. Az első versekért kapott honorárium mámoros örömét, amikor meglátta, hogy az ösz- szeg több havi hivatalnoki fi­zetésével egyenlő! És a döb­bent tiszteletet Móricz Zsig- mund, Babits Mihály, Tóth i^rpád meg a többi „nagyok” iránt, akikkel ily módon kö­zeli ismeretségbe került... Fodor József a Nyugat „má­sodik nemzedékének” tagja­ként vállalata az irodalom szolgálatát. — Hogyan emlékezik vissza az akkori irodalmi életre? — A Nyugat egyszeri és olyan folyamat, amely megy a maga útján. Néha, rövid időre félre kell állni. Össze­gezni a megtett utat és fel­mérni a lehetőségeket; csak mint ma. A tehetség önmagé" így lehet okosan irányítani a ban kevés volt a fennmara­dáshoz. Eléggé közismert pél­dául, hogy József Attilának hányszor kellett megalázkod­nia minimális pénzösszegekért. 1929-ben Fodor Józsefet ki­nevezték az Est-lapok berlini tudósítójának. Két évig élt a német fővárosban. Ezalatt rendszeresen megjelentek né­met nyelven írt szenvedélyes hangú publicisztikái — a ná­cizmus ellen. Sürgősen haza kellett térnie. Itthon nem vet­ték vissza az Est-hez, s jó néhány írótársával együtt ő is „szellemi szükségmunkás” volt. így nevezték azokat az állás nélküli szellemi foglal­kozású embereket, akiket az Elöljáróságok alkalmaztak' ki­segítő munkára. Aztán 1937- től ’47-ig az Atheneum könyv­kiadó lektora lett. Ez a kiadó jelentette meg — Lihegő er­dők címmel -T-, első verses kö-. tétét, melyet . eddig tizenhét követett. A FELSZABADULÁS után az Üj idők című irodalmi fo­lyóirat főszerkesztője, és a Világ című lap publicistája volt. Ebből az időből össze­gyűjtött írásait olvasva, meg­ragadt bennem egy mondat József Attiláról írt visszaem­megismételhetetlen változást lékezésében, mint késői jó­hozott a magyar irodalomba, tanácsot szerette volna elmon- Az a feltéted, hogy az ott meg- dani a hajdani, sokat szenve- jelenő írásnak valamiben újat dett jóbarátnak: „... az életet sorsot. Azt. ugyebár monda­nom se kell, hogy a József Attilának írott bölcs tanácsot magamnak is szántam — mindhiába. Hozzá hasonlóan, én is „csak élni” tudtam. — Mit ért ön az alatt, hogy „csak élni”? — Szenvedéllyel részt vál- tatai mindenben, ami körülöt­tünk zajlik. Gyűlölöm a há­borút, mégis, önként jelentkez­tem szolgálatra a MagyarVö- rös Hadseregbe. Tiszt voltam egv hátvédalakulatnál, a tűzvonalba kértem magam Lehet magyarázatot találni arra. hogy miért? Valami kü­lönös nvugtalanság űzött vé­gig egész életemben. Több- ízben átéltem az életben mara­dás „csodáját”, de még ez az érzés sem tudott megálljt pa­rancsolni rám. Mindössze el­mélyítette a hitemet abban hogy tennivalóm van a föl­döm. — Elégedett az életévei? — Igen. Oly korban élek. amikor jó írónak lenni. Sza­badon írni — minden időkben ez. volt az írók leghőbb vágva. Boldog vagyok, hogy én meg­érhettem ezt. ★ FODOR JÓZSEF Kossuth­díjas költő 1973. április 22-én tölti by hetvenötödik életévét Szeretettel köszöntjük őt. László Ilona i|w. <&V'. Nógrádi palóc minták (Ember Péter felvétele) Műkedvelők, amatőrök, dilettánsok (4.) A barlangrajztól - Csontvárylg „Amatőr: a művészet bár- első „ősképzőmüvész”, aki az van tehtsége, készsége ömna­mely ágával tehetséggel fog- altamirai barlang falára oly lalkozó egyén. . Lehet tanult, nagyszerű bölényt pingált, vagy magaművelő de művé- méghozzá színesben? Nyilván- itatott'taTa te­szí képességéit csak szorako- valóan magamuvelo volt (aho- !evíztó Bueae körnvéki zásból, alkalomszerűen gya- gyan az autodidakta szót a - - 8y 8 korló festő, szobrász stb. Rit- lexikon lefordította), daliát kán hivatásos művésszé is vál- abban az időben nem nagyon hat (pE Gauguin).” mehetett volna barlangrajzo­Ez a néhány sor áll mind- J* Colába, főiskolába, össze a Művészeti Lexikon el- hogy ott tanLÜ-'a meg a mes­SO -kÖtctcfo&l az Amatőr - CÍTT1*“ 1 *• ,, túron amatut mcjJAUiuu w©, szó után. Igazán nem nyújt . yi .) Vrtalán Balázs János idős cl- “*—• -—rí- hiszen valószínűleg azért ka- gányfestő az egyik ldvétel pott reszt a vadászaton elej- ®ki J tartoz£a valamelyik ett zsákmányból, mert a bar- Uubh0B. szafckörhÖK. Többnyi­viszonylatai között. Gauguin sikerei £^&ember re modeUt is~ itt kapnak, de usvan érdekes nélda: ten se- aa bzdt ,h aertt. az osemoer mj-ndenek-előtt s-zakszeríi ta­rnte szermt a letentett állat ga kifejezésére rajzban, fest­ményben, szoborban. (A kö­fiatal parasztot, alá pompás faszobrokat készít, nem is valami különleges fejszével.) Az amatőrök egyébként való­ban tanulnak is. Igazából alig térség osíniát-bíniát Másrész- van jelenleß Magyaroszágon olyan amatőr képzőművész valami sok segítséget annak, aki tájékozódni kíván az ama­tőr képzőművészet bonyolult mindenekelőtt . szakszerű ta~ ... . ... .. nácsadást, hogy mindenki STJUX. fíSSSÜ '“».„ja, Az ünnep közeledtét mmszik. halak és füstölt sonkák jelezték, amíg ki nem ürültek az üzletek, s pénzesebbek és szerencsésebbek naranccsal és banán­nal is ízesíthetik a kétnapos ünnepet. Nem tudom, tudják-e, hogy miért hús­vét a húsvét? Azért mert magyarok vagyunk. Másutt csak a pászka ünne­pe és húsvétel nélkül is ünnep, de ná­lunk magyaroknál húsvét lett, céloz­ván az elkényeztetett gyomorra• Ere­detileg arra utal, hogy a nagyböjt után a húsvét az első nap, amikor a bojtos ételek után végre hús is kerül a tál­ba. Persze, a húsvét sokáig csak a ió- módúaknak volt húsvét. mert a nincs­telenek nagyböjt végeztével is böjtöl­tek. Talán éppen a csaknem ezer esz­tendős böjtölésnek köszönhető, hogy felszabadulásunk óta nagyobbára fel­hagytunk. a nagyböjt megtartásával, elég volt abból egy évezred, most pó­toljuk az elmaradtakat magunk és elődeink helyett is. Ebből a szempont­ból szinte minden napunk húsvét­Valaki felhívta arra is a figyelme­met a húsvéttal kapcsolatosan, hogy észrevevődik rajta az átkos múlt nyo­ma, hiszen a húsvét eúyik napja min­dig vasárnapra esik, ami amúgy is pihenőnap. Ma már lenne annyi eszünk, hogy kedd-szerdára tegyük, így a hozzácsatolt vasárnappal együtt háromnapos ünnep lehetne. Érdekes ez az elképzelés, de egyáltalán nem cél­ba találó. A múltbeliek legfeljebb azért felelősek, hogy az idén a húsvét a hó­nap végére esik. amikor már amúgy is vékonyabb a pénztárcánk- (Tudvalevő, hogy éz még a niceai zsinat, 325. hatá­rozatának következménye, mely sze­rint húsvét „mindig azon a vasárna­pon tartassák, amely a tavaszi napij­egyen utáni holdtöltésre következik,”) Az áz igazság, hogy egészen Mária Te­rézia idejéig vasárnaptól egy héten át ünnepelték á húsvétot. tehát abban az átkos múltban bizony töltettek ismerő­söm merész ábrándján is. Nem talál­tuk föl tehát a spanyolviaszt, mert VASÁRNAPI JEGYŰT H ú s v é t csalt m 1-ben intézkedett úgy XIV- Kelemen pápa (most már jól látjuk, hogy fölöttébb helytelenül!), hogy „a Húsvét ünnepe csak két napig tartas- sek.” X. Pius rendelkezése alapján pe­dig sok országban (főleg kapitalista országokban) a húsvéthétfőt csak egy- házilag ünnepük. Nyilvánvaló, hogy nálunk a locsolkodást azért tették ün­nep másnapjára, nehogy megcsorbíttas- sék a két teljes nap!) Egyébként Nógrádban a húsvéti ün­nepi szokások is őriznek pogány ele­meket: több mozzanata a tavaszünnep tisztulására emlékeztet- Erre utal pél­dául az a szokás, hogy már nagypénte­ken a patakra mentek a lányok mo­sakodni, hogy egész évben szépek és egészségesek legyenek, a fiúk pedig kolomppal és ostorcsattogtatással ker­gették ki a házból a boszorkákat. Hús­vétikor tehát „mindenki azon van, hogy mintegy megújhodva felfrissül­jön, minden rossztól megszabaduljon.” Természetesen a megújhodásnak és felfrissülésnek megannyi módja akad, teszem azt a degeszre zabálástól a da­gadtra másig, hogy csak a hagyomá­nyos módszereket említsem. Természe­tesen olyanok is vannak, akik önmeg­tartóztatóbban viselkednek egy KRESZ nevű tündér befolyására és óvakodnak az alkohol fogyasztásától, miáltal tava­szi felfrissülésük közel sem lehet tel­jes. Viszont csak néhgnyan akadnak, akik a felfrissülést nem négy fal kö­zött, hanem a természet lágy ölén ke­resik, fittyet hányván a hagyományok­nak, mint holmi anglomániákus, sze­szélyes személyek­A felfrissülésnek ugyancsak hagyo­mányos módja a locsolóbálokon való részvétel, amikor is szódavízzel teszünk ugyan érdekes példa; tenge­rész, majd tőzsdeügynök Volt, s csak huszonhat éves korá­ban kezdett festeni, és a har- A11'11' “ “auIJ!"1 a isei fejlesztésének legjobb mincötön is túl volt, amikor kohegyu “^vegekre yen- * ^ végleg odahgyta régi kenyér- f"m,an a raj2o!o> ak feltehe- r- toen maga a paptele sámán Ám nem ilyen biztató a volt, nem művészkedett, ha- helyzet, ha az emberek — kü- nem vadászott. Ugyanolyan lönösen a gyerekek — vele- fontos részé volt a vadászat született rajzkészségére gon- művéletében, mint azoknak, dőlünk, arra, hogy 10—16 éves akik az erdőben valóságosan kor után milyen sokan hagy- >:elhajtották és elejtették a jak abba ezt az önkifejezésnek bölényeket, a szarvasokat, és szórakoztató időtöltésnek is kereső foglalkozását. Ám pél­dájával mégse megyünk sok­ra. Mert nézzük csak! Hivatá­sos vagy amatőr volt-e az az tanúságot lovagiasságunkról a hölgyek­kel szemben, ellentétben a vödörrel, kútból való locsolkodással. ami ugyan­csak régről származó, bár nem egészen eredeti palóc szokás. A .locsolóbál azonban nemcsak azért locsolóbál. mert a lányokat ott is meglocsolják, hanem vnert a mértéktelenek a torkukat is rendszeresen locsolják­Akárhogy is vesszük, a kénapos ün­nep sok vidám meglepetést tart ogat számunkra, nem szólván arról, hogy még harmadik, nem hivatalos ünnep­ként a György-nap is hozzá csatlako­zik. ami Nógrádban ugyancsak fontos szerepet tölt be a hagyományokban. Állításaim bizonyítékául ezúttal hadd idézzek néhány abszurd és absztrakt szokást, hiedelmet Farkas Pál egykori főgimnáziumi tanár tanulmányaiból: „Szent György-nap estéjén fűzfaágakat kell a kerítésbe tűzni, hogy a boszor­kák beleakadjanak. Ha a Szent György- nap előtt kiásott vakondok l&bávál megvakarják a beteg marhát, akkor meggyógyul. Ahágy nappal előbb szó­lalnak meg a békák, annyi napig lesz utána jó idő. Aki szép sárga vajat akar köpülni, vagy jó sűrű tejet fejni, az Szent György-nap előtt fogjon egy gyíkot és dörzsölje szét a markában- Az ilyen gyíkkal megdörzsölt kéz a torokfájást is el tudja mulasztani, hi­deglelés ellen pedig szárított kecske­békát kell zacskóban hordozni. Szent György-nap hajnalán a vénasszonyok kijárnak a rétre és a harmatos füvön egy lepedőt (hamvas) huzigálnak- Ha a harmatos lepedőt kicsavarják, akkor bűvös vizet kapnak, amivel rendesen a fejős teheneket szokták megrontani.” Hiába, mégis egyszerűbb manapság! oly kitűnő lehetőségét. A pom­pásan rajzoló gyerekek mér­, Jó, dehát mindez az ősem­ber-ügye, azóta eltelt párezer uTffí,* _ . .. . , esztendő. Most más a helyzet, p^f^^nygfően^kéfy a Valóban más, de Gauguinnél ÄörbTi^sjSa Mén is félelmetesebb hazai példánk , ,Ja,roK:, szfma. van: Csontváry! ö csak négy- kevesbe lehetünk elegedettek vene«v éves korában kezdett ha a szakkorbe Jarok számát festeni. Iglz, klsőbb “a futjuk a kiállítások értő is a mesterséget, de néhány f^ftoiIS. ™val Az kiállításának sikerteienséoe l!yen szakkörökben rejlő nagy sikertelensége után festményei fizikailag is 'ehetoségeh hogy a modern eltűntek, s valóban csak a képzőművészetek legertobb ba­szerencsés véletlenek közreját- ^ait lelkes közönségét nevel- „áo »Zn ciiraw;i+ >ek ltt- a lelek szerint nem nagyon használják ki. Ráadásul, mintha a szakkö­rök fejlődése is megakadt izása révén sikerült azokat halála után megmenteni. Azt jelenti ez, hogy minden amatőr pingálót, faragót hódo­lattal kell kezelni: hátha új votaa- Lehetséges, hogy a fo- Csontváry lesz belőle? Koránt- tozas sok képzőművész-hajtan- sem. A példák csak azt bizo- dosa&ú embert csábít magá- nyítják: a képzőművészetben boz, „de ,az *s bizonyos, hogy a mindig is nagyon összemosod- képzőművész-szakkörök sokkal ;ak a legjobb amatőrök és a nagyobb választási lehetősége- profik közötti határok. így két biztosíthatnának, mint van ez minden művészeti ág- am^ ma általában nyújtanak, nál, ahol viszonylag kevés A mozaiktól a_ cserépmunkáig, szervezésre, kevés technikai a textilfestéstől a batikolásig, segédeszközre van szükség, s ok’an új technikákkal, imer- annál több veleszületett tehet- telhetnék meg az amatőröket, ségre. Ahhoz, hogy valaki jó smelyek a modem lakáskul- képzőművész legyen, sok min- túrában nagy szerepet játsza- dent kell tudnia a világról, az nak- Általában a lakás- és emberről: de hogy művet hoz- környezetkultúra fejlesztésé- zon létre, ahhoz nem kell ben mintha senki nem gondol- semmi előszervezés; segédesz- na az amatőrökre! Igaz, hogy közként végső soron, egy ce- a ratz. a festés, a formázás ruza és egy papírlap is meg- minden képzőművészeti jelle- ;eszi S a rajzkészségnek, bel- £ű tevékenység alapja, de ta- ső látásnak valószínűleg na- *an mégis szorosabb kapcsola- gyobb szerepe van, mint a t°kat kellene teremteni azok- megtanulható elemeknek. kai az új lehetőségekkel — és űj igényekkel —, amelyek a Mindez nem jelenti azt, hogy mai ember környezetének esz - az amatőröknek fölösleges ta- tétikai megformálásában sze- nulniok. Csak arról v311 szó, I'epef' Játszanak. hogy viszonylag sok embernek Bernáth László NÓGRÁD - 1973. április 22„ vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents