Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-22 / 94. szám

0 Megérdemelték a győzelmet a piros-kékek! Bp. Vasas—SBTC 3:2 (1:0) A mérkőzést megelőző na­pon esett az eső és szomba­tom is viaet kapott a pálya. Az idő is hűvös volrt, de így is 5000 néző üdvözölte a pá­lyára lépő csapátokat Amikor Szkokam sípjába fújt, a kö­vetkező összeállításban kezd­ték a küzdelmet az együtte­sek: Vasas: Tamás — Török, Fábián, Ihász, Komjáti, Vi­dáts, Müller, Tóth B., Kovács L, Puskás dr., Váradi. Edző: Baróti Lajos. SBTC: Magyar — Gecse, Kmetty, Varga, Sáfrány, Hor­váth, Képás, Básti, Kriskó, Kovács, Jeck. Edző: Moór Ede. Jó iramfban kezdődött a' ta­lálkozó és jobbára a két 16- os között folyt a játék, ami­kor a 6. percben Jeck átlőtt egy labdát a bal oldalról a kapu elé, amelyet Horváth 3 méterről szorongatott helyzet­ben fölé vágott. Mezőnyjáték folyt és jellemző, hogy az el­ső lövés a 11. peroben ment kapura. Váradi 17 méterről megcélozta Magyar kapuját, de labdáját a tarjáni kapus védte. Jő volt a mérkőzés, sókat dolgoztak a játékosok. Básti—Jeck adogatás után a szélső elfutott a bal oldalon, Kovács elé küldte a labdát, Tamás kifutott és kiejtette. Nagy üggyel-bajjal Ihász tisztázott partra. Répás labdá­ja elakadt a védőkön, majd teljesen ártatlannak tűnő, ugyanakkor mintaszerű táma­dásból megszerezte a Vasas a vezetést. Középen gördült a támadás és Tóth Bálint sarokkal minta­szerűen kiugratta Puskás dr-t. Sakk-matt volt a véde­lem és a Vasas-csatár 8 mé­terről V- senkitől sem zavar­tatva —, laposan küldte a labdát a hálóba, 1:0. Kovács lőtt futtából fölé, majd Básti labdájáit védte Tamás. A Vasas veszélyesebb volt. A meglepetés&zerű gyors támadások mindig izgalmat okoztak a tarjáni kapu előtt. A hajrára belelendült az SBTC, két szöglet jelezte a tarjáiniak fölényét. Kriskó elől Tamás leszedte a labdát, aztán majdnem a Stécé ka­pott gólt, mert Sáfrány fenn- ragadt, üres volt a jobb oldal és négy Vasas-csatár állt szemben két védővel. Szeren­csére ügyetlenkedtek. A má­sik oldalon Tamás öklözött egy labdát ' pontosan Básti elé. áká kapura próbálta emelni, de magasan fölé küldte. Sáfrány vétett majd­nem öngólt. Hazaadta a labdát és Müller majdnem elcsípte. Vidáts csak hajszál­lal fejelte kapu fölé a labdát egy szöglet után és Váradi szabadrúgásból küldött nagy bombáját Magyar óriási bra­vúrral tolta ki a jobb felső sarokból. Többször bizonyta­lankodott a tarjáni védelem. Az utolsó esemény: Tóth Bá­lint, miután összecsapott Ré­pással, fütty után eldobta a labdát, ezért sárga lapot ka­pott. Hatalmas lendülettel kezd­te az SBTC a II. félidőt. Per­cekre leszorították a tarjá- niak a Vasast, úgy, hogy sok­szor 8—10 emberrel is véde­keztek. Tűzbejött a közönség is, de az izgalom nem tartott sokáig, mert hiába irányította az SBTC a játékot, gól nem esett, ügyetlenek voltak a csatárok, kitűnően játszottak a Vasas-védők és a gyors el­lentámadások után mindig zavarba jött a tarjáni véde­lem. A Vasas váratlan góllal némította el a közönséget. A 48. percben egy jobb ol­dali támadás után elaludt a védelem, és Tóth B. közelről a felső léc alá vágta a lab­dát. 3:0. Az SBTC nem adta fel, egymás után gördültek a tá­madások, de ezekben mindig hiba csúszott. A 62. peroben Müller viharzott el a jobb ol­dalon és a felső kapufára lőt­te a labdát. A másik oldalon Jeck ment el. Labdáját Répás lőtte a felső kapufára, majd visszapattant a Labda Szoó elé, aki élesen a jobb sarok mellé küldte. Izgalmas volt a játék. Básti labdájára Tamás rosszul jött ki, de nem volt tarjáni játékos a közelben. Újra Müller futott el, Ma­gyar kijött, Gecse mentett szögletre. Váradd a bal olda­lon vezette fél a támadást, szerencsére fölé küldte a lab­dát, három társa is üresen volt. Az iram nem csökkent, lelkesen játszott az SBTC, de ez kevés volt. Varga például önfeláldozóan lefutott az alapvonalig, és épp hogy be tudta küldeni a labdáit, Hor­váth azonban 6 méterről gyatrán Tamásba lőtte. Az ellentámadás gólt hozott. A 77. percben Vasas-táma­dás gördült pályán. Puskás dr. elfutott a bal oldalon és átküldte a labdát a fedezet­lenül hagyott Müllernek, aki senkitől sem zavartatva 6 méterről küldte a labdát a kapu job boldalába. 3:0!! Két perc múlva Fábián ke­zére pattant a labda a 16- oson belül, és Szkokán játék­vezető a 11-es pontra muta­tott. Básti laposan a jobb sarokba küldte a labdát. 3:1. «* A 88. percben Répás labdá­jával Kovács előre tört, és már az 5-ösön járt, amikor Ihász elkaszálta. A büntetőt Básti ugyanoda lőtte, mint az előzőt. 3:3. Nem várt, de teljesen meg­érdemelt győzelmet aratott-a Vasas csapata Salgótarján­ban. Az SBTC játékosai — elsősorban a védelem — ezen a találkozón nagyon sokat bi­zonytalankodtak. A főváro­siak bemutatták, hogyan kell korszerűen játszani és gyors embereikkel rendre zavart teremtettek a tarjáni védő­sorban. Végeredményben iz­galmas, jóiramú mérkőzésen az okosan játszó piros-kékek biztosan szerezték meg mind a két pontot. Az SBTC já­tékosai a lövésekkel is adó­sak maradtak, körülményesek voltak a mezőnyben a Vasas • játékosaival, akik lelkesen, harcos küzdőszellemben ját­szottak. A Vasas csapataiban több jó teljesítmény akadt. Tamás jól védett, a védelemből pe- dik Fábián, Vidáts és Komjá­ti játszott jól. Elől Möllert nem tudták tartani. Puskás dr. jói osztogatott és Váradi is jeleskedett. Dicsérhető a 6il. percben Komjáti helyett beállt Lakinger is. Az SBTC-ben Magyar a góilokród nem tehet A véde­lem többször zavarba jött, Sáfrány, Varga és Répás igye­kezete dicsérhető. Nagyon so­kat dolgozott Básti! Harcos felfogasban játszott Kovács és Jeck is Kriskó lendületes volt, míg Szoó nem kapott labdát. Szwkács László A parittyaember Vajon amatőr sportágról van-e szó, vagy ezt a fajta „testedzést” csupán azok szá­mára tartják fenn. akik köny- nyen viszik vásárra bőrüket? Alti Cáron ti, Olaszország vi­torlázórepülő bajnoka a kö­vetkezőképpen nyilatkozik: — Ennél az újfajta sportág­nál az ember semmiféle kap­csolatban nincs a földdel, a hatalmas szárnyak segítségé­vel lebeg ég és föld között. Kétségkívül van valamiféle rokonság a vitorlázó repülő­gép és a motoros erővel ki­lendített sárkány, a „repülő szárny” között (mert így ne­vezik az új sporteszközt). v annak azonban határozott különbségek is: a vitorlázó repülőgép — bár motorja nincs — mégis valóságos re­pülőgép, pilótaüléssel, repülő­géptörzzsel és két szárnnyal. A szárnyak és a kormány sé- g ítségével bármilyen irányban repülhet. A „repülő szárny­nyal” az irányváltoztatás csu­pán a gravitációs erő és a pi­lóta testének elmozdulása ré­vén lehetséges. A repülő szárnnyal „közlekedő” ember leginkább a trapézon függő artistára emlékeztet. Caron ti ezután a Lago di Como partjára vezet, ahol be­rendezték az első európai ed­zőtábort az új sportág hívei számára. A bemutatót az új sportág úttörője, az ausztrá­liai Bili Moyes tartja. A 39 éves atlétatermetű Moyes a következőket mondja; — Ne higgye, hogy ez a sportág a bolondok, vagy azok privilégiuma, akik nem féltik a bőrüket. A kockázat sokkal kisebb, mint a békaembereké, vagy az ejtőernyősöké. Mi szükséges ehhez a sporthoz? Egy cseppnyi bátorság, jó ide­gek, megfelelő fizikai felké­szültség és bizonyos fokú egyensúlyérzék. No és ezenkí­vül egy meglehetősen drága, mintegy ezer dollárba kerülő felszerelés. A felszerelésen kí­vül minden ingyenes. Azzal azonban számolnia kell az új sportág minden hivének, hogy a szárnyakat maguknak keÜ a hátukon cipelniük a „kilö­vőbázisig”. De ahogy Caron ti és Moyes egybehangzóan ki­jelentik: „Megéri ezt a csepp­nyi fáradtságot, hogy az em­ber néhány percen át Ikarusz- nak érezheti magát” Asztalit eniszezőh seregszemléje Serdüíö 13:—14 éves aszta­liteniszezők részére sereg- szárnieversenyt rendez április 28-án 15 órai kezdettel az MTS Salgótarjáni városi Ta­nácsának asztalitenisz-szak­szövetsége a Rákóczi úti is­kola tornatermében. Az egyé­ni \ versenyek mellett páros meccseket is játszanak a fiatalok, akik egyenes kiesési rendszerben döntik el a he­lyezéseket. A rendezők min­den általános iskolából és egyesületből 4—i leány- és iiúversenyzat várnáik, akik érvényes orvosi igazolással rendelkeznék. 6 NŰGRÁD - 1973. április 22., vasárnap KÉZILABDA Megyei L osztály, női mér­kőzések: Karancslapujtő— SBTC IX, Karancslapujtő, 10 ó.. v.: Perger, Szőnyi HSE— Szurdokpüspöki, Jobbágyi 9.30 ó„ v.: Babják, Nagybátonyi Bányász—Bércéi, Nagybátony, 10 ó„ V.: Tóth T. Férfimérkő­zések: St. Építők II—St. In­gatlan, St. Építők-pálya, 8.30 ó.. v.: Csengődi, Kászonyi, Nagybátonyi Bányász—Teres- ke, Nagybátony, 11 ó., vk Rottek, Tóth T.. Diósjenő— Bgy. SE, Diósjenő, 10 ó„ v.: Rackó. Varga, Romhány—Ér- sekvadkert Romhány, 10 ó„ v.: Csillag. Komoróczi, Szőnyi HSE—Pásztói KSE, Jobbágyi, 10.30 ó„ v.: Babják, Bánáti, Keszeg—Balassi SE, Keszeg, 10 ó.. v.: Pest megyei jv. LABDARÚGÁS NB n Északi csoport: Kis- terenyei B. Építők—BVSC, Kisterenye, 15.30 ó„ v.: Kür­ti. NE III Északközépcsoport: Balassagyarmati SE—Cinkota, Balassagyarmat. 16 ól, v.: Csontos, Pásztói KSE—Gáz­Mit ér ember? Ha ezt a kérdést feltesszük magunknak, bizonyára sokáig töprenghetünk a válaszon. Azt például tudjuk — a klasszikus megfogalmazás szerint —, hogy az áru értéke egyenlő az előállításához szükséges munka mennyisé­gével. De az ember értéke bizonyára nem fogható meg ilyen egyszerűen. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a hasz­nosság oldaláról tehet legjob­ban közelíteni a válaszhoz. Nem járunk tehát messze az igazságtól, ha azt mondjuk, minden ember annyit ér, amennyit adni, nyújtani tud a társadalom javára. Persze ez a fogalmazás még mindig meglehetősen tág, de talán kiindulásnak elegendő. Arról van tehát szó, hogy minden embernek hozzá kell járulnia a közösség jólétéhez, az em­beri haladáshoz, az anyagi és szellemi javak előállításához. Az egyén értéke természe­tesen nem attól függ, hogy mennyit tud kivenni a közös­ből a maga számára, hanem attól, mennyit tud betenni. És itt nem az a lényeg, hogy mennyit tudna adni, hanem a ténylegesen odaadott érték a mérvadó. Ha egy szorgalmas munkás 40—50 évig ereje megfeszíté­sével fogyasztási javakat ter­mel, az nyilván többet ad a társadalomnak, mint a fiata­lon megbetegedett és elhunyt lángeszű tudós. Mindebből már kitűnik, hogy két tényező határozza meg általánosságban az em­beri értékmérő tevékenysé­get. Az egyik a társadalom érdekében végzett munka mi­nősége, a másik pedig ugyan­annak a munkának a meny- nyisége, tömege, összefoglal­va a kérdést, az ember annál értékesebb, minél magasabb az általa végzett munka szín­vonala, minősége és ezt a te­vékenységét minél hosszabb ideig folytatja. Lehet, hogy ez a meghatá­rozás kissé kegyetlen, hiszen sokszor kedvezőtlen körülmé­nyek gátolják az alkotó mun­ka kibontakozását. Ebben az esetben pedig elsikkad az ér­ték. Sajnos, azonban a tehe­tőség nem azonos a valóság­gal, s így a zseni semmiféle értékkel nem bír, ha tehet­sége nem fejeződik ki alkotá­saiban. A munkához, az alkotáshoz elengedhetetlen feltételek is fűződnek. Ezek között a leg­jelentősebbek a képzettség, az akarat, a fizikai erő, az egészség. Ha ezek közül egyik is hiányzik, máris nagyban csökken a munkavégzés ered­ményessége és ezzel egyenes arányban az egyén értéke. Az ember saját értékét igyekszik magasan megállapí­tani. Akadnak, aíkik ezt ön­kényesen, nem a reális tények alapján mérik, a legtöbben azonban cselekedeteikkel kí­vánják saját értéküket növel­ni. Itt is akad azonban egy rendkívül jelentős probléma, amely a szemléletben rejlik. Az emberek többsége az ön­megvalósítás egyetlen eszkö­zének a minél magasabb szin­tű elméleti és gyakorlati kép­zettséget tekinti. Csakis Mi­nek az értékemelő hatásában hisznek, s ezért a többi té­nyezőt elhanyagolják. Pedig a hosszú időszakon keresztül végzett magas színvonalú munka folytatása a képzett­ségen kívül jelentős fizikai képességeket is követel. Vagyis mind a szellemi, mind a fizikai természetű folyama­tos munkavégzés erős, egész­séges szervezetet kíván. Amíg az ember eléri gya­korlati teljesítőképességének csúcsát, tanulnia kell. A ma­gas képzettségű emberek pél­dául életük 24—26. évében kezdik el hasznos munkássá­gukat. Addig a társadalom gondoskodik eltartásukról és tanulmányaik költségeiről. Ez rendkívül magas anyagi rá­fordítással terheli a közössé­get. Így természetszerűleg el­várható, hogy ezek a társa­dalmi befektetések megtérül­jenek, sőt, kamatozzanak. Ez azonban csak akkor követke­zik be, ha a felkészült ember erőben, egészségben, megfele­lő intenzitással egyenletesen tud dolgozni hosszú időn ke­resztül. Az életre, a munkára, te­liét nemcsak a szakosított fel­készülés szükséges, hanem ugyanolyan fontos a fizikai felkészülés, sőt a folyamatig, rendszeres fizikai karbantar­tás is. Ebből következik, hogy az emberi értékmérő ténye­zők között a fizikai állapotot is előtérbe kell helyezni. Aki arra törekszik, hogy társadal­mi értéke magas legyen, az egyéb szempontok között for­dítson állandó . figyelmet a fizikai képességek növelésére is. Ezt leghelyesebb a rend­szeres, öntevékeny testedzés­sel megvalósítani. Okosan kell szeretni a gyerekei A saülők szeretik gyerme­keiket, s ezért elhalmozzák őket mindenféle jóvaL Ök kapják az asztalnál a legjobb falatokat, s bizony, ma egy- egy gyermek ruhatárára nem kis pénzt ködtenek. De ezek még csak az anyagi jóllét kel­lékei. Az iskolai tanulmányok mellett zenét, nyelveket, kü,- lön matematikát és még lti tudja milyen órákat fizetnek azért, hogy mire felnőnek a kicsik, minél jobban boldo­guljanak. Ugyanakkor a legtöbb apa és anya, szinte késhegyig me­nő harcot folytat a gyerme­kek továbbtanulása érdeké­ben. Sajátos kérdés, hogy a szülői törekvéseket csak ke­véssé befolyásolja gyermekeik tehetsége, vagy hajlama. Ar­ról vám sző itt, hogy az apák és anyák saját vágyaikat kí­vánják gyermekeikben meg­valósítani, azt akarják nyúj­tani számukra, ami nekik esetleg nem adoiott meg. A kérdés lényegét tekintve azt kell megvizsgálnunk,- hogy ténylegesen mire van szüksége egy gyereknek. Mindenekelőtt megfelelően kell táplálni, praktikusan ru­házni a fiatalokat. A luxust, a feleslegest viszont minden­kor kerülni kell. Az életre való felkészülést pedig úgy kell értelmezni, h-ogy képes­ségeket fejlesztünk és tudást adunk. A képességekéi leginkább szellemi formában értelmezik, ezért kívánják a szülők a gyermekektől, hogy a legkü­lönbözőbb dolgokat tanulják egyidejűleg. Itt van az alap­vető tévedés. Ugyanis az em­beri képességek szellemi-fizi­kai természetűek. Vagyis a fizikai képességek ugyanolyan értéket képviselnek, mint a szellemiek. Sok gyerek pél­dául azért gyenge tanuló, mert egyszerűen nem bírja a tanulást fizikai erővel. Tehát a fizikai erő kihat a szellemi kapacitásra is. Másfelől az élet terheit sokkal jobban viseli az, aki fizikailag erős, edzett és ügyes. A jó nevelő gondot fordít arra, hogy a gyermek fizikai­lag és szellemileg egyformán, harmonikusan fejlődjék. Ép­pen ezért a gyermeket szinte csecsemőkorától rá leéli szok­tatni a mindennapos tested­zésre is. Ahogy például a fog­mosást napi szükségletté tesz- szük, úgy a test valamennyi izmának az edzését is a min­dennapi kötelességek sorába kell iktatni, hogy az termé­szetessé, megszokottá váljék az étet végéig. A tanulás lényegében gya­korlást jelent. A szerető szü­lő akikor szereti okosam és hasznosan gyermekét, ha megtanítja arra, hogyan te­het eredményesen tanulni. Ez vonatkozik az iskolai tantár­gyak elsajátításának iegcelra- vezetőbb módszerére is. Hiú ábránd azt várni egy gyer­mektől, hogy kitűnő tanuló tegyem, ha senki sem mutatja meg neki, miként kell tanul­ni. Ugyancsak gyenge és Ügyetlen marad a gyerek, ha nem törődünk a testi képes­ségeinek fejlesztésével, nem adják meg ehhez, a hasznos módszereket. Akadnak szülők, akik min­den jóakaratuk ellenére sem képesek arra, hogy rávezes­sék gyermekeiket a megfele­lő módszerek ismeretére, mert azokhoz maguk sem ér­tenek. Ilyen esetben külső se­gítséget kell kérni, a pedagó­gus szívesen elmondja, hogy milyen módszerek alkalmazá­sa ajánlatos a tantárgyak el­sajátításához, a testnevelő tanárok pedig segítenek az otthoni mindennapos tested­zési gyakorlatok kialakításá­ban. Mai sportműsor művek, Pásztó, 16 ó., v.: En­des. Megyei I. osztály: Karancs­lapujtő—Kazár. v.= Urbán, Egyházasgerge—Mátravere- bély, v.: Laczkó L„ Hugyag— Romhány, v.: Sütő T„ Somos­kőújfalu—Rétság. v.: Gergely, Dejtár—Ötvözet MTE, v.: Sza­bó M„ Mohora—Bgy. Volán, v.: Simkó, St. ZIM—Karancs- keszi, v.: Lőcse (az elöl állók a pályaválasztók, a mérkőzé­sek 16.30 órakor kezdődnek.) NB-s vonalbajnokság: Nagy­bátony II.—Pásztó II„ Nagybá­tony 13—15 ó„ v.: Balázs I., Balassagyarmati SE II.—SBTC III.. Balassagyarmat, 9—11 ó„ v.: Saár I., St. Öblösüveggyár II.—Egri Vasas II., Salgótar­ján, 9—10.30 ó., v.: ifj. Dom­bóvári. Mátranovák II.—Kis­terenye II., Mátranovák, 16.30 ó., v.: Rajnai L., SKSE II.— Petőfibánya II.. Salgótarján, 9—11 ó., v.: Biller, St. Síkü­veggyár II.—Palotás II., Zagy- vapálfalva, 16.30 ó,. v.: Miha- lovics. Megyei B-osztály, Balassa- gyamati csoport: Szügy—Ba­lassi SE. v.: Saár I., Nógrád- sáp—Szendehely, v.: Csáki, Nőtincs—Bércéi, v.: Selmeczi, Nézsa—Ipolyvece, v.: Nagy Z„ Jurisits SE—Magyarnán- dor, v.: Surányi, örhalom— Patvarc, v.: Moys. Salgótarjáni csoport: Egyhá- zasdengeleg—Kalló, v.: Tórák, Jobbágyi—Vizslás, v.= Kaszás, Szúpatak—Rákóczi-bt„ v.: Pe- Íeskei, Báma—Zagyvaróna, v.: Németh, Cered—Szurdokpüs­pöki, v.: Horváth, Tar—Mén- kes, V.: Kántor. Szécsényi csoport: Mihály- gerge—Karancsalja, v.: Saár II.. Etes—Széesény, v.: Benkő, Nógrádmegyeri Sp.—Nógrád- megyeri Tsz, v.: Rátóti, Litke —Karancsság, v.: Klement. (Az elöl állók a pályavá­lasztók, a megyei B-osztály- ban 16.30 árakor kezdődnek a merkozesekj Járási bajnokságok. Balasí sagyarmat: Érasekva ’.kert— Terény, v.: Bóta, Drégelypa- iánk—Cserháthaláp, v.; Bár­ján J., Szanda—Csitár, v.: Madarasi, Herénosény—Nóg- rádmarcal, v.: Kiss J„ Patak —Cserhátsurány, v.: Rezmi- csek, Csesztve—Ipolyszög, v.: Kulimák. Pásztó: Ecseg—Felsőtold, v.: Győri A.. Mátraszőllős— Buják, V.: Szklenár, Kisbár gyon—Szirák, v.: Viczián, Er­dőkürt—Hasznos, v.: Kresák. Salgótarján: Kisterenye! MEZŐGÉP—Luciáivá, v.: Sá- volyi, Mátramindszent—So­moskőújfalu II., v.: Sirkó, Salgó— Tarnavölgye. v.: Becs­ke, Rónafalu—Sóshartyán, v„: Gergely. Rétság: Keszeg—Legénd, v : Kucsera, Tolmács—Kétbo- dony, V.: Zachar, Horpács— Diósjenő, v.: Godavecz I.,' Borsosberény—Berkenye, v.: Fábián I. (Az elöl állók a pályaválasz­tók, a járási bajnokságokban 16.30 órakor kezdődnek a méri kőzésekj •1

Next

/
Thumbnails
Contents