Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Befejeződött a nógrádi „nyelvhát” Lörincae Lajos a Kohászban — Nyelvi vetélkedő Balassagyarmaton Kölni, képeslap, loesolöbál Ünnep előtti őrjárat A- megyénkben megrende­zel t III. országos magyar nyelvhát utolsó előadására pénteken este került sor a salgótarjáni Kohász Művelő­dési Központban. Ez az előa­dás a megyeszerte jól sikerült rendezvénysorozatok igazi ko­ronáját jelentette. Előadója, Lőrincze Lajos állami díjas egyetemi tanár — aki nem­csak ismert, de elismert nyel­vésze is hazánknak — ez al­kalommal is közvetlen, baráti hangulatot alakított ki a részt­vevőkkel, a kohászati üzemek szocialista brigádjainak tag­jaival. A kérdések gyorsan követ­ték vitaindító előadását. Az est hangulata egyáltalán nem emlékeztetett az oktató és hallgató viszonyára. A kettős nyelvész jelszó, „Ne szegé­ny ítsd a nyelvet!” és „Beszélj világosan, értelmesen!” — előadásában megnevettető pél­dák, idézetek segítségével ju­tott kifejezésre. S habár Lőrincze szavaival kifejezve ..Árpádéktói, és az őket követő korokból ntnés felvétel”, az adott helyzethez illő, magyaros kifejezés ezek nélkül is megtalálható. Pénteken Balasagyarmaton, a városi pártbizottság székházá­ban tartották meg a nyelvi Csak a képek sorsa ismeretlen... Két évvel ezelőtt nyoma veszett egy Kossu-th-díjas festőművész néhány alkotá­sának. A Műcsarnok állítá­sa szerint négy kép tűnt el, bár ez még ma sem bizo­nyosodott be egyértelműen. Továbbá nincs egy teremtett lélek, aki megmondhatná, mi az eltűnt művek címe, s hogy egyáltalán mit ábrá­zolnak. Hosszas keresgélés, utánajárás után is csak any- nyi bizonyos, hogy plakát­tervezetekről van szó. Mi is történt valójában? A Műcsarnok 1971. júniusá­ban megállapodott a salgó­tarjáni József Attila Megyei Művelődési Központtal, hogy emlékkiállítást rendez­nek Konecsni György mű­veiből. A képek annak rendje és módja szerint meg is érkeztek a művelődési központba, de mert a Mű­csarnok művészeti főelőadó­ja — akinek egyedüli joga a képek átadása és átvétele — nem érkezeit meg a ké­peket szállító kocsival, a müveket senki sem vette át. Legalábbis papíron nem. Mert annak egyik részről sem látták akadályát, hogy a képeket számolatlanul le­rakják a porta mögé, s azu­tán ott is hagyják másna­pig, amikor a művészeti fő­előadó valóban megérkezett. A Műcsarnok állítása szerint ekkor már kiállították az átvételi elismervényt, ezt azonban nem tudják felmu­tatni. A képeket szállító gépkocsivezető állítólag el­veszítette. De menjünk to­vább. Amikor a kiállítást bezárták, a Műcsarnok em­berei újra megjelentek. Megint csak számolatlanul, átvételi elismervény kiállí­tása nélkül vitték el a ké­peket. Másnap este telefo­nált a művészeti főelőadó, közölte, hogy a szállítmány hiányos, s nem sokkal ez­után a Műcsarnok pert in­dított a tarján! művelődési központ ellen. A művészeti főelőadó azt vallotta, hogy már a visszaszállításkor észrevette a négy kép hiá­nyát, de nem szólt, mert ahogyan mondta: „Nem volt nálunk átvételi elismervény, így nem tudtam, hány ké­pet szállítottunk le. Ezért jegyzőkönyvet sem vettünk fel a hiányról.” Meg lehetne kérdezni, hogy miután nem tudta, hány , műből óh a szállítmány, sem a művek címét nem ismerte — mert címjegyzéket sem adtak a képek mellé —, honnan tudta mindjárt, hogy ponto­san négy kép hiányzik? De nem ez a lényeg. Fontosabb ennél, hogy a gépkocsiveze­tő vallomása szerint már akikor sem számolták meg a képeket, amikor Pesten berakták a kocsiba. Mindezek alapján nem lehetett megállapítani, ki felelős a képek eltűnéséért, hiszen még arra sem derült fény, eltűnési helyük Buda­pest, Salgótarján, vagy a két várost összekötő út. A Salgótarjáni Járásbíróság nem tehetett mást, bizonyí­tottság hiányában elutasí­totta a Műcsarnok keresetét. A sok bizonytalan állítás valamit azért mégis ékesen bizonyított: az ügyben sze­replő személyek példátlan hanyagságát. S a történtek­hez talán szabad annyit hozzáfűzni: nagyon valószí­nű, hogy ha a képtolvaj négy akármilyen mázol- mányt az ellopottak helyére csempészett volna, a Mű­csarnokban a mai napig sem veszik észre a hiányt. Igaz, akad olyan előírás is, amit nem szegtek meg egyik részről sem: a tárgya­láson minden kétséget kizá­róan bebizonyosodott, hogy a képeket tartó állványokat mind az átadáskor, mind az átvételkor pontosan meg­számolták, és nem mulasz­tották el az átvételi elis­mervény kiállítását sem. Szöghy Katalin vetélkedő megyei döntőjét. Csukly László és Valló Emil játékvezetők irányításával. A versenyzők jó felkészültség­ről és széles körű nyelvi is­meretekről adtak számot a jó hangulatban lezajlott vetélke­dőn. A versenyben az első dí­jat 166 pontos teljesítménnyel Kertész György szécsényi könyvtáros nyerte. Második lett 155 ponttal dr. Kiss Sán- domé tanár, Pásztó, harmadik 139 ponttal Petényi László ta­nár. Salgótarján, Negyedik­ötödik holtversenyben 124 ponttal Gyarmathy Ágnes és Csik Ágnes, a Salgótarján5 Bolyai Gimnázium tanulói. A további kilenc versenyző is értékes könyvjutalmát nyert. Képünkön: írásos feladatot ol­danak meg a versenyzők Húsvét előtt végigjártuk azokat a helyeket, amelyek­nek jelentős szerepe van ab­ban, hogy az ünnep minél g-ondtalanabbul teljen. Az információkból kötöttük ezt a kis csokrot ÉDESSÉGEK, IDÉNYÁRUK. A Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyi- áru-nagykereskedelmi Válla­lat 70 mázsa csokoládéi! gu rát, 10 mázsa tojásdrazsét és 40 máa;a egyéb figurát — drazséval töltött műanyag- állatokat, vasúti kocsikat — hozott forgalomba. Diszdobo- zokból és idényjellegű táblás csokoládékból 20 mázsa ke­rült a boltokba. Április 10— 21-ig folyamatosan 10 mázsa narancs, 80 mázsa citrom és 70 mázsa földimogyoró került kiszállításra. A háziasszonyok 40 mázsával több közkedvelt Rarna margarint szerezhettek be. Azok, akik nem akarnak otthon sütni, a Vendéglátó­ipart Vállalat vásárain 18000 tortakarikát, 15 mázsa heig­ht, 2000 tortakrémet, 280 000 vegyes cukrászsüteményt és 10 mázsa teasüteményt vásá­rolhattak. Jelentős mennyisé­gű tortalapot és süteményt hozott forgalomba az Élelmi - szer-kiskereskedelmi Vállalat is. ITALOK. A Borforgalmi Vállalat 280 hektoliter folyó­bort szállított az ünnepekre. A Vendéglátóipart Vállalat 40 ezer palack bort — ebből 8— 9000 egyliteres kiszerelésben, olcsó áron — ötféle sört, ösz­szesen 140 ezer palackkal és közéi 200 hektoliter tömé­nyebb szeszes italt, árusít. Üdí­tő itallal sem lesz gond.' A vendéglátók Budapestről '80 ezer palackot — kólákat —' szerzett be. A salgótarjáni szikvizüzem három műszak­ban dolgozik, hogy korlátlan mennyiségben kielégíthesse az igényeket. PARFÜM, KÖLNI. A Nóg­rád megyei Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalat közel nyolc­van féle — magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, román és francia gyártmányú kölnö- vizet, illetve parfümöt hoz forgalomba. A választékban megtalálható a 6,90 forintos Álba Régiától a 300 forintos franciá készítményig a legkü­lönfélébb illatok skálája. A legnépszerűbb a lengyel Bvcmoze szóróflakonos kölni­víz. A vállalat a bolton kívül mozgóárussal is könnyíti a vásárlók helyzetét. Ugyancsak jelentős készletei vannak a Centrum Áruháznak is. KÉPESLAPOK, PAPÍR­ÁRUK. Az idei húsvét leg­népszerűbb képeslapjai az 1,50 forintos színes, nyomta­tott lapok voltak. A tojáso­kat, nyuszikat ábrázoló lapok­ból a postán 18 ezer darab, az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat Pécskő Üzletházában 12 ezer darab kelt el. A hús­vét folyamán a posta össze­sen 32 ezer, a Pécskő 14 ezer képeslapot hozott forgalomba. Népszerűek voltak még az üzletházban az NDK gyárt­mányú, díszesen festett pré­selt papírtojások, valamint a huzalvázas pamutnyuszik és sárga kiscsirkék. POSTA, VASÜT. A hét fo­lyamán jelentősen emelkedet t a salgótarjáni főposta forgal­ma Az ügyfelek figyelembe vették az ünnepek nagyobb forgalmát és már a hét ele­jén elkezdték a húsvéti kül­demények feladását. így vala­mivel csökkenteni tudták a csúcsforgalom nagy igénybe­vételét A csomagfelad ásó: száma a hét közepétől emel­kedett, 20-án, pénteken már 300 darabot adtak fel. A tá­viratok száma csak szomba­ton emelkedett. A vasút a menetrendi jára­tok mellett mentesitő vonato­kat állított be, ezek azonban egy kivételével nem érintik Salgótarjánt Huszonhármad! - kán a délután 16.13 órakor Somoskőújfaluból induló sze­mélyvonat teljes szerelvénye végigmegy Budapestig. Az ünnepek ideje alatt Hatvan ­ból Budapest illetve Mis­kolc irányába szombaton 14, vasárnap 2, hétfőn pedig 9 mentesítő szerelvény indult, illetve indul. LOCSOLÓBÁLOK. Salgó­tarjánban a Kohász és az Óblösüveggyári Művelődési Házban rendezlek locsolóbált. Mind a kettő ma, vasárnap este 8 órakor kezdődik és hétfő hajnalig tart. — * — Nem nagy ügy9 de.. Közeledik a hűsvét. Minden­ki készül az ünnepre. A fiú­gyerekek már bizonyára el­kezdték a szülők puhítását, hogy megszerezzék a szüksé­ges anyagiakat a locsolkodás- hoz; kölnire, parfümre. Vala­mikor egy-egy pirosra festett főtt tojást kaptak a locsolko- dók, később azonban ez jöve­delmező üzletág lett. Emlék­szem-ía, nem is olyan régen még 100—200 forintot is ösz­szelocsolkodott egy-egy ifjú barátom. A tojás közben ki­ment a divatból, és az oda­dugott forintosok mellé egyre több helyen egy pohárka bor, likőr, vagy egyéb „erős” ital járul. Húsvét délutánján teli részeg gyerekekkel a város, a falu. Felesleges itt ecsetelnem, mennyire káros a fiatalok szervezetére az alkohol, hány tragikus gyermekbalesetet oko­zott már a szíves húsvéti vendéglátás. Ä szülők felelő­sek gyermekeikért. A mondás] azonban kibővíthető. A gyer­mekekért minden felnőtt fe­lelős. A szíves vendéglátást, a jómódot, az ünnep örömét; nem feltétlenül alkohollal kell kifejezni. Minden népszo­kás kultúránk féltett kincse, de ez senkit nem jogosít ar­ra, hogy eltorzításával kárt okozzon. Hanem aztán csak kimászott... Ócskavasnak beillő kerék= Pedig egyszerűnek l&t­pár. A járművön Csemer La- szik. Öntöm a vizet és jön az jós fújtat, teli vödörrel a ke- ürge! — Igen, de ő túrái ember. Bangó Jóska közbeszól: r — Nem as az érdekes Itt, ki, mennyit fogott. Mi sem úgy jöttünk ki ma. A vadász mindig hoz nyulat? Nem, de mindig kimegy. Én mondom: nem érdemes ürgézni, de nem tudjuk abbahagyni, mint a re­zében. Hozzánk ér, felszalad az útról a mezőre! Leteszi a vödröt és usgyi, rohan is vissza egy másikkal. Leragadunk a mezőn, mert esőt kapott a föld. Hideget hoz a szél is, összehúzzuk a — Jön? Azért várunk itt már egy fél órája — élcelö­dik Bangó Béla és magyaré- — kontráz tatba kezd. —■ Először is úgy kell el­indulni, olyan helyre kell menni, ahol közel van a víz. — Csemer Karcsi fogott ti-' d“sz. A szenvedély. A szenve zenhatot. dély!... — De a Karcsi meg bátonyl kabátot. Szarvasgedéhez vagy Második fontos dolog, hogy ts- Jobbágyihoz vagyunk köze- merje az ember az ürgelyu- lebb? A körbeni az ürgelyuk kát. Megtalálni is nehéz, hát Körül állókat csak egy izgat- még azt megállapítani, hogy ja: miért nem jön, hiszen benn van-e, vagy kijött. Mert már a negyedik vödör vizet ha nincs benne, öntheti a el­nyeli, el a lyuk szája. Bemu- zet napestig. A jó ürgéző tud- tatkozom, ők is mondják a ja, hogy érdemes-e önteni, nevüket. Nyáron a lyuk egyik részén ki — Bangó Anikó, Bangó De- van csúszva a föld. A lábnyo­zső, Bangó József, Bangó Bé- mát is látni lehet az ürgének, la. A vizet is tudni kell önteni, — Négy testvér? és aztán jön az elkapás. En­— Nem, csak a név egyfor- nek is technikája van! ma — világosít fel Bangó Jós- — Mondjuk, hogy elkaptam ka, aki ismerősnek tűnik, az ürgét. Anikó, úgy hogy sehogy se tudunk dűlőre jut­ni a legjobb helyi fogót ille­tően. Bangó Béla siet segítsé­günkre. Egy csoportban indulnak to­vább. Mindegyiknek a kézé- ben vödör, amely itt most a puskát helyettesíti. Szokács László Mondom is hol láttam. neki, hogy vala­— Akkor már gondolhat a levesre, a ^pörköltre, a finom — Az könnyen lehet, mert rántott húsra. Különb levese VIT-re készül Az ifjú népművészek stú­diójának tagja a balassagyar­mati fafaragó szakkör vezető­je, Egri István. A tehetséges fital MÁV-műszerészt az a megtiszteltetés érte, hogy Bu­dapesten, a Népművelési In­tézetben felkérték őt is az or­szág több ifjú népművésze között, hogy egy palóc motí- vumú faragott fogast készít­sen a berlini VIT-re. Négy képből álló, diófából faragott. vadászjeleneteket megörökítő fogast, eredeti pa­lóc fapadtámlaképet készít Egri István. Lassan elkészül vele az ügyes kezű faragó és indulhat a fogas a VIT-re, ahol Magyarországot és azon belül a szőkébb pátriát: Pa- lócerszágot képviseli. kézilabdázóm. A fényképünk is megjelent az újságban. — Én is azt csinálom! Ka­pus vagyok — vág közbe Ban­gó Anikó. • A társaság legfiatalabb ja, Lajos, 15 éves, illedelmesen ügyeli a beszélgetést, és fél ízletes az ürgehús, szemmel a lyukra pislant. Közben Csemer Lajos újra van, mint a galambnak. — A zsákmány házi haszná­latra lesz? — Jut eladásra is. Darabja 10—20 forintba kerül. — Veszik? — Veszik. A „magyarok" is! Az utolsó mondatokat már . , ... ... ,, vödörrel a kezében mondja megérkezik. vödröt cserei Bangó Béla önti UV»I»UV/ -- , ffl VtZßt Bangó Béla pedig önti a vizet. cser^ üan. várakozásteli pil- Állunk, tekintetünk a földön. lanatok. Béla keze Öten egy ellen! Az az egy fü­tyül .a szélre, a hidegre, no és a vízre. Bangó Béla intéz­kedik, hogy gyorsan még egy vödörrel, mert már látszik az ürge, nemsokára jönni fog. öt faggatom, mert úgy látom, hogy az egész „akciót” 6 irá­nyítja nem kis szakértelem­mel. — Így van! Huszonöt éves a lyuk fö­lött. Egy szökkenés, és meg­van az ürge! öröm az arco­kon és érzem, hogy még kér­dezni kell. — A legnagyobb fogás — a legjobb fogó? — Vidák Béla. Negyven da­rabot fogott egy nap. Eljött ide Túráról, kijött ürgézni és fogott negyven darabot — A lyuk száján nyakon csípték^, Fotó: Fodor Tamás vagyok. Itt a legidősebb, meg mondja némi vita után Ban- értek is az ürgeöntéshez. gó Anikó, NÓGRÁD - 1973. április 22., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents