Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-22 / 94. szám
lit'igádnaplók Viszonyítás helyett pontozásos rendszer bál. A művezető két színház- bérletet mutat: — Kiadjuk a dolgozóknak, ha van kedvük, menjenek a színházba. Szívesen veszik, de a vidékiek nagyon ritkán kérnek bérletet. Sajnos, velük nem lehet szervezetten foglalkozni. Lajkó Lászlómé nyolc éve dolgozik az üzemben. •• ipoly- szögről jár be, özvegyasszony, három gyerekkel. Ebben az évben, a nemzetközi nőnapon vette át a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címet. — Sokat köszönhetek ennek a kollektívának. Amikor a férjem meghalt a közös pénzből szép összeget kaptam a brigádtól. Eljöttek segíteni szüretelni is. Itt bent a közösségi élet főleg abban nyilvánul meg, hogy megünnepeljük a névnapokat. Vagy az üzemben tartjuk, vagy kimegyünk a Nyírjesbe. A faluban nem járok sehová. A moziba is csak a gyerekek mennek. Persze más az, ha a brigád tagjaival közösen mennénk színházba. Ha legalább 4—5 jegyet adnának. De az van, hogy adnak kettőt, az egyiklátogatást, közös mozinézést, ke.1 Jf’ 2 . to-™, másikká! egy fiatalember, ő Lajkó Lászlóné: — Ha legalább négy jegyet \ adnának... Nem tudunk közös számházsem szívesen jön velem, sem vele. Ügy lenne az igazi, ha asszonyok, egy páran meBalga Valériái — Nem lehet programit csinálni... kirándulást szervezni. Figyelembe kel! venni, hogy két- három gyerekes anyák dolgoznak az üzemben. Nehéz az . . . . eavüt, időt összeegyeztetni. Szabad net'nenK egymi, saombatoin meg mosni, vasalni kel! az asszonynak, törődni a gyerekekkel — magyarázza Székes György termelési brigádvezető, miközben lapozgatjuk a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár illesztő- műheiyének brigádnaplóját A szocialista brigád 1965- foee alakult, még ebben az évben elérték a Szocialista Brigád címet. 1972-ben nyolcszoros szocialista brigád lettek. A megalakuláskor 12-en voltak, jelenleg 15 tag van, ebből négy férfi. Három embert kivéve mindannyian vidékről járnak be dolgozni. Kinézek a kis művezetői iroda ajtaján. Kint teljes a IS nagyüzem. Az asszonyok a bútorokat öltöztetik fel. így mondja Mezei László művezető, a gyár szb-titkára. ösz- szeforgatják a furnérlemeze- ket, összeragasztják a szek- rényalkatrésznek megfelelően. Kimondottan kézi munka ez; az asszonyok betanított munkások. A betanulási idő egy hónap, utána normában dolgoznak. ' Miről mesél a brigádnapló? 1972-es vállalások; művelődés, állami oktatásra jár egy, partoktatás két, szakszervezeti oktatás nyolc, KlSZ-okta- tásra négy személy. Néhány lappal odébb, kirándulás Budapestre, cárkuszlátoga tás. És az Í972. év végi értékelés: kulturális műnké; a vállalat különböző rendezvényem reszt vett a brigád. A betervezett oktatásokon megjelentek. A névnapokat megtartották, a felsőpetényi gyermekotthonná! jó a brigád kapcsolata. — A vállalások értékelésénél milyen súllyal nyom a latban a kulturális vállalásokért szerzett pontszám? — kérdezem. — Eddig úgy volt, hogy viszonyítottunk. Egyik brigádot a másikhoz. Ebben az évben térünk rá a pontos értékelésre. Régebben a vállalásokat, csak az egyéni megítélés alapján mérlegeltük. Ügy gondoljuk, hogy a pontozás bevezetése ösztönözni fogja a dolgozókat a kulturális vállalások teljesítésére is — mondja Mezei László. Azt is elmeséli, hogy az 1972-es évet, kísérleti évnek Demeter Lászlóné Balassa- szánták; vagyis teljes önálló- gyarmaton lakik, de nem nas&got adtak a szocialista brigádoknak. Az önállóság nem vált be. A brigádok nem voltak ösztönözve, így ellaposodott a mozgalom. Például a?, ötszörös szocialista ififorí- gad, a múlt évben, nem nyerte el a címet. Az illesztőműhely szocialista brigádjának iskolázott- sági -szintje jó: mindenki •rendelkezik a nyolc ál.talá- r-seal, ketten járnak gimnáDemeter Lászlóné: — Egyedül nem mehetek gyón jut ideje a szórakozásra A művelődési központba nem jár, színházba is csak egyszer volt. — A férjem otthonülő, nem szeret kimozdulni. Én szeretnék, de egyedül nem mehetek. Igaza van Lajkónénak, hogy jobban össze kéne hangolni a színházjegyek kiosztását. Balga Valéria ipolyvecei, a gimnáziumot esti tagozaton •untba Nem munkaköri fel- végzi, az idén érettségizik, a rtként végzik a középisko- — Óvónő szedetnék lenni, iát, hanem saját elhatározás- Nem tudom lesz-e belőle vaMezel László: Eddig csak viszonyítottunk... lami. ügy tervezem, ha sikerül az érettségi, jelentkezem én az óvónőképzőbe. Vali sem nagyon látogatja a mozit, a színházat. Panaszkodik, hogy a falujában mindössze egy klub van, az is nagyon gyér. Széthúznak a fiatalok, nincs KISZ-élet. Itt a brigáddal sem nagyon lehet programot tervezni. Családos anyák, nem érnek rá, fáradtak. A nyilatkozatok ellentmondásosak: ,/tincs időnk színházba járni; mennénk, csak a jegyeket úgy kel! kiosztani, hogy hasonló asszonyok menjenek együtt; családos anyák, fáradtak.” Az illesztőműhely szocialista brigádjának sem tett jót a ,/tagy önállóság” — úgy gondoljuk. Az új értékelési rendszer — remélhetőleg — ösztönzőleg hat, feloldja majd az ellentmondásokat, és megszaporodnak a „kulturális beírások” a brigádnaplóban. V. Kiss Mária „Hatalmas népi katedrális...” „Hatalmas népi katedrális”- nak nevezte a megnyitón dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója idős Szabó István, Kossuth- díjas. érdemes művész életművét. A Benczúrfalván élő szobrász kiállítása május 6- ig látható a fővárosban. a Műcsarnok termeiben. A Mű” csarnokban éppen tíz évvel ezelőtt volt gyűjteményes tárlata az idős művésznek, akkor bányászati sorozatát láthatták az érdeklődők. E sorozat élénk érdeklődést váltott ki nemcsak Budapesten, de az ország határain túl is, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban. Ma már a sorozat a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum tulajdona. Most tíz év terméséből nyújt gazdav válogatást e műcsarnoki tárlat. Űj sorolttal is jelentkezik idős Szabó István; „Nógrád megye dolgozó népe” a címe. A „hatalmas népi katedrális” fából van. Négy évtizede épül. Idős Szabó István, a kerékgyártó fia építi. A több, mint száz alkotás a faplasztika mesterét mutatja be ismételten a közönségnek. A művek tematikája itt főként a hajdani nógrádi falu. embereivel, termelőeszközeiveL viszonyaival, ünnepeivel és hét- köznapjaival. „Régi” tematika, mégsem hervadó, sőt folyton gazdagodó. Pogány Ö. Gábor is hangsúlyozta a művésznek e sajátosságát: idős Szabó István önmaga vívmányai közt nem akademizáló- dott. Műveire nem jellemző semmiféle modor, realisztikus ábrázolásokkal találkozunk. A anyag a szobrászatban roppant nagy szerepet játszik. A technikát és kicsit a témát is megszabja. Mit tud Idős Szabó István a fával tükrözni? A munkás-és a parasztember, a hajdani uradalmi cselédség világát, a dolgozó embert küzdelmeivel. örömével és bánatával. Hatalmas ez a katedrális. munkáséletének tevékeny, se- rénysége épült roppant „falaiba”. Örökké tevő-vevő alkat építette negyven év alatt. A század Nógrád megyéjének is kicsit tükre ez az életmű, s ez az újabb sorozat. Szelleme egyetemes, mint ahogyan a népművészet is az. A megnyitó ünnepségen találóan „palóc Hépaisztosz”- nak is nevezték. A tfiz és a kovácsmesterség istene a görög mitológiában műhelyében csodálatos tárgyakat, remekműveket alkot. A fából idős Szabó István is létrehozza a népművészet csodáját. Domborműveiben, amelyek a sorozat részei, az epika, az elbeszélés vonult be a Műcsarnokba. Az eseményeket epikusán ábrázolja a művész. Ezek az „epikus versek” a nyomtatásról, a tüzes gép vontatásáról, az aratósztrájkról stb. szólnak. A szobrokban pedig megelevenednek a lakóhely és ' környéke emberei, népviselete. Nádújfalu, Nemti, Karancsság. Őrhalom, Rimóc, Kazár, Karancsberény, Mátramindszent, Hugyag. S.i- pek, Lóc menyecskéi pompáznak itt a népviseletben, vagy végzik mindennapi munkájukat. A Kenyérszegő újabb változata is itt látható a Műcsarnokban. Ennek egyik változata Rómába került, a Világélelmezési Központba. Marx, Engels. Lenin. Dózsa emléke portrék faragására ösztönzi, ezek a portrék szei- vesen illeszkednek életműve, s az itteni tárlat anyagába is. A bölcsőtől a koporsóig tartó életet fogja át idős Szabó István életműve. A kiállítás kitűnő rendezéséért Kovács Béla művészettörténészt illeti a dicséret. Tóth Elemér DÓZSA (idős Szabó István alkotásai NÓGRÁD - 1973, április 22„ vasárnap Mindig gazdagok voltunk költőkben és költeményekben. Az idén a költészet napjára megjelent a Szép versek 1972 című kötetben egy híján 70 költő több száz verse szerepel. Sajnos, a Szabadság! Tégy gazdaggá minket! szerzője, Váci Mihály már nem gazdagítja többet a költészetnapi antológiát. Azért 69 költő sem kevés. Kérdés azonban, hogy a közülük igazán nagy nyolc—tíz költőnk elérte-e az idén is korábbi költészetének csúcsait. Benjamin László (Tavasz Magyarországon, Hajnali karének) Két nyelven című versében így beszél: Csömörig töltekezve a keserű szavakkal nem akarom, hogy annak lássatok, aki az egyedüllét börtönében halottaival társalog,.. Garat Gábor (Tiszta szigorúság, Artisták) „Halotti beszéde” a teljes élet igényével lép fel. Anyánk nyugszik itt, halkan lépjetek, Ez a marék hamu, ez ő, el nem temethető, el nem feledhető. Soha magát meg nem tagadta, inkább meghalt, semhogy roskadtan, sokáig éljen. Illyés Gyulát (A kacsalábon forgó vár, Megy az eke, Mozgó világ) az elmúlás gondolata, s az önmardosás foglalkoztatja. Fal a farkas, övé vagyok már — a falkából, aki eléri. Futhatok, futtámban harapdál — tartja, futtában is a célt. Belül marcangol, tép a farkas: dúvad időnk! Az tüzel velem; szürcsöl, csámcsog, azt hörgi: hallgass. Ügy kéne észre se vegyen. Juhász Ferenc prózai ódái közül az idén is meg kell említeni a Reményem csillagát (Petőfi), költeményei közül pedig a Kiáltozás az idő ellen címűt. A második világháború, annak borzalmai, Vietnam és a magány visszatérő téma több költőnknél is. Ady magánya és József Attiláé nem egyszerűen a nagyvárosi ember magány-, érzete volt, hanem a forradalom gyengeségéért, a közelebb- re várt forradalom késése miatti kétségbeesés. Tehát nem polgári magány, a tömegtől való menekülés, arisztokratizmus, vagy kispolgári kiúttalanságérzés (Babits, Kosztolányi). Alighanem a mostani magányproblémák a legjobbaknál egyáltalán nem elvont magányérzetek. Juhász Ferenc írja: Bezárva, hogy ácsorgók szivedben, a lüktető tébolyda-teremben; darázs-magány csapódik szívemhez, kristályszív-ere vacogó hitemhez. Zelk Zoltán (A pártos énéke) még műidig a saját költői tévedése (tévedésünk?) foglalkoztatja: Az a hat cigányoíiszony ahogyan hármasával egymással szemben állva táncba fogtak nagybátyám udvarán!... járták három vagy négy óra hosszat, aztán, mikor már egymás mellé rogytak, mintha csak egyetlenegy rongycsomó, zokogni kezdtek, s oly fekete szájjal, olyan világrepesztő vonítással, zokogták át az alvadt éjszakát, akár az isten, ha zokogni tudna, mintha zokogni tudnának a fák! Ladányi Mihály (E körben) mai életünk visszásságainak gunyoros, olykor fekte humoros ostorozó] a. Minden reggel című versében írja: Minden reggel buzgó káromkodást mormolok hozzád. Kapor szakállá, hogy erős és kegyetlen lehessek, mialatt száll a Nap. Minden reggel kimosom az új, rosszkedvétől a számát, hogy mint a fény, kiáltásaim csapatban szálljanak. Simon István (Leánynézőben öcsémmel, Buchenvaldi rapszódia) saját költői hagyományaihoz híven írja Dózsára: . .megölhetik, de le nem váltják, örökre ő már a vezére.” Weörös Sándor Psyche című verses kötetéből is közöl az antológia néhányat. J A többiek most (vagy máskor is?) va!amivel halványabbak. Buda Ferenc: Tanya — hazám, Csoóri Sándor: Sirályvonal, Győré Imre: Nyílt tér, Kormos István: Jóslat, Mátyás Ferenc: Rangooni lepkék, Nagy László: Inkarnáció ezüstben, Cs. Nagy István: Emberi ábécé, Orbán Ottó: Arany János a Múzeumkertben, Rákos Sándor: Töredékei«, Vészi Endre: A kimondott, s a kimondatlan és Pilinszky János: Milyen felemás című költeményét név és cím szerint is említésre méltónak tartom. A korábbi évek hagyományaihoz híven, a költemények előtt a költők teljes oldalas arcképét láthatjuk, talán kissé pózolva, a kötet végén pedig a költők néhány életrajzi adatát, és legutóbbi verses kötetének címét. Szerencsésebb volna, ha a jövőben két részre osztanák a kötetet, s a második részben a fiatalok kapnának helyet. Fegyveres Zsigmeaé
