Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-22 / 94. szám

„Lenin ma is élőbb annál, aki él—” (Gondolatok axületésének 103. évfordulóján) V. I. Lenin azok közé a gondolkodók közé tartozik, akikről nemcsak az évfordulók kapcsán írnak, hanem mind- emnyiszor hivatkoznak rá, va- laiiányszor korunk kérdéseit elemzik, Lenin tanítását nem­csak a filozófus, vagy politi­kus idézi, hanem a tudomá­nyok szinte valamennyi terü­letének művelője, ami élet­művének gazdagságát, sokol­dalúságát és időszerűségét bi­zonyítja. Munkássága nemcsak eszmei fegyvertársait, hanem ellenségeit is tiszteletre köte­lezik. Ma már a burzsoá ideo­lógusok sem vitatják, hogy Lenin korunk meghatározó $ lakja. Munkásságában az elmélet és gyakorlat egysége valósult meg. Ma az élet azt kívánta, akkor pártot szervezett, más­kor a tudományosság igényével mutatta a forradalmi cselek­vés irányát, de volt ereje fel­venni a harcot a kor szélső­séges filozófiai áramlataival is. Lenin a tett, a cselekvés embere volt, ezért újra és új­ra kutatta a valóságos hely­zetet. Sohasem a remélt, vagy vélt helyzetekből indult ki, hanem a valóságos felté­telekből. A konkrét helyzet konkrét elemzése, a realitás képezte a lenini cselekvés ki­induló feltételét. Lendületét és munkabírását Szak a doktrinér Ideológiai áramlatok sem béníthatták meg amelyekkel a szocialista áta­lakításért vívott küzdelemben szembe kellett néznie. A H. Intemacionálé legfőbb teore­tikusa szinte értetlenül állt szemben a szocialista forra­dalom eseményeivel. Lenin gondolkodói nagysága azonban éppen ebben a helyzetben nyilvánult meg legjobban. Kauteky, Bauer, Plehanov (.ti mások, a társadalmi fej­lődés elméletileg tisztán fel­vázolható vonalainak megva­lósítását várták 1917. októbe­rétől. Az előirt követelmények hiánya (proletariátus számbe­li fölénye, ipar túlsúlya) a forradalom előre ki nem szá­mítható eseményei, lehangol­ták őket és eszem! válságba terültek. Lenin azonban nem rendült fneg a váratlan fordulatok lát­tán sem, és éppen azért, mert nem voltak Illúziói, jól tudta, bogy a társadalmi fejlődés dinamikájában megnyilvánuló ellentmondások megoldása mindig a józan, elemző mun­ka következményeként való­sulhat meg. Cselekvését és Ideológiai tevékenységét min­dig a következetes pártosság, B munkásosztály ügye melletti elkötelezettség hatotta át. Fá­radhatatlanul ostorozta a párt politikájának bal- és jobbol­dali támadóit. Egy jottányi engedményt sem tett a revi- táonizmusnak, ugyanakkor az álbaloldali, vagy szektáns dogmatikus nézeteket sem te­kintette bocsánatos bűnnek. Lenin pártossága, harcossá- ga a mai ideológiai életünk továbbfejlesztéséhez és a bur- t«oá ideológiai támadások el­leni harcunkhoz is biztos tá­masz. Pártunk következetes politikája a munkások, ter­melőszövetkezeti parasztok, ér­telmiségiek egyetértésével és támogatásával találkozik. Tár­sadalmunk tömegei támogat­ják ezt a politikát, mivel szo­cialista fejlődésünkhöz, a dol­gozók munkájához kedvező, nyugodt légkört biztosít. ideológiai életünk fejlődését (mutatja a szocialista világné­zet térhódítása, és elmélyülé­se népünk tudatában. Társa­dalmunk világnézetileg ugyan ma még nem egységes, a szo­cialista világnézet mellett más, nem marxista nézetek is megtalálhatók, azonban dol­gozóink közgondolkodásának fejlődési iránya a marxista- leninista eszmék vezető szere­pének érvényesülését bizonylt­ja. Időnként azonban felerő­södnek olyan nem marxista nézetek is, amelyek az indi­vidualizmust, az önzést, vagy annak különböző formáit erő­sítik, azonban ezek hatása nem társadalmi méretű, és bázisa egyre szűkül. Termé­szetesen ez nem jelenthet tét­lenséget, vagy' megalkuvást, f-entn szelleme az ilyen néze­tekkel szembeni következetes harcra serkent, amelynek tar­talma a nevelés. Lenin soha­sem alkudott meg az ilyen né­zetekkel. de soha nem is fá­radt el a harcban, Volt ereje vitatkozni, időt és erejét nem sajnálva, mivel a nézetek el­len leghatékonyabb fegyver az érvelés, a vita. Lenin szellemét ma akkor követjük legkövetkezetesebben, ha védelmezzük szocialista eszméink tisztaságát a külön­böző elhajlásokkal és támadá­sokkal szemben. Napjaink fej­lődése minden korábbihoz vi­szonyítva gyorsabbá vált, ami Ideológiai életünk gyors és helyes reagálását követeli meg. Az élet által felvetett új kér­désekre azonban nincsenek re­ceptjeink. ebben a helyzetben az állandó és sokoldalú elem­zés lehet az, ami alapján he­lyes választ adhatunk. Egye­sek azonban ehelyett gyakran a régi megoldások felé orien­tálódnak, régi válaszokat ci­tálnak, ahelyett, hogy az új feltételeket vizsgálnák. Ugyan­akkor akadnak természetesen olyanok to, akik a nem mar­xista megoldásokhoz folya­modnak, mint egyedül üdvö­zítőhöz. Az új jelenségekre adandó válaszoknál természetesen — recept híjén — mindig fenn­áll a tévedés lehetősége, a hi­bás válaszadás. Ami önmagá­ban még nem jelent elhajlást. A hiba akkor következik be, és válik a válasz elhajlóvá, ha a kérdés helyes marxista megválaszolása után Is az előzőhöz ragaszkodnak, és azt állítják szembe a párt helyes politikájával. Lenin a munkásmozgalmon belüli elhajlások okait vizs­gálva, arra a következtetésre jutott, hogy a burzsoázia tak­tikájának változását általában elhajlások kő vetik. Mint megállapította, ha a burzsoázia az erő fegyveren.; : folyamodik, ez a munkásmoz­galomban általában a balolda­li elhajlás veszélyét idézi elő, amikor pedig a burzsoázia látszólagos engedmény ekei tesz, a reformizmus, a revi- zlonizmus veszélye nő. Napjaink egyik ismert bur­zsoá tézise a „jóléti társada­lom’’ megvalósításáról szól, amelyet a tudomány és tech­nika gyors ütemű fejlődésével hoznak kapcsolatba. Egyes burzsoá ideológusok úgy vé­lik, hogy a társadalom fejlő­désének azt az irányát, ame­lyet a marxizmus klassziku­sai, köztük Lenin felvázolt, az idő túlhaladta. Ezek az ideo­lógusok a fejlődésben a tár­sadalmi viszonyokat figyelmen kívül hagyják, annak döntő tényezőjeként a technikát je­lölik meg. így jutottak olyan következtetésekre, hogy a munkásosztály és a párt veze­tő szerepéről szóló lenini ta­nítás érvénytelenné vált. Valójában a helyzet azon­ban nem így áll, a tények mást igazolnak. A munkás'>s~- tály vezető szerepéről szóló Of ősuiny Armstrongit — ezt a nevet kapta az a barna színű ásvá­nyi anyag, amelyet a Gobi-si- ratag mongóüai részén egy szovjet geológiai expedíció fedezett fel. A szovjet tu­dományos akadémia szibériai tagozatának expedíciója az új ásványt Neil Ar-mstt -i" amerikai asztronauta tisztele­tére nevezte el így, aki a föld lakói közül annak ideje; elsőként lépett a Hold telsz! nére. marxista tanítás helyességét bizonyítja az élet. A szocia­lizmust, majd a kommuniz­must csak ennek az osztály­nak az irányításával lehet megvalósítani. Mint Kádár elvtárs pártunk X. kongresz- szusán mondta: ,,A párt tel­jes meggyőződéssel vallja: a szocialista társadalom felépí­tésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szerepé­nek szilárd és fokozódó ér­vényesülése.” A burzsoá ideológia célja az, hogy megingassa a hitet a leninizmus tanításában. Népünk tudatának fejlődése, szocialistává válása egyre bátrabban és következeteseb­ben veszi fel a harcot az ilyen és hasolnó burzsoá nézetek­kel szemben. Lenin halála óta sokat ha­ladt előre a világ, sok min­den megváltozott, A szocializ­mus fejlődésének általa fel­tárt törvényszerűségei azon­ban ma is helytállóak. Illetve csakis ezek alapján, ezek gya­korlati megvalósításával ha­ladhat előre társadalmi fejlő­désünk. Lenin ily módon ré­szese maradt ügyünknek. Sze­mélyében ezért az emberiség nem elődöt, hanem a kortár­sat tiszteli, akinek elmélete, a leninizmus, korunk marxiz­musa. Korunk képe ellent­mondásos azonban főbb voná­sai és tendenciái olyanok, amilyennek Lenin látta. Ez­ért műve élő. gondolkodásra ösztönöz és szilárd hitet ad a szebb, az emberibb társada­lom, a kommunizmus felépí­téséhez. Lenin optimista volt, nem azonosította magát sohasem a szkeptikusokkal, akik a hatalmat az amoralizálás me­legágyának tartották. De fel tudta mérni a nehézségeket is, amelyek megoldásához éppen optimizmusa miatt mindig megtalálta a kulcsot, is. A lenini életmű, magatartás, el­vi szilárdság és következetes­ség tiszta forrás a ma embere számára. Nem volt Illuzionis­ta, ezért tudta, hogy az em­bereknek gyenge pontjaik is vannak, de voltak követelmé­nyei: a szocialista társadalmat védő, azért szüntelenül har­coló forradalmár vonásait kereste elvtársaibai^ Ma már a földkerekség leg­távolabbi pontján sincs em­ber, aki Lenin nevét ne is­merné. Neve a világ haladó emberiségének fáklyája, és ve­zércsillaga lett. Gordos János SZINTE vérretmenő viták folynak manapság hazánk népesedési helyzetéről. A ki­induló alap mindenkor egy: Kevés a gyerek. A családok tekintélyes hányada az egy­ke mellett szavaz, legfeljebb két gyermek nevelésére vál­lalkozik. i Az indok is ismerősen I cseng: sajnos, nem olyan az !! anyagi helyzetünk, hogy há- rorn-négy gyermek nevelését vállalhatnánk. Pedig nem igaz. hogy a forint ebben a kérdésben valóban ilyen bű­vös, meghatározó erővel ren­delkezne. Példa. A hivatalban egy­mással szemben ül két assr szony. Az egyik gyermekte­len, férjével jó módban él, a kocsi, telek, víkendház szá­mára már nem cikk. Min­dig elegáns, megengedheti magának a drága primőrt, a legszebbet, a legjobbat. A másik már gömölyödő has­sal jár be dogozni, harmadik gyermekét várja. — Jaj, te szegény! Már megint? ■— sajnálkozik rajta ieereszkedőn az előbbi. A vá­randós mama pedig irul-pi- rul. szégyenkezik, mert nem titok, amit éreztetnek vele: buta vagy, eltolod az élete­det. Szintén még fiatalnak mond­ható házaspár. Kevés földi jót mondhatnánk, amiben még nem volt részük. Több­ször jártak külföldön. Tehe­tik kocsi van, a Pénz sem robléma. Külföldi út a u-ogram karácsonykor is. A loensöséges családi összejőve­1 A jő szakmunkás rangja ifj. Csanádi András Kint hűvös szél fúj, de az öblösüveggyár hutacsamoká- ban tikkasztó meleg van, mert a fazekaskemence for­rós ágot áraszt Izzadt homlo- kú, csapzott hajú férfiak fúj­ják az üveget Sietni kell, nincs és nem lehet megállás, mert az izzó üveg diktálja a tempót. Az egyik szemüveges munkást figyelem. Mozdula­tai határozottak, mégis köny- nyedek. Az avatatlan látogató aligha érti, de annál nagyobb érdeklődéssel figyeli: hogyan fújja, forgatja, s a tűzpiroe alaktalan masszából milyen kecses talpas korsót varáasol az üvegfúvó. — A gyár legjobb szak­munkása — szól mögöttem halkan Horváth Zoltán mű­vezető. Ezt Csanádi András üvegfúvó nem hallja, neki csak annyi ideje marad, hogy kezet fogunk, megállapodunk, műsaak után találkosunk, majd akkor beszélgetünk. Utcai ruhába öltözve fiata- labhnak látszik mint a ke­mence vörhenyes fényében. — Pedig SS éves múltam, fis kilencéves koromban már Üveggyárban dolgoztam. Sok­szor éjszaka keltem, műszak előtt adogattuk a forró ke­mencéből az árut, aztán fű­töttünk. Alig voltam 12 éves, Feketeerdőn golyófúvó lettem. Ez a gyár Nagyvárad közelé­ben van és Románia egyik legrégebbi Üveggyára. Édes­apám első világháborús ha­dirokkant volt, baloldali ma­gatartása miatt és a nyomor elől költöztünk Budapestről Erdélybe. Hat gyerek kért otthon enni. Ezért előbb ta­nultam az üvegfúvást, mint az általános iskola hatodik osztályának tananyagát. De a napi kemény munka után az esti iskolával is megbirkóz­tam. Persze, akkor még nem gondoltam, hogy as a tudás később kevés lesz. Gyerekkoréban keveset játszott, de annál több olyan munkát végzett, amelyet a felnőttek közül se mindenki vállalhat. Feketeerdő, Ara­nyos tbrda: üveggyár, a huták és a kemencék csontig sütő főn-ósága. Katona, leszerel, aztán újra bevonultatják bün­tetőszázadba osztják, mert a nyilas fasiszták megbízhatat­lannak tartották a jőtt-ment munkást. A felszabadító szov­jet csapatok Lengyelországban harcoltak, Csanádi András a fasiszta hadseregből megszö­kött és 1945. elején gyalog ér­kezett Erdélybe. — A feketeerdői kis gyár viszonylag épen maradt. Ak­kor mindenekelőtt ablaküveg­re volt szükség, tehát ablak­üveget csináltunk. Ha ötszáz- éves módszerekkel, ha keser­ves munkával is. És megszer­veztük a pártot. Munkám után megbecsültek, dolgoz­tam, a családnak kenyeret ke­restem. Magyar állampolgár voltam, a feleségem szülei Salgótarjánban laktak Régi üvegesfamília az asszony családja. A háború után ezért Romániából Salgótarjánba költöztünk. — Ügy tudom, hogy a ma­gyar néphadseregben is szol­gált. .. — Igen, de érdekesebb tisz­ti Iveosztásom előzménye. Üvegfúvó az én igazi szak­mám, ezt tanultam gyerekfej­jel és nem is felejtem el, amíg élek. Itt dolgoztam az öblösüveggyárban 1950-ben is, és alapszervi párttitkár vol­tam. Tisztképző tanfolyamra küldtek. Ügy vonultam bei hogy a tanfolyam után visz- szajövök a gyárba. Gondol­tam, hogy a szakmát nem fe­lejtem el, de ha már a had­sereghez vezényelitek, akkor becsülettel, jól teljesítem azt, amit rám bíztak. Bizonyítani akartam, hogy a kétkezi mun­kás a hadseregben is megáll­ja a helyét. Alhadnagy, majd főhadnagy lettem és zászlóalj­parancsnoknak neveztek ki. Magasabb iskolára vezényel­tek, de kitört az ellenforra­dalom. Karhatalmi parancs­nok voltam, mert rendet és fegyelmet kellett teremteni. Amikor az ellenforradalmat sikerült leverni, már három gyerekem voLt. A felsőbb ka­tonai iskolából nem lett sem­mi. Ügy gondoltam, hogy a hadseregnél teljesítettem kö­telességemet. Leszereltem. Az üveggyárban szívesen fogad­tak, a kemencére kerültem. — A család, a gyerekek? — Győző fiam, az idősebb, Gödöllőn elvégezte az agrár­mérnökit. Onnan hozott fe­leséget, ő Is agrármérnök. A fiam előbb Ludányhalászibán dolgozott, most a magyargéci termelőszövetkezet főagronó- musa. András fiam nemcsak a nevemet, hanem a szakmát is örökölte. Üvegfúvó, itt dolgozik velem szemben, a id. Csanádi András C-kemencén. Az ő felese?? statisztikus a Volán Válla­latnál. Ibolya lányom har­madikos gimnazista a Bolyai - ban. Matematikatanár aka r lenni. Hogyan lett üvegfúvó a kisebbik fiam? Miért vá­lasztott ilyen izzasztó, nehéz szakmát? — Nem hallgattam esi a mesterség nehézségét, nem is tagadhattam el semmit And­rás, fiam kicsi kora óta bejárt a gyárba, gyakran hozott uzsonnát Persze, gondoltam arra, hogy könnyebb sora le­hetne, mint az apjának. De amikor láttam, komolyan ér­dekli az üvegfúvás, sokat be­széltem neki arról, hogy mi - Íven öröm és milyen szép az. amikor az izzó anyagból szép i kelyhet, talpas korsót, vagy színes poharat készítünk. Amikor tanuló lett sok min­dent megmutattam neki. Most több fiatallal együtt a szakma ifjú mestere országom vetélkedőre készülnek. A gyár vezetősége rám bízta a felkészítést Szeretném, ha jól sikerülne. Nemcsak a fiam miatt hanem azért is, mert ez az utolsó megbízatá­som itt a gyárban. Májusban kiadják a szabadságot, és a?.~ tán nyugdíjba megyek. Jó szakembereket akarok Itt hagyni magam helyett Bűt,/, ke leszek, ha az egyik a fiam lehet De Andó Lászlót és Győri Józsefet is úgy tanít gattam, mint édes fiamat Én­nek az országnak szüksége van jó mérnökre, orvosra és tanárra, de mindezeknél sok­kal több szorgalmas, jó szak szakmunkás kell. Csanádi András családjában nem az számít hogy ki mér nők, munkás vagy tanár. Más a mérce, másként rangsorol - nak. Az a döntő, hogy szük­séges, hasznos munkát végez­zenek, és azt tudásuk, tehet­ségük szerint a lehető leg­jobban lássák el. A gyárban és a városban becsülik, tisz­telik őket. Ez jelent igaz; rangot a jó szakmunkásnak. Dr. Fazekas László Hét pár cipő, hét teríték s ha együtt ebédelnek, hét terítéket tesznek az asztalra. Dancsóné nem dolgozik. — így mondják legalábbis — nevet. — Az itthonit nem számítják munkának, ennek nincs látszatja. Jön haza a család, aztán csak mondják: mit csináltál, hiszen nem is látni semmit! Persze hogy nem, nem a rend a szembe­tűnő, hanem a rendetlenség. Minden reggel korán kel, ellátja az állatokat, mert ez ez első. Malacot, csirkét tart. Aztán takarít, főz. délben ki* A családokról, a gyerekvál­lalásról beszélgetünk. — Itt, falun is inkább dol­gozni mennek az asszonyok, hogy többre fussa. Sokgyere­kes nemigen van. Félnek a lekötöttségtől is. Meg főleg u lemondástól. Hát, ők tudják... — elgondolkozva néz maga elé: — Nekem öt gyerek úgy felnőtt, hogy észre sem vet­tem. Három gyereket tervez­tünk az urammal, de soha eszembe se jutott megbánni, hogy végül héttagú lett u család. Tréfára fordul a szó. Ké­szülnek-e nősülésre, férjhez 'menésre a gyerekek? teli feltételező ünneppel va­lahogy nem tudnak mit kez­deni. Kárpótlásul különleges cuccokkal térnek meg, me­lyeknek aztán egész környe­zetük csodájára járhat. Mindenbben a sok gyerme­ket nevelő asszonyoknak nincs részük. Lemondanak a divatos ruhákról, a külföldi utakról, az extra lakberende­zésről. Nem mintha önsa­nyargatók, aszkéták lennének. Vajon mit kapnak cserébe? * Szarvasgede, Petőfi út 9. Dancsó József ék háza. A ka­pun tábla: a kutya harap! Dancsóné siet kaput nyitni, mielőtt kezét nyújtaná kö­tényébe törli. — Vizes vagyok, éppen mo­sástól szaladtam ki. Igaz. ez még nem a húsvéti nagymo­sás, rossz az idő, nehezen szá­radna. Heten lakják a házat. Dan- csóék öt gyereket neveltek. A két legidősebb, a 22 éves József és a 20 éves Tibor ap­juk mellett dolgozik az ecsé- di bányában. Veronka a kö­vetkező. ő 18 éves. a jobbá­gyi textilüzemben dolgozik. A 17 éves Gábor ipari tanuló, vasszerkezeti lakatosnak ké­szül. László hegesztő szeret­ne lenni, 16 éves. már tanul­ja leendő szakmáját. HA DANCSÖÉKNAL elkop­nak a cipótalpak, egyszerre hét párat kell venni. Estén­ként hét ágyat bontanai; ki. szolgálja a családot, így szok­ták meg. Utána ismét rend­csinálás, és még délutánra is' bőven marad tennivaló. — Ha ezért a munkáért mind fizetni kéne, bizony nem tartanánk itt. Mert ha nem is tellett ko­csira, telekre, nem nélkülöz­nek azért. A szép házat vas­kerítés keríti körül, estén­ként házi mozi előtt ül a csa­lád. a munkában háztartási gépek segítenek. Az apa meg­keresi a három és fél ezret, a gyerekek is hazaadják a fi­zetést. — Ügy egyeztünk meg hogy amíg együtt leszünk egybe lesz a kereset is — mondja Dancsó Józseféé. — tgy az­tán közös kasszából gazdál­kodunk, jobban van látszatja is. — Nemigen hinném! — ne­vet Dancsóné. — Ügy látszik. Jól érzik magukat itthon az én gyermekeim. Mondja is az uram: látod, jó soruk van. nem kívánkoznak el! Én meg nem sürgetem őket, hadd forgolódjanak még egy kicsit körülöttem. Ragyog a szeme, ahogy a családról beszél. Még ha pa­naszkodna is, a szemek ak­kor is árulkodnának: boldog, kiegyensúlyozott életet él. Nem lenne helyénvaló meg­kérdezni. hogy megérte-e? Nem sóvárog-e mindazok után. amiről a család kedvé­ért lemondott? AZT HISZEM, erre a kér­désre nagyon furcsán nézne rám ez az asszony... Szcndi Márta NÖCRAO - 1973. április 22., vasárnap &

Next

/
Thumbnails
Contents