Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-21 / 93. szám

felé járt már. Néhány város nevét említi:

— Reggio Emília Párizs, Weimar, lasi, Wroclaw. Mindenütt életreszóló emlekek, tapasztalatok. Egy alkalommal Pármában Mozart Figaró házasságában férjemmel, Gazsó Jánossal együtt szerepeltünk, mint Almaviva gróf és Rosina grófnő.

•— S, ha már a partnereknél tartunk, megkérdezem, kikkel szeret legjobban együtt énekelni?

— Sok kedves partnerem van. hosszú lenne nevüket felsorolnom. Inkább két olyan világhírű énekes nevét említeném, mint Emster Dezső és Theo Adam, akikkel Budapesten együtt énekeltem a Varázsfuvolában, illetve a Don Jüanban. Kitűnő énekesek, nagyszerű partnerek.

Marsay Magdát 1964-ben kimagasló operaénekesi tevékenységéért Liszt-díjjal jutalmazták. Operaénekeseink élvonalába tartozik, ami fokozott követelményeket ró rá.

— Nem megerőltető túlságosan az operaénekesi pálya?

— Ha az ember sportszerűen él, mint minden más normális ember, akkor nem megerőltető. Az viszont igaz, hogy — mint minden más művészi pálya — sok lemondással jár. A füst és az éjszakázás nem használ a hangnak. Az énekes

Marsay Magdának, a debreceni Csokonai Színház magánénekesének művészi pályája ügy kezdődött, mint az ötvenes években induló színészek, operaénekesek közül soknak, akik ma már színházi életünk cezető művészegyéniségei.

Nem készült énekesnőnek, ipari rajziskolába járt, s műszaki rajzolóként dolgozott évekig. Közben zenélni tanult. Elsőként hegedűtanárnője ismerte fel az énekhangjában rejlő szépségeket. Az 6 biztatására lépett fel egy műkedvelő hangversenyen, ahol kiugró sikert aratott. Az igazi Indítékot ez adta: beiratkozott r Bartók Zeneművészeti Szakiskola délutáni tagozatára. Délelőtt dolgozott, délután énektanárhoz járt; hét éven keresztül tanult kitartó, megfeszített szorgalommal. Szívesen emlékszik vissza életének erre a küzdelmes, mégis csodálatosan szép szakaszára, az Indulás éveire.

1957-ben szerződött Miskolcon. Majd egy évvel később, az operai tagozat megszűntével a debreceni színházhoz, amelynek azóta is, egyhuzamban tagja.

— Másfél évtizedes énekesnői pályafutása alatt nagyon sok opera hősnőjét énekelhette már. Milyen szerepekre emlékezik vissza szívesen?

— Mindegyikre; a Mozartéi Verdi-hősökre, Tatjánára, Titániára, a Faust Margitjára, meg a többiekre is, amelyek hirtelen nem jutnak eszembe. Valamennyi nagyon kedves, szép szerep. Mindegyiket akkor szeretem a legjobban, amikor éppen énekelem. Most például a Nabucco Fenénája a kedvencem.

— Debrecenen kívül énekelt már más városok színpadain »?

—- Igen. Gyakran hívnak vendégszerepelni Budapestre és különböző vidéki városokba. Szeretek utazni. Minden város egy-egv újabb élmény, izgalom. Különösen külföldön, ahol a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, általában az opera eredeti nyelvén ének- lem szerepeimet.

Marsay Magda 1963-ban járt először külföldön: Olaszországban a világhírű Párma! Színházban énekelt. Azóta sokoj uto Äiaiuuk, -zúgj'

hangja szépen csengő, friss legyen. Nagyon fontos az állandó tanulás és tréning, a szellemi és fizikai kondíció megtartása. A helyes étrendre is vigyázni kell, de tojást, — amit általában emlegetni szoktak — nem szükséges fogyasztanunk ahhoz, hogy hangunk szép legyen, és sokáig az is maradjon. Ehhez inkább a már említett sportszerű életmód szükséges.

A munkáját komolyan és lelkiismerettel végző művészember számára kevés idő marad a kikapcsolódásra, szórakozásra. Mégis mivel tölti legszívesebben szabad idejét?

— Kirándulok. Imádom a természetet és a jó levegőt. Salgótarjánba is azért szeretek menni, mert gyönyörű a környéke. Férjemmel már keresztül-kasul bejártuk a környező hegyeket, és nagyon sok színes diát készítettünk. Valóságos kis archívumunk van már.

Az ügyelő hangja színpadra szólítja.

— Viszontlátásra — mondja

búcsúzóul — a jövő héten, Salgótarjánban, a Nabwco előadásán. (sulyok)

Végzős főiskolások bemutatkozása

Ma. szombaton, április 21- én. délután fél négykor a Nagybátonyi Állami Zeneiskolában végzős főiskolások mutatkoznak be, színvonalas hangversenyen. A műsorban közreműködnek: Laczó István és Pilbauer János, a Zeneművészeti Főiskola győri zene- és énektanárképző tagozatának hallgatói, Fodor Sándor, a főiskola miskolci tagozatának hallgatója, valamint Baróthy Zoltán, a győri tanítóképző intézet tanársegédje és Pap József, a Nagybátonyi Állami Zeneiskola tanára- A műsorban Vivaldi, Veracini, Bach. Mozart. Liszt, Mendelssohn. Sztravinszkij, Debussy és Hidas hegedűre zongorára és klarinétra írt szerzeményei szerepelnek.

•4 „Ott"

tfatgót*? iónban

Komárom és Nógrád megye idei kulturális együttműködésének első rendezvényeként, a Komárom megyei „Jel” képzőművészeti csoport mutatkozik be Salgótarján képzőművészet-kedvelő közönségének. A kiállítást a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsamokában rendezik meg. A tatai és a salgótarjáni művelődési központ közös rendezésében sorra kerülő kulturális eseményt május 13-án délelőtt tizenegy órakor nyitják meg.

Gyermekrajzpályázat

A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat és a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ a múlt év őszén hirdette meg a „Gyertek, mesélünk!” című bérletes film- és bábszínházi sorozatot az óvodás korú gyermekek számára. A sorozat iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. Részben ez adta az ötletet, hogy most a vállalat és az intézmény közösen gyer- mekrajzpályázatot hirdetett, amelynek egyetlen kiírási követelménye. hogy a „művek” a látott filmekhez, színdarabokhoz kapcsolódjanak. A gyermekrajzokat április 30-ig kell beküldeni a József Attila Megyei Művelődési Központba- A tíz legjobb rajzot a Nógrád megyei Mozi üzemi Vállalat értékes jutalomban részesíti- Az első három helyezett diavetítőt és hozzávaló mesefilmeket nyer. A húsz legsikeresebb gyermekrajzoi kiállításom mutatják be a József Attila Megyei Művelődési Központban.

Az ünnepi könyvhét megyei előkészületei

‘ a«

Ötszáz éves a magyar könyvnyomtatás

az egyetemes embert kultúra történetében az egyik legnagyobb forradalmi vívmány a könyvnyomtatás feltalálása volt a XV. század közepén. Gutenberg mainzí műhelye után néhány évtizeddel később Magyarországon is létesült könyvnyomta- íó műhely; ebben, Hess András budai nyomdájában 500 évvel ezelőtt készült el a Chronica Humgarorum (A magyarok krónikája), az első Aíagyarországon nyomtatott könyv.

Az öíévszázados évforduló alkalmából országos és megyei emlékbizottságok alakultak, amelyek a könyvkultúra múltjának jobb megismerését és szocialista szellemű fejlesztését tűzték célul.

A nógrádi ünnepségeket szervező megyed emlékbizottság a Szakszervezetek Nóg- -ác Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a KISZ megyei bizottsága, a' TIT megyei szervezete, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Jó* asef Attila Megyei Művelődési Központ, a megyei múzeumok igazgatósága és a

Balassi Bálint megyed Könyvtár képviselőiből alakult.

A jubilemi ünnepségsorozat megyei programja átgondolt, változatos és színvonalas rendezvényeket ígér. Szép számmal találhatók ezek között a mind«» társadalmi osztályt, réteget érintő ismeretterjesztő előadások, könyvtörténeti kiállítások, publikációk. Jelentős eseménynek ígérkezik az ősszel megrendezésre kerülő gyermek- és ifjúsági könyvhét. Az ünnepségsorozat gerincét azonban mindenekelőtt az ünnepi könyvhét országosan június 2-től 9-ig tartó akciói jelentik. A megyed emlékbizottság — az országos akció irányelvei szerint — a könyvnyomtatás évfordulóját szélesebb alapokra kívánja helyezni, s a jubileumot egyben a magyar könyves olvasói kultúra, a könyvtárak ügyévé szeretné tenni. Az emlékbizottság e célkitűzések jegyében állította ösz- sze éves programját.

A kiemelten kezelt ünnepi könyvhét rendezvényeiről Pál József, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának munkatársa tájékoztatott.

I

Mindenekelőtt a Budapesten

és néhány vidéki városban bevált könyvutcára hívta fel a figyelmet, amit a Péoskő Üzletház környékén alakítanak ki. Az ünnepi könyvhét megyei megnyitójára június 2-án délután itt kerül sor.

A könyvutca megvalósításának gondolatát örömmel fogadják az Állami, valamint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjai. A könyvutcában kiadónként csoportosítják a könyveket, s egész héten árusítanak. A könyvhét alkalmából kitűnő írókat lát vendégül Salgótarján. Fábián Zoltán, Kertész Ákos, Moldova György, Sánta Ferenc, Sd- monffy András, Zsoldos Péter és Janikovsziky Éva, Rónaszegi Miklós gyermekkön yvírók dedikálják műveiket a könyvutcában. A gyermekek külön örömére tervezik a Kincskereső című népszerű, kísérleti jellegű gyermeklap szerkesztőségének meghívását. A meghívott íróvendégekkel a hét folyamán a megye néhány községében író-olvasó találkozókat szerveznek. Ankétot terveznek a formájában és tartalmában megújult Palócföld című helyi irodalmi, művészeti és társadalompolitikai folyóirat szerkesztőségével is.

Az ünnep! könyvhét mindenkori „slágerei” a kortárs magvar irodalmat reprezentáló Korkép és Szép versek című kiadványok. Évről évre sok fogy belőlük. A tervek szerint a könyveket a könyvutcában koncentrálják majd, ahol a kívánt mennyiségben megvásárolhatók.

A könyvkiállításokat vasárnap, június 3-án nyitják. A József Attila Megyei Művelődési Központban Könyvtervezés, könyvművészet címmel Lengyel Lajos könyvtervező művész munkáiból, Balassagyarmaton a helyi városi és a megyei könyvtár rendezésében Szép magyar könyv címmel nyílik kiállítás.

A megyei emlékbizottság két érdekes elképzeléssel is foglalkozik. A megyed könyvesboltokkal és könyvterjesztőkkel közösen tervezik, az úttörők és a KlSZ-szerveze- tek bevonásával, hogy a községekben úgynevezett házalásokat szerveznek, vagyis a könyveket közvetlenül juttatják el a vásárlókhoz. Ha ehhez sikerül a társadalmi és politikai szervek támogatását biztosítani, akkor egy kedves színfolttal lesz gazdagabb a megyei könyvhét.

S még egy újszerű kezdeményezés ; a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a könyvhét utolsó napján könyvtombola-sorsolással szeretne a könyvbarátoknak kedveskedni.

Az ünnepi könyvhét teljes megyei programját a rendezvénysorozat beindulása előtt a Balassi Bálint megyei Könyvtár különkiadványban jelenteti meg, — lyok —

i NÓGRÁD “ 1973, április 21., szombat

Magyar szobrászművészet — Moszkvában

A szovjet főváros kulturális életének új színfoltja a nemrég megnyílt magyar szobrászművészeti kiállítás. A siker már az első napokban megmutatkozott. Nemcsak a közönség, a szakmai körök is felfigyeltek az eseményre: több szobrászművész egyenesen a kiállítás miatt utazott Alma-Atából, Rigából, Tbilisziből Moszkvába. A kiállítás nagyon jó sajtóvisszhangot is kapott.

Én, aki részt vettem a kiállítás szervezésében, szeretném külön kiemelni a szovjet és a magyar szakemberek jó alkotói együttműködését.

A Szovjetunióban a mostani kiállítók közül több magyar szobrászművész munkássága ismert, gondolok itt olyanokra, mint például Herényi Jenő, Somogyi József, Kiss István, a sokat ígérő fiatal Ligeti Erika és Kő Pál.

Nagv sikert aratott a kiállításon Varga Imre: „Radnóti”. Melokko Miklós: „Ady” és Vig Tamás: „Hai“ sonások” című kisplasztikája.

Nyilatkozatot kértem néhány olyan szovjet szobrászművésztől. akik többször jártak Magyarországon és érdeklődnek a magyar képzőművészet iránt. Jurij Cser- pov, az OSZFSZK érdemes művésze a következőket mondta:

— A kiállítás számomra rendkívül meggyőző és érdekes. Ugyanakkor nem mondhatnám problémamentesnek. Igen erős benyomást gyakorolt rám az. ahogyan a magyar művészek a szobrászat méreteit és térarányait érzékeltetik. Műveik mindig pontosan kifejezik a

társadalmi, vagy az élő teret, környezetet. És ez segíti a mestert abban, hogy vég" re tudja hajtani a maga elé tűzött feladatot. A környezet pontos érzékelése teszi kifejezővé az olyan műveket, mint Schár Erzsébet: Ülő nőalakja, vagy Varga Imre: Radnóti*ja. Érezhető,

hogy a kiállításon bemutatott minden egyes mű az anyagszerűség jegyében készült. Nagyszerűen érvényesül például Segesdi: Fidel Castro című művében a fémhegesztés. Nagyon jó a színhatás: a világos aranysárga és a zöldes bronz, a sötét vörösréz, az ezüstös ólom, a sárgás homokkő és a vörö: márvány.

A magyar szobrászművészet egészében véve a realizmus útján halad. Ugyanakkor sok az alkotói kísérletezés. A magyar művészek magas szakmai felkészültségről tesznek bizonyságot, jól uralkodnak az anyag felett, nagyszerűen konstruálnak. Témaválasztásuk jelentős éa érdekes. Ez különösen Varga Imre. Schár, Somogyi és Ligeti munkásságára vonatkozik.

M. Voszíkreszenszkája, n

fiatal szovjet szobrászművésznő, aki nemrégen járt Magyarországon, a következőket mondotta:

— A szobrászművészetbeei aligha lehet jobb példát felhozná az állandó alkotói kapcsolatokra, mint ahogy az a magyar és a szovjet szobrászművészek között kialakult. Nagyon sokat nyerünk az ilyen kölcsönös kiállítások és alkotói viták révén, mégpedig nemcsak szakmai vonatkozásban. Azért la, mert így a szovjet emberek mind jobban megismerik a magyar kultúrát, a magyar nép jellemét, lelkivilágát.

Igor Ssvetlov