Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-13 / 60. szám

Képernyő élőit Szülőknek neveiéiről Alámp r as ma is y Abba a nemes és dicsé­retes törekvésbe, mely iro­dalmunk méltatlanul mellő­zött és lassanként feledésbe merülő értékeit kívánja a te­levízió milliós nyilvánossága emlékezetébe idézni, méltán kapott helyet Gárdonyi Géza: A lámpás című regényének és színművének tevéfllm- változata. Az író egyik leg­nemesebb tartású művének életre keltése két indok alap­ján is időszerű; részben az 1848—4»-es magyar polgári forradalom és szabadságharc évfordulója •— melynek ese­ményei végigívelnek a törté­nésen, részben pedig az, hogy idén emlékezünk okta­tásügyünk államosításának negyedszázados eredményére. A lámpásnál pedig keresve sem lelhetnénk méltóbb mü­vet — Bródy: A tanítónő-je mellett — a nevelői hivatás hlmnikus dicséretére, annak a kornak bevilágítására, melyben tanítónak lenni csak nyomort, küzdelmet és meg­aláztatást jelentett. Egyházi és világi hatalmasságok ad­ták félreérthetetlenül tudtára a felnövekvő nemzedékek mindenkori nevelőinek, hogy a tanító csak szolga: kiszol­gálója az uralkodó társadalmi rendeknek. A lámpás tehát roppant keserű mementója a Petőfl-versekből, naplórészle­múltnak. amely negyedszáza- tekből, s a költővel kapcsola­ti a immár végérvényesen el­tűnt — de egyben felemelő, szép hitvallás is e pálya hi­vatást valló művelői oldalán. A tévéfilm Látvány! Ká­roly jó dramaturgiai elren­dezésében megőrizte az alap­mű minden gondolati, tartal­mi és nyelvi szépségét, a a szereplők kiválasztása is sze­rencsésnek mondható. A fő­szerepekben Kozák András és Gyöngyőssy Katalin meg­győző bensőségessége hitele­sítette a kor atmoszféráját, de igen kitűnőt nyújtott György László, Horváth Teri, tos irodalomból. Vállalkozó sát világos értelmezés, értel­mi és érzelmi egybefogottsóg jellemezte, ha egy s más dologban — mint például a Nemzeti dal esetében — a konvencionálistól való eltérés meghökkentőnek hatott is. Az bizonyos, hogy Jobba Gabi Petőfl-tolmácsolása önálló utakat keres — és nem ered­ménytelenül. Szellemes szórakoztatást je­lentett szombaton a Mai ma­gyár égyíelvonásosok a kép­ernyőn sorozatban Szabó György: Tisztelgés Molnár Latinovits Zoltán, öze Lajos, Ferencnek című, remek for­Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Pécsi Sándor, Velen- czey István is. Mind egvegy találó portréval járult hozzá Hajdúfy Miklós rendezői szándékainak maradéktalan érvényesítéséhez. Ez a szán­dék pedig mindenekfölött a mű mélységes átérzéséről és szeretetéről vallott. A Petőfl-évforduló jegyében Igényes művészi vállalkozás megvalósításának lehettünk élvezői pénteken Jobba Gabi jóvoltából. A 25. Színház fiatal művésznője „Én hasz­nálni, s nem ragyogni aka­rok” címmel állított össze egész estet betöltő műsort Art Buchwald: Abbahagyta a dohányzást A dohányzás abbahagyásával az a baj, hogy az ember sohasincs éppen a kellő pillanatban... Egyszer Chicagóban voltam és barátommal, Chuck Gránitéi készültünk hazarepülni Washingtonból. Chuck, útban a repülőtérre kijelentette nekem, hogy nagy ha­tást tett rá a dohányzást tárgyaló kormányjelentés és el­határozta, hogy még aznap felhagy a cigarettdzással. — Miért nem hagytad abba tegnap? — kérdeztem. — Hát, tudod, olyan súlyos most a helyzet Panamá­ban, hogy valahogy úgy éreztem, nem lenne helyes el­kezdeni vasárnap. De ma már igen! Amikor megérkeztünk a chicagói repülőtérre, a légi- társaság közölte velünk, hogy a washingtoni járat indí­tását el kellett halasztani, mert a főváros repülőterét le­zárták a nagy hóvihar miatt. Lehet, hogy egy másik jára­tot indítanak dél Jelé, ha az időjárás megengedi. Beültünk a presszóba, hogy elüssük a várakozás há­rom óráját. Chuck nagyon ideges volt, és miután lehaj­tott három csésze kávét, egyik kockacukrot a másik után ette. — Miért nem gyújtasz rá? — érdeklődtem. — Nahát... talán egyet elszívok — mondta Chuck. — Igazán nem számíthattam erre a várakozásra. Három órával és tizenkét cigarettával később, a légitársaság hangosbeszélőn közölte, hogy a gép elindul és mi be­szálltunk. — És e pillanattól kezdve — hirdette ki Chuck —, egyetlen cigarettát sem szívok. Két órával később a pilóta a repülőgép utasainak tudomására hozta, hogy elértük a Dallas légikikötőt és noha az időjárási viszonyok kielégítőek, a leszállóhelyet nem tisztították meg kellőképpen a hótól és körülbelül egy óráig körözni kell a repülőtér felett. Chuck elkezdte rágni a biztonsági övét. —■ Mondd, Chuck, nem lenne jobb, hogy ha inkább egy cigarettát rágicsálnál? — Na, csak egyetlenegy cigarettát, amíg nem le­szünk szilárd talajon. Üjabb fél óra elteltével a pilóta kihirdette, hogy a leszállás még mindig akadályokba ütközik és lehet hogy csak Cleveland bon, vagy Richmondban érhetünk majd földet. Vagy tizenhét gép keringett alattunk és fölöt­tünk. Chuck úgy füstölt, mint egy mozdony. Üjabb fél óra múlva a pilóta közölte, hogy mégis a repülőtér fe­lett körözünk, üzemanyag-problémák miatt és harminc percen belül el kell dönteni, hogy elmegyünk-e egy má­sik repülőtérre. Chucknak már ekkor elfogyott minden cigarettája és csikkekre vadászott a hamutálcákból. Végre a jelzőtoronyból engedélyt adtak a leszállásra. Rágurult a hófödte repülőtérre. Mesteri leszállás volt, és az utasok önkéntelenül is tapsban törtek ki. — No, most már, hogy lenn vagyunk — nyugodott meg Chuck — nincs számomra többé cigaretta. Az ötvenkilométernyi út Dulles tői Washingtonig csú­szós volt a jégpáncéltól és a buszsofőr alig látott, mert a szél felkavarta a havat. Chuck egy újságot szaggatott apró fecnikre. — Csak egyetleneggyel, míg nem érünk be a vá­rosba. — Megkínálhatlak egy cigarettával, Chuck? A buszút kerek óráig'tartott, és Chuck végigtarhálta az összes utasokat. Végre beugrottunk egy taxiba, és én hazavittem őt. Másnap reggel felhívtam, és megkérdeztem, hogy áll a dohányzással. — összevesztem a feleségemmel még tegnap este, reggel a kocsi nem indult be, a gyerekek kiöntötték az egész sókészletet a garázsban, és táviratot kaptam, hogy nem újították meg a szerződésemet. De holnap, holnap már biztos abbahagyom„ Raáb György fordítása dulatokban bővelkedő kis ko­médiája, melyben Sinkovits Imre volt különösen elemé­ben, de a színészi brlllírozás minden lehetőségét kiaknázta két partnere: Máthé Erzsi ós Dőry Virág Is. Szintén dicsérettel kell meg­említeni a műsorhét utolsó eseményét, Antal Imre műso­rát. melyet vasárnap este lát­tunk. Sajót recept szerint cím­mel. Ez az úl tévévállalkozás — úgy tűnik — beválik, ha továbbra is eddig tapasztalt tág teret és szabad kezet en­gednek a mindenkori műsor­szerkesztőnek. (barna) 4 INÓGRAD - 1973. március !!.„ Wi Petőfí-szobor Cereden Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére bensőséges ünnepségre került sor Cereden, az iskola. 111. az úttörőcsapat rendezésében. Ek­kor avatták fel id. Szabó Ist­ván szobrászművész alkotását, egy Petőfi-szobrot. Az ünne­pi műsorra a zsúfolásig meg­telt kultúrházban került sor. Az iskola igazgatójának megnyitószavai után Csukly László tanár tartott megemlé­kezést a nagy költő életéről, munkásságáról. Az iskolában elhelyezett, mintegy 17 ezer forint értékű szobrot a eeredi tanács elnöke leplezte le. Ezt követően az úttörők és a KISZ-esek hangulatos mű­sorral kedveskedtek a megje­lenteknek, a Röpülj páva kör tagjai pedig megzenésített Petőfi-verseket adtak elő. Veréssel, vagy verés nélkül neveljünk SZÜLŐI fogadóórákon nem egy szülő panaszkodik elkese­redett hangon, mert a „neve­LS Az a szülő, így neveltek” aki „engem elv alapján tör, zúz, gyújtogat, csavarog. Felvetődik a kérdés, hogy mit a „verés pedagógiáját’ alkal- tegyen a szülő? Minden fel­a látszateredményre, dp az soha nem lesz tartós, s ha te­heti, igyekszik kitörni ebből letlen” gyermekével nem tud mázzá, soha sem kerül bizal* nőttnek, de különösen a szá­mit kezdeni. Fegyelmezetlen, más, meghitt kapcsolatba a löknek meg kell érteni, hogy az iskolai tanulmányait elha- gyermekével. A veréssel ne" a gyermeknek mások a szűk- nyagolja, csavarog, rossz a ba­ráti társasága. Az ilyen problémákkal küz­dő szülőknek már az elején el a környezetből. Az a gyermek, kell mondani, hogy a nevelés »^t dresszúrával, ingerült sikertelenségének okai csak részben függnek össze a gyer­mek adottságaival. — bár an­nak alapvető szerepe van —, nagyobb részben azoktól a ne­velői módszerektől függ, ame­lyeket vele szemben alkal * környezetben neveltek, később ő a szülő és környezetének •jsamokává válik. A HELYES nevelés nem ala- mlhat Iresszúrára, megfélem­lítés* t, az ilyen szülő a bizal­mában rendíti meg a gyerme­ket A fejlődésben megakad •-**» '»>«■. «W SJSÉ Ä US? az Iskolában. Ha jól * szemügyre vesszük, nevelés jelszava az ilyen megvizsgáljuk a magatartás­ban és a tanulásban jelentke­ző fogyatékosságok okait, ak kor legtöbb esetben a családi családokban a szülő nézésétől nevelés hibáinak sorozata tük­röződik az ilyen gyermeknél. Ebben a kérdéskörben egy helytelen nevelési eljárásról és annak következményeiről eljárást, akiket hasonló eszkö- szeretnék nehány gondolatot zökkel neveltek. leírni az olyan szülők részére, akik a boton, a verésen, a fé­lelmen alapuló nevelési eljá­rást tartják az egyedüli he­geit gyermek félelemből képes ségletei, mint a nagyoknak Helytelen; ha csak tiltó szót hall a gyermek otthon. Nem mi vagyunk a lakásért, hanem a lakás van miértünk. A la­kásban és a játszótéren csak akkor tiltsunk, ha a gyermek: olyan játékot játszik, amivel testi épségét veszélyezteti. A szeretetteljes hangon történő figyelmeztetés — főleg kisebb korban — többnyire célt er, így felesleges a goromba hang, a bot, a megfélemlítés. A fenyegetés romboló hatá­sa közismert. A felnőttek fe­nyegetései a gyermekben erős szorongást váltanak ki, ami az ismétlődések folyamata után agresszív magatartás, formához vezet. Az ilyen csa­ládi környezetben növekvő gyermek szüleinek gyakori pa­nasza a rossz magatartás, a gyenge tanumányi eredmény., bár a legtöbb esetben nem a képességek hiánya az oka a rossz tanulásnak, a gvenge bi­zonyítványnak. A gyermeket állandóan verő és fenyegető szülő nem erősíti a kötelesség- tudást, ellenkezőleg: dacos el­lenállást vált ki a tanulással és az iskolával szemben. lelki fejlődését. A verésen ala­családokban arra a nézetre alapul, hogy a gyermeknek félni kell valamitől. Az ilyen is retteg a gyermek. A család­látogatások alkalmával lehet meggyőződni arról, hogv saj­nos, azok a szülők alkalmaz­zák ezt a helytelen nevelési A verésen kívül, mint na­gyon helytelen nevelési eljá­rást, meg kell még említeni a lyes módszernek. A problémát megfélemlítést. Ezeknek a azért ig fel kell vetni, mert a félelmen alapuló nevelési el­szülőknek az eszköztárukban szerep>el a játék-, az étkezés­járást alkalmazó szülőt a pH" megvonás, a megszégyenítés, lanatnyi „eredmény” megté­veszti. Később már nemigen A dresszúrával, a veréssel gondol arra, nem hozza kap- gg megfélemlítéssel neveltben BUB ^gyermek "helytelen1 magatar- az érd«kl6dési kör beszűkül, nak érdekében, hogy a családi gy helytelen magatar ^ értelm, feJ16dése megakadj nevelésben jelentkező hibákat a gyermek nem egy esetben Jav*tsa­alattomossá válik, ha teheti AKKOR jár el helyesen a szülő, ha a nevelési problémá­kat megbeszéli a nevelőkkel, és közösen keresik a hibás magatartás okait. A pedagó­gus sokat tehet és tesz is an“ tásának megítélésénél. Számtalan pedagógiai megfi­gyelés, de a gyakorlati élet is igazolja, hogy azok a gyerme­kek, akiket erőszakos módon neveltek, a későbbi életútju- kon is alapvetően megmutat­kozik. Maguk is erőszakos, durva egyéniségű emberré válnak, a környezetüknek nem egy esetben okoznak kellemet­lenséget. Ezért minden szülő­nek tudni kell azt az alapvető nevelési elvet, hogy csak az a gyermek nevelhető jól és könnyen, aki érzelmileg meg­közelíthető. szeretetre képes. Ez összefüggésben van a szel­lemi képességek akadálytalan kibontakozásával, az erkölcsi nézetek fejlődésével, a közös­ségi magatartás kialakulásá­val. Gyenes László Film és irodalom Film és irodalom címmel vágy villamosa című drá március 23-án indul a József májának filmváltozatát, Di- Attila Megyei Művelődési derot: Az apáca című regé-' Központ és a megyei Mozi- nyéből készült színes francia Üzemi Vállalat filmklubjának filmet. idei első félévi műsora. A világszerte ismert alkotó A nyolc előadásból állő sok főbb szerepeit népszerű programot világhírű írók mű- színészek játsszák. Elke Som- veiből készült filmekből ál- mer, Vivien Leigh. ' Simone lították össze. Az első előadás Signorét, Marcello Mastroian- például Traven: A halálhajó ni, Laurence Olivier kitűnő című regényéből alkotott film játéka bizonyára sok érdek­lesz. Láthatják a filmklub lődőt vonz majd a filmklub tagjai Tenessee Williams:, A előadásaira. KEREKES IMRE: tíz után Kisregény éjjeliőrt, de semmi. ’Csak le- vök valamire abból, amive- taposott út van, meg száraz lem történt. De zseblámpa fű a csapás két oldalán, sze- nincs. A stukkerhoz kapok gélynek, hogy valami mégis es altkor jövök rá. hogy üres díszítse az ilyen ösvényeket a hátsó zsebem. 2L Mit fáj az a nappali por- ja. Ilyen most nincs. De nincs tásnak, ha éjszaka elviszik a ott a hosszú, fehér falú épü­Ennyi az egész. Még haladok az ösvényen, de már látom magam előtt, hogy ez az ösvény egyre hasz- szabb. És látom a sarkot, a hosszú utcánál ahova el kell érnem, akármilyen vég­telen is az út És akkor is, ha látom, hogy nem érdemes elérni. Minek. Tolvaj, betö­Milyen könnyű kifárasztani egy embert. Lőttek az utcán. Felugróm a priccsről. A saroktól vala­mivel innen durrdefekt. Né­zem a fejem nyomát a pár ­nának hajtott pokrócon. Ott van az, mert olyan kemé­nyen aludtam, hogy még a rő már nem jöhet m4rt azok durva t»kt'óc 18 benyomódott gyárat. Csak a portásfülke maradjon, meg a szálkás, pu­hafa asztal. A priccsen nap­pal is lehet pihenni. Csak előbb le kell engedni a so­rompót. Ha jön a teherfuvar, úgyis zörgetnek. Akár még aludni is lehet. Leülök a prices szélére. El kellene indulni. Létezik az, hogy éjfélig el­lopják a gyárkerítés felét? Létezik. let se. amit hátsó raktárnak hívnak. Földszintes volt, pa­latetővel, istállóablakokkal, elöl a fészerajtókkal. Nincs. Sőt. azon túl a régi mű­hely sincs ott a rozsdásan ló­gó csatornákkal, a füstös ol­aztán nem ott tanyáznak, ahol fű is alig terem, ahol hűlt helye van mindennek. Közröhej. Ami még sose volt, az volt most. Elaludtam, így aztán biztos, hogy ama ami volt Ezért aztán már éjszakát nem úszom meg szá félni se jó és a félelmét is már fazon. A portásfülke előtt ke­osak úgy érzi az ember, mintha másé lenne. Mintha csak kölcsönkapta volna va­lakitől, akinek már nincs rá dalával, mert a stséljárás oda- szüksége, mert kinőtte, vagy verte a kormot. Onnan min- éppen elkopott és nem své­dig koromszag párolgóit de rét mér ilyen szürke félel- most koromszag sincs, és nem mekkel együtt hálni, áll ott az épület ahol a kul- Csak a fények, ahogy meg­resem a jeleket nem járt-e itt az ellenőrzés. Figyelem a gyárudvart, ahol most már is­mét minden a helyén van. A hold éppen rásüt a szürke ke • ritésre, amelynek téglái ál­momban az előbb még úgy ragyogtak, mintha valaki gyé­mántot rakott volna a köze­túrterem van és nem állotta roppannak a sötétségben és főkbe, hogy a világ vegéig Már messziről látom, hogy vaskorlát sem. amit azért rak- szétszikráznak, mint a kohó- árasszák magukból a fényt a kerítés nincs tovább. De én tak oda, hogy a targoncák ne vas. pazarlóan ajándékozva és belőlük rakjanak egy olyan csak hajtok előre, épp úgy, rohanjanak egymásnak ée színeiket mint máskor, követem anyo- nincs ott a kantin se, amire mindenkinek, mot, amit tegnapról, meg tegnapelőttről hagytam. Hala­dok, mert ha az ember egy­szer elindul, megállni nem lehet. A sötét ég csak a fa­lak közt altató. Tény az, hogy kerítés nincs. A tolvajnak sincs nyoma, mégcsak egy járműnek se, amire a fél gyárkerítést fel­rakták és elfuvaroztak vele. Se kint a mezőn, se bent a gyárudvarom. Pedig így tör­tént. Csak az a baj, hogv a gyár­udvar se létezik. Itt a sarkon volt az ócskavastelep, a ki­akkora lakatot tettek, hogy az egész gyárban nincs még egy olyan lakat. És lehet nézni befelé a sötétbe, és még bel­jebb, ameddig csak ellát a szem és azon is túl, ahol aki csak odanéz, csak azok ve­zetnek. Mert most látom csak, hogy a kerítés téglái mind beépültek abba a fény­be, ami a sarkon világít, és bensejükből úgy sugároznak, mintha mindegyik közepébe már csak megdermedni le- egy kriptonlámpát hét. de nincs ott semmi. És az egész Olyan, mintha soha nem is lett volna. Mindegy. A keríté* mellett, amelyik már nem létezik, ha­ladok tovább. Néha lehajolok, mert valami gyanús, hátha tégla az. Legalább egy fél- téglát találnék a kerítésből. volna el. Ez van. De a gyár az nincs sehol. A gyárat, aminek a kerítés mögött kellene lennie, vala­ki elemelte, öt ujjal megfog­ta az egészet és belódította abba a nagy vízbe, aminek ott kellene lennie a rét mö­gött. Még sose jártam ott Szeretném meggyújtani a épületet, amin még a bomba se tud egy karcolást ejteni. Senki nem járt erre, hogy legalább az ilyen álmot meg­zavarják. És még most te alszom, ha néni jön a durrde­fekt. A- sofőr már alá rakta az helyeztek emelőt Most nyomja felfe­lé a kocsi hátulját, és ami­kor kész. fellöki a micisap­kát. csípőre teszi a kezét. Ide nem hallani, hogy mi van a műsoron, csak a szá­ja jár. De akinek így mozog a szája, az nem mondhat mást... Majdcsak jut valamire. selejtezett gépek szemétdomb- amivel a betörő fejbe vágja az zseblámpát, hátha így rájö* íFolytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents