Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

László Anna? Következetes emberek 1964 — Barátkoztok még Varga doktorokkal? „Még?” Életre szóló ba­rátság a miénk! Nemigen em­legetjük a fiatalságunkat, de rindig velünk vannak azok az évek... Néha úgy szedtük iíisze a vacsorára valót, mint anya Móricz;' Hét krajcár- j .ban... Csakhogy egymástól. Ile-oüa szaladgáltunk a kö­zös folyosón. Én Hédihez: „Nincs egy kis élesztőd?” Hé­di hozzám: „Elfogyott a zsí- tom, adnál egy kanállal?” Akkoriban kerültek állásba, mikroszkopikus kezdőfizetés- seL A nagyobbik fiam cse­csemő korában Tamás, a fér­jem félóránként becsengetett hozzájuk orvosi tanácsért. Megmosolyogtató..., hogy Tá­skás milyen izgatott apa volt íikkor. Vargáék gyönyörűen ha­ladnak. Tavasszal vettek csa­ládi házikót, zöldövezetben. A kert Szinte nélkülözhetet­len a két kislányuk miatt. Korábban mindig sápadtak voltak, folyton megfáztak. Öröm látnunk, mennyire megerősödtek fél év alatt! Nem semmiség az ilyen kertes családi ház. Hédiék evekig gyűjtötték rá a pénzt. De ha felhőkarcolót építettek volna, akkor is azt monda­nám: többet is érdemelnek! Valóezínűtlenül sokat dolgoz­nak, éjfélkor, vagy kará­csonykor is hívhatja ókét a páciens. És legyünk csak tár­gyilagosak: a mi munkánk is jelentős a társadalom szá­mára, de azért az orvos mun­kájánál nincs fontosabb. Amikor a beteg kínlódik, ret­teg, elveszettnek érzi magát... Vargáék nemcsak jó orvosok, de emberek. Ez a mi szótá­runkban a felső fok. A barátságban is, persze... Hogyan fogalmazzak ?... Könnyen félreérthető... Egy­szóval a külvilág a legkevés­bé sem találja rendkívülinek, ha egy — divatszóval: — menő orvosházaspár tanár­házaspárral barátkozik. Bizo­nyos értelemben mi mégis kevesebbek vagyunk... A ke­resetünkben, a lehetőségeink­ben, az életstílusunkban... De ezt ők soha, egyetlen gesz­tussal nem éreztetik velünk. Mintha még ők lennének a ragaszkodóbbak. Rosszul mondom, hiszen teljes a köl­csönösség. Egyébként is hűsé­ges és következetes a termé­szetünk. Néha azon mulatunk Hédi­vel, hogy — ki tudja — talán nászok leszünk. Mókás ez a régies szó. Nekik két lányuk, nekünk két fiunk, elképzel­hető, hogy egyszer összeháza­sodnak. Egyelőre zsengezöl­dek mind a négyen. De re­mekül hancúroznak együtt a kertben. A nyáron majdnem minden vasárnap náluk vol­tunk reggeltől estig. Kicsit bánt, hogy nem viszonoztam eléggé. Majd a télen. A mi lakásunk inkább téli vendég­ségre való... Nekünk megfelel, ha szí­vesebben néznénk is a fákat az ablakból. Az az egy kár, hogy szűk az utca, s a szemközt lakók a gyomrunkba bámul­hat ak. Igaz, nincs szégyell- nivalónk. Rendesen élünk, lényegében mindenünk meg­van. Tamás szerint én a be­osztás zsenije vagyok. Erős túlzás, de az kétségtelen, hogy a takarékossághoz érteni kell. Havi négy- és ötezer között ingadozik az összjövedelmünk, aszerint, hogy adhatunk-e különórákat. Moziba elju­tunk, színházba ritkábban. Jól kosztolunk, az viszi el a ( legtöbb pénzt — az ilyen sáskafiúk mellett. Mázsaszám falnak ezek. Csak tartsa meg a jósors az étvágyukat!* A la­kásra bizony szívesen költe­nék többet. Ennek ellenére barátságos nálunk. És a két- szoba-hallt is meg kell be­csülni. Laknak még családok ablaktalan üzlethelyiségekben is. 1972 — Olvastam az újságban, hogy Varga d ' torék villája leégett. Megdöb­bentő. .. — Mennyel szerencséjük volt, mint min lig. Egyikük sem tartó"'----1 "t otthon. Semmi bajuk sem történt. Veszteségnek veszteség, de Vargáék elég ügyesek, mire felocsúdtunk, ők már új vil­lát szereztek, bizonyára még különbet az előzőnél. Ha ne adj isten, minálunk égne el egy rekamié, azt én keserve­sen pótolnám, ha pedig az egyik szoba égne le, azt egy­szerűen képtelen lennék pó­tolni. Maradna egyszoba- hall! Noha a kettő-haliban is nehéz élni. A fiúk vagy a té­vét, a rádiót bömböltetik, vagy társaságot hívnak, ne­künk annyi nyugalmunk sincs, hogy egy könyvet fi­gyelmesen elolvassunk. És ebből a lakásból nincs sza­badulás. Amióta a fiaim az eszüket tudják, ugyanaz a szemközti ház néz vissza rá­juk. .. A szemközti ház egyre siralmasabb, egyre több va­kolat hullik le róla — ez a változás. Évek óta hallom, hogy majd tatarozzák, majd és majd. Talán megérjük még. Friss vakolat és festék kerül rá. A legkedvezőbb es­hetőség. íme, a mi perspektí­vánk! Vargáék vadonatúj onnan rendezkedtek be. Bútor, ru­ha. .. minden vadonatúj lesz. Az ember is fiatalabb, újabb, ha körülötte minden új. Hédi amú^y is aggáglyos gonddal konzerválja magát. Ezentúl még inkább sikerül neki. Mi megtartjuk a lomokat, mert nincs helyettük más. Ne hidd, hogy túlságosan izgatnak az anyagiak. Az ügyetlenségünk nyomaszt. Hogy balekok vagyunk. Ta­más is, én is. Még a kollégák közül is sokkal többre viszi némelyik. Gátlás nélkül ott­hagyják az iskolát, elhelyez­kednek idegen területen, s megduplázódik a jövedel­mük. Mi nem tudjuk rászán­ni magunkat. A tehetetlensé­günk miatt. És a fiúk a mi­fiaink. Egyszer megjegyezted, milyen szép, hogy ők is ta­nárnak készülnek, mind a ketten. Hát én meghatónak nevezném! Egyenesen fenn- költnek'... „ Ahogyan a villájuk kigyul­ladt, az is jellemzó. Közpon­ti fűtést csináltattak, gázzal. Egy vagyonért'. És akkor is fűtötték az egész villát, ami­kor senki sem tartózkodott otthon. Nem volt tétel nekik. Aztán gázömlés történt, vagy szikra pattant ki, nem is tu­dom. Előzőleg Igen szórakoztató volt végignézni, hogyan ala­kul át a családi házikó luxus­villává. Előbb szobát ragasz­tottak hozzá, azután emele­tet építettek rá. Utóbb garázs következett. Igaz, ma is rengeteget dol­goznak. Dehát Tamás nem dolgozik rengeteget?! És én?! A foglalkozás neve önmagá­ban nem jelent minőséget. Láttam én már takarítónőt, aki nagyszerűen, imponálóan töltötte be a helyét. És lát­tam futtatott professzort, aki sarlatán volt. Vargáék ele­gánsak. A viselkedésükben Is. Pompás a fellépésük. Ez egy orvos körül mítoszt teremt. A betegek hamar megszédül­nek. Nem veszik észre, hogy a másik orvos, aki olyan, mint egy köznapi ember... az esetleg jóval többet tud. Az előkelő orvosnak tekintélyes összegeket dugnak. Kötelező­nek érzik a komoly summát. A mi igazgatónk azért is mo­rog, ha virágot hoznak a gyerekek. Egy doboz csoko­ládét, vagy fél kiló kávét ■ elfogadni a legszigorúbban ti­los. Vargáék évről évre, nem, inkább hónapról hónapra gyarapodnak, nekünk meg változatlanul semmink sincs. Nyolcezer gyűlik össze ha­vonta nagy nehezen, ha agyon­törjük magunkat, legfeljebb kilencezer. Á fiúk még nem keresnek egy fillért sem, vi­szont a költekezéshez érte­nek. örülhetünk, ha győzzük a hónap végéig, ha kihúzzuk valahogyan a következő fizeté­sig. Nincs nekünk semmink. Nézd, mire a családi ház luxusvillává nő, a lakói fel­sőbb kasztba kerültek. Nem szokás használni ezt a szót, pedig kifejező. Külön kaszt, az bizony! A levegő is más kö­rük, tünk. Még szó szerint is. VHágéletemben tárgyilagos voltam, most sem állítom hogy éreztették velünk. Er- ™„„mnf?x,szükség’ Néztük mi magunktól is... A fiaim már tavaly leszakadtak, és nekik volt igazuk. Kérdeztem, miér; nem tartanak velünk, előbb azt relelték: unalmasak a csajok. Faggattam őket, mi­kpli h Vargáék lányai, meg kell hagyni: csinosak is, oko- sak is. Végül a fiúk kibökték !J.alddl okot. „Nem a mi kö­zegünk — mondták. Ezzel beértem, ebben minden ben- ne van, bőségesebben úgy sem lehet megfogalmazni. Három hónapja annak ta­U,^azafelé indultunk Vargaektól... Késő este bak­tattunk a villasoron Tamás- ff1- seh°l egy lélek, de au­tó autó hátán. . Zöldövezet. Egyszer csak megszólal Ta- más: „Többé ide nem jö­vünk! Elég volt!” Én rábó- hntottam, mert ugyanazt gondoltam, ugyanabban a pillanatban. }dő “«n mesterkélt az emlékek dedelgetése... Hol ”",®ár ® mi közös fiatalsá­gunk?! Olyan, mintha re­gényben olvastuk volna. Azt is regen. ­hí^/f6’ még , Jó néhányszor „ÍY.tók bennünket. Telefonál­gattak utánunk „Köszönjük most nem érünk rá... kedve­id yagyt°k, de azt se tud­juk, hol all a fejünk...” Ürü­gyekre hivatkoztunk. Elhitték mindet. Abból látszik, hogy hogy amikor leégett a villá­in *®künk telefonáltak, rög­abzátnalf321 kérdezték, nálunk aznaP éjszaka? ^íj^tólhatt-am volna valamit... Vidéki rokont, effélét... De »e^er,ünk » hazudozás wem a mi formánk. a *íaMacokat ihattam volna a földre, összetolhattam vol­cLkho^?1“ karosszékeinket... Csakhogy ok annyival kü­lönbhez szoktak! Például még az ágynemű is... Náluk nylonköltemények, náhmk muzeális darabok... AnvTm adta nászajándékul... Egy- p/eken megmond- ífTJ,- * 1,11 lakásunk alkal- K. erre’ Tenjenek szál- e^fVn'V erszényükből „J, “édi hápogott, furcsán válaszolt... sértően... A sza­vaira nem emlékszem ponto­san, csak a magaméra... bú‘- csuzóul... Mondtam: zsebre­küf°m"zSfrtéSt’u Harag nél­Mi következetes emberek vagyunk és ezen nem lehet változtatni. Alaptermészetünk a következetesség. Csingiz Ajtmatov Nehéz feladat a szavak e nagy művészéről beszélni. Nemcsak azért, mert — ha­sonlattal élve — oly gyorsan és olyan erővel robbant bele a soknemzetiségű szovjet iro­dalomba, akár az üstökös. Azért Is, mert a távoli Kir- gíziában, a Tien-Sany hegy­ség lábánál született írót már sok millió avatott olvasó is­meri, hallatlan és nem lanka­dó érdeklődéssel fogadják minden újabb könyvét. Leírtam, hogy „távoli Kir­gizia”, s kétkedni kezdtem e kifejezés helyességében. A szovjet emberek szellemi kö­zössége, a nemzeti kultúrák kölcsönhatása nem ismeri ezt a szót: „távoli”. Ezt igazolja például, hogy az ukrán köz- társasági lap, a Rabocsaja Gazéta nemrégiben közvéle­mény-kutatást tartott, s a válaszolók Ukrajna legked­veltebb írójának Ajtmatovot jelölték meg. Harmincöt éves korában Lenin-díjat, 5 évvel később pedig Állami-díjat kapott, könyveit több mint 70-szer adták ki külföldön. Prágában, a Szépirodalmi Kiadónál sajátos relikviának tekintik azt az „irodalmi fa­lat”, amelyen minden olyan szovjet író aláírása szere­pel, akinek a műveit a kiadó megjelentette. Ott láttam köztük Ajtmatov nevét is. — ö az egyik legnépsze­rűbb szovjet író nemcsak Csehszlovákiában, hanem ta­lán minden szocialista ország­ban — mondta Kolar, a ki­adó igazgatója. Miért érzi oly közelállónak a szovjet nép és a szocialis­ta országok olvasója Ajtma­tovot? A válasz nem egysze­rű. Talán azért, mert túl azon, hogy művei a kirgiz nép mai életét, nemzeti ka­rakterét rajzolják elénk, a nemzeti lét főkérdéselról szólva olyan hőst kutat, aki méltó rá, hogy példaképpé válasszák, aki aktív, energi­kus és szenvedélyes híve az igazságnak. Az író egész nagyságukban igyekszik megmutatni a’ for­radalmi hagyományokat. er^]aga Ajtmatov így szólt sokan Manapság világszerte sokan vitatják a művészei nemzeti problémáit. Az a any’ hogy „a Szovjetunióban oV^nj0gusag alaPJán meg- oldották a nemzeti kérdést, nagy es nemes szerepet tölt nakV/°tJVnf-Pek ir°dalmá­"f.k és kultúrájának fejlődé­ül A szülőföldhöz, a nép­hez, a nemzeti lét lényeges Problémáihoz fűződő ykfp! csolatok éltető erővel töltik ™eg a füveket, segítenek áz írónak hogy elérje az általá- nosemberi távlatokat, hiszen a népek eleteben, világfelfo­vonás133"» Íge” S°k a közös vonás. A nemzetit már csak ezert sem lehet szembeállítani a nemzetközivel. nl h-f ,szocialista kultúra olyan sáht m/S ?ersely’ ame>y ma­gába fogadja mindazt, amit L "agy éj kis népek elértek, alkotnak. Különböző kifejezési formák­kal élve azonosak vagyunk dologba?neth- z3 legf°ntosabb dologban, hűségesek vagyunk az irodalom és a művészet pártosságának lenini elvéhez Szeretem népemet és büsz­ke vagyok rá, hogy az az egyenjogúak közösségében egyenrangú és erőteljes. De fn’ mí,nt mindnyájan, jól mdfl£Vh°gy a semmiből. ön­magából semmi sem szüle- hk. .. A haladás, melynek szemtanúi és rémesei ”1- gyünk, a forradalom keltette óriási impulzus eredménye! A forradalom tette lehetővé, hogy nepem korábbi egész 'V'/é^ében nem tapasztalt mélységekig önmagára ismert. Meg vagyok győződve róla, hogy sok-sok nemzedék lesz hálás a forradalomnak. Az igazság felismeréséhez f?. megérzéséhez minde"ki saját es a hozzá közelállók tapasztalatai alapján jut el p Pf.™ kommunista volt. Jól Is nVVm,rá és elvtársaira kik‘h°gy mIt adott ne­kik Október. Népünk vá­gyamak elő megtestesítői vol- tak °Ic. A nép önmagára is­mert, mint nemzet, és volt ereje hozzá, hogy behozza századok elmaradottságát.. így válaszolt Csingiz Ajt- [nat°v a Negyelje című heti­lap kérdésere, hogy miként értelmezi e szavakat: „Én a gyok’,etUnÍÓ áIlamP°lgára va­„Ajtmatov 1956-ban érkezett Moszkvába es beiratkozott a felsőfokú irodalmi kurzus­rfwAKJOd°r. ParfJonov, az Október című irodalmi folyó­irat akkori főszerkesztője egy evvel később közölte Szemtől szembe című novelláját. To­vábbi egy év múltán a Novij Mir című folyóiratban látott napvilágot a Dzsamila című kisregénye. ..A £,atai Ajtmatovot tehet- segenek felismerésében és felmerésében segítették az Alekszandr Tvardovszkijjal való találkozások, a Muhtar Auezovhoz, a nagy tehetségű k nagy„ kultúrájú kazah író­hoz fűződő barátsága, s az a szerencsés véletlen, hogy Ara­gon lefordította franciára a Dzsamilát, s a Szovjet írók cimű munltájában is írt róla. Orok igazság, hogy magá­nak a művésznek kell egyé­niségnek, meggyőződéses, bá­tor es becsületes embernek ?, ahh°z, hogy az embe i személyiséget nevelni tudna Erre kellett gondolnom, ami­kor megpróbálok szólni Ajt­SróI8yénÍSégének Héháry Ez a kommunista író, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta- nácsanaic képviselője, aki sok d* és energiát fordít köz­ország közéleté­nek sűrűjében él. Hánfhíny évvel ezelőtt Pél* dáu Frunze városában, az állattenyésztő fiatalok össze­jövetelen találkoztam Ajtma- towal. A találkozót a kom- szomol szervezte, s az egész “gböl meghívta rá a fia- tótókat. Három napon át tár- F!a,tók az állattenyésztést ppadatokró- Az ifjúsági lap egyik munkatársa akkor azt kérdezte Aj tmatovtól: . ~ Mivel magyarázható, hogy annyira érdekli ez az esemény? _ “ Azok az emberek van- ,nak I«. akikről írok — fe- lelt Ajtmatov. - Ma ők jöt­tek el ide, máskor én kere­sem fel őket a hegyi legelő­kön, a szakadékok mélyén zugó patakoknál. Ott ismer- tó™ meS egyik legkedvesebb hősömet, akiről Tanabajt mintáztam, s a fehér hajón vitorlázó fiúcska meséjét. 1 Aj tmatovtól azt is gyakraw megkérdezik, milyen Nyelven írja műveit? S válasza mindig ez:- A kirgiz, a kazah és az orosz irodalom hatására let­tem író. Könyveimet kirgizül es oroszul írom. Ez a két nyelv olyan számomra, mint a két kezem, egyik nélkül se tudok meglenni. Sokfelé jártam a világban. Sokszor hallottam azt a vé­leményt, hogy a patriarchális- feudális állapotból alighogy kikerült nép nyelve — ilyen volt az én kirgiz népemé is ~ nem alkalmas arra, hogy kifejezze a modern ember ér­zéseit, a világról és a társa­dalomról kialakult bonyolult gondolatrendszert. Meg va­gyok győződve róla, hogy ez nem így van. Egyik magyar barátom, Dalos György írta meg például nekem, hogy Ma­gyarországon is megszerették Temirkul Konetalijev kirgiz népi költőt, akinek verseit és poémájának részletét egy vi­lágirodalmi antológiában ol­vashatják. Ez is Október in­ternacionalizmusának köszön­hető. I* Reznyikovs KISS DÉNES: TÜKREIM Tükreimben elkopnak az arcok boldog aki önmagáig lát Csak a rétek régiek a rétek s patakpartok becéző puhák A csapákban összegyűlt esővíz fűpillák közt nézte az eget a jegenyék lobbos kitörését Azt éreztem az akác szeret! És szeret a völgyek öle engem lehasaltam vert a föld szive Tócsaszemből néztem föl magamra az ifjúság szent szeplőire. (Janossy Ferenc portréja). j j NÖGRAD - 1973. március 11., vasárnap Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents