Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

Az esztétikusabb életért Takács Géza iparművész kiállítása Brigádnaplók „Azóta mi is megkorosodtunk fi Ä balassagyarmati Horváth Endre Galériában március 4- től 22-ig tekinthető meg Ta­kács Géza üvegtervező gyűj­teményes kiállítása. Takács Géza 1957. óta valamennyi hazai és külföldi iparművé­szeti kiállításon részt vesz, 20 éves jubileumi kiállítása, amelyet 1971-ben az Üvegipa­ri Művek budapesti bemutató- termében rendeztek, sikert aratott. Azóta ez az első gyűjteményes tárlata, ame­lyen a legújabb törekvésekről kapunk — ha nem is teljes —, mindenképpen izgalmas képet. Balassagyarmat közön­ségének ez a kiállítás egyút­tal személyes bemutatkozás, bár Takács Géza üvegtervező művész tárgyai — ha „sze­mélytelenül” is — ismertek a balassagyarmati otthonokban, szaküzletekben, hiszen hasz­nálati tárgyakról lévén szó, elválaszthatatlanok az éle­tünktől, a környezet gazda­godásától, mind esztétikusab­bá válásától. Takács Géza iparművész a salgótarjáni öblösüveggyár műhelyeiben eltöltött hosszú évek után vált alkotó mű­vésszé, akit több mint két- évtizedes munkássága, a pá­lyázatok és megbízások ered­ményei révén ma már elis­mert iparművészek között tartanák nyilván. Az „Év leg­szebb terméke” pályázatain eredménnyel szerepel 1961-től. Üvegtárgyaival elismerő ok­levelet nyert többi közt a brüsszeli világkiállításon, a bió-djubjanai, a jabloncei ki­állításokon és így tovább. Az üzemi feladatok jelle­géből adódik, hogy Takács Géza az üvegformálásnak va­lamennyi ágával foglalkozik. A korszerű nagyipari fejlődés, az automatizáltság! fok emel­kedése hagy-e lehetőséget az üvegtervezőnek arra, hogy a létrehozandó, többnyire nagy szériában gyártott tárgyak formavilága tükrözze, vagy legalább részben megőrizze az iparművész egyéni elképzelé­seit, álmait? — Egyáltalán, álmodik-e az üvegtervező iparművész? — Kétségkívül nehezebb helyzetben van, mint példá­ul a képzőművész, áld egye­di alkotásokat hoz létre el­képzeléseinek, álmainak meg­felelően, Az üvegiparban az úgynevezett kézi gyártásra való tervezés részben lehető­séget adott az egyéni elkép­zelések megvalósítására. Ma is tervezünk kézi gyártásra, de egyre növekszik az új automaták száma, új techno­lógiai eljárásokat vezetnek be. A mi gyárunk is az auto­matizálás felé halad, s a ter­vek adottak. Megjelenik egy gép. A tervezőnek figyelem­be kell venni a technológiát, a gépre kell tervezni. Renge­teg tényezőt (minimális, ma­ximális, méretek, tűrésténye­ző stb.) figyelembe kell ven­ni a tervezésnél, ismerni kell a technológiát. Ezen belül azonban mindenképpen van mód a formavilág alakításá­ig szécsényi művelődési központ ifnynkatervéből Gazdag program a gyermekeknek Ä szécsényi művelődési központ munkatervében ko­moly helyet kapott az általá­nos iskolákkal való kapcsolat további szélesítése, a tizen­évesek szélesebb rétegeinek bevonása a kulturális tevé­kenységbe. — Két cél vezérelt bennün­ket mikor erre gondoltunk — mondotta öze László, a kul- túrház igazgatója. — Egyrészt » kultúra megszerettetését, le­gyen az bármelyik ágazata, nem lehet elég korán elkez­deni. Ha a gyermek a tárlat­látogatáshoz, színházlátoga­táshoz, olvasáshoz, a szabad idő hasznos eltöltéséhez hoz­zászokik gyermekkorában, azt mint felnőtt is igényelni fog­ja. Másrészt az iskolával szo­rosan együttműködve szeret­nénk azt elérni, hogy ne le­gyen a községben csellengő gyermek. A művelődési központ igen nemes szándékát már tett kö­vette. összehívták az általá­nos iskoláik igazgatóit, úttörő­csapat-vezetőit, az iskolák kultúrfelelős tanárait, hogy együtt beszéljék meg az el­képzeléseket. Ennek eredmé­nyeképpen jött létre a pajtás­klub, ahová főleg azok a gyermekek járnak, kik nem kapcsolódnak be az iskola ál" tál szervezett szakkörökbe. A pedagógus-továbbképzések alkalmával a gyermekek ré­szére egész napos programot biztosítanak a művelődési központban. A Déryné Szín­ház öt alkalommal tart ifjú­sági előadást. A kultúrház által szervezett fotó-, model­lezőszakkörbe is általános iskolás korú gyermekek jár­nak. Az éves programban sze­repel továbbá a bábszakkör nyilvános bemutatója Sze- csényben és a vidéki közsé­gekben, a balassagyarmati ze­neiskolások hangversenye, fő­leg gyermekek részére. A ze- netanfolyam növendékeinek résztvételével évzáró hang­versenyt rendeznek. A nyári szünetben 15 alkalommal ren­deznek ingyenes filmvetítést. A gyermektánccsoport mun­káját tovább szélesítik egy­részt az utánpótlás biztosítá­sa, másrészt a mozgáskultúra fejlesztése érdekében. A gyermekkórust a két ál­talános iskola növendékeiből, az ott működő szaktanárok vezetésével kívánják létrehoz­ni. A kiállításokat a nevelők vezetésével csoportosan tekin­tik meg a gyermekek. Befejezésül Öze László fel­hívta a figyelmemet, hogy nem az amúgy is túlprogramozct: tanulókat szeretnék tovább terhelni. Egyrészt szórakoz­tató, de egyben hasznos és tanulságos programot adnak, ami ellentétes tevékenység, így pihentet, másrészt pedig az iskolai munkával keveseb­bet törődő gyermekeket sze­retnék megnyerni a közösség részére. — szenográdl — A szép szó erejével Tíz évi kemény mimika áll mö* götte. Küzdelem a költők gondo­lataival, a saavalóversenyek ideg­ölő izgalmával, nemos és hasznos öhjpű a versmondótÁrs&Kkal, kik­kel együtt indult a pályán. Mo­dal Gábornak hívják. Számot szpv.aió verseny díjazottja, az 1971. >*vi győri szavaló verseny Radnóti- díja * előadója. M jhai előadóművészetének nagy erénye a szép, tiszta magyar be- **4d, a gondolati tisztaság, a le« •*ri gondolatok szinte tettre kész« tető tolmácsolása. A belső feszítő v9TŐ, mely által életre kelnek a versek, már előadásának első mondatainál «uznnte kényszerítőén Ittas a közönségre, a vers Iráni közömbösöket is magával ragad­ja. legutóbbi Ónálló előadóestjénél« íime — melvet a mérvében 4 Iftű- klub közOn®érén«k mulatót» 1 MÓGRAD - 1973. be — Kihűlt mg. (Csupán né- iiáx.y név a neves szerzőgárdá­ból: Balázs Béla, Bede Anna, Katkó József, Weöres Sándor, Buda Ferenc, Somlyó György, PUlnszkj János.) Kitűnő érzékkel válogatta össze S verseiket. Az emberség, az igaz emberré válás kegyetlen küzdelmének szép-szo­morú képe ez, a mintegy három­negyed órába töri tett műsor, szerdán a salgótarjáni Bolyai Gimnázium és a Szirákl Állami Gazdaság agrár értelmlsé Ki és If­júsági klubjában tartott előadá­son Mohai legkitűnőbben, lerát- gonűoltabban, legdinamikusabban Ratkö József: Halott hallottaim című versét tolmácsolta. A fiatal előadóművész S-án Hátság, tegnap pedig Szécsény If­júsági klubjaiban mutatkozott be Zengő Árpád 10., siembei ra. S természetesen, egyedi tervezés is folyik, s évenként két-három meghívásos szak­pályázatot hirdetnek. Takács Géza Balassagyar­maton bemutatja a különbö­ző pályázatokon dijat nyert műveket. Köztük például az úgynevezett hengervázákat négy méretben, Bernstein- színnel (dohányszín), golyó csiszolással. E vázacsalád — fantázianeve Modem —, az országos üvegművészeti pá­lyázaton a díszműkategóriá* ban első díjat nyert. A Star nevű kristályüveg komplett asztali készlet szintén Itt lát­ható. Érdeklődésre tarthatnak számot továbbá az új típusú hutakész vázák, szabadon for­mált, színkombinált kivitel­ben. A csillárok, a gravíro­zott kehelysorozatok, a padló­vázák ugyancsak figyelmet ér­demelnek. Takács Géza művészi fej­lődése elválaszthatatlan a gyár fejlődésétől, a gyártmá­nyok őrzik keze nyomát a nagyipari körülmények kö­zött is. Az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyára egyébként széles profillal dol­gozik, festett, csiszolt, anya­gában színezett, félautomatán, automatán gyártott üveget, gőngyölegüveget. világítási, orvosegészségügyi stb. üveg­árut egyaránt készít. Jellem­zőek a gyárra az überlanges áruk, a gravírozott üveg, az automata kehelygyártás, a szitanyomásos üvegáruk. A gyár terméke^ több kon­tinensen ismertek és kere­settek. A termékek idén is szerepelnek a BNV-n, a pécsi ipari vásáron, külföldön Moszkvában. Bmóban, Zág­rábban, a plovdtvi vásáron, a lipcsei őszi vásáron, a han­noveri műszaki vásáron, Szó­fiában, Pozsonyban. Ezek a termékek, a finom öblösüveg, a díszműáruk stb. esztétikai értékkel bírnak, túl használati értékükön. Na­ponta találkozunk velük, szín te „észrevétlenül” közvetítik azt a tiszta szemléleti és for­mavilágot, amely a művésze' jellemzője. S bár e tárgyak megfoghatók, hatásuk több nyire megfoghatatlan. Az esz tétikusabb élet kialakítását, a/ életmódkultúrát szolgálják. Tóth Elemér —- Ahhoz, hogy valaki min­talakatos legyen, nagy szak­mai tudásra van szükség, ösz- szetett munka ez; érteni kell az öntéshez, a formázáshoz, meg a szerszámkészítéshez is. Mégis szívesen választják ezt a szakmát a fiatalok, talán mert elég szép és tiszta mun­ka. Míg a szerszámműhelyben felszabadult tanulók hatvan százaléka elmegy az üzem­ből, addig a mintalakatosok kilencven százaléka megma­rad nálunk. Ezeknek a be­illeszkedésbe sok segítséget nyújt a mlntalakatos bri­gád — mondja Lipták János. A ZIM József Attila Min­talakatos Brigádjának napló­ját lapozgatjuk. Ismertetik az írott sorok a brigád életét, hétköznapjait. Termelési vál­lalások, társadalmi munka és kulturális vállalások. 1971; a brigád megnézi a Nemzeti Múzeumot, a tagok közös színház- és mozilátogatáson vesznek részt, patronálják a Csizmadia úti bölcsődét és iskolát, mindenki tagja lesz a műszaki könyvtárnak. Né­hány lappal odább; Eredmé­nyes vizsgák — a brigád négy tagja, Lipták János, Téglái Gyula, Galcsik Róbert, Jeges! Ferenc sikeres vizsgát tettek a technikum ill. gim­názium levelező tagozatának harmadik osztályában. A mű­helybizottságok véleménye a naplóvezetésről negyedéven­kénti bejegyzések; precíz, pontos, itt-ott hiányos, gon­dos, részletes... Ülünk körben a hosszú asz­talnál a József Attila Brigád 14 tagjával. Már csak az ar­cuk Ismeretlen előttem, a munkájukról, eredményeikről beszámolt a napló. Három­szoros aranykoszorús bri­gád. Milyen volt a kezdet, hogyan jutottak el Idáig? — 1960-ban alakultunk 15— 16 fővel. A brigád zömét a KISZ-esek alkották, mi is ab­ba a korosztályba tartoztunk még. Jól utal erre akkori ne­vünk is: Ifjúsági Brigád. Azóta az idősebbek nyugdíjba vonultak közülünk és ml Is megkorosodtunk. A megala­kulás után sok nehézséggel kellett megküzdcnUnk; akkor nem volt kidolgozott temati­ka a vállalásokat illetően. A mozi- és színházlátogatások spontán módon történtek, örült az ember, ha évente két alkalommal össze tudott hozni egy-egy közös progra­mot — meséli Menczel Sán­dor, a brigád egyik törzstag­ja. Most merőben más a hely­zet. Tudják,- hogy mit várnak tőlük, mit várnak önmaguk tói. A közös színház- és mo­zilátogatások; rendszeressé váltak. A szakszervezet által biztosított Jegyekkel négy-öt család megy el egyszerre. A brigád legtöbb megmozdulá­sát nem elsősorban a vállalá­sok teljesítése vezérli. Jól tudják, hogy a műveltség nö­velése az egyén és a közösség szempontjából rendkívül fon­tos. A napló tudósított arról, hogy a brigád négy tagja el­végezte a középiskolát. Mt­ért? Galcsik Róbert: — Senki sem kötelezett rá. Azt is jól tudom, hogy a vállalatnál nem jár anyagi előnnyel az érettségi megszerzése. Ebben a munkakörben legalábbis nem. Az ember nem másnak tanul, hanem önmagának. Azért, hogy az általános mű­veltséget megszerezze. Engem a menyasszonyom is ösztön­zött a tanulásra. Ma már bi­zony megkérdezik a lányok a fiúktól; van érettségid? Téglái Gyula, a kollégájá­hoz hasonlóan, saját érdeké­ben végezte el a techniku­mot. A brigád újoncai, a fiata­lok is bekapcsolódnak a be­szélgetésbe. Rácz Gyula két és fél éve dolgozik az üzemben, egy éve tagja a brigádnak. Nem kis dolog ez, hiszen a „csapatba” való belépésnek szigorú feltételei vannak. S aki a próbaidőt kiállja, az tagnak számít — Jól megvagyunk az Idő­sebbekkel. Eljárunk velük tár­sadalmi munkára, sok jó ta­nácsot kapunk tőlük. Együtt megyünk kirándulni. A háromnapos pécsi kirán­dulás egyik programja a Nemzeti Múzeum megtekin­tése volt Mindenkit lenyűgö­zött a látvány, sajnos, az idő rövidsége miatt nem időzhet­tek sokáig a csodálatos ké­pek között A napló arról is árulkodott, hogy a brigád tagjai szoros kapcsolatba ke­rültek Kő Pál szobrászmű­vésszel. — Mi voltunk a kivitelezői a művész József Attila-dom- borművének. A munka kb. két hétig tartott, s ez idő alatt mély barátság szövődött a művész és köztünk. Egy napon még társadalmi mun­kán is részt vett velünk. Ez­után is jó lenne ilyen munká­ba bekapcsolódni — mondja Pintér György brigádvezető. A reggeli szüneteket a lá­tott filmek, előadások megbe­szélésére használja fel a bri­gád. Podos Gyula művezető elmondja, hogy a jövőben szeretnének egy-egy reggeli szünetet ismeretterjesztő elő­adásokkal kitölteni. — Eddig még csak egyszer vettünk részt TIT-előadáson. Egy alezredes tartotta a ra­kétatechnikáról. Mindannyian úgy ítéltük meg, hogy hasz­nosak, érdekesek ezek a ta­lálkozások, ezért rendsze­resíteni szeretnénk az álta­lunk kiválasztott témajavas­lat alapján. 1973-as kulturális vállalá­sok: — Február 15-ig kellett leadni a vállalásokat. Le is adtuk. Az idei szocialista bri­gádvetélkedőre nem nevez« tünk be. Az elsőn ott vol­tunk az elődöntőben. Akkor is probléma volt a felkészülés­sel. mert túl voltunk terhel­ve. Az utolsó pillanatban új versenyzőket kellett „bedob­nunk”. Az Idén sem lenne könnyebb Csak úgy érdemes versenyezni, ha alaposan fel­készülünk. Kicsit kevés as idő a kulturális vállalásokra — magyarázza a brigádvezető. Ahhoz, hogy valaki minta« lakatos legyen, nagy szakmai tudásra van szükség. Ahhoz, hogy valaki egy szocialista brigádnak jó tagja legyen, aktivitás, a közösség, az em­berek szeretete szükséges. A József Attila Szocialista Bri­gád valamennyi tagja megfe­lel ezeknek a követelmények­nek. A napló első oldalán ál­ló jelmondat *— szocialista módon élni dolgozni, tanul­ni! — is erre kötelezi őket =—vkas—­KEREKES IMRE &$1e fiz Kisregény Á. rf® Az ilyen sötétbe nem lehet kapaszkodni. Nincs mibe. Meg­figyelésem szerint egy ilyen éjszakán hiába biztatja ma­gát az éjjeliőr, mert nem tud mit kezdeni magával. Bi­zonytalan lesz még a lélegze­te is, a tenyere nedves, meg­szaporodik a szivdobbanás és a lába is remeg. Nincs anya­ga az éjszakának, így aztán nem is lehet belőle semmi. Figurák nem lépnek ki be­lőle, se tüzek, se fények, se tolvajok. A levegő langyos marad reggelig. A második körnek egy óra után indultam neki. Ez már jobb kör. Ha az ember egy­szer már került, kitapogatta már, hogy merre lépjen. Mert minden este minden elölről kell kezdeni. Nincs két egy­forma éjszaka. Másként nem megy. Ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már össze lehet komáz. ni az idővel, meg az éjszaká­val. A szolgálatból is letelt már ennyi, amire rá lehet fog. ni, hogy valami letelt. Ennyi az egész. Félelem azért van most is. de csak a megszokott fokon. Ha nincs benne több maiigán, mint amit megszokott az em­ber. ki lehet bírni. Vagyis tűrhető. Az ember észre sem veszi. De ha nagyobb, rög­tön jelentkezik. Elindulok, még nem is va­gyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha va­laki megcsavarta volna a láb­ujjamat. Nem igazi sötét ez, de annál rosszabb. Nincs szem, ami az ilyen sötétben pontosan látná, hogy mi van a lába alatt Lehet tovább menni, persze, hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az ud­varseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől Is takarítsák el a szemetet. Minthogy a sze­mét természete Is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell, és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak fel­emelném a papírzacskókat, meg az újságlapokat, meg az Üres konzervdobozokat, meg a klnyomot. tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a kör­nyékben ki micsoda, hol vá­sárol, mit olvas, mit eszik, mi­lyen krémet használ. Egyszer egy gyilkos a hely­színen hagyta a krémestubu- sát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit ma­gunk után hagyunk, mint vi­zen a hajó a hullámokat. Az­tán mindig vannak új nyomok. Az éjjeliőrnek erre is fi­gyelni kell, míg körbejárja a nagy, malterszínű falkerítést. Még arra Is, hogy melyik mu­cus, hogy öltözik. Amelyik na­gyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így törté­nik. Amelyik nem a gép mel­lett áll, hanem kóborol a gyárudvaron, az valamit fi­gyel. hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éj­jeliőr? A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeli­őrt, de három nap alatt kéz- rekerülnek. Az okos betörő mindent tud, az nem indul el felderítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az abla­kon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A pali tízre ért oda. A Nelll behúzott nyakkal tipe­gett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várná a nagymosás, de aztán semmi. Az Ipsze a gyárkaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem látom, mire megy a játék. Még fel is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már menetben voltam, gondolkoz­tam el az Ilyen ügyekben. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mucusoknak is meg­van a maguk furfangja. A Nelll most húz engem, oda- reöeli az illetőt, a villany alá állítja. Az meg segíti fel a villamosra. Lássam, hogy van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szólítanak le este a mu- cusok, ha vonulnak ki a gyár­kapun. De annyit azért már én Is megtanultam, mióta figyelem itt ezt a környéket a gyár kö­rül, hogy a mucusok mindig visszajárnak. Legalább egy­szer. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan. Meg azok, akiknek eddig még min­den ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egyszercsak megjelennek. Itt a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egy­szer még ideáll. Az biztos. Is­merem őket, mint a tenyerem, mert van, amikor hónapokig látom, hogy az esti műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az éjjeliőrre, velük ügyem nem lesz, az biztos. Egyszer aztán elmaradnak. D» eljön az este, amikor Ideges lesz a levegő, valami felbor­zolja mindazt, ami volt, s mi­re az ember felnéz, egyszer­csak azt látja, már megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. De úgy, hogy útba es­sen neki. Megfigyeléseim szerint a két lámpa közt, a homályos részen van az a hely, ahol a jelenet lezajlik. A mucus vagy bárányszelíd, vagy vállrabu- kós hangulatban van, vagy olyan, mint a tigris. Idehal- latszik. — Azt hiszed, hogy engem csak így lehet rázni? A palit ez leveszi a lábá­ról. Pedig rendszerint az volt, aki eleinte csüggedt utána.- De most minden kiderül, mert a mucus szerint, őt dobták a szemétkosárba. Hát ennyire egyszerű minden. Akárhogy folytatódik, de onnan a homályból együtt tá­voznak, nem is szállnak fel a villamosra, mert egy megál­lót még sétálnak, ennyit meg­ér az ügy. Amikor felszálltak, már nem láttam olyan vilá­gosan a Nellit, mert akkor már szembevágtak a fények. A mucusok az első balhé után visszatérnek, de itt már nem merném ezt a Nellivel biz­tosan állítani. Személyes Ügy. De ezt csak a második kör után tudnám pontosan kikal­kulálni, Azt is csak télen, Nyáron hamar megvirrad. Senkinek se tanácsos belenyúl­ni a hajnalba. Most azonban elmozdult as idő. Az ilyen fáradt éjszaká­ban nehezen tudja az ember, hogy hol tart. Ha egyáltalán tart valahol. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents