Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

Tűzveszély... Száraz az erdő, a mező, az előző évektől eltérően nagyobb a tűzveszély. Az elmúlt na­pokban a tűzoltóság több esetben kivonult erdőtüzet oltani. A termelőszövetkezetekben, a községekben, az erdőgazdaságokban fel kell készülni és megelőzni a tűsből eredő károkat. Tavasszal mindig égetni szokták az elmúlt évről visszamaradt gazt. Ez természetes do­log. Sajnos, a tavaszi tüzeknek egyik ere­dője lett az idén a gaz égetése. Salgótarján nyugati bejárójánál az egész hegyoldalon égették a kiszáradt füvet, a valamikor szán­tának használt területen. Közel az úthoz azonban növendékfenyő zöldéit vastag sáv­ban, amely díszére válhatott volna a város­nak. A felgyújtott területről a tűz átterjedt a fenyőre, és ha nem is égette le teljesen, de nagyon megviselte. Azért történhetett meg, mert akik felgyújtották a száraz füvet, nem vigyáztak arra, hogy a tűz ne terjedjen a hasznos területre. Nagyon száraz a határ. Ha történetesen meggyújtanak egy nádast, olyan hevesen ég, hogy egy ember kevés armak szabályozásá­ra. Természetes, ilyenkor átterjednek a lán­gok a száraz avarra, a fákra és már képte­lenség megfékezni a tüzet. Ezek szerint ne égessük el az elmúlt évből visszamaradt gazt? De igen! Növényegészségügyi szem­pontból is tanácsos ez, de megfelelő felügye­let mellett. Egyébként az illetékes tanácsok kötelessége ellenőrizni, hogy az égetéskor betartják-e a tűzrendészet! szabályokat. Ha nem, akkor követeljék meg. A tűz okozta ká­lókat így kell megelőzni. Az erdők tűzvédelmére fe nagyobb figyel­met kell fordítani a hirtelen bekövetkezett szárazság miatt. A dolgozó emberek ugyanis egyre többen keresnek felüdülést az erdő­ben. Mivel az időjárás is kedvezőbb, népes csoportok lepik el a kirándulóhelyeket. Többségük nincs is tisztában azzal, hogy milyen tűzvédelmi intézkedéseket kell ten­niük, ha tüzet raknak. Legutóbb száraz, bokros magaslaton, ahol víznek nyoma sem volt, rakott tüzet egy kirándulócsoport és sütötte a szalonnát. Sörrel, borral oltották szomjukat. Jókedvükben elfeldkeztek, vagy nem tudták mit kell tenniük és otthagyták a parázsló, izzó tűzrakást. Egy legutóbb megjelent rendelkezés értel­mében az erdő közelében csak “száz méterre szabad tüzet rakni. Nem szabad cigarettavé­get sem eldobni, mert az is felgyújtja a nö­vényzetet. A vasutak mentén is meg kell tenni az óvintézkedést, ha erdő mentén ha­lad a sínpár. Védősávot kell építeni. Az er­dők, a csemetések nagy kincset jelentenek az országnak, őrködni kell rájuk, amíg a zöld természetes védelmet nem nyújt a tűz ellen. Gondos körültekintéssel bánjunk mindenütt a tűzzel. Az erdészek, a mezőőrök, a társa­dalmi erdei szolgálat emberei, de a termé­szetjárók is szívesen adnak ehhez tanácsot. Aki ennek ellenére könnyelműen bánik ilyen száraz időben — de egyébként is — a tűzzel, azt megbüntetik. Vigyázzunk hát a gaz égetésekor, a kirándulások alkalmával, ne okozzunk kárt sem magunknak, sem a társadalomnak. it fogyasztóknak jobb minőséget, nagyobb választékot D. P. Mai kommentárunk Háztáji és egyéni gazdaság • Mai arcok, mai emberek Tanácstag és szövetkezeti tag Mozgékony, gyors észjárású ember. A falu apraja-nagyja ismeri Bánkon. Közéleti sze­repe hosszú évekre nyúlik vissza, és több forrásból fa­kad. A Rétsági nagyközségi közös Tanács VB tagja, Bán­kon tanácstag a Petőfi utcá­ban, másrészt a Lókosvölgye Termelőszövetkezet bánki üzemegységének vezetője. — A sok elfoglaltság pontos időbeosztást igényel — mond­ja, miközben kertjében egy topolyfa kiásásával foglala­toskodik. Halaszthatatlanná vált, mert árnyéka miatt meg­csappant a zöídségeskert ho­zama. Tanácstagi tennivalókat kö­zel tíz esztendeje lát el. Va­jon milyen ügyekben fordul­tak hozzá leggyakrabban? Adamov András így válaszol: — Elsősorban közérdekű kérdésekkel kerestek meg. Üt­és járdaügyben számos észre­vételt tettek. Az elmúlt évek­ben e téren sikerült előbbre lépnünk. Erre szükség is volt, hiszen üdülőközség vagyunk. Nagy a tó vonzása, a főváros­ból is sokan jönnek kikapcso­lódni Bánkra. Építettünk a hétvégi házakhoz egy utat. Pormentesítettük a Dózsa ut­cát. A járdaépítés viszont a jövő feladata. Nem jutottunk dűlőre. Az igazsághoz tarto­zik, hogy keskeny a főutca, nehéz járdát létesíteni. Az 54 éves, jókedélyü üzemegység-vezető gyakran jár Rétságra különböző ta­nácskozásokra. Viszont milli­ós értékű tehenet, borjút, hí­zómarhát nevelnek Bánk szé­lén, a majorban. Egy üzem­egység-vezetőnek — csak az ellenőrzést számítva — 23 alapvető feladata van. Ki he­lyettesíti ilyenkor? Vizet cserél az óceán ,,Leghosszabb életűek” a gleccserek A világtengerek vize szaka­datlanul „fiatalodik” és ezer­évenként teljesen megjavul — állapították meg a világ víz­mérlegét kutató hidrológusok. A bolygónkat övező légkör páratartama tíznaponként cse­rélődik, a folyók vize 12 na­ponként, míg a tavaké min­den, 40. évben. A leghosszabb életű vízgyűjtők a gleccserek. Vizük csak nyolc és fél ezer év alatt cserélődik ki teljesen. A Nógrád megyei ÁFÉSZ- ek Beszerző és Értékesítő Kö­zős Vállalkozását két éve alapították 16 ÁFÉSZ össze­fogásával, hogy az árubeszer­zést szervezetten és gazdasá­gosan tudják megoldani. Ez a látszólag kis gazdasági társu­lás 1972-ben már 37,2 millió forint értékű áru beszerzését biztosította termelői áron az AFÉSZ-ek számára. Fogyasz­tói áron számítva csaknem 50 millió forint árualap-növeke­dést jelentett. A beszerzések nagy része közvetlen a termelőhelyekről származik, többnyire kedvező árréssel. Az első évben 23, a második évben 44 szállítópart­nerrel állt üzleti kapcsolatban a közös vállalat. Az élelmi­szer-ellátást 20 millió forint értékben javította, a vegyes- iparcikkekből pedig 17,2 mil­lió forint értékű beszerzés tör­tént. Nagyobb tételben olaj­kályha, huzalszeg, hengerhu­zal, mezőgazdasági szeráru, gépfonat, horganyzott áru és síküveg került az ÁFÉSZ-ek boltjaiba. Egyedül a ruházati cikkek beszerzése nem alakult ki, még, de várható, hogy a jövőben, részben a társválla­latok. részben pedig a SZÖVÁRU Közös Vállalat együttműködésével ez is meg­oldódik. A termelőhelyről történő közvetlen beszerzéstől az ala­pító szövetkezetek joggal vár­ták el a gazdaságosság nö­velését, s bizonyos mértékben a hiánycikkek pótlását. A közös vállalat ennek a köve­telménynek messzemenően eleget tett, hiszen a vállalati gazdálkodáshoz csak minimá­lis közvetítői jutalékot szá­molt el. A kereskedelmi ár­rés nagy része a kiskereske­delmi árréssel együtt a szö­vetkezeteknél maradt és emelte az árrésszintet, illet­ve az árrés tömegét is. A tagszövetkezetek két év alatt 2,8 millió forint ilyen többlethez jutottak, melynek ,egy részét a szolid árpolitika megvalósításához is felhasz­nálták, amikor egyes árucik­keket a központi ár alatt ér­tékesítettek. A kis szövetkeze­tek közül két év alatt a kis- terenyei ÁFÉSZ 203 ezer, a salgótarjáni ÁFÉSZ 150 ezer, a mátraverebélyi ÁFÉSZ 136 ezer, a karancslapujtői ÁFÉSZ 107 ezer forint árrés­többlethez jutott a közös vál­lalaton keresztül. A tagszövetkezetek tőkeér­dekeltségét a közös vállalat adózatlan nyereségéből való elvonás biztosította. Két év alatt 182 ezer forint a vagyo­ni hozzájárulás arányában ke­rült felosztásra. A közös vál­lalatnál mindkét évben csak annyi nyereség maradt visz- sza, amennyi a dolgozók anya­gi érdekeltségének biztosítá­sához szükséges volt. A közös vállalat igazgató- tanácsa zárszámadó ülésén tárgyalta meg 1973. évi üz­letpolitikai tervét. A gazda­sági társulás alapvetően ez évben is tagságcentrikus üz­letpolitikát folytat. Az a tö­rekvés, hogy a gazdasági elő­nyökkel járó beszerzések nö­vekedjenek, s éves szinten, termelői áron, 61 millió forint értékű áru kerüljön • beszer­zésre. Ez a fogyasztói áru­alap növelésénél 75 millió fo­rintot jelent A tagszövetkezetek igényei­nek megfelelően a közös vál­lalat keresi a lehetőségét an­nak, hogy a szolgáltatást mi­lyen úton lehet növelni. Több szövetkezet igényelné a ja­vító-karbantartó részleg léte­sítését. Ennek lehetőségeit alapos tanulmányterv alapján bírálja majd el az' igazgató- tanács. Napirendre kerül ez évben a kishatármenti for­galmazás lehetőségének fel­mérése és egyeztetése a cseh­szlovák és magyar külkeres­kedelmi vállalatokkal. Ameny- nyiben megfelelő árucsere kí­nálkozik. úgy a jövő évben már ez is a közös vállalat üzletpolitikájának napirend­jére kerül. A mezőgazdasági termelés­ben nagy szerepet játszik az egyéni és háztáji gazdálkodás. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, ellenkezőleg: messzemenő támogatásban kell részesíteni. Ugyanis, ha nem ezt tesszük, akkor nem termelnek, aminek következ­ménye: nagy mennyiségű me­zőgazdasági termék hiányzik majd a fogyasztók asztaláról, de nem kis mértékben az iparból is. A megyénkben az egyéni és háztáji gazdasághoz 17 200 hektár tartozik. Ebből 11 ezer hektár a . szántóterület. A gyümölcsös 348 hektár. Igen nagy területet foglal el a ház­táji kert, amely 2600 hektár. Ezeknél is jobban példázza a háztáji és egyéni gazdaságok­kal való számolás szükséges­ségét az, hogy például a ter­melőszövetkezetek hétezer hektárjával szemben, tízezer hektáron termesztenek kukori­cát. A burgonyatermelő terü­letük az elmúlt esztendőben 3200 hektár volt a termelőszö­vetkezetek 1100 hektárjával szemben. Ebből következik, hogy a megyei fogyasztók hí- zottsertés-ellátásának 10 szá­zalékát például az egyéni és háztáji gazdaságok biztosítják. A zöldség­es gyümölcse* látás helyzete A Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság azzal a céllal vizsgálja a megye zöld­ség- és gyümölcsellátásának helyzetét, a felvásárló szervek munkáját és az árrés alaku­lását, hogy megállapítsa: a megyében levő mezőgazdasági üzemeknek milyen elképzelé­sei vannak a IV. ötéves terv időszakában a zöldség-, gyü­mölcstermelés növelésére, A vizsgálati program isze- rínt sorra veszik az egyes zöldségfélék termőterületének és termésátlagának alakulását az utóbbi két évben; hogyan befolyásolja a gazdasag mun­kaerőhelyzete a zöldségterme­lés alakulását, milyen mér­tékű a különböző munkafolya­matok gépesítettség! foka? Vizsgálják többek között, hogy a gazdaságok zöldség- és gyümölcstartósításra al­kalmas berendezései kellően kihasználtak-e, biztosítható-e ezáltal kiugró terméseredmé­nyek esetén a terméstöbblet hasznosítása. A zöldség- és gyümölcsel­látás helyzetének vizsgálatát Boros Béla vezeti, Amikor arról beszélünk, hogy számolni kell a közös gazdaságon kívül levő gaz­dálkodással is a faluban, ak­kor ez intézkedéseket is kö­vetel. A termelőszövetkezetek gondoskodjanak arról, hogy a háztáji gazdaságokban jusson takarmány a jószágoknak. Osz- szák ki időben és tegyék ter­mesztésre alkalmassá a szán­tóterületeket. Biztosítsák ré­szükre is a megfelelő ható­anyagú műtrágyát, a növény- védelmet. Szükségtelen is to­vább sorolni a mezőgazdaság vezetőinek, tsz-elnökeinek. mi mindenre van szükség a haté­kony mezőgazdálkodáshoz a háztájiban is. Termelőszövetkezeteink ve­zetőinek többsége a háztáji gazdasággal mint melléküzem- ággal számol. Felvásárolja a termékeit, értékesíti és ezen keresztül is bevételt biztosít a közösnek. Patakon sertéseket neveltetnek a háztájiban, Nógrádon tojóbaromfit. Sorol­hatnánk tovább a tsz számá­ra bevételt jelentő háztáji gazdálkodást. Érthető, ha az éves gazdálkodási tervben sze­repel a háztáji gazdaságokkal való foglalkozás. Nem egy he­lyen a tsz agronómusa segít­séget nyújt szaktanácsával a háztáji gazdálkodáshoz. A háztáji gazdálkodás előse­gítésében azonban legnagyobb szerepe a közgyűlés által meg­választott háztáji bizottságnak van. Ennek a bizottságnak kell felmérnie, milyen, támogatást várnak a tsz vezetőségétől. Az 5 dolguk a háztáji földek ki­jelölése, kimérése, a jogosult­ság megállapítása, és ehhez hasonló fontos feladatok. Ez a munka az év elején kezdődik és mindaddig tart, amíg a ház­táji földekről le nem takarít­ják a terményt. A bizottság­nak is kötelessége ezt a sok embert érintő munkát megter­vezni, és mindenki megelége­désére végezni; Ügyeljenek arra, hogy a tagság érdekei ne csorbuljanak, ugyanakkor a közösség rovására se menjen a háztáji gazdálkodás. Sokirányú munkát igenyel a háztáji és egyéni gazdálkodás támogatása. Nem is könnyű feladat, de el kell végezni, mert a mezőgazdasági terme­lésben ma még nagy szerepet játszik — B — —■ A brigádvezető. Szabó Gyurinak hívják, ugyancsak ügyes fiú. A szakértelem mel­lett nem hiányzik belőle a szorgalom sem. Pedig még húszéves sincs. Adamov András életében nincsenek látványos sikerek és elkeserítő kudarcok. A realitások tiszteletére megta­nította az a 15 hold föld, amivel valamikor egyéni gaz­da korában birkózott. A kis nemzetiségi faluban 1961-ben lett szövetkezeti brigádveze­tő. Elnökké választották hét év múlva. Amikor 1969-ben napirendre került az össze­fogás, egyesültek Tolmáccsal. A bánki üzemegység irányí­tását bízták rá. Az „alma” nem esett mesz- sze a fától. Két nagyfia ugyancsak termelőszövetke­zetben keresi kenyerét. Az egyik a Lókosvölgyében, a másik a romhányi .Rákóczi­ban. A megyében — a természe­ti viszonyaink miatt — több millió forintot fordítottak meliorációs beruházásokra. Rendszeres karbantartással őrizhetjük meg ezek értékét. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya felhívta a megye meliorációs beruházással rendelkező tsz- üzemeket, hogy rendszeresen — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy nem vagyok elé­gedett ember. Eleinte bőven akadtak gondok a közösben. Ez már szerencsére a múlté. Sokasodik falunkban a tele­vízió, a modern bútor, a ház­tartási gép és a személygép­kocsi. Nézze meg azokat a szép új házakat, mind mos­tanában épült... Egyébként úgy érzem, mint tanácstag is megtettem a magamét. Gon­dolom, nem választottak vol­na meg, ha csalódnak ben­nem. Tanácstag és szövetkezet! tag Adamov András. Az em­berek elismerik közösségi te­vékenységét. Tekintélyét nem máról holnapra vívta ki. A falu dolgos népének érdekeit védi, akár ünneplőben ta­nácskozik Rétságon, akár kucsmában és csizmában in­tézkedik a szocialista nagy­üzemben Rozgonyj István végezzenek karbantartás! munkát a vízfolyásokat sza­bályozó rőzsefonatokon. át­ereszeken stb. Gondoskodja­nak a medrek rendbentartá- sáról. A tsz-üzemekben a vezetőségek tárgyaltak a ten­nivalókról. Legtöbb helyen mint például Ecsegen is, ál­landó munkásokat neveztek ki a meliorációs beruházások karbantartására. NÓGRÁD - 1973. március 10., szóinkat 3 A válasz elmaradt »A pályázat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­ga, valamint a kormány 1971. évi decemberi határozatainak sikeres végrehajtása érdekében feltárjuk és minél szélesebb körben közkinccsé tegyük a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőinek az üzem- és munkaszervezésben, a közös gazda­ságok vezetésében, a szövetkezeti munkaverseny és szocia­lista brigádmozgalom irányításában szerzett legjobb gyakor­lati tapasztalátait, eredményesen alkalmazott munkamód­szereit. . Az a pályázati felhívás, amely október nyolcadiki, va­sárnapi lapunkban nyilvánosságra került, így hirdette — többek között — a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Központi Sajtószolgálat kérését a termelőszövetkezetek vezetőihez. A legjobb munkát végző pályázók részére négy díjat tűztek ki, 3000 forinttól 7000 forintig. A pályázat érté­kelésére a közelmúltban került sor, kiosztották a díjakat. Sajnos, Nógrád megyéből ezen senki sem vett részt, senki nem részesült elismerésben. Ennek oka pedig: termelőszö­vetkezeteink vezetőinek nem volt véleménye a decemberi határozat megvalósításáról. Ezen viszont már el kell gondolkodni. A pályázati fel­hívás nem öncélból született. Széles körű tapasztalatcseré­nek szánták. Anyagilag elismerésre méltóan támogatták. Közreadásához a megyei és országos napilapok rendelke­zésre álltak. Mindent biztosítottak, hogy a hasznos kezde­ményezés eredményesen szolgálja a termelőszövetkezeti mozgalmat. A mi megyénkben a főszereplők, a tsz-vezetők maradtak tétlenek. Senki sem akarja a tsz-ek vezetőit elítélni, mert a pá­lyázaton nem vettek részt. Nekünk is több esetben kellett volna közölni a felhívást. A tsz területi szövetségeknek job­ban oda kellett volna erre a feladatra figyelni. A TOT a cél érdekében fehér asztal melletti beszélgetést és anyagi lehetőséget is biztosított. Területi szövetségeink és mező- gazdasági szakembereink úgy látszik ezen az úton nem tar­tották érdemesnek fáradozni a legjobb gyakorlati tapaszta­latok leszűréséért, átadásáért és a decemberi párthatározat végrehajtásáért. Vagy arról van szó, hogy nem tudtunk volna olyan ér­demleges dolgot mondani, amellyel a megye és az ország színe elé állhatunk? Ezen kell elgondolkodni. A pályázati felhívástól eltekintve nézzünk körül a portánkon, hogy a termelőüzemek számára a decemberi határozattal nyújtott segítséget egyáltalán hasznosítjuk-e? Életre kelt-e ez a ha­tározat a megyében? A pályázati felhívást kővető nagy csend után mindenképpen oda kell figyelni! Megóvják a pusztulástól

Next

/
Thumbnails
Contents