Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

Ch 'f* cAlaxtfänolt Na^y sikere a iup! erőknek Pillanatkép a vasárnapi cbilei választásokról: baloldali szavazók egy csoportja A TASZSZ szovjet hírügy­nökség jelentése szerint a chilei választásokon a még nem hivatalos végeredmény a népi erők nagy sikerét bizo­nyítja. A Népi Egység koalí­ciós pártjai a képviselőház 150 mandátumából a korábbi 54 helyett 63-at szereztek meg, míg az ellenzék képvi­selőinek száma 96-ról 87-re csökkent. A 25 szenátusi helyből 11-et a Népi Egység, 14-et a jobboldal szerzett meg, így az ellenzéki koalíció nem érte el az általa tervezett két­harmados többséget, sőt csök­kent ereje a parlamentben. Rendzavarás nélkül, fe­gyelmezetten telt a választás napja Chilében. A szavazó­helyiségeket nyolc órával s nyitás után, helyi idő szerint délután négy órakor lezárták és három órával később fo­lyamatosan megkezdődött az eredmények közlése. Dr. Salvador Allende köz- társasági elnök rámutatott, hogy kormánya ismét megtar­totta szavát — a választások abszolút nyugodt légkörben folytak le, minden állampol­gár szabadon fejezhette ki akaratát. Hangsúlyozta: jól­lehet nem feladata a választá­si eredmények részletes érté­kelése, amennyiben a rész­adatok helyesen tükrözik az összképet, úgy a Népi Egység — korábbi jóslatának megfelelő­en —, a szavazatok több mint 40 százalékát kapja és növeli kongresszusi mandátumainak számát. A reakciónak a törvényho­zás két háza kétharmados többségének megszerzésére irányuló törekvése meghiúsult. Santiagói politikai megfi­gyelők emlékeztetnek arra, hogy a chilei választások tör­ténetében a parlamenti sza­vazatok a kormánypártok szempontjából eddig mindig visszaesést mutattak az el­nökválasztás eredményéhez vi­szonyítva. A Népi Egység 40 százalék körüli eredménye je­lentős győzelem tehát, hiszen Allendét alig több mint 36 százalékos szavazati aránnyal választották meg 1970-ben. Fogoly átadás a VDK-ban Tóth Pél ax MTI tudósítója jelenti: A VDK kormánya és a DIFK megállapodása szerint a Dél-Vietnamban a felsza­badító erők által foglyul ej­tett amerikai, és más nemzeti­segű katonai, valamint polgá­ri személyek egy részét a na­gyobb biztonság végett a VDK területén, tartották őrizetbe. Hétfőn délután Hanoiban 34 ilyen fogoly szabadon bocsátá­sa zajlott le. Az amerikai szárazföldi hadsereg 23 és a tengerész­gyalogság három tisztjét a ko­rábbi formaságok szerint az amerikai katonai küldöttség vette át. Ugyancsak az ame­rikaiak vették át a Nhua Thi- en tartományban 1068-ban el­fogott négy amerikai polgári személyt, akik fogságba esé­sük előtt tanácsadóként a Sai­gon! adminisztráció szolgála­tában álltak. Az amerikaiak­nak adtak át továbbá két fü- lönszieeti rádióst. Az 1069. április 27-én fog­ságba esett Monika Schwinn ápolónőt és Bernhard Diehl ápolót - mindketten NSZK állampolgárok — dr. Joerg von Uthmann-nak az NSZK Saigon! nagykövetsége tanár □sasának szolgáltatták ki. A foglyok átadása rendben, minden zavaró körülménytől mentesen történt meg. (MTI) Párti öldottség az NDK-ban A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Klézl Ró- bertnek, a KB osztályvezető­helyettesének vezetésével párt- munkásküldöttség utazott az NDK-ba. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Lendvai István, a KB osztályvezetője búcsúztatta. Jelen volt Kari Heiland, az NDK budapesti nagykövetségének tanácsosa. (MTI) Valutaválság — nézeteltérés Vasárnap éjszaka a nézetel­térések fennmaradásának je­gyében zárult az Európai Gaz­dasági Közösség kilenc pénz­ügyminiszterének az újabb valutaválság megoldására összehívott ülése. A hatórás tanácskozásról kiadott köz­lemény szerint a pénzügymi­niszterek pénteken Párizsban újabb értekezletet tartanak és erre meghívták az Egyesült Államok képviselőit is. A pénteki értekezletet a Közös Piac pénzügyminiszte­rei csütörtökön Brüsszelben készítik elő és ugyancsak Brüsszelben vasárnap vitatják meg a pénteken elért ered ményeket. ét *» ’«no® hasúé ketéu rdrissbfll Péter János külügyminiszter vezetésével hétfőn hí :aérke- zett a magyar küldöttség, amely hazánk képviseletében részt vett a párizsi nemzetközi Víetnam-konferencián. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese. Jelen volt Ho­ang Cuong, a Vietnami de­mokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete, Huynh Van Than, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Ott volt a fogadtatásnál Gerard Aman- rich, a francia köztársaság nagykövete. (MTI) Vályi Péter találkozott Rockefellerrel A New Yorkban tartózkodó Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettese hétfőn délelőtt David Rockefellerrel, a Chase Manhattan bankház elnökével találkozott. A Rockefeller pénzcsoport feje, akit egyébként az amerikai pénzvilág, koronázatlan feje­delmének tekintenek, a Chase Manhattan székházában szí­vélyesen üdvözölte a magyar miniszterelönk-helyettest és a kíséretében levő Nagy János külügyminiszter-helyettest, Szalaj Béla külkereskedelmi miniszterhelyettest, valamint dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövetet. A kötet­len beszélgetés során David Rockefeller rendkívül melegen emlékezett meg a legutóbbi kelet-európai körútja alkal­mával tett magyarországi lá­togatásának benyomásairól. Dr. Vályi Pétert és a ma­gyar küldöttséget ezután a külkapcsolatok tanácsa látta vendégül ebédre a tanács New York-i klubházában. Az ebéden részt vett Fekete Já­nos, a Magvar Nemzeti Bank elnökhelyettese, és Szarka Károly, Magyarország állandó ENSZ-képviselője is. Délután a Minisztertanács elnökhelyettese és a küldött­ség tagjai a New Jersey ál­lambeli Princetonban, a Food Machine Corporation élelmi­szer-gépipari kutatóintézet központjában tettek látoga­tást. (MTI) rzndánlsan megadták maguka a terroristák Vasárnap hajnalban meg­adta magat a Szaúd Arábia khartoumi nagykövetségét 60 órája megszállva tartó héttagú terroristacsoport A Fekete Szeptember kommandóalaku­lata a két életben maradt túszt — a szaúd-arábiai nagy­követet és a jordániai ügyvi­vőt— átadta a szudáni hatósá­goknak és kiszolgáltatta a há­rom meggyilkolt diplomata holttestét A három napja tartó „ideg- háborúban” szombat este még úgy tűnt, nincs kilátás megol­dásra. A terroristák szomba­ton este még azt követelték, a szudáni kormány bocsásson rendelkezésükre repülőgépet, hogy Líbiába mehessenek. A szudáni kormány megadási követelésére válaszul a késő esti órákban a kommandó ve­zetője és öt társa a nagykö­vetség erkélyéről beszédet in­tézett az épületet körülvevő katonákhoz, hangoztatva, hogy nem akarnak harcolni „arab testvéreik” ellen. Az ultimá­tumot ekkor még elutasítot­ták, és mind a hatan isten légy irgalmas kiáltásokkal, sír­va fejezték be beszédüket. Hajnalra azonban bizonyára belátták helyzetük kilátásta- lanságát. és miután a túszo­kat és a holttesteket szol­gáltatták, egyenként kijöttek az épületből, hogy megadják magukat. Az amerikai nagykövetség szóvivője egyébként közölte, hogy a terroristák elmondták: eredetileg azért akartak a túszokkal az Egyesült Álla­mokba menni, hogy ott a re­pülőtér betonján, a legna­gyobb nyilvánosság előtt vé­gezzenek foglyaikkal. Miután a Fekete Szeptember terroristái közép-európai idő szerint hajnali 6 órakor meg­adták magukat, és a tűzszeré­szek elindultak, hogy hatásta­tiOGRAD - 1973. március 6., kedd Abdulla Malhuk sejk, Szaúd- Arábia szudáni nagykövete, akinek fogadásán a Fekete Szeptember terroristái később meggyilkolt túszaikat ejtették, szabadulása után «alt'«konfe­rencián nyilatkozik az ese­ményekről lanftsák a kommandó őlta' emlegetett robbanó tölteteket, meglepődve tapasztalták, az épületben nem találtak ilye­neket, csupán a csoport fegy­vereit: négy géppisztolyt, há­rom revolvert és hat kézigrá­nátot. Az egyiptomi lapok rámu tatnak ana, hogy a valóban tragikus eseményeket nem le­het hátterük nélkül értékelni. A kairói Al-Akhbar vélemé­nye szerint nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy az Izra­el által földünkről elűzött, végső kétségbeesésbe kergetett emberek tették azt, amit tet­tek, és ezért felelősség terhe­li az Izraelt támogató Egye­sült Államokat is. Az Al-Ah- ram rámutat, mennyire két­színű az amerikai kormány viselkedése, amikor elítél! a „nemzetközi terrorizmust” és követeli a terroristák bíróság elé állítását, de nem érzi szükségét e kérdés felvetésé­nek. amikor izraeli vadászgé­pek lelőttek egy utasszállító líbiai gépet, megölve ezzel 106 embert. Az Al-Gumhurija egyenesen minden felelősséget az Egyesült Államokra hárít, kijelentve, hogy Amerika „ma­ga ölte meg saját nagyköve­tét, ügyvivőjét és a belga ügyvivőt”. A fenyegető hangú cikk szerint „még több ameri­kai fog meghalni, ha az Egye­sült Államok nem változtat közel-keleti politikáján”. (MTI) Víelm.m öuőie A párizsi nemzetközi Vietnam konferencia sikeres be­fejezése jelentős eredmény e sokat szenvedett ország béké­je szempontjából. A konferencia záróakt’isaként a résztvevők tudomásul vették a vietnami háború befejezésével és a béke helyreál­lításával kapcsolatos párizsi megállapodást. A konferencián elismerték a vietnami nép alapvető nemzeti jogait: a füg­getlenséget, a szuverenitást, az egységet és a nemzeti épsé­get. A konferencia ezzel a lépéssel tudomásul vette a pá­rizsi megállapodást aláíró négy fél kötelezettségeit is. A háború befejezéséről szóló párizsi megállapodás arra kötelezi az Egyesült Államokat, hogy kivonja csapatait, es a külföldi szövetséges csapatokat Vietnamból és nem ava!- kozik be Dél-Vietnam belügyeibe: tiszteletben tartja Dei- Vletnam lakosságának azt a jogát, hogy önmaga döntsön jövőjéről. A párizsi megállapodás szelleméből és szövegé­ből eredően a jelenlegi dél-vietnami helyzet elismerése, vagyis a két övezet fennállása, a két kormány és hárem politikai erő létezése, mindez összességében megfelelő felté­teleket teremt ahhoz, hogy Dél-Vietnam a békés építés út­jára lépjen. Amennyiben Dél-Vietnam a demokrácia, a füg­getlenség és a semlegesség útján fejlődik, létrejönnek a szükséges előfeltételek a vietnami probléma végleges ren­dezéséhez: az ország nemzeti és hagyományos alapokon történő békés egyesítéséhez. A politikai rendezés alapjainak lerakásához minden aláíró félnek maradéktalanul be kell tartania a párizsi megállapodást. A megállapodás érvénybe lépésének első hónapja azon­ban, sajnos, arról tanúskodik, hogy a saigoni kormányzat — az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével — mindmáig nem mondott le arról a szándékáról, hogy meg­kísérelje a béke és a nemzeti egyetértés megteremtésének meggátolását. A DIFK jegyzékén számtalan adat szerepel, amely azt tanúsítja, hogy a saigoni kormányzat csapatai és szervei sorozatosan megsértik a megállapodásokat. Kirill Mazurov, a Szovjetunió miniszterelnökének első helyettese március 1-én a Kremlben fogadta a VDK és a DIFK nagykövetét. Mazurov hangoztatta, hogy a Szovjet­unió változatlanul síkraszáll a párizsi Vietnam-megálla- podás maradéktalan betartása mellett. Kijelentette, az ér­dekelt felek kötelesek szigorú felelősséget vállalni a kötele­zettségek végrehajtásáért. A vietnami háború befejezése máris kedvezőleg hat a többi indokínai probléma megoldására. A párizsi Vietnam- megállapodást követően Vientiané-ban aláírták a megálla­podást a laoszi béke és nemzeti egyetértés helyreállításáról. A délkelet-ázsiai háborús tűzfészek felszámolása új lehető­séget teremt egész Ázsia számára, hogy véget vessen a konfliktusok és vérontások sorozatának és megkezdje a megfelelő biztonság kiépítését ebben a térségben. Ezzel kapcsolatban ismét újabb aktualitássá válik az a szovjet javaslat, hogy Ázsia népei egyszer, s mindenkorra mondja­nak le a katonai tömbök és csoportosulások útjáról, s vá­lasszák a jó szomszédságon, az erőszak elutasításán, a szuve­renitás tiszteletben tartásán,' a belügyekbe való be nem avatkozáson, a sokoldalú, kölcsönösen előnyös és egyenjogú együttműködésen alapuló kollektív biztonság útját Korunk egyik leghosszabb és legvéresebb háborújának befejezése meghozza a megérdemelt békét Vietnam népé­nek, meghozza azt a régen várt lehetőséget, hogy a vietna­mi nép megkezdje az ország újjáépítését. A helyzet ugyan­akkor lehetőséget ad arra, hogy népek és államok — társa­dalmi rendszerüktől függetlenül — segtíséget nyújtsanak; Vietnam népének a háború következményeinek felszámolá­sához. A Szovjetunió a többi szocialista ország testvérnépelvei együtt a korábbihoz hasonlóan tovább segíti Vietnam né­pét. Szparfak Begier Előretol! a baloldal Ax rfso nyíl áthozni ok Dobsa János, az MTI tudó­wja jelenti: A nemzetgyűlési választások első fordulójában mindössze 58 mandátum sorsa dőlt el a 490 közül. Ez páratlan eset a francia választások történeté­ben: 1968 ban például a vá­lasztások első fordulójában már 154 képviselőt választot­tak meg. Marcellin belügyminiszter tegnap éjszaka adott nyilatko­zatában hangsúlyozta: a vá­lasztások végső kimenetele még nyitott kérdés, annál is inkább, mert sok választóke­rületben — mint az első for­duló eredményei mutatják — csak néhány száz, sőt egyes esetekben néhány tucatnyi szavazat billenti majd a má­sodik fordulóban a mérleget az egyik, vagy másik oldalra. Az első forduló eredményei­nek legjellemzőbb vonása a baloldal határozott élre törése, a kormánykoalícióra esett szavazatok országos arányá­nak jelentős csökkenése, hi­szen az összes baloldali pár­tokra esett szavazatok aránya jelentősen meghaladja a kor­mánykoalícióra esett szavaza­tokét. A reformerek nem érték el a remélt eredményt, a sza­vazatok 15—18 százalékát, de mérsékeltebb sikerük is le­hetővé teszi számukra, hogy sok helyütt a „mérleg nyelve” szerepét játsszák. A kommentárok többsége arra számít, hogy a reforme­rek vezetői a két forduló kö­zött alkut kötnek majd a kormánykoalícióval — ennek az alkunak részleteit persze nem hozzák majd nyilvános­ságra — annál is inkább mert vezetőik, Lecanuet és Servan Schreiber választóke­rületükben olyan helyzetbe kerülték, hogy a második fordulóban csak a kormány- párti jelölt visszalépése biz­tosíthatja megválasztásukat. Georges Marchais, az FKP főtitkára a választási éjszakán adott nyilatkozatában hang­súlyozta: az első forduló ered­ménye, a baloldal előretörése arról tanúskodik, hogy a franciák többsége az eddigi politika megváltoztatását kí­vánja. Ismét bebizonyosodott, hogy a kommunista párt a baloldal legerősebb pártja, s ez annál figyelemreméltóbb, mert a jobboldali koalíció el­sősorban a kommunisták el­len irányította támadásait. A demokratáknak azonban tudniok kell — folytatta Mar- chais —, hogy az igazságtalan választási rendszer lehetővé teheti az UDR számára, hogy jelenlegi és potenciális szö­vetségeseivel együtt megsze­rezze a második fordulóban a mandátumok többségét. Az új politikát óhajtó franciák­nak tehát mindenütt a bal­oldal közös jelöltjeire kell összpontosítaniok szavazatai, kát Ha ez megtörténik, kia­lakulhat az a szilárd baloldali többség, amely megfelel a változást óhajtó franciák tö­rekvéseinek, s lehetővé teszi a baloldal közös programjának megvalósítását. Az 57 mandátum, amelynek sorsa már az első fordulóban eldőlt, a következőképpen osz­lik meg az egyes pártok kö­zött: FKP: 8, szocialista nárt: 1, UDR: 24, köztársasági füg­getlenek 12, CDP: 6, hat to­vábbi mandátumot olyan je­löltek szereztek meg. akik be­jelentették, hogy a nemzet- gyűlésben az eddigi kormány­többséget fogják támogatni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents