Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
így látják a vezetők Egy súly és differenciálás Szervezés — koncentráció — él üzem AZ ELMÚLT ÉVI eredmények alapján a nógrádi szénbányáknál Élüzem címmel tüntették ki a szorospataki aknaüzemet. Hosszú, buktatóktól sem mentes, egyben tanulságos volt az az út, amelyen a kitüntető címhez eljutottak. Az üzem- és munkaszervezés folyamatossága meghozta a várt eredményt. Erről beszélgettünk legutóbb Zsuffa Miklós aknavezetővel és Poszuk Józseffel a helyettesével. — Mikor is kezdődött? — Arra az időszakra vezetném vissza, amikor a nógrádi széntermelés folyamatos csökkentése került szóba. Az északi kis szénvagyonú aknáknál nem volt lehetőség a termelés koncentrációjára, ezért a déli területre terelődött a figyelem. Egységes koncentráció kialakítása volt a óél — mondja Zsuffa Miíklós, majd így folytatja. — Az első lépcsőben a kö- íélpályarendszert alakították ki az aknáktól az osztályozó- ra. Ez feleslegessé tette a költséges vasúti szállítást. Ebből következett, hogy a két szomszédos Szorospatak- és Kata- lin-aknát összevonják. Nemcsak a külszínen, hanem a föld alatt is meg kellett teremtem ennek feltételeit. Ez a munka 1968-ban kezdődött. Hogy mit jelentett, azt néhány számadattal is érzékelhetjük. — A két aknánál abban az időben 32 kilométer föld alatti bányavágatot kellett fenntartanunk. Ma 14 és fél kilométer a nyitott vágat. A termelékenység, az összüzemi műszakteljesítmény akkor egy tonna körül volt. — Már az összevonást követő első évben 30 százalékos teljesítménynövekedés volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Poszuk József. — Két évvel ezelőtt 1,6, tavaly meg már átlag két tonna felett volt az összüzemi teljesítmény. Gyakorlatilag néhány év alatt megkétszereződött — mondja, közben Zsuffa Miklós számol, majd közbeszól: — A napi 130 vagon szén kitermeléséhez 1969-ben még 1360 ember kellett. Azóta a munkaidő is csökkent, ma mégis a 130 vagon szén kitermeléséhez 970 ember elégsége». — Növekedett a munka intenzitása? — Kétségtelen, de én inkább úgy mondanám, hogy a koncentrációval a termelés feltételei javultak. Egy sor műszaki intézkedés hatása ez, — Gyakorlatilag két fejlesztési munkahelyről kerül felszínre a szén. Kocka Sándor, illetve Csikortás Gábor, szocialista frontbrigádja naponta 50—70 vagonnal termel. Tavaly júliusban üzembe helyeztük Kocka Sándo- rék frontján a KVB 2-es maróhengert. Azóta kisebb megszakításokkal működik. Az idén a második frontfejtésre is jövesztőgépet terveztünk. Ez azt jelenti, hogy a második fél évben már a fejtésekből kikerülő szén egészét gépekkel akarjuk jöveszteni ,— mondta az aknavezető. — A TERMELENKENYSÉG alakulásáról mór szó volt, de vajon a koncentráció az üzem- és munkaszervezésre és a többi gazdasági mutatóra is ilyen kedvező hatást tett? — Kétségtelen, van. javulás. Az önköltség — bár időközben az alapanyagok árai és a bérek is növekedtek — mégis mintegy 18 százalékkal, vagyis tonnánként 55 forinttal csökMyereség és részesedés holtó- és gépipar Tavaly a gépipar 12, a kohászat 16 százalékkal növelte nyereségét, amely a két iparágban 11,2, illetve 3 milliárd forintra emelkedett, így a nyereségrészesedés is nagyobb mint az előző évben. Annak ellenére, hogy az évvégi részesedésből év közben jelentős összegeket kiosztottak a dolgozóknak, a gépirban a tavalyinál átlagosan 2, a kohászatban 1 bérnek megfelelő összeggel több jut, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy mind a gépiparban, mind a kohászatban átlagosan körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedés jut. ez azonban csupán átlag, a különbségek meglehetősen nagyok a vállalatok között, aszerint, hogyan gazdálkodnak. Elsősorban azoknál a vállalatoknál. várható nagyobb nyereségrészesedés, amelyek a gazdaságos exportot növelték. Csak látszólagos az az ellentmondás. hogy a kohászatban a nyereség nagyobbmér- vű növekedése ellenére a nyereségrészesedés kisebb mértékben nő a gépiparinál. A többletnyereség egy része ugyanis az öntvények árának emeléséből származott, s ezt a többletet nagyrészt már tavaly az öntők bérének emelésére használták fel. Egyébként a gépipar 9 százalékkal, a kohászat 4,3 százalékkal termelt többet mint 1971-ben. Mindkét ágazatban igen jelentős eredmény, hogy a többletet a létszám emelése nélkül, sőt annak csökkentésével, vagyis teljes egészében a termelékenység javításával érték el. Könnyűipar A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok 1972- ben összesen 5,8 milliárd forintnyi nyereséget értek ei. Ez 10 százalékkal haladja meg a megelőző esztendő vállalati eredményeit. Az átlagosnál több a nyereség a ruha-, a kötsaövő-, a selyem- és a gyapjúiparban, ugyanakkor azonban a bőr- és szőrmeipari vállalatok eredménye alatta maradt az 1971. évinek. A bútoripar és a nyomdaipar 8—8, a papíripar 9 százalékkal növelte nyereségét. A minisztérium felügyelete alá tartozó 88 vállalat közül 85 nyereséges; kétharmaduk oszthat ki a tavalyinál több, egyharmaduk pedig a múlt évit megközelítő nyereségrészesedést, s három vállalat veszteséggel zárta az 1972-es esztendőt. Több vállalatnál lényegesen gyarapította akifizethető nyereség összegét a sikeres export- tevékenység nyomában járó adóvisszatérítés és más kedvezmények. Míg a megelőző esztendő nyereségrészesedési átlaga a könnyűiparban 16—18 napi munkabérnek felelt meg most átlagosan 20—22 napi munkabér összegének szétosztásával számolnak. Az átlagon belül azonban — természetesen ~ meglehetősen nagy a differenciálódás. Ezen túlmenően több vállalatnál a kifizethető nyereség egy részét, sőt van, ahol a felét mór tavaly év közben felhasználták, béremelésre, jutalmazásra és más különféle anyagi ösztönzésekre. Az előrejelzés szerint néhány vállalatnál már a jövő héten megkezdik a nyereség- részesedés kiosztását. A tervék szerint lesz olyan üzem, ahol az eseményt a nemzetközi nőnapra „időzítik”, a törekvés érthető: a könnyűipar gyáraiban, üzemeiben, csaknem 300 000 nő dolgozik, az összes munkások, alkalmazottak mintegy kétharmada. kent. Most számoltam az egymillió kalória fűtőérték előállítási költségeit. A vállalat háromnegyedéves adatait ismerem és hasonlítottam a mi eredményeinkhez. Bátran állíthatom, hogy a legnagyobb összüzemi teljesítmény mellett a fűtőértékre számított önköltség is a legalacsonyabb Szorospatakon. A vállalati átlagnál két forinttal olcsóbb egymillió kalória előállítása. — Valóban szépek az elért eredmények. Vannak-e még olyan tartalékok, amivel fokozhatják a hatékonyságot, gazdaságosságot ? — A napokban végleges formájában kialakítottuk az éves munka- és üzemszervezési tervet. Sok minden szerepel ebben, ami biztosíték a fejlődésre. Az idén mindkét frontfejtés átáll. Gépesített frontnál ez nehézkes. Kockáék már túl vannak rajta. Nemsokára Csikortásók is átszerelnek. Az új frontok kifutási ideje több mint egy év lesz. A jövő is több feladatot jelent. Kutatást, fúrást végzünk a kettes telepben. Kedvezőek az eredmények. A keleti fővonal folytatásában rövidesen megkezdjük a jelenleginél jobb minőségű szén feltárását. A feltáró elővájó munka aránya tehát növekszik, de a jövő érdekében ezt kell tennünk. Ennek ellenére szeretnénk tartani, illetve tovább növelni a teljesítményeket. A frontfejtésekben látunk még több lehetőséget a már említett jövesztés gépesítésével és a technológia tökéletesítésével. — A másik lehetőséget a frontbiztosítás korszerűsítésében látom. Már két hónapja kísérletezünk a szovjet egyedi hidraulikus tárnokkal. Ez látszik a legmegfelelőbbnek. 1 Önjáró, vagy egyéb korszerűbb, drága biztosításra fejlesztési lehetőségünk nincs, de a gazdaságossági számítások szerint nincs is rá szükség. A hidraulikus tárnokhoz most magasítókat várunk és akkor hamarosan az egész frontfejtésen ezt alkalmazzuk. Köny- nyebbé, gyorsabbá válik a biztosítás és ez a teljesítmények további növekedését teszi lehetővé. Szerepel még a tervünkben a feltárásnál a gépi rakodás megvalósítása, és egy sor más apróbb, munkaköny- nyítő, biztonságot növelő intézkedés. A légellátást, a munkahelyi világítás javítását, a külszíni készlettér korszerűsítését is tervezzük. Mindez az élőmunka-ráfordítás csökkentését szolgálja — mondta az aknavezető. A SZOROSPATAKI példa bizonyítja, hogy az állandósult munka- és üzemszervezésnek megérett a gyümölcse. Érdemes tehát a napi gondok mellett hosszabb távra is tervezni. Ezt bizonyítja az Élüzem cím elnyerése. Bodó János Ki nyújtotta meg az atomot? Az uránatomok nem gömb- besugárzásnak tették ki. Az hoz, hanem megnyújtott alakú atom nagy tengelye körülbe- rögbilabdához hasonlítanak — lül' egyharmaddal hosszabb a erre a következtetésre jutót- kis tengelynél. Most már csak tak a szakemberek, miután az arra a kérdésre kell válaszol- uránt alfarészecskékkel való ni, hogy ez miért van így? Készül a szálláshely. Alul Górd* Lajos, a kertész, fent a fia, László Egyszerűen így hívják őket, dinnyések. Maguk is erre értenek a legjobban. Gorda Lajos és családja, felesége és A VÁLLALATOKNÁL alkalmazott bérpolitika régi, és a mad napig is megoldatlan problémája a differenciálás elvének gyakorlati alkalmazása. Talán azért is, mert amíg „elvileg” tanácskoznak erről a követelményről, addig mindenkinek azonos a véleménye, arra gondolván, hogy „úgysem én leszek az, aki kevesebb pénzt kap, hiszen a kollégám, a mellettem levő munkapadnál jóval gyengébb teljesítményt nyújt. A gondok, a munkahelyi légkört mérgező viták ott és akkor szoktak kezdődni, ahol és amikor valamelyik vezető elszánja magát, hogy a rendelkezésre álló pénzt kinek-kinek végzett munkája, érdeme szerint ossza szét. Ezekben a napokban a munkások és mindenki más, akit illet, felfokozott várakozással tekintenek az esedékes béremelés, illetve a nyereségrészesedés szétosztása elé. S bár elhangzottak a figyelmeztetések, hogy az iparban, építőiparban dolgozó munkások és közvetlen termelésirányítók részére központilag elrendelt, átlagosan 8, illetve 6 százalékos béremeléseknél csak az előírás szerint differenciálhatnak — éppen azért, hogy mindenki közel azonos mértékben részesüljön a rendkívüli béremelésekre szánt összegből —, mégis érezhető a feszült várakozás: valóban e szerint történnek-e a béremelések, nem lesznek-e „kivételezettek”, olyanok, akik társaiknál több pénzt kapnak? A részletek vizsgálata előtt hadd idézzük meg: az efféle közhangulat eredőjét sok-sok évvel korábban kellene keresni, azokban az esztendőkben, amikor — különböző megfontolásokból — meghonosodott nálunk a máig is fellelhető egyenlősdi szemlélete, amikor a vezetők hozzászoktak a „mindenkinek egy keveset” bérezési módszerhez. Tagadhatalan: ez a módszer' kényelmes, hiszen ha a brigád, vagy a műhely, vagy a gyáregység minden dolgozója közel azonos nagyságú béremelést kap, akkor nincs vita, nincs elégedetlenkedés, igaz; az ilyesfajta bérfejlesztésnek nincs különösebb ösztönző ereje. De legalább viszonylag nyugodt a légkör, nem kell magyarázkodni, hogy iksz. vagy ipszilon miért kapott több pénzt, s egyetlen vezető sem teszi ki magát annak, hogy vélt, vagy valós sérelmek miatt újabb és újabb munkások kérik a munkakönyvüket és állnak odébb más munkahelyet keresve. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy a márciusi, központi béremeléseknél, az imént vázolt meggondolásból érvényesítik az egyenlősdi módszerét. A Központi Bizottság novemberi határozata világosan, egyértelműen megfogalmazza a már ismert tényt: az állami iparban dolgozó munkásság bérszínvonala elmaradt az átlagtól, számos nagyüzemben kevesebbet kereshettek a munkások, mint például egy szövetkezetben, vagy egy tsz-műhelyben. A központi béremelés célja: kiegyelíteni a megbillent kereseti egyensúlyt, továbbra is kellő anyagi megbecsülést adni az állami iparban dolgozó munkásoknak. Ezért a március 1-től esedékes rendkívüli béremelésnél csak korlátozott mértékben érvényesíthető a differenciálás, csak annyira, amennyiben indokolt például a szakmunka és a nem szakmunka között különbséget tenni. A központilag elhatározott béremelés végrehajtása során minden ipar- vállalatnál a munkásoknak, termelésirányítóknak meg kell kapniuk a központilag előírt minimumot, amelyen belül nem szabad differenciálni. Hátravan azonban az esedékes vállalati, a szokásos évi bérfejlesztés, amelynek nagysága ebben az évben az iparban átlagosan 4—5 százalék, s amelyből már nem mindenki részesül egyenlő arányban. Feltéve, hogy valóban bekövetkezik a személy szerinti differenciálás, tagadhatatlan, hogy bizonyos körökben felvetődik a szubjektív elosztás veszélyétől való félelem. Hogy valóságos veszélyről van-e szó az nagyrészt a béremeléseket végrehajtó személyektől függ: az igazgatótól, a szakvezetőktől és nem utolsósorban a párt- és szakszervezeti vezetőktől. Természetesen, nem elég csak személy szerint mérlegelni, nem elég a lehető legób- jektívebb mérce szerint értékelni, hanem a döntéseket indokolni, elfogadható érvekkel magyarázni is kell. S ha ezek az érvek valóban meggyőzőek, ha a differenciált elosztás valóban igazságos, akkor a döntés találkozik majd a többség véleményével. Az egyetértést pedig nehezen mérgezheti egy-egy — a munkahelyi közvélemény szerint is oktalanul elégedetlenkedő — személy. KÖVETKEZÉSKÉPPEN nem kell különösképpen tartani a munkahelyi légkör romlásától. Arról nem is beszélve, hogy a reális, ésszerű, a kollektíva értékítéletével is egyező vezetői döntések — különösen, ha ezek egyenes beszéddel, őszinte magyarázattal, indoklással párosulnak — csak növelhetik a vezetői tekintélyt, a vezetők megbecsülését. Vertes Csaba Szocialista brigádok életéből Tizenkilenc szakmunkással és hét ipari tanulóval dolgozik a Balassagyarmati Fémipari Vállalat „Lenin” Szocialista Brigádja. A kollektívát a legjobbak között emlegetik a gyárban, teljesítményük rendszeresen jóval száz százalék felett van. Hosszabb idő óta liftaknaajtókat készít a brigád hazai megrendelésre. Ebből a termékből, amely a Lenin brigád „profilja”, januárban háromszáznyolcvannyolc, februárban majdnem ötszáz készült. A márciusi tervük négyszázhúsz darab. Képünkön az egyik brigádtag • a hegesztési felületeket köszörüli. TALPON A DINNYÉSEK 17 éves László fia, minden esztendőben amikor felenged a téli fagy, Érsekvadkert határába költözik. Itt veszik birtokba a homokost, amit nagyon szeret a dinnye, és más zöldségfélék. Arrafelé dombokká szelídülnek a hegyek. A Börzsöny i6 messziről kéklik. És ilyenkor, tél végén, nyargal a szél akadálytalanul. Még a homokot is hordja és kemény a hidegtől. Időjárás ide, időjárás oda, a kertészettel indulni kell. Gorda kinézett meleg kucsmája alól és azt mondta. — Az időjáráshoz igazodik a természetünk... Gorda Lajos és családja nem csupán dinnyét termeszt. Mestere ő ennek is. A jegyzetében elkészített éves terve szerint holdanként 120 mázsa görögdinnyét szüretelnek le. Az út mentén árusítják is. Sárgadinnyéből 86 mázsát. Gyorsan hozzátette: — Ha az időjárás is úgy akarja... Ebben igaza van Gordának. A múlt esztendőben vagonszámra ment tönkre a sok esőtől a paradicsom. Termesztenek még paparikát, káposztát, igazi kertészeti árukat. Az érsekvadkerti termelőszövetkezettel állnak szerződéses viszonyban. Mindegyikük tudja a kötelességét; a tsz is, a kertész is. Azt mondta erre Gorda: — Ezt a munkát csak egyetértésben, egymás iránti bizalommal lehet elvégezni... A dinnyések megkezdték a munkát. Ilyenkor, a tél végén rendbe teszik a téltől megtépázott nyári szállást, amely földbe vágott, és tetszetősen van elkészítve. Mellette a kamra, és a sertésnek egy ól. — Az első feladata a falujától távolra vándorló diny- nyésnek elkészíteni a tanyáját — magyarázta a kertész. Fűrész, balta, kalapács a kezében, fa az erdőből és már építették is, amire szükségük lesz egész nyáron. Aztán a melegágy következik, ahol felnevelik a palántát. Ezeket egymást követően kell elkészíteniük. Amikor már szívesebben süt majd a nap, következik a föld előkészítése, palántázás és így tovább egészen őszig, mindig tele tennivalóval. — A kertész nem lehet munka nélkül egy percig sem — mondta Gorda. Még nem adta meg magát a tél. Szél nyargal Érsekvadkert határában, fázósan kéklik a Börzsöny, de a dinnyések már megkezdték a munkát. B. Cíy. NÓGRÁD — 1973, március 6., kedd
