Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

f Koszigin szovjet miniszterelnök hivatalában fogadta Ben Szliman marokkói kereske­delmi minisztert Kapcsolataink példaképül szolgálhatnak Dr. Bruno Kreinky sajtókonferenciája Dr Bruno Kreisky, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellárja pénteken délelőtt sajtókonferenciát tartott a Magyar Tudományos Akadé­mia Országház utcai kongresz- szusi termében. A ■ sajtókon­ferenciát — amelyen részt vett Nagy - János külügymi­niszter-helyettes, dr. Nagy Lajos, hazánk bécsi nagykö­vete és dr. Friedrich Frölichs­thal budapesti osztrák nagy­követ is — dr. Várkonyl Pé­ter államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke nyitotta meg, majd az osztrák kormányfő válaszolt a magyar és a kül­földi sajtótudósítók kérdéseire. Magyarország és Ausztria kapcsolatai! — jelentette ki a kancellár —, a szó legigazabb értelmében a jószomszédság jellemzi. Ez határozta meg a légkörét a mostani kormány­fői szintű magyarországi ta­lálkozónak is, s a tárgyalása­ink sikeresek voltak — mondta dr. Bruno Kreisky. A sajtókonferencián — ame­lyen jelen voltak az osztrák szövetségi kancellár kíséreté­hez tartozó tartományi főnö­kök is — megtudhatták az újságírók, hogy a budapesti megbeszéléseken elsőrendűen a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Ezeket átfogóan és röviden úgy értékelte magas rangú vendégünk, hogy az utóbbi évtizedben — ponto­sabban: az elmúlt 9 eszten­dő során — jól, különösebb problémák nélkül fejlődtek, s az így kialakult magyar-—oszt­rák viszonyt tovább tudjuk ja­vítani, továbbfejleszthetjük kapcsolatainkat. Nem látvá­nyos témákról folytak a tár­gyalások. Mégis a két ország közötti együttműködésben fon­tos dolgokról, olyanokról, mint például a határátlépő helyek kérdése, könnyítés a vízumok terén, és hasonló dolgok. Ilyen problémák rendezésében konkrét lépésekkel jutottunk előbbre. Gazdasági témakörben sző esett arról, hogy a két ország­nak több tucat együttműködési szerződése van. Itt megemlí­tette dr. Bruno Kreisky, hogy a KGST-országok közül Ma­gyarország az első helyen áll az Ausztriával való kereske­delmi kapcsolatokban. Opti­málisnak nevezte ezeket a kapcsolatokat, hozzátéve, hogy az Osztrák Köztársaságnak nincs szándékában változtatni a Magyarországgal való gaz­dasági kooperáción a Közös Piachoz való közeledés után sem. A KGST-országokhoz fűző­dő osztrák kapcsolatokat álta­lánosságban — az ezen or­szágokkal kötött szerződések tartalmát illetően pedig egé­szében — rendezettnek minő­sítette; azt mondta, hogy Ausztria részéről kielégítőek az eddigi eredmények. Kulturális, sportkapcsolata­ink további fejlesztéséről is bizakodóan nyilatkozott. Az európai biztonsági kon­ferenciáról szólva kijelentette: megegyezik a véleményünk abban, hogy még idén össze­ülő biztonsági és együttműkö­dési konferencia programjába lényegi kérdéseket kell fel­venni. Nem szabad azzal szá­molnunk — mondta —, hogy ezeket a kérdéseket a konfe­rencia egyetlen, már az első ülésszakon hatásos döntésig viszi. Véleménye szerint arra kell készülnünk, hogy ilyen konferenciák sorozata követ­kezik majd, s az-egyes ülés­Nincs előrehaladás Pénteken negyedszer ültek össze a Párizs környéki La Celle-Saint-Cloud-ban a DIFK és a saigoni kormány küldött­ségei, de az ülés ismét ered­ménytelenül végződött: még mindig nem tudtak megálla­podni a dél-vietnami kérdések rendezésére irányuló politikai tárgyalások napirendjében. A saigoni küldöttség továbbra is ellenzi azt, hogy a tárgyaláso­kon elsősorban a demokrati­kus szabadságjogok kér­dését vitassák meg, s ehelyett az úri. „északi csapatok” visz- szavonásának kérdését akarja megvitatni. Az ülésen Nguyen Van Hieu államminiszter, a DIFK kül­döttségének vezetője rámuta­tott arra, hogy a demokrati­kus szabadságjogok helyreál­lítása előfeltétele a nemzeti megbékélés és egyetértés ta­nácsa felállításának, s a sza­bad választások megtartásá­nak. Ly Van Sau, a DIFK-kül­döttség szóvivője a találkozó után kijelentette, a tárgyalá­sok — a saigoni küldöttség magatartása miatt — tovább­ra is egy helyben topognak. Nguyen Van Hieu, a DIFK áliamminiszteie újságíróknak nyilatkozik, mikor megérke­zik a két dél-vietnami fél pá­rizsi tárgyalásainak színhe­lyére 2 Í4ÓGRÁD - 1973. műrci.s 31., szombat szakok között napirendi té­mák előkészítő munkáit bi­zottságoknak adják át. Az előkészítő megbeszéléseknek szerinte olyanoknak kell íen- niök, hogy mindenképpen biz­tosítsák: maga a konferencia ne lehessen eredménytelen, előbbrehaladás történjék a kontinens tárgyalóasztalánál. Kitért arra is, hogy konti­nensünkön. különösképpen __ K özép-Európában — mind Ausztria, mind Magyarországa a kapcsolatok eddigi fejleszté­sével, jelentősen elősegítette a feszültségek csökkentését. Büszkén mondhatjuk — tette hozzá —, hogy kétoldalú kapcsolatainkban optimális szintet értünk el, együttműkö­désünk olyan, ahogyan egy­más mellett élő különbőz. társadalmi berendezkedésű or szágqk kiépíthetik jó kapcso­lataikat. A magyar—osztrák kapcsolatok példaképül szol­gálhatnak más — Kreisky szavaival — kis országok szá­mára is. Hozzátette, hogy ezen országok — éppen jellegük következtében — a világ más részein is, amennyiben meg­bízatást kapnak, sokat segít­hetnek a nehéz helyzetek, válságok megoldásában. (MTI) Ülést (Folytatás az I. oldalról) illetve összmunkabizottsági értekezleten is találkozik az alapszervezeti tisztségviselők­kel. Ezekre a találkozókra csak nagy horderejű határo­zatok megértetése, illetve a végrehajtás megbeszélése ese­tén kerül majd sor. Ügyelnek arra, hogy ezek az akciók ne szorítsák háttérbe a szakmai megyebizottságok felelősségét, ne sértsék azok jogkörét. Az elmúlt egy évben az alapszervi munka fokozottabb segítése céljából közös tár­gyalásokat folytattak a jelen­tősebb szakmai központokkal. Közösen megegyeztek több nagyvállalat szakszervezeti tanácsával, hogy milyen jog- és hatáskör illeti meg a me­gyében dolgozó gyáregységek, telephelyek alapszervezeteit. Az elnökség tagjai, az appa­rátus a korábbinál több időt töltött el helyszíni segítség- adással. Ezek is egyre terv­szerűbbek, tartalmasabbak, kapcsolódnak a szakszerveze­ti élet eseményeihez; taggyű­lésekhez, szakszervezeti gyű­lésekhez üzemi szakszerveze­ti rendezvényekhez. A kü­lönböző reszortosok, különbö­ző idejű továbbképzése is nagy segítséget jelentett az alapszervezeti munka színvo­nalának emelésében. Az SZMT elnöksége és ap­parátusa továbbra is megkü­lönböztetett segítséget ad a letelepült, illetve létrejövő új üzemeknek. Ugyanis elég gyakori, hogy nekik kell élet­re hívni az alapszervezeteket, kialakítani a műhelybizottsá­gi hálózatot, megszervezni, el­indítani a szakszervezeti ve­zetők, aktivisták munkáját. I Elhunyt Pupp Lajos Stabilabb alapokon „A szovjet—japán viszony fontos mérföldköveként” ér­tékeli a Pravda a Tanaka— Brezsnyev levélváltást. A lap tokiói tudósítói Leonyid Brezs­nyev levélválaszának megér­kezése után bebocsátást nyer­tek Tanaka miniszterelnök­höz, aki ismételten hangsú­lyozta a baráti kapcsolatok fejlesztésének fontosságát or­szága és a Szovjetunió kö­zött. Kijelentette, hogy abban a személyes üzenetben, ame­lyet Leonyid Brezsnyevtől, az 1ZKP Központi Bizottságának főtitkárától kapott, megerősí­tést nyert a Szovjetunió hi­vatalos álláspontja a szovjet— japán kapcsolatok további fejlesztésének kérdését illető­en. „Teljesen egyetértek ez­zel a megközelítési móddal és szívem mélyéből remélem, hogy országaink kapcsolatai a jószomszédság és az együtt­működés irányában fognak fejlődni” — mondotta Tana­ka. A szovjet tudósítókat fo­gadta Ohiia japán külügymi­niszter is és válaszolt kérdé­seikre. Ennek az interjúnak a szövegét a pénteki Pravda közölte. Ohira egyebek között emlékeztetett arra, hogy a két ország diplomáciai kap­csolatainak felvétele óta gaz­dasági, politikai és kulturális téren kapcsolataik sokat fej­lődtek. Ohira szerint a jelenlegi nemzetközi helyzetben a leg­belső szintű kontaktusok egy­re nagyobb jelentőségűek. A Tanaka—Brezsnyev levélvál­tásra utalva Ohira kijelentet­te : „mint a szovjet vezetők tel­jes joggal megjegyzik, a ja­pán—szovjet viszonyt stabi- .abb alapokon kell fejleszteni. Ehhez elengedhetetlen szükség van a kölcsönös megértés és a kölcsönös bizalom erősítésé- re”. A japán külügyminiszter a Szovjetunió nagyhatalmi és földrajzi helyzetéből fakadó, kiemelkedő nemzetközi sze­repéről is beszélt, s kifejezte reményét, hogy a Szovjetunió „hozzájárul az ázsiai prob­lémák megoldásához”. Ohira utalt az ázsiai kollektív biz­tonsági rendszer megteremté­sével kapcsolatos szovjet el­képzelésekre, amelyek „konk­rét tartalma — a japán kül­ügyminiszter véleménye sze­rint — még nem elég világos, s amelyet esetleg minden ázsiai ország a maga módján képzel el. i Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Papp Lajos elvtárs, a párt-, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Ellenőrző Bi­zottságának tagja, az Építő-, Fá- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete közpon­ti vezetőségének tagja súlyos betegség következtében már­cius 30-án elhunyt. Papp Lajos elvtárs teme­tése április 5-én, csütörtökön, 14 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető mun­kásmozgalmi panteonjában. A családtagok, harcostársak és barátok a ravatalnál 13.30 órától róhajták te kegyeletü­ket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dslgozók Szakszervezeté DéMfieínam sorsa • A Párizs melletti Celle-Saint-Cloud-ban a DIFK és a saigoni vezetőség küldöttségének március 19-én megnyílt konzultatív tanácskozása a két dél-vietnami fél belső po­litikai problémáinak rendezésével foglalkozik. A DIFK küldöttsége az első ülésen olyan napirendi Ja­vaslatot terjesztett elő amely tökéletesen megfelel a pári­zsi megállapodás betűjének és szellemének. Lényegében három kérdést kell megvitatni: hogyan biztosítsák a de­mokratikus szabadsá.giogokat és hogyan valósítsál! meg a nemzeti egyetértést Dél-Vietnamban; hogyan alakítsák meg a Nemzeti Tanácsot a három egyenlő erőből; s végül: ho­gyan szervezzék meg a szabad és demokratikus általános választásokat. A tanácskozás elején a saigoni fél nyomban olyan ál­láspontra helyezkedett, amely nem kelt optimizmust. Ma is új variációban ismételgeti azokat az elkoptatott érveket, amelyeket Párizsban, valamint a háború alatti vietnami ér­tekezleteken hangoztattak. Ezeket az „érveket” Celle-Saint- Cloud-ban már fantasztikus részletekkel egészítették ki, olyan állítólagos hadosztályokról és páncélosokról, amelyek északról délnek tartanak A négyoldalú katonai bizottságban helyet foglald DIFK-küldöttség legutóbbi sajtóértekezletén Csan Van Csa altábornagy, a küldöttség vezetője, elutasította az alakta­lan vádaskodásokat. Hangoztatta: a saigoni fél ezzel azt sze° retné elérni, hogy a Japánból a Da Nang támaszpontra irányuló törvényellenes és titkos amerikai fegyverszállítá­sok tényét palástolja. A párizsi konzultációk eredményes alakulását termé­szetesen nem mozdítja elő, hogy a saigoni vezetőség rend­szeresen megsérti a párizsi megállapodások fő tételeit, folytatja a házkutatásokat, a hazafiak ellenőrzése alatt ál­ló területek erőszakos birtokba vételére irányuló kísérlete­it. A párizsi konzultatív tanácskozáson résztvevő DIFK- küldöttség vezetője, Nguyen Van Hieu elmondotta, hogy a dél-vietnamiak még mindig nem élhetnek normális kö­rülménye^ között és nem élvezhetik az olyap elemi de­mokratikus szabadságjogokat, mint például a szabad moz­gás lehetősége. A saigoni hatóságok az utóbbi időben lázasan folytat­ják politikai ellenfeleik likvidálását, hogy így gyengítsék a demokratikus erőket az országban. Mán>edig a demok­ratikus szabadságjogok biztosításának alapkérdése a saigo­ni rezsim politikai foglyainak sorsa. A DIFK küldöttségé­nek ez az álláspontja a párizsi konzultációkon. Olga Trofimova tartott az SZMT Fontos az alapszervezeti munka színvonalának emelé­se a jogok és hatáskörök megfelelő alkalmazása céljá­ból is. E tekintetben egyes gazdasági vezetők és alap­szervezeti vezetőségek között nincs meg a kellő összhang, az együttműködés. Okát a többi között abban látják, hogy nincsenek írásban le­fektetve az együttműködési elvek. De vannak olyan alap­szervezetek is, ahol nem is­merik, vagy nincs birtokuk­ban az, hogy milyen jogok illetik meg őket. Vonatkozik ez elsősorban az utóbbi évekr ben létrejött 40 termelőegy­ségre, de előfordul ilyesmi másutt is. Elég sok alapszervezetben a szociális és kulturális kere­teket nem a szakszervezet alakítja ki és dönt annak fel- használásáról, hanem a kü­lönböző gazdasági szervek, fő­osztályok. A kollektív szerző­désben jóváhagyott túlórake­retek nagyfokú túllépése, a munkaverseny-szervezés, szo­cialista brigádmozgalommal való foglalkozás egyoldalú ér­telmezése. a törzsgárda-sza- bályzatok realizálásának mód­ja és sok egyéb más gond jelzi, hogy az említett kérdé­sekben is szükség van az SZMT apparátusának segítsé­gére. Nehezíti a helyzetet, hogy az alapszervezetek sem értel­mezik mindig egységesen jog- és hatáskörüket. Van amikor a titkár és az igazgató dönt a kollektíva helyett. Előfor­dul, hogy a gazdasági vezetés leadja a jogkört — bér, lét­szám —, ugyanakkor ez a hatáskör nincs meg a szak­szer vezetnél. Főleg a megyén kívüli nagyvállalatoknál for* dúlt elő ilyen eset. Szóba került, hogy sok az értekezlet és a jelentések el­készítése jelentős időt vesz el a gyakorlati munkától. E te­kintetben a SZOT és orszá­gos szervei jó példát mutat­nak az utóbbi hónapokban. Ezt kívánja követni az SZMT elnöksége is. Szóba került, hogy az MSZMP Központi Bizottság november 14-15-i határozata milyen kedvező társadalmi és politikai lég­kört teremtett az alapszer­vekben, az üzemekben, a munkások körében. A bér­emelésben részesülő munká­sok eddig is bíztak a pártban, a kormányban, tudták, hogy amikor meglesz a lehetősége a béremelésnek, akkor ők is részesülnek a központi bér­fejlesztésből. így vélekedtek akkor is, amikor a társada­lom különböző rétegei része­sültek béremelésben. A köz­ponti és vállalati bérfejlesz­téseket legtöbb helyen az elő­írásoknak megfelelően végez­ték el. A lebontás a dolgozók általános helyeslésével és ér­tékítéletével is találkozott. A beszámolót követő vitá­ban Bencsik István, az erdő- gazdaság szakszervezeti tit­kára szóyá tette, hogy a szo­cialista munkaverseny szer­vezésében a középvezetők még nem hajtják végre a számukra előírtakat. Beszélt még a táppénzes állomány alakulásával kapcsolatban az egészségügyi ellenőrzés fella­zulásáról. B. Kovács István, a Nógrád megyei Állami Építő- ipari Vállalat szakszervezeti' bizottságának agitációs és propagandafelelőse a szocia­lista munkaverseny tartalmi fejlődéséről és a dolgozók tudatának alakulásáról szól! Kifogásolta, hogy az utóbbi időben igen sok az értekez­let. Oravecz Tivadar, a KPVDSZ megyed bizottságá­nak titkára a fogyasztói ér­dekvédelem követelményeiről és a dolgozók előtt álló fel­adatokról beszélt. Lovász Béla, a HVDSZ megyei bizottságá­nak titkára a bizalmiak to­vábbképzésére tett javaslato­kat, majd szóvá tette: egyes szakszervezeti vezetők azért félnek alkalmazni jogaikat, mert egyes gazdasági vezetők finoman „betartanak” nekik. Megítélése szerint egyik-má­sik gazdasági vezető nagyon elszokott a dolgozók jogos bírálatától. Kanyő Béla, a MEDOSZ megyei bizottságá­nak titkára azt hangsúlyozta, hogy elsősorban a saját te­rületén kell mindenkinek ha- tározöttabbá tennie a felada­tok végrehajtását. Az ered­ményes munka viszont meg-, követeli, hogy más irányító szervek is ezt tegyék. Godó Györgyné, a megyei pártbi­zottság párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője el­mondta. hogy a szakszerve­zetben dolgozó kommunisták és tisztségviselők a párt po­litikája alapján nagy felelős­séggel végzik munkájukat- Fejlődött, erősödött sajátos munkastílusok. A párt tavaly novemberi határozata alapján vázolta a szocialista gazda­sági építőmunka főbb fel­adatait, majd az alapszerve­zetek fokozott segítését hang­súlyozta. A vitában elhangzott kér­désekre Lipták József. a* SZMT vezető titkára vála­szolt. A Szakszervezetek Nóg­rád Megyei Tanácsa a vitá­ban elhangzottakkal kiegé­szítve elfogadta a két beszá­molót

Next

/
Thumbnails
Contents