Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-31 / 76. szám

Őszinte párbeszédek Véget értek Nógrád megyé­ben is jelölő gyűlések. Talál­koztak választópolgárok és tanácstagjelöltek. Ott voltak a községek. városok vezetői, közéletünk képviselői. hogy közösen, több szem többet lát elv alapon megvitassák az eredményeket, a még megle­vő visszásságokat, felmerülő gondokat. Mindazt, ami nap mint nap előadódik, vagy előadódhat. A jelölő gyűlések bebizo­nyították, hogy az embereket érdeklik a közügyek, szívesen adnak tanácsokat, javasolnak megoldásokat. Erre az érdek­lődésre számított a Hazafias Népfront is, amikor megszer­vezte a rétegtalálkozókat. A jelölő gyűlések befejez­tével választási előkészülete­inknek ugyanis ezzel új. más­fajta — úgyszintén fontos — szakasza kezdődött el. Min­denütt — valamennyi város­ban. nagyközségben és kis fa­luban — élő és élénk párbe­szédek alakulnak ki. Egy-egy retegtalálkozón húsz—huszon­öt ember jön össze. Az már nevében benne van, hogy ál­talában azonos érdeklődésű, azonos foglalkozású emberek folytatnak eszmecserét. Kül­politikai, belpolitikai témák­ról csakúgy, mint a helyi kérdésekről. Mindenképpen jó szolgála­tot tesznek ezek a rétegtalál­kozók. Mások, mint a jelölő gyűlések, vagy egyéb, sok embert megmozgató találko­zók. Éppen abban mutatkozik előnyük, hogy családiasabbá, meghittebbé válik a hangulat. Az emberek őszintén, és ker­telés nélkül mondják el, ami leginkább foglalkoztatja őket. Érthető, hogy — a minden­kit egyformán érintő országos vagy városi,, községi ügyek mellett — vannak olyan kér­dések, amelyek egy-egy réte­get különösebben érintenek. \z azonosságok mellett más kérdések foglalkoztatják a pedagógusokat, érdeklik az orvosokat. munkásokat. az otthon levő háziasszonyokat, fiatalokat, cigányokat, terme­lőszövetkezeti parasztokat, a gyárakban dolgozó munkáso­kat, avagy a kisiparosokat. A rétegtalálkozókon valódi és jó képet kaphatunk a gon­dokról. a megoldásra váró kérdésekről. A dolgozó édes­anyák minden bizonnyal — és joggal — felvetik a szol­gáltatások fejlesztését, az üz­letek ellátását, nyitvatartását, az áruválasztékot, az óvodai férőhelyeket. Ugyanakkor a fiatalok körében szóba kerül­nek az elhelyezkedéssel, la­kásépítéssel, fizetéssel, szóra­kozással járó gondok. A ci­gányoknak tartott rétegtalál­kozón az első három mondat után a szó rögtön a munkába állásra, a rendes lakásokra, az életfoma megváltoztatásá­ra irányuló kérdésekre terelő­dik. Más problémákat vetnek fel a falun dolgozó pedagógu­sok, a termelőszövetkezetek szakemberei, vagy az orvo­sok. Az eddigi tapasztalatok sze­rint inkább a helyi ügyek, bajok, örömök kerülnek elő­térbe. Nagyon helyesen. Az őszinte szó kimondásához se­gít, hogy a népfrontbizottsá­gok — városon és falun egya­ránt — állandó és jó együtt­működést alakítottak ki a gyárakkal, üzemekkel, terme­lőszövetkezetekkel, társadalmi szervekkel a legutóbbi évek­ben. Ez annyit jelent, hogy a népfront vezetői már a ré- fcegtalálkozót megelőzően is­merik a legégetőbb gondokat, így nem érhet váratlanul egyetlen kérdés sem. A gya­korlatban pedig hozzásegít az érdeklődés felkeltéséhez. Hogy senki ne távozzon a ta­lálkozóról azzal az érzéssel, lényegében nem kapott kielé­gítő választ. Az is fontos, hogy ne csak az előadó mondja el vélemé­nyét. beszéljen hosszú, hosz- szú percekig. Csak akkor van értelme a rétegtalálkozók­nak, ha valódi párbeszédek alakulnak. Kérdések röpköd­nek. arra rögtön feleletek hangzanak el, esetleg vita kerekedik. Az sem baj, ha „kényes” kérdésekről. Mert csak így töltik be hivatásukat a Nógrád megyében immár jó hagyományoknak örvendő rétegtalálkozók, amelyeket nyugodt szívvel nevezhetnénk oda-vissza beszélő összejöve­teleknek. Cs. E. Mai kommentárunk Hatékonyabb munkává» érték el AZ ITALOZÁS VESZÉLYE Itt a jó idő, gépek zajától hangos a határ. Elkezdődött a tavaszi mezőgazdasági munka. A mezőgazdaságban ma a gépeik játsszák a főszerepet. Az ember nélkül azonban a legkorszerűbb masina sem ér semmit. Az embernek tehát gondosan, felikészülten, józanul kell a gépet kezelnie. Azért beszélünk erről most, az idei mezőgazdasági munka kez­detének kezdetén, mert sokan a gépek kezelői közül el­feledkeznek a veszélyről és a hagyományokhoz híven, a reggeli órákban, a munkába indulás előtt, féldecivel, „fris­sítik” fel magukat. Értelmetlen volna az italozásból eredő baleseteiket fel­idézni. Sajnos, évekre visszamenőleg sok-sok sebet felszag- gatnánik. Az ebből keletkezett anyagi kár felsorolása is sok millió forintot tenne. Figyelmeztetés szempontjából azonban érdemes elgondolkodni, megéri-e az ital nyújtotta élvezet az azt követő keserűséget. A járművezetők italfogyasztását illetően a leghatáro- zottabbnak kell lenni: aki járműre ül, annak szeszt fo­gyasztani nem szabad! A mezőgazdaságban dolgozó jármű­vezetők nem kis hányada azzal szokta magyarázni az ital- fogyasztást, hogy nekik más a helyzetük, mint a közúti for­galomban résztvevő járművezetőknek. Nem igaz! Hason­lóan veszélyes és törvényellenes. A szántóföldeken is elő­fordulhat baleset — mint ahogyan előfordult is —, mert a szesz hatására a jármű vezetője elvesztette uralmát a gép felett. A földeket árkok, lejtők, rejtett huppanok tarkítják. Csakis józanul szabad járművel közlekedni ott. A földeken keletkezett baleset éppoly’ veszélyeket rejt, mint a közúton. A legkisebb katasztrófa, hogy felborulnak a gépek. Leg­több esetben azonban maguk alá temetik a járművezető­jét is. A munkaidő kezdetén az italozás az egyik legsúlyo­sabb vétség, a legteljesebb mértékben el kell ítélni. A mezőgazdasági üzemekben a balesetek elleni véde­kezésre szabályokat dolgoztak ki. Külön embert bíztak meg a szabályok betartásának ellenőrzésével. Ezek az emberek következetesen szerezzenek érvényt a törvénynek. Szon­dázzanak a munka kezdetén, és azt a járművezetőt, akin a legkisebb mértékben is észlelik a szesz fogyasztását, ne en­gedjék a gépre ülni. Ezen túl meg is kell büntetni. A jár­művezető és a közös gazdaság érdeke is ezt kívánja. Száz­ezreket nem szabad pusztulni engedni csak azért, mert va­laki fegyelmezetlen. Á téli szünet után indul a mezőgazdasági munka. Nem általánosíthatunk, de sokan a téli szünetben egy kicsit hozzászoktak az italhoz. Ebbe beleszólása senkinek sincs. De abba már van, ha a gépre ült bármennyire kívánja is, nem ihat egy korty szeszt sem a járművezető. Nagy munkák előtt áll a mezőgazdaság. Ebben az al­kotó embernek öröm résztvenni, azzal a tudattal, hogy 340 ezer forint nyereséget osztottak szét A salgótarjáni járás nagy­ba tonyi Községgazdálkodási Vállalatának dolgozói tegnap a bányavárosi kultúrotthon- ban gyűltek össze, hogy ter­melési tanácskozás keretében értékeljék az elmúlt gazdasá­gi év eredményeit, s meg­szabják az idei feladatokat. Az 1972. évi eredményekről Havasi János igazgató adott számot. Elmondta, hogy a ta­valyi év árbevételi tervét 3,3 százalékkal teljesítették túl, ami mintegy tizenötmillió fo­rint termelési értéknek felel meg. Ezen belül lényegében valamennyi tervezett mutatót sikerült teljesíteni. A vállalat fő profilja a járás területén ingatlankezelési teendők el­látása, s részben a tanácsok költségvetéseiben szereplő fel­adatok megvalósítása Emel­lett köztisztasági, szolgáltatá­si célkitűzéseiknek is eleget tettek. A vállalat tavalyi munkájára egészséges fejlő­dés volt a jellemző. Pozitív vonás, hogy munkájuk 'java részét az alaptevékneységből eredő tennivalók kötötték le. A korábbi évekhez viszonyít­va az egy dolgozóra eső ter­melési érték 18,1 százalékkal emelkedett. Ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat lét­száma változatlan maradt, s ezt a munkaidő nagyobb ki­használásával, az anyagellá­tás folyamatosabbá tételével, javításával, a fizikai munka megkönnyítésével érték el, mindenképpen figyelemremél­tó az eredmény. Az igazgató elmondta azt is, hogy a járás huszonnégy köz­sége tartozik vállalatukhoz, s a kezelt lakások zöme ré­gi bányai épület. A szétszórt­ság nehezítette munkájukat, s az is, hogy több alkalommal nem tudtak a munkásoknak megfelelő munkaterületet biz­tosítani, mert a lakók a fel­újítás ideje alatt is az épü­letben tartózkodtak. Sok eset­ben indokolatlan felújítási igények érkeztek hozzájuk a munkák megkezdése után, s ez ugyancsak hátráltatta te­vékenységüket. A Községgazdálkodási Vál­lalatnál tavaly kezdődött a szocialista munkaverseny- mozgalom. A benevezett ti­zenöt brigád közül 9 kollek­tívának sikerült a követel­ményeknek eleget tennie. Az idei feladatokról szólva Havasi János tájékoztatta a dolgozókat, hogy a vállalat terve a tavalyi szinthez ké­pest nem emelkedik, s ez megfelel a IV. ötéves tervre előirányzottak időarányos ré­szének. Mintegy tizenötmillió forintot kell termelniük a vállalat dolgozóinak. Fontos feladatként jelölték meg a munkafeltételek to­vábbi javítását, a gépesített­ség fokozását. Közel egymil­lió forintot fordítanak főleg kisgépek vásárlására, gyors- felvonót szereznek be, felújít­ják a gépkocsiparkot is. Ter­vezik a telephely bővítését, ahol többek. között a szociá­lis létesítmények elhelyezése válik lehetővé. Az igazgató beszámolójá­ban foglalkozott a nő- és if­júságpolitikái határozat vég­rehajtásából adódó feladatok­kal. A kollektív szerződésbe* rögzítették azokat a munka- területeket. ahol nőket nem foglalkoztatnak, a bérezésnél előnyben részesítik a hátrá­nyos helyzetben levő nődol­gozókat. Az ifjú szakembe­rek, szakmunkások munkába illeszkedésére, a velük való foglalkozásra szintén nagy gondot fordítanak a vállalat­nál. A gazdasági vezetés lehe­tővé tette, hogy a KISZ- alapszervezet lengyelországi kiránduláson vehetett részt. A termelési tanácskozáson 23 napnak megfelelő összegű részesedést osztottak ki a munkások között, mintegy 340 ezer forintot. A 12 kiváló dolgozó között 14 ezer forintot osztottak szét. Akik korán köttök... Tolmácson a szarvastnarhcprogramérf maga látja munkájának hasznát, őrizzük meg testi épsé­günket, a közös gazdaságok vagyonát, hogy az év végén erőben és egészségben együtt örülhessünk a sikereknek. — B — Kevesebb a létszám — több a baleset A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál az el­múlt évben csaknem 150 fő­vel dolgoztak kevesebben, mint az előző esztendőben. Ugyanakkor a balesetek szá­ma 1971-hez viszonyítva min­den területen növekedett. A három napon túl gyó­gyuló balesetek 25, az ezer főre jutó balesetek száma 30, az ezer főre jutó, munkából elveszett munkanapok száma pedig 41 százalékkal volt több 1972-ben, mint azt meg­előzően. Az emelkedés megakadá­lyozása, illetve a balesetek csökkentése céljából a neve­lő munka mellett megszigo­rítják a felelősségre vonást, el­sősorban építésvezetői szin­ten. Alapvető ágazat Tolmácson a szarvasmarha-tenyésztés. Lényegében ettől függ a ta­gok és alkalmazottak boldo­gulása. Az irányváltás még az 1969-es egyesülés idején megtörtént. Három tényező indokolta a döntést. Egyrészt ezen ágazat fejlesztéséhez a legkedvezőbbek a lehetőségek a jenői patak völgyében. Más­részt a hagyomány ugyancsak sokat nyomott a latban. Har­madsorban: a piaci, értékesí­tési lehetőségek kedvezőek. Az elhatározás után egy percig sem haboztak. * Kemény faba vágtak a feji szót, az bizonyos. Beruházási A Nógrád községi termelőszövetkezet hírneves a baromfi tenyésztéséről is. A szárnya­sok telepe a berkenyéi üzemegységben van. A kettő kilón felüli vágó baromfi iránt leg­főképpen a külföldi kereskedők érdeklődnek. A közelmúltban olasz kereskedő járt a termelőszövetkezetben, és huszonkettőezer darab tyúkot vásárolt meg, kilónként 21 forintért. A kereskedő az áruval nagyon elégedett volt. Szerdán már útba indította az itáliai piacokra. Megegyezett a tsz-szel egy újabb szállítmány felvásárlására is Fodor Tamás felvétele hitel nélkül a szövetkezet ne­kilátott egy háromszáz férő­helyes szakosított tehenészeti telep építéséhez. Tavaly ok­tóberben átadták rendelteté­sének. Nem kevesebb, mint 14 millió forintba került. Eh­hez természetesen jelentős ál­lami támogatást kaptak. Ma­napság már büszkén mutogat­ják a jobbára korszerű tech­nológiával ellátott tehenészeti telepet az idegeneknek. A Lókosvölgye Termelőszö­vetkezet vezetői már napkelte előtt hittek abban, hogy fel­kel a nap. Jóval a szarvas- tnarhaprogram meghirdetése előtt számottevő lépéselőnyre tettek szert a többi közös gazdasággal szemben. Hosszú évekbe tellett, amíg az ál­lomány egészségügyi helyzete kifogástalanná vált. De mennyi jószággal is rendel­keznek a tolmácsi és banki telepen? A 768 szarvasmarha közül 240 a tehén. Ennél több szarvasmarha egyik közös gaz­daságban sincs a rétsági já­rásban. Ennek ellenére akad még tehénférőhely. Az idén 80 százalékban szeretnék fel­tölteni. Középtávú tervükben pedig az szerepel, hogy saját szaporulatból a tehenek szá­mát 400-ra emelik. Természe­tesen saját erejükre támasz­kodva. * A tenyésztési, férőhely ki basználási, felvásárlási ked­vező lehetőségek ismeretében vajon döntöttek-e már a hasz­nosítási irány kérdésében.? — Az igaz, hogy van sza­kosított tehenészeti telepünk — vélekedett Máté János fő- agronómus —, de jelenleg még a kettős hasznosítást szorgalmazzuk. Marhahizlalá­sunkban további nagy fantá­zia rejlik. A tavaly ” eladott hízómarha 94 százaléka ex­portra került, kiváló minőség­ben. Ezt már Tatár Kiss Sándor főállattenyésztő sem állhatta meg szó nélkül: — Az idén 150 hizortiarhal akarunk eladni. A kötetlen tartásé, abrakos hizlalás kí­sérlete bevált. A hagyomá­nyos technológiával a napi súlygyarapodás tavaly 1200 gramm volt, Az új eljárással idén januárban és februárban 1445 grammra növekedett. A marhahizlalásból az idén 2,8 millió forint bevételre szá­NÓGRAD - 1973. má mítanak. Egy kitó húst 19 helyett 16 forintért kívánnak előállítani Ezzel is fokozni szeretnék a hizlalás jövedel­mezőségét. * Rosszabbul állnak a tejter­melés kérdésében. Idén csök­kenteni kívánják az önköltsé­get. Egy tehéntől valamivel több mint 2500 liter tejet vár­nak. Ez sem sok! Bevételi tervük tejből 3,6 millió fo­rint. A tehénkicserélődés csökkentésével lehetne a ho­zamot hatékonyabban növelni, A takarmányozás nem «koz gondot számukra. A növény- termesztést már korábban a szarvasmarha-ágazat szolgála­tába állították. A 10—12 féle növénykultúrát lényegében lecsökkentették négyre. Őszi búzát, kukoricát és silókukori­cát. lucernát termesztenek (600 holdon), valamint 220 hold telepített legelővel ren­delkeznek. Ez esetben a ke­vesebb jelenti a többet.. . — Ha elérjük a 400-as te­hénlétszámot, akkor sem lesz­nek takarmányellátási gond­jaink — vélekedett Vass Jó­zsef szövetkezeti elnök, or­szággyűlési képviselő. — Olyan forrólevegős iucerna- szárítóval rendelkezünk, ami­lyen nincs még egy a megye szövetkezteiben. Nem keve­sebb, mint 2,7 millió forintba került, de megérte. Tavaly is 200 vagon takarmányt adtunk el belföldön és külföldön. Végeredményben jövedel­mező-e Tolmács—Rútság Bánk közös gazdaságában a szarvasmarha-tenyésztés? Erre a kérdésre Vass József, így válaszolt: — Ezt mi is régóta szá­molgatjuk, Az utóbbi két év­ben már valamit hozott a ..konyhára”. A szarvasmarha- programban rejlő lehetőségek, és a lépéselőny kihasználásá­val az idén már hárommillió forint nyereségre számítunk. Mindezt a közismert köz­mondás jegyében tervezik: ki korán kel. aranyat lel! Az adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve Tolmácson — saját erőből —, nagyon so­kat tehetnek a szarvasmarha­program sikere érdekében. Egy év múlva ismét vissza­térünk Tolmácsra: hová is jutottak ez idő alatt? Rozgonyi István 31., szombat 3 V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents