Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-29 / 74. szám

A FÁBAN ÉLŐ Idős Szabó István Kossuth-dijas szobrászművész készül a Műcsarnokban rendezendő kiállítására A minap itt járt a műte­remben Makrisz Agamemnon, nézegette-válogatta a szobro­kat, melyik kerüljön a kiállí­tásra. Budapesten, a Műcsar­nokban, április 14-én nyílik meg idős Szabó István Kos­suth-dl jas 'szobrászművész gyűjteményes tárlata. Már ké­szül a negyvenoldalas kataló­gus, Csap Erzsébet előszavá­val. A megnyitót Pogány ö. Gábor tartja. . Itt áll a 123 szobor, a gyűj­teményes kiállítás teljes anyaga — műcsarnoki uta­zás előtt. A műterem előtt meg egy vén hársfa, s két öreg akác ágai zördülnek meg a széliben., Az egyik akác alatt hatalmas halom tölgyfa. Leendő szobrok anyaga. Így őriz majdani formákat ért­hető mondandókat a fa Benczúrfalván, az idős szob­rász műterme előtt. — Elfelejtettem felhúzni, S már fél tizenegy, fel se érem — ágaskodik idős Szabó Ist­ván, s húzza fel a faliórát, hogy meg ne álljon, pontosan mutassa, mérje az időt. — Már erre is síiig jut időm. Pénteken, március 30-án délután a TIT salgótarjáni székházában 'Petőfi Sándor születésének 150.-ik évfordu­lója tiszteletére ünnepi meg­emlékezést tartanak a‘ KISZ Nógrád megyei bizottsága és a Hazafias Népfront Nóerád megyei Elnöksége rendezésé­ben. A megemlékezés gazdag programjában három előadás és egy művészeti produkció szerepel. Dr. Szabó Béla. a szécsényi múzeum igazgatója előadásában az 1848/49-es pol­gári demokratikus forradalom és szabadságharc eseményeit, s azok megyei hatását tár­gyalja. Csukly László iroda­(MTI fotó, Tóth István) A kiállítás előtt kijut a tevékenységből. Most éppen rajzasztal fölé görnyed. Mel­lette a vaskályhában pattog a tűz. Idebent még szükség van a fahasábok adta melegre. * Idős Szabó István 1958-ban a Műcsarnokban önálló kiál­lításon mutatta be szobrait, s 1963-ban nyílt ugyancsak itt gyűjteményes tárlata. Az idei kiállítás körülbelül egy évti­zed munkásságát mutatja be, azóta nem volt a művésznek gyűjteményes tárlata. Akkor bányatörténeti sorozatával is­merkedtek meg az érdeklő­dők. Most ismét egy új soro­zattal találkozhatunk. Címe: Nógrád megye dolgozó népe. Az idős művész közelgő 70. születésnapja alkalmából e fá­ból faragott alkotásokat állít­ja ki, megajándékozva a láto­gatót nógrádi parasztok, dol­gozó emberek portréival, dombormű vekkel, az eltűnt paraszti, falusi világ szociog­rafikus hitelességű alakjaival, foglalkozásaival, hangulatá- ' val. lomtörténész a márciusi fia­talokra emlékezve, a korsze­rű hazaszeretet kérdéseivel, Dr. Horváth Istvánná, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottsága oktatási igazgatósá­gának tanszékvezetője a ha- zafiság és a hazaszeretet mai kapcsolatával, értelmezésével foglalkozik. Az előadások után a karancslapujtői Gong iro­dalmi színpad „Én használni és nem ragyogni akarok” cí­mű műsorát — amellyel a ..Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról” országos vetélke­dőn másodikok lettek — mu­tatja be. MÚLT — Én megmaradok az em­berábrázolás, a közérthetőség mellett — vallja idős Szabó István. — Szobraim e szel­lemben készülnek, felismer­hetők. Ez a kiállítási anyag a nógrádi falut idézi. — Meg akarom örökíteni a szoborsorozatban a népvise­letet, amely kihalóban van. S olyan embertípusokat fara­gok, akiket már nem látni, hiszen a falu átalakulásával az emberek is változnak. Mutat egy szoborra: — A Kétökrös szántás cí­mű szobrom is történelem, tizenöt éve nem látni leg­alább ezt a földeken. Ezelőtt három éve volt itt Benczúr­falván egy cigány kondás. Azóta nincs kondás, nem tül­kölnek. Ez már a múlt. A dombor­művek, szobrok őrzik. Az áp­rilisi kiállításon öt dombormű idézi majd a hajdani életfor­ma egy-egy jellegzetes jele­netét: Huzatják a tüzes gépet, Aratósztrájk, Nyomtatás, Kondás, Háztáji földosztás. Ez utóbbi mai falusi jelenet. A múlt után a művész a jelent is fába faragja az elkövetke­zendő években. De időzzünk még kicsit a múltnál. A rajz­asztalon. a papíron leendő szobrok, domborművek vázla­tai. Például egy sorozat a kenderfeldolgozásról. Egy-egy jelenet: kendervetés, -nyűvés. -áztatás, -törés, -tilolás, -ge- rebenezés, -fonás, -motollá- zás, a fonal lúgozása, a gom- bolyitás, leszedik a vetőről a fonalat, a szövés, a rőfre mé­rés, a hímezés. — A szegényember a múlt­ban másból nem ruházkodott, mindent maga készített. Nem lehet aat kimondani, hány­fajta mozzanata van a ken­derfeldolgozásnak, egyáltalán a falusi életnek. Ügy gondo­lom. tanulságul szolgál a ma, s a jövő nemzedékének, ha szob­raimban valamit megőrzők a múltból, a küzdelmekből, s az örömökből. Ezért faragom az ünneplő menyecskét, a pa­lóc táncóspárt, a krumpli- szedést, a rostálást, vagy azt a jelenetet, amikor viszik a disznót, a tehenet a vásárra Idős Szabó István a rajz fölé hajol: — Ügy rajzolok, hogy a szobrot megértsem belőle — jegyzi meg. A műteremben ott a hite­les falusi múlt nógrádi alak­jaival, népviseletével, táncá­val, sok-sok küzdelmével, hajdani szerszámaival. A szobrok a Műcsarnokba utaz­nak, hogy mindenki számára érthetően és világosan be­széljenek arról a faluról, amely a múlté. De ha szen­vedéseit nem is, népi érté­keit őrzi a jelen. Tóth Elemér ünnepi megemlékezés Petőfiről COOPTOURIST-tal a Szovjetunióban Moszkvát látni és megszeretni... Á nógrádi asszonyok a Tel­kemre kötötték, hogy el ne felejtsem megírni, milyen nagy becsben tartják a Szov­jetunióban a nőket. Valóban, a nemzetközi nő­nap országos ünnep, munka­szüneti nap a Szovjetunióban. Igazi tisztelgés a nők előtt, akik oly sok áldozatot, ter­het vállaltak magukra a Nagy Honvédő Háború idején. Az egyik legnagyobb nemzeti ünnep, őszinte és bensőséges, sok-sok virággal és ajándék­kal. A barátságvonat erre az eseményre érkezett Moszkvá­ba. Már a kijevi pályaudvaron fúvószenekar fogadott ben­nünket. volt ott diszemelvény, aztán ünnepi beszéd, nem is egy, s piros szegfű is jutott mindenkinek, aki közel állt az emelvényhez. Délután fo­gadás a Barátság Házában. A legnagyobb sikert az a hím­zett, népi főkötő aratta, amit az egyik Nógrád megyei me­nyecske viselt a fején. A szovjet és a magyar tévések, a fotóriporterek mind-mind lencsevégre kapták. Orosz tea és sütemény mellett hangzot­tak el a baráti, köszöntő sza­vak. Tóth Péterné, a Fejér megyei MÉSZÖV nőbizottsá­gának elnöke tolmácsolta a magyar nők üdvözletét, amit hasonló jókívánságokkal vi­szonoztak a vendéglátók. Most döbbenek rá. hogy mennyi mindent kénytelen le­szek kihagyni az útibeszámo­lómból, mert nem marad he­lye, és időm valamennyi kö­zős élmény felelevenítéséhez. Moszkva világváros, hét­milliónál több ember lakja, s mint minden világvárosnak, rendkívül nagy a vonzása, és a vonzáskörzete. Sokan jár­nak a környékről a főváros­ba dolgozni. Sok a külföldi. Biztosan nem túlzás, amit Kovács Dezsőné, vagy aho­gyan mindenki szólította: Valika, a barátságvonat ma­gyar vezetője mondott, hogy Moszkvában reggeltől estig legalább tízmillió ember ta­lálható. Majdnem annyi, mint hazánk egész népessége. Nem három-négy nap. ta­lán egy egész élet sem ele­gendő Moszkva teljes meg­ismeréséhez. A három napban mégis annyi minden történt, hogy az szinte már boszorkányos ügyességet kivón a szervezők­től. Azoknak a vigasztalásá­ra. akiknek esetleg akadt egy­két kisebb bosszúságuk: egy ilyen nagy létszámú csoport elhelyezése, ellátása, a prog­ramok megszervezése és le­bonyolítása már-már „em­berfeletti” teljesítmény. Az vesse az idegenvezetőkre az első követ, aki náluk jobban tudná csinálni. Tizenegy autóbusszal jár­tuk a várost. Csak elsorolni lehet a program egyes állo­másait. A Vörös tér. őrségvál­tás, a Kreml, a Tretyakov képtár, a metró, az osztanki- nói új tv-torony. a borogyinói körkép, baráti találkozó az egyik kerület dolgozóival, színházi előadás a Kongresz- szusi Palotában. Mindegyikről legalább néhány oldalt kel­lene írni, s akkor egy s más még mindig kimaradna a be­számolóból. Az Osztankino Hotelben laktunk, úgy húsz kilométer re a városközponttól. Az óriási — ha jól emlékszem, egyidejűleg ötezer ember be­fogadására alkalmas — „Ar bat" étteremben étkeztünk. E két helyről indultunk felfede­ző útjainkra. Hogyan tetszett a résztve­vőknek Moszkva? Még azok számára Is. akik 4 NÓGRÁD — 1973. március 29.* csütörtök „/Vem Pesten történt, amit hallotok.. Petőfi nyomában Balassagyarmaton A társaságban én is ott valók s valók szomszédja éppen Erzsikének. .4 társaságnak többi tagjai Beszélgetének s énekelgetének. En ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez „Ne válasszunk magunknak csillagot?” Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán bállá goit. o A négyökrös szekér egyik utasa, Sass J&nosné Az idézett vers, A négyök­rös szekér, diákkorom óta egyik legkedvesebb Petőfi- versem és bizonyára / sókan mások is így vannak ezzel. Többek közt Merezel Marika, balassagyarmati ismerősöm is, aki örömmel újságolta: — A „szomszéd néni” sok mindent tudna mesélni Petőfiről es ködést is megélt fényképeket. Elmesélte, hogy Sass Erzsiké az ő nagyapjának, Sass Já­nos borjádi gazdatisztnek volt a húga. A mi Ida nénink, aki már négyszer húszéves is el­múlt, kislányos pirulással fed­te fel ezt az irodalomtörténeti inkognitót. Sass Erzsikéről... Mindig izgalmas dolog egy múzsáról beszélgetni, róla többet hallani. Érthető, hogy Marikával együtt sietősen fel­kerestem Gyarmati Lászlónét, Ida nénit Elvált asszonylá­nyával, Ilikével és egyetemis­ta unokájával, Edittel él együtt a nagyon barátságos Kossuth utcai otthonukban. — Már tizennyolc éve, hogy elkerültünk Somogyból. Bár jól érezzük itt magunkat, nincsen olyan nap — kezdi Ida néni —, amikor nem gon­dolok vissza a dimbes-dombos dunántúli tájra, ifjúságomra, a „múlt időknek boldog emlé­keire”, amelyeket ugyancsak átsző Petőfi varázsa. Csalá­dunknak, illetve őseimnek szaros baráti kapcsolata volt Petőfivel... Nagyapámtól hallottam a legtöbbet emle­getni Erzsikét .. — Mi meg az Édestől, szól bele büszke örömmel asszony­lánya, Ilike, aki szintén nagy tisztelője Petőfinek, s erre ne­veli a kislányát is. Petőfi-kötetek, -életrajzok kerülnek elő. mert amikoi megtudta Ida néni, hogy a nagy költő nyomában járunk nála. az amúgy is kellemes társalgó lelkes mesélővé vált. szívesen kereste elő a régi, féltve őrzött, többszöri költöz­ném először jártak külföldön, egy életre szóló élmény volt ez az utazás. Elképzelhető, mennyivel inkább az eldu­gott „vazsi”, nógrádi, vagy szabolcsi falvakban élő asz- szonyok. lányok számára, akik még a megyeszékhelvre sem mindennap járnak. B. Mihályné mondta, akit úgy ismernek a falujában, hogy nem szívesen mozdul ki ott­honról: „Ide még egyszer el kell jönni". S csodálatos módon ebbe a röpke három napba még az is belefért, hogy ki-ki kedvé­re nézelődjön, barangoljon a városban, bevásároljon sze­retteinek. Mi például Kádár Sándor doktorral, a barátság­vonat orvoséval legalább másfél—két órát elidőztünk játékországban, a moszkvai Gyermekvilág Áruházban, ahol minden kapható, amire egy gyermeknek szüksége le­het. És nagyon olcsón. Az utolsó nap aztán már nemcsak sör, hanem vodka, meg pezsgő is került az ebédlői asztalra. A hangulat annyira emelkedett volt. hogv Jtfóré Ilona kollégám búcsú­szavai, no meg az egymást követő pohárköszöntők már- már belevesztek az általános hangzavarba. A mieinknek addigra meg­nőtt az „ázsiójuk”. —- Bűbájosak a nógrád! asszonyok — mondta Tériké, a csoportvezetőjük. — Min­dig jókedvűek és énekelnek... Kiss Sándor Mesélte, hogy a Sass gyere­kek pusztai gyerekek voltak. Sass István osztálytársa volt Sárszentlőrincen Petőfinek, Sass János — Ida néni nagy­apja —, pedig Iskolatársa. Később, amikor felnőttek és élték a korabeli — társadalmi életet a Bellák-birtokon, ak­kor történt a megverselt uta­A Nagybátonyi Állami Ze­neiskola március 31-én, szom­baton délelőtt fél 11 órai kezdettel rendezi meg me­gyénk zeneiskoláinak első gi­tártalálkozóját az intézmény nagytermében. Ügy érezzük, szükség volt e rendezvény megszervezésére. Napjainkban a gitár világviszonylatban — így hazánkban is '— egyik legnépszerűbb és legelterjed­tebb hangszer. Manapság igen sok tipusa ismert. Különböző számú és hangolású húrral, különféle erősítőberendezés­sel használják az eredeti hat- húros — és egyben leginkább közismert — formáján kivül. Eredetét tekintve megoszla­nak a vélemények. Egyes fel- tételezések szerint az Ibériai­félszigeten tűnik fel először a XII. században. Mások katalán találmánynak tartják, míg egyéb elképzelések szerint a népvándorlás barbár törzsein keresztül került Európába. Siklós Albertnek, a kitűnő magyar zeneelmélet-tudósnak és a hangszerek történetének mindeddig utolérhetetlen is­merőjének véleménye alapján bizonyos délszláv hangszerek tekinthetők a gitár ősének, így szerinte főként a közép­kor kezdetén használt „vihu- ela” elnevezésű hangszerből eredt a, mai spanyol gitár. Ha eredetét tekintve vannak még kételyeink, bizonyos, hogy a hangszer rohamosan elterjedt. Népszerűségének csúcspontját a XVII., de főleg a XVIII, században éri el. A XIX. század közepe táján, a nagy népszerűség után, vé­ge szakadt a gitár Iránti ér­deklődésnek és művelésének. A hangszer újjászületése és a modem gitártechnika kiala­kulása századunkban történt meg. A régi irodalom ápolása mellett új művek születtek. Kitűnő előadóművészek és egyben szerzők egész sora is­mert. Ilyenek többek között Tarrega, Pujol, Segovia és nálunk Szendrey-Karper László. A fiatal zeneszerző­generáció tagjai közül is szá­mosán szívesen imák gitár- kompoziciókat. Meg kell em­líteni, hogy a hangszer széles körökben való elterjedése rengeteget köszönhet a beat­zenének. Sok közismert, kitű­nő ilyen együttes működik nálunk is. Meg kell azonban I állapítani, hogy gyakran igen zás is, a Sass fiúkkal és Er­zsikével. Ida néni még sok szép családi szájhagyományt mondott el nekünk az est folyamán és megajándékozott egy fotóval is, amin Sass Já~ nosné látható, aki Erzsikének sógornője volt. Ö is ahhoz a társasághoz tartozott, akik négyökrös szekéren utazgattak a borjádi dombok között, az alatt a csillag alatt, amit Pe­tőfi választott ábrándozva Er­zsikének ... Ez a csillag nemcsak őket, bennünket is visszavezetett most a múlt időknek boldog emlékéhez... kezdetleges felkészültségről és meglehetősen csekély zenei igényről adnak tanúbizonysá­got szerepléseik alkalmával az egyre jobban szaporodó ze­nekarok. Igazi műveltség és tudás csak a klasszikus gitár­technika és az egyre gazda­godó műzenei irodalom elsa­játítása árán képzelhető el. Ezt a célt kívánja mielőbb megvalósítani az állami ze­neiskolákban folyó gitárokta­tás és a 31-én, N agy bá tony- ban megrendezésre kerülő me­gyei gitártalálkozó is. A balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Állami Zeneisko­la tíz növendéke, a Nagybáto- nyi Állami Zeneiskolának pe­dig öt tanulója szerepel. Sal­gótarjánból, a kitűnően mű­ködő zeneoktatói munkakö­zösség részéről négyen jön­nek el, hogy számot adjanak tudásukróL A műsor igen változatos és gazdag. A régi gitárirodalom müveinek felcsendülése mel­lett sok, századunkban írt kompozíció és művészi átirat kerül bemutatásra. Nemcsak szólógitárdarabok képezik a találkozó anyagát, hanem ka­marazeneiművek előadása és más hangszeren játszó köz­reműködők teszik élvezeteseb­bé a nagy érdeklődéssel várt koncertet. Szólnunk kell a Nagyba- tonyban és Salgótarjánban ta­nító Borsányi Mátyás és a Ba­lassagyarmaton működő Fo­ga rasi Béla tanárok kitűnő művészi és nevelőmunkájáról, amely lehetővé tette, hogy ezt a rendezvényt a legnagyobb igényességgel megszervezhes­sük. Nevük mint előadóművé­szeké és mint pedagógusoké országosán Ismert zenei kö­rökben. A találkozó részletes szak­mai értékelését L. Morva! Éva gitárművésznő, a bu­dapesti Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola taná­ra vállalta. Nagybátony nagyközségi Ta­nácsa a zeneiskola mellett gazdája lesz a rendezvénynek és minden téren támogatja azt. Ünnepi megnyitót Szabó Nándor vb-titkár mond majd. Megnyitója — úgy Véljük —, sokban hozzájárul a gitárta­lálkozó társadalmi és kultúr­politikai jelentőségének meg­értéséhez. Ssüts Pál Elekes Éva Megyei gitártalálkozó t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents