Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
ÖREG EMBER (Jánossv Ferenc rajza) Razzia A vendéglátóipart egységek- , nek nagyon kell ügyelniük a higiéniára. Néhány illetékes szakemberrel a napokban részt vet- ' íem egy ellenőrzésen. Elsőként a Lidércfény étterembe látogattunk el. A he- j lyiség tiszta, gondozott, az abroszokról egy rossz szót sem lehet mondani. Mivelhogy nincsenek. Kinyitottuk a hűtőszekrényt, jí amelyben egy családi fényképalbumot, egy Rejtő-regényt, egy csomag Harmónia cigarettát és egy nagy lábasban, 1892- ból származó pirított májat találtunk. — Miért tartanak a frizsiderben ilyen régen készített ételt, amikor a rendelet szerint a könnyen romló mójkészitményt huszonnégy óráig sem szabad tárolni? - tettük fel a kérdést a szégyenlősen mosolygó vezetőnőnek. — Ezt a pirított májat még szépapám készítette, aki korának messze földön híres szatócsa volt. Ne tekintsék ezt semmi másnak, mint kegyeletes hagyománytiszteletnek — válaszolta szerényen. — Az imént felszolgáltak ebből a májból! — Teljesítenünk kell a tervet, ugyebár! A vezetőnő udvariasan az ajtóig kísért: — Legyen máskor is szeren- :sém — mondta fogcsikorgatva. Viccel a világ körül MOS2SKVA =■ § ezért ébreszt fel éjnek Fetyára tiszt* nadrágot ad- uak az óvodában. A kisfiú elszalad, és beleesik egy tócsába. Az óvó néni rákiált: — Petya, miért sároztad be a nadrágodat? Amire Petya halkan: — Olyan gyorsan estem el, hogy már nem volt időm lehúzni. o o PÁRIZS 'Egy fiatal színésznő meséli ■barátnőjének: — A fiúm valóságos álom, de ha este elmegyünk valami bisztróba, vagy lokálba, akkor megbolondul. Utolsó frankig minden pénzét elkölti. Mondd. Madeleine, hogyan-lehetne ezt megakadályozni ? Madeleine elmosolyodik: — Egyszerű, Yvonne! Menj férjhez hozzá C.. PRÁGA Élelmiszerboltba!! a vásárlók az űrutazásról beszélgetidején ? — Igen, doktor. Ugyanis egy kicsit össze kell foltozni őt... ROMA Válóperi tárgyaláson a bíró megkérdi: — Mikor volt az első nézeteltérésük? — Egy órával az esküvő előtt Én az esküvőre akartam menni. Giuseppe meg legszívesebben tovább is ágyban maradt volna... BECS A színikritikus találkozik egy nem éppen sikeres ifjú drámaíróval1 — Olvastam a drámáját, mester. — A legutolsót? — Remélem.,. VARSÓ Két szomszédasszony beMósodik állomásunk a Kő- <orszak cukrászdába vezetett. A <edves- kis boxokban szerelmes párok bújtak. Két forró csók kö- j rótt teljesen mindegy, hogy friss-e az a sütemény, vagy nem friss. A fiatalok remek fogazatokkal rendelkeznek, ők még a kőkemény Stefánia-tortát is elropogtatják. Az egyik poháron rúzsfollokat fedeztünk fel. Midőn felelősségre vontuk az üzletvezetőt, így válaszolt: — Elnézést kérek, előfordul az Ilyesmi. De talán legyen szabad felhívnom szíves figyelmüket, nogy a rúzs a legkitűnőbb francia mórka. A Megdicsőülés bisztróban a fagylaltmérő kisasszony is, a vaníliafagylalt is másnapos volt A Jó bor, Jó egészséghez cím zett, alkoholmentes birkacsárdában a kadarkával töltött pohár Fenekén erdélyi rakott káposzta nyomaira bukkantunk. A Vidám Marhafelsál vendéglőben a felszolgáló köpenyére néztünk. Mindnyájan megfogtuk zakónk gombját, aztán együtt mormoltuk a varázsigét: — Kéményseprőt látok, szerencsét találok I Az ellenőrzés befejeztével szigorú büntetéseket szabtak ki a mulasztásokban vétkes vezetők re: fejenként 15 forint bírságát kötelesek befizetni hathavi részletkedvezménnyel. Családfenntartóknak árkedvezmény. Galambos Szilveszter Márton Kiárai Alma Ä TEMETÉS DÉLUTÁN kettőre tűzték ki. , Tíz órakor átjött Vilmos Tamás barátja- aztán nemsokára Ákos is becsengetett. Szanaszét leültünk a szobában. egymástól távol és . hallgattunk. Én a fotelben gubbasztottam, magam alá húztam a lábamat és egy festményt bámultam a falon. Azon csodálkoztam, hogy már több éve ott függ. de még sose néztem meg igazén... A képen cirkuszoskocsi állt Rá volt írva, hogy Czája. Előtte két fürdőruhás nő napozott a nyugágyban, egyikük ölében majom játszadozott babával. Távolabb pityókás bohóc hevert és kedvtelve nézegette őket. Arra gondoltam, hogy le kellene vetnem a rózsaszín kardigánomat. Rá akartam nézni Ákosra, hogy tényleg le kell-e vetnem. De Ákos úgy helyezkedett el a sarokban, hogy az állólámpa burája teljesen eltakarta. Csak a keze látszott. Mozdulatlan cigarettájáról akkor hullt le a hamu. Az ablakon túl látszott a szemközti szürke ház, esett a hó & a szürkeség még fehérebbé tette a hópelyheket. Megcsikordult a rekamié. Vilmos felállt a sötétségből, nagy léptekkel az ablakhoz ment és arcát odanyomta az üveghez. Olyan érdeklődéssel nézte a hóesést, mintha a világon az volna a legfontosabb. — Mikor jönnek a rokonok? — kérdezte Ákos. Már nem égett a cigarettája. Ledobta a padlóra. Lábával kitapogatta a csikket és rátaposott. Vilmos megfordult é% visz- szaült a félhomályba, isméi nyikorgóit a heverő. Nagy sokára szólalt meg: — Talán már be is jött a vonat. Bár lehet, hogy késik... Ezt nekem kellett volna válaszolnom. de megint az lárt az eszemben, hogy le kellene vetnem a kardigánt, és felöltözni a Mártától kölcsönvett fekete ruhába és kávét is kellene főzni... és fel kellene állni. Kibontottam. szorosabbra kötöttem ruhám övét. néztem a kezemet, ahogyan ezt csinálja. aztán kimentem a konyhába. Hideg volt Meggyújtottam a gázt kávét tettem a darálóba, a szekrényből kikészítettem a csészéket. Az egyik kistányéron egy megrágott fél alma hevert A fogak helye már megbámult. Leültem az asztalhoz és néztem az almadarabot. .-Hátha nem is mi laktunk itt.” Kinyitottam a bejárati ajtót. Hátha nincs odaírva a névtáblára, hogy „Berkes Tamás”. .. ..Mindjárt hazajön a munkából. Mindig hallom a lépének. szélget: — A Holdon például egy ki- — Már régen elvesztette a ló csak tizenhét deka... kedves férjét? Az eladó kisasszony össze- — Két hónappal az egybecsapja a kezét: kelésünk után. — És senki nem reklamál?! — Legalább nem szenvedett sokat, szegény... ■ár * V. Kokljuskint ÜGYINTÉ HAMBURG — Attól tartok, nekem so- hast a lesz gyerekem! — siránkozik Hirschom úr egy barátjának. — Ez nálunk afféle családi vonás Már az anyámnak sem volt gyereke. — Akkor hogyan jött a világra maga? — Ügy, hogy az apám második házasságából születtem. * BUKAREST A vendég méltatlankodik a felszolgálónak: — Hallja, főúr. ebben a ragulevesben nincs is ragu! A pincér könnyedén ránt a vállán: — Na és. kedve* vendég? A szalontüdőben talán van szalon? * TEXAS Éjjel kettőkor cseng a sebészorvos telefonja: — Doktor úr — hallatszik a vonal túlsó végéről egy női hang. — a férjem megsértett engem, BELGRAD Az áruházi portásnak mondja a vevő: — Nyakéket szeretnék vásárolni. — Kinek? — A feleségemnek. — Üvego6ztály, harmadik emelet, jobbra... * LONDON Egy napilap hirdetési ügynöke felkeres egy vállalatot, és igyekszik meggyőzni az igazgatót, hogv minél több hirdetést adjon fel: — A reklám, kérem, az egyetlen biztos út a sikerhez' — Na. ne mondja, uram. — Egy példát is mondok önnek. — Hallgatom, uram! — Nézze, kérem, a kacsa a legnagyobb csendben tojik Ellenben a tyúk, amikor tojik, hatalmas kotkodácsolást visz véghez. — Na és? — Ez a magyarázata annak, hogy a tyúktojás iránt na- gyoh'i a kereslet Kévés® Tibor gyűjtéséből Hol volt. hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren sem túl, egy hivatalban dolgozott Nyikiforov hivatalsegéd. Egyszer ezt az utasítást kapja: — Vidd el ezt az iratot! Elviszi. Máskor meg ezt kérik a kézbesítőtől: — Menj és hozd el az iratot! Elhozza. Egyszer meg így fórmednek rá: — Nagyon sokáig voltál oda, Nyikiforov polgártárs. — Én? Sokáig? Hogy én sokáig voltam? Hát igy állunk? — sértődött meg Nyikiforov. a kézbesítő. — Na, jó. Majd én elbánok veletek. Megmutatom én nektek! ! I Legközelebb aztán, amikor elküdték irtokkal, akkor fogta, egy iratot kiemelt a többi közül, és bedobta azt a legközelebbi szemétkosárba. Ezen az éjszakán alig aludt valamit. Sokáig azzal a kellemes gondolattal hitegette magát — elképzelve minden létező lehetőséget — hogy milyen pánik lesz akkor, amikor kiderül, hogy eltűnt egy akta. Azt is remélte, hogy ezután jobban elismerik majd munkáját, jobban odafigyelnek tevékenykedésére. Ám eltelt egy hét. és senkinek sem tűnt fel az akta hiánya. „Lehetséges, hogy kevés egyetlen aktát eltüntetni?” — gondolta némi zavarral Nyikiforov. És amint adódott a következő alkalom, titokban a szemétkosárba dobott* de mostmár nem egy, hanem tíz darab ügyiratot: „No, most aztán bosszút állok rajtatok” — gondolta magában. Ismét az izgalmas várakozás napjai következtek. Nyikiforov minden reggel bement az igazgató titkárnőjének, a csinos Ljudocskának az irodájába. — Mi újság errefelé? — érdeklődött kíváncsian. — Nem történt semmi különös? — Mi történhetett volna? —■ csodálkozott rá Ljudocska. — Hát így állunk? — felelt önmagának Nyikiforov. — Még ez is kevés? A második hét végére lefogyott a kíváncsiságtól, az izgalomtól sápadozott, és a harmadik hét elejénél nem is bírta tovább idegekkel. Amikor a következő csomag irata kistányéron seit ahogy átjön az udvaron. Most is hármat fog majd csengetni, ahogy szokta. Ée nem halt meg... Mert akkor minek harapott az almába? Megdaráljam a kávét? Ákos állt a küszöbön. Gyorsan kezembe vettem az alma- darabot. — Mi van magáinál? — kérdezte riadtan Ákos — Mutassa csak! Hirtelen ott termett az asztalnál, megfogta a kezem és erőszakkal szétfeszítette. Amikor az alma a földre gurult, értetlenül nézte. Kicsit belerúgott, hogy tényleg alma-e. lehajolt és a szemétkosárba dobta. Ahogy az alma eltűnt a sok piszok között, elhittem, hogy Tamás meghalt. Odamentem Ákoshoz és ütöttem, ahogy csak tudtam. Alig mozdult. A falon egy korabeli plakát lógott. Azt nézte mozdulatlan, megfagyott mosollyal. Ekkor világosabb lett. Mintha odakint szétszaladtak volna a szürke felhők. Valaki függönyt eresztett Ákos arca elé. A függöny libegett. Ákos Tamáshoz kezdett hasonlítani. Nagyon féltem, de átöleltem a nyakát és gyorsan minden jó lett. Csókolgattam a kezét, és azt mondtam: „Szeressen egy kicsit. Csak egy nagyon kicsit..Lépések jöttek keresztül az udvaron A hangzavaron át meghallottam anyósom zokogását: •,Hol a fiam? Jaj, hol a fiam?” NEM GYÚJTOTTAK fel a villanyt. A homályos arcok egymásra meredtek az előszobában. Két nagynéni is jött, és Tamás fia. „Mi történt?” — kérdezte TántL — ,>Hát mi történt itt?” Arra gondoltam, azt kellene válaszolni, hogy meghalt De hiszen ezt tudják. Akkor pedig nem kell szólni semmit Sími se lehet, beszélni se, — Feküdjön le mama mondták anyósomnak a szobában. Párnát tettek a feje alá: — Vegye be ezt a Sze- duxent! — Hogy még sírni se tudjak? — kérdezte felháborodva. Odaültem mellé a díványra. Jó lett volna tudni, hogy én miért nem sírok. Hisz még a filmeken, meg a könyveken Is tudok. Mama elcsendesedett. A mennyezet gipszrózsáit bámulta. A pléd alatt kicsi, szánalmas volt a teste. „Meg kellene simogatni az arcát” — gondoltam, de nem mertem, olyan csend volt a szobában. Egyszercsak Márta állt mellettem. Nyújtotta felém a fekete ruháját, hogy vegyem fel. Az jutott eszembe, hogy Márta velünk szilveszterezett. ZÉS tál elküldték, akkor útja már csak az ismert szemétkosárig vezetett: a kapott iratköteget teljes egészében beledobta, ,.No, most aztán ráeszméltek, hogy miiven fontos az én munkám” — gondolta teljes meggyőződéssel Nyikiforov. — „Rá bizony, kedveskéim.” Azóta teljes három év telt eL Ljudocska már egészen hozzászokott Nyikiforov reggeli vizitjeihez. Sőt- ha késik pár percet, már nyugtalankodik is miatta. Nyikiforov ezen idő alatt még jobban lefogyott. Makacs üstöké, mely feje búbján éktelenkedik, észrevétlenül megőszült. Arca ráncoktól lett barázdáltabb. Csak a szemeiben ég az önérzet olthatatlan lángja, „Rájöttök, hogy ki vagyok én! Rá kell eszmélnetek!” — reménykedik még mindic Nyikiforov naponta leróva a távolságot az irodák és a szemétkosár között. A szilveszter tiszteletére vette a ruhát. — Azt a pénzt én kölcsönadtam — szólalt meg ekkor a mama. Fakó. színtelen volt » hangja. Szeme se rebbent» csak tovább nézte a mennyezetet. — Milyen pénzt? — kérdezte Ákos. Az egyik nagynéni válaszolt: — Hát a temetésre. Négyezret küldött.. — A barátai nem találták meg itthon a félretett pénzét — mondtam neki —- Én kórházban voltam, és nem tudtam előadni... Ezért írtak, hogy küldjön, — Minek butaságot csinálni? — kérdezte valaki. Szerettem volna megmondani hogy nem akartam öngyilkos lenni, csak elaludni. De nein szóltam semmit. — Jaj, Istenem — mondta ismét a mama. — Mi lesz ezzel a nagy lakással? A gyereknek is jár valami. — Mama, majd a temetési után. Ezt a fiú mondta. Ügy visszhangzott a szava, mintha üres templomban lenne. „Ugyan, ml közöm egy idegen asszony gyerekéhez...” Tudtam, ha most megszólalok, sírni fogok. Amíg a Farkasrétre értünk a busszal- és kinéztem az ablakon és láttam a havas tájat* úgy éreztem, hogy ez már egy másik világ. Ezt talán látják a halottak is. A koporsó körül lobogtak a gyertyák. Fagyott virágok illata terjengett. Éppen Ákos beszélt valamit Láttam, hogy mozog a szája. Ültem a pádon. Márta állt a hátam mögött és a vállamon tartotta a kezét. Gondolkozni akartam, hogy mit mondott Tamás utoljára. Mi volt az utolsó mondata. De csak régi szavak suttogtak körülöttem: „De finom volt ez a paprikás krumpli... Tettél bele ügyé, cseresznyepaprikát?. . Ákos abbahagyta a beszédet. Már énekeltek. Ahogy néztem a szomorú- szipogó arcokat, imádkozni kezdtem, hogy kibírjam nevetés nélkül. Szomorú dolgokra gondoltam. Arra. amikor gyermekkoromban magától megdöglött a kiskutyám. Vagy amikor az ajándékba kapott madárnak, hogy meg ne szökjön. gonoszul összekötöztem a lábát.. „Csak ne bevessek. hisz’ senki sincs a koporsóban.” MÄSNAP. AMIKOR kimentem a temetőbe, a drótkerítésen át már messziről megláttam a sírt. A koszorúkat, virágokat teljesen belepte a hő. Csak a színes szalagok maradtak szabadon. Lobogtatta őket a szél. Mintha sok-sok győzelmi zászló lenne leszúrva egy dombra. Bementem a kapun. A ravatalozó nyitva volt. Leültem az üres padra. az üres ravatal elé. Csend volt és békesség. Csak később hallottam meg a villamosokat. Olyan volt, mintha nem is a falon túl. hanem a fejem felett csilingelnének. SIMON LAJOS: Öregek tél után Köszönthetjük levett kalappal, megint a )ó, meleg napot, ó, fényözön, élet-rügy, hurrá.: még itt vagyunk, megadatott nézni, hogy a gyökér-szakító tél után mint éled a fa. s a léglökéses szárnyú, bátor madarak hogy húznak haza. Milyen a boldogító zápor, hogy száll a felhő messzire, s már életünktől olyan távol hogy zeng a gép erős szíve. Dióért nyögve lehajolni doronggal tépett fák alatt, s megint csak életet remélni, ha szürke lombok hullanak. Fordította: Sigér Imre MÖGRÄD — 1973. március 25,, vasárnap fj