Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

i

A márciusi szőj a szikltadó méta fölött újság- foszlányt sodort. Juli utána kapott, böngészte a Sáros nyirkos papírt. Győzelmes munkaversenyekről, sztahanovistákról szóltak az írások. Érdekes volt az olvasmány Furcsa szorongató vágyat érzett, hogy egész napilapot kezébe vehessen egyszer, végig olvashassa. Soha nem járt házukhoz újság, pénzük soha nem volt rá. A pajtákhoz ért Egy húszéves Bú épp egy sudár lovat zab- iá zott fel, s vágtatott vele körbe az istállón.

Juli odaköszönt az ácsorgó kocsisoknak. futott a lovak közé, eloldozta a vasderest. Felkantánozta. szfirin lovagolta meg. Egyszerű örömmel töltötte el, hogy kedve szerint azt tehet, amit az a fiú la tesz. hogy munkájával kiérdemelte az emberek elismerését, hogy tulajdonosként itthon van a pajták körül, hogy a ló nekinyújtózik a vágtának, repül könnyedén a keskeny árkok fölött, s ő ráhajol kacagva a nyakára, a vágtat, vágtat szélsebesen.

A gazdasági épületek ereszei alól emberek ugrálnak élő. ujjal mutogattak utána.

— A Vezéren ül a farkaskölyök lánya...

v ezért a vasderest Julin kívül senki nem merte lovagolni a tanyán. Két percen belül minden kísérletezőt ledobott. ö megbabonázta. Egyszer itatás közben nagybótran elé állt, hosszú percekig nézte magát a hatalmas ló szeme tükrében, megveregette a nyakát. Ráült. Vezér éppen csak kicsit ágaskodott fel vele, aztán féltérdre ereszkedett, majd térdállásból, hirtelen íelnyerítve vad vágtába fogott Kantárral irányítani nem hagyta magát, szaladt, amerre Jónak látta. Átugrott kocsiru- dakon. dohánysimító asszonyokat rebbentett szét, száguldott nekivadultan a falu felé. A laktanyánál, a mozinál nagy csődület támadt nyomukban. Katonák kaptak volna a megvadult ló után, de pillanatok alatt messze jártak. Vissza a tanyára. Már-már büszke volt lovassikerére, mikor a tanyai kútnál ledobta a ló. Nem engedte felhe- vülten vályúnak rohanni. Sokáig nyomta az ágyat Vezér betörése után, de ahogy meggyógyult, alig várta az alkalmat, hogy újra a vasderes határa ülhessen.

Ügy futott már alatta a

hírhedt Vezér, mint tűzevő táltos paripa a mesékben a legkisebb szegénylegény alatt, hogy segítsen neki megtalálni a világszép királylányt. Együvé tartoztak: rosszhírű, vad vasderes, a farkaskölyöknek becézett lány. A lovaglás mindig megnyugtatta. Lóháton határozta el a könnyű, márciusi szélben, friss föld- szagot lélegezve, hogy elmegy a tanyáról, mindenáron elmegy. Helyére kötötte a lovat, s a tanácson jelentkezett ipari tanulónak. Vállvonogatva , fogadták a hivatalban. Csak az építőipar toboroz. Kőműveseket. vasbetonszerelőket, tetőfedőket. Egyik sem lánynak való.

Erdős István s

Kőműves leszek..

— Nekem akármelyik jó —

mondta, és visszautasította a választásra ajánlott gondolkodási időt.

— Mégis, melyik szakmát kedveli elvtársnő — kérdezett csökönyösen a hivatalnok.

— írjanak, ahová akarnak, csak elmehessek! írjanak kőművesnek! Az jó lesz. Kőművesek mellett már úgyis dolgoztam a télen a téeszcsében, mikor a nagy hizlalda épült. Nem számít nekem hova visznek, csak lakásom, kosztom legyen majd valahol...

A hivatalnok kicsit jobb kedvre derült Juli pattogásától, gúnyolódott

— Rendben van, Julianna! Tárt karokkal várja magát a szocialista építőipar Budapesten. Várják az ipari tanulókat, országépítésre; majd elküldöm a jelentkezését a munkaerőtartaléknak a többivel. Majd jön magukért valaki...

Mikor hazaért a tanyára, az otthoniak már mindent tudtak. Az apja nadrágszíjjal fogadta.

— Mikor tetszik elmenni, kisasszony!? Az úristenit! Majd én kiverem belőled az úrhatnámságot.

Hét nap múlva jött meg a hivatalos felszólítás.

1952. április hó 5-én, Tóth Julianna teljes felszereléssel jelenjen meg a községi tanács várótermében. Felszerelés: három pár alsónemű. 3—4 rendes ruha, 2 pár cipő, nagy. kabát, törülköző, fogkefe, fogkrém, pohár, tű, cérna, iskolai bizonyítvány.

Neki ebből a felszerelésből az általános iskolai bizonyítványa állt rendelkezésére, meg az öltözet ruha, ami rajta volt Egyéb semmi. A téeszcsé elnöke, mikor meghallotta, hogy Juli tanulni megy Budapestre, 350 forint szociális segélyt utalt ki neki.

A pénzből az édesanyja vett Julinak az ócskapiacon egy kopott fekete-fehér csíkos kosztümkabátot negyven forintért s egy pár jó félcipőt 115 forintért. A többi pénz otthon maradt, szükség volt rá. Két forintot adtak még a szülők szitokszavak mellé, indulás előtt, cukorra. Édesítse meg vele az otthontalanok keserű életét Ahogy becsapódott mögötte a kiskapu, arra gondolt, jó, hogy nincs búcsú, nincsenek könnyek, orr- fúvás. mert zsebkendője sincs, törölhetné az orrát a keze fejébe. A gyülekezőhelyen rajta kívül tizenheten várakoztak. Sötétedett. Utolsónak érkezett Horváth Marika, zokogva, anyja karjába kapaszkodva, hatalmas bőröndökkel. csomagokkal. Horváthné megkérdezte Julit:

— Kislány, a te csomagjaid merre vannak?

— Nincs — mondta Juli — nincs, — és széttárta karját

—, négy pogácsa van a zsebemben, a többit megettem az úton, mikor a faluba jöttünk, a papírzacskót meg eldobtam...

— Ruha nélkül mégy Pestre?

— Dehogy megyek! Itt van rajtam, láthatja.

A- képes újság címlapjára ke- vallomást suttogná neki. úgy rül a fényképe. Megint az mondja halkan, nyugodtan.

elnök hívatja, hogy kezébe . , .........

a

dja az újságot. t=“ teged egyáltalán nem

szeretlek. És nem is foglak == Ez én vagyok? — tapsol, soha! ugrál körbe az Irodán.

ug «u B.U ue a ouuu. _ Mlért nem? _ kérdezi

nevet Szabó.

Az elnök jóízűen őszinte örömén, aztán váratlanul elkomorodik.

A körülállók nevettek, Hor- . — Kár érted, Juli — mond- váthné jobbról .balról meg- Ja —» hogy így kell élcsókolta, és bocsánatot kért a ned, ahogyan élszRemek em- tapintatlan kérdéseiért. berke lehetne belőled...

Iyer szorgalommal rendezkednek íztán váratlanul nekibuzdulva vetkőzni kezdett. Tetőtől talpig csurom víz volt rajta minden. Kosztümkabátját a szekrényajtóra akasztotta, szoknyáját az ágy karjára terítette. A gondnoknő megmutatta a közös fürdőt. Rövidesen bekukkantott a csoport- vezető is a szobába. A lányok plédeket kaptak magukra ij- jedtükben.

— Fürödjetek, pihenjetek. Megpróbálok a központban ebédet szerezni nektek mára, de elég reménytelen ...

Odalépett Juli ágyához.

— Szóltam a gondnoknőnek, hogy neked itt adjanak enni, nincs pénzed, hazai ... Ez biztos tányér leves.

Juh szégyenkezve bólogatott, zavarában képtelen volt megköszönni a gondoskodást

A zuhanyozóban a meleg viz csodájától meghatódva fürdőit. Rajta kívül mindössze egy kövérkés barna lány zuhanyozott. a többiek azonnal átöltöztek szebbnél-szebb ruhákba. A fehér vízgőzön át a fürdő körvonalai semmibe olvadtak. Juli önfeledten, tágra nyílt szemmel örült az új élménynek. Régebben fürdött nyaranta patakvízben többször is. de így soha. A forró víz zuhogott friss bőrére, hajára, s mint az új élet első szédülete, ez a fürdés varázslatos volt,

♦

— Másképp fogok élni, másképp fogok élni, egészen másképp — gondolta, és kémé. nyen összeszorította a markát.

A víz ömlött, zuhogott nyakára, vállára, arcába, JUH boldog volt. Órákon át állt a zuhany alatt. Délig fürdött. S fürdött volna tovább is, de egyszercsak abba maradt a meleg víz zuhogása. A hálóban egy lélek nem volt. Az ágy végére teregetett ruháit megigazította, megforgatta, s anyaszült meztelenül bebújt a takarók alá, s azon nyomban elaludt. Olyan mélyen aludt, hogy a vacsorázni induló lányok hiába szólítgat- ták, nem ment velük, csak félálomban dünnyögött utánuk;

— Nem megyek vissza i Nem megyek haza, soha!

Másnap reggel ébredt esak fel. a többiek nevettek rajta, hogy átaludta az első napot Budapesten Üj lányok érkeztek, s kíséretükben bejött a gondnoknő is. Az asztalra csapott.

— Figyelem! Gyerekek! Melyikőtöknek kellett volna nálam ebédelni, vacsorázni tegnap?! A vezető elvtárs megmondta itt valakinek. Ki volt az? Érdeklődtek telefonon, én meg színét se láttam. Ez a kislány jöjjön a lakásunkba reggelizni!

J

uli közvetlenül a gondnoknő mellett állt, hallgatott, pedig igencsak korgott a gyomra az éhségtől.

Mikor a gondnoknő elment, felvette szépen kiszárádt ruháját, s a kosztümkabát zsebéből összegyűjtötte a szétázott négy hazai pogácsát. Felült az ágya szélére, boldogan kalimpált lábaival a levegőben. Királyi lakomát csapott a' hazaiból...

nnilllllllllllll!llllllllllinillHIIIIIMIIIIIIIIIHIIIIilllllllilllli!lllllt!lllUIIII!lhllllllllllllltlimUtllllUlllllllllllll||ll||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||l||IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllllllllllllllllllllllllll(llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII*

Mikor Juli Horváth Marikával szemben leroskadt a fapados ülésre, azonnal elnyomta a lázas. nyugtalan álom. Látta anyját, amint kilenc karéj kenyeret leszel egy vekniből. Látta testvérei szemet, ahogy anyja kezét lesik, nehogy valaki nagyobb dara- Dot kapjon. Látta magát a cséplőgép mellett dolgozni. Egy karéj kenyeret kap reggel útravalóul. Éhes. Harangszókor, délben szégyenkezve keres újabb és újabb rejtek- nelyeket, elfogyasztani a kenyérebédet. Az asszonyok keresik fél lábas levessel, Hokedlivel.

— Juliska! Nem ennéd meg ezt a kis maradékot!? — mondják —, s bár a maradékot szívesen megeszi, irtózatosan szégyellj magát a pasz- sziv koldulásért. Otthon a vacsora rántott leves. Zsír nélkül, kukoricaliszttel berántva. mert ha a bor fogytán van. a lisztet is el kell adni.

Látja az anyját, amint hóna alá szorítja a kétliteres de- mizsont, és osztani kezdi » bort, ahogy szokta. Tölt az urának egy pohárral, eggyel magának, s aztán minden gyerek sorban megkapja a maga borát. A legkisebb pó- lyás is. Jóska — négyéves, szeplős kisfiú —, másodszor is nyúl a pohár után, s hogy nem kap újra, földhöz veri magát duplázásért A szülők ezen jól mulatnak.

— Hej, nem vész ki a Tóth- vér! Ez a gyerek szereti a bort, akár az apja.

A lánytestvérek is mind ragyogó szemmel állnak sorba a maguk félpohár boráért

Anyja különösen akar kedveskedni legdolgosabb lányának, az ö poharát színültig tölti.

— Nesze, te! Juliskám!

Nem nyúl a pohárért. Meszsze néz a homályos-szürke ablakon át, aztán szembe fordul az anyjával.

— Nekem kenyeret adjon, ne bort. Meg cipőt a lábamra!

Látja magát csattogó fényképezőgépek előtt Mosolyog, boldog. Augusztus 20-án riporterek érkeznek a szövetkezetbe, hogy a járás legjobb csoportjáról írjanak. Az elnök behívatja az irodába. A riportereit fényképezik a dohányföldön, gyapotban, mint a leglelkesebb fiatal dolgozót

B

oldogságát nem lehet elrontani. Táncolva fut végig a tanyán, kezében lobogtatva az újságot.

Találkozik Volek Jóskával. A fiú leszáll a kerékpárjáról, mellé lép, s megnézi, mi van a kezében. Felkacag.

— Nocsak! Hallod-e? De

csinos! Add csak közelebb.

Kiveszi a kezéből az újságot. Leszakítja a fedőlapot.

— Ezt add nekem emlékül, Juli!

—■ Emlékül? — hüledezfk, s örül, hogy Volek Jóska elkéri tőle a képet.

— Igen, — mondja Volek Jóska, lehet, hogy soha nem találkozunk többé. Pestre megyek. Rendőrnek. Rendőr leszek ...

örülne valami búcsúcsók- félének, de Volek. ahogy jött, gyorsan elkerekezik. Szomorúan néz utána.

Jó neki! Pestre mehet Elmehet innen.

Látja magát szilveszterkor bálba menni. Életében először. Volek Jóskát keresi. Nincs sehol. Furcsa, hogy mégis jól mulat sokat táncol. Mikor vége van a bálnak, Szabó Sándor, fiatal foga tos megkéri az anyját, engedje meg, hogy hazakísérje őket. Az anyja megengedi, 6 sem tiltakozik. Megvonja a vállát

Szabó Sándor iszik az apjával Koccintanak, ö a küszöbig kíséri csak a fiút A küszöbig, csak a küszöbig, minden este. Szabó Sanyi megkéri a kezét.

Apja. anyja boldogan mondanak igent. Az ő Véleményét nem kérdezi senki. Kitűzik a lakodalom napját. Az alku végeztével az anyja kilöki az ajtón Szabó Sanyi után, belülről elfordítja a kulcsot. A fiú érdeklődik érzései iránt. Bor- szagú, piros arcú.

— Megbecsülsz majd, Juli? Fogsz-e szeretni engem?

A kapufélfának dönti a hátát, hogy érezze hűvösét. Csak arra gondol, hogy ő Pesten villamosvezető lesz, s egy egészen kicsi karambolt csinál ott, ahol Volek Jóska rendőr és irányítja a forgalmat. Sanyi sürgeti, nyúl a keze után. Mintha a legforróbb

Felkacag.

— Azért nem szeretlek, mert az apám szeret. Aki neki jó, az nekem nem jó. Ami neki tetszik, az nekem csak rossz lehet. Én olyat szeretek, akit az apám csak gyűlölni tud, mert más mint ő. Én Volek Jóskát szeretem, a bu- nyevácot. Hallod?! Miattam többet ne gyere hozzánk Sanyi, jó éjszakát!

Anyja az ablakban hallgatózik, s ahogy bemegy a házba, kíméletlenül elveri.

Anyja dühös, öklét éra csattanni a szeme elé tartott kezén. Ébren van, álmodik?

Juli a vonatban egész éjszaka az ébrenlét, s a lázálom határán hánykolódott. Kábult álmából csak a lányok ricsaja ébresztette fél: Budapest.

Hideg áprilisi eső zuhogott. Az eső füstszürke fátyolén át látta meg Tóth Juli a fővárost. A dermesztő hideg ellen a vonatban is kevés védelmet nyújtott a vékonyka kosztümkabát, a pályaudvaron, a villamos megállóban didergett, vacogott. Alig virradt. A villamosok ritkán jártak. A csoportvezető kérésére a gyerekek megfogták egymás kezét. El ne sodorjon valakit a forgalom.

— Neked van pénzed villamosra? — fordult Julihoz a vezető.

— Két forintom van.;,

—* Csak hetven fillér — nevetett a férfi —, átszállót kérjetek, átszállót...

Hosszú villamosozás után Juli Kovács Mari nagyobbik bőröndjét cipelte. Izzadtsága összefolyt a szakadó esővel, a nehéz csomag elhúzta a vállát. Jólesett az arcába vágó hideg szél. A városrész, amerre jártak legnagyobb meglepetésére egyáltalán nem volt városias. Gyümölcsösök, nagy üres telkek váltogatták egymást, imitt-amott körülállványozott házak álltak. Mikor a szálláshely elé értek, Juli csalódásfélét érzett. A szálló olyan volt. mint egy felvonulási épület.

— Fiúk az egyik épületbe, lányok a másikba — vezényelt váratlan határozottsággal a csoportvezető, és kezet szorított a piros arcú, kövérkés gondnoknővel.

A hálószoba, mint egy tágasabb folyosó. Két sor emeletes ágy, kprben szekrények. Mindenki ágyat választott. Nagy tülekedés volt az alsó ágyakért. Juli emeleti ágyat keresett. Kitárta, becsapta a szekrénye ajtaját, s nézte egy ideig, hogy a többiek miKUNYHÓ,

LAJTOSKOCSIVAL

H NÓGRÁD - 1973. március 25., vasárnapi

Olyan fenségesen jő volt a vacsora, hogy bűn lett volna rá vizet inni, hitvesi engedéllyel leugrottam hát a sarki kocsmába, egy pohár sörre.

Leültem az egyetlen üres asz- Ezen tűnődtem, s arra kaptáihoz- aztán minden cél nél- tam a felemet, hogy a hat kül. csak megszokásból körül- lány csivitelése hirtelen megsétáltattam tekintetemet. szakadt. S azt kellett látnom.

hogy mind a hat tekintet rám Sétálgató tekintetem meg- mered, ök hatan fixíroztak akadt a szemközti asztalnál, engem, az egy szál, védtelen Annál az asztalnál pontosan férfit. Mit tehettem volna kí- féltucat húsz év körüli, váló- mámban? Szemérmesen le- zatottan csinos nőszemély ül- húnytam a szememet. Erre dögéit. Mi az. hogy üldögélt! harsányan összebocrultak.

3k hatan keményen mulatoz- Mintha parázson ültem voltak, kortyolgatták a jófajta na- felpattantam, szaladtam a Konyakot, szódával- s kipirult mosdóba, megnézni, hátha oofikájukon láttam, hogy bi- félrecsúszott a nyakkendőm, zony icipicit már be is csics- hátha komikusán szemembe csentettek. Nyilván ünnepel- lóg a halam, hátha tintás az tek valamit. Születésnapot, orrom hegye. De nem. Rendnévnapot, leánybúcsút, avagy ben volt az arcom is, az öl- az is lehet- hogy éppen szív- tözékem is. Visszaültem a sö- béli fájdalmakat altattak el romhoz- ők pedig továbbra is igy. kegyetlenül fixíroztak.

Telhettem el a hölgyek figyelmét magamról. Könyv természetesen nem volt nálam, sőt- napilap sem lapult a zsebemben. És ők mind szemér- Kínomban-keservemben em- metlenebbül fixíroztak engem, lékezetemben kotorásztam: az egy szál védtelen férfit, mit is tesznek a magányosan Később kuncogva félhangos üldögélő nők, ha fixírozzák megjegyzéseket tettek, számokét a férfiak? Még éretlen ra. fülemre, orrom hegyére, ifjú koromból tudom, hogy a Ezt már nem lehetett tűrni, nők olyankor elfoglaltságot Felhajtottam a sörömet, fizet- keresnek. Előveszik a hivatal- tem. s menekültem, ban félbehagyott kötést, hor- ^ menekülés közben még golá-st, avagy szatyrukból elő- egysaer végighordoztam tekin- kerül valami folyóirat vagy tetemet a kocsmán. És elke- regény, esetleg napilap, lát- serített a közöny. Mert azt tam olyan hölgyet is, aki vég- kellett látnom, hogv a kocs- ső elkeseredésében illik, mában bőségesen voltak höl- nem illik. a körömreszelő- gyek. Volt kövér is. sovány is, nél talalt menedéket. Így kel- csúnya is. csinos is. De annyi lene hát nekem is védekez- nőszemély között nem akadt nem. De jaj. mivel se kötni- egy lovagia.c hölgy aki értem, se horgolni nem szoktam, pa- az egy sz^j magányos férfiért- műtök, cérnák kötő- és hor- felemelte volna a szavát. Sőt: golótflk nem leled zenek a zse- ^ (jjiiót. bemben, ily módon nem te- Simon Lajos

FIXÍROZTAK