Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

A művészet társadalmi haszna A VITA: VAN-E HASZNA, létjogosultsága a művészetnek, már évezredekkel ezelőtt igen­nel zárult. Hogy mai téma­ként újból előkerült, annak az az oka, hogy nyilvános fóru­mokon és magánbeszélgetések, ben egyaránt sokan szóváte- szik — kérdezve, töprengve, bírálva — a különböző művé­szeti irányzatok társadalmi tá­mogatásának problémáját. El­sősorban természetesen azt: miért adunk fórumot olyan alkotásoknak, amelyek nem szolgálnak közvetlenül társa­dalmi célokat: miért támogat­juk nagy anyagi erőfeszítés­sel olyan alkotóműhelyek munkáját, amelyek bizonyta­lan kimenetelű kísérletezések­be is bocsátkoznak. Akik a támogatás arányát- rnértékét bírálják és vetik össze a közvetlen társadalmi haszonnal, alighanem ott té­vednek, amikor olyanformán gondolkodnak, mint egy nagy­üzem, vagy iparvállalat eseté­ben : érték, vagy nem érték, amit létrehozott? Eladható, vagy nem adható el? Keresett vagy nem keresett cikk? Jó a minősége vagy silány? Csupa olyan kérdés, amikre konkrét választ lehet adni, megfelelő tájékozódás után. Minthogy a művészetben nem így áll a dolog, az esetek túlnyomó többségében nincs konkrét válasz, s a logikán rés kelet­kezik. A logikai rés ott van, hogy sokan elfelejtik: amíg egy anyagból értékesíthető termék lett, hosszú utat kel­lett megtennie a műszaki gondolatnak. Egy technikus, mérnök, fi­zikus, matematikus, geológus — sorolhatnánk egész szak­mák különféle agazatait — öt­letéből, alkotó gondolatából, tehetségéből és szorgalmából ..rövid úton” iparilag előállít­ható termék még sohasem lett! Még egy nagyobb kollektívá­éból sem. Az üzletekben ke­zünkbe kerülő legegyszerűbb fogyasztási cikk mögött is kí­sérletek — gyakran meddő kísérletek — hosszú sorozata álL Kudarcoké is. A laborató­riumokban anyagok fogytak, kémcsövek, edények törtek, asszisztensek légiója dolgozott olyan részeredmény előállítá­sáért, amelyről utóbb kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert rossz irányba vitte a kí­sérletet, s mindent élőiről kel­lett kezdeni. Idő, pénz, munka. S újból elölről, esetleg azzal a tudattal, hogy valószínűleg megint hiábavaló lesz az egész. De az eredményért eredménytelenségek sorozatát kell vállalni. Áldozat ez is, szükséges és kikerülhetetlen áldozat. Nem tartozik más elbírálás alá a művészet sem, mert an­nak is az a célja, ami ennek: a hasznos munka, a jó ered­mény. Csak ott egy kicsit bonyo­lultabb minden, mert az érté­kek forgalma másféle. A mű­vészetben. —, amint a tudo­mányban is — előfordul, hogy egy-egy részeredmény csak az értők szűk körének szolgál ta­nulságul. Történettudomány­ban. nyelvtudományban — s más tudományágakban is ~ nagyon gyakori jelenség, hogy egy új felismerés, egy új ösz- szefüggés megvilágítása gon­dolatsort indít el azokban, akik ugyan e tudományágnak a tömegekkel közvetlenebb kapcsolatban levő formáit mű­velik. De ezek az új összefüg­gések és felismerések nem jö­hettek volna létre anélkül, hogy tudományos intézetekben ne rakták volna le az alapjai­kat. Közkeletű példával élve: egy szótár megalkotása nem ott kezdődik, hogy az összeál­lítói beszélnek idegen nyelve­ken, ismerik az idegen szavak jelentését. Komoly, tudomá­nyos igényű szótár elkészítése részvizsgálatok. nyelvészeti kutatások, szüntelenül tökéle­tesített módszerek láncolatán nyugszik; mondhatnánk bát­ran, hogy életműveken. A végeredmény, hogy a szótár használói megértik az idegen szavakat, megszólalnak az il­lető nyelven, nemcsak e szó­tár. hanem e láncolat vége­redménye is. VALAHOGY ILYENFOR­MÁN vagyunk a művészettel is. A folyamat és az eredmény viszonya hasonlatos a tudo­mányéhoz, Eszmefuttatásunknak sem­miképpen sem célja, hogy „megvédjen” olyan művészeti jelenségeket, amelyek e folya­matba beilleszthetők, de lé­nyegüket tekintve, nem művé­sziek. Olyan közösségek — egyének. — munkálkodását, amelyek, vagy akik az állam pénzét folyasztva eleve med­dő kísérleteket folytatnak. Van erre is példa, napjaink­ban is. Sznob filmek, igényte­len könyvek, rossz színművek, kamaranak, stúdiónak, vagy egyetmek elnevezett tárlatok, előadások, megnyilatkozások, amelyeknek se közvetlen, se közvetett hasznunk nincs, nem is lesz. Éppen napjainkban lehetünk a tanúi annak, hogy a művészeti szövetségek köz­gyűlései, ahol a szakma fele­lős képviselői, alkotóművészei fejtik ki a véleményüket, igyekeznek olyan megoldáso­kat keresni, amely az értel­mes. a közösség számára ér­téket „termelő” művészi kí­sérletezéseknek ad elsősorban teret. Természetesen ők is tisztában, vannak azzal, hogy vannak esetek, amikor az ocsú nehezen választható el a búzától. Bizonyos kockázatot, bárha sok alkalommal sejthe­tő is az eredménytelenség, vállalni kell. Amint a tudományban, a művészetben is vannak csak az értők viszonylag szűkebb köréhez szóló fontos jelensé­gek. Vannak írói, költői élet­művek. amelyeknek a megér­tése a művészetben való jár­tasságot, iskolázottságot — nem okleveles értelemben használván e szót — kíván. A mai magyar irodalomban, film- és képzőművészetben is vannak ilyen alkotók: szocia­lista indíttatású, világnézetű alkotók is! Az 5 müveik, kü­lönböző okoknál fogva, nem „köznyelven” szólnak Áttéte­lesebbek, formailag változéko­nyabbak, ha lehet így mon­dani; „súlycsoportjuk” más. Hogy csak egy-két példát mondjunk: Juhász Ferenc né­hány nagyobb lélegzetű költe­ménye, Örkény István egyik másik prózai műve, Jancsó Miklós filmnyelve nem ezek közé tartozik-e? Mégis, ki vitathatja e] tőlük a minősé­get, a tartalmi és gondolati igényességet, a művészi meg­nyilatkozás magasrendű vol­tát? A kifejezés szokatlansá- ga, újszerűsége, a hagyományos formák elhagyása, új formák teremtése. bizonyos, nem is igénytelen közönségrétegeket eltávolíthat ezektől az alko tőktől, — ugyanakkor más rétegeket, amelyekben van készség és haljam követni- megérteni-átélni mondandóju­kat. közelükbe vonz. Az értékek körforgalma a művészet egyik legszebb sajá­tossága. Keresik és vonzzák egymást. Prakticista módon tehát nem közelíthető meg a támo­gatás értelmezésének fontos kérdést:. Csakis úgy, ha az egyetemes társadalmi érdeke­ket tartjuk szem eljtt, és na­gyobb távlatokban próbálunk gondolkodni. Mert ennek hiá­nyában olyan végletes helyzet­be sodródhatunk, hogy meg­kérdezzük, milyen konkrét haszna van — például — Az ember taragédiájának? Ilyen kérdés nem tehető fel, mert hol a merce megállapítani hány nemzedék gondolkodását formálta, nemesítette, hány embert nyert az az igaz mű­vészetnek és a mély gondolat­nak? TÉMÁNKAT NEM merít­hettük ki. Futólag jelezhettük csak: a művészet támogatásá­nak mi az értelme, célja, ve­zérlő gondolata. Hogy konk­rét társadalmi haszna az a többlet, amit az emberek gon­dolkodásában teremt a jó al­kotások szépsége, tisztasága, emberséget növelő ereje. Tamás István késett az ígért randevúról. Holott egy sajtóterméknek el­ső ajánlólevele a pontosság — tudata annak, hol és mikor lehet hozzájutni. Ha ez hi­— Láthatóak-e már az éves lapterp részletei is? — A felelősséggel nagykő­F alna hányt borsó.'' Mintha a falnak beszélnék... Pusztába kiáltott szó... Hamarjában ezt a há­rom szólásmondást idézném abból a gazdag és plasztikus kifejezés-tárból, mely nyelvünkben annak leszögezésé-- re szolgál, hogy: kár a szóért. Hogy: úgyis hiába a panasz, a reklamáció, nincs, aki meghallja, orvosolja azt. Korunkban különösen sok a panasz a szolgáltató vállalatok tevékenységén túl a magatartásával kapcsola­tosan is. Azt emlegetik a sérelmesek, hogy szolgáltató vállalataink — tiszte­let a kivételnek — nem a nevükben hordozottat tekintik elsődleges ielada- tukhak — már tudniillik a szolgálta­tás pontos és hiánytalan betöltését —, hanem azt, hogy hatósági rangra emel­jék önmagukait, utasításokkal és dikta­tórikus, megfellebbezhetetlen dönté­sekkel fensőbbségesség látszatára emelkedjenek, a szolgáltatást kérőben, kisebbségi , érzést keltsenek. Nem beszélve arról, hogy ez a ha­tósági modor ma már valóságos ható­ságaink gyakolatában is kiveszőben levő stílus — gondoljunk csak taná­csaink mind természetesebbé szelídülő ügyintézési módjára, modorára —, a hatóságot játszó közszolgáltatás ügy­intézési korszerűtlensége már csak azért is tűrhetetlen, mert ebben az esetben azért mégsem téveszthető ösz- sze a szezon a fazonnal, azaz avval, hogy a szolgáltató a szolgáltatásból él, fizet munkabért, prémiumot és nyere­ségrészesedést — ennek fejében tisz­tességes szolgáltatással tartozik, az esetleges reklamációt köteles teljes lelkidsmerettel korrigálni. Hajmeresztő esetek sorával szolgál­hatnék arra vonatkozóan, hogy a szol­gáltató cégek, vállalatok (tisztelet a kivételnek) miként igyekeznek „ható­VASÁR1ÍAPI JEGYZET Szolgáltatók és kiszolgáltatottak ságosoekodni” lépten-nyomon, s minket meg esz a méreg, mert kiszolgáltatot­tak vagyunk ellenükben. Szép körmon­datokat olvasunk a sajtóban a min­denféle demokráciáról, amely az isko­lától a munkahelyen át a közéletig áthatja társadalmunkat, s lecsapva az újságot, csikorog a fogunk az indulat­tól, mert eszünkbe jutnak a szolgálta­tók packázá&ai. Nevezetesen? Hogy ne beszéljek most már egészen általánosságban, hadd mondjam el egy olvasónk telefonpanaszát. Mondhat­nám: klasszikus példáját a szolgáltatói „hatóságoskodásnak”. A panaszos, idős hölgy, özvegyi .nyugdíjból ól. Decemberben lábát tör­te és másfél hónapot kórházban töltött. De mert lelkiismeretes polgár, az egyik szolgáltatás rendezésével megbízta la­kótársát, aki az érkező számlát annak rendje és módja szerint egyenlítette is. Mindenki azt gondolhatná, hogy ez­zel a lovagiasság szabályai szerint a szolgáltató vállalat és a kiszolgáltatott között minden elintéződött. Ez azonban csak jóhiszemű vélelmezés, mert ko­rántsem ez történt. A szóban forgó számlát ugyanis a szolgáltató újból kiküldte és egyenlítését kívánta, amire a panaszos érthetően kevés hajlandó­ságot mutatott és telefonon kérte a vállalat egyik vezetőjét a probléma tisztázására. Illetékes vezető azonban Egy folyóirat megújulása Kezdjük mindjárt egy üm- málhát az alkotó irodalmi, többszörösen hangot topott a neprontó megjegyzéssel. Alig művészeti tudományos mun- lappal kapcsolatban a nézetek egy hete — március közepén kát végzők számára. Ennek szembesítése, a vita iránti —, adhattunk hírt a Palócföld eredményeit publikálva befő- igény. múlt évi, 4 számának megje- lyásolhatja a megye tudatai- — Nem győzöm eléggé lenéseről. A folyóirat újjá- lapotát: tényrögzítő, helyzet- hangsúlyozni, hogy szellemi szervezéséről, az 1973-as tér- elemző írásai, problémafelve- előrehaladásunknak milyen vekről beszélgettünk a lap tései, a lapban vagy lap ál- nélkülözhetetlen eszközei ezek. új felelős szerkesztőjével, tál szervezett vitafórumok ré- A januári ideológiai konferen- Végh Miklóssal: vén. Minél többször éri el, cián Aczél György által meg­— Kétségtelen, hogy pontat- hogy szocialista közéletünk fogalmazott kívánalom ná­lansága miatt igen gyakran érdekeit védve ütköztet véle- lünk is — talán még élőbben érte jogos vád a lapot. Nem- ményeket, annál hasznosab- — érvényes. Demokratikus hogy nem gyarapíthatta e ban tölti be hivatását. Ezért közszellemünk egyik aiappil- fogyatékosság miatt olvasói és — akár a terjedelem rovásá- lére, munkánk ellenőrzési le- előfizetői táborát, de már ra (s végűi, is az idő kell, hetősége az alkotó célú, köz- megnyert közönségének egy hogy igazolja ezt), —, sem érdekű vita. A lap által nyit- része is megvonta tőle a bi- látom értelmetlennek a ha- vánosságot kapó vélemény - zalinat. Okkal, hiszen az ol- vonta megjelenő Palócföldet szembesítés is. Bőviben va- vasó nem ismeri — nem is kitűzni végcélul. Nem holnap- gyünk olyan problémáknak, kell, hogy ismerje —-, a ku- qa, de nem is tíz évekkel ké- amelyek megoldását eióbbre- 1 isszák mögötti hátráltató té- sőbbre. viszi, ha nemcsak az érintett nyezőket. A számára egyér- — Megnyilatkozik-e a fenti szakma figyelő szemei pás/. - tétmű tényből ítél: abból, igény már az ez évi első szám- tázzak. S bőviben vagyunk a hogy a lap nem egyszer le- ban? Milyen következmények- kollektív öröm felkeltésére al • kel jár a lap profilját, téma- kalmas jelenségeknek is. Szűk- irányát, érdeklődési torét il- séges volt ez utóbbi kiegészí- letöen? tés, hiszen — természetesen — Napokon belül az olvasó —, a való élet sokszínű egé- _ kezébe kerülő ez évi első szá- szenek bemutatását vállaltuk ányzik, automatikusan odébb- műnk részben meghatározója feladatunknak: fényeivel és fordul, az olvasó figyelme, s a Palócíöld új folyamának. A árnyaival egyetemben. Társa- a lap kiesik az érdeklődés profil változás látható jele, dalműnk előrehaladása érde- fénykörébői. hogy lapunkat irodalmi, mű- kében.- Nem furcsa-e hátráltató védeti, művelődési lap he­tényezőkre hivatkoznia egy btett irodahru, műveszeti, tar- negyedévenként egyszer meg- sadalompol 1 tikai lapnak je- r jelenő folyóiratnak? Várha- gy«zzuk. A jelenleg nem kel- zonseg ele tarható részletek tó-e lényeges javulás ezen a 10 mennyiségű és minőségű közül néhányat. Második szá- téren-> szépirodalmat átmenetileg munkban a munkásság mű­__ Hosszú sorát fűzhetném háttérbe szorítva, a művésze- velődésével kapcsolatos kér­f el a tényleges és vélt mdo- J* különböző ágainak mű- dések ^ a Madách Imrereem- koknak. A visszatekintő elem- helykerdeseivel es a tömegek- lekezoblokk a legjelentősebb. nek hétköznapi élményt adó Utóbbiban megszólal Sinko- problémáival bemutatva ■— a vits Imre. Varga Imre szob- legerősebb hangsúlyt mai szó- részművész. Gyárfás Miklós cialista valóságunk tükrözte- író, Ránki György zeneszerző tésére helyezzük. Nem. csu- is. Harmadik számunk köz- jnásodallásban’’ ‘végzett mun- P“1 a ízűken értelmezett mű- ponti problémája az ifjúság kát jelentettek A felelős szer- veiődési területekre kitekint- — tekintettel a megyénkben kesztőnek ez évtől biztosított ve> hanem figyelemmel kísér- lebonyolítandó ODOT-találko- főállás és a lap kivitelezése- ve 32 emberi alkotó munka aóra. Negyedik — nyári szá- ben érintett szervekkel kötött tehető legtöbb szféráját. Olyan munkban a szórakozás és pontos szerződések biztosító- laPot szeretnénk megformál- szabadidő-felhasználás kér- kai lesznek annak hogy a Pa- amelynek ébnényanyaga déskörét célozzuk meg. Szót ’ ígért nem periférikus, de közérde- kívánunk még ejteni a veze­b kű — s ennélfogva egyaránt tök és beosztottak viszonyáról, számot tarthat a munkás és iparfejlesztésünk előnyeiről és értelmiségi érdeklődésére. Mű- hátrányairól, a közoktatás és fajban kifejezve ezt: sok ri- közművelődés * gondjairól, örö- . , . , , , portot, kultúrszociQgráfiat, meirőL Persze, mindezek csu­mar ebben az evoen ketna- egamgesepét óhajtunk közölni, pán szilánkjai a tervezett vonta r^ jeíentkezik a Palóc- Nézőpontunk allásfoglala- egésznek. fold. Időszerűnek tartja-e ezt sutlk kialakításakor mindig — Az újjáformált Palócföld a gyakorisagot. mértékadónak tekintve a te- beindítása bizonyára nem je­—• őszintén szólva —, s ta- vékenységünket meghatározó lenti a korábbi folyamat meg- lán egyedül állok ezzel a kongresszusi, központi lázott- tagadását. Milyen gondokkal véleménnyel — szeretném ezt sági határozatot és állásfogla- járhat mégis egy folyóirat Is csak első lépcsőfoknak te- [ást. megújítása? kínteni. A. megye szellemi éle- — Az olvasóközönséghez ■— Csak azt tagadjuk meg te most szerveződik arra a közeledés egyik módja tehát a régi folyóiratból, arra a szintre, amikor rendkívüli a Palócföld témavilágának közérdek szempontjából — az szükségé van (a lap tévé- bővítése, napi és helyi aktu- olvasók és a lap érdekében—. Kenységén is múlik, hogy ez álitáshoz közelítése, polemi- kívánatos. A Palócföld több az igény minél nyilvánvalóbb kusabb jellége. Adódanak-e mint egyévtizedes múltja so- legyen) alkotóműhelyekre, egyéb módok is? rán sok nemes hagyományt Egy gyakrabban jelentkező __ Természetesen. Szüksé- munkált ki megyénkben, In­ges az is, hogy a lap külalak- zonyos ismertségre is szert ját hozzáigazítsuk a változott tett. Legnagyobb gondunk je- jelleghez. Első számunk na- len pillanatban visszaszerezni gyobb — a Kritikához és Ma- a lemorzsolódott olvasó- és gyarországhoz közeli — for- előfizető-tábort. Bővíteni a mátumban jelenik meg. Ez a lap közönségbázisát. Propa- nagyság módot ad cikkeink gandával és önmagát prop a- színesebb, látványosabb elhe- gáló folyóiratunk első számá- tyezésére. Nézetünk szerint val... olvashatóbb is az előzőnél. — ... amelynek árát módo- Persze, elhatározásunk he- sitják-e az eddigiekben vá- lyességét a közönségnek, kell zolt változások? igazolnia. Ebben a kérdésben — Nem. Továbbra is 5 fo- és a Palócföld minden meg- rintba kerül a Palócföld egy- nyilatkozásával kapcsolatban egy száma — félévi előfizetési várjuk olvasóink szóbeli és díj 15. évi 30 forint lesz. Re- írásos véleményét. Szeretnénk rnélem. hogy minden újság­valóban élővé tenni az író- árusunknál találkozhatunk a olvasó kapcsolatot: igény sze- folyóirattal de csak meg­tűrt helyet biztosítunk a jelenése után rövid ideig. A lapban olvasói levelek közié- közmegelégedés ilyen meg- sének, ebből származó viták- nyilvánulása lehetne a szer- nÄk- kesztőség legnagyobb jutalma. — Beszélgetésünk során i. g. zés helyett mégis inkább a második kérdéssel foglalko­zom. Igen, várható javulás. A lapelőkészítés manuális szer­vezési munkálatai eddig lócföld a jövőben az időre az olvasok asztalára ke­rül. Ez valamennyiünk ér­deke — elsősorban a lapé. — Szó esett arról, hogy Palócföld élőbb belső szerve­zeti élete művelő műhelyt for­-— bár elismerte, hogy a tévedést vál­lalata követte el —, ahelyett, hogy sa­ját portáján próbált volna intézkedni, arra akarta rábírni a panaszost, ne akadékoskodjék most már, fizesse be Újólag a jelzett összeget, s majd a következőkben esedékes számlán min­dent elboronálnak. Történetünk harmadik menete, mivel a panaszos hajthatatlannak, az­az behajthatatlannak bizonyult, megle­pő f ordu latot vett. Illetékes szol­gáltató vállalat illetékes csoportja kemény felszólítást fogalmazott: amennyiben X Y, a terhére rótt, ennyi és ennyi forintot jelzett határidőn be­lül nem rendezi, az ügyet a bíróság kezére adják. Szerkesztőségi telefon: mit tegyek? Fizessek, vagy sem? Telefon a szerkesztőségből illetékes vállalat illetékeséhez. Az eredmény: minden rendben lesz: panaszosnál el­tekintenek a bírósági vegzaturától. És hosszas mosakodás: hogyan, miként, miért eshetett meg az eset. A történet ezzel a maga formasá­gaiban lezárult. De lezárul-e végre megnyutatóan az a jogos aggo­dalom, hogy holnap, vagy holnapután nem leszünk szenvedő részesei hason- lóaknak, azon szolgáltatók révén (tisz­telet a kivételnek), melyeket társadal­munk szükségletei betöltésére, azok kielégítésére hívott létre, s nem arra, hogy hatalmaskodjanak rajta. Sajna, ma még ott tartunk, hogy ilyen téren vannak: a szolgáltatók, és vannak: a kiszolgáltatottak. a ^ CSANÁDY JÁNOS: Virágokat lélegző Amikor túlsók már a sár a láb alatt, egy katicabogár­pettyes kamillavirág sárga bóbitája beborít méz-illatába': a méz-illat, az orr-üregbe leng, mint régi barlangokban gyantás zug, szatálfa, mirha füstje. ■— arany banán, sült tök, frissen törött kókuszdió, lombsátorokban —; Tahiti akkor már közel van, párduc-arcú, rejtélyes aktok, és itt van már a messzesodró kékség, — felette szél üvölt és szökőár ragyog! — a sóval összeragasztott, felszökő-visszahalló- világokat lélegző Nagy Csendes Óceán! NÓGRAD — 1973. március 25., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents