Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

Katót, amit nem lehet levetni Nógráditövenden a szarvasmarha-programért — Nézd, Miska i Az egész gazdálkodási szerkezetet mi­előbb rá kell állítani a szarvasmarha-telepre, mert különben a telep tönkreteszi az egész gazdaságot! Őszinte, kendőzetlen sza­vak, melyeket félreérteni nem lehet. Mindezeket jó tanács­ként a napokban mondotta Balassagyarmaton Verebélyi Antal, a járási hivatal osz­tályvezetője Nagy Mihálynak, & nógrádkövesdi termelőszö­vetkezet elnökének. Az előzmények hosszú évekre nyúlnak vissza. Olyan ez, mint a Jéghegy a tenger­ben, melynek nagyobb része már nem látszik. Galgagu- tán még 1969-ben kezdték el építeni a 300 férőhelyes sza­kosított tehenészeti' telepet. Amúgy Luca széke módjára. Azóta sem fejezték be! Tej- ház, ellető, elkülönítő ma is csak félig kész. Pedig tavaly novemberben a Központi Bi­zottság ülésén is szóba került a befejezetlen beruházások égető problémaköre. A megoldás egyszerű — vélhetnék egyesek. Csinálják meg azt a telepet, amit már régen elkezdtek! Ez a felfe­dezés Kolumbusz tojása len­ne. A helyzet ennél jóval bo­nyolultabb, amilyen csak az élet lehet A megvalósításhoz ugyanis legalább 1,7 millió forint kellene. Ezt pedig nem lehet úgy leakasztani, mint kalapot a fogasról. Ezzel az összeggel, pedig nem rendel­kezik a szövetkezet. Annál is inkább, mert éppen tavalyi gazdálkodása nyomán 1,3 mil­liós alaphiánnyal szanálják. Egy megoldás azért akad. Ez az út járhatónak tűnik. A szóvetkezet beruházási hite­lekkel nincs eladósodva, így e pénzforrás! lehetőséget igénybe vehetné. — Fel kell készülni az idei befejezésre! Ehhez a pénzt biztosítani kell, akár a föld alól is! Mert nemcsak egyéni és szövetkezeti, de népgazdasági érdek is a te­lep kihasználása. Támogatjuk a kövesdieket, de ennek fel­tételei vannak. Az a lényeg, hogy a tehenek legalább 2600 —3000 liter tejet adjanak, és a borjúszaporulat megfelelő legyen — érvel az osztályve­zető. — Ez olyan kabát, amit nem lehet levetni — jegyzi meg Nagy Mihály. Más szó­val Nógrádkövesden a kockát mar régen „elvetették”. Kötelességünk, hogy se­gítsünk, persze helyettetek nem dolgozunk — mondja Verebélyi Antal. Es ez nap­nál is világosabb beszéd. De mit is akarnak csinálni Nógrádkövesden a szarvas­marha-program nyújtotta le­hetőségek kihasználása, a program mielőbbi megvalósí­tása érdekében? Mert a cse­lekvéshez megvan az eltö­kélt szándék. A szakosított telep csaknem készen áll. Csakhogy a fele férőhely egyelőre nincs kihasználva! Közgazdász nyelven fogal­mazva biztosítani kell a for­góalapot! — Saját szaporulatból 1975- lg folyamatosan feltöltjük a telepet — mondja Nagy Mi­hály. — Idén 40, jövőre 60, azután 65 tehenet állítunk a termelésbe. A gond csak az, hogy a rendelkezések szerint a beru­házás befejezése után egy évvel már teljesen feltöltött teleppel kellene rendelkezni. Amíg e telep kihasználatlan, addig nem tudják az ágaza­tot jövedelmezővé tenni. A kormányprogram első szaka­szának lényege éppen az, hogy a meglevő férőhelyeket használják ki jobban, bővítse­nek és korszerűsítsék a tartá­si technológiát! Erre van-e reális lehetőség Nógrádkövesden? Az illetéke­sek egyöntetű véleménye sze­rint— igen. A technológia ve­gyes: akad Istálló, ahol kor­szerű, van ahol hagyományos. Ennek javítása, és a szak­emberek számának növelése megoldhatónak látszik. A régi mondás szerint: a gaz­da szeme hizlalja a jószágot De azért az sem árt, ha meg­felelően takarmányozzák. Eh­hez ugyancsak kedvezőek Nógrádkövesden a feltételek. Továbbá: a racionális föld- hasznosítás jegyében az idén 220 hektár rosszul jövedelme­zó szántót vonnak ki művelés alól és legelősítenek. A sza­nálási bizottságnak is az a megállapítása, hogy egyszerű­síteni kell a növénytermesz­tési szerkezetet, és a rossz termőföldön legelőt szükséges létesíteni. Tehát, takarmányo­zási gond sem nehezíti a helyzetet. — A hús-tej hasznosítású magyar tarka tej hozamát az idén kettőezerről kettőezer- háromszázra tudjuk növelni. Az önköltséget is csökkent­jük. Az állam által nyújtott felvásárlási és tenyésztési kedvezményeket is figyelembe véve már az idén jövedelme­zővé tudjuk tenni a szarvas­marha-ágazatot — summázza véleményét Nagy Mihály. A szándék nemes. A lehe­tőségek zöme adott Ügy lát­szik, az akadályok elhárítha­tok. Az intenzív hús-tej hasz­nosítású szarvasmarha-te­nyésztésben rejlő adottságok teljes kihasználása esetén nemcsak a kövesdi szövetke­zet öv az egész népgazdaság jól járna. « A szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság „nehézipara”. A gondok nem oldódnak meg egyik napról a másikra. De azért már nem szabad a döntéssel sokáig várni! Rozgonyi István Ctüaz&e lenne Kardos ta­■*"* ni tó néni, ha láthatná: felnőttek a gyerekei. Valami­kor, régen betűvetésre taní­totta őket. Nyi togatta tágabb- ra látókörüket, hogy el tud­janak igazodni a zűrzavaros világban. Ott, az első osztály tantermében, ahol valamikor tanultak, azon az estén a köz­ügyekről tárgyaltak. Vitatkoz­tak, hogy Orbán Károly, a fiatal traktoros képes-e mint tanácstag méltóan képviselni a. körzet lakóinak ügyét.' Va­lamikor kőporos volt a So­moskőújfalui világ. Megke­ményedtek benne az emberek. A tanító néni okítása igazítot­ta tudatukban, hová tartoz­nak. Az idő elrohant Megkopott az iskola épülete. Akiket Kardos tanító néni tanított, Bem fiatalok már. A tanító­nőjükről is csak annyit tuti­nak, hogy elment a faluból. Aztán szomorú hír érkezett róla: már nincs az élők sorá­ban. Akkor is, amikor ezeket az embereket okította, rán­cos volt az arca. Kenderszínű, puha a haja, csak a szeme volt villogó, amit egyszer na­gyon elöntött a könny. Utá­na barna bánat vonta be. Ak­kor volt ez, amikor a tante­rembe sikoltva berontott egy kétségbeesett anya. Összetörte arcát a fájdalom. A gyermekét magához vonva sírt Kardos tanító néni nem tudott mást mondani neki — mert sejte­ni nem sejtett semmit: — Nyugodjon meg... A penészszagú tanteremben & gyerekek rémülten kapasz­kodtak a kopott zöld fedelű padba. Arcukon a megdöbbe­nés. Az anya gyerekét simo­gatva már *• k nyöszörgőit a fájdalomtól, Kőporos — Szegény kis árvám;:: Egy órával azelőtt kapott hírt, hogy Eresztvényből a somosi pályaudvarra indított kisvasút szerelvénye, kővel megrakva, a szakadékba zu­hant. A fából tákolt híd ösz- szerogyott alatta, és a rajta ülő emberek is a mélységben lelték halálukat. Annak a gyereknek az apja is a hol­tak között volt. Az anya két­ségbeesésében a gyerekért ro­hant elsőnek. Akkor lett bánatos a ta­nító néni szeme. Rohant 6 is a szerencsétlenség színhelyé­re. És ott hallotta először, hogy a köbányászok régen kérték a híd kijavítását, mert ingott a teher alatt. A gyen­ge, törékeny asszony belekiál­tott a gyászoló csendbe: — Átkozott legyen a mu­lasztó . „. A csatáid ál tás sem rázta fel a katonákat jobban, mint ez a néhány szó. A kőportól megkeményedett emberek megbolydultak és a földesúr háza elé vonulták. Ott volt a tanító néni is. A gyülekeze­tét szétverték a csendőrök. Gyorsan, kegyetlenül, véresen, mert mindig kéznél voltak. A tanító nénit pedig hívta a pap. Aztán már keveset le­hetett róla hallani. Elment. Ez a. kis tanterem, ahol a hatodik választókörzet a jelö­lő gyűlését tartotta, a falu történelmét is őrzi. Szabó György, a tanító, aki igazgat­ta a gyűlést, olyasmit mon­dott, hogy megrokkant ez az ísko i. De azért milyen más. világból mint régen, amikor legfőbb dísze a fogas volt, de még azt is elnyomta az olajos padló. Szép színes képek ne­vetnek a falról. Meleg szög­let, a tavasz első rügyeitől díszlő ággal. Az elsősök ké­szítik maguknak. A falak, azok már öregek, az ablak is régi. De az épület mögött már ott áll az új, emeletes iskola. Ö, ha Kardos tanító néni láthatná azt! Vagy hal­lotta volna ezen a jelölő gyű­lésen Molnár Bélát beszélni, aki szintén abba a régi is­kolában járhatott. Azt mond­ta: —- Szép az új iskolánk, de már szűk, bővítsük... A jövendő tanácstagnak cí­mezte a megjegyzést, aki tág- ranyílt szemekkel hallgatott, látszott, hogy ott, a jelölő gyűlésen fogja fel a reáváró nagy felelősséget. Való igaz, sokat kell ten­nie, ha folytatni akarja Kar­dos tanító néni növendékei­nek munkáját. Ezek abban a faluban olyat alkottak, ami­lyenről még a tanító néni ál­modni sem merhetett. Mert ő azt mondta: „Legyetek mindig becsületesek, szeressétek ha­zátokat!” . „. Azt már nem merte kimondani, hogy d,önt- sétek meg az urak rendjét, csupán annyit mondott a vas­úti szerencsétlenségtől mélyen elkeseredve: „Átkozott le­gyen a mulasztó!...” Igaz, ez azt eredményezte, hogy őt elzavarták, a nép fellázadt. Ha szét is verték ezt a láza­dást, de fellázadt. A magá­A ma élő szemtanúk jól emlékeznek rá, milyen dörgő tapsvihar fogadta 1948. március 25-én, a vasasszakszervezet dísztermében azt a bejelentést, hogy a Minisztertanács ha­tározatot hozott a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosításáról. A je­lenlevő hatszáz fővel nem sokkal később kö­zölték, hogy e naptól kezdve ők az államosí­tásra kerülő gyárak új vezetői, munkásigaz­gatói. Párttitkárok, üzemi bizottsági titkárok, fi­zikai munkások kerültek a gyárak élére. Megtörtént az első lépés, amiért az ország, a munkásmozgalom legjobbjai az első pro­letárdiktatúra idején és azt követően életü­ket áldozták: a kizsákmányolás felszámolása. A munkásosztály birtokba vehette jogos tu­lajdonát. Ez a történelmi tény adott alapot, távlatokat ahhoz, hogy a dolgozó nép fel­emelkedése csak a szocializmus építésének Igenlése útján valósul meg, teljesedik ki. A munkásosztály vezetői elhivatottságát bizonyították be megyénk első munkásigaz­gatói, köztük Mekis József, aki a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben kezdte meg pá­lyafutását, mint gazdasági vezető. Nemcsak itt, hanem a megye többi nagyüzemében a munkásigazgatók kezdeményezéseikkel, lelke­sedésükkel, hozzáértésükkel magukkal ragad­ták munkástársaikat, s bizony sokszor majd­nem a semmiből teremtettek valamit. Nem voltak könnyű helyzetben, mert az ország és a nép érdekeit szolgáló elképzelé­sek megvalósítását a reakció áskálódása ne­hezítette. Az államosítás tulajdonképpen a munkások jogos önvédelme volt, hiszen a tőkések az államosítás előtt a termelés sza- botálósával, a gazdaság fejlesztése ellen tör­tek, sok esetben kivonták tőkéjüket a ter­melésből, jelentős adósságokat halmoztak fel és bizony számottevő értékeket is kicsem­pésztek az országból. Mindezeket nem nézhette tétlenül a kor­mány, mert a kivívott politikai hatalom erő­södését gátolták a tőkések gazdasági szabo­tázsakciói. Az államosításra ösztönözte a Kormányzatot az is, hogy az előző években államosított bányákban és nagy nehézipari vállalatokban a munkásvezetés és munkás­ellenőrzés alatt egyre gazdaságosabban tér­g' 1 ■ meítek, elősegítették az ország gazdaság*, talpraállítását, a háború okozta sebek begyó­gyít ását, a stabilizáció erősítését A kommunista párt az akkori politikai erőviszonyokat figyelembe véve dolgozta ki államosítási programját Meggyőzte az aggá lyoskodókat, akik ezt a folyamatot gyorsnak tartották, erélyesen visszautasította a polgá­ri ellenzék érvelését, hogy a gyárosok „szak- képzettségére”, „mozgékonyságára”, „szemé­lyi összeköttetésükre” és „áLdozatkészségére” szüksége van az országnak. S, hogy nélkülük is kiválóan ment az or­szág építése, gyarapítása, azt a gyermekbe- tegsegektől ugyan nem mentes, de történet- mi eseményekben gazdag, eltelt negyedszá­zad bizonyítja a legjobban. Munkásvezetők­kel, a munkások aktív közreműködésével, javaslatai felhasználásával bebizonyosodott hogy mire képes a munkásság, pártja veze­tésével. Jól érzékeltette, hogy saját sorsának jobbra fordításában, az ország fejlesztésében saját magára és a Szovjetunióra támaszkod va, szövetségeseit megnyerve, azokkal egyet­értésben dolgozva valósítja meg a történelem által előírt, és önként vállalt országépítő, szocializmust építő terveit, feladatait. A mi példánk is bizonyítja, hogy csak ott lehet egyértelműen a szocializmus épí­téséről beszélni, ott lehet a szocializmust fel­építeni, ahol megvalósul a volt kizsákmá­nyolok felszámolása, ahol a kisajátítókat ki­sajátítják, ahol a termelőeszközök a nép tu­lajdonába mennek át, ahol a munkásosztály birtokába veszi jogos tulajdonát. Az államosítás negyedszázados évforduló­ján tisztelettel, szeretettel és mély megbe­csüléssel adózunk az elődöknek, a munká­sokból lett gazdasági és politikai vezetőknek, akik választ adtak arra a történelmi kérdés­re: alkalmasak-e a munkások, a munkásosz­tály, az ország társadalmi vezetésére, a gaz­dasági és politikai élet megszervezésére é* irányítására. A munkásosztály & fejlődés során, a szo­cializmus építésének eddigi időszakában} megvalósította népünk, nemzetünk legjobb­jainak évszázados álmát, a fejlődés maga® szocialista szintjére emelte hazánkat Vaaees JL örökifjú Favorit Itt a fogyasztó kenyér Újdonságokkal jelentkezett a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat. A napokban kezdte meg — kísérleti jelleggel — az igen ízletes, finom 1 kg-oa Favorit-kenyér gyártását, melyet a szokásos kenyérliszt­nél jobb minőségű alapnyag- bói készítenek. Ezenkívül még Ausztriából importált öregedés-, illetve száradásgát­ló anyagot is kevernek a ke­nyértésztába, melynek hatá­sára garantáltan három napig, de kellemesen fogyaszthatóan öt-hat napig is friss marad öan hordott kőporos proletár- szellem lázílotta fel a népet és soha nem nyugszik már meg. Amikor maga ura lett, alkotott. Bújkálásra volt al­kalmas a Gödör, ahol most az út vezet a Salgó felé, A falu egyetlen természetes kifolyó kútja is ott zajongott. Mos! pedig vízmű adja a vizet, amit maguk alkottak meg. Kedves Jó barátom, Balázs Károly mondja mindig: _ Alkottak, mert alkothat ták..2 Ezt azonban mesterien esi nálták. Talán a Major már az egyedüli a régiből, ebben a hegyektől körülvett szép felvidéki faluban. Minden új. Annyira, hogy péld.ázódni vi­szik messzi vidékről oda a vendégeket ez új világ falu jának megszületéséről. És most, amikor itt az ideje, új­ra kérnek, közreműkö lés' ígérnek a folytatáshoz. Ko csis Mihályné mondta:- A mi utcánkba is vízve zetékre várunk. Ha kiástuk a régi vezetékek ágyát, akkor ki. ássuk az újnak is... Forrongott a nyugdíja^ *■ Tóth István is. A falu­ért, a rendért Mert itt fo­lyamat indult el, még akkor amikor a falu közepén kocs­ma volt a szökőkút helyén. Abban az időben, amikor Kardos tanító néni szemét barna bánat borította el és még nem sejthette, hogy az iskolapadokban kucorgó gye rekek, ha felnőnek, lázasan al­kotnak. Ha láthatná munka juk nyomát! Azt, hogy meny­nyire megváltozott a kőporo világ Somoskőújfaluban! Bobál Gyula Mv -záros Jánosné, a Sütőipa­ri Vállalat salgótarjáni üze­mében fóliába csomagolja a favorit-kenyeret a kenyér. A Sütőipari Válla­lat Favorit márkájú kenyere különben merőben más, jobb űsztftsszetételű, mini a Scdffit ban sütött fehér kenyereik. Nem egyforma minőségű a szintén Favorit névvel árusí­tott. szövetkezeti sütödében készült kenyér minőségével sem. Ez utóbbi ugyanis a ke­mencékről, a sütés technoló­giájáról kapta a nevét, nem a Favorit minőségnek megfelelő szabványok szerinti Usztmi- nőségrőL A több napig friss kenyerek tetszetőségét, hi­giéniáját tovább fokozza, hogy minden darabot nagy rugalmasságú, PVC-fóliába csomagolnak. Egyelőre napon­ta csak három-négy mázsát szállítanak Salgótarján ée Nagybátony üzleteibe, a fo­gyasztók igényelnek felméré­se alapján, valamint a kísér­let eredményességétől függően végzik majd gyártásukat. Ugyancsak az új termékek közé tartozik a közeljövőben megjelenő Búza—GRAHAM márkájú kenyérféleség, me­lyet főleg a súlygyarapodástól félők kedvében kívánnak for­galomba hozni. Az ásványi sókban, vitaminokban gazda­gabb kenyér az egészségre gyakorolt kedvező hatása miatt valószínűleg igen köz­kedvelt lesz. Az egy kilo­grammot „fogyasztó” kenye­ret április első heteiben Sal­gótarján üzleteiben már vá­sárolhatjuk. A gépipar üzemeltetési járulékáról A pénzügyminiszter * kohó- és . pipari miniszterrel egyetértés­ien utasítást adott ki a KGM felügyelete alá, a gépipari ága­zathoz tartozó minisztériumi vál­lalatok üzemeltetési járulékáról. Az említett vállalatoknak a jö­vőben üzemeltetési járulékot kell fizetniük a nulla nettóértékre le­írt, vagyis elhasználódott, korsze­rűtlen, de továbbra is üzemben tartott gépek, berendezések után. Ezzel ösztönzik a vállalatokat az új technológiák bevezetését aka­dályozó gépek selejtezésére, vágy arra, hogy a berendezéseket ki­sebb üzemeknek adják át. A járulék fizetését fokozatosan vezetik be. Az 1973. január 1. után nullára leírt állóeszközök után a leírást követő negyedév első napjától, a korábban leírtak után — ha azoktól időközben nem vá'!nr>i< meg — 1974. január 1-tőJ kell üzemeltetést járulékot fizet­ni. A Pénzügyminisztérium — a ^nivi javaslata alapján — egyes 'llócszközcsoportok tekintetében mentesíthet! a v állatától a fizetés! kötelezettség alól. A járulék mértéke Is aszerint változik, hogy újabban vagy ré­gebben nyilvánították-e értékte­lenné a még használatban levő berendezéseket, A járulék kiszá­mításánál a berendezések bruttó értékét veszik alapul, s annak há­rom százalékát kell Üzemeltetési járulékként fizetni az első esz­tendőben, a további években a járulék 6 százalékos. Az 1978, december 31-ig leírtaknál tehát ha időközben a vállalat nem vá­lik meg a berendezéstől — 1974- ben három, a további években 0 százalékos járulékot kell fizetni« Az újabban nullára leírt beren­dezések után 1973-ban fizetik A S százalékot, 1974-től pedig 6 szá­zalék a járulék. A járulék 40 százaléka a válla­lat fejlesztési alapját illeti meg, ezzel is segítve korszerű, úi gé­pek beszerzését. A 60 szá^Mékot adók módjára kell befizetni. (MTI) NÓGRAD - 1973 mőiclus 25., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents