Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

Nemes szenvedély

Beszélgetés a salgótarjáni amatőr régésszel

Tél a művészetbe»

HOLtfB Sándor, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat egyik salgótarjáni üzletének vezetője szabad idejében rendkívül tiszteletre méltó és nemes szenvedélynek, a régészetnek hódol. Erről az utóbbi időkig a családi és a szűk baráti kórén kívül csak nagyon kevesen tudtak. Ma azonban már mas a helyzet. Az amatőr régész február hónapban Dienes professzor, a Nemzeti Múzeum őslénytanosának biztatására gyűjteménye egy részének bemutatásával a nyilvánosság elé állít. A TIT- szekházban kiállított tóbb millió éves növényi és állati maradványokat naponta sok- sok diák és felnőtt tekinti meg.

Holub Sándor több mint 30 év óta foglalkozik gyűjtéssel, Jvgészkedéesek Hogyan kezdődött?

— Magam sem tudnám megmondani pontosan. Tíz- tizenkét éves korom óta szeretem a természet titkait, s szerettem az erdők, mezőik, patakok állatait, növényeit felkutatni, összegyűjteni.

Emiatt keveset játszottam pajtásaimmal, s félrehúzódó gyereknek tartottak. A kutatás a szenvedélyemmé vált, és ahogy korosodtam, úgy formálódóit, lett egyre tudatosabb és mélyebb természetű. Családi körülményeim úgy alakultak, hogy nem taníthattam tovább, de ez szenvedélyemben, érdeklődésemben nem akaszthatott meg. Egyre inkább a föld mélye izgatott: vajon mit rejteget?

Holub Sándor ez idáig ezernél is több értékes miocén és pliocén kori leletet ásott ki a főidből, s lassan megismerte azt, amire vágyott, a régmúlt élet földbe rejtett titkait. A leietek feltárását, restaurálását és tárolását komoly amatőr régészhez illően, nagy körültekintéssel és szakszerűen igyekszik ellátni. A munka nagy részét saját készítésű,

speciális vésőikkel, kalapácsokkal, s más különböző szerszámokkal végzi. Egy-egy ledet kiemelése és konzerválása nem egy esetben több napig, sót hétig is eltart. Gondoljunk például a kiállításon nemrég láthatott csigákra! Ha azt akarjuk, hogy ezek eredeti szépségüknek megfelelően álljanak előttünk, akkor nagyon óvatos és gondos munkát kell végeznünk. Ha kevés a türelmünk, a precíziós érzékünk, hozzá se kezdjünk az ilyen munkához, mert csak károkat okozunk. Hohíb Sándor néhány negatív példán okulva, ezért mondja mostanában olyan óvatosan — egyébként — kedvelt jelszavát: Gyűjtsünk hegyen-völgyön, hogy gazdag múzeumunk legyen!

— MELYIK LELET kiemelése jelentette eddig a legnagyobb gondot?

— Meglehetősen nehéz a választásom... De azt hiszem, hogy legkörülményesebb kiemelési műveletem a salgótarjáni Bolyai Gimnázium építésekor talált miocén kori ősormányos maradványainak felszínre hozása volt. A több millió év óta föld alatt levő csontok ugyanis lisztszerűen porladnak össze. Ezeket kezelés nélkül nem lehet kiemelni. Mintegy másfél hétig injekcióztam a leletet nitrolakk-oldattal, amitől az megkeményedett, gipszbe öntöttem, majd fakalitkával aládúcoltam, s épségben kiemeltem.

— Mi lett a lelet somsa?

— Sajnos, a balassagyarmati Palóc Múzeumban, ahová szállították, tönkrement. Néhány évvel ezelőtt renoválták az épületet, s az ott dolgozók, mivel nem tudták, milyen leletről van szó, ládáétól kidobták az ablakon.

A régészek egy-egy leletről tudományos leírást és fényképeket készítenek. Ez az amatőrt is kötelezi. Holub Sándor — akinek polcán tucatjával sorakoznak a szakkönyvek — szintén szakszerű leírásokat végez „találmányairól”, azok lelőhelyeiről. S minthogy kiváló kézügyessé- gú ember, nem fényképezi, hanem lerajzolja a leleteket. Mikor Dienes professzor legutóbb nalla járt, nagy elismeréssel szólott munkájáról, s felajánlotta segítségét Azóta rendszeresen küld szakkönyveket és ad tanácsokat a salgótarjáni amatőr régésznek, aki hét végi szabad idejét, sőt szabadságának egy részét sem tagadja meg hobbyjától, s esőben, sárban, hóban — ilyen a szenvedély! — járja a természetet újabb és újabb leletekért. Egy-egy tárgy mellé történetek, olykor valóságos kis kalandok kapcsolódnak. Többször előfordult már, hogy öt-hat méter magas sziMaoram kövéből kellett kötélhágcsókkal, alpinista módszerekkel kibányászni az ott levő növényi, vagy állati maradványokat.

— Gyűjteményének melyik darabját kedveli a legjobban, melyikre a legbüszkébb.

— Minden egyes darabomat egyformán szeretem, mert mindegyikhez, a legkisebbtől a legnagyobbíg kemény és fáradságos munkával jutottam hozzá.

— Mik a tervei?

— Továbbra is régészkedni akarok, még nagyon sokáig. Nem tudom abbahagyni ezt a munkát. Számomra minden más szenvedélynél ez jelenti a legtöbbet.

S OLYAN TŰZZEL, szívvel és lélekkel mondja ezeket a szavakat, hogy ha nem hittünk volna eddig, akkor most már hinnünk kellene neki A természetjárás, a szakszerűen végzett régészkedés valóban szép és nemes szórakozás. De több is ennél. Nem egyszerű hobby — mint Holub Sándor esetében sem —, hanem egészséges, tudatosan végzett, hasznos tevékenység, szenvedély.

Sulyok László

KÖNYVTÁRSZEMLE

Festiénybeimitató Salgótarjánban

Hatásosan búcsúzik a téltől a Képcsarnok Vállalat. Az ország több városában ezekben a napokban festménybemutatókat nyit Tél a művészetben címmel. A bemutató a Képcsarnok salgótarjáni üzletében is megnyílt, s két hétig várja a látogatókat. A bemutató persze kicsit üzleti esemény is, ez a Képcsarnok Vállalat funkciójából következik. Amikor azonban arról beszélünk, hogy mielőbb ki kell formálódnia Salgótarján új arcának, sajátos környezetéből, magas szintű lakáskultúrából és életmódból, akkor nem vitathatjuk a Képcsarnok szerepét sem. Hiszen azok a bútorok, használati tárgyak, képzőművészeti alkotások stb., amelyek itt várják az érdeklődőket formakultúrájukkal, esztétikai értékükkel igen hatásosan járulnak hozzá az ember legszűkebb környezetének, otthonának alakításához, egyúttal esztétikai érzékenységének fejlesztéséhez.

A tavalyi festménybemutató után is több alkotás talált gazdára Salgótarjánban és a megyében. 1972-ben az üzlet

csupán festményből 120 000 Ét forgalmat bonyolított le. Ez nem túlságosan magas szám, de mégegyszer annyi, mint az azt megelőző évben. Arra utal tehát, hogy növekvőben van az érdeklődés a festmények iránt. Csaknem félszázezer forint értékben adtak el múlt évben grafikát is. E forintok az ízlésesebb otthonban, a kulturáltabb életmódban kamatoznak, értékük így meghatványozódik. A Képcsarnok Ízlést formáló hatását és szerepét nem a forgalom nagyságával kell mérni.

A festménybemutatón tizenhat festőművész egy-egy alkotása szerepel. A művészek: A1 torjai István, Bánovsz- ky Miklós, idős Benedek Jenő, Kossuth- és Munkácsy- díjas, Duray Tibor Munkácsy- díjas. Keleti Jenő. Korga György, Luzsicza Lajos. Mun- kácsy-díjas, Pleidell János, Pogány Géza. Somogyi Soma László, Szentgyörgyi Kornél, Kossuth- és Munkácsy-díjas, Szinte Gábor, Tóth B. László, Udvary Pál, Vati József, Munkácsy-díjas és Vágfalvi Ottó. A tárlat összhatása kellemes, inkább a természetPermállásámaii legsikeresebb évét zárta Rétságon az Asztalos János Művelődési Központban működő könyvtár”. Legszorgalmasabb olva- alatt megkétszereződött, most hétszáz körül mozog, a kölcsönzött kötelek száma túlhaladta a könyváHamányt, szaknyelven: „megfordult a könyvtár”. Legszorgalmasabb olvasók a nyugdíjasok és a tanulok, hozzájuk viszonyítva aránytalanul kevés a fizikai dolgozó. A tényt Csáthy AL. bertné, a könyvtár vezetője magyarázza:

— Átalakulóiban levő járási központban élünk, a volt mezőgazdasági településből lassan ipari centrum lesz, az életforma változását a könyvtár is megsínyli. A dolgozók olvasókká szervezését a szocialista brigádok segítségével oldjuk meg, szakmai könyvek népszerűsítésével. szórakoztató önműveléssel, az üzemekben állandó író-olvasó találkozók szervezésével. Szép siker volt az. mikor egy író- olvasó találkozó után az ÁFÉSZ szocialista brigádjának minden tagja olvasójegyet váltott.

— Miután valaki olvasó lett, mit nyújt neki a könyvtár?

— Az élet megköveteli, hogy az eseményekkel együtt haladjunk, ezért állandóan. 79 folyóirat jár, négy idegennyelvű lap, ezenkívül a folyamatosan bővülő könyvál- omany, jelenleg tizenötezer kötet, biztosítjuk a könyvtár- közi , kölcsönzést, diafilmek kölcsönzését, hírlapolvasót, a könyvekkel való alaposabb megismerkedését szolgálja a felnőtt és gyermekrészleg elkülönített kölcsönzési ideje, s az állandó könyvkiállítások (jelenleg Kossuth-dijas íróink művei.)

Az asztaloiam, a vitrinekben. nyitott könyvek, az íróolvasó találkozón részt vett írók, költőit dedikálásával: Csanády, Jobbágy Károly, Szilvási Lajos, Mezei András. ..

— Az író-olvasó találkozók könyvhónapokhoz, könyvhetekhez, s a költészet napjához kötődnek, természetesen közben sincs holt idő. Az író személyes varázsa mély hatással van az olvasóra, egy-egy látogatás után ugrászszerűen nő olvasótáboruk, s ez tartósan meg is marad. A televízió „Nyitott könyv” sorozatának befolyása is jelentős.

Az egyik polcon nyomtatott betűkkel írva ez olvasható: „Rádió- és tv-figyelő.”

— Ide azok a könyvek kerülnek. amelyek szerepelnek a rádió és a tv műsoraiban.

— Milyen szerepe van a könyvtárnak a járás kulturális életében?

— A könyvtár neve járási nagyközségi könyvtár, tehát ki kell elégítenünk nemcsak a helyi, hanem a járási olvasási igényt is. A községi könyvtárak propagandatevékenységének irányítása, járási híradók. invitáló levelezőlapok szerkesztése, valamint a községi könytárak író-olvasó találkozóinak megszervezése is a járási könyvtár feladata. A járásban a nemzetiségiek anyanyelvi irodalommal való ellátása, lapgyűjtemények kialakítása is feladatunk. Az idegen nyelvek oktatói hasznosan segítenék munkánkat, ha propagálnák a nemzetiségi anyanyelvi irodalmat.

— A könyvtár mivel fogadja a jövőben a látogatókat?

— Kiállításokkal: Petőfi,

Madách, 300 éves a magyar könyvnyomtatás, a könyvhónap, s a könyvhét megrendezése, a költészet napján Jobbágy Károly találkozik a látogatókkal. Májusban Kertész Ákos és Fehér Klára látogat el hozzánk, a gyerekek a Kincskereső szerkesztőségének egyik tagjával beszélgethetnek.

elvüséghez jobban kötőn ó festmények várják az érdeK- lődőket. A képeket szemlélő előtt feltárul a tél megany- nyi arca, szépsége, izgalma és öröme. Nemcsak egy-egy havas táj. folyópart őrzi itt az évszakot, hanem néhány csendélet melege, s a tél színeinek villódzása is. A festmények többsége megtartja eleven kapcsolatát a látvány- nyál.

Ügy látszik, a Balaton és a Duna-kanyar, mint festői probléma folyamatos küzdelem a piktúrával (idős Benedek Jenő: Téli Balaton, Luzsicza Lajos: Tél a Dunakanyarban, Udvary Pál: Tihany télen). Képpé formálni e meghitt tájakat, hogy ne csak szerkesztett játék legyen. hanem tükröződjék a tájak karaktere is. izgalmas probléma minden évszakban. A téli természet sem színtelen, ezer színe van. E nagv színességből több képen a lila árnyalatai emelkednek ki. Hányszor láttuk, vagy inkább éreztük, amikor éppen elállt a hóesés, hogy szinte minden lila. Kicsit még a fehér is.

A festmények között egyébként iß dominál a táj (Vati József: Táj, Szentgyörgyi Kornél: Erdőszéle. Pogány Géza: Budai utca. Duray Tibor: Téli utca. Bánovszky Miklós: Befagyott patak). E tájakhoz persze más-más festői nyelvezet tartozik, hangvételük azonban inkább csak lírai. A tájképek (városképek) a realizmus alapján állnak, az alkotók e képeken a látványhoz ragaszkodnak, nincs szó elvi piktoráról. A látványon belül értelmezik például a dekorativitást is. Ez a festői" ség kicsit romantikus is ugyanakkor, miközben a tájak arcát igyekszik visszaadni a téli természet körülményei között. Érdemes megtekinteni e kis tárlatot, hangulatunk annál kellemesebb lehet utána, mert hiszen kint a téren, az üzlet előtt már melegebb nap, nap után a napsugár. Amint a költő mondja: n... elállt a hó már...”

Tóth Elemét

Varga Tibor „A KÖLTŐ"

Pataki József rajza

NOGRÁD - 1973. március 25., vasárnap

i Az új fodrász

"sssssssssssjrsssssssssssssssssssssssysjYSj'sssssssjvsyMsss

Borostás voltam, a hajamat is le kellett volna már vágatnom, amikor megszokott fodrászüzletem mellett elhaladtam. Sütött a nap és a borbély, akinek eddig állandó vendége voltam, az ajtóban állt.

Üdvözöltem és tovább akartam menni.

— Most ráérek — állított meg. s kezével befelé mutatott.

— Köszönöm, de szakállt növesztek! — S határozott léptekkel továbbsiettem.

Meg kellett volna mondanom neki, hogy útjaink elváltak, én már nem megyek be abba a fodrászipari üzembe, amelyben ő dolgozik, mert nem bírom hallgatni szakértő kritikáját és jóslatait a futballmérkőzésekről. Elég volt.

Negyedórával később találomra benyitottam egy fodrászüzletbe és megkérdeztem a szabad borbélysegédet:

— Bocsánat, ön totball- szakértő?

— Nem. kérem — csodálkozott.

— Nem vérmesen lelkes szurkolója valamelyik csapatnak?

— Dehogy vagyok:

—- ön az én emberem.

Hajvágás, fejmosás, borotvá- lás!

A géppel végigszántott a fejemen és megvető hangon mondta:

— Én képtelen vagyok , megérteni azokat, akik folyton a vasárnapi meccsek fordulatain kérődznek. Lehetetlen alakok!

Megértőén bólintottam.

— Vannak olyan emberek — folytatta —, akik egy sikerült, vagy sikertelen rúgásról órákig tudnak beszélni. Reggel például, amikor a helyiérdekűn Szentendréről beutaztam Pestre, egész úton egy jogtalan tizenegyes vitáját kellett végighallgatnom. Tessék mondani, nincs építőbb probléma, mint egy tizenegyes?

A gép a halántékom körül járt és én megint bólintottam.

— Mert mi egy tizenegyes? Büntetőrúgás, amely vagy bemegy a kapuba, vagy nem megy be. Vagy gól. vagy nem gól. Hát érdemes erről még szerdán is órákig beszélni?

— Nem — helyeseltem kicsit idegesen, mert már untatott borbélyom viszolygása a futballtól.

Most ollóval dolgozott és tovább beszélt:

— És azt tetszene látni, hogy mi van nálunk, amikor véletlenül egy futballista jön be nyíratkozni. Körülrajongják, agyonkérdezik, dicsérik. Rossz hallgatni! Mert kérem, ki egy futballista? Olyan ember, mint a többi, legfeljebb kevesebbet dolgozik, mint más.

Ezután, miközben megmosta a fejemet, az őrjöngő drukkerekről is beszélt.

Borotválni kezdett. Halkan mondta:

— Tetszik látni, annál a harmadik széknél a kartársamat? Az órákat tud beszélni egy gólról. — És elkezdte kifejteni: —» Pedig mi egy gól?

Végre, amikor munkája befejeződött, s ezzel szenvedésem is megszűnt, gyorsan Eizettem. ö pedig így búcsúzott:

— Legyen máskor is szerencsém. Elhiheti, én sohasem fogom önt meccsekkel untatni. Mert mi is egy meccs?

És elkezdte magyarázni Palásti László

Nem nagy agy, de...

Hogy a magyar nyelv nagyon nehéz, nem szükséges bizonygatni. A meggyőződéshez az is elegendő, ha az ember végigmegy mondjuk Salgótarján fő utcáján, a Rákóczi úton, és tanulmányozza az utcai fefirct- tokot, cégtáblákat „Óra javító* pontosan gamnciával” olvasom oz egyik kirakatban. Persze, amiért nem azt írták, hogy „óra- javítás”, még tudhatom, mirői van szó. De mit tartsak arról az üzletről, ahol fogakat, kezeket, sőt lábakat árusítanak? A cégtábla tanúsága szerint „fog és szájápoló szerek”, továbbá kéz és lábápoló szerek” kaphatók a boltban. Rémületes. nem? Van furcsább is. Az Ezer- mesterboltban egyenesen úttörőket árulnak. Vagy talán csak úttörő-felszereléseket? Bizonyára. De ez sokkal nyilvánvalóbb lenne, ha egy picinyke kötőjelet is tettek volna a táblára, ekképpen: „úttörő- és kidobos-felsze- relések kaphatók”.

„Olcsó cipőhét" — villan a szemembe a hivalkodó reklámtábla a túloldalról. Én ugyan még sosem vettem cipőhetet drágán, de az a gyanúm, hogy olcsón sem fogok. Legfeljebb olcsó cipőket. Amiképpen a feliratnak is így kellene hang- zania: „olcsó cipők hete”.

Az ember ezek után felszáll az autóbuszra, és mit lát oz oldalán? Azt, hogy „cemping”. Hiába, nehéz nyelv az angol. Célszerűbb lenne a magyar nyelv szabólyoit követni, és így felírni: „kemping".

Persze, nagyon hasznos dolog a nyelvtanulás is. Ez az ország tele van olyanokkal, akik állítólag „periektől” beszélnek valamelyik világnyelven. Mindazok, akik „túloznak" egy kicsit, a csúfos leleplezést köny. nyen elkerülhetik, ha megszívlelik a közmondást: ,,Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul”. Még kevésbé, aki még ma-, gyárul sem- tud. „

Szöghy Katalin