Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
K ilencven évvel ezelőtt, 1883. március 19-én született Kakuk Jöjj zsef, a magyar kommunis- I ta és munkásmozgalom kiváló Nógrád megyei szervezője és vezetője. 1913- ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1918. vegén egyik alapító tagja volt a Kommunisták. Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság bukása után — büntetése ellenére eem szakított a munkás- i mozgalommal, sőt a KMP újbóli megszervezéséért te- vekenykedett. 1923-tól a salgótarjáni bányászmozgalom vezetője volt. 1925-ben a baglyasaljai kommunisták és szimpati- . zánsok közel 80 taggal megalakították a Magyar- országi Szocialista Munkáspártot, a KMP fedőszervét, melynek választmányában Kakuk József is tisztségviselő volt E legális párt keretei között végzett munka adott lehetőséget arra, hogy a salgótarjáni bányászok mozgalma országos jelentőségre és elismerésre tegyen szert. Ez a munka teremtette meg az alapját annak, hogy az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére a magyarországi kommunista mozgalomnak jelentős bázisa lehetett Salgótarján és környéke, ahonnan az ország bányászainak harcát irányíthatták. A pártnak ekkorra jelentős tömegbefolyása volt. A párttagok szamát 55-re, a KIMSZ- tagok számát 30-ra, s a szimpatizánsok számát ezerre becsülték. E jelentős kommunista befolyás inspirálta a KMP országos vezetőit arra, hogy innen, a salgótarjáni medencéből indítsák el a harcot a bányászszakszervezet következetes kommunista, forradalmi -irányvonaláért. Ennek érdekében 1928-ban a magyar komunisták Losoncon konferenciát tartottak Kun Béla vezetésével, meiyen a Nógrád megyét képviselő nyolc kommunista között Kakuk József jelentős szerepet vállalt. A konferencián született határozatok azt célozták, hogy a KMP politikai célkitűzéseinek megvalósításába bevonják a széles bányásztömegeket, lökést adjanak az illegális kommunista sejtek létrehozásának az ország valamennyi bánya- területén, rendkívüli bányászkongresszust hívjanak össze, melyen biztosítani kell a szavazatok többségét egy általános sztrájk mellett. A párt célja az volt, hogy a bányamunkásság követeléseinek — 15 százalékos béremelés — élére állva megerősítse politikai, szervezeti befolyását és megalkossa a bányamunkások forradalmi szervezeteinek alapját, az aknai és aknaközi bizottságokat. Ezek a bizottságok Salgótarjánban létre is jöttek, legálisan működtek, kiszorítva a vezetésből a szociáldemokratákat. Ezzel az 1920-as évek végére a salgótarjáni medence a KMP egyik legszilárdabb bázisává vált, különösen a helyi bányászszakszervezetben, ahol az elnöki tisztséget is kommunista töltötte be. Ilyen körülmények között megvoltak a feltételek arra, hogy vörös bányamunkás-szakszervezeteket alakítsanak és építsenek ki. Az 1929. november 2—28. között lefolytatott sztrájkot a fenti feltételek tették lehetővé annak ellenére, hogv a rendőrség fontosnak és szükségesnek tartotta „Ügyes, tapasztalt rendészeti közegekkel ellátni a baglyasaljai kerületet”. A kommunista mozgalom erősödése, tömegbefolyása az 1930-as évek elejére érte el csúcspontját. Az erre az időre kiépült és megerősödött KMP kerületi bizottságának — mely-, nek titkára Kakuk József volt — szoros és terebélyesedő kapcsolatai voltak a szénmedence pártsejtjeivel, budapesti és csehszlovákiai kommunista szervezetekkel. E nagyszerű munka folytatását az 1932-es nagy letartóztatás állította meg. Kakuk Józsefet, mint elsőrendű vádlottat. 47 társavai együtt bíróság elé állították. A vádirat szerint „1931—1932. évek alatt Baglyasalján és környékén a Kommunisták Magyar- országi Pártja további kiépítésére és megszervezésére, tehát az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére, különösen a proletár néven ismert társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat kezdeményezett és vezetett.” Ezért Kakuk Józsefet két év és kéthónapi fegyházra ítélték és politikai jogainak gyakorlásától 10 évre felfüggesztették. Szabadulása után rendőri felügyelet alá helyezték, de az állandó rendőri zaklatások sem tántorították el a munkás- mozgalomtól. Haláláig, 1940-ig — a börtönben szerzett betegsége és a csendőri vallatások köz-, ben elszenvedett kínzások ellenére — fáradhatatlan, szervezője, vezetője volt a salgótarjáni munkásmozgalomnak. nevelője a fiatal kommunistáknak, terjesztője a kommunista eszméknek. Nemcsak megyei jelentőséggel bírt tevékenysége, örökre beírta nevét a magyar bányász-munkásmozgalom történetébe. Vonsik Ilona, tiégymiUíárd a fejlesztésére Iszfergomfo! iánkig — Börzsönyi parkerdő Tavaly bűvös határt léptek át a Duna-kanyarban: több mint kétszázezer vendég szállt meg szállodákban, motelekben, a fizetőszolgálat •»zállásain. Hogy valójában mennyien élvezték a pompás tájat az esztendő mind a négy évszakában, arra semmiféle adat nincs, hiszen hogyan lehetne számba venni (akárcsak egyetlen vasárnap turistáit is Bernecebarátltól Gödig, és Esztergomtól Bániéig. Három városával — Esztergom, Szentendre, Vác — (is hatvan községével, a Dunával és hegyeivel, erdeivel (is parkjaival,' múzeummal (is nyári szabadtéri .iátékok- ‘ral gazdag pihenési, szórakozási lehetőséget nyújt e sokszínű, ezerarcú táj, a Du- oa-kanyar. S amelynek fejlesztésén 'r’est, Nógrád és Komárom tanácsain, a különböző minisztériumokon és országos "őhatóságokon kívül, egyetemi tanártól kertészig, és diáktól vasmunkásig magánszor- ,'olomból sok százan dolgoznak, mert szerelmesei e tájnak. Róluk, munkájukról a következőket tudtuk meg a Duna-kanyar Intéző Bizottság főtitkárától. Kővári Lajostól. A DIB a Duna-kanyarral kapcsolatos kérdésekben koordináló szerepet tölt be, társadalmi összefogással, szervezett keretek között dolgozik a fejlesztésén. Műszakiközlekedési, pénzügyi, kulturális és sport albizottság működik, ezenkívül területi (Szervek Esztergomban, Dömö- ;ön, Visegrádon. Szentendrén, Zebegényben. Szobon, Nagy- börzsönyben és Börzsönyligeten. Tevékenységüknek nagy a része abban, hogy a táj egyre kulturáltabb. A mostani ötéves tervben négymiiiiárd forintot fordításai, a Duna-kanyar komplex fejlesztésére. Az eredmények szemmel láthatók: Visegrádon és Dobogókőn új szálloda. Leányfalun új üdülőtelep, Kismaroson, Szobon, Szentendrén benzintöltő állomások, Nagy hideghegyen. Dobogókőn sífelvonó. Leányfalun meleg vizű strand- partrendezés Nagymaroson, a Várhegy csinosítása, Esztergomban, hogy a sok közül csak néhányat soroljunk feL És milyen gazdagok a tervek: A pilisi parkerdő után parkerdő lesz a Börzsönybe- is, kényelmes sétautakkal, pihenőkkel. Kiépítik a parking- láncolatot a Duna mentén, hogy az autósok és a vízi sportolók olyan pihenőkhöz jussanak, ahol tisztálkodási lehetőség, jó ivóvíz, kellemes park van, Szentendrén, a Bükkös-patak mentén és Dömösön a parkinglánc első állomásai már alakulnak, a következő — melyet még az idén megkezdenek — Verőcén lesz. aztán a kisoroszi szigetcsúcsnál, a kisoroszi révnél és Szobon. Két nagyobb kirándulóközpontot is létesítenek, a tervek szerint Esztergomban, a Vaskapunál- és a Kisvillám térségéből. Ugyancsak tervezik sport- és játék- pályák, csónakházak építését, közösen a sportegyesületekkel. Leányfalun, Szentendrén, Nagymaroson és Szobon. Nagybörzsönyben néprajzi múzeum lesz. Vácott 50 milliós költséggel művelődési központ épül: korszerűsítik a visegrádi fellegvárat, hogy a látogatók kulturált körülmények között ismerkedhessenek nevezetességeivel. A tervekből csak néhányat villantottunk fel. Tegyük hozzá: ezek nemcsak a belső és a külső idegenforgalmat szolgálják, hanem előnyösen érintik az itt élő 300 ezer ember életkörülményeit is. Erre csak egy példa: kiépül a Duna-kanyar regionális, vízmű. mely jó ivóvizet biztosít majd minden településnek. A Duna-kanyar az év minden szakaszában látogatott, legtöbben azonban tavasztól őszig keresik fel. Az idén minden eddiginél nagyobb idegenforgalomra számítanak, hiszen e vidéken a Metró és a korszerűsített HÉV ‘még közelebb hozta a fővároshoz. Bruckner József A kertkapu aranybetűs cégtábláján ez áll: Horváth István kútásó. Egy szóra mégis nehéz volt elhinnem a velem szemben ülő halk szavú férfinek, hogy jó helyen járok. A bőre naptól cserzett, a szeme kék, szinte világít Tengerészre emlékeztet inkább, aki egész életét vízben töltötte. —■ Meglehet — mondja bizonytalanul. — Talán azért, mert sokat néztem felfelé. A kútból egyebet se lehet látni, csak az eget. Az is csak olyan, mint a tenger. Kék, végtelen... A viz is egyezik. Csak nem vízen töltöttem az életemet, hanem vízben. A cigarettáját keresi, amely az asztal túlsó végén van. Egy széles mozdulattal elérhetné, de nem nyúl érte. Mintha valami láthatatlan fal venné körül, amely szűkre szabja mozgási szabadságát. A munkája következménye lehet ez, amelyről most halkan, szerényen beszélni kezd. Igaz, mindúnta- lan elfelejti, hogy a szakkifejezések csak az ő számára magától értetődőek. De elmondja háromszor is, ha kell. semmi nem hozza ki a sodrából. Talán a szakma hatása ez is, amely fegyelmezett együttműködést kiKöszönet a munkáér t VALAMENNYI város és falu apraja-nagyja a jelölő gyűlésekre figyel ezekben a napokban. Érdekes, közös párbeszédek alakulnak ki, melyeknek célja, hogy a választó- polgárok képet kapjanak a tanácsok kétéves munkájáról, elmondhassák véleményüket, javaslatokat tegyenek és egyúttal tanácstagokat jelöljenek. A most leköszönő tanácstagokat két évvel ezelőtt választottuk. Fiatalabbakat és Idősebbeket, régóta a tanácsokban tevékenykedő embereket és olyanokat, akik akkor foglalták el közéleti funkciójukat. Munkások, termelőszövetkezeti tagok, a KISZ jelöltjei, a kisebb-nagyobb közösségek bizalmát élvező orvosuk, pedagógusok, közéleti emberek kaptak voksokat a szavazáson. Valamennyiükre — kivétel nélkül —■ nagy és felelősségteljes munka várt. Tanácstagjaink nagy többsége megfelelt a választók bizalmának. Módot adott erre az új tanácstörvény, amely még nagyobb önállóságot és döntési jogot bízott a tanácsokra. Ebből joggal következik, hogy a tanácsok Is jobban számítottak a tanácstagok közreműködésére,. felszólalásaira, javaslataira. Csak így, ebben a formában lehetett a falu, vagy város érdekét valóban szolgáló döntéseket hozná A tanácstagoknak módjuk és lehetőségük volt arra. hogy okosan és felelősségteljesen sáfárkodjanak választókerületük, és ami ennél még többet jelent, egész városuk, vagy községük érdekében. Tanácstagjaink nagy többsége — köszönet és megbecsülés illeti őket — becsületesen és jól végezte a rábízott munkát. Ebből következik, hogy a most leköszönő tanácstagok mintegy nyolcvan százalékát újra jelölik a következő négy évre. Minden bizonnyal az elért eredményekre való tekintettel teszik ezt a választópolgárok. Mert a tanácstagok komolyan véve közéleti posztjukat, eljártak a kisebb és nagyobb ügyekben, ha kellett, egy-egy lakó érdekében akár többször is. A közösség bizalmát százával nyerték el olyan fiatal tanácstagok, akik erejüket, energiájukat és tenniakarásukat nem kímélve jártak élen a társadalmi munkában, szerveztek, tanácsokat adtak, ügyeket intéztek, ök minden bizonnyal ismét a jelöltek listájára kerülnek. És jó dolog, hogy munkával bizonyítottak. Nem lennénk azonban hűek az igazsághoz, ha nem beszélnénk arról is, hogy akadtak olyan tanácstagok — szerencsére csak elenyésző kisebbségben —, akik nem tettek eleget megbízatásuknak. Nem törődtek a választók kívánságaival, csak szükséges rossznak tekintették a tisztségüket. Az ilyen tanácstagok helyett nyilván és Joggal, rátermettebbet jelölnek a polgárok. Vannak olyan tanácstagok, akik idős koruk, betegségük miatt nem vállalhatják is- V mét funkciójukat. Egyesek elköltöztek, esetleg másfajta társadalmi munkát bíznak rájuk, vagy családi okok kényszerítik őket a lemondásra. Legtöbbjük hosszú éveken keresztül tevékenykedett a tanácsokban. Ha ; nem kerülnek is a jelöltek listájára, az elvégzett munkáért megbecsülés illeti vala- mennylüket Gondoljunk arra is, hogy Nógrád megyében több községben választanak április 15-én közös tanácsot. Az itteni jelöléseknek, fontos jelentőséget ad ez a körülmény. Mert nem mindegy, hogy kik képviselik a közös tanácsban a társközségek érdekeit. Olyan emberek kellenek ezekre a posztokra, akik alkalmasak rá, hogy ne csak saját falujuk előbbrelépését tartsák szem előtt, hanem a nagyobb közösségét. A MOST JELÖLT és néhány hét múlva megválasztandó tanácstagoknak minden lehetőségük adott arra, hogy valóban jól és eredményesen tevékenykedjenek. Mindany- nyiunk érdekében. jr Cs. E. A higiénikus követelményeknek egyre jobban eleget téve, a géppark állandó korszerűsítésével, 33 ezer üveg sör készül óránként a Salgótarjáni Söripari Vállalatnál. Kőbányáról, a tartálykocsikban érkező sör egy részét — a téli Időszakban — Budapestre, Hatvanba, Békéscsabára és Egerbe, a főszezonban pedig — nyáron — a Salgótarjánt„ szécsényi és pásztói járásba szállítják . Fotó: Bibók László Aki a kútból néz az égre ván. índulafoskodásra nincs sem idő, sem lehetőség, hiszen szakadatlanul ügyelni kell a leselkedő veszélyekre. Beomolhat a föld, megbillenhet a kotla, amely a földet szállítja a felszínre, és már kész a baj. — Egyszer heten, vagy nyolcán voltunk a kútban, amikor omlani kezdett a föld — meséli. ~ A kotlával húztak ki bennünket egyenként. , Ez egyszer nem történt szerencsétlenség. Nem is színezi elbeszélését a veszély örökös emlegetésével. Soha nem gondol arra. hogy másképpen Is történhettek volna a dolgok, mint ahogyan történtek. — Nem kerestem más helyet, mint ahová az élet állított — mondja vállat vonva. — Az apám is kútásó volt. én is az lettem. Nem tudom, hány kútba ereszkedtem le a húsz év alatt, amióta ezzel foglalkozom, de volt, hogy hat ís jutott egy hétre. Mos már inkább csak tisztításhoz hívnak, nem készül annyi kút, mint régen. A kutak titkaira terelődik a szó, arra, hogy mit talált a földben, a kutakban a húsz év alatt. — Hát aranyat nem — mondja. Csak négy darab taposóaknát Bercelen. Meg egy forgóaknát Még a háborúban kerülhettek oda. Ki is hoztam őket. És egyszer találtam egy kerékpárt. Nem volt rajta se lámpa, se gumi. Alighanem lopott jószág volt, aztán ami nem kellett belőle, azt a kútba dobták. De a nagyobb baj az, hogy fertőzték vele a vizet. — Szeretek a kútban lenni — mondja aztán. — Télen legalább tizenöt fokkal melegebb van ott lent. mint a szabadban. Az ember felnéz az égre, és azt hiszi. ' nyár van;;: inkább megyek lefelé, mint felfelé. — Miért? — Gondolom a tériszo- nyom miatt — mondja, és alig észrevehetően elmosolyodik. Maga is érzi, milyen képtelenség ez, ha egy kút- ásóról van szó. — Nem számít — mondja legyintve. — Ha már ez a mesterség jutott nekem, csinálom. A tél holtidény ebben a szakmában, ilyenkor nagyon kevés a munka. Jut Idő sétára, újságolvasásra. Néha elhagyják néhány napra a balassagyarmati családi házat, kirándulnak, meglátogatják a rokonokat. Amikor megjönnek, szétszéled a család. A felesége megnézi, mi van a postaládában, két kislánya üdvözli a játékmackót, ő pedig rendesen leereszkedik a kútba, megnézi, nem esett-e bele valami, amíg távol voltak. Réges-régen nem használják már, de ő azt mondja, soha nem lehet tudni, hátha még szükség lesz rá egyszer. És rend a lelke mindennek. Meg aztán; egykét hét szünet után már hiányzik is neki a kút. Szöghy Katalin NpGRAD - 1973, március 18., vasárnap &
