Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-15 / 62. szám

‘9 Világ proletárjai, egyesüljetekJ NÓGRÁD AZ MSZMP NO G R.Á D MtGYEI BIZOTTSÁGA' £S-K 1 Vt G < H TANÁCSI APIA XXIX, EVF.. 62. SZÁM ÄRA: 00 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK 1848 példája az ifjúságnak világít V] őst, március idusán ismét ünnepségekre gyűlünk ösz- ■LTJ sze országszerte, immár 125. alkalommal. Az 1848. március 15-ét, az elmúlt 125 évben többféleképpen ünne­pelték. Bár a népnek mindig a szabadságért, a független­ségért, a nemzeti, népi felemelkedésért való küzdelem szim­bóluma volt a 48-as ifjak harca — amely Magyarország nemzeti tekintélyét növelte — az uralkodó osztályok a for­radalmat követő évtizedekben „hazafiaskodó” szólamaik- ,kal, megfosztották 1848-aü igazi tartalmától. Saját, naciona­lista céljaik szolgálatába próbálták állítani az emlékezést. Az 50. évfordulón Jókai Mór ünnepi beszédében mondta: „A munkásság nem azonosította magát a polgárság haza­fias szólamaival”. A munkásság tudatosulásával, osztállyá szerveződésével az ünneplés, az emlékezés egyre inkább új tartalmat kapott: az abszolutizmus elleni küzdelem szimbó­lumává, a Horthy-fasizmus elleni tiltakozássá, a gyalázatos háború elleni küzdelem jelképévé vált. Most ismét ünnepelünk. Mit mond számunkra, a ma ifjúságának 1848? Talál-e modem, korszerű követendő célt. példaképet 1848-ban? A szuperszonikus repülőgép, az új technikai csodák, a nagy találmányok, egyszóval az atom­korszak világában izgalmas-e Petőfi és követőinek küzdel­me? Mind megannyi kérdés, amely válaszra vár. A törté­nészek már számtalan műben és értékelésben elemezték Európa forradalmait, s benne népünk szabadságküzdelmét. Ahelyett, hogy őket idézném, inkább megpróbálom a fiata­lok gondolatait érzékeltetni, amelyek az ünnepségekre való készülődés során többször is szóba kerültek és mindennél ékesebben kifejezést is nyertek a nagy nyilvánosság előtt. Így például a Petőfi-szavalóversenyeken, különböző vetél­kedőkön, kulturális, politikai rendezvényeken. Munkájuk során a fiatalok tettekkel bizonyítják, hogy elfogadják és értik a 48-as forradalom jelentőségét. Pető­fit, költészetét magukénak érzik, és a hősök példája lel­kesíti őket. Mint ahogy Aczél György mondta a nagy köl­tőről tartott megemlékezésében: „Petőfi versétől tisztább lesz az ital, ízesebb az étel, szebb a szerelem, mélyebb a barátság, értelmesebb az élet, otthonosabb és becsülete­sebb a világ. A fiatalok izgatott kérdéseire a nyughatat­lan Petőfi -versei adnak megnyugtató választ.” 1848. március 15-e, az újkori magyar forradalmak nyi­tánya is. Szinte szimbólum: tavasz és megújulás, amelyet követett 1919. március 21-e és népünk legnagyobb sorsfor­dulója, 1945. április 4. Ezt köti immár évek óta csokorba a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a forradalmi ifjúsági na­pok ünnepségsorozatának megrendezésével. Mindhárom évforduló népünk szabadságának kivívásához kapcsolódik. Ugyanakkor azt példázza, hogy egy nép szabadságáért, füg­getlenségéért folytatott küzdelme nem választható el a nemzetközi haladástól sem. Tudjuk, hogy csak azok tart­hatnak igényt a nép szeretetére és tiszteletére, akik saját korukban képesek felismerni feladataikat. Tenni tudnak, tenni mernek nemzetük és önmaguk1 boldogulásáért. Azért lehet példakép számunkra 1848. és Petőfi a szu­perszonikus repülőgépek korában is, mert példát mutat a haza iránti szeretetből, mert megmutatja a népi összefo­gás jelentőségét. S ez ma abban fejeződhet ki, hogy követ­jük a pártot, politikáját és részt vállalunk a célok megva­lósításából. Forradalmi ez a tett? Igen. Bár nem kéri tőlünk az élet azt, amit Petőfi korában — szavait idézve: „Fújó pa­ripák száguldjanak a kivívott diadalra” —, de követeli nap mint nap, hogy újabb és újabb ismereteket szerez­zünk, hogy kiművelt emberfők sokasága építse szocialista hazánkat, hogy új világunk építésében mindenki munkája legjavát nyújtsa, hogy az emberi közösségek formálódjanak a sző igazi értelmében szocialistává; hogy védjük a nép megszerzett hatalmát. Nem látványosan, nem fegyverropogások közepette kell végrehajtanunk tetteinket, de emberi kitartást, elvi meg­győződést, korszerű ismeretet követel minden fiataltól, a mái munka. S, hol a mai feladatokban a romantika? — kérdezhet­nénk. Hisz’ nem kell a barikádokon súlyos köveket emel­getni, nem kell űzött vadként a sötétben menekülni. Mi azt tartjuk: az ember igaz örömét, boldogságát, a roman­tikát a küzdelem adja. A küzdelem a világ megváltoztatá­sáért, a teremtő békéért, a haladásért, célkitűzéseink sike­res teljesítéséért, közös dolgaink rendjéért. Küzdelem a kö­zösségi, családi és személyes örömökért és sokszor saját hibáink fogyatkozásáért. Ebben fejeződhet ki a ma ifjúsá­gának harca is, romantika iránti vágya is. És, ha mindez több szórakozással, jókedvvel, szebb és több ruhával, tv-nézéssel és magnózással, klubfoglalkozás­sal és közös kirándulásokkal párosul — természetesnek tartjuk. Természetesnek, mert ezért harcoltak évszázado­kon keresztül népünk legjobbjai, ezért dolgozik napjaink­ban is a felnőtt nemzedék egyre eredményesebben a fiata­lokkal, népünk hivatott vezetőinek irányításával, a párttal. Nem lehet másképp a jövőben sem. Mindenekelőtt ez a küzdelem vár bennünket 1973-ban is. Csakis ez tehet em­berré, boldoggá, elégedetté valamennyi fiatalt. Ennek a küzdésnek á legfontosabb tényezője, terepe va munka, „amelyből jövendő győzelmünk ered”. Z'' selekvésre hívunk valamennyi fiatalt — követve a 48-asok példáját, merítve a 19-es vöröskatonák küz­dőképességéből, tisztelve a vérüket áldozó, felszabadító hő­söket — feladataink teljesítéséhez. 1848 példája mindenkié, de úgy érzem, fénye elsősor ban az ifjúságnak világít. Ezekben a napokban hálakoszo­rúinkkal és megemlékező szavainkkal a múltba tekintünk vissza —, de a mára és a jövőre gondolunk. Deák Gábor a KISZ MB I. titkára Sikeres tárgyalások után Vályi Péter hazaérkezett Amerikából Vályi Péter, a Miniszter­tanács elnökhelyettese szer­da délután hazaérkezett észak-amerikai útjáról. Az Amerikai Egyesült Államok­ban Frederick B. Dent ke­reskedelmi miniszter, Kana­dában Mitchell Sharp külügy­miniszter meghívására tett hi­vatalos látogatást. Ugyancsak hazaérkezett Nagy János külügyminiszter- helyettes, dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnök- helyettese, akik a miniszter­elnök-helyettest észak-ame­rikai útjára elkísérték. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Falu­végi Lajos pénzügyminiszter, dr. Gál Tivadar, a Miniszter­tanács titkárságának vezető­ié, Hollai Imre külügyminisz­ter-helyettes. Jelen volt Alfred Puhán, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete és R. B. Edmonds, Kanada budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Kádár János és Fock Jenő Lengyelországban Meg kezdődött a hivatalon tárgyaldh Varsóban megkezdődtek a tárgyalások Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság kormányának elnöke a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának és a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak meghívására «zerdán ba­ráti látogatásra Varsóba uta­zott. Búcsúztatásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Aczél György, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkárai, Fehér. Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a Politi­kai Bizottság tagjai, tfenkei András belügyminiszter, Péter János külügyminiszter, a Köz­ponti Bizottság tagjai, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Gyenes András, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Tadeusz Hanu- szek, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövete. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Ed­ward Gierek. a LEMP KB első titkára és Piotr Jaro- szewicz miniszterelnök meg­hívására szerdán délelőtt ba­ráti látogatásra Varsóba ér­kezett. A repülőtéren a magyar ve­zetők és kíséretük fogadására megjelent Edward Gierek és Piotr Jaroszewlcz. Ott voltak: Stefan Olszowskí, Jan Szydlak és Francissek Szlachcic, a LEMP PB tagjai, Stanislaw Kania és Jozef Kepa, a LEMP PB póttagjai, Ryszard Frelek és Zdzislaw Zandarowski, a LEMP KB titkárság tagjai, Kazimierz Olszewski minisz­terelnök-helyettes, és több más magas rangú párt- és ál­lami személyiség. Jelen volt Németi József, hazánk varsói nagykövete is. Röviddel a megérkezés után a LEMP KB székhazában megkezdődtek a két párt és kormány vezetőinek tárgyalá­sai. (Folytatás a 2, oldaton) < szívem melegíti a földet" II három forradalmi tavasz nyitánya Rétságon Ügy látszott tegnap, reggél, hogy a három tavasz nyitá­nyára visszatér a tél. Hiába szállingózott azonban a hó, a forradalmi ifjúsági napok Rétságon megtartott megyei nyitóünnepsége mindvégig forró, fiatalos hangulatban zajlott le. Délután két órakor fúvósze­nekar állt fel az Asztalos Já­nos Művelődési Központ be­járatához, hogy lüktető rit­musú indulókkal fogadja az ün­nepségre érkező fiatalokat. Az előcsarnokban elhelyezett vit­rinekben Petőfi-kiállítást ren­dezett a művelődési központ, az épület homlokzatán pedig a FIN zászlaját lobogtatta a csípős szél. Fél háromkor már zsúfolá­sig megtelt a nagyterem. Akiknek a széksorokban nem jutott hely, a fal mentén fel­állított pótszékeken szorultak össze. A bejárattal szemközti falon vörös és nemzetiszín drapérián Petőfi Sándor portréja, s a három forradal­mi tavaszt jelző évszám: 1848. 1919, 1945. Az ünnepséget a Himnusz akkordjai nyitották meg, majd Petőfi: Nemzeti dalának so­raira figyelt a közönség. Ez­után Rompos Dezső, a KISZ rétsági járási bizottságának titkára köszöntötte a jelenle­vőket. Eljött a fiatalok ün­nepségére Géczi János, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő, Hoffer, István, a megyei tanács elnöke, Lipták József, az SZMT vezető titká­ra, s ott voltak a rétsági já­rás párt- és állami életének első számú vezetői is. Ezután Deák Gábor, a KISZ megyei bizottságának első tit­kára emelkedett szólásra, — Népünk legnagyobb és legigazibb hagyományainak ápolását kívánjuk fejleszteni a forradalmi ifjúsági napok megrendezésével — mondot­ta bevezetőjében. — Mi, fia­talok magunkénak valljuk mindazokat az eszméket, ame­lyek felemelöek, amelyek iga­zak, s melyeknek példája lel­kesít. Magunkénak valljuk 1848-at, azokat a foradalniá- rokat, akik küzdöttek a sza­badságért, az ország függet­lenségéért, a polgári demok­ratikus megújulásért. Büszkék vagyunk 1919-re, amikor a magyar nép a kommunisták irányításával, elsőként kö­vette a dicsőséges orosz for­radalmat. S csak az írót se­gítségül híva fejezhetjük ki azt a boldogságot, melyet né­pünk harmadik fényes tava­szán, 194.3-. áprilisában ér­zett. Darvas József a felsza­badulás első perceire emlé­nemzeti létért küzdött, amély önrendelkezést kívánt a né­peknek, felszabadítást a job­bágynak, nyolcórás munka­időt a munkásnak. Ezért em-. lékezünk hát 48-ra, ezért ápoljuk és tartjuk a legjobb hagyományaink között a sza­badságharcot. Hősi harc volt ez, melyben mindenki, akit Magyarország jövője, megújhodása, önálló­ságra, szabadságra való tö­rekvése áthatott, önként ál­dozta mindenét: • vagyonát, életét, vérét. Erre akarunk A tavalyinál hat százalékkal nagyobb nyereség Kiosztották a részesedést az öblösüveggyárban Megyeszerte ezekben, a na­pokban kezdik fizetni a gyá­rak, termelőüzemek, vállala­tok a nyereségrészesedést dolgozóiknak. Elsők között a megyében, a salgótarjáni öblösüveggyár dolgozói tegnap járulhattak a kifizetőhelyekhez, hogy át­vegyék a ropogós bankókkal kibélelt borítékokat. A gyár kollektívája tavalyi munkájá­val több mint ötvennégymil­lió forint nyereséget hozott létre, ami hat százalékkal ma­gasabb az felőző évinél. Eb­ből hétmillió-kétszáznyolcvan- ezer forint részesedési alap képződött ami egy-egy dol­gozónak átlagosan huszonhat nap nyereségrészesedés kifi­zetését tette lehetővé. Az át- legbérek arányában a dol­gozók átlagosan tizennyolc napnak megfelelő részesedést kaptak, ezenkívül a törzsgár­da tagok öt év után évenként további egy, harminc éven felül évenként két százalék többletrészesedést. A legjobb dolgozók jutái mazására az üzemek, osztá­lyok külön keretet kaptak amit önállóan oszthattak el. A tegnapi napon összesen több mint négymillió forint része­sedést fizettek ki az öblös- üveggyárban. A részesedés’ alapból az idei évre is tarta­lékoltak. kezve ezt írja: „Könnyes meg­hatottsággal, túláradó öröm­mel emelem magamhoz az el­ső katonát, a felszabadító Vö­rös Hadsereg harcosát. aki sok ezer kilométer távolsá­gon verekedte át magát, hogy a szabadság és a béke olaj­ágát elhozza a magyar nép­nek.” 125 esztendővel ezelőtt, az elmaradott magyar nép for­radalmi harcának vívásával az európai nemzetek élvona­lába emelkedett. Az önálló emlékeztetni. Ez adja a ma ifjúságának 48 igazi tartal­mát, helyes értékelését. S a forradalom lánglelkű költője, Petőfi számunkra is friss és forradalmi. A szép-' ségnél is többre tartotta a: igazságot, s ezért rendkívül következetesen és keményei i- dolgozott Hallatlan munka­szeretetét, s megalkuvást,. megbocsátást nem ismerő szi­gorát kell megtanulnunk tőle Áhogy Juhász Ferenc, a költő (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents