Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

Zárszámadás után Csitári gondok nyomában A csitári hegyek alján ré­gen esett le a hó. Az őszi ve­tést óvó vastag hódunyha hi­ánya bizony gyakori beszéd­téma a környék földművelői körében. De a Cserhátvölgye Termelőszövetkezet zárszám­adása legalább annyiszor szó­ba kerül manapság, mint az idei száraz tél. Nem fordul elő többet Miként is gazdálkodtak ta­valy Csitáron? A válasz na­gyon egyszerűnek tűnik. A szövetkezet 3,5 millió forin­tos veszteséggel zárta az évet. A rossz nyelvek szerint azért, mert a megalakulás óta ez volt a 13. gazdasági eszten­dő... Viszont,' aki nem hisz a babonában, nem a jelensé­get, hanem a lényeget vizs­gálja — az másféle következ­tetésekre jut. A fenti szám önmagáért beszél, de sok mindent eltakar. Hiszen nem lehet egyértelműen ráhúzni a „vizes lepedőt” a vezetőségre és a tagságra. Mert ez a kol­lektíva 1966 óta — kivéve a tavalyi évet — folyamatosan kiemelkedő eredményekkel dicsekedhetett. Nem ritkán 25 —30 százalék nyereséget is fi­zettek az alapbéren ívül zárszámadáskor. A sikert sokkal könnyebb elviselni, mint a kellemetlen fiaskót. „Ilyen nem fordul elő többet Csitáron!” — jegyezte meg kissé keserű szájízzel a közgyűlés után Komjáti Ist­ván szövetkezeti elnök, aki közel tíz esztendeje áll a kö­zös gazdaság élén. Csitáron nincsenek hozzászokva a mér­leghiányhoz — először "or- dult elő ilyesmi velük. A ta­nulságok csokorba gyűjtése és megszívlelése a jövő szem­pontjából, a kibontakozás ér­dekében azért korántsem ha­szontalan dolog. Az egyik fontos tanulság, hogy az utóbbi években Csi­táron felborult a felhalmo­zás és fogyasztás aránya. Egészségtelenül eltolódott a fogyasztás javára. Ha ez nem következik be, bizonyos, hogy könnyebben úrrá lettek vol­na a tavalyi nehézségeken. Másrészt a termelési bizton­ság háttérbe szorulása ugyan­csak több éves folyamat. Amíg 1970-ben hárommillió, 1971-ben egymillió 215 ezer, tavaly már csak egymillió 76 ezer forint biztonsági tarta­lékkal rendelkeztek. Ezek után nem csodálható, hogy — más kedvezőtlen külső és bel­ső tényezőket is figyelembe véve — nem sikerült az „aka­dály” vétele. Beszédes számok Leszűrhető, hogy az alap­vető ágazatok között szintén egészségtelen arányeltolódás következett be. Az árbevétel 52 százalékát adta az állat- tenyésztés. A növénytermesz­tés csak 48 százalékát. Ez nem is lett volna különösebb baj, ha nem a növényter­mesztési eredmények csökke­nése folytán következik be. Miről vallanak a számok Csitáron ? A növénytermesztési ága­zatban gabona, kukorica, bur­gonya és kis tételben cukor­répa termesztésével foglalkoz­tak. A rendkívül szélsőséges, és csapadékos időjárás óriási veszteségeket okozott. De szubjektív tényezők is közre­játszottak. A vezetőség be­számolójában is szerepelt, hogy irányítók és tagok nem készültek fel megfelelően a rendkívüli betakarításra. Más­részt nem sikerült megtalál­ni az összhangot a közös és a háztáji betakarítása idején. Száz szónak is egy a vége: a növénytermesztésben 2,6 millió forinttal kevesebb ár­bevételre tettek szert, mint egy évvel korábban! Csak a gabonánál több mint másfél millió forintos lemaradás mu­tatkozott. A málna több mint félmillió forint ráfizetést ho­zott, de a gyümölcstermesztés és cukorrépa terén is elma radt a tervezett árbevétel. Az állattenyésztési ágazat­ban szarvasmarha (409), juh (863) és sertés (284) tenyész­tésével foglalkoztak. Az ága­zatból 1971-ben 6,6 millió fo­rint folyt be a közös gazda­ság kasszájába. Az elmúlt évben viszont csak 5,3 millió forint. Az okok sok­rétűek, elemzésük sürgető tennivaló. A közös gazdaság vezetői remélhetőleg az oko­kat — a szanálási bizottság útmutatásai alapján — őszin­tén feltárják, és gondoskod­nak arról, hogy a veszteséges ágazatok mielőbb nyeresége­sek legyenek. Arra is szük­ség van, hogy az elöregedett gépparkot mielőbb kicserél­jék, mert az „élőmunka” je­lentősen növeli az önköltsé­get. Kötelez a múlt Veszteséggel, de nem kilá­tástalanul vágnak az idei esztendőnek Csitáron. Az egyik mezőőr mondotta a köz­gyűlés után: a juhász is örül. ha esik az eső, mert tudja, hogy utána már napsütés kö­vetkezik ! A mérleghiánynak persze nem örülnek Csitáron. Viszont a bizalmon alapuló összefogás egy év alatt is meghozza gyümölcsét! Erre kötelez a múlt... Kozgonyi István Magasan a mérce Új formák a munUaverseny-mosgalomban A Nógrád megyei Vendég­látó Vállalat előtt álló felada­tok megvalósításához szüksé­ges volt a munkaverseny-moz- galom eddigi formáinak szé­lesítése, a kialakított szem­pontok bővítése. A verseny­mozgalom középpontjában a korábbi feladatokon kívül ez • évben a munka és üzemszer­vezési tennivalóikra is nagy súlyt fektetnek, ezen a terü­leten sok még a kiaknázatlan lehetőség. A vállalat adottságainak megfelelően sor kerül egyéni és kollektív versenyekre. A munkaverseny gerincét az idén is a „Szocialista Brigád” cím valamelyik fokozatáért küzdő kollektívák adják. Új­ként jelentkezik az „Ifjúsági Szocialista Brigád” címért való versengés lehetősége, az el­múlt évekhez képest. A kol­lektívák a „Kiváló Egység”, valamint az „Üzlettípusok Leg­jobbja” címekért küzdhetnek. Az egyéni versenyformát a ..Kiváló Dolgozó” és a „Szak­ma Ifjú Mestere” jelenti. Az utóbbi ugyancsak először sze­repel az elérhető címek kö­zött. A felhívás értelmében a szo­cialista munkaverseny a ke­reskedelempolitikai célkitűzé­sek, a hatékonyabb vállalati gazdálkodás, az egyéni és tár­sadalmi érdekek kifejezője és megvalósításának fontos esz­köze. A versenymozgalomban résztvevő dolgozók előtt olyan feladatok állnak, mint a la­kosság zavartalan áruellátásá­nak biztosításéi, megfelelő készletről és választékról tör­ténő gondoskodás, a jobb és olcsóbb áruk kínálatának nö­velése, a fogyasztók érdekei­nek védelme, a kereskedelmi munka színvonalának, kultu­ráltságának növelése. A kereskedelmi munkát megkönnyítő gépesítés fokozá­sa, az áru- és anyagmozgatás korszerűsítésének biztosítósa ugyancsak a tennivalók között szerepel. A tömegétkeztetés kiszélesí­tésére szintén nagy energiát szentelnek. A vállalat vezetői számítanak a dolgozók önte­vékeny kezdeményezéseire. A tavalyi évben harminckilenc brigád nevezett be a munka­versenybe. Ez mintegy félezer dolgozót jelent. A vállalat ve­zetői magasra helyezték a mércét, amikor megszabták egy-egy cím elnyerésének fel­tételeit. A „Szocialista Bri­gád” arany fokozatának elnye­réséhez többek között az éves összforgalomnak és a saját ké­szítésű ételforgalomnak tizen­két százalékkal kell növeked­nie. Az iskolai, szakmai és politikai oktatásokon való részvétel szintén követelmény. Az értékelésnél sor kerül a kiszolgálás színvonalának, az üzemegység tisztaságának, rendjének, a társadalmi tu laj dón és a fogyasztók érdekei védelmének vizsgálatára is. Ebben az évben már kiosz­tottak a vállalat dolgozói kö­zött százezer forintot. Azok a dolgozók és brigádok része­sültek jutalomban, akik a na­pi munkán kívül jelentős tár­sadalmi munkát végeztek az elmúlt időszakban. Kilenc bri­gád, s mintegy háromszáz dolgozó kapott pénzjutalmai A munkaverseny értékelése még tart, hisz’ a tavalyi év­ben több brigád ért el kie­melkedő eredményt. így a „Kővirág”, „Gyöngyvirág” eszpresszók, a „Salgó” étterem két brigádja, a szállítóbrigád tagjai tettek ki különösen ma­gukért. A szocialista munkaverseny lendületét, eredményességét el­sősorban a vállalat törzsgárda- tagjainak aktív bekapcsolódá­sával lehet fokozni, akik hosz- szú évek tapasztalataival rendelkeznek, mert a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat­nál a munkaverseny-mozga- lomnak már hagyományai vannak. Sz. Gy, I Minden piacon eladható? Dóig 09 hétköznapjaink közepette in­kább csak azokban a gazdálko­dó-, termelőegységekben esik szó külgaz­dasági kapcsolataink fejlődéséről, és a nép­gazdaságra gyakorolt előnyös hatásáról, ahol közvetlenül is érzik a piacok meg-megújuló, gyorsan változó igényeit, az egyre nagyobb számban jelentkező versenytársak nyomasztó, ugyanakkor ösztönző, nagyobb erőkifejtésre serkentő jelenlétét. Köztudott, hogy életszínvonalunk alakulá­sában, fejlődésünk ütemének kialakításában jelentős szerepe van az exportnak. Ugyanis nemzeti jövedelmiünk 40 százaléka ebből származik. A gazdasági kapcsolatok további bővülése során pedig újabb kívánságoknak kell majd eleget tenni. Hogyan tudunk megbirkózni a növekvő feladatokkal, mit kell tenni, hogy a nagy versenyfutásban ne csak megtartsuk, hanem tovább is bővítsük külföldi piacainkat? A tapasztalatok egyértelműen azt bizo­nyítják, hogy először olyan termékek gyár­tására kell berendezkednünk, amelyek ked­vezően eladhatók mind a tőkés-, mind a szo­cialista országokban. Az elmúlt évben ex­portra küldött termékeink mennyisége és összetétele már tükrözi azt az előnyös vál­tozást, amely a gyártmánystruktúrában kezd kialakulni A minden piacon eladható ter­mékek mennyiségének növelése, új, korszerű termékek bevezetése ad csak biztosítékot ar­ra, hogy a nemzetközi piacokon versenyképe­sek maradjunk. Ebben kíván segíteni a Külkereskedelmi Minisztérium, amikor célul tűzte, hogy az idén még közvetlenebbé teszi a kapcsolato­kat a termelőkkel, fokozott segítséget nyújt ahhoz, hogy gazdaságosan, több piacképes árut gyártsanak üzemeink. Jelenleg az ex­port bővülését kisebb mértékben a piaci, na­gyobb mértékben a megfelelő árualapok hiánya korlátozza. Megyénk üzemeivel gyáraival üzleti kap­csolatban álló külkereskedelmi vállalatok, akárcsak az elmúlt évben, az idén is jelen­tős összegű pénzt adnak a termelővállala­toknak exportcélú termelésük fejlesztésere. 1972- ben például a METALIMFEX a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeknek tízmillió fo­rintot adott át, amelyből évi ötezer tonna, 1973- tól további 2500 tonna acélszalag-neme- sítő kapacitást hoz létre. A nagyobb lehető­ségeket jelen pillanatban behatárolja a kor­mánynak a beruházási feszültség korlátozásá­ra hozott intézkedése. A fejlesztési alapátadás azonban nem az egyetlen módja az exportcélú termelésfej­lesztés elősegítésének. A minden piacon el­adható árukat termelő kapacitások bővítését a kormány különböző hitelkönnyitésekkel is segíti, A minisztérium most azon fáradozik, hogy a külkereskedelmi vállalatok a terme­lővállalatokkal együtt minél több export­célú fejlesztési javaslatot dolgozzanak ki. A legjobb elképzelések finanszírozására jelen­tős összeg áll rendelkezésre, beruházási hitel formájában. Ennek keretében bizonyos devi­zahitel megszerzése is szóba jöhet. Az előbbiekre azért van szükség, mert több jel arra mutat, hogy a vállalatok piaci ver­senyképességénék megőrzésére és fokozására irányuló tevékenység az utóbbi időben kéz­zel foghatóan csökkent. Vagyis a kívántnál alacsonyabb az érdeklődés az előbb említett beruházásokat támogató hitelforrások iránt. A minisztérium szerint fokozott figyelmet kell fordítani az előbb említett beruházások­ra, és a rendelkezésre álló előnyöket (prefe­renciákat) a cél érdekében kell felhasználni. Ennek során valószínű nő a vállalatok érde­keltsége, hogy a rendelkezésre álló pénzt ilyen beruházásokra fordítsák. Megyénk üzemei közül a kohászati, a könnyűipari, valamint az építő- és építő­anyag-ipari ágazathoz tartozó termelő-, gaz­dálkodóegységek vannak többé vagy kevésbé érintve. Emellett nagy szerepe van az egyre fejlődő, gyarapodó mezőgazdaságnak is. A gyárak által előállított exportképes termé­kek zöme (a kohászati és a mezőgazdasági termékeket kivéve) elsősorban a szocialista országokban, ezen belül a Szovjetunióban ta­lálnak biztos megrendelőre. E piacok felé orientálják gyárainkat a fi­zetésnél jelentkező könnyebbségek is. Ennek ellenkezőjét tapasztalják a tőkés piacokra tör­ténő értékesítésnél. Mivel egyik üzemünk sem dúskál a pénzben, nem szívesen köti le pénzének egy részét a tőkés exporttal. Az idegenkedésnek azonban van olyan oka is, hogy gyárainkban, üzemeinkben még nem szokták meg a tőkés piacok igényessé­gét, nehezen veszik tudomásul, hogy össze­csapott, tessék-lássék módon elkészített ter­mékekkel nem lehet egzisztenciát teremteni, új vevőt szerezni. E tekintetben az igényesség fokozására van szükség. Ez a nehezebben járható út, de vállalnunk kell, ha egyre job­ban akarunk élni. Nem szeretik a tőkés piacokat üzemeink, azok gyors változékonysága miatt sem. A szocialista országokkal kötött hosszú lejáratú áruforgalmi egyezmények, különböző koope­rációk hosszú távon nyújtanak biztonságos a termelésben. Ezt viszont nem tapasztalják a tőkés piacok részéről, ahol alapvetően a konjunkturális helyzet szabja meg az értéke­sítés lehetőségeit. Ezért a biztos szocialista piacokat nem szívesen, vagy egyáltalán, nem cserélik fel a bizonytalannak Érzik ezt a minisztériumban Is. Ezért ál­lították ez évi programjukba, hogy hosszabb távon kívánják megalapozni külgazdasági tevékenységüket és kereskedelempolitikai el­képzeléseiket. Ennek érdekében továbbfej­lesztik a minisztérium irányítótevékenysé­gét, hogy a külkereskedelmi vállalatok idő­ben kellő tájékoztatást kapjanak a központi intézkedésekről, lehetőségekről tf j, ezen a területen is előbbre akarunk jutni, márpedig ez határozott célunk, akkor azokat a szálakat, amelyek eddig a külkereskedelmi vállalatokat a termelő-gaz­dálkodó egységekkel és a minisztériummal egybekötötték, a közös cél érdekében tovább kell erősíteni. Figyelembe kell venni mindkét fél érdekét a népgazdasági célok elsődleges­ségének biztosítása alapján, V. K. Szabvány készül a zajártalom ellen Elkészült a szabványjavaslat a munkahelyek és épületek megen­gedett zajszintjére. A téma fon­tosságát az is jelzi, hogy hazánk­ban épp ezer hallássérültet tarta­nak számon, s többségük hallása a zajos munkakörülmények miatt romlott meg. Pedig mint a javas­latot kidolgozó dr. Tarnóczy Ta­más, a Magyar Tudományos Aka­démia akusztikai kutatócsoport­jának vezetője az MTI munkatár­sának elmondotta: a zaj keltése nem a technika fejlődésének szükségszerű következménye ,• körültekintő munkával és megfe­lelő szakértelemmel csökkenteni lehet. A zaj, mint munkahelyi árta­lom 80 decibel felett jelentkezik. A füldugók használatán kívül egyebek között a falakra szerelt lyukacsos szerkezetű hangnyelő anyagokkal lehet védekezni elle­ne. Sok helyen tévesen hungaro­cellt használnak e célra, pedig ez sem jó hangelnyelő. Az üzemen belüli halláskárosodás megelőzé­sére már kibontakozóban van az országos audiológiai ellenőrző há­lózat, amely mérésekkel ellenőrzi: a zajos munkahelyen dolgozók hallása nem károsodik-e. Felméré­sek szerint lakásokban nappal 40, éjjel 30 decibel erősségű zaj még a tűréshatáron belül van, de az utcán robogó autóbusz már 70 decibelre tornásztatja föl a közeli szobában elhelyezett zajmérő ké­szülék mutatóját. Ezért újabban a forgalmas utak mellett az útra merőlegesen építik a házakat, így kevesebb zaj éri a lakókat. Egyéb­ként is a szellősen, lazán épített lakótelepi házak kevésbé „fogják” a forgalom okozta zajt, mint a sűrűn egymás mellett húzódó ház­sorok. Külföldi adatok szerint a reggel történt közlekedési balesetek je­lentős hányadát a zajok miatt rosszul alvók okozzák. A beat­zenét kedvelő fiatalok hallása is kárt szenvedhet, s a beatzené- szek között máris feltűnően sok a. csökkent hallású dobos, vagy gi­táros. A szabványjavaslatot a szakem­berek hamarosan megvitatják, s számba veszik, milyen lehetőségei vannak az üzemek, lakások zaj­szintjét korlátozó intézkedések be­vezetésének. Repülő gépkocsi a láthatáron Ügy látszik, hamarosan va­lóra válik a gépkocsivezetők­nek az a vágyálma, hogy szárnyas autójuk legyen. Ilyen ábrándjuk különösen a so­rompó, vagy a közlekedési lámpa előtti gyötrelmes vára­kozás pillanataiban támad. Most a szakemberek olyan különleges gépkocsit szerkesz­tettek, amely egy tucatnyi egyszerű művelet segítségével, hat perc alatt repülőgéppé alakítható. A repülősebesség több mint 100 kilométer órán­ként, a felszálláshoz 300 mé­ter hosszú kifutópálya szüksé­ges, a járműben pedig két utas és kisebb rakomány szállítható. Hová utaztunk a múlt évben? Ä szabad idő kulturált el­töltésének egyik legérdeke­sebb, -izgalmasabb, -élménydú- saibb módja az utazás. Aki ha­zánk tájait, vagy a külföldet járja, sok tapasztalattal, be­nyomással gazdagszik. A nógrádiak is szeretnek utazni. 1972-ben több mint 45 ezer egyénileg és IBUSZ-cso- porttal utazó nógrádi láto­gatott külföldre. A legnép­szerűbb úti célok: Csehszlová­kia, Jugoszlávia» a Szovjet­unió, Ausztria» Olaszország, az NDK és Spanyolország voltak. Ezenkívül Európa minden olyan országába, aho­vá az IBUSZ társasutazást szervezett» jutott nógrádi. A belföldi utakat több mint két­ezer utazó vette igénybe. Itt az észak-dunántúli, és a gyu­lai kirándulások voltak a leg­népszerűbbek. Sokan utaztak azonban Miskolc-Tapolcára, a Duna-kanyarba» a Balatonhoz és a szegedi szaibdtéri játé­kokra is. Az IBUSZ-nak rég­óta „törzsvendégei” a kohá­szati üzemek, a ZIM és más, nagyobb ipari és mezőgazda- sági üzemek is. Emellett egyre több új üzem veszi igénybe az utazási iroda szolgáltatá­sait, jutalmazza meg bel­vagy külföldi társasutazassal dolgozóit. Az előbb felsorolt utak hatvan százaléka válla­lati szervezésben zajlott le. A középiskolák is egyre nagyobb számiban szerveznek kirándu­lásokat, külföldre is eljutnak» például Csehszlovákiába vagy Lengyelországba. 1973-ban régi igényt elégít ki az IBUSZ. Sokan szót emeltek azért, hogy az orszá­gos szinten népszerű SZUR- ra egyáltalán nem» vagy csak igen korlátolt mértékben tud­nak belépőt biztosítani. Több ok nem lesz panaszra. Az uta­zási iroda 13 autóbuszt és az utasok számára megfelelő szá­mú jegyet foglalt le a színes eseményre, — S -! 1 Az anyagnak engedni —fodor— | NÓGRÁD r 1973. február 6., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents