Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
I Képernyő előtt Henrik és Becket A hajlam és a társadalmi igény Francia dráma és angol film: Becket. Nem ismeretlen számunkra a történet, hiszen a szolnoki Szigligeti Színház előadásában, Szombathy Gyulával a főszerepben már láthattuk Salgótarjánban is II. Henrik és a színpadon feleségénél is nagyobb szerelmese történetét, kihangsúlyozván a király homoszexuális hajlamát, egzaltált természetét Egy filmen azonban mindig másként hat egy színpadi mű. Nemcsak azért, mert kitágulnak a horizontok, hanem azért is, mert a rendezői elképzelés a jellemek kihangsúlyozásával változtathat a súlypontokon. Így történt ez Peter Glenville 1964-ben készült filmje esetében is. amelyet szombaton este. a későbbi órákban láthattunk. Az eredeti színmű Jean Anouuilh műve. aki középiskolai tanulmányait Párizsban végezte és ugyanott kezdte el a jogi egyetemet. Anyagi okok miatt félbeszakította tanulmányait és egy hirdetési irodában helyezkedett el. Később Jouvet, a híres rendező titkára. Huszonkét éves volt. amikor az Oeuvre Színházban bemutatták L’Hermine című drámáját. amely egyszeriben híressé tette. Attól kezdve kizárólag a színháznak élt és ontotta nagyobbára sikeres színdarabjait. A végletek szerzője. Nem véletlenül osztották kritikusai műveit fekete és rózsaszínű darabokra. Első és egvik legsikeresebb „fekete” műve a huszonnégy éves korában írt Vöd leány, amelyben a mélyre süllyedt leány nem tud felemelkedni előkelő zeneszerző imádójához. Pályafutásának tetőpontja az 1944-ben Párizsban bemutatott Antigoné, amely jelentős változtatásokat vitt végbe Szophoklész tragédiáján. Az ő művében már meghaltak az istenek. Kreon a korlátlan hatalmat képviseli. S minthogy Antigoné nem hajlandó elfogadni az általa (Kreon által) felajánlott boldogságot, halálba küldi a lányt. Mert á konok kis Antigoné visszautasítja a testére- lelkére nem szabott boldogsáHludov, a hóhér — Vlagyiazlav DvonseckiJ MENEKÜLÉS Ügy tartják, a remekművek nem rögtön döbbentenek meg. Bizonyára sokan voltak már úgy egy-egy film után, hogy józanul megállapították: érdekes volt, sok szépséget, komoly mondanivalót adott, sokszor magával ragadott, de nem rendített meg igazán... Azután furcsa módon a látott film képei emlékezetünk- oen szokatlanul erősödni kezdenek: az érdekességből természetesség lesz, az arcok- somsok jelképpé vádnak, kibontakozik a képek rejtett feszültsége, belső gazdagsága, tartalma. A. Alov és V, Naumov Menekülés című filmje, melyet Mihail Bulgakov művei alapján készítettek, Ilyen alkotás —- egy kis különbséggel. Ebben az esetben már nézése közben felébred bennünk az önkéntelen ítélet: nagy film. Miért? Elsősorban azért, mert a film alkotói nem elégedtek meg a bulgakovi mű egyszerű képi úton történő visszaadásával. Bár a film alapjául izolgáló. álomképekre épülő Menekülés című dráma is (ezenkívül a film motivumo- cat kölcsönöz a „Fehér gárda” és a .,Turbinák végnap- jai” című regényekből), rendkívül 6zuggesztív, hiteles módon rajzolja meg a fehér emigráció morális csődjét. Alov és Naumov kezében társadalmi mélységűvé . válnak és ellentétben az alapul szolgáló művekkel, a film lehetőségeit kihasználva átfogó tcépet nyújtanak a történelmi eseményekről is. Ezt látszólag egyszerű módon érik el: a fehér emigráció, a bűnösök drámájának hátteréül a harcoló Oroszországot ábrázolják epikus képekben. Bár a rendezők bőven élnek a képi lehetőségekkel, sokáig emlékezetes marad az »rósz táj költői képe, amelyet az emigránsok emlékezetükben masukkal visznek, vagy az átkelés. a Szíváson — azzal, hogy a felszínire hozott, elmélyített bulgakovi mondanivalót állandóan középpontban tartják, elkerülik a buktatót. A szereplők a különböző stílusú epizódokban — a Krímért folytatott harc drámai erejű szépsége, az emág- ránsélet groteszkbe hajló epizódjai a konstantinápolyi részben, vagy Hludov víziói — mindig egy kérdést járnak körül: mit jelent a haza az ember számára? Vagy ahogyan az emigránsok sorsában megfogalmazódik: mit jelent az, ha valami elveszíti hazáját, elszakad népétől? Bár a film hősei megpróbálják magukat és egymást, cselekedeteiket különféle mértékkel mérni — Hludov, aki saját népének hóhéra, Osamota tábornok, aki „csak egyszerű katona”, vagy Golubkov egyetemi tanár, a „humanista” —, a hazájuk elvesztése mindnyájuk számára csak egyet, az erkölcsi összeomlást jelentheti. Az alkotás azonban nem elégszik meg azzal, hogy kihasználja azt, hogy a ki nem mondott igazságoknak is megvan a távlatokat idéző hatalma. Az egyetlen lehetőség kivezető út megmutatásával ki is mondja ezeket, s ezzel túllép egy történelmi kor ábrázolásán, a filmbeli cselekményen — a mához szóló üzenetté^ válik, amely válasz a feltett kérdésre: a haza mindent jelent. A mondanivaló magas hőfokú érzelmi és értelmi megközelítésében döntő szerepe van a nagyszerű színészi játéknak, amely — ahogy mondani szokták — valóban külön tanulmányt érdemelne Most csak annyit hogy Ludmilla Szaweljeva, Alekszej Batalov és Mihail Uljanov (Csarnota) a szó igazi értelmében nemcsak színészei, hanem alkotói is a filmnek Korül Ferenc 4 NÓGRAD - 1973. február i„ kedd 1 a homloka, amikor a pálya- választással kapcsolatos véleménye iránt érdeklődöm — Közhelyszámba megy, de igaz — mondja —, hogy nehéz dió a fiatalok pályaválasztása. A döntés felelőssége óriási. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy nyolcadikos gyerek, mint az én fiam is, annyira kiforrott egyéniség lenne, hogy felelősséggel es önállóan, meggondoltan tudna választani. Az ilyen korú gyerekeknek még nagyon szétszórt az érdeklődésük, amiből egyenesen következik bizonytalanságuk a pályaválasztásban. A család, az iskola, a pályaválasztási tanácsadó igyekszik megbízható segítséget kapni, de úgy érzem, ez még mindig kevés. Véleményem szerint a jövőben szorosabbá kellene tenni az említett három, intézmény együttműködését, hosszabb távon kellene előkészítette tenni a pályaválasztást, hogy véletlenül se legyen kampányszerű. A szülőt az utolsó évben valóságos foglalko- záshalmazzal borítják el, ami miatt választása még nehezebbé, bizonytalanabbá válik. A pályaválasztás jelenlegi gondjain csak a mai gyakorlat hiányosságainak kijavítása enyhíthetne hathatósan. — Ebben a korban véleményem szerint a fő probléma nem az — mondja megfontoltan. kissé elgondolkodva Schneider Miklós levéltár-igazgató, aki egy nyolcadikos kislány édesapja —. hogy mit válasszon a gyerek. hanem az, hogy választania kell. Szerinte tizennégy éves korban nincs szó pályaválasztásról, mert a gyerekek nincsenek megfelelőképpen birtokában sem önmaguk, sem a foglalkozás sokasága ismeretének; másrészt sok szakmának jórészt csak a fogalmát ismerik, konkrét tartalma nélkül: tehát nincsenek meg a döntéshez szükséges ismeretek. E véleménnyel több más szülő véleménye is megegyezett. — A lányomat — folytatja Schneider Miklós — általános gimnáziumba adjuk azért, hogy időt nyerjünk, hogy a négy év alatt legyen ideje a tájékozódásra, a pályaválasztáshoz szükséges kellő ismeretek megszerzésére. Most, a serdülőkorban a választásnál igen nagy szerep jut a szubjektivitásnak: a gyerekek sok esetben az érzelmek, a barát vagy barátnő választása alapján döntenek. A legtöbb esetben, sajnos, a szülők is beleesnek a szubjektivitás hibájába. Ennek egvik jelentkezési formája például, hogv mindenáron jól fizető pályára erőszakolják a gyerekeket ée teljesen figyelmen kívül hagyják a társadalom objektív helyzetét, igényeit, a gyerek képességeit; haljamát. Kommentár nélkül Szándékosan nem kommentáltuk a megnyilatkozásokat, az őszintén feltáruló, már sokszor átgondolt vélemények Így csorbítatlan teljességükben érvényesülnek. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a „pályaválasztási tanácsadó” munkatársainak véleményére is. Sulyok László Széchényi járás Az úttörőelnökség munkai érvéből got és individualista módon önmaga vesztét választja. A szombaton látott Becket című angol film hasonlóképpen a hatalom drámája. a szabadon döntő, szabad akaratú személyiségé és a pozíció intellektuális veszélyeié. Becket (Richard Burton) a szép és fanyar fiú, aki a filmen nem a homoszexuális nőstény, de a hatalom korlátlan kiszolgálója, királyi imádója révén váratlanul a Canterbury! hercegprímás pozíciójába kerül, s ettől kezdve az Istent is oly meggondolás nélküli alázattal szolgálja, mint Henriket, korábbi pártfogóját, vadászó társát, s pecsétőri tisztségbe emelő kamasz urát. Ámde a hatalom kegyetlen kísértő. EIkapat és kötelez. Becket, aki kelletlen ígéretet tesz a barátságra és vonakodik a nagy tisztséget elfogadni, ugyancsak rabjává válik a hatalomnak. Az alázat daccá nő és gőggel, elkötelezettséggel párosul. S mihelyt két hatalom kerül szembe egymással, úrrá lesznek az alantas szenvedélyek. Henrik, ez a bonyolult, beteges alkat meghökkentően váltogatja a szélsőséges érzelmeket, a szeretetet és a gyűlöletet. Talán csak fokozza a film tragikumát, hogy a rendezői felfogás a szembenállást nem alacsonyítja az alantas aberráció fügvényévé. hanem valóban a hatalom útvesztőit helyezi a középpontba. A társadalmi háttér is megdöbbentőbb, hiszen a becstelen Püspök és gyilkosságra is kész előkelő szolgák közszemlére teszi a rendetlen rend kegyetlenségét. A francia színműíró filmjéből készült angol film sikeréhez nagyban hozzájárult a két főszereplő, Richard Burton (magyar hangja: Sinko- vits Imre) és Peter O’ Toole (magyar hangja: Juhász Jácint) lenyűgöző alakítása, amellyel átmentik a két bonyolult figurát a könnyebb és triviálisabb megformálás útvesztőin. Alakításukból megéreztük, hogy nem egyszerűen arról van szó. hogy a központi hatalom úrrá tud-e lenni az egyházi hierarchián, hanem két ellentétes hatalom szükségszerűsége és törvényszerűsége, sőt pszichológiája csap össze. Mégpedig két olyan hatalomé, amelyek közül egyik sem képviseli a nép, a tömegek érdekeit. Ennél fogva — néhány őszinte emberi érzés ellenére — sem meggyőző. Lakos György A pályaválasztás kérdése a szülőket is közelről érinti, szükségesnek tartottuk, hogy megkérdezzük néhányuk véleményét álláspontját elképzeléseit, módszereit Munkásemberek ▼agyunk Szoce Jóizsefné tanult mestersége fodrász, de már évek óta nem dolgozik a szakmában. Éppen háziasszonyi teendői közepette zavartam meg. — Lányom tanárnő szeretne lenni, őszintén megmondom, nem lelkesedem a választásért. Lehet, hogy konzervatívnak tart, de millió- egy baj van a gyerekekxei, minden rakoncátlanságuk a tanár fejére szakad. Azt szerettem volna, ha jogi pályát választ, az mégiscsak nyugod- tabb foglalkozás. Nagyon sokszor elmondtam neki ezeket az aggályaimat, mindhiába. Egyébként sohasem voltam erőszakos, nem kényszerítettem rá az akaratomat. Mindig az unokahügom történeteit hallgatta, s így valósággal belehabarodott a tanárságba. Gáspár Gézáéknál az egész család otthon volt: a televízió kora esti adását nézték. A fiú negyedikes gimnazista, műszerész szakmunkás szeretne lenni, a kislány nyolcadik osztályos, gimnáziumiba készül, aztán óvónőnek. — Munkásemberek vagyunk a feleségemmel. Nekünk nem adatott meg a tehetség, a mód, hogy tanuljunk. Mi most ezt megadhatjuk a gyerekeinknek. Ezért áldozatot is hozunk értük, taníttatjuk őket. Aztán, mi lesz belőlük, majd elválik. Tanuljanak, és vigyék többre, mint a szüleik, Csak ezt kívánom nekik. Pádár József és felesége arról beszéltek, hogy azért adják lányukat gimnáziumba, mert tanárnő szeretett volna lenni. Időközben azonban megváltozott a kislány érdeklődése: ma már a közeazda- ság-tudomónyok felé vonzódik. — Pillanatnyilag nem tudjuk hova iratkozzon: a közgazdaság-tudományi egyetemre. vagy a salgótarjáni számviteli főiskolára. Szívünk szerint az előbbit választanánk, de az messze van. költségesebb, nehezein bírnánk anyag lakkal. Nehéz dió Szék elv Istvánnak, a Megyei Művelődési Központ főelőadójának Is ráncba szalad A járási úttörőelnökség ebben az évben nagyobb gondot fordít az úttörőcsapatokban folyó munka megsegítésére. Az elnökség egy-egy tagja patrcmálást vállalt egy, vagy két úttörőcsapat fölött. A szakbizottságokat turisztika- és vörö6keresztes bizottságokkal bővítik. Az elnökség jobban odafigyel a csapatvezetők kinevezésére. Nagy Sándor járási úttörőtitkár elmondotta, hogy szeretnék elérni, hogy a járási elnökség jóváhagyása nélkül ne nevezzenek kj csapatvezetőket. Céljuk, hogy az iskolák legrátermettebb ember rel kerüljenek a csapatok élére. a nagy fluktuációt a törzsgárda kialakításával szeretnék megszüntetni. Az elnökség az idén is szer - vez cseretáborozási akciót. Tárgyalásokat folytatnak a Somogy megyei el:nökségeel a fonyódligeti tábor kibérelésé- re. A programban szerepel egy egész napos járási túra szervezése. Az ifjúvezetők részére egynapos rárósi kirándulás. azonkívül programpont a Petőfi-szavalóverseny is. Taar Ferenc: LANG ÉS TÖVIS bereknek a lelkében. Látja, és ahogyan az emberen át- ezt kel] megírni! Ahogy az gördül a történelmi. Neme- ember csinálja a történelmet lyiket agyon is lapítja.., ■liiidrvAny Mennyi rájuk zúduló keserűséget kell szívós türelemmel elviselniük, hiszen vannak dolgok, amelyeket képtelenek megétetni másokkal. És Ugyanakkor lelkesen tervezni. nézni a jövőbe, letörölve magukról a keserűség, leszó- lás. káromkodás rájuk fröcs- csent sarát... A Meszes egyik oldalán hull a falból a hamu. A másik oldalán a kocsi színe, mint főgond és kutya hempereg a díványon. Ez is. az is Tarján. De valahogy két világ. Nincs közös nyelvük! — Ez még nem is minden! — mondja Hanák Pál. — Amikor az új városközpontot kellett megépíteni, előbb le kellett bontani esés? utcákat, régi, roskadt kis házaikkal. Azoic a házak munkásoké voltak. A legtöbb egész életén át kuporgatta rá a pénzét. Most az istennek sem akarta engedni, hogy csákányt fogjanak rá. Gondoljon csak bele: azok az emberek az apámat is beleértve, akik egy jobb. egészségesebb világért harcoltak, szenvedtek, amikor eljön számukra az eredmény az új lakás képében, egyszerre eltaszítják maguktól és ragaszkodnak a régihez. Valósággal csatáik folytak. Az apám még hetek múlva is visszajárt a régi. ásott kútjához vízért a bérházból. A csapból való nem kellett neki Csak az, amit a sajá<t kútjó- ból merített négy évtizeden át. Végül úgy kellett a kutat betemetni... Aztán volt, aki mikor beköltözött a tágas, napos, szép lakásba és betette a maga kopott, szegényes kis bútorát, akkor sírta el magát. Akkor döbbent rá, hogy hol tart. Akkor omlott össze benne valami, amiről addig fogalma sem volt, vagy szilárdnak gondolta. Azok a megszokott és értéket jelentő bútorok egyszeriben ócskáknak, kicsiknek, lomoknak, tűzrevalóknak tűntek. Elgondolhatja, ml játszódhatott le ezeknek az emAhogy a város múltját vallattam, bármerrői közelítettem meg azt a mához vezető utat. gyász, fájdalom, szenvedés szegélyezte. Ez a település — a régi jobbágyi időket is beleszámítva, de különösen a több mint egy évszázad óta bányászott szén magtalálása, majd az arra épített ipar fokozatos fejlődése, s ami ezzel együttjárt: a kapitalista kizsákmányolás egyre nagyobb arányúvá növekedése, s az ezzel szemben tömörülő és harcba induló munkásság egyre keményebb fellépése ideién (a századfordulótól a felszabadulásig közel húsz olyan méretű sztrájk robbant ki itt és a környéken, amely állandó földrengésben tartotta ezt a szénmedencét és mindannyiszor robbanásig hevítette a „kazánt", áldozva hősöket, mártírokat, megnyomorítottakat, elhurcoltakat. örök éhezésre kárhozta tottakat!) — rengeteget szenvedett. A krónikák ugyan többnyire csak a nagy hullámverések sorozatát tartják számon, az emberfián- gyák ezreinek könnyeiről, fájdalmairól alig szólnak, az utalások és szűkszavú jelzések nem hagynak kétséget afelől, hogy ez a város nemcsak a forradalmi harcok lángra gyújtásának dicsőségeit, s e iáng megőrzésének soha el nem hervadó érdemeit mondhatja a magáénak, hanem megismerte a mához vezető út fájdalmas töviseit is. Láng és tövis!. .. Szinte már úgy tűnt nekem a forrásmunkák és a személyes emlékek ismeretében, mintha az öröm és a boldogság, a jókedv és az önfeledt vidámság itt talán nem Is rakott fészket magának. Persze, ez képtelenség! Ha igaz, hogy a szomorúság és a bánat a lélek tele, az öröm és a vígság pedig a nyara, akkor nem kétséges, hogy e kettő éppúgy nem lehet meg egymás nélkül az emberben sem, mint ahogyan a természetben sem. Egyszerűen azért, mert az ember nem lehet meg szépség és öröm nélkül. A nép történelme — mindenütt a világon — azt mutatja hogv bármüven nehéz körülmények szakadjanak is az emberre, az élet kifogyhatatlan optimizmusának egyik bizonyítéka éppen az, hogy mindig belopja az emberi szívekbe a könny mellé a mosolyt is, a gyász feketéje mellé a kendők és kötények tarka hímzéseit, megtölti az élet. a szép formák, faragások, díszítések, ruhák és házak harmóniájának szépségeivel, amelyekben elgyönyörködhet az ember, vagyis amelyekben örömét leli. (Folytatjuk^
