Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

fl Statisztikai Hivatal jelentése kérdés«!« ? (Folytatás az 1. oldalról) építőipari közös vállalkozásai­ban az 1972. évi saját építési­szerelési munkák értéke is, bár ennek forrása részben a munkáslétszám növelése volt. Az 1972-ben kifizetett mun­kabérek ég személyi jövedel­mek növekedése mind az l 970.. mind az 1971. évihez viszonyítva nagyobb mérvű volt, mint a létszámnöveke­dés, vagyis a megye szocialis­ta építőiparában mind az ösz- szes foglalkoztatottak, mind ezen belül a munkások és az építőipari munkások átlagke­resetei általában emelkedtek a negyedik ötéves terv első két évében. Az építőipari munká­sok 1972. évi átlagos havi jö­vedelme az 1970. évinél 3,3, az 1971. évinél pedig 5,0 szá­zalékkal volt magasabb. Az építőipar munkaerőfor­galma még 1972-ben is je­lentős volt; a munkásfelvéte­lek és -törlések száma egya­ránt meghaladja az állományi létszám 50 százalékát. Kedve­ző viszont, hogy a felvételek száma meghaladja a törlése­két. Az állami építőipar 1972. évi teljesítésének jelentős eredménye, hogy az átadott lakások száma közel kétszere­se, a megyében átadott laká­sok száma pedig több mint kétszerese volt az előző évi­nek, és ennek eredményeként a IV. ötéves terv eddig eltelt időszakában összesen 1116, eb­ből a megyében 867 lakást ad­tak át. A szövetkezeti építő­ipar által átadott lakások szá­ma 632 volt, így a megye szocialista építőipara a két év alatt összesen 1748 új la­kást biztosított a lakosságnak. A megye mezőgazdaságának termőterülete az előző évhez viszonyítva, alig változott A termelőszövetkezetekben ■— más belterjesebb művelési ágak javára — a szántó és gyümölcsös területe csökkent, az állami gazdaságokban ugyanakkor a szántó, kert. gyümölcsös területét növelték. Az elmúlt évhez viszonyítva csökkent a kalászosok, külö­nösen a zab, tavaszi árpa és rozs vetésterülete és termés­átlaga is. Ez utóbbit elsősor­ban a rendkívül csapadékos nyári, időjárás okozta. A fon­tosabb őszi betakarítású szán­tóföldi növények hozamai a burgonya és takarmányrépa kivételével meghaladták az 1971. évi eredményeket. 1972-ben tovább csökkent a szarvasmarha-, ezen belül a tehénállomány is, mivel a háztáji gazdaságok szarvas- marhatartásának csökkenését a többi gazdaságban bekövet­kezett állománynövekedés nem tudta pótolni. Megyénk­ben 1971-hez viszonyítva mintegy 18 százalékkal csök­kent a sertésállomány is. Ezen belül az anyakocák szá­ma* közel 8 százalékkal keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban. A fontosabb mezőgazdasági termékek felvásárlása a ter­mésükkel közel azonosan ala­kult. Kenyérgabonából 17, burgonyából 10, vágómarhá­ból 5 százalékkal kevesebbet vásároltak fel 1972-ben, mint az előző évben. Jelentősen, mintegy háromszorosára nö­vekedett ugyanakkor a kuko­rica-, több mint négyszeresére a vágóborjú- és 20 százalék­kal a vágósertés-felvásárlás. Zöldség és gyümölcsökből kü- romfifelvásárlás ez évi 3 sza­loné sen a mezőgazdasági tér- zálékos növekedésével szem­mel őiszö vetkezetek által áta- ben a tojásé több mint 20 dott mennyiség nőtt. A ba- százalékkal csökkent. Pénzbevétel és vásárlás Megyénk lakosságának 1972. évi készpénzbevétele a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának adatai alap­ján közel 3 százalékkal halad­ta meg az előző évit, a növe­kedés mértéke tehát nagyobb mint az 1970—71. évek közöt­ti. A bérből és fizetésből élők bevételei összességében több mint 40 millió forinttal növe­kedtek. Ezen belül az állam- igazgatási és a nem mező- gazdasági jellegű szövetkezeti munkabérek emelkedése a legjelentősebb, a vállalati munkabérek volumene ugyan­akkor lényegében az 1971. évi szinten maradt, mivel az át­lagkeresetek növekedése csu­pán a bányászat visszafejlesz­tése miatti bértömegkiesést pótolta. A lakosság társadalombizto­sítási bevételei mintegy öt százalékkal, a nyereségrésze­sedése pedig több mint hat százalékkal növekedett az el­múlt évhez viszonyítva és je­lentősen meghaladta a két év­vel ezelőtti szintet. Megyénk lakossága a pénz­bevételből mintegy 12 száza­lékkal növelte takarékbetét­állományát. 1970-hez viszo­nyítva a lakosság takarékbe­tétállománya több mint 200 millió forinttal emelkedett, mintegy 20 millió forinttal meghaladva a lakossági hitel- állomány 1970. és 1972. de­cember 31. közötti növekedé­sét. Megyénk kiskereskedelmi forgalma öt százalékkal ha­ladta meg az előző évit, az ez évi növekedési ütem tehát elmaradt az országos 6 szá­zaléktól, s az 1971. és 1970. év közötti 7,5 százaléktól is. Az 1972. évi összeladáson be­lül az állami kiskereskedelem forgalma nőtt a legintenzíveb­ben (6,1 százalékkal). Az árufőcsoportok éves for­galomból való részesedése tendenciájában eltér az előző évekétől. Az elmúlt évek for­galmát az országoshoz hason­lóan megyénkben is a vegyes­iparcikk és ruházat súlyának növekedése, illetve az élelmi­szer, vendéglátás részarányá­nak csökkenése jellemezte. 1972-ben ezzel szemben a ve­gyesiparcikk és ruházat ösz- szes forgalomhoz viszonyított részaránya csökkent, és a ket­tő együtt nem éri el a 48 szá­zalékot sem, míg országos szinten meghaladja az össz­forgalom felét. Különösen szembetűnő a vendéglátás ma­gas aránya (az összforgalom 18 százaléka), amely 3 száza­lékkal nagyobb mint az orszá­gos átlag. A vegyesiparcikkek forgal­mán belül a tartós fogyasztá­si cikkek legtöbbjénél vissza­esés tapasztalható. Ennek egyik oka az, hogy a legfon­tosabb ilyen jellegű cikkek­ből telítődés van és a vásár­lások döntő része már a meg­levő tartós fogyasztási cik­kek cseréjét célozza, más árukból (pl. személygépkocsi, bútor, olajkályha stb.) ugyan­akkor nem volt kielégítő a kínálat. Kulturális, egészségügyi és egyéb ellátottság Megyénk állandó népessége 1973. január 1-én 243, lakóné­pessége 233 ezer fő. A szüle­tések, valamint a halálozások és a vándorlások egyenlege közel azonos volt, így me­gyénk népességének száma lényegében nem változott. A lakosság egészségi állapo­ta 1972-ben jobb volt mint az előző évben. Mind a táppén­zes állományban levő dolgo­zók napi átlagos száma, mind pedig a táppénzes napok szá­ma 4 százalékkal csökkent. Az év folyamán a vállalatoknál 1701 üzemi baleset történt. A tavalyinál 10 százalékkal ke­vesebb, azonban még min­dig magas, mivel az 1000 főre jutó üzemi balesetek száma megyénkben az északi me­gyékénél és az országosnál is 10—20 százalékkal több. A kórházi ágyak száma az elmúlt évivel azonos, az ágy­kihasználás százaléka sem változott lényegesen. Az álta­lános körzeti orvosok száma 3 százalékkal csökkent, így a betöltetlen orvosi körzetek aránya 10,8 százalék. Javult 1972-ben a bölcsődei és az óvodai ellátottság. A bölcső­dei hálózat befogadóképessége 30. az óvodai pedig — rész­ben a /társadalmi munka ha­tására — 409 férőhellyel gya­rapodott, az ellátás azonban még így sem kielégítő. Az t972/78-as tanévben 25 976 tanuló jár a megye ál­talános iskoláiba, számuk mintegy 2 százalékkal alacso­nyabb, mint az előző tanév­ben. Középiskoláinkban az 1971/72-es tanévben 833 tanu­ló érettségizett sikeresen. A tanulók száma a most folyó tanévben 3989 fő, 2,2 százalék­kal kevesebb, mint az előző évben, A fizikai foglalkozású szülők gyermekei nek aránya a tanév elején az országos 53- mal szemben 62 százalék volt. Jelentős esemény megyénk oktatási helyzetében, hogy az 1972/73-as tanévben beindult Nőgrád megye első felsőfokú intézménye a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelye­zett tagozata. 1972-ben számottevő fejlődés volt a kommunális szolgálta­tásokban. A háztartások ré­szére termelt víz mennyisége 6,5 százalékkal, a csatorfiahá- lőzat hossza közel 17 száza­lékkal, a távfűtési hálózatba bekapcsolt lakások száma mintegy 21 százalékkal, a me­legvízhálózatba bekapcsoltaké pedig 26 százalékkal növeke­dett. Tovább folytatódott a gázprogram végrehajtása. Az év folyamán 32 százalékkal több háztartás részére másfél­szer annyi gázt értékesítettek, mint az elmúlt évben. Csak szói kelle Gyakran kerülünk szembe olyan kérdésekkel, amelyekre nem könnyű válaszolni. Hói a kérdés váratlan, hol a vá­laszadó felkészültsége hiá­nyos, hol a kérdés „rázós”. — Miért nem az év elejé­től emelik a béreket? Hát, az árak nem januártól emelked­nek? — kérdezte egy mun­kás. A salgótarjáni síküveggyár­ban e szavakkal fogalmazta meg kételyeit valaki egy Fórum-taggyűlésen: — Emelkednek az árak. És emelkednek a bérek. Mi lesz ennek a vége? Tudunk-e ezekre a kérdé­sekre értelmes, elfogadható és megnyugtató válaszokat adni? Az igazgató óvatos Hogyne tudnánk! Ha van­nak is „kényes” kérdések, csak azért azok, mert vagy nem veszik komolyan őket, vagy nincsen aki válaszoljon rájuk. Természetesen, ha van válasz, akkor még mindig nem biztos, hogy ezzel min­den meg is oldódott. Két bökkenő is lehet. Az egyik: van ember, aki a kétszer ket­tő igazságát sem hajlandó el­ismerni. Egyszerűen nem le­het meggyőzni. A másik: ha a kérdés jogos aggodalomra utal, vajon követi-e mindig a szükséges intézkedés? — A gazdasági vezető nem teheti meg, hogy már az év elején szétosztja azt a Pénzt, amit csak később fog a gyár megtermelni — magyarázta nemrégen egy igazgató. — Mi történik akkor, ha a tervek-, be hiba csúszik, ha nem si­kerül megteremteni azt a nyereséget, amiből lehet bért emelni? Talán vegyük vissza a dolgozóktól á kiosztott pénzt? A gazdasági vezető — ért­hetően — mindenhol .óvatos. Nem szeretne melléfogni, csalódást okozni az emberek­nek. Mielőtt dönt, előbb biz­tos akar lenni a dolgában, hogy van és lesz-e fedezete a béremelésnek. S nem ez az egyetlen érv a bérfejlesztés „elcsúsztatása” mellett. Nemrégen sokáig beszélget­tünk erről a ZIM salgótarjá­ni gyára szakszervezeti bizott­ságán Angyal Andorral. a gyári pártbizottság titkárával. Téglái Antal szb-titkárral és Molnár István munkaügyi osztályvezetővel. Mellette és ellene Az év elején még mindig sok a bizonytalansági ténye­ző a gyárak gazdálkodásában. Ekkor készülnek az előző évi termelési eredményekről a mérlegbeszámolók, nem áll­nak még rendelkezésre kivé­tel nélkül azok az adatok, amelyek feltétlenül szüksége­sek a megfelelő döntések meghozatalához. A nógrádi üzemek — nagy többségük­ben gyáregységek lévén — nem önállóan határoznak a külön­böző fejlesztések mértékéről, általában meg kell várniok, amíg nagyvállalati szinten az elképzeléseket, lehetőségeket összehangolják. Itt-ott az év eleji megrendelés-állomány sem túlságosan biztató. Több­nyire február vége, március van, mire valamennyi kérdés­ben „tiszta” a kép. Itt meg lehet említeni, hogy az év első két hónapja — hasonló okok miatt — a szo­cialista munkaversenyben is „pangási” időszak egy kicsit, nem ártana alaposabban utá­na járni, hogy ennek „tör­vényszerűen” így kell-e len­nie? A salgótarjáni öblös- üveggyárban például — bizo­nyára ebben nem állnak egyedül — e napokban gyűj­tik össze a brigádvállalásokat. — így alakult ki az a gya­korlat, hogy a béremelések legkorábban áprilisban tör­ténnek — mondta Angyal Andor. A „csúsztatás” mellett szó­ló érvek csak akkor nem áll­ják meg egészen a helyüket, ha szembesítjük őket azzal a ténnyel, hogy gyárainkban tervgazdálkodás van. Fel kell tételezni, hogy — a gazdasá­gi vezető munkáját is ez mi­nősíti — a tervek reálisak, akkor a termelés és a nye­reség nem alakulhat véletlen­szerűen. Ebben az esetben — valamelyes biztonsági' tarta­lék persze nélkülözhetetlen az előre nem látható, esetle­ges nehézségek áthidalására — már az év első napján minden gazdasági vezető előtt ismeretesnek kell lennie a bérfejlesztési lehetőségek­nek. Januártól is lehetne? A szakszervezet álláspontja ebben a kérdésben az, hogy lehetőség szerint az év elejé­től keH a dolgozók bérét emelni. A gyakorlatban azon­ban a vállalati szakszerveze­ti bizottságok nem ragaszkod­nak következetesen e helyes álláspont érvényesítéséhez Talán a kelleténél is jobban magukévá teszik a gazdasági vezetés aggályait, ellenérveit. Kötelezővé lehetne-e tenni a januári béremeléseket? Le­hetne, de nem feltétlenül len­ne üdvös dolog. Döntse csalt el mindenütt az üzemi négy­szög — párt, szakszervezet, KISZ és a gazdasági veze­tés — felelőssége tudatában, a helyi adottságok és körül­mények ismeretében. hogy mikor ésszerű és indokolt bért emelni. Elhangzott egy javaslat: — Ha egy gyár például há­rom százalék bérfejlesztést tervezett, akkor ebből két százalékot már az év elején különösebb kockázat nélkül szét lehetne osztani. A töb­bit pedig a termelési eredmé­nyek alakulásától függően az év egy későbbi időpontjában Nos, ez a megoldás „ötvö­zi” az érthető gazdaságveze­tői óvatosságot és a dolgozók kívánságát. De a javaslatból mindennapi gyakorlat ősal­akkor válik, ha az arra ille­tékesek nem tekintik megvál­toztathatatlannak a korábbi bérfejlesztési szokásokat, Kiss Sándor Mai kommentárunk Nagytakarítás a legelőkön iStérkezett a tavaszt nagytakarítás ideje a tegeüSkör: Most, a téli hónapokban kell elvégezni ezt a munkát. Ter­mészetvédelmi törvényünk is előírja, hogy április elseje és augusztus elseje között szüneteltetni kell a bokrok irtását, március elseje és augusztus elseje között a nád és a sás vá­gását, égését. Ugyanis a bokrok és a nádasok összefüggés ben vannak a hasznos madaraink fészekrakásaival. A legelők tavasz eleji rendbetételét azonban ne csupán a természetvédelmi törvény unszolására végezzék el a me­zőgazdasági üzemekben, hanem azért, mert az állattenyész tés szempontjából nélkülözhetetlenek a természetes iege lök megyénkben is. A természetvédelmi törvény csak sürge­ti a végrehajtást, mert ha a megjelölt határidőkön túl vág­ják a bokrokat a legelőkön, égetik a nádasokat, pénzbün­tetéssel is sújthatják a területileg illetékes tulajdonost, A múltkoriban állattenyésztési szakemberek tanácsko­zásán hangzott el, hogy a természet Nőgrád megyét megál­dotta gyeppel, amelynek a tápértéke legtöbb esetben maga­sabb a szántóföldi takarmányokénál, vagy legalábbis azzali egyenértékű. Az erdőszéli rétek, hűvös völgyek, az enyheä de szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken kora ta­vasztól késő őszig zöldéi a gyep. Vétek lenne kihasználat­lanul hagyni. A falusi ember jól tudja; ezeket a területeket ha nem gondozzák, elvadulnak, felver rajtuk a bokor, a kutyatej és más haszontalan növény. Rendbe kell tenni minden esztendőben a természetes legelőinket. A gazt elégetni, a műtrágyával a növénynek se­gítséget adni a növekedéshez. A tsz-ek sokasága végrehajt­ja ezt a munkát. A Sipek környéki dombokon irtják a gazt A nőtincsi tsz határában égetik a nádast. Bánkon az erdő széle népes a hegyi legelőt tisztító emberektől. Egyszóval megindult a munka, csak nem biztos, hogy időben és jó minőségben befejezik azt. Sokan úgy gondolják, ez a mun­ka — ha nem győzik — mellőzhető. Ebbe,n tévednek a tsz vezetői és ezzel jelentős veszteséget okozhatnak a közös gazdaságnak. Baranya megyében tapasztaltuk, hogy milyen nagy becsben tartják a természetes legelőt. Nincs rajta gaz. A fű térdig érő és kövér. Szakaszosan legeltetve egész esz­tendőre biztosítja a zöldtakarrnányt. Volt idő, amikor az ifjúság társadalmi munkában vál­lalta kora tavasszal a legelő tisztítását. Ma is készen áll­nak erre. A tsz-nek megéri, ha bizonyos összeget ad a munkában részt vállaló fiataloknak. A természetes legelők rendbetételét most, a tél végéit haladéktalanul el kell végezni. Ez elsősorban termelőszövet­kezeti érdek. A jő legelő egész esztendőben olcsó, de táp­erőben gazdag táplálékot ad a jószágnak, a szarvasmarhá­nak éppen úgy, mint a juhoknak. Itt a tavaszi nagytakarí­tás ideje a legelőkön. Nem szabad a munkával késlekedni ! — B — A 930. kilométer Megkezdték Türkméniában a Kara-Kum-csatoma 930. ki­lométerének építését. A vi­lágviszonylatban is legna­gyobb, élettelen sivatagon át­haladó mesterséges folyó lét­rehozása során számos bonyo­lult hidrotechnikai feladatot oldottak meg sikerrel. A ho­mokos talaj ellenére a víz- veszteséget a minimumra csökkentették. Több százezer hektár földet hódítottak el sivatagtól és jelentős mérték ben növelték az értékes gya potfajták termelését. Hams rosan citrusféléket ■ és má szubtrópusi kultúrát is tér mesztenek a csatornazóná ban, amely jelentősen javi tott több város — köztük türkmén főváros. Ashabad - vízellátásán. (BUDAPRESS—APN) A szécsényi autóbusz-megállóban — k —. MÓGRAD _ 1973, február 28„ szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents