Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

A gj ári pári^zenezeíek és a munkásifjííság;

TÖBB TÍZEZER fiatal szakmunkás lépett a munkásosztály soraiba hazánkban.

Az utóbbi években a munkásutánpótlás egyre inkább új forrásából, a fiatalok soraiból táplálkozik. Míg húsz évvel ezelőtt az új munkásoknak alig felét tették ki, ma 90 százalékát adják a fiatalok. Rendszerünk, munkásosztályunk holnapi ereje nem kis mértékben a mai fiatal szakmunkásnemzedékek szakmai- politikai-erkölcsi felkészítésétől függ. Tíz—tizenöt—húsz év múlva olyan lesz minden egyes gyár termelési színvo- jnala, politikai atmoszférája, az ott dolgozó munkások élete, ahogyan ma útjukra bocsátják, ahogyan segítik az alkotó munkáséletet választott fiatalokat.

A gyári kommunisták, a pártszervezetek, a szilárd munkáskollektívák általában megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkába lépő fiatalokra, fogadtatásukra, beilleszkedésükre, segítésükre. Az igazi munkássá válás azonban hosszú folyamat, a tényleges beilleszkedés sokkal több, mint passzív ottlét, mint a régi és az új munkások „békés” egymásmellettisége.

A gyár hírnevének öregbítésében, a korszerű munka- szervezés, a színvonalas, értelmes termelés, az eleven, rugalmas és nyílt vállalati magatartás kalakításában igen nagy a pártszervezetek szerepe, felelőssége. De semmivel sem kisebb az a felelősség, amely a holnap munkásosztályának formálásával, nevelésével kapcsolatosan hárul rájuk.

Mai munkásif jóságunknak

nagy értéke a korábbi nemzedékeknél magasabb iskolai végzettsége, a társadalmi és világpolitikai kérdések iránti őszinte érdeklődése. Ugyanakkor gyakran hiányos társadalompolitikai, állampolgári jártassága, üzemi tapasztalata. A politikai nevelő munka szempontjából fontos sajátosság, hogy a mai fiatalok csaknem kivétel nélkül szakmunkásként lépnek a munkásosztály soraiba, s a 20—24 éves munkások 30 százaléka érettségizett. Ugyancsak segíti a nevelő munkát, hogy ifjú munkásaink nagy többségükben munkásszülők gyermekei.

A gyári pártszervezeteknek magas fokú következetességgel és céltudatossággal kell munkálkodniuk azon, hogy az új, magasabb szakmai ismeretekkel rendelkező generációkban

kialakuljanak az előző munkásnemzedékek kiváló tulajdonságai: a munkaszeretet, a szakmai igényesség, a magasabb műveltség megszerzésének vágya, az osztályszolidaritás, a politikai érdeklődés és tettrekészség.

A kommunisták tehát a szó teljes értelmében legyenek ott minden egyes munkahelyen, ahol fiatalok vannak. Kísérjék figyelemmel a művezetők, csoportvezetők nevelő-szervező munkáját. \ Tegyenek meg mindent az olyan légkör, az olyan feltételek megteremtéséért, amely biztosíték arra, hogy a fiatalok megszeressék szakmájukat, megismerjék a gyár gépeit, termékeit, az üzem múltját és távlatait, megízleljék a munkáskollektíva erejét, az alkotás örömét.

BÁTORÍTSÁK és erősítsék

a pártszervezetek a fiatal munkások beilleszkedését egyengető tekintélyes munkásembereket. álljanak mögöttük, ha igényeket támasztanák, ha fegyelmeznek. Ugyanakkor határozottan lépjenek fel a parancsolgatás, a lekezelés, a bizalmatlanság minden megnyilvánulása ellen.

Az életkor nem érdem, de nem is hátrány. A fiatal munkások körében gyakori téma az egyenrangúság. Nyíltan és világosan kell erről is beszélni a fiatalokkal. Az egyenlő jognak és megbecsülésnek az egyenlő munka az alapja. Ahol a kollektívák egyetértésére és tájékozottságára épül a vállalati ösztönzési rendszer és a helyi bérpolitika, ahol az összhangban áll a munkások tapasztalataival, értékrendjével és igazságérzetével, ott megértik, elfogadják azt a fiatalok is.

Erősítsék a pártszervezetek a fiatal munkásnemzedékekben a szókimondást, a lustaság és a tehetetlenség elleni fellépést, fokozzák az egészséges türelmetlenséget, és a tettrekészséget. Lépjenek fel a szakmai önképzés, a tanulás lebecsülésének akadályozásának minden megnyilvánulása ellen. Álljanak ki határozottan és megalkuvás nélkül a tanulni akaró, a műszakitechnikai kérdések iránt érdeklődő, újító munkásfiatalok mellett. Teremtsenek olyan gyári légkört, amely nem tűri meg az igénytelenséget, a gondolati elzsírosodást. a szakmai-közéleti közömbösséget. Ha kell, nyílt fórumon utasítsák el az őszintétlensé- get és az iszákosságot.

A ma munkába lépő fiatal munkásnemzedékek központi helyet foglalnak el a korunkban kibontakozó tudományos- techniai forradalomban. A műszaki-technikai megújulás alapvető tényezője a szakismeret. Nagyobb határozottsággal és meggyőzőbb erővel szóljunk arról, hogy a szakmunkás a tudományos és technikai forradalom legfőbb letéteményese. Alapvető gyári érdek, hogy az új munkásosztagok magas szinten ismerjék szakmájukat, rendelkezzenek az egyre bonyolultabb ismeretek befogadásának képességével, éljen bennük a mind nagyobb tudás megszerzésének vágya.

Nagyon fontos, hogy a gyár tapasztalt munkásai, idős, harcokban megedzett kommunistái minél többször találkozzanak a fiatalokkal. Vegyenek részt gyűléseiken, alaposan ismerjék meg álláspontjukat, segítsék, bátorítsák az ifjú kollektívák öntevékenységét. Segítsék elő, hogy a gazdasági vezetők bátran léptessék elő, bízzák meg nagyobb feladatokkal az arra érdemes fiatalokat. Álljanak ki a párt- szervezetek a munkásfiatalok, ifjúsági brigádok kezdeményezései, társadalmi munkavállalásai mellett. Ugyanakkor lépjenek fel a fiatalok lelkesedésével, ambíciójával, tettrekész- ségével visszaélő magatartás és a társadalmi munka lejáratása ellen.

Utasítsák el a munkásfiatalokkal kapcsolatos nevelő munka kampányjellegét, a dédelgetést, de a szélsőséges általánosításokat is. Előbbit nem igénylik, utóbbit pedig nem érdemlik meg a munkás- fiatalok.

A GYÁRI ÉLETBEN is

csak a reális megítélés, az ifjú munkásnemzedék iránti — kiérdemelt — bizalom és a fokozott felelősség lehet célravezető. Társadalmi-gazdasági- történelmi céljaink alapvető letéteményese a magas fokú politikai, közéleti és szakmai műveltséggel rendelkező, a világ dolgaiban eligazodni tudó, szilárd erkölcsű, korszerűen gondolkodó és cselekvő munkás.

E tulajdonságok céltudatos erősítése a gyári pártszervezetek igazi, forradalmi küldetése.

Ágoston Lás2ló

Romhányi mozaik

Megvan a ...

Kesernyés felhanggal jegyezte meg a zárszámadó közgyűlés után Glatz Ferenc főagronómus:

— A hegedű megvan Rom- hányban, csak játszani kell tudni rajta!

Ami azt illeti, hamis hangokban nem volt hiány az elmúlt két évben. Előbb 2,4, míg tavaly már 3,2 millió forint veszteséggel zárt a Rákóczi Termelőszövetkezet.

— Nagyon kuszák az erővonalak. Sok külső és belső oka van a deficitnek — magyarázta az egyik járási tisztségviselő.

Juhász

Az alapító tagok közé tartozik Tóth István juhász. Romhányi ember, még 1960- ban lépett a közösbe. Tagja a vezetőségnek. Most indulatosan azt mondja:

— Olyan tehenet minek tartunk, amelyik napi egy liter tejet ad? — és széttárja a kezét.

A kérdést nem lehet félreérteni. Az ilyen tehénnél tényleg többet ér egy jó kecske is. Azután így folytatja:

— Tönkrement a gabona 40

százaléka. A takarmány zöme betakaritatlan maradt. Az állattenyésztési ágazatból

egyedül a juhászat hozott nyereséget.

Javaslatait nem rejti véka alá. A munkaszervezés, a munkafegyelem, a szakértelem terén vár intézkedéseket az új vezetőségtől. A juhászat fejlesztését reméli, mert további nyereséget hoz a közösség asztalára.

Terméshozam

Gabonából egymillió forint kiesésük keletkezett. Krecs- manik Pál főkönyvelő így summáz:

— Ennek objektív és szubjektív okai voltak. Nem varrhatunk mindent az időjárás nyakába! A szakmai irányítás hibái ebben jelentősen közrejátszottak. A földek trágyázása évek óta ismeretlen fogalom Romhány ban. Tavaly a szerves trágya egyötöde került ki a földekre. Sok múlott a szervezésen. Munkafegyelmi gondok jelentkeztek. Előfordult, hogy némely dolgozó ittasan, vagy meg sem jelent, hogy elvégezze munkáját.

A szövetkezet 1499 kataszt- rális hold szántóterülettel rendelkezik. Ennek zömén kenyérgabonát, pillangós takarmányokat. kukoricát termesztettek. A terméshozamok nagyon alacsonyak. Búzából nyolc mázsát, tavaszi árpából csupán kilenc mázsát takarítottak be egy katasztrális holdról. Még a tervtől is alaposan elmaradtak. A fentieket figyelembe véve ezen nem is lehet csodálkozni.

Takarmány

Amit a szanálási bizottság megfogalmazott, az nem tréfadolog. Tavaly Romhányban meghatározta, hogy a növény- termesztést alá kell rendelni az állattenyésztésnek. Elsősorban a 300 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep takarmányellátását szükséges biztosítani. így az elmúít évben — összesen 868 holdon — a szarvasmarha-állomány részére abrak-, pillangós és lédús takarmányféleségeket termesztettek. De nem kellő mennyiségben! Ellátási nehézségek jelentkeztek. Főleg azért, mert akadt olyan terület, ahol kaszáltak ugyan, de nem takarítottak be. Csoda-e, hogy egy tehénre a tervezett 2000 liter helyett csak 1500 liter tej jutott az elmúlt évben? Még az előző évinél is kevesebb! Az árbevételi kiesés több mint félmillió forint. Férőhely van. takarmány nincs, több tehénre lenne szükség. Nehéz helyzet, amely nem tartható sokáig.

Tejüzem

A tejfeldolgozó üzemet

1971-ben hozták létre. Önellátásra tervezték, ám ez csak hiú ábránd maradt. így a saját tejfeldolgozás mellett társulásos formában kívánták kihasználni az üzem kapacitását. A társszövetkezetekkel kötött szerződésekben foglaltakat ellenőrizni nem tudták, így hátrányos helyzetbe kerültek. De más gond is jelentkezett. Nincs megoldva a tej korszerű csomagolása, hűtőkapacitás-hiánnyal is küzdenek. A kellő megfontoltság hiányát igazolja az is, hogy az üzem vezetésének kérdése a mai napig sem tisztázódott megnyugtatóan. Bármilyen jó szándék mellett négy órában dolgozó nyugdíjas egy

ilyen üzemet nem vezethet megfelelően... A fent vázoltak nyomán természetes, hogy a tejüzem tavalyi árbevétele kevesebb volt, mint a szűkített önköltség. Vagyis a veszteség mértékét tovább fokozta a tejüzem.

Vezetés

Néhány hónap alatt három főmezőgazdász adta egymásnak Romhányban a kilincset. Időközben a volt elnök is megbetegedett. A széthúzás lett úrrá a közös gazdaságban, bért fizettek ki el nem végzett munkáért is. Most, a zárszámadó közgyűlésen változás történt. Megválasztották — egyhangú szavazattal — a szövetkezet elnökének a 30 éves Kurali Bélát. Szakképzett fiatalember, Rétságon a járási hivatal helyettes osztályvezetője volt. így foglalta össze a szövetkezet előtt álló legfontosabb tennivalókat:

— Az üzem- és munka- szervezést új alapokra kell helyezni. Olyan szakosított szarvasharmateleppel rendelkezünk, amelyet sok közös gazdaság megirigyelne. Bekapcsolódni a szarvasmarha- programba, jobban kihasználni a férőhelyeket. A terméshozam emelése, a pénzügyi és munkafegyelem megszilárdítása ugyancsak alapvető tennivaló.

★

A zárszámadó közgyűlésen így fogalmazott Bibó János:

— Kollektív vezetésre van szükségünk. A vezetők ne piszkálják egymást. A szakvezetők hallgassák meg a tagok véleményét, és a döntés után cselekedjenek.

Az új vezetés bizalmat kapott. Rajtuk múlik, miként sáfárkodnak vele. Remélhetőleg élnek is a kínálkozó lehetőséggel, és hamis hangok nélkül tudnak majd játszani a „hegedűn”...

Rozgonyi István

Növekvő jövedelem Nagybátonyban

A rohamosan fejlődő ipaifi üzemeit árnyékában húzódik meg a uagybátoaiyi Búzavirág Termelő- szövetkezet. A közelmúltban megtartotta a zárszámadó közgyűlést. Kecskés B. István szövetkezeti elnök a növénytermesztési ágazatról elmondotta, hogy őszi búzából, takarmánygabonából £3 az ipari növényekből — főleg a kedvezőtlen időjárás miatt — a várt hozamokat nem tudják betakarítani. Kukoricából viszont a tervezettnél nagyobb volt a termés.

A hízómarha viszont jól jövedelmezett a közös gazdaságnak. Összesen 87-et értékesítettek. a tehenek száma 77-ről 95-re emelkedett. A továbbiakban a gépesítésről, a kémiai talajjavításról és a vízrendezési kérdésekről szólott a szövetkezet elnöke.

Miként alakult a pénzügyi helyzetük? A közös vagyonuk 14 millió forint. A tavalyi bruttó jövedelem 3,4 millió forint. A biztonsági alapot 452 ezer for növelték, és eléri az 1,6 millió forintot. Egy munkanapra 91 forintot fizettek, ez az elmúlt évinél 4,3 százalékkal több.

A zárszámadón három szocialista brigádvezető oklevelet és jutalmat vett át, majd Kispál Sán dór, az ellenőrző bizottság el-i számolt be a tapasztalatokról.

A zárszámadó közgyűlés hozzá- Szólásokkal fejeződött be.

Gy. k.

Á Zemáncipari Müvek szoreldéjében

Kulcsár feív.

A forgácsolók művezetője

ÚJ, ÉS TEGYÜK hozzá modem, szép üzem a BRG salgótarjáni gyára. Álltaiéban fiatal a munkásgárdája is. Zabaii Istvánnal, az egyik művezetővel arról beszélgettünk, hogy a munkások közérzete is jó. — Nekem legalábbis nagyon tetszik itt minden — mondta, majd hozzáfűzte :

— Nem itt kezdtem én sem, hanem a bányagépgyárban. Húsz óve ennek. 15 évesként oda kerültem esztergályos- tanulónak. Később a technikusi érettségit is letettem és esztergáltam tovább. Talán érthető, hogy főbbre vágyik az ember. így voltam én is. amikor 1970-ben átjöttem. Meg itt lakom a szomszédban. Két éve kineveztek művezetőnek. Akkor még nem így volt. Két szakiban dolgozott a részlegem és egyedül voltam. Ellenőrzésre a másik szakra is bejártam. Most van váltó művezető.

— Az üzemi munka is egyre .szakosodik. Ma 17 esztergályos, 5 marós és az alkatrészgyártó női dolgozók tartoznak hozzám. Vagyunk vagy félszázan. Gyártunk a vállalat budapesti és kecskeméti gyárának is alkatrészeket. Az esztergályosok, marósok többségét már korábban ismertem. Több ott tanulta a szakmát, ahol én. Nincsenek nagy szériák, változatos a munkánk. Ahogy alakul a törzsgárda, úgy javul a munka is.

— Itt felvételeknél és bérezéseknél úgy érzem , adnak mindenkor a véleményemre. A beosztottak általában fiatalok, elevenek, de nincs velük különösebb baj. Volt egy betanított munkás, azzal több baj volt. Végül javasoltam, menjen el a vállalattól. Elment. Van olyan, aki betanított esztergályos és megvan a rátermettsége, ezért foglalkozunk a gondolattal, hogy szakmásít j ük.

Délutános most. csak beszaladt a gyárba. Van ideje a

beszélgetésre. Az emberekre terelődik a szó.

— Amit most mondok, jellemző a fiatal üzemre. Az esztergályosok például mun- kabrigádtoan dolgoznak és a versenyben szép eredményeket értek el. Többször ezért jutalmat is kaptak. A szocialista brigédmozgalomba is bekapcsolódnának, de még nem tisztázott, mit várnak tő- Lü'k. Egyébként én úgy látom, a két női brigádunknál is megvan a lehetőség, hogy a Szocialista Brigád cím elnyerését célul tűzzék. Ügy érzem, még e mozgalom kialakítása is a kezdetnél tart, . bár a megtisztelő címnek megvan a vonzereje, ösztönző hatása. Néhány kérdést rövid időn belül tisztázni kell. A vállalat. vezetőségének és a szak- szervezeti bizottságnak van tennivalója. Igaz, az utóbbit magamra is vonatkoztatom, mert a szakszervezeti vezetőségiben én is ott vagyok. A munkavédelem a reszortom.

A fiatal művezető mér túl- van az első akadályokon. De még a neheze hátravan. Nemcsak a vele szemben támasztott igények növekednek, hanem a sa ját maga által felismert és cselekvésire ösztönző tennivalók is. Az önmércét mindig magasabbra állítja és ez jó dolog.

— SZERETI a munkahelyét, hivatásnak tartja munkakörét — vélekedtek róla a vezetői. A beszélgetés során megerősödött bennem is ez a vélemény. Ilyen emberekre, úgy is mondhatnánk, törzs- gárdatagokra különösen nagy szükség van ebben a fiatal üzemben, ahova az elkövetkezendő években még munkások százait várják. Nem mindegy, milyenek az első benyomások, a közvetlen irányi, tók, vezetők, akik az első munkafogásokra tanítanak. Aki Zabari István részlegéhez kerül, bizonyéra ugyanígy vélekedik majd munkahelyéről, mint a művezető. B. j.

NÓGRAD — 1973, február 16„ péntek