Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

4 IfYELVM ÍVELŐ SOROK Népies szómagyarítás | Közelebb az élethez A TIT terveiről uyilatkozik a szervezet megyei titkára Amikor két-Jiáromszáz esz­tendeje először vittek magyar legényeket a császár szolgá­latába, erőszakos katonafog- dosással vagy a toborzás csá­bításával (ennek német ne­véből, a Werbung-ból lett egyik jellegzetes zenei műfa­junk, a verbunkos), a német katonai nyelv szavaival csak úgy tudott megbarátkozni a magyar parasztfiú, hogy a maga nyelvéhez és észjárásá­hoz igazította őket. így lett a magyar katonák száján a Schildioache (őrszem) silbak, a Wachparade (díszőrség­váltás) vakparádé, a takaró­dét jelző Zapfenstreich pedig capistráng. Főtisztjüket, a Feldmarsallt pedig fölmarsai­nak tisztelték. Amint e példákból is lát­juk, a nép egyszerű fia az ismeretlen, szokatlan, nyelv­érzéke számára homályos, furcsa vagy nehezen kiejthe­tő szót ösztönösen helyettesíti olyannal, amely hasonló az idegen szóhoz, és „van va­lami értelme.” Az idegen, ismeretlen, szo­katlan szavaknak ilyen naiv, értelemkereső átalakítását, megmagyarosítását” népeti­mológiának nevezzük, mivel főként a nép nyelvében for­dul elő. A név nem szabatos, mert az etimológia a szó ere­detének nyomozását jelenti, itt pedig arról van szó, hogy mesterségesen valami értelmet viszünk, illetve erőszakolunk a szóba. Voltaképpen az olyan tréfás szófejtést kellene nép­etimológiának neveznünk, mint azt, hogy a káposzta azért kapta nevét, mert egy bizonyos Káp hozta hazánk­ba. Hasonló a Főt község ne­vét magyarázó monda: Szent László a mogyoródi csatában lenézett a dombról, s meg­kérdezte: „Mi az a folt a völgyben?” A népétimológia ma is ele­ven, a köznyelvben és a szak­nyelvekben gyakran felbuk­kan. Megszületett a yorkshire sertés magyar párja, a józsír sertés (holott éppen hússer­tésfajta), a piacon kandalló- dinnyét (cantaloup) és sugár­bébit kínálnak (kicsiny, édes dinnyefajta, az angol sugar = cukor 1 szóból). A tövises iglice gilicetövissé változott, s megjelent a burgonya ve­szedelme, a kórórágóbogár (kolorádóbogár). Ha pedig a jóból is meg­árt valakinek a sok, szódabi­A SEBESÜLT Mellém zuhant, mellettem dörren újra a gránát, egészen elborít a füst, mint földön fekvő, szörnyű, csonka holtat az újságlap, hogy ne lássák az élők a vértócsát, s a fennakadt szemet, Jaj, földre ver a robbanás megint, a füst-lepel egészen eltemet A bódulat előtti jaj-kiáltást 1 már a torkomban elfojtja a láz, csak tátogom, hogy adjatok vizet, csak tátogom, hogy jaj, segítsetek, ne hagyjatok a vérben, katonák! — Szivem felett a csillag-alakú forradás újra, újra felszakad, messzi anyámhoz száll megint a jaj, ha meghallom a szót, hogy háború. Simon Lajos kát vesz be, megrövidítve a szódabikarbónát. De egyes szakmák és a tech­nika nyelvében is találunk népetimológiás szókat. A ko­hászatban használatos kúpoló- kemence nem kúp alakja mi­att kapta nevét, hanem a né­met Kupelofen „magyarításá­val”. Autósok réme a kerék- abroncs kilyukadása vagy ki­szakadása (németül Durch­defekt), amely természetesen nagy durranással jár, ezért a magyarban durrdefekt lett. Az autó kocsiszekrényét so­kan karosszériának értik és ejtik, holott a francia caros- serie egyszerű szó. Gyakoriak a humoros szán­dékú, játékos szócsavarintá- sok, mint pl. az ugrómókus, a disz pane ser, a televíziló és a majomméz. Ezek persze csak tréfás beszédbe illenek. A népetimológiás szóalko­tásnak azonban van komoly szerepe is a szókincs, életé­ben. A nyelv története folya­mán több így keletkezett szó meggyökerezett a használat­ban, és szótározott eleme lett a nyelvnek. Jellegzetes pél­dája ennek a tubarózsa, amelynek vonzó, szinte nép- költészeti hangulata éppen nem árulja el a szó eredetét. . A virág latin neve ugyanis Polyantes tuberosa; a máso­dik tag jelentése: gümős (in­nen a tuberkulózis = gümó- kór elnevezés). A temető la­tin nevéből, a coemeterium- ból alakult a magyar cinte­rem, amely a templom körü­li, rendszerint bekerített^ sir- kertet jelentette. De a szazad végi irodalomban a két „ér­telmes” tagra bontott szó (cin+terem) új jelentést vett föl: lovagterem. A szláv ulicá-böl először ucca lett, de a szó annyira összekapcsolódott az út fogal­mával, hogy végül a helyes­írási szabályzat az utca ala­kot fogadta eL Hasonlóképpen lett az olasz tazza szóból , a tálca — táco helyett. — mint­ha a tál kicsinyítő képzés alakja volna. E régi példák mellett akad egészen új is, a pufajkát, az orosz fufajká- nál nyilván azért érezték ki­fejezőbbnek, mert viselőjét testesebbnek, puffadtnak mu­tatja. Kovalovszky Miklós A megyei közgyűlés alkal­mából a szervezet négyévi munkájáról adott számot a TIT Nógrád megyei elnöksége. Erről annak idején lapunkban is részletesen beszámoltunk. Most csak utalunk rá: ez az időszak a megye társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életében is jelentős volt, an­nak bizonyult a szervezet életében iß. Előrelépés történt a tartalmi munkában, ennek megfelelően új formák szület­tek az ismeretterjesztésben. A TIT megtalálta helyét, sze­repét a közművelődés rend­szerében, korszerűsödött, meg­újult. A korszerűsödés egyik legfontosabb tényezője, hogy közelebb került az ismeretter­jesztés az élethez. Fokozni az „eszmeiséget” Gálfi Árpád, a TIT megyei titkára is utal a beszélgetés során arra, hogy a TIT tevé­kenységével hozzájárult a szo­cialista erkölcs és közgondol­kodás erősítéséhez., a társa­dalmi aktivitás fokozásához, segítséget nyújtott a termelé­si kultúra növeléséhez, a szak­képzéshez, továbbképzéshez, az új, tudományos eredmé­nyek széles körű ismertetésé­hez. A TIT megyei szerveze­te arra törekedett, hogy se­gítse a dolgozók általános és szakmai műveltségének foko­zását, a szocialista ember for­málását, összhangban a me­gyei feladatokkal. A TIT Nógrád megyei szer­vezetének titkárával az 1973. évi munkatervről beszélge­tünk. Galfi Árpád hangsúlyoz­za a TIT közgyűlése által is legfontosabbnak ítélt tenniva­lókat. Többi közt azt, hogy továbbra is életközeiben tevé­kenykedjen a szervezet, össz­hangban a politikai, társadal­mi, gazdasági, kulturális fej­lődéssel, s a TIT az ismeret- terjesztés eszközeivel ezt se­gítse. Fokozni kell az ismeret­terjesztés marxista-leninista eszmeiségét, erősíteni kell munkásközpontúságát. E mun­ka bázisa a szocialista brigád­mozgalom legyen. A megyei szervezet munkájával minde­nekelőtt a megye előtt álló feladatok sikeres megoldását kívánja segíteni erre készíti fel a különböző rétegeket, a Ilyenkor, az űj esztendő elején szo­kás utalni a letűnt esztendő leg-eire. Melyik volt a legjobb film, legérdeke­sebb színdarab, ki volt az év legjobb sportolója, ki a legsikeresebb színész, i vagy táncdalénekes és így tovább. Eb­ből az alkalomból, a leg-ek jegyében hadd készítsem el én is múlt évi mér­legemet. LEGÉRDEKESEBB SZTORIM Az újságíró mindig keresi a meg­lepő eseteket, helyzeteket, történeteket. Az enyém Pásztón, az öregtemplomnál várt rám. Ballagtam barátommal a templom mellett, amikor a vasráccsal és lakattal elzárt oldalhajóból egy két­ségbeesett női hang szállt. — Mentsenek meg, gyermekeim. A rács mögött feketébe öltözött öregasszony. Tipegett-topogott, látható­an restellte kényelmetlen helyzetét. — Mi történt? — kérdeztem. — Elimádkoztam az időt. A haran­gozó rámzárta az ajtót. Nyittassák fel, gyermekeim, az ajtót! Barátom elsietett a parókiára segít­ségért. Én meg ott maradtam beszél­getni. — Hogy történhetett, néni? — fag­gattam. — Csak nem aludt el? — Ugyan már, kedves! Csak késtem egy kicsit, aztán be akartam pótolni. Imádkoztam a bűneim miatt Incselkedni kezdett velem az ör­dög. — Kevesebb bűnt kell elkövetni — évődtem vele. — Jól mondja, gyerekem — hagyta jóvá nagykomolyan. — El is határoz­tam, hogy a jövőben kevesebbet vét­kezem, s akkor én is be tudom fe­jezni, mikorra a többiek. Ettől meg már én hökkentem meg. Torkomon akadt a szó. Azóta is furdal a kíváncsiság: mit tud már vétkezni egy nyolcvanadik éve felé járó öreg­asszony? LEGIZGALMASABB KRIMIM Bámulom a salgótarjáni Centrum Áruház kivilágított kirakatait, amikor egy nagy szemű, párnás arcú, filigrán, VASÁRNAPI JEGYŰT Az én ieg-eim negyvened forma nő lép mellém, li­hegve. — Elvtárs. segítsen, üldöznek! — Ki üldözi? — Az a férfi ott, a harmadik ablak­nál. Egész úton maceráit a huligán. Az állítólagos üldöző, tagbaszakadt, nyakigláb férfi, békésen bámulja a ki­rakatot és csak fél szemmel sandít fe­lénk. — Nézze, elvtársnő — tanácsolom az- üldöző erőnléte láttán —, itt áll a téren két rendőr. Jöjjön, szólunk ne­kik. —■ Az nem jő — tiltakozik az üldö­zött —, mert ez az ember százados, csak civilben van. — Hát, ha ismerik egymást! Nem is értem, miért fordult akkor hoz­zám... — Mert molesztál. Állandóan a nyo­momban van. Igazán csak végső tehetetlenségem­ben teszem fel a kérdést. — Mióta? . Az üldözött elsírja magát. — Képzelje el, már ötödik éve. LEGEMLÉKEZETESEBB OPERÁM Szeretem a népszerű operákat, en­nélfogva kedvenceim közé tartozik a Carmen is. Minden szépre-jóra kiéhez­ve mentem el a debreceni Csokonai Színház salgótarjáni vendégjátékára is. A címszerepet Varga Magda énekelte, akiről köztudomású, hogy az ország egyik legjobb Carmenje. Ez az opera­nézésem mái eleve rendhagyónak in­dult. Mert amíg a színen gyönyörű dallamokban kibontakozóban volt a konfliktus, addig a mellettem ülő szín­házi titkár vicceket sugdosott a fülem­be. Nagy erőfeszítésembe tellett, hogy bele ne röhögjek az áhítatos csendbe. Kénytelen voltam megkérni, hogy többi viccét hagyja a szünetre. Ámde akkor a színpadon kezdett el huncutkodni az ördög. Kétsoros osz­lopban bevonul a készültség. Tréfás Gyuri (a hadnagyot alakította!) álljt vezényel, mire a katonák megállnak. Azután elhangzik a „balra át!” is, de a statisztéria egyik fele balra, másik jobbra fordul. (Élénk kuncogás a né­zőtéren !) Ez azonban még semmi. A had­nagy parancsára a rendbontó Carmen- nek hátra kötik a kezét. Kötéllel. Szo­rosan. S mielőtt Carment dutyiba kí­sérnék, a szerepnek megfelelően el­énekel egy áriát. Varga Magda át­szellemül az énekléstől, lép kettőt, s megfeledkezve arról, hogy keze szoro­san meg van kötve, bal kezével egy beidegződött mozdulatot tesz az ég felé. Csuklóján ott lóg a kötél. Kezét hirtelen visszakapja, háta mögé kul­csolja és énekel toyább. Oly csodálatosan énekelt, hogy a közönség nagy része észre sem vette a „bakit”. A LEGÉDESEBB ÜDVÖZLET Van egy fővárosi újságíró kollégám, akinek az ünnepi üdvözletei elmarad- hatatlanok. És nem is akármilyenek, mert a húsvéti, karácsonyi és újévi rajzokat nagy tehetséggel és műgond­dal saját maga tervezi. Újévi üdvözlete két okból is szenzációs. Csodálatos kék színnel nyomták, s a halványkék fe­nyők mögül havas tetejével kifehér- lik egy hegyháti vadászkunyhó. A nyomda is tökéletes munkát végzett, mert a klisé hangulatához illő havas­hátú betűket ásott elő betűraktárából. S ez a másik szenzáció. Az üdvözlet szövege ugyanis a következőképpen hangzik: BOLDOG ÜJ ÉVÁT KÍVÁN, Utána filctollal az aláírás: Pityu. Ügy hiszem, ez nemcsak a legéde­sebb üdvözlet, de a múlt esztendő egyik legédesebb sajtóhibája is. megye lakosságát. Az eddigi­nél is még többet kíván ten­ni a szocialista közgondolko­dás fejlesztése érdekében, ez a törekvés a tartalmi munka alapját jelenti. — Az egész ismeretterjesztő munka központjába a mun­kások és a dolgozó parasztság között végzett tevékenységet állítjuk, külön hangsúlyozva az ifjúsággal való foglalkozást, ezen balül figyelmet fordítva a munkásifjúság, s az ipari ta­nulók között végzendő isme­retterjesztésre ~ mondja Gál­fi Árpád. — Továbbra is biz­tosítani kívánjuk az ismeret- terjesztésben, hogy az általá­nos műveltség, s a szakmai ismeretek nyújtása harmoni­kusan, arányosan történjen. Ezért alkalmazzuk a legkülön­bözőbb formákat (akadémiák rendszere, szabadegyetemi há­lózat, komplex rendezvények, viták, kerekasz tál-konferen­ciák tstb.). Természetesen szer­vezeti életünket is fejlesztjük, nagyobb szerepet kívánunk adni a választott testületek munkájának, erősítve a de­mokratizmust, bővítve a TIT- tevékenység társadalmi bázi­sát. „Kiemeltek” húsz témát Az idei tervekben — többi közt — első helyen szerepel az, hogy a tudományos isme­retterjesztés sajátos eszközei­vel segítse az MSZMP kong­resszusi és a megyei pártérte­kezlet, valamint az MSZMP KB 19?2. évi novemberi hatá­rozatából adódó feladatok vég­rehajtását. A jövőben is je­lentős helyet kívánnak bizto­sítani tevékenységükben az időszerű gazdasági kérdések segítésének. Foglalkoznak a negyedik ötéves tervből adódó megyei feladatokkal, üzem- és munkaszervezéssel, terme­lékenységgel összefüggő kér­désekkel, érdekeltségi viszo­nyokkal, az itt jelentkező helytelen nézetek leküzdésével stb. A megye ipari struktúrá­jának alakulását szem előtt tartva biztosítják az új üze­mekben jelentkező általános és speciális igények kielégí­tését. A mezőgazdasági terü­leten a megyére jellemző dombvidéki gazdálkodással összefüggő agrár-, biológiai, műszaki, technológiai stb. elő­adásokat, előadássorozatokat, egyéb rendezvényeket tarta­nak ez év során. Az MSZMP 1972. évi novemberi határoza­ta szellemében a TIT megyei szervezete tevékenyen részt kíván venni a közművelődés továbbfejlesztését szolgáló vizsgálatokban, a javaslatok kidolgozásában is. S külön gondot fordítanak a tavasszal sorra kerülő tanácsválasztások sikeres megoldására. Természetesen, ezek csupán a tartalmi feladatok egy ré­szét jelentik. Gálfi Árpád hangsúlyozza: — Mintegy húsz témát idén kiemelten kezelünk, e témá­kat és formákat a szakosztá­lyok munkatervei tartalmaz­zák. Ezek között szerepelnek például a gazdaságpolitikai kérdésekkel összefüggő tenni­valók, az MSZMP KB 1972. novemberi határozatából adó­dó feladatok, a szocialista közgondolkodás fejlesztése, az oktatáspolitikai határozat vég­rehajtásával kapcsolatos tár­sadalmi feladatok, az ifjúság körében végzett tudományos ismeretterjesztés, a szülők ne­velése a felnőttoktatás felada­tai, a tudományos eredmé­nyek széles körű ismertetése. Külön szólnék, a vizsgálatok­ról, elemzésekről. A közmű­velődés fejlesztési tervének kidolgozásához különböző té­mák elemzésével kívánunk hozzájárulni. Nyári egyetem Salgótarjánban Például megvizsgáljuk a* ismeretterjesztés szerepét a munkások, az ifjúság, s a fa­lun élő lakosság művelődésé­ben megyénkben. Megnézz ült, hogyan segíti a TIT a közmű­velődésen belül az ismeretter­jesztés eszközeivel az általá­nos, szakmai, világnézeti, po­litikai nevelést, s még sorol­hatnám. Természetesen fela­dataink növekedéséhez képest nagy gondot fordítunk az elő­adóképzésre, a továbbképzés­re. A megyei szervezet a tag­ság továbbképzését két irány­ban kívánja megvalósítani: egyrészt a szakmai terület kor­szerű szintentartásával, más­részt a pedagógiai, pszicholó­giai és módszertani ismeretek nyújtásának bővítésével. Az év során öt esetben rendezünk megyei szintű előadói konfe­renciát. Ezúttal nem szólhatunk a TIT megyei szervezetének számos rendezvényéről, orszá­gos eseményéről. Ezek közül ízelítőül csupán kettőt emlí­tünk. A TIT és a KISZ orszá­gos központjainak ajánlása alapján a KISZ megyei bi­zottságával közösen kidolgoz­zák egy ifjúsági kutatással foglalkozó nyári egyetem programját, azzal a céllal, hogy 1974-ben Salgótarjánban is induljon a nyári egyetem. Idén áprilisban pedig Salgó­tarjánban rendezik meg a magyar nyelv hetét A közművelődés rendszerében — Az elkövetkezendő idő­szakban erősíteni kívánjuk a közművelődést végző szervek­kel a munkakapcsolatot — mondja befejezésül a TIT megyei titkára. — Feladataink megvalósításában továbbra is segítséget várunk a megyei művelődési apparátustól, a szakszervezettől. Tevékenysé­günket a közművelődés rend­szerében végezzük, szorosan kapcsolódva a közművelődés egyéb területeinek tevékeny­ségéhez. ^ !' t. e. 1LLVSZTRAC1Ö (Gonda Zoltán rajza> NÓGRÁD - 1973, január 14., vasárnap 7

Next

/
Thumbnails
Contents