Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
AZ OLVASOK ■ FÓRUMA Válaszol az illetékes: Üzenet a bárkányi völgy lakóinak Decemberben, négy község utasai nevében (Sámsonháza, Nagy bárkán}, Márkháza, Luctilva) levelet kaptunk, amely utazási gondokról, illetve egy buszjárat áthelyezéséről szólt. Olvasóink arra kértek bennünket, hogy nézzük meg, mi célból került erre sor. Panaszukat elküldtük a Nagybárká- nyi községi közös Tanács VB elnökének, aki az alábbi átfogó értékelést adta a Tar—Salgótarján között közlekedő /áratokról. „Az autóbuszjáratok számának emelése, a nagybárká- nyi völgy közlekedésének megoldása hosszú évek óta igen jelentős problémája közös tanácsunknak. Azt is mondhatnánk, hogy állandóan »terítéken« van. Jelölő gyűlési probléma is. Közös tanácsunk ezt mindenkor így is kezelte, ezért az utóbbi 2—3 évben igen jelentős fejlődés volt tapasztalható tanácsunk területén a közlekedés vonatkozásában. ' A 2. sz. Volán Vállalat a tanácsunk, illetőleg lakosságunk ez irányú igényét mesz- szemenően meg is értette, támogatta, segítette — természetesen csak lehetőségein belül.' S ez nem jelenti azt — és ezt a panasz is alátámasztja —, hogy minden igényt sikerült kielégíteni. De tény, hogy a helyi párt-, tanács- és íömegszervezeti vezetőkkel közösen, a Volán Vállalat felelős vezetőivel, dolgozóival, .sőt még a megyei tanácstagunkkal is. mindenkor az utazóközönség, a lakosság többségének érdekeit igyekeztünk képviselni, annak érdekében tettük meg intézkedésünket. 1971. augusztus 20-án került átadásra a Luciáivá—Nagyke. reszturpuszta, és a Salgótarján—Zagyvapálfalva között megépített út. A Volán 1971. szeptember 1-től napi 8—8 járatot közlekedtetett, Indított be Salgótarján—Luciáivá—Tar vasútállomás között, oda—visz- sza. A járat időpontját igyekezett úgy megállapítani velük, helybeli vezetőkkel és utasokkal együtt, hogy elsősorban a mindkét irányban közlekedő tanulóknak, illetve dolgozóknak legyen meg a közlekedési lehetősége, figyelembe vette az üzemek munkakezdési idejét, a három műszakot, valamint azt is, hogy Tar vasútállomáson a lehetőségekhez mérten a vonatokhoz is csatlakozást biztosítson. Tapasztalatokkal akkor még nem rendelkeztünk, a pontos igényeket nem ismertük. Éppen ezért úgy állapodtunk meg, hogy majd a későbbiekben a járatok számánál« esetleges növelésével, vagy csupán az indulási Idők módosításával a járatokat a lakosság igényeihez Igazítjuk. Ehhez a Volán több esetben végzett utasszámlálást is. Így történt meg az, hogy az 1971. szeptember l-én életbeléptetett menetrendet 1972. március 1-ével, illetve 1972. november 13-ával módosította. A járatok száma azonban nem csökkent, annak ellenére, hogy egyes járatokat nem megszüntetett, hanem valójában C6ak áthelyezett a Volán. Így a volt 197. számú és 8.25 órakor Tar vasútállomásról indult járat, a kislétszámú utazóközönség miatt megszűnt és áthelyezést nyert a késő délutáni 17.50 órára, 173-as számmal. Ez is kérés volt, ezt is főként a sámsonházi lakosok kérték, aki a Salgótarján—Hatvan közötti vonalon dolgoznak. Megjegyezni kívánjuk még, hogy a menetrend-módosításokat soha nem a tanács önmagában, hanem a Volán képviselői, minden községből a párt-, tömegszervezeti vezetők, tanácstagok, vb-tagok, sói az utazóközönség képviselőivel együtt hajtottuk végre. Kétségtelen, hogy vannak jogos igények az utazás terén, de jelenleg sem személyi sem anyagi feltételek nem adottak a megvalósításukhoz ” — fejeződik be Fehérvári Béla tanácselnök tájékoztatója! me. lyet ezúton ajánlunk levélíróink szíves figyelmébe, Tisztelt Szerkesztőségi A közelmúltban (december 10-én) két alkalommal is olyan kellemes meglepetés ért, amelyről úgy érzem kötelességem a nagy nyilvánosságot tájékoztatni. Igazán dicséretet érdemel az az ember, aki munkája végzése közben olyan figyelmes, hogy még a feledékeny utasok személyi tárgyait is megőrzi, s figyelmezteti őket. Az említett napon a Pásztó—Gyöngyös között közlekedő GC 19-93 forg. rendszámú autóbusszal utaztam családommal együtt Pásztóról Szurdokpüspökibe. A kocsiban felejtettem egy értékes csomagomat, egy fekete bőrtáskát, és benne jó néhány használati tárgyat. Amikor este visszafelé utaztunk, a gépkocsi vezetője figyelmeztetett, hogy a csomagomra máskor jobban vigyázzak, és átadta táskámat. Hasonló eset ismétlődött meg a sógorommal is, aki ugyanúgy, mint én, ugyanezen a járaton felejtette táskáját. Szintén visszaútban érte a kellemes meglepetés, a gépkocsi vezetője, akinek nevét sajnos, egyikünk sem kérdezte meg, átadta az elveszettnek hitt táskát. Sok utas fordul meg ezen a járaton, s ezért is írom meg önöknek az esetet. Ez a gépkocsivezető az utasok nevében is dicséretet érdemel. Reméljük, munkája során még sok sikert, eredményt könyvelhet el becsületes magatartásával, Z. I. Pásztó Jogi «enäcsadö Lakás használatbavételi díj térítése szolgálati lakás,, esetében Egyik községi tanácsunk szolgálati lakásába a járási művelődésügyi osztály — az akkor még meglevő bérlőkijelölési jogánál fogva — a lakás bérlőjéül más községben tanító pedagógust jelölte ki. Bár a lakásépítési szerződést 1971. június közepén, vagyis még az új lakásjogszabályok hatályba lépése előtt kötötték meg, a lakásba való beköltözésre, illetve a bejelentkezésre csak a jogszabályok hatályba lépése után került sor. A bérlő 1972. szeptember 20- án lakásbérletét felmondta, szeptember 30-án ki is költözött a munkahelye szerint illetékes tanács által részére biztosított szolgálati lakásba, felmondásában azonban tízezer forint lakás-használatbavételi dij megtérítését kéri a tanácstól. Jogos-e a volt bérlő követelése? — kérdezi olvasónk. Az új lakásbérleti jogszabályok a községi szolgálati lakások bérlőkijelölési jogát — pedagógusok tekintetében — a községi tanács vb elnökének hatáskörébe utálja. Az 1/1971, (II, 8.) Korm, sz. rendelet 37. §-a értelmében azonban a vb elnöke sem jelölhet ki a szolgálati lakás bérlőjéül olyan személyt, aki a tanáccsal nem áll munkaviszonyban, illetőleg aki munkaköre alapján szolgálati lakásra nem tarthat igényt. Tekintettel arra, hogy a kérdéses szolgálati lakás bérlője a lakás felett rendelkező szervvel, vagyis a községi tanáccsal nem állt, és jelenleg sem áll munkaviszonyban, az új jogszabályok hatálybalépésével — jogcím hiányában — a szolgálati lakás bérletére szóló bérleti jogosultsága is megszűnt, ami azt jelenti, hogy bérlői jogviszonya jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználói jogviszonnyá alakult át. Ezt követően felmerült minden jogvita tekintetében tehát a jogcím nélküli jó hi- szemű lakáshasználóra szóló szabályokat kell alkalmazni. A volt bérlőnek az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 88. §-ra alapozott lakás-használatbavételi díj követelése egyébként sem áll meg, részben fenti okoknál, részben pedig azért, mert a szolgálati lakásra szóló bérleti jogviszonyt lemondással nem lehet megszüntetni. (86. §. [1] bek.) A jogcím nélküli jóhiszemű takáshasználó elhelyezéséről nem vitásan a lakás felett rendelkező szervnek kell gondoskodni, aki a lakás elhagyására való kötelezés esetén megfelelő lakás biztosítása helyett pénzbeli térítés fizetésében is megállapodhat. Olvasónk jogcím nélküli lakáshasználója azonban saját elhatározásából olyan szolgálati lakásba költözött, ahol díj fizetésére nem volt kötelezve, kiadása tehát nem merült fel. Követelése ennél fogva erősen vitatható. # Ipari dolgozók a nyugdíj járulék utólagos befizetése mellett kérhetik-e szolgálati idő elismerését? Sz. János (Zagyvapálfalva) elérte a hatvanéves életkort, szeretne nyugdíjba menni, de az általa számolt 26 évből csak 15 évet ismernek el szolgálati évnek. Mivel lehet bizonyítani a munkában töltött időt, illetve a nyugdíjjárulék utólagos megfizetése esetén lehet-e kérni; hogy szolgálati idejét utólag ismerjék el. A Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugdíjosztálya szolgálati időként csak azokat az éveket ismerheti el, amely Időre korabeli okmányokkal bizonyítást nyert, hogy a munkaviszony ténylegesen fennállt, illetve amely időkre a dolgozó társadalombiztosításra be volt jelentve. Ehhez szükséges, hogy az igénylő beszámítási kérelmében részletesen sorolja fel az időpontokat, illetve a munkáltatókat, hogy a különböző igazgatóságoktól a bejelentésekre vonatkozó adatokat megkérhessék. Hivatalos iratnak fogadják el a munkakönyvi bejegyzéseket, illetve minden olyan korabeli okmányt, amellyel a munkaviszony fennállása ténylegesen bizonyítható. Szerkesztői üzenetek F. L. (Pásztó): Közérdekű bejelentését továbbítottuk az illetékes hatóságnak. A vizsgálat eredményéről újabb értesítést küldünk. A. L. (Salgótarján): A kérdésével kapcsolatos tájékoztatást megkaptuk, terjedelme miatt azonban levélben küldjük meg címére. Sz. P.-né (Balassagyarmat): Panaszának másolatát intézkedés végett megküldtük a járási hivatal illetékes osztályának, melynek válasza után az ügyre visszatérünk. Kérjük türelmét. Id. Sz. K. (Bárna): Levelében sok érdekes dolgot vetett fel, éppen ezért a termelőszövetkezet elnökének véleményét levélben kértük meg. «.z ügy kimeneteléről levélben kívánjuk értesíteni önt. D. 2. (Balassagyarmat): Levelét és a csatolt iratokat megkaptuk, a kivizsgálás eredményéről tájékoztatni fogjuk. Érvényes jogszabályaink nem adnak lehetőséget arra, hogy a nyugdíj járulék utólagos befizetése mellett szolgálati évek beszámítását lehessen kérni. Nem változott viszont az a jogszabály, amely szerint nyugdíjuk szüneteltetése nélkül korlátlan időtartamig dolgozhatnak azok a nyugdíjasok, akiknek nyugdíjuk 1973. január 1. után a 764 forint összeget nem haladja meg. Olvasónk részletesebb tájékoztatása végett megjegyezzük, hogy 1973. január 1-től a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabályok szerint járó öregségi és rokkantsági nyugdíj legkisebb összege 697 forint alatt nem lehet, Lapunk 1973. január 9-i számának 6 oldalán megjelent Jogi tanácsadójában „A nyugdíjak és egyéb ellátások rendkívüli pótlékkal történő kiegészítéséről” c. válasz hetedik bekezdéséből nyomdahiba folytán egy sor kimaradt A helyes szöveg: „Házastársi pótlék a nyugdíjast, illetőleg tsz-járadékost — az egyéb feltételek fennállása esetén — az után a házastársa (élettársa) után illeti meg, akinek a keresete (jövedelme, nyugellátása) az eddigi 360 forint összeghatárral szemben, 1973-ban a havi 502 forintot nem haladja meg.” Dr. J. S. Tévedni emberi dolog...? A múlt év december 28-i NÓGRÁD-ban megjelent Mérlegelés ... címmel írott sorokat olvasva engedjék meg, hogy ehhez hasonló mérlegelési és kiszámítási hibákat én is leírjak. De mielőtt ezt tenném, röviden szeretném magamról elmondani, hogy már az 1900-as évek elején magam is kereskedő ember voltam, és 1967-ig több helyen dolgozva a Vendéglátóipari Vállalattól mentem nyugdíjba 80 éves koromban. Tevékenységemet elismerték, kimagasló munkámért ki is tüntettek. Tehát tudom, mit jelent mérni és számolni. A bevásárlással járó észrevételeim közül most csak egy párat sorolok fel. A boltok számát és a kiszolgálók nevét nem írom ki, mert nem akarok haragot senkitől. Az egyik élelmiszerboltban két darab citromért 2 forint többletet számolt a kiszolgálónő. A másik üzletben a 80 forintos kolbászból 3 dekával többet számolt a kiszolgáló, 2,40 forint. Az egyik húsboltban 60 deka oldalasért (á = 30 forint) 19 forintot számoltak fel, a többlet egy forint. Az egyik piaci bódéba 4 citromért 1 forint 80 fillér többletet számoltak. Természetesen nem hagytam ezt sehol sem sző nélkül, mert nyugdíjamból ezeket kifizetni nem lehet. De el tudom képzelni az ilyen gyakori tévedéseket a velem hasonló korú idős emberekkel, esetleg gyerekekkel, vagy a sietősen bevásárló háziasszonyokkal szemben is. K. Gyula S.-tarjáa Megépült a ku’túrház Ludányhalászibah számtalan ember fáradhatatlan munkája nyomán elkészült a kul- túrház. December 28-án volt a műszaki átadás. Ez részben községünk nagyfokú fejlődését jellemzi, részben pedig a fiatalságnak újabb művelődési és szórakozási lehetőséget biztosít. A műszaki átadás után azonban még sok a tennivaló. Hátra van még a berendezési és átrendezési munkálat, amelynek során minden a rendeltetési helyére kerül, hogy a község lakossága együtt tudjon örülni a szépnek, az újnak. Az építés munkálatait a szécsényi TÖVÁLL vezette, s ezúton köszönjük meg valamennyi dolgozójának fáradságát, lelkes munkáját. Van villany Eddig sok balesetveszélyt rejtett magában a ludányha- lászi Újtelepen, hogy a temető mellett- vezető út közvilágítás nélküli, örömmel jelenthetem, hogy a kritikus szakasz közvilágítása elkészült, most már nem beláthatatlan az útkanyar többé. A gépjárművezetők is nagyon örülnek ennek, no meg a gyalogosok tó. Köszönet érte a tanácsnak és a kivitelezőknek. A község legidősebb embere Vonsik András bácsival beszélgettem a minap,'aki kerek születésnapot tölt be ebben az évben, száz éve, 1873-ban született. E hosszú életkor eléréséig sok esemény történt az életében. A legfontosabbakat összefoglalom: életének legnagyobb részét a faluban töltötte, földműveléssel foglal kozott. Az ősszel múlt egy éve, hogy gyengülni kezdett ereje, addig mindig dolgozott és foglalkozott valamivel. Július 15-én ünnepli majd a nagy születésnapi évfordulót, mely azért is rendkívül érdekes, mert Ludányhalásziban. ilyen életkort még nem ért meg senki. Pedig Andris bátya részt vett az első világháborúban, kezdetétől a végéig harcolt, aztán mindig nehéz munkával töltötte napjait, a földművelés nem könnyű feladatát végezve, évről évre — évtizedeken át. Gondviselője; leánya Margit, aki mindenben hűségesen kiszolgálja édesapját. Rubint János Ludány halászi Kedves figyelmesség volt Azt gondoljuk, alábbi soraink Is a FORUM hasábjaira kívánkoznak — írjak levelükben a szentkút! szociális otthon gondozottal. A Nőgrád megyei Moziüzeml Vállalat az ünnepek idején szeretettel gondolt a szentkúti szociális otthon gondozottaira és ajándékműsorként levetítette a Liliomfi e. filmet. Ezenkívül mindannyiunk részére egy-egy ajándékcsomagot is átadtak, amelyben cigaretta és csokoládé volt. Ezúton szeretnénk tolmácsolni a vállalatnak hálás köszönetünket a törődésért, és kívánunk minden dolgozójának erőt, egészséget, boldogabb űj esztendőt. MÖORÄB - 1973. január 11.» csütörtök 1
