Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

fjjabb találkozó Párizsban Le Duc Tho, a VDK Párizs­ban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója, és Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója szerdán délután 3 órakor megkezdte a hétfő óta tartó bizalmas megbeszélés­sorozat 3. ülését. A szerdai tanácskozást, amelyen a VDK képviselője volt a vendéglátó Gif-Sur-Yvette-ben, Párizs egyik elővárosában tartották, a Francia Kommunista Párt tulajdonát képező villában. A megállapodás értelmében a bizalmas megbeszélés témá­járól a tárgyaló felek ez alka­lommal sem nyilatkoztak. Hétfő óta eddig összesen tíz és fél órán át tárgyaltak. (AP) London helyett Is fizet a NATO A TASZSZ hírügynökség szerdán jólértesült források­ra hivatkozva közölte, hogy a NATO-tagállamok hajlandók eleget tenni a máltai kor­mány követeléseinek és kifi­zetik annak a bérleti díjnak a 10 százalékát, amelyet Ang­liától kap a szigetország a katonai létesítmények haszná­latáért. Az észak-atlanti tömb tagországait Máltának a Föld­közi-tenger térségében elfog­lalt fontos stratégiai helyzete kényszerítette rá erre a dön­tésre. Emlékezetes, hogy Málta a közelmúltban a bérleti díj 10 százalékos, vagyis egymil­lió-négyszázezer font sterling­gel való emelését követelje a londoni kormánytól, mert vé­leménye szerint a font lebeg­tetése miatt ekkora anyagi veszteség érte. Anglia mind­végig elzárkózott a máltai kormány követeléseinek tel­jesítésétől, a többi NATO-tag azonban a jelek szerint kifi­zeti ezt a különbözeiét Lon­don helyett. (TASZSjZ) Zambia nem less tétlen ssemlélőf Szerdán megnyílt Lusaká- ban a zambiai parlament új ülésszaka. Kenneth Kaunda elnök éles szavakkal támad­ta a szomszédos Rhodesia ha­tóságait, amelyek egy nappal előbb lezárták a zambiai— chodeSíai határ minden köz­úti átkelőhelyét. Kaunda sze­rint „Zambia nem lehet a helyzet tétlen szemlélője”. „Az ország amúgy is eleget szen­ved amiatt, hogy olyan szom­szédja van, mint Rhodesia, amely az egyenlőtlenség, a tömeges kizsákmányolás ha­zája” — jelentette ki Kaun­da. Rhodesia amiatt vezette be ezeket a szankciókat, hogy a közelmúltban afrikai szabad­ságharcosok aknát robbantot­tak egy autó alatt, s a kocsi­ban ülők közül két dél-afri­kai rendőr és egy rhodesiai katona meghalt. A szankciók hatását azonban erősen csök­kenti a visszavonásig hozott intézkedés után néhány órá­val közölt módosítás, amely szerint a határon nem for­dítják vissza Zambia Beirába tartó rézszállítmányait, az af­rikai ország exportjának orosz­lánrészét. Ez az engedmény arra vall, hogy a rhodesiai gazdaság problémákkal küzd: a zam­biai rezet sokkal magasabb vasúti tarifáért szállítják át Rhodesián, mint a rhodesiai ásványi termékeket, s ezzel Zambia gyakorlatilag ártámo­gatásban részesíti a rhodesiai ásványok exportját. Ennek el­vesztése azt jelentené, hogy a rhodesiai vasút deficitessé válna. A rhodesiai határvidékeken az útóbbi három héten foko­zódott a gerillatevékenység. Rhodesia azt követelte Zam­biától, hogy akadályozza meg a szabadságharcosok ottani szervezkedését. (MTI) Világszerte folytatódnak a tiltakozások az amerikaiak indo­kínai bombázásaik ellen. Képünkön: az NSZK-beli Düssel­dorfban az amerikai konzulátus előtt Regina Fischer, a sakkvilágbajnek édesanyja követeli, hogy Nixon vessen véget a háborúnak 31 NÓGRÁD *■> 1973. Január ti.* csütörtök Szovjet—francia csúcstalálkozó Minszkben, a Bjelorusz Köztársaság fővárosábar csü­törtökön kerül sor a szovjet—francia csúcstalálkozóra. Amióta De Gaulle tábornok utóda, Pompidou elnök áll a francia állam élén, ez a harmadik ilyen megbeszélés a két ország vezetői között. Nem véletlen, hogy Brezsnyev a Szovjetunió ötvenedik évfordulóján elmondott beszámolójában Franciaországot említi elsőként a realista politikát folytató tőkésállamok sorában. A realizmus elemei mindenekelőtt Franciaország­ra jellemzőek — mondotta —, amelyeknek vezetői — De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök — már néhány évvel ezelőtt határozottan hozzákezdtek a kölcsönösen elő­nyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Az egyetértés és különbözőség területeinek realista értékelését francia földön nehezíti, hogy Franciaország belpolitikai lag fontos és kényes időszakban él. Márciusban választások lesznek. Mégpedig olyan körülmények között, amelyeket egyfelől a gaulleista kormánypárt (UDR) erői­nek viszonylagos gyengülése, másfelől a szocialista és kommunista párt között létrejött egységprogram és e2zel egy reális baloldali alternatíva megszületése jellemez. Jelenleg a legvalószínűbb az, hogy a baloldal várható előretörése miatt a kormánykoalícióba be kell venni az úgynevezett „reformereket”, akik kifejezetten az atlanti irányzat (durvábban fogalmazva: az amerikai orientáció) hívei. A leglényegesebb tényező azonban e kényes helyzetben is az, hogy a De Gaulle-idŐ6zakban kialakított külpolitikai vonal — bármilyen nagy is volt a tábornok személyi ha­talma — végső soron kifejezte a francia uralkodó osztá­lyok érdekeit is! Azok a tényezők (a dollár pénzügyi egyeduralma elleni harc, a nagy amerikai mammutvállala- tok hatalomátvételének megakadályozása, a „keleti keres­kedelem stb.), amelyek a politikát létrehozták: továbbra is érvényesek. Hatékony felszabadítás! stratégiát sürgetnek A ghanaí fővárosban ked­den megnyílt az afrikai egy­ségszervezet felszabadítási bi­zottságának 21. ülésszaka. A 17 tagországot és 15 felszaba­dítási szervezetet képviselő küldöttek az ülés kezdetén egyperces néma felállással adózta!: K warne Nkrumah né­hai ghanai elnök emlékének. A tanácskozáson AU Mon- guno nigériai bánya- és ener­giaügyi miniszter beszédében közölte, hogy kormánya to­vábbra is minden támogatást megad a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, s Nigéria szo­kásos évi hozzájárulásán kí­vül ez évben még 180 00Ó dol­lárt bocsát a szervezet ren­delkezésére. Egyiptom küldötte Szajed Gaballah tervezésügyi minisz­ter az afrikai kontinens teljes felszabadítását célzó haté­kony stratégia kidolgozására sürgette az ülés résztvevőit. Samora Machel, a Mocam­biquer Felszabadítási Front (Frelimo), elnöke az összes felszabadító mozgalmak ne­vében hangoztatta, hogy a mozgalom kiszélesítése érde­kében népszerűsítő kampányo­kat kellene folytatni a külön­böző afrikai országokban. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozás előreláthatólag pénteken fejezi be munkáját. MSZBT-küldötfség utazott Moszkvába Szerdán Veres Józsefnek, az kötendő együttműködési egyez MSZMP KB tagjának, az ményt. A küldöttséget a Kele- MSZBT alelnökének vezetésé- ti pályaudvaron Nagy Mária, vei Moszkvába utazott a Ma- az MSZBT főtitkára búcsúz- gyár—Szovjet Baráti Társaság tatta. Jelen volt F. P. Bogda- háromtagú küldöttsége, hogy nov, a budapesti szovjet nagy- aláírja a Szovjet—Magyar Ba- követség tanácsosa, ráti Társasággal két évre meg- (MTI) Oxeneft a világ minden kormányához (Folytatás a 1. oldalról) ideológiai háború folyik, ha­nem egy nép harcol függet­lenségéért, küzd szabadsá­gáért. — A Béke-világtanács rend­kívüli elnökségi ülése — érezve a felelősség súlyát —. szükségesnek tartotta, hogy ebben a tragikus helyzetben hangot adjon állásfoglalásá­nak. Az elfogadott deklaráció joggal állapítja meg: a nem­zeti, presztízsérdekekre hivat­kozó brutális, kíméletlen bom­batámadás megrázta az em­beriséget. A világ közvélemé­nye talán még soha sem rea­gált ilyen élesen, mint decem­ber utolsó napjaiban, a VDK- ból érkező hírek hallatán. „A vietnami nép egyre növekvő eltökéltsége és a világméretű szolidaritás arra kényszerítet­te Nixont — hangzik a dekla­ráció —, hogy felfüggessze a 12 napos, eddig példa nélkül álló terrorbombázásokat, ame­lyek Hanoit, Haiphongot és a VDK más, sűrűn lakott terü­leteit sújtotta. Tizenkét nap szenvedés után győzött a hu­manitás és ez új hitet adott a békéért küzdő népeknek. Elégedettségre azonban nincs ok. A 20. szélességi foktól délre és Dél-Vietnam terüle­tén a bombázások fokozódnak, új fegyverek és amerikai ka­tonai szakértők ezrei áramla­nak Saigonba. A Béke-világ­tanács azokhoz fordul, akik­nek tiltakozása arra kény­szerítette az Egyesült Álla­mok kormányát, hogy be­szüntesse a 20. szélességi fok­tól északra fekvő területek bombázását: cselekedjenek most is hasonló módon, s minden erejük latbavetésével küzdienek az október 20-i megállapodás aláírásáért. A Béke-világtanács követeli a bombázások és az észak-viet­nami kikötők blokádjának teljes megszüntetését, a dél­vietnami börtönökben fogva tartott minden politikai fo­goly szabadon bocsátását, Amerika vietnamizálási poli­tikájának befejezését. Az USA politikája nemcsak a vietnami népnek okoz mérhe­tetlen sífen védést, veszélyezte­ti az utóbbi években a nem­zetközi kapcsolatok terén el­ért eredményeket, a népek biztonságát és független«! gét.” 'A Béke-világtanács üzenet- tel fordult a világ minden kormányához, kérve az állam­férfiakat, hogy használják fel minden befolyásukat a hábo­rú folytatásának megakadá­lyozására. tegyék meg a leg­megfelelőbbnek tartott lépést, amellyel sürgetik az Egyesült Államokat a vietnami háború befejezésére, a béke helyreál­lítására. — Az ülés részvevői akció­programot fogadtak el az ok­tóber 20-i megállapodás aláírá­sának gyorsítására. Az Egye­sült Államokban küzdő — s kormányuk hivatalos politiká­jával bátran szembeforduló — bókeharcosok javaslatára a BVT 1973. januárját vietnami akcióhónappá nyilvánította. A Béke-világtanács a Vietnami Demokratikus Köztársaságba delegációt küld, amely Romes Csandra főtitkár vezetésével megismerkedik; a bombázások okozta károkkal. A küldöttség tapasztalatairól azon á rend­kívüli vietnami konferencián számol majd be, amelyet ja­nuár 26—28. között tartanak Rómában a világ békeszerető népei. Gyűlések, felvonulások, tiltakozó megmozdulások lesz­nek világszerte, s ilyenekről kaptunk hírt az USÁ-ból is. Információink szerint az ame­rikai békeharcosok január 20- án, Nixon hivatalba iktatásá­nak napján klszü'nek nagyobb akciókra. A szolidaritási meg­mozdulásokból mi magyarok, ahogyan eddig is, a jövőben is kivesszük részünket. (MTI) * Pék ing manőverei a biztonsági konferencia ellen Gennagyij Apaiin, a Kom- vette saját fegyvertárába szomolszkaja Pravda hásáb- azoknak a „szovjet veszéiy- Jaln Pekingnek az európai ről” szóló érvelését. A Nyu- snyhülést zavaró tevékenysé- gat-Európának adott kínai ta­gével foglalkozik. Mint meg- nácsok lényege, hogy vala- állapítja, a kínai vezetők a mennyi kapitalista államot a nemzetközi feszültség fenntar- Közös Piacba kell tömöríteni, tásának maoi politikájához ezáltal erős és egységes politi- tartják magukat, különösen az kai-katonai tömböt kell lét­országuktól távoleső területek- -rehozni, csak ezután kell be­kel kapcsolatban. leegyezni az európai tanácsko­Peking csatlakozott a nyu- zás megtartásába, ott pedig gáti reakciós erőknek az egységes álláspontból kiindul- európai biztonsági értekezlet va kell szembefordulni a szó- ellen vívott harcához, és át- cialísta országokkal. (MTI) Argentína: a döntő hónapok Argentína fővárosában, Buenos Airesben tűzharccal kezdődött az új esztendő: tíz gerilla megtámadott egy ren­dőrposztot, hogy fegyvereket zsákmányoljon. Az akció nem járt sikerrel, de azt minden­esetre jelezte, hogy a már­ciusi választásokig Latin-Ame- rika e gazdaságilag talán leg­fejlettebb és politikai szem­pontból rendkívül jelentős ál­lama viharos hetek elé néz. Lan üsse tábornok-elnök, aki az Argentína felett évek óta uralkodó katonai kaszton be­lül « viszonylag mérsékelt politikát képviseli, meghirdet­te a „nemzeti kiegyezés” esz­méjét, és a junta hatévi kor­mányzás után megkísérel visz- szatérni az alkotmányosság útjára, Argentínában azonban, amely a katonai kormányzat évei óta külpolitikailag az Egyesült Államok szövetsége­sének tekinthető, gazdasági­lag pedig egyértelműen föl­desúri-nagytőkés társadalmi struktúrában él — a tömegek jórésze ma már többet köve­tel, mint ilyen „nemzeti ki­egyezést”. A társadalom széles rétegei (mindenekelőtt a szakszervezetbe tömörült munkásság, a vezető értelmi­ségiek és a diákok, valamint a nemzeti tőke egy része) vi­lágosan látják, hogy az adott helyzetben a nemzeti megbé­kélés voltaképpen a jelenlegi rendszer konzerválását jelen­tené. Még akkor is, ha a kor­mányzás katonai módszereit a hadsereg tényleges uralmát leplező alkotmányos-pol gári | módszerekkel helyettesítenék. Ez a társadalmi nyugtalan­ság már évek óta abban a formában csapódott le, hogy a politikailag és társadalmilag is megoszló ellenzéki erők — kivéve természetesen a kö­vetkezetes forradalmi mozgal­mat, mindenekelőtt a kom­munistákat — a Madridban élő 77 éves Peron személyétől vártáik „a megváltást”. Peron 1946—1955-ig volt Argentína diktátora és éppen a hadsereg amerikai orientációjú tisztika­ra döntötte meg hatalmát. Az évtizedek ködében az ellenzé­ki erők szemében elhomályo­sultak Peron uralmának visz- szataszító diktatórikus jellem­vonásai. Csak azok a részben demagóg indokok alapján megvalósított intézkedések maradtak meg az emlékezet­ben, amelyek annak idején a — természetesen peronista és nem a következetesen osztály- harcos —, szakszervezetek jo­gainak bizonyos mértékű ki- szélesítéséhez és egyes ameri­kai monopóliumok befolyá­sának szerény korlátozásához vezettek. Ennek megfelelően a mos­tani peronista mozgalmat tel­jesen laza ellenzékiség jelle­mezte. Társadalmilag hetero­gén és ellentétes érdekű, szé­les munkásrétegektől földes- urakig terjedő csoportosulás volt ez, amelyet csak a távol­ban élő vezér mítosza ková­csolt egybe. Az argentin belső helyzet új vonása, hogy ez a mítosz ép­pen Peron egyhónapos argen­tínai tartózkodása során szer­tefoszlott, A mozgalom ere­detileg a agg Peront kívánta elnökjelöltként indítani a márciusi választásokon. Peron azonban habozott ás késleke­dett a hazatéréssel. Ez lehető­séget adott a katonai kor­mányzatnak ama törvény ér­vényesítésére, amely szerint a választásokon csak olyan po­litikus indulhat, aki már hat hónappal a választás előtt (ebben az esetben 1972. au­gusztus 25-én) Argentínában tartózkodott. Amikor tehát Peron 1972 novemberében Argentína földjére lépett, már tudta, hogy ő maga nem lehet elnök. Lanusse és a ka­tonai junta azonban arra mó­dot adott, hogy a mozgalom Peron jelenlétében válassza ki ellenjelöltjét márciusra. A hadsereg csúcsain nyil­vánvalóan arra számították, hogy ha Peron mint szimbó­lum és egyesítő erő kihullik, akkor a mozgalom ellentétes érdekű csoportjai egymás tor­kának ugranak. Ez is történt. A peronista úgynevezett „jus- ticialista front” egy 62 éves. konzervatív beállítottságú volt peronista képviselő Cam, pora elnökjelöltsége mellett döntött. A kongresszuson, amely ezt a jelölést elhatá­rozta, a peronista mozgalom úgynevezett , „szakszervezeti szárnyának” vezetői kivonul­tak a teremből. Néhány nap­pal később a szakszervezeti szárny egyik vezetőjét Lujs Guerrerót, aki a fémipari szakszervezet elnöke, ismeret­len ' tettesek megtámadták: kocsiját géppisztolylövésekkel árasztották eL A hadsereg látható elége­dettséggel kíséri figyelemmel ezt a folyamatot és szorosabb­ra vonja sorait. Lanusse elnök a választásokig hivatalban marad és a katonai junta ál­tal támogatott „köztársasági szövetség” a jelek szerint Martinez tábornoknak ajánlja majd fel az elnökjelöltséget. (Martinez jelenleg a kor­mányjunta titkára.) Peron közben visszatért ké­nyelmes madridi száműzetésé­be, s az már világos, hogy Argentínát többé sohasem fogja kormányozni. Az vi­szont, hogy márciusig a pero­nista mozgalom a fegyveres összecsapásig fajuló frakció­harc körülményei között ki tud-e dolgozni valamilyen po­litikai alternatívát Lanusse „nemzeti megbékélés” vona­lával szemben, legalább is kétséges. Ha valamilyen ra­dikális fordulat nem követke­zik be és a peronista mozga­lom különböző csoportjai to­vábbra is egymást marcangol­ják — a hadsereg által támo­gatott jelölt különösebb ag­godalom nélkül tekinthet a márciusi választások elé. í-i-e)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents