Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-09 / 6. szám
EMBERI SORSOK „A legfontosabb, hogy szakma legyen a kezedben..." Egy tizennégy éves fiatal, aki éppen befejezte az általános iskolát, még nemigen tudja, hogy milyen hivatást, foglalkozást válasszon magának. A pályaválasztásban sokszor nagyobb szerepe van a véletlennek, mint a tudatos elhatározásnak. Mégis ritkán fordul elő, hogy a választott szakma később nyűgnek bizonyul. Arról nem is beszélve, menet közben mennyi lehetőség adódik, hogy az életpálya módosuljon, a felnőtté válással egyidejűleg tartalmat nyer. jen. Boros Sándor, a pásztói szerszám- és készülékgyár fiatal esztergályosa sem tudta még eldönteni tizenhárom— tizennégy éves korában, hogy továbbtanuljon-e, vagy inkább szakmunkás-bizonyítványt szerezzen? A szülei azt mondták: „Az az első és a legfontosabb, hogy szakma legyen a kezedben...” Jó, jó, de hova menjen? A szomszéd, aki a gyárban dolgozik, azt javasolta, menjen hozzájuk. Jelentkezzen esztergályosnak. Azok jól keresnek. A munka sem nehéz. És megbecsülik a „melóst”. Mehetett volna középiskolába, vagy technikumba is. Négy egész nyolc volt az általános iskolai bizonyítványa. De akkor még nem volt kedve tanulni. A szülei meg nem erőltették. Milyen indokok játszottak még közre abban, hogy esztergályosnak jelentkezett? És éppen a szerszám- és készülékgyárba? Ez az üzem esik legközelebb a lakóhelyéhez. Nem túlságosan erős testalkatú fiú volt, azt gondolta, mégiscsak könnyebb lesz gépen dolgozni. — Először nem nagyon tetszett a dolog — mondta beszélgetés közben. — Megmondom őszintén, féltem. Minden olyan idegen és ismeretlen volt. Amikor másodikos ipari tanuló voltam, akkor éreztem először, hogy tetszik nekem ez a szakma. Amikor már egy kicsit önállóbban kezdtem dolgozni. Nem is tudom elmondani, mennyire jó érzés azt látni, hogy. valami sikerül. A harmadik év végén jeles szakmunkás-bizonyítványt kapott Boros Sándor. S meg kell mondani, ez nem egyedül a saját érdeme. Az üzem neveltje ő, nagyon sokat tanul mestereitől, régi, idősebb szakmunkásoktól. Nekik is köszönheti, hogy megismerte a szakmát, hogy a mai napig jól érzi magát az üzemben. Vezetői elégedettek a munkájával, törekvő, szorgalmas embernek tartják. Még csak tizenkilenc éves, de már törzs- gárdatag. öt éve dolgozik a gyárban. Lám, ilyen fiatalon is rangot és tekintélyt szerezhet az ember magának, kivívhatja a kollektíva megbecsülését. S nincsen más titka, csak a gyárhoz való hűség, az állandóan gyarapodó szakértelem, tisztességes munka és közösségi magatartás. A hosszú haj egész beszélgetésünk alatt szóba sem ke rült. Lányos, mosolygó arcát vállig érő fekete hajfürtök keretezik. Alig látható hajháló fogja át az egészet, hogy munka közben zavart ne okozzon. De a haj csupán külsőség. Az ember értéke munkájában és magatartásában rejlik. , — Az iparitanuló-évek alatt aztán elhatároztam, hogy mégis továbbtanulok. Jelenleg a salgótarjáni gépipari technikum negyedik osztályába járok — mondta még magáról Boros Sándor. — Senki se gondolja, hogy azért tanulok, mert íróasztal mögé akarok kerülni. Egyszerűen műszaki érdeklődésű vagyok. S a munkámat is köny nyebben elvégzem, ha többét tudok... El kell mondani, hogy jo néhány fiatal szakmunkás van a gyárban, aki középiskolában, technikumban tanul. Boros Sándor közülük egy. Tanuló munkás, aki tudja, ha többé és különb emberré akar válni, ha lépést akar tartani a technika fejlődésével, a világgal, akkor a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésével nem szabad „letenni” a tankönyvet. S az országnak is egyre több jól képzett, művelt, széles látókörű és érdeklődésű szakemberre van szüksége. K. S. A jogok és kötelességek •# Ot forint és ami mögötte van Az eddigi 3,60 helyett öt forintot fizetünk egy liter tasakos tejért. Az áremelés ténye — a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi ülése nyomán — közismert. Indokai kevésbé. Magyarázatért azonban nem az állami tejiparhoz fordultunk, nehogy úgy vélje valaki, hogy egy állami intézkedés indoklását egy ugyancsak állami — tehát elkötelezett — monopolvállalattól reméljük. Inkább a kissé hosszú nevű Tsz-tej Együttműködési Irodától kértünk adatokat. Az iroda a mozgékony, élelmes, apró termelőszövetkezeti tejüzemek koordináló és érdek- képviseleti testületé. Működési körében az országos ellátásnak lcb. nyolc százaléka tartozik. Mágyarországon eddig -1- általában — súlyos ráfizetés- , sei járt a tehén tartás. Akadtak ugyan, gazdaságok, amelyek — korszerű üzemmel — megtalálták számításukat a régi árak mellett is, de nem ez volt a jellemző. A termelést a legtöbb helyen tudták volna fokozni, de minek? Mert például, , ha egy gazdaság rendbe hozatta legelőit, akkor ugyan több lett a takarmány, as így a tej is, ám a legelőre fordított költség nem térült meg teljesen, tehát csupán a ráfizetést növelték a korszerűsítéssel! Most a tej termelői ára évi átlagban 5,15 forint lett literenként. Ez már olyan összeg, hogy a közepes gazdaságok is megtalálják számításukat, érdemes jobb i eheneket vásárolni, alkalma- ' sabb istállót építeni, a takarmány termesztést korszerűsíteni — azaz' több tejet vinni a piacra. A fogyasztót azonban ez az indoklás nem elégítheti ki. Azt mondja: adjanak a termelőnek többet, a különbséget meg fizesse az állam. Voltak is ilyen szándékok, de megbuktak azon a tényen, hogy a forgalomba kerülő tejnek jelentős hányadát még ma is a háztáji és a kisegítő gazdaságokban termelik. Mi történt volna, ha a termelői árat emelik, a fogyasztói ár viszont változatlan marad? Bolond lett volna a termelő, ha megissza azt a tejet, amelyet a saját tehene adott! Jobban járt volna, ha a teljes mennyiséget elviszi a tejbegyűjtőbe, ott megkapja az öt forintot, azután elmegy a boltba, és megveszi saját fogyasztásra a tejet 3,60-ért! Egyéb megfontolások mellett, ez is szükségszerűvé tette a tej árának emelését. A fogyasztók széles körének az állam megtéríti ezt a többletkiadást, a családi pótlék, a nyugdíj emelésével stb. (Ez a magyarázata annak is, hogy a tej fogyasztói ára emelkedett a legjobban, a vajé, a sajté kevésbé, ugyanis zalékát kapja azért, mert tárolja, hűti, eladja a tejet. Ezeket a költségeket az öt forintos eladási ár sem fedezi. Az öt forintból kerek 50 fillér maga a polipack tasak, amelyben hazavisszük a tejet és közben szidjuk az ipart, hogy a zacskó kívülről zsíros, kiszakad stb. A tökéletes megoldás az impregnált pa- pírtasak, az úgynevezett tet- rapack — ezek szögletes, jól tárolható, hűtés nélkül eltartható dobozok — eljárás lenne, de ez a fogyasztói árat további 80 fillérrel emelné meg! Az állam tehát továbbra- is dotálja a tej fogyasztói árát. A tejipar — az állami is, a szövetkezeti is — literenként Vajat és sajtot másfél—két forint állami tá- alig-alig készítenek mogatást kap azért, hogy a otthon, , tehát ez a termelői tasakos tejet öt forintért, a ellenérdekeltség itt nem, vagy kannatejet 4,50 forintért ve- aljg jelentkezik.) hessük meg. A dotációból a Tévedés azt hinni, hogy az ' tejipar nem gazdagszik meg, állam most már a piaci viszonyokra bízta a tejforgalmat, a költségvetést ez a termék többé nem érinti. Kiderül ez abból, ha a termelői és fogyasztói árat összehasonlítjuk. A tejüzem a 3,6 százalék zsírtartalmú tejért 5,15 forintot ad. A fogyasztói tej zsír- tartalma csak 2,8 százalék, tehát a tejüzem kivesz minden literből 8 gramm vajat, ami mintegy 40 fillért „hoz a konyhára”. Még így is nagyjából ugyanannyiért kapja a fogyasztó a boltban a tejet, mint amennyiért a tejüzem a majorban felvásárolta. A tej kezelése azonban költséges dolog. Száz liter tejben ugyanis 87 liter víz van, csupán a többi zsír, a fehérje, az egyéb értékes anyag. (Félreértés ne essék, ezt a vizet nem beleöntik a tejbe, hanem vegyileg ennyit tartalmaz a kifejt, tej.) Tehát a szervezet számára nélkülözhetetlen anyagok mellett hatalmas súlytöbbletet kell az üzembe beszállítani, ott hűteni, pasztőrözni, kezelni, tasakoíni, kiszállítani. Mindehhez jön még a kereskedelmi haszon, mert a bolt az ár tizenhárom számért a nagy költségek miatt az állami tejiparnak haszna alig van. A szövetkezetinek valamivel több, de ezt elsősorban a rövidebb szállítási távolságok teszik lehetővé. Végeredményben az öt forintos tej is hat és fél—hét forintba kerül. A különbséget az állami költségvetés fedezi. Földeák! Béla A PÁRTALAPSZERVEZETEKBEN szinte mindenütt nagy gondot fordítanak arra, hogy a felvételre jelentkezők megismerjék a párttagsággá.! együttjáró jogokát és kötelességeket. Tudunk alapszervezetekről, ahol nemcsak az ajánlók és a( jelentkező munkaterületén dolgozó pártcsoport, hanem a vezetőség, valamelyik tagja is külön figyelmet szentel a kérelmező ilyen értelmű előkészítésének. Sok esetben azonban megelégszenek a jogok és kötelességek tételes ismertetésével, és nem fordítanak gondot arra, hogy a jövendő párttagok értsék, érezzék: jogok és kötelességek egymásból következnek, elválaszthatatlanok egymástól, s a pártmunka gyakorlatában is szerves egységet képeznek. Még régi párttagok között is tapasztalni, hogy a jogok és kötelességek együvétartozása elsikkad előttük, & legfeljebb morális követelményként merül fel akkor, ha valaki például kötelességet mulasztott. Ilyenkor — helyesen — hivatkoznak arra, hogy az illető milyen jogokat, lehetőségeket kapott, és nem, vagy rosszul élt azokkal. Vágy szóvá teszik: előszeretettel élt valaki a jogaival — aktívan részt vett a döntések előkészítésében, bírált, javasolt —, de az utolsók között volt a sorban, amikor a végrehajtásra került a sor. A morális felelősség felvetése minden ilyen és hasonló esetben jogos. Am érdemes elgondolkodni azon is: nincs-e mulasztásunk abban, hogy elméletileg is tisztáztuk volna a tagság előtt: hogyan is függnek össze a jogok és kötelességek, miiként következnek egymásból, milyen a kapcsolatuk a demokratikus centralizmushoz? A jogok és kötelességek mindenekelőtt szervesen összefüggenek a párt általános helyzetével, politikájának tartalmával, a pártmunka módszereinek fejlődésével, változásaival. Gondoljunk például arra, hogy néhány évvel ezelőtt a pártalapszervezetek még nem élveztek olyan nagy önállóságot, mint ma, s a felsőbb pártszervek sem támaszkodtak döntéseik előkészítésében úgy az alsóbb pártszervezetekre, ihint napjainkban. A szocialista építés igényesebb, magasabb szintű feladatai szükségszerűen megkövetelték a pártdemokrácia fejlesztését, és ennek természetes következménye volt, hogy nagyobb, szélesebb jogokat és önállóságot kaptak az aiapszervezetek, sőt az egyes párttagok is. De lehet-e csak jogokat adni? Nem, hiszen a szélesebb jogkörrel, az önállósággal szükségszerűen emelni kell és emeltük is a kötelességek, a felelősség mércéjét. A párton belüli demokrácia fejlesztésével biztosítottuk például, hogy a párttagok jogai növekedjenek a bírálatban, sőt a szervezeti szabályzatnak a X. kongresszuson elfogadott módosításával biztosítottuk a bírálók hatásos védelmét is. De nem álltunk meg itt, hiszen a párttagok kötelességévé tettük — a szervezeti szabályzatban is — nem egyszerűen a párt politikájának ismeretét, hanem annak képviseletét, védelmét is. A jogok bővülését természetszerűen követte tehát a kötelességek, a felelősség növelése. A párttagok jogai és kötelességei tehát a párt általános helyzetével, politikájával, feladataival összefüggésben változnak, bővülnek. A Jogok bővülése természetszerűen együttjár a kötelességek növekedésével, és megfordítva: aki nagyobb kötelezettségeket vállal, azt, méltán megilleti a szélesebb jogkör is. Mindez következik a demokratikus centralizmus elvéből, abból, hogy a. pártban, a döntést megelőző vita, a döntésekben való egyenjogú részvétel és a határozatok mindenkire egyformán érvényes kötelező végrehajtása elválaszthatatlan, szerves egységet képez. Nem állítjuk persze, hogy a jogok egyoldalú gyakorlásának,, a kötelességek elmulasztásának esetén mindenkor elméleti tisztázatlanságról van szó. De kétségtelenül ez 4s közrejátszik abban, hogy sok esetben a jogok bővülésével nem tart lépést a kötelességtudat erősödése, a parti egyelem megszilárdulása, hogy egyesek nem érzik; aki többet kap jogokban, annak többet, színvonalasabbat kell nyútjani a kötelességek teljesítésekor is. Ilyen esetben elsősorban arra van szükség, hogy tanítsuk, meggyőzzük a köte- lasségmuLasztókat, és a gyakorlati munkában bizonyítsuk: megnőttek a jogaid, teljesíts többet és jobbat; részt vettél olyan döntések előkészítésében, amelyekhez azelőtt nem volt meg a jogod, most már nem léphetsz fél „kívülállóként”, kötelességed nemcsak elfogadni, hanem képviselni és védelmezni is a határozatokat. Más a feladatunk akkor,' amikor nem elvi tisztázatlanságról van szó, hanem a kommunisták emberi gyöngéi mutatkoznak meg a jogok és kötelességek nem megfelelő gyakorlásában. Találkozni például azzal, hogy egyesek azért kívánnak ' egyoldalúan, szinte csak a párttagsággal járó jogokkal élni, mert ez így kényelmes számukra. Az első sorban vannak, amikor tetszetős,' népszerű feladatokról van 6zó és az utolsóik a kötelességteljesítésben, amikor a munka nehezét kell vállalni. Ma már aligha jelent bárki számára is anyagi, pozícióbeli előnyt a párttagság. De akadnak még, akik erre szeretnék felhasználni funkciójukat, amelyből — mi tagadás —, ma még egy szolgalelkű környezetben előnyöket lehet húzni. Ilyen esetekben az illető rendszerint a párttag jogainak képviseletében lép fel,, valójában azonban visszaél azokkal, kiváltságot keres a maga számára, és ennek semmi köze a párttagok , jogaihoz. A PÁRTSZERVEZETEK helyesen teszik, ha időnként felülvizsgálják: lépést tartott-e náluk a jogok növekedésével, bővülésével az igényesebb kötelességteljesítés, megértették-e a párttagok, hogy minden jog előfeltétele a kötelességek példamutató teljesítése. A jogok és kötelességek egységét, kölcsönös egymásra hatását szem előtt , tartva kell elbírálni, minősíteni az egyes kommunisták, de a párt- csoportok, az -aiapszervezetek tevékenységét is. Az ilyen önvizsgálat a legalkalmasabb .módszer ahhoz, hogy a párttagság ne csak elméletben értse, vallja a jogok és kötelességek elválaszthatatlanságát, hanem az ebből következő szemlélet, magatartás áthassa egész munkáját. Faragó Jenő Szkíta kikötő OgyesszábaD Időszámításunk előtt a negyedik évezredből fennmaradt szkíta fölikunyhókat találtak Ogyessza mellett, a Fekete-tenger partján. A kunyhóban. válaszfalmaradványokra és földbe ásott amfo- rákra bukkantak. Ezenkívül a régészek egy kis Démétért, a földművelés istennőjét ábrázoló szobrot is felszínre hoztak. A kunyhó mellett gabona tárolására használt gödröket tártak fel. Ezek a leletek a korábbi ásatások anyagával együtt arra utalnak, hogy hajdan' a szkítákhoz tartozó földművelő törzs — az aszjá- kok éltek itt. .Ismeretes, hogy a földművelő aszjákok gabonát szállítottak az Égei-ten- gert övező országokba. Igazolódott a feltevés, hogy a mostani Ogyessza közelében, egykor szkíta kikötő volt. Tropex-’72 Az Atlanti-óceánon befejeződött a szovjet trópusi expedíció program szerinti munkája. Hat — legkorszerűbb elektronikus műszerekkel és számítógépekkel felszerelt — kutatóhajó komplex a Biometeorológiai és óoeanografial méréseket végzett. Az Atlanti-óceán trópusi térségében keletkezik földünk alapvető hő- és nedvességkész- lete, amely először az atmoszféra magasabb régióiba száll, majd átvándorol a szárazföldek fölé. Itt születnek a trókeletkezése, törvényszerűségének tisztázása jelentős mértékben gyorsítja és pontosabbá teszi az időjárás előrejelzését, A Tropex—r72. bizonyos mértékben előkészület volt a nemzetközi Tropex—:74 közös kutatásokhoz. Ebben azoknak az országoknak — a többi között a Szovjetuniónak, USA- nak, Angliának, Franciaországnak, Kanadának, Brazíliának — a tudósai vesznek részt, amelyek az Attentipusj orkánok is. A viharok óceán pántjainál fekszenek. A hőmérő higanyszála még ilyenkor, télen is eléri a plusz harminc fokot a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsműhelyében. Ebben a fülledt levegőjű helyiségben a légkalapácsok tompa zuhogása kísértetiesnek tűnik. Azok az emberek, akik itt dolgoznak elismerést érdemelnek. Képünkön Szlávik László marótengely készítését Végzi NÖGRÁD - 1973. január 9., kedd \
