Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-31 / 25. szám

I 99 Elő szemtanuk 99 99 Letette a kanalat 9 9 9 A Rádió idei politikai műsorainak tervéből A Magyar Rádió külpoliti­kai rovata a következő idő­szakban is elsőrendű felada­tának tartja a hallgatók pon- fos, gyors és körültekintő tá­jékoztatását. Programjának s'arincét továbbra is a kül­politikái figyelő és az „öt kontinens hét napja” alkotja, Eiiíol hazai politikai szakértő­ink informálják az érdeklő- nőket a világ eseményeiről. A tervek szerint — egyelőre l ieg nem végleges címmel — i iilpoliiikai törzsasztal „lét- ahozasát tervezik”, ahol nem­csak újságírók cserélik ki vé­leményüket egy-egy fontos kérdésről, hanem más szaK- területek. elismert tekintélyei — szociográfusok, közgazdá­szok — is. Ez a mód jobb le­hetőséget teremtene sokolda- i á összefüggések feltárására. J latrészes sorozat kezdődik az idén „az európai biztonság tegnap, ma, holnap” címmel, amely az európai biztonság gondolatát, történetét követi nyomon a Népszövetségtől napjainkig, s egyaránt fog­lalkozna a gazdaság — és ka- ranapolltika kérdéseivel, a különböző nemzetközi szer­vezetek kapcsolatával, a re­gionális biztonság és a nem­zetközi béke összefüggéseivel. „Elő szemtanúk” címmel olyan sorozat is a hallgatók elé kerül a következő hóna­pokban, amelyben fontos ese­mények fontos szereplői val­lanak. Az elképzelések szerint a Rádió riporterei olyan nem­zetközi személyiségeket ke­resnek fel, akik jelen voltak a világpolitika fontos fejeze­teinek alakulásánál, jelentős nemzetközi döntéseknél, a dokumentumműsorok közül különösen figyelmet érdemel az az összeállítás, amely feb­ruárban hangzik el és. amely Vietnamról ad átfogó átte­kintést a történelmi fejlődés tükrében. A politikai kom­mentátorok, riporterek segít­ségével jelen lehetünk a „változó harmadik világ”, vá­rakozást keltő fordulópontja­in: az argentínai, chilei és venezuelai választásokon, kö­zelebbről megismerkedhetünk Algéria, Irak, Szíria politiká­jával. A Rádió politikai osz­tálya 1973-ban kiemelten fog­lalkozik a szocialista országok kérdéseivel, főleg a KGST te­vékenységével. Tudósításokat hallunk majd a KGST májusi prágai ülés­szakáról, ’ közelebbről szem­ügyre vehetjük a különböző együttműködési terveket, megismerkedhetünk az 1976— 80-as átfogó programmal. Mindez lényegében előkészí­tője a KGST jövő évi ne­gyedszázados fennállását kö­szöntő produkcióknak. A „nyolc ország 600 munkatár­sa” című adás a KGST moszkvai apparátusát hozza a hallgatók közelébe. „Esti beszélgetések négyszemközt” címmel olyan sorozat indult, amely havonta egyszer je­lentkezik. Ebben a Rádió moszkvai tudósítója a legkü­lönbözőbb szovjet állampol­gárokkal, művészekkel, mun­kásokkal, parasztokkal be­szélget a világ eseményeiről. Kedden és csütörtökön a Kossuth-adón a 22 órás hírek után jelentkezik „a baloldal alternatívái á tőkés világban” sorozat, amelyben a szerkesz­tők bemutatják Franciaország helyzetét a választások évé­ben, mérlegre teszik a svéd „jóléti társadalmat”, elemzik az olasz középbal koalíció dilemmáját, feltárják az NSZK helyzetét a szociálde­mokraták győzelme után. Mai kommentárunk Világosiik a tennivalók A közelgő tanácsválasztáaok szinte kötelezően megszab­ják az eltelt két esztendő munkájának felmérését, az elért eredmények számbavételét. A tennivalók világosak. A ta­nácsok területüknek valóban felelős gazdal lettek a na­gyobb önállóság jegyében. Nem vitatható, hogy a tanácsok a legnagyobb fejlődést és előbbre lépést a gazdasági munkában, a gazdálkodásban érték el. Hozzátéve ehhez, hogy a tervszerű és okos gazdál­kodást meg is kellett tanulni. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az elmúlt két esztendő volt lényegében az önállóság tanuló­ideje. Mindezek a gondolatok elhangzottak Salgótarjánban is a tanács legutóbbi ülésén. Komoly és nagy dolgokról beszél­tek. Márcsak azért is, mert a megyeszékhely fejlődéséről van szó. Ez pedig nem egy városnak, hanem egész Nógrádnak szívügye. Örömmel adtunk számot arról, hogy az elmúlt két esz­tendőben rendkívül meggyorsultak a lakásépítések. Nézzük a számokat. Ezek a legjobb bizonyítékok. Amíg 197ü-ben kétszáznegyvenhat lakást építettek Salgótarjánban, addig tavaly hatszázhuszonnégy lakást adtak át. 1971—72-ben, vagyis két év alatt több mint ezer új otthonba költözhettek be a családok százai. Hogy ez pontosan hány embert érin­tett, azt nem mutatja semmiféle statisztika. Legfontosabb a lakásépítés, mert nálunk elsők az em­berek. De ugyanilyen fontos, hogy legyenek megfelelő köz- intézmények is. Sokszor elmondtuk, de meg mindig nem elégszer, hogy végre főiskolája van Salgótarjánnak, társa­dalmi összefogással több mint háromszáz óvodai férőhely létesült, korszerűsítették az általános iskolák egy részét, szép és korszerű TIT-székház várja a művelődni, tanulni akaró­kat. Más fontos középületek pedig épülőben vannak. Végre valahára készül a sportcsarnok, várhatóan előbb átadják a tervezettnél a lakberendezési áruházat. Hosszú idő óta dol­goznak a szakemberek a vásárcsarnok, az állomás előtti pa­vilonsor, a tanácsházzal szemben levő Mérleg úti kereske- j delmi ég szolgáltatóház és a 3-as számú üzletház előkészíté- I sén. Hogy ez a szűk és rendkívül kevés hellyel rendelkező í Salgótarjánban milyen nagy munkát és erőfeszítést kíván, i azt nem kell magyarázni az itt lakóknak. Az eredmények biztatóak. Mégis beszélni kell az úgyne­vezett járulékos beruházásokról. Vagyis az új házakhoz ve­zető utakról, járdákról, üzletekről, óvodákról, iskolákról. Mindazokról a dolgokról, amelyek nélkül ma már elképzel­hetetlen egy lakótelep élete. A torony- és sávházakban sok száz család kap otthont. Érthető, hogy sok a kisgyerek, a fiatal házas. Az emberek pedig nem szeretnek naponta hosszú utakat megtenni a gyerekkel az óvodába, a bölcsődé­be, vagy az üzletbe. Arról már nem is szólva, hogy a sarat taposni ugyancsak nem tartozik az élvezetek közé Több fi­gyelmet érdemelnek a járulékos beruházások. Persze a dol­goknak ez csak az egyik oldala Mondhatnánk úgy is, pénz­kérdés. És ha választani kell, lakást építsünk, vagy új üzle­tet, milliókért utat, akkor az emberek nagy többsége nyil­ván a lakasra szavaz. Azt a. középutat kellene megtalálni, amely már oly sokszor bevált a gyakorlatban. Az új építkezésekről, a fejlesztésekről sokat beszélünk. Talán azért is, mert ezek a látványosabb dolgok. Már keve­sebb szó esik a fenntartásról. Pedig az iskolák, óvodák, nap­közik, kisebb és nagyobb intézmények fenntartása, ellátása többe’ kerül mint a fejlesztésre szánt pénz. Mondhatnánk úgy is, a fenntartás — ugyanolyan, vagy magasabb szinten mint az elmúlt években — olyan alapvető mint az új épít­kezések. Nem megengedhető, hogy a régebben készült há­zak elhanyagolt, rossz állapotban legyenek évekig, hogy piszkosak a járdák, elhanyagoltak az utak. Fontos a társadalmi munka is. Mert jó dolog, hogy az ősszel százezreket érő fákat ültettünk ki. Elég baj, hogy egy részüket már ki is tördelték. Odáig még nem jutottunk el, hogy meg is védjük, amit létesítettünk. Pedig ez is ugyan­olyan alapvető és közös érdek, mint egy új üzlet megnyi­ssa. Csata] Erzsébet KÉSZÜLNEK AZ ŰTTÖRÖVEZETÖK OKSZAGOS KONFERENCIÁJÁRA A Magyar Üttörők Szövet­sége az úttörővezeiők V. or­szágos konferenciájára készül. A konferencián fő napirendi pontként szerepel a szocialis­ta demokratizmus fejlesztése az úttörőmozgalomban. E fon­tos téma meilett szekcióülé­sen beszélik meg az úttörő- vezetők a csapat önkormány­zatának fejlesztésével kapcso­latos tennivalókat. A konfe­rencia előkészítésének első szakasza most folyik me­gyénkben is. Az úttörőcsapa­toknál január 26—29. között választják meg a járási kül­dötteket. A salgótarjáni já­rásban február 19-án tartják a küldöttértekezletet, ahol — a többi járásokhoz hasonlóan — megválasztják a járasd ne­velési tanácsot is. A neve­lési tanács az úttörőcsapatok nevelő munkájához nyújt se­gítséget a járás területén. Az előzetes vélemények, állásfog­lalások is arra utalnak, hogy a nevelési tanács tevékenysé­ge hasznos lesz. nagyban fog­ja segíteni az úttörőcsapatok mozgalmi munkáját, nevelési tevékenységét. TIZENKILENC eve annas, hogy Ujj Lászlóné, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat dolgozói közé lépett. Illetve, február kilencedikén lesz eny- nyi ideje, ha pontos akarok, lenni. A tizenkilenc évből ti­zenötöt a fazekak körül töl­tött. A közelmúltban búcsúz­tatták munkatársai nyugdíjba vonulása alkalmából. „Stíl­szerűen” tizenkilenc szál pi­ros szegfűt kapott, s a válla­lat vezetői köszönetét mond­tak szorgalmas, becsületes munkájáért, kitartásáért. — Megható volt, amikor a kollégák átadták a virágot. Most érzem csak mennyire hiányzik majd a megszokott környezet, a munka. Tizenki­lenc évvel ezelőtt konyha- lányként kezdtem a „Nem­zeti” elődjében, a „Népbüfé”- ben. Később, négy év múlva bevezettek a szakácsszakmá­ba, s azóta egyfolytában ke­zemben volt a főzőkanál. Alig-alig maradtam távol a munkahelyemtől, beteg is mindössze három alkalommal voltam a két évtized alatt, egy-két hétig. Szerencsére az egészségemre most sem pa- naszkodhatom — mondja Ilonka néni. Annak idején a vállalat el- 60 „szocialista brigád”- veze­tőjének is megválasztották, s egészen az utolsó percekig megmaradt a brigád élén. Ti­zenegyszer nyerték el a szo­cialista brigádmozgalotn cí­meinek valamelyik fokozatát. — Tudja kedvesem, aki sze­reti a munkáját, azt meg­becsülik nálunk. A vállalat vezetőitől ezer forint pénzju­Tímkilm szül szegfű talmiat Is kaptam, t o munka­társaim egy gyönyörű étkész­lettel leptek meg. Ennél még­ha több élményben még nem volt részem az életben — magyarázza, s látszik rajta, hogy páj- órával a meghitt ünnepség után tiszta szivéből jönnek ezek a szavak. A „Nemzeti”-ben 1964. óta dolgozik, azaz most már min­den mill ti dobén az igazi: dol­gozott. — NÉGY gyermeket nevel­tem fel a munka mellett. Ar­ra már nem jutott időm, hogy a szakmámhoz iskolát is vé­gezzek. Ennek ellenére tizen­kilenc év alatt nem volt pa­nasz a munkámra. A vendé­geknek ízlett a főztöm, pedig naponta huszonöt-harminc fé­lét is el kell. t készítenünk. A régi helyünkön jobban ment az üzlet, volt rá eset. amikor négyszáz gulyást is eladtunk. Mióta áthelyezték a vasútállomást, no meg a központból kikerültünk, va­lamelyest csökkent a forga­lom, de így is megtaláltam számításomat. ' Arról kérdezem, mi volt a legkedvesebb étele. — Legkedvesebb nem volt, de bármi is szerepelt az ét­lapon, egyforma igyekezettel és gondossággal főztem, hogy ne érje szó a ház elejét. Mint ahogy mondtam is már, nem is érte — válaszol. Ilonka néni a tizenkilenc év alatt négy alkalommal lett a Vállalat Kiváló Dolgozója és elnyerte a „Belkereskedelem Kiváló Dolgozója” címet Is. — Már annyira megszok­tam, hogy reggel vagy dél­után elfoglalom a helyemet a konyhában. Most majd furcsa lesz több száz ember helyett csak a férjem részére főzni. — Mint nyugdíjas, mivel tölti el idejét a közeljövőben* — Van négy unokám, négy kislány. Ök majd gondoskod­nak arról, hogy ne unatkoz zam. Eddig is sűrűn meglá­togattak. Még óvodából haza­menet is be kellett hozni az egyik picit a konyhába, mert látni akarta a nagymamát — mondja. Tizenkilenc év egy munka helyen. Sok-sok emlék, közös öröm. A munkahelynek bú­csút mond ugyan, de az em­lékek megmaradnak továbbra is. Búcsúzáskor még megkér dezem tőle, a fiatalabbakat milyen jó tanácsokkal látta el. — Inkább ők adtak nekem tippeket, mivel töltsem nap­jaimat. Aki tanulni akart tő­lem, az láthatta, hogyan csi­náltam. Mindig azt mond­tam: gyerekek, úgy kell főz­ni. hogy háromszáz ember eszi a főztünket, nemcsak kettő — válaszol kérdésemre. Ilonka néni leteszi a kana­lat. Sportnyelven úgy mond­ják ezt: visszavonul az „ak­tív sportolástól”. Előtte meg kimossa köpenyét, mert nett: szeretne a vállalat adósa ma­radni, aztán újra főzni kezd, de már csak két személyre készít ebédet, vacsorát. VASÁRNAP ünnepelte öt­venötödik születésnapját, nyugodtan főzhette meg az ünnepi ebédet. Már nem kel­lett sietni megszokott, nagy konyhájába. Szabó Gyula Széky Piroska grafikái A Képcsarnok szervezésé ben és rendezésében február l-én, csütörtökön délután öt órakor Szíj Rezső művészet- történész nyitja meg Buda­pesten, a Mednyánszky-te- remben (V„ Tanács körút 26.) Széky Piroska grafikusmű­vész kiállítását. A kiállítá­son 33 művet láthatunk, többségükben rézkarcot, azon­kívül linómetszeteket, tusraj- zokat és három akvarellt. A megnyitó ünneoség alkalmá­ból verset mond Ilosvai Ka­talin, a Madách Színház tag­ja, madrigálokat énekel a IX. kerületi Tanács „Bartók Bé­ta” Kamarakórusa, Miklós Oviin vezényletével. Pillanatnyilag már több szerződést kötött javításra az Iro- dagéptechnikai Vállalat salgótarjáni kirendeltsége mint ősz- szességében a múlt évi volt. A szerződéskötések 1973. már­cius elsejével zárulnak be. Jól felkésiült a vezetőség a mi­nél gyorsabb hibaelhárításra, mivel a tárgyi és a szakmai ellátásban maximális mértékben kielégítik a dolgozókat. A számlázó automaták meghibásodása elég gyakori. Ezeknek a gépeknek a javítását végzi Brunczel János rádió- és tv-mú­szerész Fodor Tamás Lebecsülte a veszélyt A Ganz-MÄVAG Mozdony-, Vagon- éa Gépgyárának mát- ranováki üzemében Simon Bálint lakatosra 1972. augusz­tus 14-én csaknem rázuhant egy 2.6 tonnás tartóvas. Csak a szélei ütődtek hozzá, de jobb karját könyökig ampu­tálni kellett, több lábujját csonkolták, és a bal karja sem lesz már a régi. Pillanat­nyilag teljesen munkaképte­len. ée sokáig az is marad. A balesetért Guboosi Zsig- moiid felelős, aki az irányí­tása alatt álló lakatoscsoport­tal tartóvasakat emelt pálya­kocsira egy daru segítségével. Az egyik vasat Gubocsi utasí­tására Pintér László oldotta le a daruról. Széthúzta a tar­tópapucsokat, majd intett a darukezelőnek, hogy húzza fel azokat. Pintérnek fogni kellett volna a papucsokat, hogy azok ne hintázzanak a levegőben, ezt azonban elmu­lasztotta. Igaz, nem volt kö­teles ismerni az előírásokat, mert még- nem végezte el a darukötözői tanfolyamot. Képzetlen volt a darukezelő is, Gubocsi pedig nem figyel­meztethette Pintért, mert már rég elment onnan, nem kísér­te figyelemmel a munkafolya­matot. Emelés közben az egyik tartópapucs beleakadt a tartóvasba, és ledöntötte a pályakocsiról. Gubocsi tudta, hogy Pintér nem vizsgázott darukötöző, ezt a nyomozás alkalmával el is ismerte. A bírósági tárgya­láson azonban így beszélt: — Ha tudtam volna, hogy Pintérnek nincs meg a vlzs gája, magam szedtem volna le a papucsokat. Másrészt vi­szont nem vagyok köteles vizsgálni, hogy a hozzám be­osztottaknak megvan e a da­rukötözői vizsgája. Érvelésnek kitűnő. Tehát, ha véletlenül megtudja vala­honnan, hogy az, akire a ve­szélyes munkát bízta, ahhoz nem ért, hajlandó helyette el­végezni. Ha pedig nem jön rá? íme az eredmény. De ő mossa kezelt. Foglalkozás körében elköve­tett súlyos testi sértést okozó gondolatlan veszélyeztetésért a Salgótarjáni Járásbíróság hathónapi —- két év próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélte. Egy megjegyzés: Gubocsi tizenhárom beosztottja közül csak egynek volt darukötözői vizsgája. Most már valamen­nyien levizsgáztak, meglepő gyorsasággal. Kérdezzük: Miért volt ehhez szükség egy súlyos balesetre? S®. K. Megkezdődtek az idei miUrágya»z állítások Mén az elmúlt évinél 10 százalékkal több műtrágyát kap a mezőgazdaság. A na­pokban megkezdődtek a szál­lítások: az AGROTRÖSZT Igyekszik időben kielégíteni a nagyüzemek igényeit. A leg­több helyen bevezették a ház­hoz szállítást, ami azt jelen­ti. hogy a gyárakból nagyobb tételekben közvetlenül a meg­rendelőknek szállítják a ta­lajerőpótló anyagot. Az AG- ROKER-vállalatok is több mint százezer tonna műtrá­gyát fuvaroznak saját teher­gépkocsijaikon a gazdaságok­ba. A számítások ugyanis azt igazolták, hogy a gyárak 50— 70 kilométeres körzetén belül a közúti szállítás kifizető­dőbb. Az év első hónapjában a tavaly januárinál mintegy 15 százalékkal több műtrágyát kapnak a gazdaságok. A ke­reskedelem ugyanis figyelem­be vette, hogy kedvezően ala­kul az időjárás, ezekben a napokban is dolgoznak a föl­deken a rendszerint csak feb­ruárban kezdődő fejtrágyázá- son. Az őszi vetésű növények, az évelő pillangósok műtrá­gyázását nagy teljesítményű gépekkel kezdték meg, és a mezőgazdasági repülőgépflot­ta egységeit is kihasználták. Idén tovább növelik a te­herautós műtrágyaszállítást. NÖGRAO - 1973. január 31., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents