Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Madách Imre? Az ember tragédiája {Részlet) XIII. szín (Farkat András illusztrációja) ÁB AM: A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok ezélt, nem érzek akadályt Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét? Hideg borzongat,, Lucifer! LUCIFER: Ha eddig tartott csak nagy hősiséged Ügy térjünk vissza porban játszani. ADAM: Ki mondja ezt? előre hát, előre! Csak addig fáj, míg végkép elszakad, Mely a földhöz csatol, minden kötél De hajh, mi ez? lélekzetem szorul, Erőm elhágy, eszméletem zavart Több volna é mesénél Antaeus, Ki addig élt csak, míg a föld porával Érintkezett? A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA? Igen, több az mesénéL Te ismersz már, a földnek szellemét, Csak én lélekzem benned, tudhatod. Itt a sorompó, eddig tart hatalmam; Térj vissza, élsz. — hágd át, megsemmisülsz Mint ázalag féreg, mely csöpp vizében Ficzkándozik. — E csepp a föld neked. ÄDÄM: Daczolok véled, hasztalan ijesztesz; Testem tiéd tán, lelkem az enyém, A gondolat s igazság végtelen, Előbb megvolt az, mint anyavilágod. A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA: Korán a káröröm még, Lucifer! Csak érinté az idegen világot; Nem oly könnyű országomból kitömi. Honos szózat hív, térj fiam magadhoz! ADÁM: (Eszméire), Élek megint. Érzem, mert szenvedek, De szenvedésem is édes nekem, Oly iszonyatos az, megsemmisülni..; Oh! Lucifer! vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan; Csatázzam újra, és boldog leszek, LUCIFER: S e sok próbára mégis azt hiszed, Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan? S ezélt érsz? Valóban e megtörhetetlen Gyermekkedély csak emberé lehet. áDÁM: Koránt se vonz ily dőre képzelet A ezélt, tudom, még százszor el nem érem. Mit sem tesz. A czél voltakép mi is? A czél megszűnte a dicső csatának, A czél halál, az élet küzdelem, S az ember czélja a küzdés maga. LUCIFER: Valóban szép vigasz; már hogyha még A harcz eszméje volna legalább nagy! ' De holnap gúnyolod, miért ma vívsz, Gyermekjáték volt, ami lelkesített. Nem véreéél-e el Cbaeroneánál A megbukott szabadság védletében, És Constantinnal nem küzdél-e később, Viráguralmát, hogy megalapítsd? Nem vesztél-é el hitmártír gyanánt S később a tudománynak fegyverével Nem álltái-é a hitnek ellenében? ADÁM: Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített. Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e, Előre vitte az embernemet. Oh! vissza hát a földre, új csatára. •MADÁCH IMRE százötven evztenfleje, ItíS. Január *l-én sző- (eiett Alsós/tioRován. A Jubileum és az előkészületek alkalmá. brtl közlünk részleteket főművéböl. \z ember tragédiájából. Farkas András az illusztrációkat a Tragédia tton kiadásához készítette. 8 MÖGRÄD - !973. január 28^, »esárnap Szerkesztői üzenetek SZIKOK A LÁSZLÓ Üámsonháza „Keserű kenyér" című elbeszélése nemes érzésekről vall, A jelzett szándék is jó- miszerint a ma tizenéveseinek akarja megmutatni, hogy milyen volt a szegény ember élete a múltban, hogy annak tudatában jobban tudják be- esülni a mát. Ezt a tiszta szándékot azonban az elbeszélésben nem sikerült megvalósítania. Egyes részeiben terjengős, mesterkélten halmozza a jelzőket, Ilyenformán stílusa cikornyássá válik. Időnként kizökken az elbeszélő folyamatból és értekezni, magyarázni kezd. A kerettörténeten erősen érezhető Móra Ferenc hatása. Ha a jövőben folytatni akarja az írást, első követelményként az egyszerűségre való törekvést tűzze maga elé’ SZABD ZSUZSANNA Mátraszele Arra kérdésére, hogy beküldött verse alapján érdemes-e a költészettel foglalkoznia nem válaszolhatunk egyértelmű Igennel, vagy nemmel. A négy évszak és munkái című verse így nem több, mint rigmus. Ám, ha jobban megismerkedik a verstannal, sokat olvas, akkor, ha költő nem is lesz- de értő versolvasö igen, és már ezért is megéri a fáradtságot DANKÖ ZSÓFIA Ipolyíarnóe Hiszékeny képzet” című versét, bármennyire ia szívesen okoztunk volna örömet a kedves szerzőnek, nem közölhetjük. A szerelem ugyan örök téma* mégis ' annyiban van változás, hogy a ma költője másként vall erről az érzésről, mint mondjuk a szenti- mentalizmusra hajlama* és az olyan érzésekben gyönyörködő XIX. század eleje. TÓTH ISTVANNÉ Pásztó 1930. Karácsonyi vásár című írása hangulatos életkép. Több olyan részlete van viszont, ahol csak verses formában írt próza, frása olvasásakor ólyan érzésünk volt, hogy sok régi köszöntőt, például lakodalmi strófát ismerhet. Ha ilyeneket valóban ismer, azokat szívesen olvasnánk. BERTALAN GYULA Nagyhalon? „önarckép” című versében jó jellemzését adja önmaga kettőségének. Verseiben is a modern látás keveredik az avult kifejezésekkel. Kétségtelen, hogy van verseié*» készsége. Az irodalmat azonban hobbyként nem lehet alkotó módon művelni. így csak versszerető olvasó marad. Szívesen olvasnánk további verseit, hogy biztosabb ítéletet mondhassunk. F. Bt. Kistérén?« Petőfi Sándort üdvözlő verse őszinte tiszteletet sugall halhatatlan költőnk munkássága és hazaszeretetéről, de a közölhetőség mércéjét nem üti meg. RUTKAY MARGIT Salgótarján ..Álmokat keringve9* című versciklusa szép gondolatokat tartalmaz ugyan, de nem ismeri a versírás ritmikai törvényeit, így ezek csak verses formába tördelt prózai gondolatok. f. m. Salgótarján Neve elhallgatását kérte. Három beküldött versében gondolatgazdagság van, ha verstani ismereteit bővíti, véleményünk szerint közölhető alkotások is kikerülhetnek tóiig alól. FERENC BtLANÉ Salgótarján Beküldött versei közül az -,Egy ember a sok közül” a legjobb, Balladá* hangvéte e jó, az eszmei mondanivaló azonban nem egyértelmű benne. Szívesen olvasnánk egyéb írásait is. STRÉMI ILONA Salgótarján Beküldött versei azt mutatják, hogy szereti a költészetet, ismeri a líra műfaji követelményeit is. Ezek az írásai azonban csak utánérzések, olyan „rímes, furcsa” játékok, amelyekből igazi tehetséget még nem lehet megítélni. SZABÓ KATALIN Salgótarján Versei sok érdekes gondolatot tartalmaznak, ezeket azonban olyan modemkedő formába, szókénekbe csomagolva közli, hogy így mege- mészthetetlenek. Ha már tudom... Ha már tudom, hogy ásítás közben szádban mélyen átmérőjű lesz az O, ha kiszámíthatom, milyen mozdulat következik, mikor biztonságos karod ölelésre lendül, Ha eltalálom, azonnal, milyen meglepetést tartogatsz, s ráadásul azt születésem napjára időzíted, ha észreveszem, hogy csak a fél világ baja rág, nem az egészé, s az is csak azért, mert úgy hiszed, tiéd a fél világ, ha végleg eldöntőm, milyen színű a szemed, akkor elmegyek. Jóssá Teréz HÉRA ZOLTÁN! Minden betelt Minden betelt, minden betelt a szögek, az élek, az élet Kivetette a szikra a csorbát, kiforrtak mind a rózsák. S valami mégis, ott! — mintha a véredet apasztanak A nap betelt a föld betelt — körbeért zarándok-éjszakák! És mégis — mintha először látnál égni gyertyát, mintha először látnál hold-máglyán gyűlni gyertyánt. Neveti hangod a zug-őröket, szavadban jég les, tűz kiált. Hívhatnád magadat ünnepedre, de csak e teli árny-világ. Ott-ott, a kanyarban, csúcson bandzsal, te! újra vágy-világ. Mintha először dőlnél éji fűre, mintha először ütne rád a láng. Hallatna f rzsébet: Koszorú, A kapu mellett volt egy még nagyobb kapu, de mint egy vasúti átjáró. A leeresztett sorompó rúdjáról tábla lógott le: Idegeneknek tilos a bemenet. A kiskapu mellett egy szomorúfűz nőtt. Mit keres itt egy szomorúi űz? Sehol egy csepp víz. mindent beborít a szürke por. Vas, kő, beton, bazalt, földbe döngölt salak. Csermák Juliska sejtette, hogy a bánya bejárata ilyenforma. De mit keres itt egy szomorúfűz? A hajlékony, hosszú fűzíaágak apró rezdülései megbontották a hely mozdulatlanságát. Jó ötlet volt, hogy itt mondjam meg neki, gondolta Csermák Juliska, hátát a raktár poros falának vetve, nem leszek bőbeszédű, épp csak a lényeget... Te nem fogsz engem többé megütni, Dér Lajos, semmit se fogsz velem tenni mert elmegyek. Amikor megszabadultam az otthoni verésektől megesküdtem, hogy ha valaki még egyszer hozzám nyúl, kiugróm a kollégium szárítópadlásáról. Tudod, hogy megteszem, amit mondok. Otthagytam a ruhagyárat is, mert óvodába akartam kerülni Pedig harmadrészét keresem, mint ott keresnék De ettől ne félj, megélek én egyedül is, ebből a pénzből is... Ne is beszéljünk többet... Csermák Juliska erősen remélte, hogy ennél a pontnál se sírja el magát. A sorompó mögött megállt egy óriási teherautó. Alighanem ezt hívják bikának Olyan is volt, mint egy bika. ösbika. A szürke köpenyes, sánta kapuőr körülményeskedve nyitotta a sorompót, a bika alig tudta kivárni, hörögve nekilódult, majd eltaposta az embert. A kapu előtti téren szabályos kört írt le, fékezett, majd tolatni kezdett, egészein a meredély szélére tolta a farát. A motor hangja ekkor megváltozott, bőgött, ordítva erőlködött az ősbika, hátsója fölemelkedett, és hatalmas kőtömeg ömlött zubogva a mélybe. Az állat, vagyis a teherautó szemlátomást megkönnyebbült, magasra emelt hátsó felét úgy hagyta, és játékosan nekiiramodott a kapunak. A visszatért csendben Csermák Juliska fölnézett az égre. A szürkéskék őszi égbolt valószínűtlen ül mély volt, szinte látni lehetett, hogy végtelen... A végtelenből égy repülőgép bukkant elő, hangja valahol lemaradt mögötte, s nyomában fehér csíik támadt az égen, olyan, amilyet Juliska szokott tejszínhabból a tortára nyomni. Mindig azt hitte, az édesszájú férfiak szelídek... Képek jelentek meg a mély égbolt vásznán: Lali, ahogy késhegyre szúrja a tortaszeletet és kitátja a száját. . Lali, amint fakanálról nyalogatja a krémet, sárgállik a bajsza, orra hegye... Lali elködösiilt szemmel, amint ütésre emeld a kezét... koszorú A következő teherautó nagy tempóban vágtatott végig az előző útvonalán, úgy tolatott, mint aki mindjárt hanyatt zuhan a szakadékba. Mokány, fekete képű sofőr tekerte a kormányt, vadul nyomta a féket, arca kihívóan nyugodt volt, derűs, szinte hányaveti. Csermák JuWska megborzongott. A sofőr olyan erőkön uralkodott, amelyeket ő valószínűleg sosem tud fölémi ésszel. Sose tud megszabadulni a gépek és szerkezetek, a kordába szorított fizika iránti babonás félelméből. Legelső estéjén a kollégiumban nem merte meghúzni a vécét. Mondták, hogy ott a fogantyú, mégse mert hozzányúlni. A nevelőtanár csodálkozva nézte a zokogó kislányt, de nem szólt semmit. Egyszer Dér Lajos, akkor még éppencsakhogy udvarlója, föl akarta ültetni a hullámvasútra.,. Nem, a gépekben ott szunnyadt a brutalitás lehetősége. A fekete képű sofőr magas fülkéjéből a földre ugrott. Apró, görbe lábú emberke volt, terepszínű vászonnadrágot és barna trikótnget viselt. A sánta kapuőr is magasabb volt nála. öngyújtó csattant, a sofőr a láng felé hajolt, tenyerét használva ellenzőül a gyönge szélben. Csermák Juliska nézte, milyen kicsi és görbe lábú ez az ember. Mint egy erdei törpe gomba, ácsorgott a salakon. Hányaveti volt, de nagyon kicsi. Beillett volna a kocsikerék küllőjének, akkora volt. Ma a gyerekek nélküle reggeliztek. Kriszíosz, a görög kisfiú a napos, meg Galambos Évike. Hajtogatják a negyedelt szalvétákat. Krisztosznak szemébe hull a fekete haja. Két ügyetlen tenyerük közt hasasodik a pöttyös bögre. A tejeskávé, mint hosszú, szőke bajusz, az állukig folyik. Juliska mindig odaugrik, rá ne menjen a ruhájukra. A szülők délután mégis összecsapják a kezüket: uramisten, milyen maszatos vagy, kisfiam! De a szülők nem érdekesek. Délelőtt Anna óvó néni haza ugrik a kislányához, akinek torokgyulladása van, ugye Juliskám, levezeted a foglalkozást? Ünnepi órák ezek. A papírlapokat égővörös virágok lepik el és krumplifejű emberkék boldog sokasága. A szobát betölti a gyerekfecsegés és a guruló ceruzák otthonos zaja. Körbe állnak, papírkoszorút tesznek a fejükre, a repdeső hajszálakon átsüt a nap, koszorú, koszorú, énekelnek. Juliska visszafogja szép, erős csengő hangját, csak zümmögve vezeti a sok csetlő-botló dörmögést, meg csilingelőst, akár a kotlós a csibéivel, ez éppen olyan, csak hangban megformálva, milyen érdekes, hogy a világon sok dolog lényegében ugyanaz» noha má&=
