Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
Új köntösben, új tartalommal Mexikói történetek Tetszetős és igen jól hasz- nálható műsorfüzettel lepte meg az év első hónapjában a kultúra barátait a József Attila Művelődési Központ. Címoldalán Vigh Tamás szobrász- művész Madách-portréja látható, és néhány szép kép a város épületeiről, szobrairól. Tartalma is igényesebb, kon- eepciózusabb, mint elődeié. Első oldalán az e hónapra tervezett színielőadások szerepelnek, ezt a filmklub műsora, majd a kiállítások felsorolása követi. A következő hónap jelentősebb kulturális eseA gyermek előtti példa formáló hatásáról, azt hiszem, senkit nem kell meggyőzni, mert ez nyilvánvaló, önkéntelenül követi példánkat, s minden olyan esetben, amikor mintára , van szüksége, utánoz bennünket. A gyermek ideáljai Tőlünk* szülőktől tanulja meg a jóról és a rosszról alkotott első fogalmait, a mi véleményünk, nézetünk, állásfoglalásunk alapján alakítja, ki saját gondolatvilágát, élet- szemléletét. Igaz, a kisgyerekkorban csak külsőségékben utánoz minket, „ellesi” mozgásunkat, megtanulja hanglejtésünket, az ízlésre, annak fejlődésére, a környezeti rendre tőlünk kapja első benyomásait. Az iskolákban, a tanintézetekben végzett szociológiai kutatások azt igazolják, hogy .főleg a serdülés korában jelentős a szülői magatartás, a véleményalkotás és világnézeti állásfoglalás. A serdülésben levő minden harmadik fiú és leány édesanyját, édesapját választja példaképül. Éppen ezért a szülőnek elengedhetetlenül fontos megismerni annak összetevőit, hogy a gyermekek miért szeretnének a szülőkhöz hasonlítani, melyek azok a jellemvonások, tulajdonságok, magatartási formák, amelyek alapján követni szeretnék őket. Az elmondottakból is kitűnik, hogy mennyi lehetőség rejlik a szülői magatartásban ahhoz, hogy a gyermek személyiségének fejlődését, erkölcsi, morális magatartását és gondolkodásmódját meghatározzuk. Sajnos, elég sok példát lehetne felhozni arra, hogy „néhány” szülő ritkán gondol erre a tényre. Ne a gyerek előtt Egy német közmondás esst mondja: Nicht vor dem Kind”. (Ne a gyermek előtt.) Nyilván a népi bölcsességen alapuló közmondás két szülő — nem a gyermekre tartozó —> beszélgetésekor hangzik el, mert mondjuk eh ilyen is adódik az életben. A továbbiakban beszéljünk őszintén az otthoni légkörről, a szülők példamutatásáról. i Erről azért is szólni kell, mert az otthoni példa, a család otthoni légimre az, ami elsősorban neveli a gyermeket.. A család hangulata, a kiegyensúlyozott életforma nevelőhaményeiről is előrejelzést ad. Ezután a salgótarjáni mozik műsora következik, majd Görgey. Gábor „Lilla és a kísértetek” című komédiájának színlapja, és a darab rövid ismertetése. A szolnoki színtársulat művészeivel készült két rövid riportot is közölt a füzetke. A „Bemutatjuk városunk közművelődési intézményeit” címmel most indított sorozatban első ízben a síküveggyár művelődési házának múltjáról és jelenéről esik szó. Tartalmazza ezenkívül a füzet a betása sokkal nagyobb, mint az „időzített” erkölcsi prédikáció, vagy az iskola hatása. ■ bár az utóbbinak is igen jelentős a szerepe. Közismert, de véleményem szerint mégis ki kell fejteni, hogy mát értünk az otthon; légkörön, a szülői példamutatáson ? Szinte önkéntelenül adódik a válasz: a szülők összes természetes magatartáséból adódó megnyilvánulások, vélemények formái ide tartoznak. Bár az is igaz, hogy nincs egy absztrakt — elvont — otthoni légkör, a nagyközösségnek, az egész társadalomnak a formálóhatása is valamilyen módon érvényesül Éppen ezért nagyon helytelen —* és megbocsáthatatlan vétket követ el a szülő, ha otthon, a gyermek előtt mérgesen beszél a főnökéről, vagy valamilyen társadalmi ellentmondásról. Máskor pedig a „csirkefogó, sikkasztó stb.” főnököt ünnepi ebédre, vagy vacsorára hívják vendégségbe. A gyermek — különösen serdülőkorban — látja azt, hogy szülei képm/utatóak, s ő is hasonlóvá válik. Minden szülőnek gondolni kell arra is, hogy a családban ^mindenről” hall a gyermek. Ami az országban, vagy azon kívül történik, arról is azonos lesz a véleménye a szülőével. A gyermek igénye, törekvése teljesen azonossá válik a szülő igényével és törekvésével. Ezért szavaival, cselekedeteivel, a saját életének példájával arra kell törekedni, hogy a gyermek annyit tudjon ebből meríteni, grpi eligazítja az élet legkülönbözőbb problémáiban. Ahogv ítélünk, úgy éljünk Az eszményeket, törekvéseket, magatartási normákat és véleményeket mindenkor bele kell plántálnunk a gyermek gondolkodásába, a mindenre fogékony szívébe. Természetesen, ezt nem úgy kell megoldani, hogy „most nevelünk, példát mutatunk”, ezután az élet úgy megy a családiban, ahogy szokott, A szülő életének folyamatosan kel] a szeretet melegét, az élet szépségét, küzdelmét, s a nehézségek legyőzését sugározni, hogy állhatatosságra, az élet szeretetére és szépségének megértésére neveljék a gyermekeiket. Ügy kell végezni minden szülőnek a kömutatott filmek kritikáját, to vábbá felhívja a figyelmet a megyei könyvtár azon könyveire, amelyek valamely aktuális kulturális eseményhez kapcsolhatók. Most például d Madáchiról megjelent olyan ta* nulmányokat, verseket és cikkeket szedte egy csokorba, amelyek megtalálhatók a könyvtárban. Végül hírt ad a megye jelentős közművelődési rendezvényeiről is. Amennyiben az újjászületett műsorfüzet sikert arat továbbra is ebben a formában állítják össze. zösség és a maga javára a munkát, hogy a példa alapján a gyermek is megtanulja a közösség iránt érzett felelősséget. Ez minden szülő alapvető és egyértelmű kötelessége. Az eredmények ellenére azonban látnunk kell azt is, hogy a szülői példamutatás, az otthoni kifogástalan köjs- nyezet sem válik minden esetben — a' legjobb szándék ellenére is — hatékonnyá. Néhány konkrét esetet magunk is ismerhetünk, amikor a példás környezetben nevelkedő gyermek nem lesz példás magatartási, s a szülőknek, a közösségnek sok a gondjuk-bajuk vele. Ilyenkor vetődik fel az a kérdés, mi lehet az oka? Meggyőződésem, hogy a szülőknek az érzelmi alapon nyugvó kapcsolata nem kielégítő a gyermekkel. Véleményem szerint a családnak — ilyen esetekben — több időt beli fordítani a gyermek nevelésére, az életrendjének helyes szervezésére. Még egy lehetőség Befejezésül szólni keli még egy tényezőről. Bár ritkán jelentkező, de előfordulhat a gyermek személyiségében rendellenesség, helytelen fejlődési irány. Ilyenkor — időben — pszichológushoz kell fordulni, aki felderíti az antiszociális magatartás okait, s a helyes nevelési eljárásokra megfelelő — a neveléstudomány által bizonyított —, sikerrel alkalmazható módszereket javasol. Aztán, negyvenöt után meg' a bányászok lettek az istenek, mert kellett a szén. A gyáriak meg akikor sehol. Most meg mér bánya sincs, a gyár meg az égben. Ilyen. az élet! Mit kell ezen annyit spekulálni? Égy másik alkalommal — szatyor gyümölcsöt is hozott — sokáig elüldögélt nálam, nézte, hogyan dolgozom, szívta egyik cigarettát á másik után és mélyen hallgatott, látszott az arcán, hogy nagy és súlyos gondolatok hengergőznek helül, a lelkében. Meg is kérdeztem: — Van valami baj talán? — Nagyot szívott az orrán, majd hosszan kifújta maga elé a füstöt és azt mondta: — Tudja, mire gondolok mostanában? Mi már csak olyan „lejárt lemez” vagyunk. Az iskolában kihirdetik: na, gyerekek, jönnek délután a veteránok, a vitéz hősök! Milyen a gyerek? Mind csupa Toldi Miklósra, Kinizsi Pálra, meg János vitézre gondol. Erre megjövünk mi. Csupa rozzant, beteges, göthös öregember, némelyik bottal, reszketve. Látom a szemükben a csodálkozást: ezek a hősök?... Mf csali mondjuk, mondjuk A világszerte ismert és népszerű német írónő neve a hazai közönség előtt sem ismeretlen, hisz’ csaknem minden regénye megjelent magyarul is. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a munkásmozgalom hősi küzdelmeivel összeforrt írónő, aki egyúttal a fasizmusnak is legelszántabb ellenfele volt, mennyire ismerte és becsülte a magyar forradalmi hagyományokat is. Több ízben felidézi a Magyar Tanácsköztársaság emlékét, és „A bajiársak” című regényének hősei között ott vannak a HorthyT fasizmus által emigrációba kényszerített magyar kommunisták is. Anna Seghers 1900-ban szü. letett, polgári családból. Családja Maimban él, első könyve megjelenéséig őt is Anna Reilingnek hívják, írói nevét csak első műve „A Sankt Barbara-i halászok felkelése” megjelenése óta használja. Művészettörténettel és művelődéstörténettel foglalkozik, főleg a Távol-Kelet mű. vészete érdekli. Életének magyar vonatkozása, hogy Radványi László személyében magyar származású férjet választ magának. Az első világháború után, és a sok embertelenség és nélkülözés láttán humanizmusa vezeti el a munkásmozgalomhoz. Politikai elkötelezettsége azt eredményezi, hogy 1933- ban, Hitler hatalomra jutásakor menekülnie kell Németországból, könyvei pedig máglyára kerülnek. Francia- országban él, majd amikor az a veszély fenyegeti, hogy a reakciós Vichy-kormány kiszolgáltat ja a német titkosrendőrségnek, Mexikóba menekül. Az emigrációban fejlődik a mai német irodalom egyik legnagyobb alakjává, 1947- ben tért vissza a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol a kulturális élet egyik vezető személyisége. Irodalmi és békeharcos munkásságának két nagy elismerése a Kleist-díj és á nemzetközi Lenin-békedíj. már a magunkét, a fiatalok meg csinálják, ahogy ők akarják. Erre mi, persze káromkodunk, hogy így, még úgy, nem ezért harcoltunk. De valamikor mi is éppen így néztünk az öregekre: „Né, ezek a vén szamarak, mit csinálnak!?” Hiába, na! Öreg ko- kasnak már csak a farkatolla ér valamit! Megette a fene, ha megöregszik az ember!.. Panaszkodtam neki egyszer, hogy valahogy szűk körben topogok. — Na, hát, ezen könnyű segíteni — legyintett rá Imre bécsi — menjen el este a borozóba, a hegyoldalba, Vagy ki az utcára, a parkokba. — Aztán cinkosan rám kacsintott: — Tudja mit? Fogjon egy kis nőt! Megmutatja az magának, amire kíváncsi! — S látva, hogy csak elmosolyodtam, hozzátette; — Miért? Én még ilyen koromban, mint maga, mindén macskát megsimogattam! Bizonyos, hogy Imre bácsinak is része volt abban: találomra megszólítottam, fölkerestem különféle embereket, így jegyeztem le az akkori párbeszédeket. Legnagyobb szabású művét 1949-ben fejezte be, „A holtak nem vénülnek” címmel, amelyben a két világháború közötti Németország átfogó rajzát adja. Legismertebb műve azonban „A hetedik kereszt”, amelyet egyik méltatója „az antifasiszta népfront eposzának” nevezett, és amelyben azt hirdeti, hogy az egyszerű, tisztességes dolgozó emberek összefogása erősebb a legvadabb, a legszömyűbb elnyomásnál is. A koncentrációs tábor poklából sikerül a hét szökevény közül az egyiknek megmenekülnie. És ez az esemény a többieknek is azt sugallja, hogy ha a külső hatalmak iszonyatosan bele is gázolhatnak az emberek életébe, „a lélek mélyén lakozik valami megfoghatatlan és sérthetetlen.” A ,Mexikói történetek” négy írása az írónő mexikói emigrációjának élményeiből fakad. Ezek közül az első, „A halott lányok kirándulása” című novellának még csak kerete a mexikói táj. Voltaképpen a gyermekkor, a két világháború közötti Németország életének megelevenítése. Egy leányiskola növendékei kirándulásuk során találkoznak gimnazista fiúkkal. Ekkor még együtt a jók a későbbi gonoszokkal, barátként ölelkeznek össze olyanok, akik néhány év múlva egy embertelen rendszer szorításában gyilkos és áldozatként állnak majd egymással szemben. Seghers antifasiszta magatartásának ékes bizonyítéka ez a remek elbeszélés. A „Crisanta” hőse egy tizenhat esztendős árvalány. Miguel iránt érzett tiszta szerelme, majd csalódása és további tragikus hányódása alkalmat nyújtanak az írónőnek arra, hogy a mexikói szegénységet ábrázolja. Ha egy mexikói a Miatyánkot mormolja, és eljut odáig, hogy „a mi mindenapi kenyerünket add meg minekünk ma”, akkor a .tortillá- ra gondol. Ezt a lepényt egy marék kukoricalisztből és Egy fiatal diáklánytól megkérdeztem: hányadikos? Megtudtam, hogy jövőre érettségizik. — Mik a tervei azután? — Egyetem. Könyvtári szak. — Mit tud. Furák Terézről? — Furák? — kérdezte visz- sza és láthatóan zavarba jött. — Ja, igen! Egy iskola van róla elnevezve. — De mit tud róla: ki volt, mit csinált? — Mártír? — kérdezte bizonytalanul és elpirulva. —• Összekeverem mással?... A Képcsarnok előtt megszólítottam egy fiatalembert. Okos, magabiztos fellépése nagyon tetszett. Megkérdeztem tőle: — Mi a véleménye a város imponáló fejlődéséről? ■— Mit bizonyít ez? —» mosolygott a szemembe. — Olyan vezetőkre van szükség, akik nem szorzótáblával számolgatnak mán hanem komputerekkel. — A lehetőség' adva van. — Elméletileg. — Látva, hogy nem értem, hozzáfűzte. — Nézze, én most technikus vagyok az acélgyárban. És 30 éves. Ahhoz, hogy egálban legyek, legalább főmérnöknek kellene már lennem. Vagy annyit kellene keresnem! — Nem egészen értem még mindig. — — Pedig egyszerű! Nyugaton, de talán körülöttünk is, már sok helyen egy kezdő technikus annyit keres, mint nálunk egy mérnök, mondjuk 15 év után. Ne higgye, nem vagyok hasra esve a külföld előtt. Csak gondolkozom. És látok. Mohó vagyok, mert többet akarok és gyorsabban? mészből keverik laposra a tenyerük között, azután csikótűzhelyen sütik keményre. Ebbe, ‘az ízesnek nem nevezhető tésztafélébe csavarnak azután babot, ünnepeken néha még húst is, és ez a legfőbb táplálékuk. Az írástudatlanság nehezedik a szegénység mellett a legsúlyosabban a népre. Ezért tudják félrevezetni, a munkahelyeken . becsapni őket. „Az igazi kék” eímfi kisregénye a boldogságkeresés szimbóluma. Hőse Benito, a fazekas, aki népes családjával bajba kerül, mert az égetett edényei díszítéséhez használt különleges, csodálatos kék festékhez nem tud hozzájutni. A IL világháború következtében akadozik a szállítás, Müller, a német szállító forrásai ideiglenesen bedugulnak. Benito hát kénytelen elindulni és megkeresni a festéket. Megtudjuk, hogy vállalkozó saell- temű rokona egy ezüstbánya meddőjében megtalálta a festék alapanyagát, és saját készítésű malmán, nagy titokban, távol a világtól és irigy társaitól, nagy meny- nyiségben előállítja a festéket. Benitót ez a hosszú utazás „felvilágosult” emberré teszi. Míg utazása előtt „különös szigorral és különösen gyakran tiltotta meg”, hogy a tanító az írás művészetére megtaníthassa gyermekét, most köszönetét mond neki, amiért megtanította. „Az elvesztett nép hazatér”, egy mexikói törzs búj- dosásának és hazatálálásá- nak története. Egy kis népcsoport kálváriájának népmeseszerű leírásával érzékelteti az egész nép történelmi útját a spanyol és» francia hódítástól az önálló nemzeti létet és felemelkedést ígérő Cardenas-kor- szakig. Az írónő meleg együttérzéssel írja mexikói történeteit, amelyeket érdeklődéssel olvashat a magyar közönség is. Istenem) Álljak be a sorba és várjak? - Ennek éppen maguk mondanak ellent a mechanizmusukkal. — Hogyhogy a mjénkkel? A magáé talán nem? — Rájöttek arra, amit irfl már régen hajtogatunk. — Ezért ijem értem. Korábban maguk szerették volna, most meg éppen maguk kérdőjelezik meg? —> Attól tartok, nem értett meg. Felfogásom, szerint az új mechanizmus — új stílus’ így van? — Igen. És? — Ehhez új emberek kellenek. Túl sokáig kell várni, viszont, amíg valaki nyugdíjba megy és megüresedik egy hely. Azokat már nem érdekli a mechanizmus, csak a nyugdíjuk. így is dolgoznak, — Hogy érti ezt? —- Nem mernek már kezdeményezni. Félnek a rizikótól. Mert nincs idejük már Sí j rakezdem. És elveszíthetnek mindent. Azok, akik mernének — várnak! — Maga szerint mi a megoldás? Tegyük az utcára azokat, akiknek^ érdeme, hogy ma itt tartunk? — Több nyugdíjast elbír az ország. De berozsdásodott vezetőket nem. — Nem gondolja, hogy a dolognak politikai konzekvenciái is vannak? ‘ — El kell dönteni, mi a fontosabb! Egyébként és sem „kívülről” beszélek. — Kommunista? — Párttag vagyok. Az apám az igen, az kommunista volt. Meghalt a Rákosi börtönében, (Folytatjuk) A könyvügynök bánata — Lexikon? Minek? Hiszen a kisfiúnk mindent tud! Elmúlt hatéves! (A Woehenpresee-bői) 4 NŐGRÁD - 1973. Január 28,, vasárnap Szülőknek — nevelésről Az otthoni környezet példája Gyenes László y/ss/jv7sw&y7*s$msrjvrrr/rjr/&/&Mrss/^//^/sssf//j^/ssss/*s/^s/s*fs?sss/7SS/&ssss^ X I I Taar Ferenc: LÁNG ÉS TÖVIS Csukly László
