Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
Tíz nap alatt negyvenezer tonna bomba Á diáklázongások hátteréről (Folytatás az 1. oldalról) egész területén, főleg a főváros és a Mekong-delta térségében a galgoni csapatok állásai ellen. Saigon! katonai közlemény szerint a csütörtök reggellel bezáruló 24 órában 116 ponton érte támadás állásaikat. ötvennyolc helyen a szabadságharcosok tüzérséget vetettek be. Csütörtök hajnalban a népi felszabadító erők legnagyobb hatóerejű rakétáikkal lőtték a nagy Bien Hoa-i légi támaszpontot és anyagi veszteségeket okoztak a bábcsapatok berendezéseiben. Az éjszaka folyamán hat akna hullott a Mekong-deltá- ban levő My Tho tartományi fővárosra, és az első reggeli jelentések szerint számos más tartományi és körzeti székhelyet is tűz alá vettek a felszabadító harcosok. Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója csütörtökön reggel Pekingböl folytatta útját a francia fővárosba, ahol január 8-án találkozik Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Le Dúc Tho ezúttal Í6 Peking és Moszkva érintésével utazik Párizsba. A kambodzsai hazafiak újév napján indított offenzívá- ja Phnom Penh felé közeledik. A Lón Nol-rendszer csapatai képtelenek feltartóztatni a szabadságharcosok előrenyomulását Csütörtökre virradóan a népi erők 122 milliméteres rakétákkal lőtték Phnom Penh nemzetközi repülőterét, megsemmisítettek egy vadászgépet és megrongáltak három másikat. A kormány szóvivője szerint ugyancsak az éjszaka folyamán a népi erők harcosai behatoltak Tram Khnar tartományi székhelyre és utcai harcokat vívnak a várost védő csapatokkal. A város számos ponton lángol és megindult a menekültek áramlása Phnom Penh felé. Hajnalig tartó harcok folytak a 2. számú főútvonal több pontján, s ennek következtéA konffreppzu? követelése; IBIxon f@lf@siis@ hékeigéretsif „A kongresszus megelégelte, bogy a Fehér Ház lábtörlője legyen” — így jellemezte Roger Mudd, a CBS tudósítója az új törvényhozási ülésszak megnyitására összegyűlt amerikai törvényhozók lázongását Nixon elnök vietnami „terrordiplomáciájával” szemben. Csütörtökön a demokrata párti szenátorok pártcsoport- gyűlése túlnyomó többséggel elfogadta Edward Kennedy szenátor határozati javaslatát, amely arra kötelezi a szenátus demokrata párti többségét, hogy a háború folytatásához szükséges pénzalapok megvonása útján, törvényhozási eszközökkel törekedjék a vietnami háború azonnali beszüntetésére. A kongresszus demokrata párti többsége, az elnöki mandátummal szemben saját mandátumára hivatkozva, félreérthetetlenül az elnök újrabe- iktatása napjáig, azaz január 20-ig adott „végső határidőt” Nixonnak az 1968-as választási hadjárata során tett és 1972-es választási hadjáratában megismételt vietnami békeígéretének teljesítésére. A Fehér Ház rendkívül ingerülten válaszolt az „ultimátumra”. Ronald Ziegler, Nixon elnök sajtótitkára az elnök nevében az éveken át számtalanszor alkalmazott recept szerint a „kényes szakaszban levő tárgyalások” veszélyeztetésével vádolta az elnök bombázó-diplomáciájának bírálóit. A Fehér Ház tehát ismét eleve az elnök háborús politikájának bírálóira hárítja a felelősséget a január 8-án kezdődő újabb tárgyalási forduló esetleges kudarcáért. i Rendellenes tájékoztatás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés hivatalos dokumentumaként szétosztották a küldöttségek kö-/ zött annak a levélnek szövegét, amelyet Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője intézett Kurt Waldheimhez, a világszervezet főtitkárához. A levél rámutat arra, hogy az ENSZ tájékoztatási irodája nem tárgyilagosan, hanem irányzatosan világította meg a közgyűlés 27. ülésszakának munkáját. Az iroda által kibocsátott beszámolók aránytalanul kevés figyelmet szenteltek a napirend nagy fontosságú kérdéseinek, elsősorban a leszerelés, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása kérdésének. Ugyanakkor aránytalanul bőségesen , foglalkoztak a beszámolók másodrangú kérdésekkel. Számos esetben a torzítások és elhallgatások szándékosak voltak, így például a beszámolók elhallgatták, milyen Széles körű támogatásban részesültek az államok többsége részéről a béke és a biztonság megszilárdítására vonatkozó szovjet javaslatok. Malik felszólította a főtitkárt, vessen véget ennek a rendellenes és megengedhetetlen jelenségnek. (TASZSZ) Féktelen terror Bolíviában A 1972-es esztendő a „terror és a gyilkosságok éve volt Bolíviában” — így ösz- szegezi a tapasztalatokat az a dokumentum, amelyeket most hoztak nyilvánosságra Mexikóban. Az okmány a tények sokaságával bizonyítja, hogy Hugo Banzer katonarezsimje kíméletlenül leszámol mindazokkal, akik felemelik szavukat a diktatúra ellen. Mint a dokumentumból kitűnik, tavaly Bolíviában mintegy ezer „gyanús személyt” — közöttük 41 nőt — gyilkoltatok meg a katonai rezsim bírói ítélet nélkül. (MTI) Támadásra készül a chilei A chilei reakció ismét fokozza aknamunkáját, amely az ország politikai helyzetének kiélezésére, a Népi Egység kormánya munkájának megnehezítésére irányul. Az ország különböző részeiből érkező jelentések szerint a jobboldali ellenzék irányítása alatt álló kereskedői egyesítések a kiskereskedelem reakció megbénítását tervezik februárra. A törvénytelen sztrájkot a márciusi parlamenti választások előtti hetekre akarják időzíteni. Ez alkalommal a reakció azt tervezi, hogy „kollektív szabadságolás” keretében a kereskedelmi dolgozók otthon marasztalásával valósítja meg a sztrájkot. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1973. január 5., péntek ben ismét megszakadt a főváros összeköttetése a déli tengerparttal. A népi erők ostromolják a fővárostól nyugatra levő dombon kiépített katonai állásokat is. Az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit kivizsgáló bizottság Hanoiban, közleményt adott ki. Ebben összesítő adatokat közölt a VDK ellen 1972. december 18- tól 29-ig elkövetett példátlanul kegyetlen amerikai légitámadásokról, az újabb amerikai háborús bűntettekről. A közleményből kitűnik, hogy amerikai repülőgépek mintegy tíz nap alatt több mint ezer bevetésben támadták a demokratikus Vietnam területét, negyvenezer tonna bombát szórtak le a VDK sűrűn lakott területeire, lakónegyedeire, valamint gazdasági, kulturális, oktatásügyi és szociális léteísítményeire. A még nem teljes adatok szerint a B—52-es repülőeródök szakadatlan szőinyegbombá zásai nyomán az ország 2579 polgári lakosa vesztette életét, illetve sebesült meg. (MTI) Sikeres évei zárt Csehszlovákia Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke nyilatkozatot adott a Kvety című képes újság száméra. Megállapította, hogy az elmúlt esztendő mind belpolitikai, mind pedig nemzetközi szempontból sikeres volt. A népgazdaság valamennyi ágazatában kedvező eredményeket értek el. A tavalyi év sikerei lehetővé tették, hogy megvalósítsák a tervbe vett szociális intézkedéseket, a családi pótlék emelését és a fiatal házasok lakás- és lakberendezési köl- csönének bevezetését. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök megállapította: — Központi feladatunknak tekintjük az együttműködés elmélyítését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ez a Csehszlovák Szocialista Köztársaság életbevágóan fontos érdeke, feltétele a rövid és hosszú távú feladatok teljesítésének, biztonságunk szavatolásának. — A nemzetközi légkör további javítása érdekében szeretnénk az idén rendezni kapcsolatainkat a Német Szövetségi Köztársasággal. Ügy tűnik, hogy ezen a területen Is kezd megtörni a jég, s javaslataink ésszerű fogadtatásra találnak — jelentette ki Strougal miniszterelnök. Még ha valamelyest csökkent is a feszültség az egyiptomi fővárosban, s csütörtökön már lényegesen lanyhább volt a diákmegmozdulá60k hevessége, nem érdektelen odafigyelni arra, ami Kairóban az elmúlt három nap alatt történt. Már csak azért sem, mert éppen egy esztendeje a mostanihoz hasonló események zajlottak az EAK olyan néhány városában, amelyekben. felsőoktatási intézmények vannak. Az akkori demonstrációkat megelőzően a kairói kormánynak állítólag volt egy terve, amely szerint december elején megkezdte volna, az izraeli megszállás alatt levő arab területek felszabadítását. Ezt azonban — amint Szadat elnök egy beszédében hangsúlyozta — az Egyesült Államoknak az in- do-pakisztáni konfliktusban elszenvedett veresége. Washingtonnak a Közel-Kelet iránt megnövekedett agresz- szív érdeklődése miatt elvetették, mivel az USA által fokozott támogatásban részesülő Izrael ellen nem » vehették volna fel a haroot komoly eséllyel. A korábbiakhoz képest megváltozott helyzetben Kairóban kormányátalakításra került sor, amelynek bejelentett célja Egyiptom nemzet- gazdaságának hadigazdálkodásra való átalakítása volt. Közvetlenül a kabinet átalakítása ütán a kairói egyetemen zavargások törtek ki. .Az egyetemisták ülősztrájkba kezdtek, s ultimátumban közölték: addig nem hagynak fel azzal, amíg az elnök el nem megy közéjük, s választ nem ad két alapvető kérdésre: 1. mi volt a valódi oka a felszabadító háború elmaradásának? 2. valóban miért volt szükség a kormány átalakítására? Több hírügynökségi' összefoglaló szerint abban az időben az egyetemi ifjúság az egyiptomi politika „kétarcúságát” kárhoztatta, s követelte, hogy Kairó vesse el a közel-keleti konfliktus politikai rendezésének programját, s a tömegek mozgósításával haladéktalanul kezdje meg a megszállt arab területek felszabadítását. Szadat határozott állásfoglalása, valamint a kormány következetes intézkedéseinek eredményeként az „egyetemi válságot” kisebb lappangási idő közibejöttével megoldották. Sok apró jelből ítélve azonban nem adtak teljesen megnyugtató választ azokra a kérdésekre, amelyek az ország gazdasági és katonai felkészülésére vonatkoztak. Az amúgy is türelmetlen, sokféle eszmei befolyás alatt álló egyetemisták nem vették figyelembe azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kormány a belső nemzeti front megteremtéséért hozott, s azokat sem, amelyeket az arab egység szorosabbra fűzéséért fejtett ki. Továbbra Í6 fennmaradt a ,.se béke, se háború” állapot, s ez a lappangó feszültséget fokozta. Hibás azonban minden olyan feltételezés, amely a mostani egyiptomi diáklázongást, a kairói egyetem környékén lezajlott hatórás „csatát”, a kormányellenes jelszavakat, a háborút sürgető követeléseket az ifjúság türelmetlenségére vezeti vissza, s a kormány intézkedéseit pedig megtorlásnak fogja fel. Emberi szempontokat, vérségi és családi kapcsolatokat figyelembe véve részben indokolt a felszabadító háborút sürgető türelmetlenség. Azt figyelmen kívül hagyni azonban, hogy Egyiptom nem vállalhatja 1967 kockázatát, politikai vakság. S úgy tűnik: ezt a vakságot bizonyos belső erők fokozni igyekeznék. Ami pedig a kormány intézkedéseit illeti: a kabinetnek elsőrendű feladata őrizni az ország belső nyugalmát még azon az áron is,» ha bezáratja az egyetemeket és főiskolákat, illetve őrizetbe veszi azokat a hangadókat, akik szítják és táplálják a lázongást. A megmozdulásoknak különben volt két, a tavalyitól eltérő vonása: az utcára vonult, illetve ülőszfcrájkot folytató fiatalok különböző árnyalatú szervezetei akcióegy- eégre léptek, s ezzel egyidő- ben kapcsolatot kerestek mun- kásszervezetékkel. Az egy évvel ezelőttihez képest tehát szélesebb kormányellenes frontot igyekeztek kialakítani. ,S ez már nem a türelmetlenségből származtatható ösztö- nösségre vall, hanem nagyon is tudatos szervezkedésre Meglepő az is, hogy az eseményekre azután került sor, miután a parlament megalkotta a nemzetbiztonsági törvényt, illetve elrendelte a néhai Nasszer elnök által életre hívott, majd halála után elhanyagolt milíciák újraszer vezését. Ez a két intézkedés a belső front megszilárdításéi szolgálta, és segítette az orosza g felkészülésének fokozását. S mintha ezt nem' nézték volna jő szemmel azok az erők, amelyek egység helyett belső hatalmi villongásokat szerették volna és szeretnének látni. Hogy a diáfelázongásók vitorlájába a nyílt és burkolt Szadat-ellenes csoportosulások hajtották és hajtják á Szelet, azt egyebek mellett mutatja az egyiptomi munkásszákszer- vezetek állásfoglalása is, amelyek nem vállaltak közösséget a kormányellenes jelszavakat, hangoztató egyetemistákkal. A Kairói Rádióban ismertetett közleményük óva intette a fiatal tüntetőket mindazoktól, akik a honi front megbontására törekednek. öt egyetem és körülbelül Rét tucat főiskola kapuit zárták be időlegesen Egyiptomban, A kormány a belső egység védelmében határozta el. magát erre a különben sokak számára nem rokonszenves tépésre. A szükségintézkedést azonban nem lehetett elhalasztani, mivel az ország stratégiai érdekeivel ellenkezik minden olyan erőszakos cselekmény, amely a legkisebb mértékben is háborítja Egyip tóm belső egységét, s a kormányt arra próbálja rábírni, hogy mondjon le a közel-keleti. helyzet politikai rendezéséről / Sz t. Fidel Castro beszéde Példásan internacionalista segítség Fideí Castro, 'a Kubai Forradalmi Kormány minisiztereilnö- ke szerda este rádió- és tv- besaédben méltatta a Szovjetunió és Kuba között 1972. december 23-án aláírt együttműködési okmányok jelentőségét. A világ első szocialista állama a Kubához fűződő kapcsolataival az Igazán internacionalista és önzetlen segítség példáját nyújtja. A Moszkvában kötött 5 megállapodás egy vezető ipari hatalom és agy gyengén fejlett kis ország kapcsolatának kimagasló példaképe — mondotta Castro. Az első megállapodás értelmében. Kuba 1985-ig haladékot kap a Szovjetuniótól az 1973. január 1-én esedékes hitel-visszafizetésekre. A második azokról a hitelekről szól, «amelyeket Kuba a következő három évben kap és csupán 25 év múlva kell törlesztenie, a harmadik dokumentum az 1973—75 ' közötti hosszú lejáratú árucsere-forgalomról a negyedik az ez idő alatti gazdasági és műszaki együttműködésről rendelkezik. Az ötödik megállapodás a szovjet cukor- és nikkelvásárlásokkal foglalkozik az 1973—80-ig terjedő időszakban. Űj fejezet Európában [NDK Válaszol: Ewald Mohit küléigyminisstes^helyettes — Az ön véleménye szerint, melyek az 1972-es év legfontosabb eseményei az európai béke megszilárdítása szempontjából? — 1972-ben a szocialista közösség államainak kezdeményezései adták a hatalmas ösztönző erőt az enyhülési politika európai folyamatában elért sikerekhez. E kezdeményezések közül is kiemelkedik a prágai „Határozat a békéről, a biztonságról, és az európai együttműködésről”. Ezt 1972. elején hozták a varsói egyezmény tagállamai. Az eredmények és sikerek alap- feltétele azonban a Szovjetunió és a többi szocialista állam politikai és gazdasági ereje, a közös cselekvés, és a szocialista közösség összehangolt külpolitikája volt a tárgyalások minden fázisában. —■ Kedvezően hatottak az európai politika alakulására az utóbbi időkben létrejött egyezmények, így elsősorban a Szovjetuniónak és a * Lengyel Népköztársaságnak a Német Szövetségi Köztársasággal 1970-ben megkötött egyezménye, továbbá annak az alapszerződésnek az aláírása, amely az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokról intézkedik. — Ezek az egymást kölcsönösen kiegészítő és egységei alkotó szerződések a második világháború és a háború utáni korszak következményéképpen kialakult helyzet realitásának elismerését jelentik — beleértve a fennálló európai határok sérthetetlenségét is. — Az európai biztonsági értekezlet összehívásáról Helsinkiben folytatott sokoldalú tárgyalások máris meghozták első gyümölcseiket. Az NDK egyenrangú államként vesz részt ezeken az előkészítő tárgyalásokon, s ez előmozdítja egy olyan tárgyalási alap megteremtését, amely lehetővé teszi az európai biztonsági értekezlet összehívását 1973-ban. — Mindezen események és fejlemények hatására megszilárdult Európa békéje és biztonsága. — Hasonló folyamat zajlik le az ENSZ keretében is. Az NDK tagja lett az UNESCO- nak, állandó megfigyelői ott vannak az ENSZ New York-i és genfi értekezletein, és most már tagja az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ECE). Ezzel sikerült áttörni azt a korlátot, amelyet az imperialista körök évek hosszú során át állítottak, hogy megakadályozzák az NDK egyenrangú félként való részvételét az ENSZ és szervezetei munkájában. — Milyen várakozásokkal tekint ön az NDK 1973. évi külpolitikája elé? — Az NDK jó eredménnyel zárja az 1972-es év mérlegét, gazdasági fejlődésének és külpolitikai tevékenységének szempontjából egyaránt. — Az NDK erőteljesen hozzájárult az európai béke biztosításához, s bizakodással tekint az 1973. évi fejlemények elé. — A szocialista testvérországok együttműködésének további kiszélesítése és a szocialista integráció további megszilárdítása azok az elsődleges tényezők, amelyek erősítik az egész szocialista közösséget, és annak minden egyes tagját. Az NDK a maga részéről — mint eddig is — azon lesz. hogy aktív hozzájárulásával előmozdítsa e folyamatot. — Az NDK a jövőben is síkra fog szállni a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért az államok közötti kapcsolatokban. Ebből az elvből kiindulva az NDK általában készen áll arra, hogy a nemzetközi jog 'alapon, minden előzetes politikai és gazdasági feltétel nélkül bármely állammal diplomáciai kapcsolatokat létesítsen. , — Az NDK meggyőződése, hogy 1973-ban az ENSZ egyenjogú tagjaként gyümölcsöző munkát végezhet az Egyesült Nemzetek alapok! mányában lefektetett elvek megvalósításáért. — Az előttünk álló minden feladat teljesítésének döntő feltételét abban látjuk, hogy szilárdítsuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. — Engedjék meg, hogy az alkalommal élve. baráti üdvözleteimet küldjem a testvéri magyar népnek. 1973-ra új sikereket kívánok a Magyar Népköztársaságnak • a szocializmus felépítésének nagy munkájában.
