Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

Oft wer« eu után megszűnt Százmillióba kerül a Romhány II. Olasz cég szállítja a berendezéseket Az olasz gyártmányú présgép ontja a szántásra alkalmas falicseinpét (Kulcsár József felvétele) Aki eddig netán kételkedett tőipart vállalatok, TÜZÉP- mondom, hogy a termeléssel volna annak igazságában, telepek elsősorban a fehér összefüggő mozgóbér felosz- hogy csak azok az üzemek színű csempét kérik nagyobb tásánál a jövőben még tovább képesek megállni helyüket a mennyiségben. Közben a má- differenciálunk. Erre ösztönöz versenyben, akik időben tud- zas padlóburkoló lap technoló- bennünket az elmúlt esztendő tiak újat nyújtani, akik ön- giájának előkészítésén, vala- negyedik negyedéves tapasz- magúkat képesek megújítani, mint a radiátor-csempeburko- talata is — hangsúlyozza Gyö- a kor követelményeinek meg- lat gyártástechnológiájának kér István, felelően, a legmegfelelőbb pil- kialakításán fáradoznak. Ez Ami még igen döntő az, lanatban mindig azt adni, utóbbi tevékenységünket mel- hogy a fejlesztés, korszerűsí­amire szükség van, az a Rom- hányi Építési és Kerámia­gyár példáján jól megismer­heti. Két évvel ezelőtt nem tud­ták hová tegyék a hegyeket tés révén ugrásszerűen csök­kent a nehéz fizikai munka, mert a munka nehezét, zömét gepek végzik el. Senki se higyje, hogy a ter­vek, az elképzelések simán, minden akadály nélkül való­lékprofilnák , tekintjük hangsúlyozza a főmérnök. A régi üzembe» A Romhány II. beruházást alkotó kályhacsempét, mert a régi üzem egyik nagycsar- szinte máról holnapra zuha- nokában bonyolítják le. Itt rjÍ^vertHr.vv«SnÖkmílLn M** £,ogják majd el6állítani leg* sultak"'nieg“irvalósűinak meg igénye. Hogyan, milyen utón újabb terméküket, a mazas „ iövőben Eeveseknek sok ál­rovább. Hogyan lábolhatunk padlóburkoló lapokat. A be- mithin éiSSf került ki a hullámvölgyből, kérdés- ruhazast a Romhány I. befe- “fg a ielinlegf álltpotif el­vezitőhflk ValaSZolm a gyar ;'ezesi munkálataival egyidő- ,utottak. Többfn vannak, akik ‘ hen, megkezdték. A gyár ve- sohasem azt nézik, hogy mi­A tetőinek számítása szerint a kor jár le a munkaidő, há­zi idiic&empcueh. százmillió forintra tervezett nem aztj hogy mit, hogyan Van jövője beruházás munkálatainak 20 tehetne előbb és jobban meg­J J —22 százalékát már elvégez- oldani. Ebben a nagy munká­A különböző felmérésekből tek' Az építkezést télén sem ban közben többen elfárad- kiderült, hogy az ország bel- szüneteltetik mert ledett he- nak. Hosszabb, rövidebb ideig földi falicsempe-szükségletét íyen dolgozhatnak az építők, pihennek, majd utána újra helyi termelésből nem tudjuk A. prog!'am szerint 1974 ju- kezdik. Mert fejlődés, gyara- fedezni, importra van szükség. yagere . keü üzemképes podás, siker, csak alkotó műn­Ennek ismeretében született pótban atadm a Romhany kával érhető el. A munkásoknak kell mondani. meg a döntés: a Romhányi Cserépkályhagyárat át kell ál­lítani a. falicsempegyártás­V. K. Ttf n P m eSttálni kell elvtárs, ha- UrLU xiem dolgozni!” — mondot­ta az egyik művezető, amikor a megyei párt- bizottság munkatársa azt kérdezte tőle: „Hogy megy az üzemben a termelési agitá­ció?” Derülni kellene a dolgon, ha a „jó po­fa” válasz nem tükrözne egy téves nézetet, amely mostanában eléggé eluralkodott. Oly­kor még egyes pártmunkásoknak is kételye­ik támadnak: szükség van-e egyáltalán üze­mi, termelési agitációra? Pedig senki előtt nem lehet kétséges, hogy a párt munkamódszerében továbbra is alap­vető politikai eszköz a feladatok megmagya­rázása, az emberek meggyőzése a kitűzött célok helyességéről. A mi közösségünkben a dolgozók nemcsak alkalmazottak, hanem tu­lajdonosok is — egyenrangú tulajdonosok a vezetőkkel —és joggal várják el, hogy tá­jékoztassák őket munkájuk értelméről, céljá­ról, üzeműik terveiről, feladatairól, a veze­tők döntéseiről. Hazánkban ma a szocialista építés hom­lokterében a termelés áll. Ha jobban, ered­ményesebben, gazdaságosabban termelünk, akkor magasabb szintre emeljük a szocializ­mus építését, előbb valósulnak meg társa­dalmi céljaink és jobban elégülnek ki egyé­ni vágyaink. Éppen ezért a politikai agítá- ciónak, a párt nevelőmumkájánaik is ma a legfontosabb feladata az emberek jobb, ered­ményesebb munkára buzdítása. Gazdaságpolitikánkat a dolgozók általá­ban ismerik — magyarázza a sajtó, a rádió, a televízió —, egyetértettek gazdasági irányí­tási rendszerünk korszerűsítésével is. A prob­léma azonban gyakran a megvalósításnál, az üzemekben és a termelőszövetkezetekben je­lentkezik, amikor konkrét gyakorlattá vál­nak az elvek. Itt és ekkor volna szükség leg­inkább a magyarázó, érvelő, meggyőző sza­vaikra. Az üzemiben a gazdaságpolitika és az irá­nyítási rendszer jobb munkaszervezésben, korszerűbb gépek beállításában, minőségi, gazdaságossági követelményekben, célszerűbb, ösztönzőbb bérezésben jelentkezik. Ha a pártagitáció lépést akar tartani a követelmé­nyekkel, akkor ezekben a kérdésekben kell választ adnia mindazokra a problémákra, amelyek a dolgozók körében jelentkeznek. Ha át kell szervezni az üzemet, hogy‘gazda­ságosabb legyen a termelés, akkor meg kell magyarázni az embereknek: miért kell más rendszerrel, esetleg más munkabeosztással vagy más munkahelyen dolgozniuk. Ha nem értik az új bérezési rendszert, akkor azt kell megmagyarázni, hogy ez ösztönzőbb, igazsá­gosabb, mert segítségével annak adjuk a több bért, aki többet vagy jobban dolgozik. Természetesen az üzemi pártszervezet csak akkor tudja mozgósítani agitátorait, ha ide­jében tudomást szerez a döntésekről, a konk­rét feladatokról, és fel tudja készíteni őket a meggyőző munkára, el tudja látni őket meg­felelő információval és hatásos érvekkel. Éppen ezért az üzemi pártszervezet munká­jában alapvetően fontos, hogy minden tevé­kenység szinkronban legyen a gazdasági ve­zetéssel. Méghozzá nem is egyszerű szink­ronról van szó, mert nem elegendő a párhu­zamosság, az egymás mellett dolgozás, ha­nem szorosan együtt kell dolgozniuk. A gya­korlatban. ugyanis sem a gazdasági, sem a párfcmunkábam nem választhatók el egymás­tól a termelési és a politikai feladatok. A magasabb szintű termelőmunka és a korszerűbb . üzemi pártmunka lényege a ter­melés és a politika szoros összefüggésében rejlik. Ahhoz, hogy az üzem eredményesen dolgozzon, minden gazdasági vezetőnek — párttagnak és párton kívülinek — az igazga­tótól kezdve a művezetőig, agitátornak kell lennie. Hiszen ők értik legjobban a helyi * gazdasági feladatokat, ők tudják leginkább megmagyarázni a dolgozóknak, hogy mit miért kell tenniük. A kommunistáknak pe­dig — az agitáció mellett — példamutatóan kell dolgozniuk, hogy magukkal húzzák, ser­kentsék, ösztönözzék a párton kívülieket is Mert akik csak fecsegnek a jobb munkáról, azok rossz agitátorok. Ami pedig az agitáció módját, hogyanját illeti, azon érdemes kissé elgondolkozni. Az idejét múlt „megagitálás” helyett inkább ^ a természetesebb, a mai kornak megfelelőbb „beszélgetést” kell alkalmazni. A kommunis­ták, a tömegszervezeti aktivisták, a szocia­lista eszmék megvalósításáért harcoló embe­rek ott vannak mindenütt a1 munkások kö­zött. Bármikor beszélgethetnek a mellettük dolgozókkal, a velük utazókkal, a szomszéd­jukban lakókkal vagy az asztaluknál poba razgatőkkal. Nem kell külön agitációs fél­órákat tartaniuk, amelyeknek néha nagyobb az elriasztó, mint a megnyerő hatásuk. Egy­szerűen beszélgetni kell, a helyes gondola­tokat kell elültetni az emberek fejében. A mindennapos társalgások és beszélgeté­sek rendszerint kiterjednek — a munkán túl — az élet minden területére. Módot adnak az agitátornak arra is, hogy megmutassa az ösz- szefüggéseket, hogy bebizonyítsa: a jólétnek Is, a nélkülözésnek is a termelésben rejlik az álapja, vagyis minden a munkapadhoz ve­zethető vissza. A korszerű agitáció lényege: mindent meg kell mondani és magyarázni az embereknek: mindent, amire kíváncsiak, ami izgatja, fog­lalkoztatja, őket, amit nem értenek, amire választ várnak. Sok mindent megírnak az újságok, sok mindent megmond a rádió, be­mutat a televízió, de nem mindent. Minden munkahelyen akadnák olyan kérdések, ame­lyeket csak a helyi pártmunkások, agitáto­rok, vezetők tudnak megválaszolni. És min­dig, minden esetben az igazságot kell mon­danunk — még akkor is, ha az többeknek nem szimpatikus —, és nemcsak mondanunk, kijelentenünk kell, Hanem érvelnünk is kell az igazság mellett. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, ellentmondanak, vitatkoznak. A vitát is vállalnunk kell, mert ha* kitérünk, előle, vesztettünk, ha vitázunk, győzhetünk. A fpntiebhnl 18 látszik, hogy ma í\ lenueKDOl Kem könnyű feladat agitátornak lenni. Jóllehet céljaink helyesek, de a szocialista építés közben számtalan el­lentmondással találkozunk. A. kommunista agitátor akkor mutathat irányt, ha ő maga nemcsak hisz ügyünk igazában, hanem tá­jékozott is, ha valamivel többet tud, mesz- ezebb lát, mint a társai. Ezt a messzebblátást kelj segítenünk, min­den rendelkezésre álló eszközzel, a felsőbb pártszerveknek és az alapszervezeti párt­vezetőségeknek. Szabó Sándor — Jelenleg az alapozási munkálatok folynak. Szerelik Csökken as előny Az elmúlt évben a Szovjet- melt és ezzel a két ország ipa- unió az Egyesült Államok ri termelése közötti 1913-as ipari termelésének háromne- elmaradást hatodára csökken- gyed részét jelentő árut tér- tette. sorozata követte. — A Romhány I. beruházás az előírt összegből valósult ra‘ Az elhatározást a tettek a második új olajtüzelésű ka­zánt. Az új kemence és a szá­rító pedig április végére ké- , . szül el. Addigra megérkeznek meg es a lalicsempegyartast Olaszországból is a megren- szolgálja. Két hónappal a lelt berendezések — véleke- tervbe vett határidő előtt ké- dik a főmérnök, majd hozzá- szult el — mondja Gyökér fűzi. — Ha továbbra sem István, a gyár főmérnöke, csökken az építkezés jelenle- majd így folytatja: — Ez év gi üteme, mi is bírjuk a tem- januar 2-val, ötven év után, pót, akkor talán előbb is meg- teljesen megszüntettük a kály- kezdhetjük a folyamatos ter- hacsempegyártást. Ugyan- melést az új berendezésekkel is olyan kicsi az igény, hogy egy kemencének a kapacitá­sát még 50 százalékban sem Könnyebb lett tudjuk lekötni. A belföldi 7 szükségletek kielégítését után a Zalaegerszegi Cserép- kályhagyártó Vállalat látja el. A beruházás eredménye­ként az idén 80 millió forint termelési értéket kívánnak a munka A vállalatnál folyó beruhá­zások megnyugtatták a mun­kásokat, mert látják, hogy nem kell más munkahelyet előállítani 5 millió forint nye- keresniök. A gyár jövője reség mellett. Ez azt jelenti, hosszabb időre biztosítva van. hogy az új üzemből 750—800 Ez a biztonságérzet felfokoz- ezer négyzetméter falicsempe ta a dolgozók munkakedvét is. kerül majd ki. A falicsem- — A régi üzemekből foko- pékhez szükséges mázt Is — zatosan helyezzük át a dol- 1000—1100 tonnát — saját gozókat az új üzembe. Beta- magűk termelik meg. Szóba nításukat eddig különösebb került, hogy kisebb mennyi- zökkenő nélkül megoldottuk, séget azért adnak a testvér- A megnövekedett termelést a vállalatoknak. régi létszámmal valósítjuk — Figyelembe véve a la- meg. Az átcsoportosításnál kásépítkezés jelenlegi ütemét, ügyeltünk arra, hogy a dolgo- űgy látjuk, hogy a testvér- zók keresete ne csökkenjen, gyárakkal együtt pillanatnyi- ellenkezőleg: ahogy eddig, lag képesek vagyunk a bel- úgy a jövőben is megkapják földi kívánságok teljesítésé- a kollektív szerződésben vál- re. Különböző színekben állít- Iáit béremelést a központilag Juk elő a falicsempét. ezek elhatározott emelésen kívül, közül a kivitelező állami épí- Ha már a bérnél tartunk, el­Turbinák a hegy gyomrában DHJDZSÄNBAN iskánt — Felmegyünk a hegy tete- A Szeván-tó vize a Razdan szálkáztunk és hozzá padli- jére? — kérdeztem és arra folyó medrében összesen hat zsánt tettek az asztalra meg céloztam, hogy az alagút fe- vízi erőművet hajt, csak ak- torkot égető, örmény zöldpap- lett háromszáz méter magas kor engedik útjára, szaladjon, rikát. Anja Mirtumjan egyre hegy emelkedik a Szeván-tó amerre kedve tartja. Ezen a biztatott, együnk bőségesen, fölé. rövid szakaszon — alig 146 mert hosszú és veszélyes út — Nem, éppen ellenkezőleg kilométeren — 1096 méter az — mondta a fiatal gépészmér- esése a folyónak, nők. — Elindulunk a pokol­ba. áll még előttünk. A Szeván-tónál, a hasonló nevű városban akkor már nyugodt volt a hangulat. A világ egyik legszebb tava, amit Gorkij az „ég egy da­rabjának” nevezett' igen talá­Igaza volt. A gyorslift 17 emelet mély­ségbe röpített, bár nem tu­tén. Az 1416 négyzetkilométer területű és több száz méter mély Szeván 28 folyója annyi vizet táplál a tóba, hogy an­nak szintje alaposan mege­Felfelé javasolta a mérnök, hogy egy darabon menjünk a csigalépcsőn. Kezdetben für­gén kopogott a cipőnk a vas­lépcsőfokon, aztán egyre las­súbb lett. * — Messze még? Ajtót nyitott és beleptünk a terembe. Itt volt az erőmű lóan, veszélyeztette a városo- dóm lehet-e emeletekben már­kát, községeket partjai men- n' a szeván erőmű mélységét. '" * ' — Inkább méterekben számolok: a turbinát — az egyiket 72 méter mélységben találtuk meg. A Szeván vize forgatja, dolgozóinak az étkezdéje. A ........... ...................... _ Űjabb, a hegy gyomrába vá- hal, amit feltálaltak gehan­m elkedett. Már-már arra gon- alagút már a tó vizét hoz- kuni volt, de ha zsíros kenyér doltak, hogy áttelepítik a la- za a turbinához. De téved a lett volna... kosságot és víz foglalja el az víz, ha azt hiszi, hogy ezzel MINnP7 «„„„tat otthonokat. A másik gond, elvégezte a dolgát. Nem so- “ Btízh®nket hogy a vízszint nem állandó, kat szaladhat a Razdan med- c^al®n.t’a kegygyp™' gyakran ingadozik. rében, újabb turbinák állják Végül egy merész tervet va­lósítottak meg... ' — Most bemegyünk az ala­gútba. Szinte a betonút széléről az útját. Ezt már egy hatalmas tér­képen, pálcával a kezében magyarázta el a gépészmér­nök a pokolban. Mögöttem nyílt az alagút, hosszú volt és forgott a turbina, előttem bu- megszólítástjelent hideg, falán lecsapódott a zogott a víz, a falon lámpák J kezések megkezdésénél ma­gyarok is dolgoztak. Most is emlegetik, mindegyik nevé­hez odamondják, hogy Belad- zsan, Jánosdzsan, ami magya­rul kedveskedést, barátságos nedvesség, a lámpák gyér fé- sora jelezte, mennyi áram nye csak annyi világosságot „készült” ma és mennyit vesz adott, hogy egymást lássuk, fel a főváros ezekben az Egy vasajtó felirata: lift. órákban.- s. b. ­I Számok és tények a Szovjetunióról Egyötöd rész A Szovjetunió adja :tna a világ ipart termelésének egy­ötödét. 1922-ben még keve­sebb, mmt 1 százalékkal ré­szesedett a világ ipari termé­keinek előállításában. Acéltermelés 1971-ben a Szovjetunió több acélt állított elő, mint a vi­lág bármelyik országa. Öt­ven évvel ezelőtt a szovjet acélipar századannyit ter­melt, mimt az amerikai. Minden negyedik tudós Földünk minden negyedik tudósa szovjet állampolgár. Az országban több mint egymil­lió tudományos munkatárs dolgozik, akik közül 275 000- nek doktori, illetve kandidátu­si fokozata van. Energia-eÜátottság A szovjethatalom évei alatt az egy dolgozóra jutó energia­ellátottság áz iparban 27-sze- resére, a mezőgazdaságban. 24- szeresére nőtt. Új gépek A Szovjetunióban csupán 1972-ben 3873 új típusú gé­pet, berendezés^, készüléket és műszert állítottak elő. Érettségizett munkások A Szovjetunióban közel 65 millió munkás dolgozik. A munkások felének közép- és felsőfokú képzettsége van. I NÓGRÁD — 1973. január 5., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents