Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

Megázott a hóember

1 Színházi esték

VASTAG hő lepd a saepcte- helyi utcákat. A cipő talpa azonban sötét nyomot hagy benne, s az enyhe levegő is azt jelzi; nem sokáig tart már u téli dísze.

Barátságos meleg és nagy bivaly fogad az óvodában. Most ért véget az ebéd utáni csendes pihenő és 49 gyerek örül, hogy szaladgálhat, hangoskodhat ismét. Adnak mun- ikét bőven Bodonyi Jánosné óvónőnek és a két dajkának.

— Ez a két helyiségünk van — mutet körül Bodonyi Jánosné. — Eléggé szűkös a oely, de meghallgatták a kévésünket, s keresik a lehetőséget az óvoda tágasabb elhelyezésére.

Ha kicsi is a szendehelyi, óvoda, berendezése nagyon kedve«, hangulatos. A falakat színes, őszi levelek, fatörzsekből készített dekorációk díszítik. A hangulatos „kellékek” Jámbor Vilmosné vezető óvónő és Bodonyi Jánosné keze munkáját dicsérik. Ma is, míg a csendes pihenő tartott, szép bábok kerültek ki az ügyes kezek alól. Most már csak egy televíziót utánzó doboz beli. s máris kezdődhetnek a nagy bábelőadások.

— Játékunk is van bőven. Nem panaszkodhatunk •— mondja Bodonyi Jánosné. —

Tavaly is, idén is hatezer forintot kaptunk erre a célra. Igyekezünk a szerény lehetőségiek között is otthonossá, kényelmessé tenni az óvodát. Tavaly a folyosó végét választottuk le, s ott alakítottunk ki a gyerekeknek WC-t és kis mosdókat. Az Idén télen már nem kdl az udvarra kijárni.

AZ EGYIK polcról fehér fátyol csücske lóg le. Lagzit játszottak tegnap a gyerekek. Volt menyasszony, vőlegény, még lagzissütemény is, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Igaz, a süteményeket nem lehetett megenni, hiszen a csokoládét és málnát festék pótolta bennük, de azért így is nagyon élvezetes volt a játék.

Az udvaron, hatalmas hóember ácsorog. Orra répából, gombjai szénből, kezében rozzant seprűt tart. Nagyon szeretik .művüket” a gyerekek. Arra járva hátba vágják, a derekát tapogatják. A hóember némán tűr. Nem panaszkodik, csak egy kicsit oldalra roggyant, mint aki tudja, hogy napjai meg vannak számlálva.

Idős néni kopogtat az ajtón. özv, Rottenbacher Mi- hólynó jött, hogy haza vigye Ferjamosics Józsikát és Áglkát.

— Ilyen korán? — kérdezi az óvónő.

— Most kivételesen. Tollfosztásból jövök, itt voltunk a rokonoknál segíteni. Egyúttal el vinném haza az unokákat

is.

A szülők Vácott, illetve Pesten dolgoznak, a gyakorló nagymama segít ellátni a gyerekeket.

Uzsonnához készülnél;: az óvodában. A naposok segítenek megteríteni a kis asz. talokat. Egy pöttöm kislány az óvónő elé áll;

— Tessék mondani, md les2 ma uzsonnára?

— Meglepetés!

— Gyerekek! — rohan a „hírhozó" a többiekhez. — A mai uzsonna meglepetés lesz!

Ezzel aztán lassan véget is ér a mai program a szendehely! óvodában. Uzsonna utón még eljátsszák a Megjött a hajó c. játékot.

— így legalább csend lesz — nevet az óvónő.

AL.KONYODIK már, mire elköszönünk az óvodából. Csendesen permetezik az eső, lábunk alól szétfröccsen a vizes hó. Egy kisfiú az ablakhoz lapítja orrát, és szomorúan megjegyzi:

— Szegény hóember! Hogy ázik!

Szondi Márta

SZÓVÁ TESSZÜK

Segítenek, vagy segítsenek?

A Nogród megyei Moziüzemi Villalat igazgatója nemrégiben, a húszéves évforduló alkalmából cikket irt lapunkban, amelyben az egyik alcím úgy szólt: „Segítenek a tanácsok." De amint erről beszélgettünk, lehetett volna az Is az alcím, hogy „Segítsenek a tanácsok.’’ Pedig micsoda különbség!

Arról volt ugyanis szó, hogy egyes helységekben azért

nem láthat a Lakosság mozielőadást, mert nincs megfelelő épület vagy helyiség, ahol a filmeket levetíthetnék. A Moziüzemi Vállalat anyagi ereje pedig véges, csak a helyi szervek támogatásával tud elfogadható viszonyokat teremteni. Különösen napjainkban, amikor a legkisebb faluban is van ilyen igény. (A felszabadulás előtt ugyanis Nógrádban alig volt mozi, két kézen meg lehet számolni, hány helyen volt rendszeres filmvetítés!)

A gyakorlat is azt bizonyítja, hogy ahol a helyi szervek napirenden tartják a lakosság igényeit, ott a mozik helyiség- vroblémái mielőbb megoldódnak. Számos konkrét példa bizonyítja ezt, igy például Szandaváralján, Szandin, Patakon, Vizsláson, Erdőkürtön, Sóshartyánban, hogy csak néhányat emeljünk ki. De hasonlóképpen negatív példák is kínálkoznak. Hagy szükség lenne a helyi szervek segítségére Héha- lomban, Palotáson, Sámsonházán, N agybár kanyban, Márk- házán és még jó néhány helyen.

Egy Időben azt hittük, hogy a tévé maga mögé szorítja a mozikat. Ma már jól tudjuk, hogy mind a mozi, mind a tévé szerves alkotóeleme, eszköze, segítője közművelődésünknek. Jó az tehát, ha a helyi szervek segítenek a Mo- ziüzejni Vállalatnak hivatása betöltésében, s fontos az, még fontosabb, hogy akik eddig nem tették — a lehetőség szerinti legnagyobb gyorsasággal segítsenek!

I* Gy.

Pótszilveszter — Koós-esttel

A salgótarjáni Tarján vendéglő reggel ötig tartó pót- szilvesztert rendez január 30- ám, kedden este nyolc órától. A pótazilveszter — ha lehet mondani — még változatosabb szórakozást kínál, mint az eredeti. A „szilveszteri" műsor keretében fellép Koós János, Dékány Sarolta, Sai- kora Jenő, Gábor Krisztina és a Vidám fiúik. Konferál Varga D. József, zongorán kíséri a műsorszámokat: Auth Hide. Műsor után újévi malacot is sorsolnak. A szilveszteri menü: sertéscsülök Pékné módra. Éjfélkor pedig a korhely- bablevest Irináinak fel a vendégeknek. A pótszilvesztert elsősorban a vendéglátóipart dolgozók részére rendezik, hiszen ők az eredeti szilveszterkor dolgoztaik, nem szórakoztak. De a kedves estére meghívást, kaptak a Tarján vendéglő törzsvendéged, barátai is.

Pillantás a hídról

Arthur Miller, a hazánkban legjobban ismert és leggyakrabban játszott amerikai drámaíró (Edes fiaim, Az ügynök halála, A salami boszorkányok, A két hétfő emléke. Pillantás a hídról, Bűnbeesés után) összegyűjtött drámái elé tanulmányt írt, s abban a Pillantás a hídról magyarázatát többek közt a következőképpen adja meg: „Én magam úgy értelmeztem, hogy egy félelmetes Indulat, félresöpörve útjából az indulatos lény tulajdon, jól felfogott érdekét, ' félresöpörve mindenféle figyelmeztetést és belső erkölcsi meggyőződéseket nőttön-növekszik, míg el nem pusztítja az indulatos lényt magát is”. Ebben a íoN'agy Gábor, a Vígszínház tágja meghívott vendégként vette at Bodolpho szerepét a szolnoki Szigligeti Színházban, Kitűnő Játékának jelentős része volt a tár- „„„„„I , „MUH1 a »illat nagy sikerében. Salgótarjáiigalmazásban tökéletesen ben- £* ÄÄÄ ÄH ne rejlik Eddie Carbone meg- mű filmjében nyújtott alakításáért rázó útja tragédiájáig, bár a dráma ennél is többet nyújt, mert a Pillantásban is, mint Miller sok más drámájában az indulatok, érzések, emberi cselekedetek a társadalom és az államhatalom törvényeivel is „szembesülnek."

Eddie (Iványi József Jászai- dijas, Érdemes Művész) beteges és leküzdhetetlen szerelemre lobban unokahúga nevelt lánya, Catherine (Csomós Mari) iránt. Szenvedélyét csak növeli, hogy az Olaszországból illegálisan bevándorolt Marco (Huszár László) és öccse, Rodolpho (Nagy Gábor), akik Eddie feleségének,

Beatricenek (Falvau Klári) rokonai, néhány hónapra Ed- die-éknél kapnak szállást.

Rodolpho és Catherine megszeretik egymást, s ezt Eddie őrült , szerelmében képtelen elviselni. Amikor első ízben keresi fel a darabban a narrátor szerepét betöltő Alfieri ügyvédet (Peczkay Endre), kétségbeesetten tapasztalja, hogy nincs joga Catherine és Rodolpho házásságút megakadályoznia: „Nem tudom elhinni, amit mond, Mr. Alfieri.

Én mégiscsak azt hiszem, hogy kell lennie valami törvénynek ..." És az ügyvéd csak Eddie második látogatásakor ad választ Eddie rettenetes kételyeire, mintegy summázva a Pillantás a hídról társadalmi mondanivalóját: „De most már nyomatékosan figyelmeztetem is — a törvény maga a természet. A törvény csak szavakban való kifejezése annak, ami jogos és igazságos. Ha egy törvény hibás, az csak azért van, mert természetellenes; a jelen esetben azonban egyezik azzal.

u.

ami természetes, es a folyóba az fullad bele, aki sodrásának útját akarja állni."

Egyébként ebben a drámában a narrátornak különleges, rendhagyó szerep jut. Nem összefogja, mozgatja, színpadszerűen valóságossá varázsolja, teszi a történetet, hanem a szerző szándéka szerint minduntalan megtöri, megállítja a cselekményt. Maga az elbarikádozott társadalmi háttér, hideg, mégis természetes és jóindulatú magyarázataival. Szenvedélyessé csak akkor válik, amikor meglátja (az utolsó látogatás alkalmával) Eddie szemében a gyűlölet kegyetlen és olthatatlan lángjait. S amikor a Carbo által érvényesített vendetta beteljesíti a besúgóvá tragikus sorsát, furcsa, megbocsátó nosztalgiával állapítja meg: „De az igazság szent, és bár tudom, hogy Eddie hibázott és halála haszontalan halál volt, reszketve ugyan, de megvallom, hogy emlékében él valami, ami fonák módra tiszta — nem volt makulátlan az élete, ám mégis tiszta volt, hisz’ oly átlátszó volt, akár az üveg, és én azt hiszem, ezért fogom őt mindig is jobban szeretni, mint bárki mást az ügyfeleim közül.’’

A Pillantás a hídról kizárólag Eddie drámája, környezetében mindenki más csak asszisztens az önmagán végrehajtott műtétnél, segítőtárs öncsínélta tragédiájának beteljesülésében. Sok múlik tehát azon, hogy a főszereplő milyen hőfokkal teljesíti, foganatosítja a szerző elképzeléseit, amelyek a narrátor megbocsátó végszavaiban is megfogalmazódnak. A szolnoki Szigligeti Színház Eddie szép és nehéz szerepét Iványi Józsefre osztotta, aki nagy átéléssel igyekezett elénk állítani az egyébként szürke dokkmunkást, akit fékezhe- tetlen szerelme tesz különbözővé kuglizó társaitól, szomszédaitól és „védelmébe vett” vendégeitől. Helyenként azonban az volt az érzésünk, hogy túljátszottá szerepét, mintha a Pillantás a hídról első, New Yorkban bemutatott, egyf el vonáson változatában szerepelne, ahol még Eddie-t Miller is deformált lelkű, gonosz léleknek ábrázolta, akinek minden tette gyűlöletes aberráció. Ez a második, kétrészes, elsőként Londonban bemutatott változat árnyaltabb alakítást kíván. Mert Eddie Carbone, tudjuk, egyszerű, túl őszinte jellem, de talán mégsem olyan átlátszóan az, mint ahogyan a salgótarjáni bemutatón láttuk. Iványi mély átérzésével mégis (érthető ez) elsőrendű részese volt a darab salgótarjáni sikerének.

Szereplőtársai a darab különleges követelményeihez alkalmazkodó hűséggel tették sűrűvé a drámát. Falvay Klári csupaszív, elcsigázott, hűséges és passzív feleség, tipikus munkásasszony, ki jóban rosszban kitart férje melletti Marco bikaerős, jámbor és egyszerűen bosszút álló alakját Huszár László formálta meg hitelesen. Nagy ____ ^ Gábor és Csomós Mari alaíjas

xTlt ^Eddié katila£ és színészi megfor- h múlásban is összeillő pár, akiknek egybekerüléséérí szurkolni kész az érzelmileg aláfűtött néző. Peczkay Endre olyan volt, amilyennek lennie kellett és ez nagy dicséret. Lengyel István, Hal- mágyi Sándor és Gyűr ki István kisebb feladatukat korrekten oldották meg. Horváth Jenő megfontolt rendezése figyelmet és dicséretet érdé» mel, bár Eddie személyének túlhangsúlyozása, a mellék- szereplők játékának visszafogottsága már rendezési elképzelés, amely végül ahhoz a harsánysághoz vezetett, hogy a nézők már régen tud ták, hogy Eddie titkolt érzelmeket táplál unokahűga iránt, amikor ez hihetetlen módon még csak nem is sejtette.

Bakos György

•SSSfSrtS/SSSSMSS-'/S/r.'S-VSSfSS.'MSSAtl'V-O

Taar Ferenc:

Szülőknek — nevelésről

A14—18 évesek fejlődése

LÄNG és tövis |

fhit a szőlő, aki kézbe veszi és elolvassa ezt a tünetet, máris bebizonyította, hogy a szülői szeretettől,' érdeklődéstől indítva, tudatosan kívánja megszerezni mindazokat az ismereteket, amelyek, nagy fiával, lányával kapcsolatosak" — írja dr. Eiben Ottó a Szülők Könyvtára 14—18 évesek nevelési problémáival foglalkozó sorozatának Már nem gyermekek, még nem felnőttek című kötetében. Melyek ezek az ismeretek? A szerzőpár külön foglalkozik a 14—15 éves fiúk és lányok testi fejlődésével, majd a biológiai fejlődés, növekedés, érés elemzése alapján a korosztály lelki fejlődését tárgyalja.

Az első fejezet szerzője, dr, Eiben Ottó bevezetőül mindjárt tisztázza a növekedés és a fejlődés — mint biológiai folyamat — közötti különbséget. Foglalkozik a gyermek ötféle életkorával, a gyermekek növekedésére és érésére ható tényezőkkel, köztük az akcelerációval (gyorsulás) is.

Dobos László szemléltető ellentétekkel indítja a lelki fejlődésről szóló második fejezetet. Megállapítja: „Az életkori sajátosságok helytelen értelmezéséből adódik, hogy sok felnőtt már gyerekesnek tartja, ha középiskolás korban is tovább él bennük az előbbi korszak számtalan játékos hagyománya... Holott néhány hónap alatt a középiskolába került gyermek nem fejlődik annyit, amennyivel megváltozik a vele való bánásmód és a környezet.” Részletesen elemzi a 14—18 éves fiatalok megfigyelőképességét é6 érdeklődését. A második fejezet is kitűnő kézikönyve lehet a szülői háznak. Az író szemléltet és következtet, bevonja az olvasót, állásfoglalásra készteti, s egyben elgondolkodtatja: „a szülő dolga, hogy a végtelen sok változatot mutató ifjúságképből a saját gyermekeit ismerje meg jól, tartson vele bizalmas emberi kapcsolatot, amely tartalmában és tónusában is legyen korszerű." (Kossuth Könyvkiadó)

NOGRÄD - 1973. Januar 25., csütörtök

IX.

Hanák: Tulajdonképpen mi a maga foglalkozása?

író: Tanár.

Hanák: (Elmosolyogja magát.) Azt ne nagyon emleget»*

író: Miért? Nem szeretik itt a tanárokat?

Hanák: Ai Csak úgy mondtam...

író: Valami előítélet...?

Hanák: Olyasmi.., Van itt egy bányászból lett jogi doktor Mellesleg besorolták az értelmiségi kategóriába és nem vették fel a gyerekét az egyetemre, nehogy rontsa a szociális összetételt... (Mozdulattal jelzi: milyen ostobaság!) ... Egyszóval, ezt az embert kiküldték

egy üzembe pártnapot tartani. Nem fogadták. „Ha doktor, már nem is lehet jó!” — mondták és vissza - küldték. Másik előadót kértek... (Elneveti magát.)

.. Na, persze, nem szabad általánosítani.,.

író: (Bizalommal, a szemébe nézve.) Ha már elmondta... kérdezhetek valamit? (Kis szünet után.) Azt mondta valaki nekem: „Vigyázz, mert itt nem csak hősi múltat találsz öregem, hanem gőgöt is. Proletárgőgöt!" Mit szól ehhez?

Hanák: Mit mondott még az illető?

író: (Mintegy Idézve.) .......Ha bírálni mersz, kivesszőznek

i

nnen. Hogy jön ahhoz egy idegen? Mert ide még a felsőbb határozatok is csak „sajátosan" jutnak el... (Előkapja jegyzetfüzetét,'onnan folytatja.) ...”A nagy múlt szigetelő fal is, de ezt nehogy felhozzad, mert radsütik, hogy lejáratod a munkásosztályt!" (Föltekint.)

Kanak: Folytassa csak tovább!

író: (Olvassa.) .......Ha bírálsz, úgyis visszadobják: majd jrn

m

egoldjuk a magunk erejéből!... Mert itt a balosság bocsánatos bűn még most is. Aki pedig ettől eltér, az kispolgár, vagyis rohadt értelmiségi... Itt öregem, nem lehet önkritikát gyakoi'olni, csak kibukni és el- kotródnl. Azt ajánlom, ne üsd bele az oxTodat a bel- ügyekbe. Csak a szépet mondjad, a többit hagyd a ___ fenébe!” ... Na, mit szól hozzá?

E

íaníát: Ne hagyja magát „beoltani”.

író: Maga mondta az imént, hogy ne emlegessem a tanár mivoltomat

Hanák: Én a bizalmatlanságra értettem, író: Arról beszélek én is.

Hanák: Dehogy! Maga most összekeveri a dolgozkat. (Magyarázva.) Ittanadrágos emberek soha nem szolgálták, mindig csak kormányozták a népet. Ért engem? Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, író: Tehát mégis van benne valami!?

Hanitók: Mit látott a melós negyvenötben is? Visszajöttek Nyugatról a régi urai és megint ők kormányoztak a gyárakban, bányákban jó ideig.. Előbb meg ők voltak minden fasiszta liga,, meg egylet vezetői. Nekik épül tek a legszebb lakások, teniszpályák... És aztán ötvenhatban is! Nem a bányászok kezdték el!... Gőg!? Inkább azt mondanám: túlfűtött önérzet. Persze, akad gőg is. De ne csodálkozzék. Próbáljon a dojog mélyére látni. Ezek az embex-ek önmaguk körébe zárkóztak, mert túl sok volt az ellenségük. És a múltjukba, amit megharcoltak... És tudták, hogy csak így maradhatnak meg, tehát — védekeztek! Ezért van az. hogy még a saját fajtájába is belemar, vele szemben is bizalmatlan olykor. Ide emberöltők kellenek... Dogmatizmus, kiábrándulás, ellenforradalom nélkül! Ugye, ért engem?

Azt hiszem, itt és ekkor kezdődött az a mély barátság, amely közöttünk szövődött. Valahogy megtaláltuk

ságukkal, inkább alacsonyabbak -kellenek, de sok, nagyon sok, még annál is több és minél gyorsabban. Elkéegyniásban azt, ami közös, peSztett a tájékozottsága. Dt

légióként az az aggódó szeretet, gondosság, amellyel a városának jövőjéről beszélt. Benne láttam megtestesülni az országot vezető munkásnak azt az ideálját, amelynek rátermettségéről, elhivatottságáról nem lehet vita. Hanák Pál szavai nyomán már én is láttam az új Turjánt, s amikor hozzáfűzte, hogy mindennek a megvalósításáról pedig 2000-ig szóló döntések vannak, már, egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy — látva azt, ami már eddig létrejött és elismerésre késztéti az embert — ezek a roppant okos, szorgalmas emberek meg is valósítják, amire áment mondtak. (Folytatjuk}

anélkül, hogy megfogalmaztuk és kimondtuk volna. Hosszan sétáltunk. Időnként ineg-megálltunk, s magyarázott. Ezeket az öreg házakat lebontják. Ide új főiskola épül. Ott lesz a vásárcsarnok. A cigányputrikat felszámolják. Amoda új orvosi rendelő kerül, a szomszédságában új óvoda lesz, meg napköziotthon. Távolabb egy sport- létesítmény, egyelőre csak a helye van meg, de Hanák Pál képzelete már oda rajzolta a betonfalakat és üvegablakokat. És mindenütt új lakások. Nem, nem célszerű tízemeleteseket építeni, vagy még magasabbakat, a költségük aem áll arányban a hasznos-