Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
Mai kommentárunk Számadás előtt A számadás, a íelmérés sohasem könnyű dolog. Már csak azért is, hogy a lényeges és fontos dolgok kerüljenek előtérbe, ne sikkadjanak el a többször előforduló kisebb ügyek mögött. ‘ Ezekben a. hetekben szinte minden egyes tanács kivétel nélkül számot ad a tanács tagjainak és a választóknak az elmúlt két évben végzett munkáról, a feladatok megoldásáról és a még elvégzésre váró tennivalókról. Ezt tette a Balassagyarmati városi Tanács is, amikor részletesen felmérte, mi valósult meg és mát kell még tenni? Nem viitás, hogy a tanácsok nagyobb önállósága megköveteli, hogy a feladatok középpontjába egyre inkább a gazdaságszervező tevékenység kerüljön. Mert nem mindegy, mire költik a közösség pénzét, épül-e elegendő lakás, megvalósulnak-e a közintézmények, jók-e az utak, járdák, megfelelő-e az ivóvíz. Ugyanakkor nem szorulhat háttérbe az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése, a hatósági munka sem. Mert sokszor azon mérik le az emberek a tanácsok munkáját, hogy miként fogadják őket a hivatali szobákban, gyorsan és hathatósan intézkednek-e az illetékes osztályok, mikorra kapnak választ. Ez érthető. A számadásban ugyancsak fontos helyeit kell kapnia annak, miképpen gondoskodott a tanács a lakosság ellátásáról, fejlőditek-e megfelelő mértékben a szolgáltatások, az üzletek valóban megkönnyítik-e a háziasszonyok második műszakját, a bevásárlás nem okoz-e fölösleges idegeskedést és mérgelő- dés-'t ? Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a tanács megfelően koordinálta-e kapcsolatait az állami, társadalmi és egyéb gazdasági szervekkel, az összehangolás nyújt-e segítséget a tanácsnak, tágabb értelemben az egész lakosságnak. Itt talán a legfontosabb az országos és helyi érdekek érvényesítése a legfontosabb feladatok megoldására. Sok példát lehetne mondani a jó együttműködésre, az anyagi és szellemi erők egyesítésére. A feladatok meghatározásában, a középtávú, illetve az éves tervek elkészítésében komoly segítséget jelentett a tervezés demokratizmusának kiszélesítése. Magyarán az, hogy a munkába bevonták a tanácstagokat, illetve Balassagyarmat választópolgárait. Széles körű fórumokon vitatták meg a város lakói az elgondolásokat, hasznos és jó tanácsokat, megszívlelendő javaslatokat adtak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt két esztendőben több mint kétmillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá Balassagyarmat lakossága a tervek megvalósításához. Egyúttal véget kellett vetni annak a káros szemléletnek is, amely azzal járt együtt, hogy bizonyos „pluszpénzek” megadását felülről várták, ha netán a meglevő kevésnek bizonyult Az önálló gazdálkodást bizonyítja, hogy a tanács — hosszú vita után — elfogadta Balassagyarmat távlati településfejlesztési programját. Csak akkor lehet eredményekről számot adni, ha maguk a tervek is megfeleltek az élet követelményeinek és a realitásnak. A balassagyarmati példa bizonyítja, hogy a valós tervezés a fejlődés alapjául szolgál. Megfelelően folynak a városban levő üzemek rekonstrukciói, illetve az újak építése. A tanács elősegítette az iparfejlesztést, lakást biztosított a műszaki szakembereknek, utat és közműveket épített és anyagilag is támogatta a finamkötöttárugyárat és az Ipoly Bútorgyárat. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat az elmúlt két évben 110 millió forint értékű építkezést végzett a városban. Ennek köszönhető, hogy a terveknek megfelelő a lakásátadások száma és ideje. Viszont a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalat csak lassan és nehézkesen teljesíti kötelezettségeit, amely nem egyszer okoz zavart. Fejlődött és gyarapodott a. szolgáltatás, új üzletek nyíltak és javában tart a város főút- jának átépítése. Talán ezek a legfontosabb dolgok a sok más egyéb mellett. Egy azonban biztos: az elkészült számadás komoly eiőfobrelépésrol tanúskodik. Egyenlő munkáért, egyenlő bért r Ä nőpoEtikaá határozat végrehajtása során a HVDSZ-hez tartozó vállalatoknál is igyekeztek megvalósítaná az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvét, aminek eredményeként csökkent az esetenkénti, indokolatlan különbség a nők és a férfiak bére között. Az Ipoly Bútorgyárban 90 fillérrel, a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál 2 forinttal, a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalatnál pedig 30 fillérrel nőtt a női dolgozók átlagbére. A Nógrádi megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál szeméKánrás kivételével teljesítik a tervet a szénbányák A nógrádi szénbányáik viszonylag eredményesen kezdték az évet. Januárban eddig kettő és fél ezer tonnával túlteljesítették az esedékes széntermelési tervet. Ménkes- aknán 10, Szorospatakon 8, Tiiribesen 7 százalékkal termeltek eddig többet az előirányzottnál. Hányás-akna viszont tovább „gyengélkedik”, mindössze 93,6 százalékos a tervteljesítése. Az igazsághoz tartozik, hogy Kányás-akna tavaly 47 és fél ezer tonnával maradt adós. Frontfejtésein a kedvezőtlen geológiai viszonyok is hatottak, de a legfőbb ok a vélemények szerint régebbi keletű. Elmaradt az időben való feltárás, előkészítés és ennek hatása még ma is érződik. A vállalat gazdasági eredményeit igen érzékenyem érintette Hányás elmaradása, ahol köztudottan a legjobb minőségű és legdrágábban értékesíthető szenet termelik. Hosz- szú évek óta mindig gazdaságos, vagyis nyereséges volt a széntermelés Hányáson- Tavaly is 7 millió forint nyereséget vártak, ezzel szembi:’- ötmiilió forint veszteség keletkezett az aknaüzemnéli. A másik három aknaüzem- nél a termelésben ütemes fejlődés tapasztalható. Ezt bizonyítja a januári eredmény, de az elmúlt évi értékelés is. Tiribesen még tavaly egymillió forintos eredményromlással zárták az évet, de Ménkesen 7, Szorospatakon 5 millió forintos eredményjavulással számolhatnak. Legfontosabb teendő a politikai aktivitás fokozása Taggyűlés utáni beszélgetés az alapszervezeti titkárral Már megtartották az év végi ' beszámoló taggyűlést a Börzsöny-vidéki Egyesült ÁFÉSZ rétsági alapszervezeténél. A taggyűlésen elhangzott az alapszervezet vezetőségének beszámolója, s az éves munkáról véleményt mondtak a párttagok is. Igaz, nem nagy az alapszervezet, 24 tagot számlál, mégis a pártszervezet kihatása a járás 16 községében jelentkezik. Ezért is kértük szóra Nagy Pált, az alapszervezet párttitkárát. — Alapszervezetünk vezetősége munkáját minden esetben a taggyűlés által jóváhagyott munkaterv szerint végezte. A vezetőségi ülések, taggyűlések túlnyomórészt a munkatervben meghatározott időben kerültek megrendezésre. Véleményünk szerint az 1972-es évben az alapszervezet vezetősége munkatervében olyan fő feladatokat és napirendi pontokat igyekezett meghatározni, amelyek a párt politikáját szolgálták, elősegítették a szövetkezet eredményes gazdálkodását. Munkánk során fő feladatként szerepelt az MSZMP X. kongresszusa, a megyei és a járási pártértekezletek, valamint a felsőbb pártszervek határozataiból eredő konkrét feladatok végrehajtása szövetkezetünknél. Ebből eredően a legfontosabb tennivalónk volt a forgalmak megfelelő alakítása, a nyereséggazdálkodás, a forgalomtervezéseknél a demokratikus légkör biztosítása, megfelelő bér- gazdálkodás, a szövetkezetpolitikai tevékenységünk színvonalának növelése, a szolgáltatási tevékenység bővítése, reális pénzgazdálkodás. Káderpolitikánkban pedig a hármas követelmény elvének érvényesítése. A politikai munkánkban első helyre került a nőpolitikái, ifjúságpolitikai határozatok végrehajtása, a taggyűléseken, vezetőségi üléseken felvett javaslatok, problémák feldolgozása, illetve megoldása, a helyi párthatározatok végrehajtása és azok ellenőrzése, politikai, szervezeti és propagandamunkánk színvonalának javítása, hogy a legfontosabbakat említsem. E fő feladatokból adódóan hat esetben a szövetkezet gazdálkodásával, négy esetben a központi bizottsági határozatokkal, két esetben a mozgalmi tevékenységünkkel összefüggő, négyszer pedig a pártszervezet belső életével kapcsolatos témát tárgyalt a pártszervezet testületi ülése. De értékeltük a tömegszervezetek tevékenységét is, elsősorban a KISZ és a szakszervezeti bizottság munkáját. Most, utólag is elmondhatom, hogy a testületi ülésekre került beszámolók, előterjesztések minden esetben őszinték és reálisak voltak, a való helyzetet tükrözték az eredményekkel és gondokkal együtt. — Az általános összefoglaló után mit mondana az alapszervezet főbb politikai tevékenységéről? — Első helyen említeném a tagfelvételi munkánkat. Az elmúlt évben három új tagot vettünk fel az alapszervezetünkbe. Egy nőt, egy KISZ-ta- got és egy fizikai munkást. Itt említem meg azt is, hogy három tagfelvételi kérelem már az alapszervezet vezetőségénél van, felvételüket rövid időn belül a taggyűlés tárgyalja majd. Mint eddig, a jövőben is a tagfelvételi tervünk határozza meg ilyen irányú tevékenységünket. Ugyancsak a politikai tevékenységnél említeném meg, hogy taggyűléseinken általában 75—85 százalékos a megjelenési arány. Ez ugyan nem rossz, de feladataink között szerepel ennek az aránynak a javítása. A taggyűléseken párttagjaink aktivitása hullámzó. A gazdasági jellegű napirendi pontok tárgyalásánál nagyobb az aktivitás, általában 5—10 fő között mozog, míg a politikai jellegű előterjesztések megvilágításánál inkább a vezető beosztásban dolgozók az aktívak. Ezért egyik legfontosabb teendőnk a politikai aktivitás fokozása. Véleményem szerint —, de ezt állapította meg az év végi beszámoló jelentés is —, alapszervezetünknél elég nagy még a kritikátlanság, párttagjaink egy része nem mer, vagy csak ritkán mer véleményt mondani testületi üléseken. Nem jó ez a pártszervezetünk munkájában, mert így esetleg sok jogos észrevétel, javaslat nem kerül realizálásra. Szólnunk kell a politikai és propagandamunkánkról is. Alapszervezetünknél, illetve szövetkezetünknél már hat fő végezte el a marxista—leninista esti egyetemet. Jelenleg hárman tanulnak ezen az oktatási formán. Ugyancsak hatan végezték el a marxista— leninista középiskolát, most egy tagunk jár ide. Az idei pártoktatási évben szövetkezetünk 50 dolgozója vesz részt a szövetkezetpolitikai tanfolyam keretén belül szervezett politikai oktatáson. A szakszervezeti oktatáson 36-an, a KISZ-en belül pedig 30-an vesznek részt politikai továbbképzésben. Ezzel szinte arányosan növekedett alapszervezetünknél a politikai irodalom terjesztése is. Ha már ennél a témánál tartunk, akkor szólnom kell a pártmegbízatásokról is. Az 1972-es évben párttagjaink 80 százalékának volt pártmegbízatása. Különösen jó munkát végeznek azok az elvtársak, akik a munkásőrségben tevékenykednek. De dicséretes a politikai oktatással megbízott párttagok tevékenysége is. Jót mondhatunk a szakszervezeti bizottságban és a KlSZ-szer- vezetben dolgozó kommunisták pártmegbizatásának teljesítéséről. — Az év végi beszámoló taggyűlés után miben határozza még, illetve a taggyűlés hogyan foglalt állást az 1973-as évi feladatokról. — Alapszervezetünk tagsága a járás lakossága mintegy kétharmad részének az ellátását biztosítja. És mint kereskedelmi szerv, mi állandó politikai munkát végzünk. A jó áruellátással, az udvarias kiszolgálással, de sorolhatnám tovább. Ezért tevékenységünk fő feladatai között szerepei továbbra is a párt X. kongresszusa határozataiból, valamint a novemberi állásfoglalásból eredő feladatok végrehajtása szövetkezetünk eredményes gazdálkodását illetően. Feladatunk a taggyűléseken, vezetőségi üléseken felvetett javaslatok, gondok feldolgozása, illetve megoldása. Politikai, szervezeti és propagandamunkánk színvonalának további javítása. De ide sorolhatnám, hogy a szövetkezet 1973. évi üzletpolitikai tervének végrehajtása érdekében következetesen segítenünk kell szövetkezetünk gazdaságvezetését. Egyéb más politikai feladatunk végrehajtása mellett még a jövő hónap végéig megalakítjuk alapszervezetünknél a pártcsoportokat, hogy azok segítségével is eredményesebb politikai és gazdasági munkát fejthessünk ki az idei évben — mondotta befejezésül Nagy Pál alapszervezeti titkár. Somogyvári László Célok, teendők az állattenyésztésben vei magyarázható. annak lyenként 120 forinttal emelték a nők átlagbérét. Azonban ezzel sem tudták teljesen megszüntetni az aránytalanságokat a víztermelő üzenikeaelőfané]. Erre csak a tervdklus végére lesz lehetőségük. Nógrád megye vendégei Az Idegenforgalmi Vállalatnál holtszezon van. A nagy- niezői turistaházbam a pásztói perlitüzem 20 tagú csoportja, Eresztvónyben egy 18 tagú IBUSZ-, és egy 8 személyes természetjáró csoport tartózkodik, a többi turista-- ház üres. Jövő hétre várnak Eresztvénybe egy 50 és egy 45 tagú csoportot. Az igazi idény tavasztól őszig tart. Már most sorra jönnek a telexek és a telefonok. Májusra, sőt augusztusra foglalják a helyeket. Még ebben az idényben új létesítménnyel gyarapszik a vállalat. Megnyitják az eresztvényi mene- défcház fölött a kétemeletes új, modem turistaházat. Kényelmes, kétágyas szobák és étterem, valamint két tanfolyamok. előadások .rendezésére is alkalmas társalgó várja majd a vendégeket. Az új szálloda berendezésére másfél millió forintot fordítottak. Az esztendő végén meglehetősen vegyes, némileg ellentmondásos az országos állattenyésztési helyzetkép : a korábbi erőfeszítések eredményeként már az idén több volt a sertés, mint amennyit a IV. ötéves terv 1975-re irányzott elő — a becslések szerint jövőre már százezer tonna sertéshússal haladjuk meg azt —, de a másik legfontosabb területen, a szarvasmarha-tenyésztésben most gyürkőzünk csak neki igazán az új kormányhatározat végrehajtásának. Mindez egyszersmind annyit tesz, hogy összességében a tervezettnél korábban valósul meg a X. párt- kongresszusnak a hústermelés emeléséről szóló, s a Központi Bizottság novemberi ülésén ugyancsak megkülönböztetett figyelmet élvező határozata, ám ez korántsem rejti el a sok irányú teendőket. A felszínen, a statisztikai adatok szerint húsellátási gondjaink lényegében megoldódtak, hiszen az 1965. évi 53-ról 1971-re 15 százalékkal nőtt, s elérte a 61 kilót az egy főre jutó hús- fogyasztás. Mindez azonban a baromfitenyésztés korábbi, s a sertéstenyésztésnek a legutóbbi egy-két esztendőben végbement fejlődéséköszönhető. Régi keletű dilemmát sikerült voltaképpen — reméljük tartósan — legyűrni sertésügyben. Az úgynevezett sertéscikius, a termelés szakaszos hullámzása mind nálunk, mind a világ legtöbb országában súlyos gondokat okozott. Igaz, hagyamányosan tartózkodtunk a marhahústól, az egy főre jutó évi tízkilós marhahúsfogyasztás roppant kevésnek mondható. Ugyancsak elmaradtunk tej - ivás dolgában: az évi 110 liter fejenkénti fogyasztással valahol az európai országok rangsorának végén vagyunk. Most tehát, az új esztendő küszöbén kettős tennivaló nehezedik a gazdaságokra, helyesebben ne beszéljünk erről ilyen komoran: nem ívelt volna föl a sertéstenyésztés, ha nem lett volna érdemes, kifizetődő foglalkozni ezzel az állattal. Ugyanakkor a most már végrehajtási rendelkezésekben is napvilágot látott kormányhatározat egyértelműen jövedelmezővé teszi a szarvasmarha-tenyésztést, annak minden fázisát. A sértéséit esetében lényegében a háztáji gazdaságok gyors reagálásának köszönhető a siker. Jövőre mintegy 200 szakosított sertéstelep kezd működni, vagyis tekintélyes szerephez jut immár a nagyüzem. Igaz, itt-ott tekintélyes gondokkal jár mindez, főként pénzügyi • természetűekkel. Magyarán: ezek a beruházások jóval többe kerültek a tervezettnél, s akadbak hangok, amelyek megkérdőjelezik a jövedelmezőséget. Kazareczki Kálmán mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a megyei tanácsok illetékeseivel tartott decemberi tanácskozásai erre az aggályra célozva szögezte le: semmiféle áremeléssel ne számoljanak a gazdaságok, önmaguknak kell megoldaniuk e modern, iparszerű telepek működtetését. (Hozzátette azonban a miniszterhelyettes, hogy elismerendő itt is az iparban szokásos próbaüzemelés megannyi buktatója, továbbá való igaz: olykor nehezebb dolgozni ezeken a telepeken. mint valamelv ipari üzemben, lévén itt a „megmunkálandó anyag” nem más. mint élő szervezet.) A szakértelem, valamint a szakosodás terjedése van most napirenden, így eldöntendő a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban, hogy mire helyezzék a hangsúlyt. Vannak már szakosodott gazdaságok; egyikükét az Agárdi Állami Gazdaságot, éppen a közelmúltban mutatták meg a hazánkban járt szovjet párt- és kormányküldöttségnek. amelynek tagjai nagy elismeréssel szóltak a negyven gazdaságot sertés- tenyésztés dolgában összehangoló agárdiak munkálkodásáról. A termelőszövetkezetek eddig kevésbé szakosodtak, de a legjobban szervezettek és legnagyobb területűek előbb-utóbb rálépnek erre az útra, amelyen a mezőgazdasági termelésnek, így az állattenyésztésnek jelentős tartalékai vannak még. Mi határozza meg azt, vajon melyik állattal a legcélszerűbb valamely gazdaságnak foglalkoznia? Receptet adni erre aligha lehetne: a hagyományok, a munkaerő-kínálat, a természeti adottságok. a pénzügyi teherbíró- kepesség mind-mind olyan szempont, amelyek belejátszanak a vezetőség döntéseibe. Szarvasmarhaügyben tejes hústermelésre várható bizonyos szakosodás. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium szakem béréi 1973 első hónapjaiban felkeresik a megyék tanágeit, s helyben Igyekezne!» a gazdaságokkal egyeztetni az elképzeléseket. Van a tenyésztőkben készség, kedv, jó reagálás a kormányhatározatra. Csak egyetlen példát említve: az egyik tsz-szövetség tagszövetkezetei jövőre 450, 1974-ben 308. 1975-ben 708 szarvasmarhaférőhely megépítését tervezik, állományukat 60 százalékkal gyarapítván a tervidőszak végére. Jelentős aktivitással találkozunk a tejfeldolgozásban is: sorrargndre alakulnak termelőszövetkezeti közös vállalkozások erre. Megannyi részletkérdés egybehangolásától függ. vajon miként sikeredik a program végrehajtása egy-egy tájban, s az egész országban. Egyvalami bizonyos: úgy lenne kívánatos, ha a célszerű szakosodás ellenére nem apadna a sertésállomány. de gyarapodna a szarvasmarhák száma. Van-e vajon valamiféle varázsszer e célkitűzés elérésére ? Természetesen nincsen, nem lehet, ám az előjelekből ítélve - optimisták lehetünk: a kötelező tervmutatók helyébe lépett köz- gazdasági ' szabályozók oly- céppep vezérlik a helyi döntésékét, hogy a népgazdaság érdekeivel egybeeső harmónia teremtődik a következő esztendőkben. Keresztényi Nándor csalt, területi tsz-szövetsé{ NÓGRÁD — 1973, január 25„ csütörtök 3
