Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

!««S. irosok (IV.1 Az automatikus szovjet holdjármű, a Lunohod—2 Mélöras plenílrii illés Helsä illái beo Helsinkiben a sokoldalú előkészítő tanácskozáson résztvevő 34 ország képvise­lői szerda délelőtt csaknem kétórás plenáris ülést tartot­tak a dipoli palotában. A munkaülésen résztvevők a biztonsági konferencia napi­rendjével összefüggő kérdé­seket vitattak meg. Felszólalt Ausztria, Svájc, Svédország, Spanyolország, a Vatikán, Tö­rökország, valamint Románia képviselője. Nyugati sajtóértesülések szerint Ausztria indítványoz­ta, hogy hozzanak létre egy albizottságot, amely tanulmá­nyozná egyfajta „állandó a Művelődés-ügyi (Folytatás as 1. oldalról.) középiskola II—IV. osztályai­ban, tanév végén elért ered­ménnyel. A jövőben — már ettől a tanévtől kezdődően — az érettségi eredmény-, sem a rendűség, sem az egyes tárgyakból ott elért ered­mény nem számít a (el­vételi vizsgán. Csupán a felvételi tárgyakból a középiskola II—IV. osztá­lyaiban, tanév végén elért eredményt veszik figyelembe a pontszám kialakításakor. Amennyiben a felvételi tár­gyat a diák a középiskolában nem négy esztendőn keresztül tanulta, hanem ennél rövi- debb ideig, akkor az utolsó két esztendőben tanév végén elért eredményeit számítják a pontszámokba. Természetesen az így kialakított eredmény csupán a pontszámok felét je­lenti, a másik felét a felvéte­li vizsga eredménye dönti el, továbbra is szóbeli és írásbe­li vizsga nyomán. Az idén további könnyítés az is, hogy a régi és a jelen­legi pontszámítási mód közül a felvételi vizsgák során azt veszik figyelembe, amelyik a pályázó számára kedvezőbb. Ha tehát az érettségi rendű- seggel magasabb pontszámot érne el, akkor ezzel „startol­hat” a felvételin — kiegészít-' ve a felvételi tárgyak közép­iskolai, év végi eredményei­vel. Amennyiben azonban az új számítási rend kedvezőbb, amelyik csupán a középisko­lai év végi felvételi tantárgyi jegyeket regisztrálja, úgy ez­zel indulhat a pályázó a fel­vételiken. Az érettségi rendelkezések tehát érvényben maradnak, a szervezeti változásokat min­den részletében szabályozó intézkedés pedig február vé­gén, március elején várható­an napvilágot lát. A pedagóguspályázati rend­szer egyes kérdéseiről, a pe­dagógusjelöltek elhelyezkedé­mechanizmus” létrehozásának lehetőségét a konferencia be­fejezése utáni időszakra. A továbbiakban az osztrák kül­dött javasolta azt is, hogy a majdani biztonsági- értekezlet napirendjére vegyék fel a kö­zel-keleti témát. Svájc helsinki nagykövete támogatta az osztrák ja vasi a-1 tot, s ugyancsak támogató ér­telemben foglalt állást Török­ország küldötte is. A svéd delegátus egyes NATO-országok álláspontját támogatva megkísérelte ösz- szekapcsolni az európai biz­tonság politikai és katonai kérdéseit is. (MTI) Mínisztériumbaa séről szólva a* miniszterhe­lyettes néhány változást je­lentett be. A jövőben — már ebben a tanévben is — a pe­dagógus munkakörben vagy másutt munkaviszonyban ál­ló pedagógus képesítésűek ré­szére minden évben csupán egy alkalommal hirdetnek pá­lyázatot az - állásokra. A pá­lyázati felhívások a Művelő­désügyi Közlönyben március elején jelennek meg. Pályázat csak egy állásra nyújtható be. A végző hallgatók számára megpályázható pedagógusállá­sokat egy évben két alkalom­mal — áprilisban és június­ban — teszik közzé. A peda­gógusképző intézményekben a pályázati felhívásokat nyilvá­nosan kell kifüggeszteni. Mindkét pályázati szakaszban a pedagógusjelöltek egy-egy álláshelyre jelentkezhetnek. A pályázati rendszer tiszta­ságát védi az az intézkedés is, hogy az elutasítottak szá­mára indokolni kell a nem­leges döntés okát. Számos diákszociális intéz­kedésről számolt be a továb­biakban dr. Polinszky Ká­roly. Többek között, elmon­dotta január 1-től valamennyi oktatási in­tézményben, ahol étkezési lehetőség van, fölemelték az élelmezési norma fo­rintösszegét. Az emelkedés átlagosan mint­egy 10 százalékot jelent. Fon­tos intézkedés, hogy az élel­mezési norma emelkedése nyomán a szülők, diákok té­rítési összege változatlan ma­rad. A bölcsődei és napközi otthoni élelmezési normák a vállalati gyermekjóléti intéz­ményekre is kötelezőek. Azok az egyetemi, főisko­lai hallgatók, akik eddig is szociális ösztöndíjban része­sültek, január 1-től automa­tikusan 50 forinttal nagyobb összeget kapnak kézhez ha­vonként. Ezt tehát nem kell kérvényezniük a hallgatók­nak. (MTI) Ma NSZK kormánynyilatkozat Bochkor Jenő, az MTI tudó­sítója jelenti: Szerdán délután összeültek a nyugatnémet parlamenti frakciók képviselői, hogy előkészítsék a csütörtöki kor­mánynyilatkozat megvitatását. Bár az idei törvényhozási időszak, tehát a parlamenti munka csak csütörtökön ve­szi kezdetét, a törvényhozás Celsöházának, a szövetségi tanácsnak jogügyi bizottsága már szerdán fontos munka­ülést tartott. A bizottság egyöntetűen olyan határozá­st hozott, hogy nincsenek al­kotmányos kifogásai a két né­met állam alapszerződése el­len. Gyakorlatilag ez annyit tesz, hogy semmi sem áll gyakorlatilag a ratifikálás útjában, mert az ellenzéki többségű Bundesrat nem sza­vaz a szerződésről, viszont a Bundestagban (szövetségi gyűlés) a kormánykoalíciónak meggyőző többsége van. Szerdán hivatalosan is át­vette új tisztségét államtitká­ri rangban Rüdiger von Wechmar, aki eddig helyettes kormányszóvivő volt. Szerdai sajtóértekezletén Wechmarnak elsősorban kül­politikai természetű kérdések­kel kellett szembenéznie. Az újságírók tőle és a külügymi­nisztérium szóvivőjétől töb­bek között arra vártak vá­laszt, helytállóak-e a nyugat­német—amerikai kapcsolatok megromlásáról szóló hírek. A nyugatnémet sajtóban ugyan­is olyan hírek láttak napvilá­got, miszerint amerikai kor­mánykörökben hibáztatták az NSZK-nak a vietnami kér­désben elfoglalt álláspontját. A sajtóértekezleten megle­pő módon nem hangzott el kerek cáfolat, hanem azzal érveltek, hogy különbséget kell tenni a hivatalos ameri­kai állásfoglalások és a sajtó­jelentések között. A külügyi szóvivő közölte azt is, hogy kedden Bonnban konzultáltak az amerikaiakkal: Paul Frank külügyi államtitkár találko­zott Martin Hillenbrand nagy­követtel. Jelentéstételre ha- zakérezett Rolf Paulus wa­shingtoni nyugatnémet nagy­követ is. A szóvivő hozzá­fűzte azonban, hogy ameri­kai részről nem történt tilta­kozás, vagy észrevétel. Von Wechmar megjegyezte, hogy az amerikai—nyugatné­met viszony értékelésével nem akar elébe vágni a kancellár­nak, aki a kormánynyilatko­zatban világos és pontos ér­telmezést ad. Szavaiból ki­tűnt mégis, hogy az NSZK is­mét kifejezi hűségét szövetsé­gese iránt. (MTI) "3b NÓGRÁD =• 1973. januőt 18., csütörtök Sajtótájékoztató Emlékmű A VAROSON túl, két kis­erdő között áll az emlékmű. Az országút mellett, bokrok is vannak ott, hogy mikor nőt­tek, ki tudja. Érdemes itt jól körülnézni, az egyik oldalon vasút fut a fák között, hogy régen futott-e, nem tudom. Vonat nem jön. Megszámlál­nám itt a fákat és minden fűszálat külön-külön. Olyan hely ez. A katona, aki innen látta a várost, német katona volt. Mortdják, hogy távcsővel lát­ta a város első házait, de ahogy a szem végigfut az or­szágúton, szabadon is látni azokat. Kis házak, egyik tég­lából, a másik fából. Családi házak. Az emlékműtől az első épü­letig öt perc autóval. Gyalog jó negyedóra. Kényelmesen, nem kell sietni. Végigjártam ezt az utat, jól kiléptem, ab­ban a boldog tudatban, hogy ő ezt a negyedórányi távol­ságot nem tette meg soha. Nem tehette. Pedig ezért jött sok ezer kilométert. De ezt soha! Kis házak mögött ma már felhőkarcolók állnak, fehér felkiáltójelek, itt-ott szétszór­va, akár a bokrok. Az embe­rekről egyébként semmi újat nem tudnék mondani. Ked­velik a családi estéket, a hosszú étkezéseket, az érzel­mes történeteket, a vendége­ket. A város: üzletsorok, friss áruval, zöldséggel, gyümölcs­csel, ruhákkal, vásárlókkal, régiségkereskedés ódon órák­kal. Éttermek, kis kávéházak, külvárosi autóbuszok. A kiskatona, a német, itt hasait az árokban, a sok ezer kilométer után már csak en­nek a negyedórányi útnak szeretett volna a végére jár­ni. A város felöl fújt á szél, papírszeletkék táncoltak vé­gig az úton, egészen addig, ahol most az emlékmű áll. A katona felemelte a fejét az árokból, körülnézett, mintha az emlékmű helyét keresné. Aztán felemelt egy papírsze- letkét, ujja közt tartotta, a nyomatott szöveget nézte, el­olvasni nem tudta. Zsebre tette. Sejtelme nem volt ar­ról, hogy az emlékmű helyén fekszik. Mint ahogy arról sem, hogy a kis szelet papír autó- buszjegy. A városban, ahol a hosszú sugárút szalad a nagy tér felé, autók és emberek gyü­lekeznek, hőség az áruházak­ban, televízió, hűtőszekrények és porszívók a polcokon. * A porszívók olcsók és nagyon megbízhatóan működnek. Kedvelik őket a háztartások­ban. A fiatalok, akik az árut nézik a kirakatban, még nem házasok. Csak jegyesek. lenébbül tekingetett hátra, ab­ba az irányba, ahonnan jött, nogy nem tűnnek-e fel az övéi. A levegőben gépzúgást hallott, de tankok mögötte nem tűntek fel. A város né­mán, mozdulatlanul, és halá­los komolysággal mutatta ma­gát A kiskatona zsebbe nyúlt, és még egyszer megnézte a papírszeletet, de nem tudta mit jelent rajta az írás. A kamerád, aki mellette hasalt, ismerte a nyelvet. Autóbusz- jegy, mondta a kiskatonának, tedd el, még szükséged lehet rá, ha benn leszünk a vá­rosban. AHOL A HOSSZÚ sugárút halad a nagy tér fele, autó­sor igyekszik. Megállnak ott, ahol ég a láng az Ismeretién Katona sírján. Először az if­jú pár szál) ki a kocsiból, az­tán a násznép. Itt így szo­kás. Milliók adták életüket azért, hogy milliók éljenek. Az új pár áll legközelebb a lánghoz, fejüket meghajtják. A násznép közt valaki zseb­kendőt húz elő, s megtörli a szemét. A katona, a német, aki azon a helyen hasalt, ahol az emlékmű áll, alig volt húszéves. Ahogy szállt le az este, egyre hidegebb lett, zsebkendő^ vett elő, és hi­degtől könnyező szemét meg­törölte. Talán egy pillanattal előbb hallotta mint a többi­ek, hogy zúgnak a motorok. De nem mögöttük, hanem előttük. A tiszt még egyszer hátrapillantott a távcsővel, Zeiss márka, hogy az utolsó pillanatbán nem jön-e még­is a támogatás. Aztán tüzet kaptak a kiserdőből, meg a vasúti töltés irányából. A tan­kok is megindultak. A né­met tiszt elrakta a távcsövet és intett, hogy vonuljanak vissza abba az irányba, ahon­nan jöttek. Ügy gondolta, hogy utolsónak marad, és sej­telme nem volt arról, hogy mig emberei az országút mel­lett visszavonulnak, ő az em­lékmű helyén fekszik. És ott is maradt. A város fiataljai ma szirtes ingben járnak, és sáíries nyakkendőben, a lányok rö­vid szoknyában, kis könyv a kezükben. Nyelveket tanulnak, angolt, franciát —■ németet Kibernetikát, energetikát Ke­zükben a jövő. Megállnak az új házak előtt, belátni az ab­lakon. A szárítón pelenkák lengenek, sir a gyerek. A sarkon fagylaltot árulnak, a kistemplom frissen aranyozott hagymakupolája olyan telt, mint egy pufók gyerekarc. A parkba buszon is el lehet jutni. A föld alatti gyorsabb. A kiskatona, a német, akinek buszjegy volt a zse­bében, szerencsés ugrásokkal jutott túl a veszélyen. Fel­dobta magát a páncélkocsira, és még az éjszaka visszatért a frontvonalhoz, övéihez. Ra­kéták cikáztak az égen, ágyuk remegtek, házak égtek, hullt a hó. A fedezékben előhúzta zsebéből a buszjegyet, és be­tette abba a borítékba, amely­ben a levél szólt Lotte-hez, Tábori posta: „Minden elrtiú- lik egyszer .. A városban a turisták fagy­laltot vásárolnak a sarkon. Emléktárgyakat vesznek, fényképeznek, jegyet szeret­nének a baletthez, és sorba- állnak a Mauzóleumnál. Egy csoport a nagy téren az örökégő lángot keresi, Ismeretlen Katona sírját. Meg­állnak előtte, szőkék, maga­sak, a fiatalok szakállal, mus­társzínű nadrágban, a lá­nyok fehér blúzban. Kis kézi­könyv a kezükben, szótár, a város térképe. Fényképeznek, aztán nézik a park fáit, a Város tornyait, a szálloda csillogó ablakait. Hát ez az! Nézzétek! A táskában repü­lőjegy, az út mindössze két óra. Beleszámítva az utolsó öt kilométert. Németek. A kiskatona aztán már sen­kinek nem szólt a papírsze- letkékről. Lotte, a menyasz- szony kétszer is elolvasta á levelet és barátnőinek is el­mesélte a buszjegy történetét. Hans már a városban járt, íme a bizonyság, itt a jegy. A riporterek is megírták, a fényképészek fotózták, már ott vagyunk. Később aztán tisztázódott a helyzet. Ez volt az egyetlen, ez a papírszeletke, amit a vá­rosból elhoztak. A zsákmány. Amivel az emlékmű helyéig eltáncolt a szél. AZ EMLÉKMŰ tulajdon­képpen nem áll, hanem fek­szik. Hosszú, lapos, tégla alakú márványtömb, az országút felől eső oldalán katonafejek. Dombormű. Kőbe vésték a napi parancsot, az aznapit, a „helyzet veszélyes”. És hogy teljes legyen a kép, az em­lékmű Moszkva felőli oldalán két kőből faragott tankaka­dály. A szél most is itt tán­col, a kiserdő lomjain. Az emlékműtől az első épületig öt perc autóval. Gyalog jó ne^ gyedóra, kényelmesen, nem is keli sietni. Végigjártam ezt az utat, jól kilépve, abban a boldog tudatban, hogy ő ezt a negyed órányi távolságot nein tette meg. Fegyverrel a kéz­ben soha! Az országút mel­lett két kiserdő, bokrok is vannak, hogy mikor nőttek, azt ki tudja. Megszámolnám itt a fákat és minden fűszá­lat külön-külön. Olyan hely­ez. Kerekes Imre A németek jó ideig nézték a várost. Autóbuszjegy a zsebben. Távcsővel persze jobban lehetett látni. Egészen tisztán a belvárosig. A ka­tona csak az első házakat néz­te. Nem volt nehéz kitalál­nia, családi házak. A tiszt a magas épületeket kereste. Va­jon melyik a szálloda? Van-e meleg víz a fürdőszobákban, működik-e a lift, borítja-e szőnyeg a folyosókat? A táv­csővel aztán hátrafordult, ab­ba az irányba, ahonnan jött. Várta az övéit. A hadsereg zömét, az ezredest, hogy el­magyarázza, véleménye sze­rint hogyan lehetne legköny- nyebben benyomulni a város­ba. A szállodáig. A szállodában terítenek. A hosszú asztalon fehér tányé­rok és kis zászlók. Európai, ázsiai, amerikai zászlók. És német zászlók. A pincér az­tán a terítékhez bort szer­víroz. Kaukázusi borok kan. esóban. Ha majd a vendégek köszöntik egymást... A béke- konferencia küldöttei laknak az első emeleten. A lift mű­ködik, a fürdőszobákban fo­lyik a meleg víz, a folyosókat vörös szőnyegek borítják. A kislány az asztalhoz lép, ahol majd a küldöttek étkeznek. A zászlócskák mellé vázát rak, a vázákba virágokat. A német tiszt aztán még többször is megszemlélte a várost. A távcsövet kiválóan be lehetett állítani. Zeiss márka. Aztán egyre türelmet­Diplomáciai kapcsolatok a% NDK és Norvégia között A Német Demokratikus közlemény értelmében a két Köztársaság és a Norvég Ki- állam rendkívüli és mégha- rályság kormányai 1973. ja- talmazott nagyköveteket cse- nuár 17-i hatállyal megálla- rél. Az NDK oslói nagykő- podtak a diplomáciai kapcso- vétségé szerdán — ideigle- latok felvételében. Az erről nes ügyvivő vezetésével — szóló és a két fővárosban megkezdte tevékenységét. ' szerdán nyilvánosságra hozott (MTI) Változatos, vonzó program a fiataloknak (Folytatás 1. oldalról) A X. vüágifjűságl találko­zó tiszteletére májusban a KISZ városi bizottsága két­napos programot szervez a Zója-ligetben. Vetélkedősoro­zatot indít ebből az alkalom­ból, az alapszervezetek pedig önálló programok szervezésé­vel emlékeznek meg a világ fiataljainak nagy eseményé­ről. Van mit tenni a sportmun­ka terén is. Szinte világjelen­ség, hogy csakúgy, mint az idősebb generáció, a fiatalság is keveset mozog, ritkán sportol. A KISZ városi bi­zottsága is feladatául határoz­ta meg, hogy hozzájáruljon a fiatalok sportolási igényeinek felkeltéséhez és az igények kielégítéséhez. Nem is min­dig a sporteszközök, -pályák hiányán múlik a dolog, hiszen Salgótarján környezete pél­dául nagyszerű alkalmat ad a turisztikára, s ezzel a lehe­tőséggel sem élünk túl gyak­ran. A KISZ-alapszervezetek egyik feladata lesz az idei év­ben a turisztikával való szer­vezett foglalkozás. A magyar turisztikai mozgalom 100. év­fordulóján például szép ki­rándulásokat, túrákat tehet­nek a fiatalok a megyeszék­helyet körülvevő hegyekbe. Minden alapszervezet három túrán elnevezéssel a KISZ salgótarjáni városi bizottsága mozgalmat indít, melynek célja, hogy az év során az alapszervezetek legalább há­rom túrán vegyenek részt. Központi túrára a tervek sze­rint négy ízben kerül majd sor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents