Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
Kidobott pénz nyolc és féi midié for int 7 Mi lesz a PEVA-elemek sorsa? Még néhány hónap, és az első lakók beköltözhetnek a salgótarjáni garzonházakba. Tulajdonképpen már áll a két épület, az egyik tizennyolc, a másik huszonegy szintes, külső és belső szakipari munkák vannak még hátra, de az építkezéshez használt PEVA-rendszerű acélszerkezeti elemek néhány hete már „eltűntek” az építkezésről, azóta „szabadtéri” raktárban várják újbóli „feltámadásukat", amikor ismét használatba vétetnek. Annak idején a tartozékokkal együtt, nyolc és fél millió forintba került a PEVA garnitúra, amelynek alkalmazásával a korábbinál, a hagyományosnál sokkal korszerűbb építési mód honosodott meg a megyében. A garzonházaknál azonban a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat a szerkezeti elemekben rejlő építési lehetőségeknek csak mintegy negyedét tudta hasznosítani. Kézenfekvő tehát a kérdés, kidobott pénz volt-e — legalábbis részben — a nyolc és fél millió forint. Mi lesz a PEVA-elemek további sorsa? Időben felismerték Ezekre a kérdésekre kerestem a választ legutóbb a vállalat salgótarjáni székházában. Beszélgetőpartnereim Kispál József igazgató, Botka Miklós főmérnök, Godó Dezső műszaki osztályvezető és Nagy József, a szakszervezeti bizottság titkára voltak. , Annyit hamarosan megtudtam, s ezt feltétlenül indokolt megemlíteni, hogy a salgótarjáni garzonházak kivitelezése nagy erőpróba volt az építők számára. A feladat nagysága és újszerűsége minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre késztette a vállalatot. Ráadásul a beruházás az érdeklődés középpontjába került, járókelők, idegenek, laikusok és szakemberek vitatkoztak rajta, ki mellette, ki ellene, s valóban, bárki joggal teheti fel a kérdést: „Jó, jő, most már felépült a garzonház, de mi lesz a milliókat érő szerkezeti elemekkel?” A vállalat vezetői a beruházás kezdetétől azzal számoltak, hogy a PEVA-elemek alkalmazásával meghonosítanak egy korszerű építési technológiát a megyében. Könnyelműség lett volna azonban arra várniok, hogy igény magától is jelentkezik az új technológiára, s „tálcán” kínálja a milliókra rúgó befektetés további kamatoztata- sát. Meg kell mondani, ezt a vitathatatlan tényt az építők időben felismerték. Már a múlt év elején feltette magának a vállalati „vezérkar” ugyanazokat a kérdéseket, amelyekre most mi is keressük a válaszokat. Ekkor született az elhatározás, hogy a PEVA-garnitúra további hasznosítására tervezői pályázatot kell kiírni. Az előkészítő munkába több illetékes szerv bekapcsolódott, a pályamunkák beküldésének végleges határidejét 1972. november 30-ban jelölte meg a vállalat vezetősége. hozzájuk fűzött reményeket, magas színvonalúak és alaposak voltak kivétel _ nélkül, . s talán éppen ezért' is, mert olyan nehéznek bizonyult az egyformán magas színvonalat képviselő pályamunkákból a legjobbat kiválasztani, az első díjat nem adta ki a vállalat, ezzel szemben húszezer forinttal megtoldotta a pályadíjak együttes összegét, s valamennyi beérkezett pályamunkát megvásárolta. A pályázók legnagyobb érdeme, hogy a PEVA-elemek igazán sokrétű alkalmazására adtak javaslatot, az építők 30—32 variációs megoldás között válogathatnak a lakások belső terének kialakításánál, s a lakások egyaránt lehetnek egy-, két-, két és fél, valamint háromszobásak. „Szerencsés” tizen bárom Mielőtt a pályázat eredménye szóba kerülhetett volna, előbb arra kaptam választ, hogy mi volt a pályázat kiírásának alapgondolata? A pályázóktól azt várták az építők, hogy a PEVA-elemek ésszerű és gazdaságos fel- használására tegyenek javaslatot, olyan megoldást dolgozzanak ki, amelynek megvalósítása a lehető legkisebb többletköltséggel és átalakítással jár, s egy-egy így felépülő lakás ne kerüljön többe, mint amennyi az utóbbi időben átadott lakások átlagos építési költsége. S természetesen figyelembe kellett venni a lakásépítőknek az Országos Takarékpénztár által képviselt igényeket is. A beérkezett tizenhárom pályamunkát december első felében értékelte a városi tanács, az OTP és a vállalat képviselőiből álló zsűri. Örömmel állapíthatták meg, hogy a pályamunkák beváltották a Még egy kérdés Hadd következzék itt a tervezőkollektívák felsorolása, hiszen nagyon is megérdemlik a nyilvánosságot és a figyelmet. Második díjat nyert Ladomerszki József és munkacsoportja, a két harmadik helyezett kollektíva Kocsis Tivadar és Üjhelyi Imre vezetésével dolgozott, kiemelt pályadíjjal vásárolta meg a vállalat Tömöri Mária és Tamási István munkacsoportjának pályamunkáját. S most már csak egyetlen kérdés maradt. Vajon mikor fognak a megálmodott tervek a gyakorlatban vizsgázni? Öt pályamunka felhasználásával máris megbízást adott a vállalat a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Irodának a kiviteli tervek elkészítésére. Kibontakozóban egy egészséges együttműködés a tervezőkkel, a lakásépítőkkel, az OTP-vei, a városi és községi tanácsokkal a PEVA-elemek további hasznosítására, ami minden érdekelt számára kölcsönösen előnyös. S talán már az Arany János utcai negyedik nyolcvanlakásos lakóépület kivitelezésénél is ott lesz a PEVA-garnitúra, Kiss Sándor Hat híd — 35 óra alatt Varsóban is sok gondot okoz a többszintes útkereszteződések kiépítése a forgalmi csomópontokon. A városi közlekedésnek éppen ezek azok a pontjai, ahol a forgalom lezárása az építkezés idejére a legnagyobb zűrzavarhoz vezet. Nem csoda, ha november egyik vasárnapján az Aleje Niepodleglosci és a Wavelsz- ka út kereszteződésénél a kíváncsi varsóiak egész tömege verődött össze. A szemük láttára épült föl az a hat híd —■ összesen harmincöt óra alatt —, amely a forgalmat a tervbevett aluljárók és közlekedő alagutak elkészültéig — az építkezés egész idejére és az építkezés fölött — zavartalanul biztosítja. Az történt, hogy egy szombat este megjelent a 3. varsói utászezred és hétfő hajnalra „odalehelt” hat, összesen 470 méternyi hidat. Kettőt-kettőt a gyalogosok számára, egyet-egyet a járműveknek. Az ilyen gyors, pontos és leleményes megoldások még nem mindennaposak a városépítésben. Csendet» ép'thezés Az egyik svéd cég zajtalan építőgépek és -berendezések gyártására specializálta magát. A közönséges légkalapácsok zaja több lakótömbnyire is elhallatszik, az újfajta svéd fejtőkalapács működése pedig nem kelt nagyobb zajt, mint az aszfalton elhaladó személyautó. A másik újdonság a robbantási munkálatokat könnyíti meg. Alkalmazása esetén, a sziklás talajok, vagy betoTiíömbök robbantásakor sem maga a robbanás, sem a repeszdarabok hullásának robaja nem • hallatszik. Ebben az esetben különleges hidraulikus berendezést használnak a zaj elfojtására. Nem szívesség a kötelesség KÉRTEK az újságírókat: gyakrabban és jó „hegyes tollal” írjanak a szolgáltatók és fogyasztok viszonyáról. Azért van erre szükség, mert a két fél közötti kapcsolat még ma< a sűrű intelmek ellenére sem 'kifogástalan. Hovatovább úgy tűnik, alá- és fölérendeltség alakul ki a fogyasztók — tá- gabb értelemben az ügyfelek — rovására. Bárki, aki e sorokat olvassa, bizonyára maga is bosz- szankodott már amiatt, hogy valamelyik hivatalban fanyalogva intézte ügyét a hivatalnok: fennhéjázó módon viselkedett vele áz éttermi felszolgáló; a szervizben hajszálon múlott, hogy nem hozták tudomására: örüljön, ha egyáltalán szóba állnak vele. — Sajnos. példák sokasága igazolja, hogy a kérés nem alaptalan, nagyon is időszerű. Hiszen az esetek nem egy-egy személlyel, s nem esetenként történnek meg, hanem társadalmi jelenséggé duzzadtak. Ha pedig ez a helyzet, akkor nézzünk szembe a tényekkel, $ közös erővel forduljunk ellenük. Egyszerűen azért, mert befolyásolják a közhangulatot, útjában vannak a fejlődésnek indult szocialista demokratizmusnak. Az volna a természetes és kívánatos, ha a szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatáról szólva, kölcsönösségi alapon. beszélhetnénk a tiszteletadásról és az udvariasságról. így lenne jó. A mérlegelés azonban arra a következtetésre juttatja a vizsgálódót, hogy ebben a szolgáltatónak kell vállalnia a kezdeményező szerepet, mert ügyfelének nem szívességet tesz, hanem kötelességét teljesíti. Minden bizonnyal úgy vélekedik maga a szolgáltató is akkor, amikor időnként ő is ügyfélként vagy fogyasztóként jelenik meg valahol. Lehet és kell kritizálni — a ‘ legkülönbözőbb formákban - a szolgáltatói ágazatoknak ezeket a dolgozóit, akik kiszolgáltatottként kezelik ügyfeleiket. De ennél messzebb is el kell menni, hogy elősegítsük a két fél egészséges kapcsolatát, Mindenekelőtt maguk a szolgáltatók döntsék el: vajon ők vannak-e ügyfeleikért, vagy fordítva? A tárgyilagos válasz nem hagyhat kétséget. Legalább ilyen lényeges, sőt lényegesebb, hogy a szolgáltató egységeknél a vezetés olyan morált teremtsen, amely megköveteli az ügyfelekkel szembeni udvariasságot, készséget. A szemléleti változás hozhat eredményt. Ez azonban nem alakul ki önmagától. Hiábavaló a panaszkönyv, ha nincs szigorú felelősségre vonás ... Egyáltalán, minek kell panaszkönyv! Miért kell kifüggeszteni a táblát az üzletek falára, hogy a kedves vevő a sarokba állított mérlegen maga is ellenőrizheti, hogy az £fszaka az erőműben Mindenki a fedélzeten Iámét didereg; a város Futótűzként terjedt el kedden délután Salgótarjánban, hogy a karácsonyi eset után ismét didereg a város. Óráról órára csökken a központi fűtéses lakásokban a víz hőmérséklete, egyre langyosabbá váltak a radiátorok. A hír igaznak bizonyult. Az erőműben a nagy teljesítményű olajtüzeléses kazán meghibásodott, Kamarás József, az erőmű tmk művezetője már reggel 5 árától a helyén vara. — Már délelőtt tíz óra körül körbejártam a kazánt. Hallottam, hogy valami sistergés van a tűztérben. Később alul, az oldalkamrán megjelent a víz. Baj van! Vagy baj! Később, délután két óra körül pedig már a belső kiíúvás is hallható volt... így kezdődött ismét.. Tétlenségnek ilyenkor nincs helye. Azonnali intézkedésre van szükség, hogy a még nagyobb bajnak elejét vegyék. — Ki kell állni a kazánnal — hangzott az utasítás. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a tüzelést, ki kell kapcsolni a gőzvezetékről Számos intézkedésre van szükség. Az idő a legrosszabb. Mü- szakváltás közben kell ezeket az intézkedéseket megtenni. Az emberek lassanként már hazafelé indulnak... Közben hűl a kazán. Az üzemzavar felderítésére minr den perc drága. Fél öt. A tűztérben még nyolcvan fok a hőség. Kamarás József sisakot tesz a fejére, két kabáttal takarja magát, s irány a tűztér. A forró víz szinte ömlik a nyakába. Először csak annyit állapíthatott meg, hogy két cső lyukas, hat pedig — így mondják — du- doros. A kazán két sarkába még nem juthatott eL Telik az idő. Riasztották az embereket Hegesztőket, lakatosokat. Amikor fél nyolc körül Szabó István lakatossal ismét bemásztak a tűztérbe, s minden csövet megvizsgáltak, kiderült hogy IS cső hibás! A baj pedig az, hogy nem egyenesek, hanem ívesek ezek a csövek, nehezebb a javításuk. — Segítség kell — hangzott a felhívás. A Mátravidéki Erőmű gépeket, embereket ígért A délelőttös műszakból visszamaradt Fleischer János csúcstitkár, Szabó István, Bocsi Ferenc lakatos és mások. Varsányi Sándor telepvezető egymás után adja ki az utasításokat Este kilenc óra. Fleischer János már autogénnel vágja a rossz csöveket. Földi Gyula és Bocsi Jáno6 utait nyit a tűztérbe. Földi Sándor ács deszkákat rak a 19 méter magas tűztér tetején, hogy biztosítsa a balesetmentes munkát. Egy tégla könnyen emberéletet követelhet Múlnak az órák. Tíz óra felé megkezdődik a kazán bontása. a meghibásodott csövek kivágása. — Mindenki a fedélzeten van — mondiq Varsányi Sándor. Most hét ember dolgozik, több nem te fér a munárn súlya egyenlő értékű a fizetett összeggel?... Ennyi erővel azt is megtehetnők, hogy a vásárló leméri magának a portékát, fizet, s az ajtóban a személyzet ellenőrzi, hogy jól csinálta-e a dolgát A fogyasztónak bizonyítás nélkül is éreznie, tudnia kell, hogy azok, akik vele szemben udvariasak, szolgálatkészek — egyben tisztességes emberek. Ha a fogyasztó megszokja, hogy a postai alkalmazott, a tévészerelő, az eladó, a fodrász, az órajavító, egy szóval a szolgáltató érette van, az ő érdekeit szolgálja — hiszen ezért szolgáltató! ~ akkor megszűnik a bizalmatlansága is, és a kapott szolgáltatásért nem csupán pénzzel fizet, hanem egy-egy kedves, elismerő szóval is. AZ ÜGYFÉL akkor is ügyfél, ha a hivatalba bemenet nem köszön. Ám aligha akad ügyfél, hogy ne köszönne el, ha rádöbben: no, itt tisztességgel intézték dolgomat. Csala László kához. A nappalosókat leváltjuk, megérkeztek a riasztott szakemberek. Valóban egymás után jelentkeznek munkára. Luptáik Miklós művezető, aki szerda reggelig irányította a munkát, Kovacsik Gyula fcmk-mű- vezető, aki Józsi bácsit váltotta, Ispán Gyula főmérnök, telepvezető-helyettes és a többiek. Sistereg az autogén. A kemény cső engedelmeskedik, olvad az acél. Éjfél már elmúlt, amikor Lőrinciből megérkezik az első segítség. Kompresszor, fűrészgép, oxigén, hegesztőapparátus, tárcsamaró és darabológép található a szállítmányban. Mindenre szükség van ahhoz, hogy gyorsítsák a munkát, minél kevesebb ideig dideregjen Salgótarján. Ahogyan telik az idő, úgy fáradnak az emberek. Ha az egyik kimerül, másik áll a helyére. Nem kíméli erejét az ember. Munkaszeretet kell ide, s ebből az emberek jelesre vizsgáznak. Nézem az izzadságtól vizes arcokat. S ekkor jut eszembe: csak akkor veszünk tudomást ezekről az emberekről, ha nincs forró víz, nincs meleg radiátor az otthonainkban, az iskolákban, a kórházban, az intézményekben. — Huszonnégy tonna gőzt kap óránként a város. A kohászati üzemek tómét lemondott tíz tonnáról óránként. Sajnos, az előremenő víz hőfoka csak hetven, így langyosak maradnak a radiátorok... Kint éjfél után ragyogó, csillagos az égbolt. Hideg lesz az éjszaka.. Bent viszont a tűztérben izzadnak az emberek. Értünk, a város lakóiért... Reggelre megérkezik a lőrinci segítség. Hozzálátnak az emberek az új csövek beszereléséhez. Meddig tart? Senki nem tud választ adni a kérdésre. :: Nézem az embereket. Magam tó fáradt vagyok. Hát még azok, akik immár a 18. órát töltik a műszakban, megfeszített munka közben. Közben a kérdések tömkelegé ötlik az emberbe. Az igaz, hogy a kazán olajtüzelésre történő átállítása nagyobb kapacitást jelentett. De. & de sok van ebből a „dé’-ből is. A tervezők, a kísérletet végző szakemberek meggondolták-e, hogy egy 1938-ban épített kazánt, a benne levő mintegy 200 000 üzemórás csöveket szabad-e egy teljesen, új fűtési technológiára átállítani. Egyáltalán, szabad-e az úgynevezett sarokégő kipróbálásával országosan is első helyen egy olyan kazánon kísérletezni, ahol egy város fűtéséről van szó. Lehet-e egy várost kísérletre felhasználni? Azt magasabb fórumon is tudták és tudják ma is. hogy az erőmű gőztermelési kapacitását már teljesen „eladták”. Azt is tudja minden „illetékes”, hogy tartalékkazánra, legalábbis forró vizet előállító kazánra lett volna már eddig is szükség, amit üzemzavar esetében akár három óra alatt be tehet állítani Tudják, hiszen erre már a tanulmányterv is elkészült. A tanulmányterv viszont csak terv maradt! Tudják, hogy a háromféle fűtési módhoz szakemberek kellenek. A törzsaárda tagjai is szinte Új techrrológiákkal állnak szem- ben. S az emberek nemhogy megmaradnának, hanem inkább új, jobban fizető helyeket keresnek maguknak. Viszont becsület azoknak, akik maradnak, akik vállalják a felelősségteljes munkát. Nincs visszaút! Ezt mondják az emberek. Csaknem kétezer lakás, kórház, iskolák. intézmények fűtéséről van szó. Most már a tetteken a sor, s az első lépést megítélésem szerint magasabb szinten, a Nehézipari Minisztériumban kell megtenni. És mielőbb, hogy többé ne dideregjen a város. Somogyvári László Nemrégen adták át Salgótarjánban az új üzemirányító- központot az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál. Működésével gyorsabbá válik a megye egész villamos hálózatának ellenőrzése és a hibák javítása Bibók László felvétele NÖGRÄD — 1973. január 18., csütörtök 3