Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Vasalóvépek irányítói

Lassan törzsgárdatagokként tartják számon a Nógrád megyei Patyolat Vállalatnál, Salgó. tarjánban Sándor Istvánnét és Fekete Lajos nét. 1968-tól illetve 1969-től dolgoznak itt, legntóbb a hatalmas vasalógépek munkáját irányították, ágyneműket, abroszokat tettek a vasalóhengerek alá. Egy műszakban 7 mázsa lepedőt, párnahuzatot, törölközőt és egyéb textíliát hoznak rendbe ügyes mángorlógépeiken •— kulcsár —

Munháaareok

Elmentek - visszajöttek...

Az időnek már foga van; különösen most, amikor estbe hajlik az idő, s nem sok van hátra a munkaidő végéig. A Juhász Vincze vezette kubikusbrigád egymás mellett, a töltés betonkoszorúján állva, lapátolja vissza a földet a Dobroda-patak völgyében épülő egyesített műtárgynál. Lent Tóth Pál gépkezelő irányításával a földtömörítő gép nyomja egymásra a rögöket Ilyen kép fogadja a látogatót Mihálygergén, a regionális vízmű 2-es szakaszának építkezésén.

— Nagy P. Sándor vagyok. Brigádvezetőnk tanácsülésen van — kezdi a beszélgetést a széltől, hidegtől kipirult arcú, jól megtermett brigádvezetőhelyettes, majd így folytatja. — Bár mínuszt jelez az éjszaka a hőmérő, ez azonban nem zavarja a mi munkánkat. Tudunk dolgozni. Ez nemcsak a vállalatnak, hanem nekünk is jó, mert több jut a családnak. Soha rosszabb időnk ne legyen...

Ebből is létezik, ■ hogy az időjárást is mindenki, elsősorban saját pozíciójából, érdekéből ítéli meg. A tsz-gazdák viszont a hótakarónak örülnének a legjobban.

— Rimóciak vagyunk. Ti- zenketten dolgozunk a brigádban. Két évvel ezelőtt a fele elment, itthagyta a vállalatot, aztán újra visszajött. Én is közibük tartoztam.

— Miért jöttek vissza?

— Meguntuk a vándoréletet. Két lakás, két kiadás. Akárhogy igyekszik az ember, csak többe kerül az élet, ha hetenként jár csak haza.

— És most naponta hazajárnak?

— Igen. Azért Is jöttünk vissza. Reggel értünk jön a busz, este pedig hazavisz bennünket. Ez nagyon jó dolog. Még jobban örülnénk, ha munkaidő után esténként nem kellene annyit várni az indulásra.

— Mennyit?

— Néha háromnegyed órát is, holott, ha jól tudom a munkaidő után félórás várakozásról volt szó annak idején.

— Szóvá tették ezt az építésvezetőnek?

— Igen. Ö tolmácsolta is észrevételünket a 2-es számú Volán vezetőinek...

Míg váltogatjuk a szót,

— a brigád tagjai ütemesen dolgoznak, néha egy-két perc pihenőt tartanak. Nagy P. Sándor ezzel kapcsolatban azt mondja: — Aki nem szeret dolgozni, azt nem tűrjük meg magunk között. Mert egy rossz is elronthatja a többit. Rossz barát pedig hamarabb akad, mint jó.

— Nem kell senkit sem noszogatni a munkára, összeszokott kollektíva vagyunk, egyetértésben dolgozunk. A legidősebb 51 éves, a legfiatalabb 21. Annak a kezelése

— mutat a földtömörítő gépre — nem a mi dolgunk. Egy ember, Tóth Pál, gépkezelő megúnja egész nap a vele való munkát. Ugyanakkor nagyon ráz is. Kikapcsolódásnak is jó, bár a segítés szándéka vezet bennünket, amikor hol az egyik, hol a másik brigád- tag lemegy és átveszi a gép irányítását — hangsúlyozza Nagy P. Sándor.

Szóba jön a kereset is.

— A havi átlag 2400 forint.

Búcsúzás a nyugdíjba vonuíótól

A Nógrádkövesden működő MÁV XII. pályamesteri szakasz dolgozói az 1972. évben indítottak munkaversenyt a „Szocialista szakasz” cím elnyeréséért. Most, január 2-án búcsúztatták a soraikból nyugállományba vonult Csordás Ignác vágánygondozot. Már 1972. októberében elérte 6 a nyugdíjkorhatárt, de azért nem ment el nyugdíjba akkor, mert ő is részese volt a

fenti címért folyó versenynek. A MÁV szolgálatában több mint 25 évet töltött el. Nagyon fontos szolgálati megbízatását, mint vágánygondozó, mindig kiválóan látta el. A búcsúzásnál elismerték munkáját, a szakasz dolgozói pedig emléktárggyal köszöntötték őt. A negyed évszázados munkájának tapasztalatait továbbra is kérjük tőle munkánk végeséhez. — T —■

Azért tudom ilyen pontosan, mert nemrég kereseti kimutatást kért tőlem a tanács — így a brigádvezető-helyettes.

Végül a vezetőkkel való kapcsolatra terelődik a szó. A következőket válaszolja: — elégedettek vagyunk velük, nincs rájuk panasz, ami jár, azt megadják. A mellettem

álló Szabó György, megbízott építésvezető nem szól semmit, csak később, amikor útban

vagyunk a központi iroda felé, megjegyzi: — Ez a kötelességünk. ..

Közben nagyot fordult az idő kereke. Lassan vége a napi munkának. A széltől, hidegtől cserzett arcú kubikusok elrakják szerszámaikat,

hogy holnap ott folytassák,

ahol abbahagyták. Számukra itt nyolc évig lesz munka, biztos és egyre nagyobb kereset.

V. K.

Az első bsoda az volt, hogy Fodor Emilt, az OTP Nógrád megyei Igazgatóság KlSZ-alap- szervezetének titkárát többszöri telefonhívás után megtaláltam. A második, hogy találkozásunkra sor került. A fiatalember instruktor, járja a megyét. A hálózati osztályon kérdeztem a KlSZ-alapszerve- zet munkájáról.

— Ha értékelnem kellene éves munkánkat, a gondokkal kezdeném. Harminchét fiatal tömörül alapszervezetünkbe, s ebből harminc nő. Az átlagéletkor huszonhárom év. Délután fél ötig dolgozunk, s a napi munka befejeztével kevés lehetőségünk adódik a folyamatos szervezeti életre. A tagság 'összetétele is nehezíti helyzetünket, mert a legaktívabb lányaink férjhez mennek, később anyai örömök gátolják őket abban, hogy továbbra is rendszeresen bekapcsolódjanak a mozgalmi munkába. Egy-egy rendezvény alkalmával nem lehet azt mondani: maradjatok, amikor otthon várja őket a második műszak. A teljesítményünk is nehezen mérhető, látszatra kisebb eredmények vannak mögöttünk.

Fodor Emil közel két és fél éve vezeti az alapszervezetet. Akcióprogramjuk gazdag, sok érdekes eseményt tartalmaz. S, hogy mi valósult meg belőle?

Intrika és demagógia

4illetékes íöt'uMKw etatm- dl ra d0tt segítő szándékú, megalapozott bírálat nemcsak jog, hanem a párt tagjai számára kommunista kötelesség. Ha azonban a bírálat nem az arra illetékes helyen hangzik el, nem megalapozott, a legjobb szándék ellenére is visszájára fordul, s könnyen intrikának vagy demagógiának minősülhet.

Miért tartjuk fontosnak hangsúlyozni ezt? Egyrészt azért, mert tapasztatható manapság egyfelől felelőtlen, kellő indok és alap nélküli találgatás, másfelől viszont egyesekben él olyan félelem: vajon, ha bírálok, nem minősítenek-e intrikusnak, vagy nem sütik-e rám a „demagóg” bélyeget. Az intrika és a demagógia lényegének, sajátosságainak tisztázása, feltétele tehát az egészséges, konstruktív bíráló széliem további fejlesztésének.

A felelőtlen, nem megalapozott bírálgatás ok és ürügy lehet arra, hogy elutasítsanak egyébként jogos bírálatokat, hogy intrikusnak minősítsenek olyanokat is, akiknek bírálatában alapjában minden indokolt és jogos, csak éppen valami lényegtelen pontatlanság van. Ahol pedig a demagóg hangulatkeltéssel találkozni, a dolgozók gyakran csak nehezen tudják elválasztani, mi a jogos és mi a jogtalan kérés, bírálat, kik képviselik az egyiket, kik a másikat. így megeshet, hogy kellő körültekintés, mérlegelés híján a demagógia hatása alá kerülnek. De fennáll az a veszély is, hogy a jogos bírálattól menekülni akarók demagógiának minősítenek olyan véleményeket, követeléseket is, amelyek jogosak. A veszély, a kár tehát minden esetben kettős. Ártalmas az intrika, a demagógia önmagában is, hiszen, valótlanságokat terjeszt, illetve indokolatlan követeléseket támaszt, de ártalmas azért is, mert elnyomhatja az építő kritika hangját, elbátortalanítja a bírálókat, alkalmat, ürügyet teremt a jogos bírálatok, kérések visszautasítására.

Az intrika és demagógia, bár sok tekintetben hasonlítanak egymásra, nem azonos fogalmaik. Az imtrikus célpontja rendszerint egy vagy több személy, egy vezető testület, módszere pedig a valótlanságok terjesztése, elhintése minél több helyen és minél több alkalommal. Az intrikus azt reméli, hogy a rágalmak előbb-utóbb lejáratják a célba vett személyek tekintélyét, valami mégis csak rájuk ragad a rágalmakból, ő pedig éppen ezáltal személyes előnyökhöz jut. A demagógia már nem annyira személyek, mint inkább intézkedések, a helyi politika vagy a párt általános politikája ellen irányul (ilyen értelemben persze közvetve személyeket is érint). A demagóg elemek tudatosam vagy felelőtlenül, a tények alapos ismerete nélkül, sőt olykor azok meghamisításával, tendenciózus, rosszindulatú beállításával felnagyítják egyfelől a lehetőségeket, amelyekkel — úgymond — nem élnek a dolgozók javára, másfelől lekicsinylik a megtett intézkedéseket.

Egy termelőszövetkezeti agron őrmis 28 helyre küldött tsz-elnökét, vezetőit vádló bejelentéseket. A vádak kivizsgálásakor kitűnt: a jó szándék legkisebb jelét sem lehetett felfedezni az illetőnél. Egyszerűen így akarta maga mellé állítani a tagságot, a felettes szerveket, hogy ő lehessen a tsz elnöke. Nyilvánvaló példája az intrikának, a lassú. tudatos „légkörmérgezésnek” az önző / mögöttes szándékkal.

Nehezebb dolgunk van abban az esetben, amikor azt kell megítélnünk, demagógnak minősíthetünk-e egy állásfoglalást, véleményt. Egyik fontos nagyüzemünk példájával érzékeltethetjük ezt. Jó néhány munkás mondogatva itt az elmúlt évben: miközben emelkednek az árak, az ő keresetük évek ő«fca stagnál. A pártbizottság — éppen azzal a szándékkal, hogy megakadályozz!! a váló bar. demagóg hangulatkeltést a gyárban. — egy felmérést végeztetett, összehasonlították a bérek 1967—1971 közötti alakulását. Kiderült, hogy a keresetek átlagosan. 13,3 százalékkal emelkedtek. A külön is megvizsgált száz munkáskereset között csak egy esetben volt kifejezetten kismértékű az emelkedés. Ám ezek után sem minősítették demagógnak a fizetésükkel elégedetlen munkásokat, hiszen abból indultak ki: nyilván nem végeztek pontos számításokat, pillanatnyi hatások, hangulat alapján nyilvánítottak véleményt, esetleg éppen annak nyomán, hogy -abban a hónapban kisebb volt a kereset, vagy valamilyen áremelkedés miatt keseredtek el. Azt az utat sem követték, hogy általában érveljenek, az országos átlagokra hivatkozzanak. hiszen ebben az esetben az hatástalanná!-; bizonyult volna. Beszéljenek a tények, a számok — ezt az elvet és gyakorlatot követték, helyesen.

Az említett példa azonban niás tanulsággá) is szolgál. A pártbizottság azért tudott azonnal és hatásosan fellépni a megalapozatlan elégedetlenséggel szemben, mert időben tájékozódott róla, mert a vélemények eljutottak a pártbizottság vezetőihez. Azt mutatja ez, hogy ott lehet eredményesen. küzdeni minden demagóg hangulatkeltés ellen, ahol a kommunisták ismerik a dolgozók hangulatát, ahol a dolgozók meg merik mondani a véleményüket, ki merik mondani kételyeiket, akár elégedetlenségüknek is kifejezést mernek adni. Ez teszi lehetővé, hogy időiben avatkozzanak be és megnyugtatóan, egyetértéssel zárják le a dolgozók körében felmerült kérdéseket.

De ugyanezt elmondhatjuk az intrika esetében is. Vajon küldhetett volna 2« helyre rágalmazó levelet az előbb említett agronó- mus, hangulatot tudott volna kelteni a tsz- elnök ellen a tagok között, ha a pártszervezet, a kommunisták kapcsolata a tagsággal, szoros, bizalomteli? Az intrikusok, a demagóg elemek éppen ennek hiányára építenek. Arra, hogy amit mondanak és tesznek, az úgy mérgezi a hangulatot, a munkahelyi légkört, hogy az illetékesek egyelőre nem is sejtik. Amikor pedig már tudomást szereznek róla, az egész „közvéleménnyel” találjál: magukat szemben, amely — ezt remélik az intrikusok, a demagógok — őket igazolja.

i ru!Pnf egybevetve: az intrika, * x A ucul demagógia legjobb ellenszere a munkahelyi demokratizmus erősítése, s nem pedig annak szűkítése. Vannak ugyanis olyanok, akik az intrika, a demagógia megnyilvánulásai láttán a demokráciát sokallják. Megfeledkeznek arról, hogy éppen ott tudnak létezni, aknamunkát végezni az intrikus és demagóg elemek, ahol baj van a demokratizmussal. Mit jelent ugyanis a demokratizmus? A vélemények nyílt kimondását, a pártszerű, elvi vitákat, a személyire való tekintet nélküli bírálatot, a hibák, a tévedések azonnali, késedelem nélküli felvetését, s az egységes fellépést, a cselekvést a hibák megszüntetéséért, a helytelen nézetek leküzdéséért. Az ilyen légkör nem kedvez sem az int- rikusoknak, sem a demagógoknak, ők itt nem tudnak megélni. Ezt kell szem előtt tartanunk nemcsak akkor, amikor már szembekerülünk az intrikával, a demagógiával, hanem mindennap, minden tevékenységünkben. Mert mint oly’ sok minden másban, itt is a megelőzés bizonyulhat a leghatásosabbnak.

Faragó Jenő

A pénzintézet *<ISZ-eser

„Ha értékelnem kellene..."

—• A társadalmi ünnepek

szervezése, előkészítése általában a mi feladatunk. Gazdasági téren az ifjúsági takarékbetétek szervezése jelentett nagy erőpróbát, melyet sikeresen oldottunk meg. Az állomány hetven százaléka a KISZ-alapszervezet tagjai munkájának eredménye. Ebben segítettek a város más alapszervezetei is, mint például a BRG és VEGYÉPSZER KISZ-esei. A gazdasági vezetők elismerik társadalmi munkánkat. Bár minden intézményi, üzemi KlSZ-szerve- zetnek ilyen jó kapcsolata lenne a vezetőkkel. A szakszervezet, pártvezetőség szintén támogat bennünket.

Amikor a KISZ városi bizottságtól eredményeik elismeréséül magnót kaptak, Vid- falvi Gyula, a szakszervezet titkára azt mondta: „Vegyetek szalagot is melléje, majd mi lerendezzük!”

Az alapszervezetnek nincs önálló helyisége, de a tanácstermet bármikor igénybe vehetik. A szabad idő hasznos és kulturált eltöltése így épületen belül biztosítható. Közös mozi-, színház-, hangversenylátogatás állandó programja a fiataloknak. Nyaranta kirándulásokat szerveznek távolabbi vidékre. Legutóbb Szolnokon voltak.

Beszélgetésünkbe Rázsó István is bekapcsolódik, aki a KISZ városi bizottsága mellett működő oktatási tanács vezetője. Nemrégiben vezér- igazgatói dicséretben részesült kiváló mozgalmi munkájáért.

— A fiatalok a szocialista brigádmozgalomban is jeleskednek. Igaz, teljesen ifjúsági brigádunk nincs, de szétszórtan te helytállnak — mondja.

Ojra a KISZ-szervezet titkára veszi át a szót:

— Az Állami Biztosító és a Magyar Nemzeti Bank salgótarjáni KlSZ-alapszerveze- teivel is jó a kapcsolatunk.

Ha szükség van, még kölcsön- müsorokat is adunk egymásnak

Az OTP-igazgatősághoz kerülő fiatalok nagy gondja a munkába való beilleszkedés. A KISZ-szervezet vezetősége sajátos eszközeivel igyekszik megkönnyíteni a pályakezdő fiatalok gondját. Elbeszélgetnek velük, ismertetik a szervezet munkáját, céljait te. Ezek után természetes, hogy a Szervezettsége nyolcvanszázalékos. Persze, náluk te van nak problémák.

— Taggyűléseinken. ha megjelennek az intézmény vezetői, márpedig szinte minden alkalommal ott vannak közöttünk, a fiatalok mintha nem mernének nyíltan, őszintén beszélni. Lehet, hogy azért van ez, mert túlságosan te fiatalok. A közéletre való nevelés egyik legfontosabb fela datunk. — magyarázza Fodor Emil.

Rövid beszélgetésünk végén tudom meg, hogy az alapszervezet egy évvel ezelőtt, jé munkájáért a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét kapta, melyet átnyújtottak a KISZ-alapszervezet titkárának is.

Sz. G>.

3

| NÓGRÁD - 1973. január 4., csütörtök